Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

4 esZAKMAQTAROItSZAG Vasárnap. IM«. mijia ». FIATALOK... Kareani Jegy%eteh «= Szívesen jönnek hozzánk és jól is érzik magukat. Erre abból le­het következtetni, hogg egyikük sem vágyik el, de ide annál több. — így beszél Kondor Sándor, a korcsai Dó­zsa Tsz elnöke a fiatalokról. S bárki meggyőződhet róla, hogy igazat mond. K. Nagy elvtárssal, a termelőszö­vetkezet vezető mezőgazdászával — is egyben párttitkárával — járjuk a határt. Fiatalokat keresünk. Illetve pontosabban csak egy fiatalt: Ferko- vies Imrét, aki KISZ vezetőségi tag és egyben az .,Ifjúsági brigád" veze­tője. öt nehezen találjuk, fiatalt an­nál többet. Népes brigádok szürkül­jék a gurdonyt a kövér, lucernával felülvetett árpatáblákon. Illetve pon­tosabban nem is brigádok, hanem munkacsapatok. Tizenöten, húszán egy-egy csoportban. Serényen hajla­doznak. keresik és ha megtalálják, elpusztítják az élősdi növény'.. Itt-ott nóta is járja, de vicc, évödés min­— A csillagot is le lehetne velük rúgatni, de mert ilyesmit nem csiná­lunk, munkát kapnak és azt el is végzik becsülettel — mondja a párt­titkár. Persze, kl-ki meg is keresi a háromszáz, vagy azon felüli munka­egységét. Elégedettek. Ezt bátran le­het mondani, — néhány fiatal vissza­jött városi munkahelyéről. Már pedig mindig a jobb felé húz az ember... Ferkovics Tibort, a brigádvezetöt és KISZ vezetőségi tagot ott találjuk a négyzetesen ültető kukoricavetögép mellett. Azaz nem is mellette, hanem a földtábla másik végén kapaszkod­nak a tőtávolságot szabályozó drót­huzal végébe. — Nem tudjuk rendesen rögzíteni, mert puha a talaj — mondja nevet­ve, s átadja a „kapaszkodást" a se­gédkező fiatalnak. — Aztán vigyázz, ki ne rántsa a gép, mert össze-vissza veti a kukori­cát! — igazítja el. s elégedett arccal meséli, hogy ha minden jól megy, holnap délre befejezik ezt a táblát is és ezzel kész a tavaszi munka neheze. Egy darabig érdeklődve nézzük, mint fordul a szintén fiatal. KISZ- tag irányította traktor a tábla túlsó olddlán, mögötte az értékes vetőgép­pel. Vonja maga után a huzalt is. Mindössze két ember szükséges a a munkához, s ha jól dolgoznak, centiméiernyi eltérés sincs a kukori­caszemek — majd később szárak — alkotta négyzetek között. — A fiatalok munkája telöl érdek­lődnek a vendégek — jegyzi meg K. Nagy elvtárs és Ferkovics Tibor be­— Nagyon szívesen beszélgetek er­ről, hiszen nekem igazán szívügyem és van is mit mondani. De talán lá­togassunk is meg egy-két munkacsa­patot. Még a délután folyamán nem voltam náluk, pedig elvárják a láto­gatást. Mindig akad vaiamt proo­Elköszönünk a géppel dolgozó fia­taloktól és megindulunk a távoli ár­patábla felé, amelyen így messziről apró pontokként mozognak a gur- donypusztitók. Közben a termelőszö­vetkezet életéről, a tsz-fiatalok sor­sáról, munkájáról beszélgetünk. — Száztizenhét tagú a brigádom — újságolja Ferkovics elvtárs. — Ifjú­sági brigád, de vannak benne pártoló öreg „KISZ-tagok” is. Főleg a fiata­lok hozzátartozói. Opy összeszoktak, hogy el se lehetne őket egymástól választani. Persze. a csapatvezetők egytől egyig a KISZ-taook közül ke­rülnek ki. Takács József. Balázs Sa­nyi. Sztankó Márta valamennyien in­nen vannak a huszonöt esztendőn, sőt a két évtizeden is. De komolv te­kintélynek örvendenek a brigádon belül. Szívesen hallgatnak rájuk. Egyébként nálunk a munkakedvvel, a fegyelemmel nemigen x>an baj. Odaérünk az egyik munkacsa­pathoz. Hat lány. hat fiú és négy idősebb tsz-tag írtja a ayomot Szí­vesen fogadnak, s mindiárt panasz­kodnak is. hogy itt a laposabb ré­szen túlságosan sok a munka. Nő a gyom. Mondják, holnapra jó lenne még segítség, hogy mielőbb befejez­zék. A brigádvezető meg is ígéri a másik munkacsapatot már holnap reggelre. Akad más probléma is, pedig reggel is találkoztak a brigád­vezetővel. Javaslatok, vélemények röpködnek az elkövetkezendő napok munkájáról, sőt a jöx>ő évi vetésre is történik megjegyzés. Bent a tsz-irodában Ferkovics elv­társ hosszan, alaposan beszél a fiata­lok és a KISZ életéről. — Most már önálló KlSZ-szerve- zetünk uan — mondja. Különváltunk a községiektől. Persze, csak gazdasá­gilag és szervezetileg, mert egyéb­ként együtt dolgozunk mi. Együtt szórakozunk, együtt készülünk elő­adásokra. sportversenyekre. A tsz KJSZ-szervezete jelenleg 32 taggal dolgozik. De csak a legköze­lebbi taggyűlésig. Ott tizenhét fiatalt vesznek majd fel a tag­ság sorai közé. Van jelentkező is meg is érdemlik a KlSZ-tagkönyvet. A brigádvezető, aki immár tizenöt esztendeje tagja az ifjúsági szerve­zetnek és tíz éve a járási bizottság­nak. legszívesebben mégis a tervek­ről beszél. Mert komoly terve van a szervezetnek és együtt a brigádnak. — Egy húsz holdas kukoricatáblán a háromszáz holdból versenymunkát végzünk — újságolja. — Benevez­tünk az országos kukoricatermelési ifjúsági mozgalomba. Nem szeret­nénk szégyent vallani. — De van en- nél komolyabb tervük is. — Szocialista brigádot akarunk létrehozni —• mondja a brigádvezető. A fiatalokkal, és fent a járáson, már beszélgettünk róla. Elkészítjük a fel­tételeket. Nem mondom, nem lesz könnyű, de az biztos: ha belekez­dünk, nem vallunk szégyent. Külön­ben az igyekezetre a fiatalok munká­jából is következtetni lehet. Komoly munkát végeznek. Vállalták például, hogy segítenek az idősebb tsz-tagok- nak a háztáji bedolgozásánál, beta­karításánál. Ezt már tavaly is meg­tették. Azután 2000 köbméter siló elkészítésére tettek vállalást, minden segítség nélkül. Nem beszélve arról, hogy egy tízholdas tábla learatását munkaidőn felül, társadalmi munká­ban vállalta az ifjúsági-brigád. A tettek és a tervek szépek. De nem panaszkodhatnak a fiatalok sem a keresetet és az életet illetően. Munkaidőn felül olvashatnak, sak­kozhatnak. sportolhatnak, szórakoz­hatnak. Es tanulnak is. Igaz. Fer­kovics elvtárs panaszkodott: többen még nem vették komolyan a tanu­lást. Kivéve, akik traktoros és más tanfolyamokat végeztek. De a ter­vek és a fiatalok formálódása, bele- illeszkcdése a közösbe azt mutatja: a közel száz tsz-fiatal Korcsán már megtalálta és egyre inkább meg­találja a faluban az igazi otthont, amelyet már ma sem hagynának el semennyi pénzért! fl Magyar Építőművészek Szövetségének kibővített vezetőségi ülése Miskolcon A Magyar Építőművészek Szövet­sége kibővített vezetőségi ülést tar­tott Miskolcon. Az ülésen résztvettek a MÉSZ elnökségén és vezetőségén kívül a városi pártbizottság és Mis­kolc város vezetőinek képviselői, az építésügyi miniszter képviseletében megjelent Lux László építészmérnök, miniszterhelyettes, jelen voltak még a MÉSZ miskolci csoportjának tag­jai és a meghívott vendégek. Az ülést Major Máté Kossuth-dí- jas építészmérnök, a szövetség elnö­ke nyitotta meg. Ezután ifj. Horváth Béla építészmérnök, a Miskolci Ter­vező Vállalat igazgatója tartotta meg referátumát, amely két témakört foglalt magába: 1. Az építészek fel­adatai a 15 éves lakásfejlesztést terv­vel kapcsolatban. 2. Miskolc város építészeti kérdései. Ebéd után az ülés résztvevői meg­tekintették az É. M. Miskolci Tervező Vállalat által szervezett építészeti ki­állítást a Herman.Ottó Múzeumban, majd utána megkezdődött a tanács­kozás. Elsőnek Lux László minisz­terhelyettes szólt hozzá a délelőtti re­ferátumhoz és azt igen értékes gon­dolatokkal egészítette ki. Utána Bene László építészmérnök rövid bírálatot mondott Miskolc új építkezéseiről majd felhívta a hallgatóság figyel­mét a referátum, egyes pontjaira, kü­lönösen azokra, amelyekkel nem ér­itett egyet. Ezután a felszólalásoknak I egész sora következett, melynek so- Barcsa Sándor 1 rán Perczel Károly, az É. M. főosz­Kedvelt sétahelye Tokajban fiata­loknak és idősebbeknek, de még a látogatóba érkező vendégeknek is a Tisza-part Különösen ilyenkor, fény­lő tavaszi napsütésben, amikor Dici zászlócskáikat bontogatják a hajlott koronájú füzek, édeskés mézgaillatu- kat árasztják a fehértörzsű nyárfák és köröskörül mindenfelé zsendül a selymes hajú pázsit. Egy helyen azonban, nem messze a gyönyörű ívelésű új hídtól, a régi idők nyomaként itt-ott még kopár pörsenés látható. A tokajiak tudják — hiszen nem kell ahhoz öregnek lenni —. hogy itt, a Tisza-parton nem is olyan régen egy kincstári sóhivatal működött. Kopott, rozoga faépület volt már, de még a negyvenes évek elején is, akinek éppen dolga akadt ott, mehetett a sóhivatalba. Mert keresve sem lehetett volna alkalmasabb helyet találni a mára- marosi sóbányák kincseinek elosztá­sára Tokajnál. Ezért évszázadokon át ide szállították a Tiszán a sóhe­gyek fölér kincsét, nemcsak a bel­földi fogyasztásra, hanem az export- •a szánt hatalmas mennyiségeket is. Ezek elosztása hosszú ideig tartott. Így a tiszai tutajosoknak és a sót to­vább fuvarozó kocsisoknak is olykor heteket kellett tölteniök Tokajban, tályvezetöje rámutatott arra. hogy Miskolc város problémáit csak a me­gye, a környék és a regionális torvek beható tanulmányozása során tudjuk kellő alapossággal vizsgálat tárgyává tenni. Véleménye szerint mindig a nagy egészből kell kiindulni és úgy haladni a részletek felé. Helyeselte a referátum ilyen vizsgálati módszerét A tanácskozás az esti órákban ért véget. A szövetség vezetői igen értékes tapasztalatcserét folytattak a szövet­ség Miskolcon dolgozó tagjaival, és este a Tervező Vállalat klubjában folytatódott a baráti beszélgetés. Másnap a tanácskozás résztvevői megtekintették a miskolci építkezé­seket, majd újabb tanácskozás után a szövetség kibővített vezetőségi ülé­se határozatokat hozott és felhívás­sal fordult az ország építészeihez. Skoda Lajos építészmérnök, a szövet­ség főtitkára, a KÖZTI igazgatója igen értékes határozati javaslatot terjesztett az ülés elé: minden fel­épített 100 lakás helyett 101 lakás felépítését tegyék lehetővé az építé­szek gazdaságos, takarékos, körülte­kintő tervezéssel. Az ülés a határoza­ti javaslatot egyöntetűen elfogadta. Ezek a határozatok és felhívások mind a 15 éves lakásfejlesztési prog­ramot vannak hivatva elősegíteni. Minthogy a kormány a 15 éves la­kás fejlesztési tervben felépítendő la­kások 40 százalékát saját erőből, sa­lát kezdeményezéssel kívánja családi házak (társasházak) formájában fel­építeni. a vezetőségi ülés külön fog­lalkozott a családi házak tervezésé­vel, építésével és megállapította, hogy ezeknek nagy részét még min­dig nem hivatásos tervezők, hanem gyakran kivitelezési szakemberek és kontárok tervezik, akaratlanul is kárt okozva ezzel az építtetőknek és a népgazdaság egészének. Jólsikerült tanácskozás, őszinte be­szédek és sok értékes gondolat szüle­tésének színhelye volt a városi ta­nács díszterme. Reméljük, hogy a szövetség vezetősége máskor is ellá­togat vidékre és ezzel is kiszélesíti kapcsolatait saját tagságával és a vi­déki nagyvárosokkal. Klie Zoltán. a MÉSZ miskolci csoportjának titkára. A Mojszejcv-együttes statisztikája A 110 tagú tánccsoportból és szirti- fónikus zenekarból álló világhírű Mojszejev-együttes 1937. évi alapí­tása óta a Szovjetunió, az NDK. Bul­gária. Románia. Magyarország. Cseh­szlovákia, Lengyelország. Finnország. Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, Svájc. Ausztria és más or­szágok kb. 300 városában több mint négyezer előadást tartott, kb. 7.5 millió néző előtt. Az együttes vendég­játékai során több mint 180 000 kilo­Sugár Pista, a nyugdíjas könyvelő. Már a bankban is. ahol együtt dol­goztak. úgy nevezték: a bölcs Sugár. Pedig Sugárnak soha sem voltak eredeti gondolatai, melyek hallatára felcsillan az emberek szeme, újult erőre kap a lankadó társalgás, me­lyeket napok, -hónapok múlva is idézgetnek. Azért ismerősei mégis bölcsnek tartották. És valóban az volt. mert hagyta beszélni a barátait, tudta: az embereknek sokszor arra van szükségük, hogy kiönthessék a lelkűket, megkönnyebbüljenek a fáj­dalmak forrásából előzuhogó szavak és könnyek vizében. Kurtág Zoltán is ezt a tisztító fürödéat áhítozta most. Kurtág kortyolgatta a bort. Aztán az asztalra könyökölt és mélyei) Sugár szemébe nézett. — Mondtam már, mit írt Zolkó?... Hogy jól ment a második éve is, re­méli, meglesz a jeles bizonyítvány, mint tavaly... Azt tudod, úgy-e, kedves Sugár Pista barátom, hogy a bostoni egyetemre jár, építész fa­kultásra... Ej! Csak itthon felvet­ték volna az érettségije után, tudom, eszébe se jutott volna, hogy 56-ban disszidáljon! ... De szegény gyerek úgv nekikeseredett, amiért nem ju­tott be. Azt mondják neki. majd jö­vőre! ... Pedig ió esze van a kö- lyöknek!... Tessék? Vagy nem szól­tál?... Egy félév alatt perfekt meg­tanult angolul!... Az én fiam! — A szeme meafénvrsedett. Barátjára né­zett, de olyan fátyolosán, hogy bizo­nyosan nem őt látta, hanem azt a nyurga, göndör feketehajú fiút — Zsóka is írt a héten, Otrantóból, tudod ... Hogy ő miért disszidált, máig sem értem! Csak az akkori őrült láz vihette ... Neki nem sike­rült leérettségiznie, de nem is törte magát miatta, mert férjhezment egy orvoshoz, most várják a kisbabát... Hallod, Sugár Pista? Nagyapa le­szek!... Nagyapa, és még csak nem is láthatom az unokámat! ... Mert az útlevelet ígérgetik, de sejtem már, hogy csak hitegetnek. Biztosan nem akarnak kiengedni bennünket. Pedig mire vagyok már én jó? Ka­tonának? Egy ötvenhat éves ember?! — megsimogatta őszülő hajót. — Egy ilyen lúdtalpas, deres legény?.. Hót számítok én mór valamit? Egy szürke kis egér vagyok, egy névte­len OTP könyvelő, aki se nem oszt. se nem szoroz a világpolitika nagy egyenleteiben. Egy ember, aki ma­gára maradt az öreglánnval És aki úgy szeretne megint együtt lenni a gyerekeivel! Ittak. — Hát akadhat valaki, aki nem képes megérteni engem?... Azért adtam el ezt a házat. Potyán adtam el, hogy minél előbb túl legyek raj­ta, hogy pénzünk legyen az utazás­ra!... De ez a Kristóf elbolondított. Biztosan leolvasta rólam. hogy mennyire sietek, ideadta a harminc- ezret. a felét, de a többit azóta se. Csakhogy amfg a pénzt nem kapom meg. nem mehetünk!... De most már ne is adja .:. Egyedül Ivott, már nem udvarlas- kodott barátjával, aki az egyik szo­bát foglalta el albérlőként, amikor a 40-es évek végén beköltöztek a bel­városba, mert a gyerekeket közép­iskolába kellett adniok, s innen ter­hes lett volna nekik a bejárás. Két másik szobát egy házaspárnak adtak ki. a negyediket megtartották ma­guknak. mert a hétvégét gyakran itt töltötték, ötvenegyben, amikor álla­gvedik szobába is beutalt egy csalá­dot. Ivott, aztán székével úgy fordult, hogy egyetlen pillantásra minél töb­bet láthasson. Ekkor kibuggyant belőle a nóta: ... Üres a fészek, nincs lakója Felesége a vállára De ő csak dalolt, hangja halkult, majd megcsuklott. Sírva borult az asztalra. Amikor egy kicsit kisírta magát, kilépett a kertbe, és nagyon fáradtan körbejárta. Megállt min­den fa előtt, mintha csak azt venné számba, melyiket mikor is ültette, mikor termettek szépen. A nagy dió­fát megint átölelte és megcsókol­gatta, mint aznap, amikor aláírták a szerződést és az est homályában még visszalopakodott a kertbe, hogy búcsút vegyen tőle. De azóta seni tudott elszakadni régi fészkétől, majd minden vasárnap kirándultak ide. heverésztek a fűben, beszélget­tek Sugárral. Visszatért a verandára, megivott egy pohár bort és titkolódzás sut­togta : rr- Tudod. Sugár Pista, már csak abban reménykedem, hogy ez a Kris­tóf nem tudja kifizetni augusztus elsejéig a másik harmincezret, ahogy a szerződésbe foglaltuk, és akkor felbontjuk a megállapodást És visz- szaadjuk neki a pénzt is, vissza egy fillérig, nem kell a más pénze, ha megtarthatnám is, csak ez a fészek még egyszer a miénk legyen!... És akkor írok a gyerekeknek! Zolkó biztosan hazajön, ha végez és talán még Zsóka is ide tudja csalni a fér­jét!... Körbe pillantott a portán, végül a feleségéhez érkezett. — És akkor is­mét együtt lesz a csalód! igaz, édes mama?!... Mert tudom már, hogy így lesz a legjobb! így lesz, úgy-e. Az asszony sokáig hallgatott, ki­törni készülő sírással küszködött, alig hallhatóan sóhajtozott. — Talán... — mondta sokára. — Oh, Istenem, de boldogok is len­nénk! Mint régen! Bealkonyodott. az erdő hűvös szel­lőt küldözgetett. Az asszony fázó­san kosztümkabátjába bújt. Fölse­gítette férjét — Menjünk, Zoltán, kedvesem! Talán már nem lesznek annyian az autóbusznál! Kurtág szótlanul engedelmeske­dett. Az utcán néha megbicsaklott a iába, de ezt észre sem vette. Na­gyon elgondolkodva, vigasztalhatat­lan szomorúsággal ment és mint egy megakadt gramofon, egyre azt du­dor ász ta: ... Üres a fészek, nincs lakója Az asszony egyideig könnyeit, de nem bírta tovább. Lá­zongó keserűséggel kifakadt. — Zoltán, hagyd abba!... At la» ten szerelmére, hagyd, mert mindjárt űvöltenem ka 111 hazat, a tanács a ne­/ Gergely Mihály: \ VASÁRNAP DÉLUTÁN ami természetesen igen nagy lorgal- mat jelentett a nagymúltú városká­A tokaji sóhivatalra különösen Mária Terézia királynőnek volt ..nagy gondja”. Ez érthető, hiszen a kincstárnak tetemes haszna volt a sójövedékböl. Egész utcasort építet­tek a Tisza-part mentén sóhivatali helyiségek, raktárak és tisztviselői lakások céljaira. Tokaj életéről és múltjáról énekelve, a sóhivatalról sem felejtkezik el egy Márton János nevű, Mária Terézia korabeli versfa­ragó, akinek rigmusos krónikájában többek között ezeket a sorokat ol­vashatjuk: Lerakása sónak e városban Melyből királynőnek bizony megyen haszon. Rég megszűnt már a sójövedéki kincstár Tokajban, sómarta, rozzant épületét azonban a negyvenes évek elején még láthatták a bortermő Nagykopasz lábánál az arra járók. Aztán egyszer az is eltűnt, s ma már csak ezek a Tisza-part! foltok emlé­keztetik rá a tokajiakat, akiket sem levesbe való ízesítőért, sem egy-egy reménytelennek látszó ügyük elinté­zéséért nem küldi többé senki — a sóhivatalba... (h. }.) Amikor a tokajiak sóhivatalba jártak ... ■ - Zoltán, kedves, el* rá felesége, amikor a második üveg bort is felbontotta. Mintha nem is hallaná. Szeme csillogott, ajkát a szomjúság tik- kadtságával meg-megnyalta. A ba­rátja poharába töltött, aztán a ma­gáéba. Felesége már nem Ivott. — Igyunk, Sugár Pista, igyunk! — üresen tette le a poharat, rövidre nyírt szürke bajszán borcsöppek gyöngyöztek. — Ez a jó orvosság, mert mindent elfeledtet, mindent megszépít! — Kimeresztette a sze­mét, ahogy a testi kínban vergődők és az ittas emberek néznek. így vet­te szemügyre a nagy fedett veran­dát, ahol ültek, a verandára nyíló ajtókat, az udvart, a kertet és az agyonrozsdált, szőlővel befutott düle- dező vaskerítést. A kedves fészket, melyet huszonöt esztendővel ezelőtt építtetett. Akkor nevezték ki a bank­ba könyvelőnek, akkor emelték a fi­zetését: harmincegy éves korában végre megnősülhetett, családot ala­píthatott Ez a budai kertváros na­gyon tetszett nekik. Itt született a két gyerek, ebben az utcára néző nagyobb szobában, emelte szemét a mo6t csukott, kopott-zöld ajtóra elő­ször Zolkó, majd egy évre Zsóka. A két szépséges gyerek! Csapongó tekintete újból a boros- Paskón pihent meg. mintha túlon­túl nehéz lenne a rázúduló sok em­lék. Töltött és ittak. Rég túl voltak az ilyen beszélgetések szokványos témáin. Pedig eiről is volt most mit mondani. Gyönyörű júniusi vasárnap délután volt. végre megjött a nyár. Ha az áprilisvégi két fagyos éj­szaka leszüretelto Is a cseresznyét, almát, diót, azért így is bolondítóan szép volt a kert, csak a diófán feke­téit még néhány halott barkafürt. Már csak egymaga beszélt, barátja pedig hallgatta. Nagyon jelentősen, és sokatmondóan tudott hallgatni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents