Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
4 BSZAKMAGTARORSZAG Vasirnap, 19«». milo» i. MÁJUSIMAGLYA Irtó: BARCSA SÁNDOR — Nem szeretem én a napot lopni. — válaszolta Jóska —, az apám se szerette, tetszik tudni. — Erre viszont Boros nem felelt, csak furcsán a fiúra pillantott és hümmögve ki• fordult az ajtón. ... /I május elsejét mégse tölthette otthon. Már este üzent érte Boros, hogy reggel hitkor ott legyen az ispánt lakás előtt, mert mennek a városba. Patkó is leéli, ráfvas ts, s mivel most ö a mester, nem maradhat otthon. Borossal egész kellemesen töltötte a napot. Még egy pohár sörre is behívta az egyik városszéli kocsmába. — No. azután jól viselkedjl Nem haragszok én rád. Látod, senkivel se tettem még meg. hogy így megvendégeljem. — A fiú furcsán pislogott rá. de belül egész' nap valami égő nyugtalanság szurkálta, s csak attól félt. az ispán észreveszi. De az kisebb gondját is fontosabbnak tartotta a gyerek figyelésétől. Ügy érezte, megtette kötelességét, amiről a törzsőrmesterrel, meg az intéző úrral beszélgettek. .Mert azok az ó gondjaira bízták a fiút. nehogy baj legyen. Még Majercsáknét is behi« vatták az intézői lakásba takarításra. erősen „sajnálkozva" férje „esete" miatt. — Valamikor régen rosszat Csinálhatott ... — csóválta álszent fejét az intéző. — Majd tisztázódik a dolog. Kell nekünk a jó kovács. — S szeme pillája se rebbent, hogy egészen mást mond, mint érez... .. .Sötét volt már hogy Boroték .visszatértek. Az Ispán elköszönt a fiútól — Azután reggel nekiállsz, kicseréled a rá főt az Intéző úr kocsijának a kerekén. Ha segítség kell, szólj valamelyik istállóénak. Alig egy óra múlva Jóska már a dikón heverve olvasott mindenesti megszokottsággal. Kint, a csillagos égbolt alatt illatosán pihegett a májusi éjszaka. A tüzet d kutyák vették észra először. Riadtan belevonítottak az éjszakába. Borzongató kórusuk először az éjjeliőrt ébresztette fel, aki nyugodtan aludt. Szentatyaúristen! A ceürl A széna A szalmaI — Fejveszetten rohant as öreg eperfára akasztott síndarabhoz Néhány perc múlva a tanyán elszabadult a pokol. Égett a szérűn minden. ami éghető. Égett a hatalmai csűr. Boros hosszú alsóban, az inté ző pizsamában rohant a vörös láng tenger felé. — Gazemberek, gyilkosok, ezér valakit felakasztanak1 — kiabálta a: ispán. — Vedreket/ Azonnali Jóskát az anyja költötte fel. — Fiam, tűz van. Nézd, a szérű ►jaj mi lesz. siess mánl — A fiú nyugodtan öltözködött. E zerkilencszáznegyvenketlö április huszonhatod lkán délfelé járt az idő, amikor Jolika, a sánta Kovács felesége végigrohant a tanya udvarán. Sűrű cseppekbtri hullott a hideg tavaszi eső. A távoli hegyek felől jeges északi szél pásztázta■ a végtelenbenyúló, zöldfoltos alföldi pusztát. Néha olyan erővel, hogy belenylkorogtak a nehéz kút- gémek. Jolika könnyű papucsban szaladt. Még kendőt se borított magára. Kn- ránöszült haját klcibdlta a menyecs- késen kötött kendő alól egy-egy erősebb szélfuvallat. Az elsöbéresné látta meg először a párás, esűverte ablakon át. — Csak nem történt valami? — ugrott fel a támlanélküll székről. Józsira, a fiára nézett, aki Indulófélben a kredencfiókban matatott. — Jolika szalad — világosította fel Golenyákné. Biztosan hozzánk. Elindult az ajtó felé, de mar csikorgóit is a rozsdásodó kilincs. Az asz- szony szinte beesett az ajtón. Kínálást se várva, lerogyott az első, útjába eső székre, s fulladó hangon lihegte: — Bélát $lvitték a csendőrök!... Golenyákné összecsapta a kezét. Józsi sietve tolta be a kredencflókot. — Most vitték, még a házat Is ösz- szeforgatták. — Szentatyaúristen! Egy ember se marad itthon — jajdult fel az elsöbéresné. — Az én szegény uram is. ki tudja él-e még. — két kezét feje köré kulcsolva jajgatott, azután megeredtek szeméből a könnyek. Feje az asztalra csuklóit. Sirt Jolika is, a sánta kovács felesége, s még arra sem emelték fel a fejüket, hogy Józsi keményen bevágta maga mögött az ajtót. G olenyák Jóska a kovácsmú- helyben leült egy felforditott talicskára. Hálratolta fején a kopott bórsapkát, azután — ahogy azt a sapka volt gazdájától. Majer- csáktól, a sánta kovácstól tanulta — megvakarta fejét, a homloka fölött. — No, most én mit csináljak itt? — Sóhajtva nézett körül a rendberakott kovácsmühelyen, könnyet dörzsölt ki a szeméből. így talált rá Boros, a hosszúbajuszú ispán. — Te meg mit csinálsz itt? Azt hiszed, így is elkészül a vetőgép? Holnap annak vetni kell, a mesteredet meg éppen az előbb vitték el... „üdülni". — Széles arcán gúnyos mosoly suhant át. — Vagy tán mán te is az 6 komonlsta eszméjén vagy? — Már kifelé indult volna, de meggondolta magát. Odalépett a talicska mellé. Szarvasagancs-fogantyús botja végével meglökte a fiú sapkáját. — Aztán mondd csak, te gyerek. Sokat beszélt neked ez a Majercsák az oroszokról meg a németekről? Mert azt mondják, szerette nagyon a politikát. Persze, apád Is itthon maradhatott volna, ha nem fűzitek, olyan szorosra a barátságot. Most meg védheti a hazát odakint a fronton. De azt is kell, mert nagy dolog ám. Csak az a bolond Majercsák fecseg másként. Jóska csodálkozva hallgatta a bO-[ beszédüvé vált ispánt. Mert egyéb-: ként kevésszavú, mogorva embernek\ ismerte mindenki. Nem s okát be-; szélt, de annál gyorsabban járt el a; keze. különösen még a háború előtti: időben. Mostanában mintha megvál-: tozotl volna valamit... Golenyákékat baj érte december derekán. Valamit lenyelhetett a tar- kaszórű tehén és reggelre úgy találták kinyúlva. Megsiratták, azonban ez már mit se használt. Előszedték hát a kredencfiókból a keservesen kuporgatott pénzüket. Hanem kevés-! nek bizonyult. Majercsák, az urada-\ lom kovács, aki csak harminckilenc-, ben jött a tanyára — hosszas mun-, kanélküliség után. mert üldöztékj ezerkiiencszáztizenkilenc óta — maga' is odaadta Golenyáknak, ami fölös pénze volt, azonban az összeg így- sem rúgott egy tehén árára. — Menje el az ispánhoz — mondta Golenyáknak, hátha segít. — Golenyák két napig gondolkozott. Végigjárta előbb az egész tanyát; találkozott ott kesergéssel, könnyekkel, csak éppen pénzzel nem. Tehén nélkül pedig egy öttagú család mit enne ilyen szűkös, háborús időben. Beállított hát Boroshoz. — Száz pengőt? Meg vagy te zavarodva, Golenyák? Meg azután ml-; bőt fizetnéd vissza? Nem olyan világ van ma, hogy én is tele legyek pénzzel. A két lányom taníttatása ezrekbe kerül. Én azt mondom, hagyd te azt a tehenet. Majd adnak a többiek egy-egy liter tejet... Golenyák torkát elkeseredés fojtogatta, s hirtelen ember lévén, elöntötte a harag. Tudta, éppen eleget összelop az ispán, hogy kölcsön adjon belőle. — Nohát ispán úr, — mondta dörgő hangon —. ezt se hittem volna. Nem is lesz kár, ha mielőbb öss^e- mtllk ez a kutya világ!... —■ Megállj csak, hogy mondtad!? mditotta Boros, de Golenyák akkor már a tornác falépctőjén igyekezett lefelé. Majercsák rosszallóan csóválta a fejét, amikor Golenyák elsorolta a' kellemetlen találkozást A YOROS SZEGFŰ Nem tudom, kt hon CSftPANY LAJOS: van vele. Ilyenkor, május elején, kivált kora reggel szeretek elsétálni a fürtösvirágú orgonabokrok mellett. Szeretem a bíbor bár- sonyszlnü, harmatos szirmú rózsa illatát is nyári hajnalokon, a pipacsot meg azért szeretem, mert tüzszíné- vel életet visz a zöldellő búzatáblák egyhangúságába. De hadd mondjam el, legjobban mégis a vörös szegfűt szeretem. A vörös szegfűt, amelynek balzsamos illatából sosem győz eleget belehelni az ember, amelynek karcsú szárán finoman egymásba ölelkező csipkés szirmain már annyit elmerengtem — és amelyhez nem kis emlék fűz. Először vettem részt május 1-i felvonuláson, a fel- szabadulás után. Mint afféle tuhancok, kora reggel óta ott settenkedtünk a pártház bejáratánál, a felnőttek körül. Zászlókat és feliratokat cipeltünk ki a gyülekező embereknek, s aztán magunk is beálltunk az egyik csoportba. G. Feri bácsi, a párttitkár vitte a szót és amint meglátott bennünket, mindjárt „belénk kötött". — No, suhancok. mit kerestek ti itt, mikor még a vörös szegfű történetét se ismeritek? — nézett ránk tréfás nehezteléssel a jó öreg. — Miféle vörös szegfű történetét, Feri bácsi? — kérdeztük hárman is szinte kórusban. — Hát amelyiket ilyenkor — május elsején tűzünk a gomblyukba galambocskáim. — Ekkor vettük észre, hogy Feri bácsi mellét valóban egy szál vörös szegfű díszíti. Meg, hogy nemcsak őneki van vörös szegfűje, hanem K. Dani bácsinak és m<L idősebb eívtársaknak is. — Mesélje el, Feri bácsi, amig nem indulunk — ; kértük valamennyien. — Som van ám annak, fiaim, nagyon is nagy sora. De ha tényleg meg akarjátok ismerni, hát jó, elmesélem, figyeljetek ide. ^ — Tizenkilenc májusában történt, Miskolc határában. A vörös ezred egyik zászlóalja a városi kertészet közeliben rendezkedett be védelemre. Ebből az irányból vártuk a cseh burzsoá csapatok támadását, de a csehek támadása késett. Az ezredparancsnokságtól futár jött jelenteni, hogy a csehek hat kilométerre állnak tőlünk és előretolt őrseiket vöröskatonáknak álcázva próbálják a mieink mögé juttatni, hogy hátba támadjanak. A politikai biztosnak az volt a véleménye, hogy minden vöröskatonának megkülönböztető jelzést kell viselnie és az egész zászlóaljban] egységes jelszót és választ kelt megbeszélni. Honnan vegyünk hirtelenében annyi egyforma jelvényt? — morfondírozott a parancsnok. De nem sokáig, mert néhány perc múlva a századparanetnok máé ősziét van a tőszomszédságunkban a kertészet. Egy félórán belül minden vöröskatona sapkájánál vörös szegfű legyen. Jelszó: vörös szegfű. Válasz: vörös május. A védőkörletbe . ,, , , olyan személy nem léphet be, aki a jelszót nem ismeri. Biztosítást és felderítő járőrt kell kiküldeni a védőállások elé. A felderít őket önkéntes jelentkezés alapján kell megbízni. A jelentkezők közül Kovács Mihály fiatal vasesztergályos és a tanítói pályával nemrég ismerkedő Tóth Benedek vöröskatonák szürkületkor elindultak felderíteni a csehek mozgolódását. Egészen közel jutottak a cseh állásokig és füleltek pirkadásig, amikoris visszaindultak a zászlóaljhoz. Nehezen oszlott a sötétség és sűrű hajnali köd ereszkedett a Sajó völgyére. Másfél órai óvatos ballaqás után már közel jutottak a mieinkhez, amikor a lövészárkunkból Bálint Béla vöröskatona megpillantotta a két ködbe burkolódzott alakot. Rájuk kiáltott: — Vörös szegfű? Kovács és Tóth nem hallották a jelszót. Szinte lábujjhegyen lépkedtek tovább a lövészárkok felé. Bálint várt mén egy pillanatot, s amikor a két közeledő homályos alak kontúrját már tisztán látta, meghúzta a puskája billentyűjét. Kovács Mihály, a felderítő járőr parancsnoka elvágódott a harmatos fűben. Tóth Benedek, a járőr-társa torkaszakadtából kiáltotta a torkolattűz irányába: vörös szegfű!, ne lőjjetekl Mire Tóth Kovács Mihályhoz lehajolt, 6 halványuló ajkai közül már csak ennyit szúrt ki halkan és szótagolva: vö-rös má-Jus... A köd és a homály eltakarta az egymáshoz való tartozás szimbólumát. Bálint nem láthatta a sapkához tűzött vörös szegfűt. Kovács nem hallotta a jelszót. Kovács Mihály vöröskatonát katonai végtisztességgel temettük el az arcvonal mögött. Amikor sírjánál néma búcsút vettünk, sapkánkról levettük a vörös szegfűt. Valamennyien Kovács Mihály vöröskatona frissen hantolt sírjára tettük, amely úgy nézett ki. mintha egy golyótól tépett vörös selyemzászlóval takarták volna le. Aztán friss szegfűt tűztünk a sapkánk mellé, szép, vörös, illatos szegfűt. És május utolsó napjaiban megleckéztettük a Tanácsköztársaságra támadó intervenciósokat is. Akik életben maradtunk, megfogadtuk, hogy minden év május elsején mellünkre tűzzük az cgyüvitartozás szép szimbólumát, a vörös szegfűt — fejezte be a históriát Feri bácsi. Ekkor került szivemhez közel először a vörös szegfű. Együtt május elsejével, a benépesült színes utcával és vörös zászlóerdővel — a megvalósult vörös májussal. A májusi filmujdonságokról A májusi filmújdonságokban a fiatalabb és Idősebb mozllátogatók Ikedvencei. világhírű sztárok ás ifjú tehetségek alakítják a főszerepeket. A magyar filmgyártást a Két emelet boldogság című vígjáték képvise- Bencstk Imre írta, Herskó János dezte. A népes szereplőgárdát nagyrészt vidéki színházak művészei közül válogatták ki. A három francia újdonság magyar- országi bemutatóját világsiker előzte meg. A Négyszáz csapás című alkotás rendezője Francois Truffaut — a tavalyi cannesl fesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját A Nagy [családok című film. amelyben töb- Jbek között Jean Gabin. Pierre Brasseur és Bemard Blller játsszák a főszerepeket. a francia pénzhatalmasságok életét mutatja be kíméletlen őszinteséggel. A Montparnasse 19 című alkotást a halála után híressé vált festő, Modigliani életéről készítették. alakítója Gerard Philipe. A közönség elé kerül a Rab madér című szovjet film. amelyen Herten, a nagy orosz klasszikus írásából készítettek, főszereplője Zinaida Kiri< .jenko, valamint Az út vége című bűnügyi történet, amely szintén a szovjet filmgyártást képviseli. . Bemutatják az Ingovány című •csehszlovák filmet. — a határőrök küzdelmes életéről szól. történt 104B- ban —. valamint a Vidéki lány című amerikai filmet, Bing Crosby-val és Grace Kelly-ve 1 a főszerepekben és az Amig élek című kínai alkotási. A játékfilmeken kívül érdekes rö- vidfUmek kerülnek a közönség ele. — Baj lesz ebből Józsi, meglátod. — Kit hétig rettegésben élt a család, azonban úgy látszott, nem történik semmi. Boros nem köszönt ugyan vissza, egyébként csend volt. Azután február derekán Golenyák Józsefet behívták katonának. Március végén már a frontról irt. S azóta gyakrabban látogatták a csendőrök a tanyát. Csak éppen arról nem értesült senki, miről beszélgetnek olyan sokat Boros, meg az intéző lakásán. E rre gondolt Golenyák Jóska, míg az ispán kevély faggatását hallgatta. — Aztán mondd csak, te Golenyák. Van-e már piros kokárdád? — A fiú hirtelen felkapta a fejét. — No-no, ne olyan hevesen! Tudjuk mi. amit tudunk. Elárulta már azt nekünk a mestered, aki most „üdül" a városban... Hiszen pár nap múlva május elseje lesz. Az ispán szinte cinkoskodóan megveregette botja végével a fiú vállát, úgy folytatta de most már keményebben, a megszokott dirigáló hangon: — Persze, ha tömte is a fejed, ti vigyázz magadra, fiúi Nem jó ilyesmibe keveredni. Mostantól ts vag± itt a kovács. Megtanultad már három év alatt a szakmát, dolgozz rendesen, nehogy marhaságon törd a fejed. Figyeltük mi, hogy nagyon ősz- szegyűjtötte ez a Majercsák esténként a kölyköket. Most már ennek vége, mint a kommunistáknak. Hát csak azért mondom. Azután estért készen legyen az a vetőgép. Apád meg csak hazakerül a győzelem után — Ezzel Boros megfordult és fellé* pett a szemerkélő áprilisi esőbe. Azt már nem látta az ispán, hog\ Jóska stílusosan köpött egyet, úgy ahogy mesterétől látta. A szivét szorongató érzés azonban nem csökkent Hogy Majercsákot elvitték — nerr lepte meg, hiszen a sánta kovád sokszor célozgatott rá az utóbbi időben. — Lehet, hogy én nem érem itt t győzelmet — mondogatta a fiúnak — De ne féltsetek. Megúsztam ér már nehezebb ügyet, bár az egyit lábam ráment’tizenkilencben. De. hí újra találkozunk, akkor már téget se úgy szólítalak, hogy Jóska, bonén úgy: „No, hogy érzi magát az ura dalmában, Golenyák elvtárs?” - Jóska és az apja arca mindig mo solyra derült ilyen beszélgetések al kaiméval, s az idősebb Golenyák hi tétlenkedve megjegyezte: — Nagyon tudsz te képzelegni, ko mám... Jóskát hát nem érte váratlanul Majercsákné sírva hozott szomorú hite. Annál inkább viszont, hogy honnan tudhat Boros erről a május elsejei készülődésről? Azt a legkevésbé hitte, hogy maga a mester árulta volna el, hiszen minden beszélgetés, minden titkos felolvasás után a fiú lelkire kötötte: „Azután erről egy szót se. még ti? pofon után sem/*’ Most elárulta volna7... Ha Golenyák Jóska érettebb, felnőttebb ember már, s ha Majercsók eszével aondo*kozik. nem nkoz neW rtondni Boron fecsegése. Rá lön. hon i/ csupán találnatás is nélrtálódzAn ez. $ a csendőrökkel történő beszélgetés közben született. A csendőrök Sto- koly törzsőrmester és Tóth szakasz- vezető. alaposan ismerték Majercsák múltját. Biztosak voltak benne, hogy Majercsák. a tizenkilenees vörösparancsnok nem marad most sem tétlenül. Boros által régóta figyeltet- 1 tik már. s tudták, hogy Malercsák- sokat van együtt az emberekkel, s ’ meg a vasárnap délutáni kiránduiga- f fásokat is divatba hozta a tanyasi , fiatalok között. Örömmel kísértek 1 bét a közeli város esendfírparanct- ’ nokságára, amikor megliaptúk a parancsot: összegyűjteni minden gya’ nús elemet május elseje előtt. Jóska természeten'* nem látta : ilyen világosan a helyzetei, s csurtn , egy dolog izgatta: honnan vette Bo- , fos. hogy május elsején, valamt *1- [ dugott helyen, együtt akarnak ünne- , pelni a fiatalok. S ha már Majercsá- . kot nem hallgathatják áhítattal, mikor tűzhetik fel a Majercsákné kó- szí tette piros kokárdákat, úgy. mint ’ tavaly is tették? Elgondolkozva állt ; fel az ócska talicskáról. Fellépett az egyik, fal mellé támasztott szekér- ' oldalra. Éppen elérte a padlástalan fal tetejét. Felnyúlt, s az egyik lyuk- . bői apró csomagot-húzott elő. Kinézett a sáros udvarra, s mikor meggyőződött, hogy sehol senki — kí- 1 bontotta, öt kis piros kokárda volt a kibontott papiroson. Az egyik Ma- 1 fercsáké, a másik a feleségéé, a har- 6 madfk Golenyák Jóskáé, a negyedik j Vadászi Imréé, a kondásgyereké, az 1 ötödik meg Varga Ferié lett volna 1 május elsején, ha itthon marad a " sánta kovács. De így? A fiú nagyot ■ sóhajtott. Visszadugta a kis csoma- got rejtekhelyére, azután kiment és ’ nemügyre vette a műhely elé húzott vetőpépet... te estére nem volt azor. szemernyi hiba sem. Mert nemcsak- lelkiekben erősítette őt. immár három esztendeje Majercsák Béla, hanem szaktudásban is. Csak az a május elsejei dolog sehogyan sem ment ki a fejéből. E ste szótlanul ették a vacsorát, Jóska mindjárt elkészítette fekhelyét az öreg dikón, de előbb az ablakra akasztotta anyja nagykendőjét. Azután vaskos könyvet húzott ki a szalmazsák alól. öreg. kopott könyvet, amelynek fedelén alig olvashatóra kopott máraz irás: Ady Endre költeményei. Lefeküdt a család is. de Golenyákné előbb odatette a pislogó petróleum- lámpát a fiú ágya mellé. Megszokta már. hogy Jóska, mióta ez a Majercsák a keze alá vette, könyvvel alszik, könyvpel ébred. Eleinte korholta is: — Minek az neked? Kasza, kapa vapy béresostor kell. — De. hooy maga a sánta kovács is másként vélekedett. nem szólt többet. Aludt már mindenki, csak Jóska olvasgatta kedvenc költője lázongó verseit. A „Csák Máté földjén" merész sorai, a ..Dózsa György unokája" őszinte fenyegetése mindazok felé, akiket a fiú a sánta kovács szaval nyomán megismert, felkavarták egész lelkületét. Azután egyszerre nagy lendülettel felült az ágyon. Megreccsent az ócska dikó. Ijedten az anyja, meg a két alvó gyerek felé nézett, nem ébredtek-e fel. De csak egyenletes szuszogásuk hallatszott. Újra a könyvbe merült és suttogva Ismételte a sorokat: „Nyár-éjszakán a grófi szérűn Reccsen a deszka palánk S asztag-városban pirosán Mordul az égre a láng." — Pirosán... a láng. Ha ezt... — Óvatosan lelépett a dikóról. A könyvet visszatette rejtekhelyére. Felöltözött, s kilépett az éjszakába. Szinte nesztenül sietett tova a hosszú ház mellett s alig fél perc múlva már megkocogtatta Vadászi Imréék ablakát. Hosszan, izgatottan suttogtak. S még azután is sokára váltak el. hogu az Imre anyja kiszólt: “ .M‘ °* csudáját csináltok odakint! Nem hagyjátok aludni az embert. Mindjárt kelni kell. Al ásnap s harmadnap is seaka- /V\ datlanul püfölte az üllőt. Bo- ros napjában kétszer is meglátogatta. — No látod, egészen ügyes vagy te. Nem is kell már ide az a Majercsák Látod, ez a jó. nem holmi hülyeséggel tölteni az időt. — Nem tűz az, anyám. Máglya. Májusi máglya, tudja, a grófi szérűn. — Az asszony furcsán nitett rá. azután némán roskadt az ágyra. a Majercsáknét is a három fiút /V\ eW "»ülva kísérték haza. Kékre, zöldre verten, de élve, ;s a bűnt rájukblzonyltatlanul. Hapern két új csendőr jött velük. Mint [■később mesélték; a régieket a frontba vezényeltékI
