Észak-Magyarország, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

▼uiroap, lfWfl. mijos 1. eSZAKMAGTAeOIMZAQ 5 Nagyobb felelősséggel, hozzáértéssel a szebbért, a jobbért Megtartották küld&ttkösgyüléHÜket a borsodi épitömunknsoh Több mint 130 építő-, fa- és építő- anyagipari dolgozó találkozott szer­dán reggel kilenc órakor Miskolcon, az építők kultúrotthonában. A megye minden részéből érkeztek, hogy meg­tartsák soronkövetkező küldöttköz­gyűlésüket a szakszervezet megyei bizottságának újjáválasztására. Borsod megye ópítőmunkásal mint azt Emri László elvtárs. a gyei bizottság megbízott elnöke be- •zámolójábah is elmondotta — az utóbbi időben sikeresen oldották meg a megnövekedett nagyjelentő­ségű feladatokat. A magas- és mély­építőipar 1959. évi tervét 105 száza­lékra teljesítette. 101 százalékos munkáslétszámmal. Ebben az idő­szakban az egy főre jutó termelési érték 104 százalékra emelkedett. Egyéb ipari és szociális létesítmé­nyek mellett 1958-ban 1481. 1959-ben pedig 2219 lakást építettek fel a me­A nagyfokú lakásátadást nagy­mértékben elősegítette az úgyne­vezett átfutási határidő csökken­tése, ami napjainkban és a jövő­ben fontos népgazdasági érdek. Lényeges eredményt értek el az építőanyagipar dolgozói is. A terme­lési terv túlteljesítésével, a termelé­kenység emelésével jelentősen csök­kentették az önköltséget. Azonban még további előrehaladást kell el­érni. hiszen cementgyárunk és a Mályi Téglagyár még mindig magas önköltséggel állítja elő termékeit. /# részletes beszámoló nagy fele­lősséggel foglalkozott a VII. párt- kongresszus és a SZOT XIX. teljes ülésének azon megállapításaival, hogy a dolgozók életkörülményeinek állandó javítását elsősorban az anyag! Javak termelése teszi lehe­tővé. A szakszervezetekre ebben a munkában nagy feladat hárul. Éppen ezért a közgyűlésen az építőipari szakszervezeti bizottságok termelési tevékenységéről adtak számot. A termelési tömegmunka egyik sikerét bizonyltja a munkaver­seny helyes, a helyi adottságok­nak megfelelő megszervezése is. Az építkezéseken egész évre szóló munkaversenyt szerveztek, amely megszabta a távolabbi célt a műszaki vezetésnek és a munkásoknak. A to­kaji kőbányászok például az éves verseny segítségével a vállalt száz­ezer tonna zúzottkő helyett 137 ezer tonnát termeltek. A kongresszusi verseny során felismerték a szocia­lista munkabrigád címért versenyző brigádokban rejlő erőt és napjainkban kb. kétezer olyan dolgozót segítenek a műszaki vezetők a jobb. a gazda­ságosabb eredmények eléréséhez, akik az új munkaerkölcsért küzde­nek. A termelési tömegmunka fontos része lett az újítási mozgalom fej­lesztése is. A vállalatok és a szakszervezeti bizottságok többsége helyesen foglalkozik az új technológia alkalmazásával. Újítási feladat­terveik országos viszonylatban is számottevő javaslatokat rögzi­amit igyekeznek is megvalósítani. A legjobb eredményt q Borsodi Mélyépítő Vállalat érte el. ahol egy év alatt kilencven újítást vezettek be. amelyekkel egymilliók! lencszáz- ezer forintot takarította* meg. A jó módszerek terjesztése az építőipar­ban most a legfontosabb feladatok egyike. Ezért a Borsod megyei Ál­lami Eoítőlnarl Vállalat, a Miskolci Tervező Vállalat olyan tapasztalat­cserét szervezett, ahol a szakemberek a panelházak építésével ismerkedhet­tek meg. Kedvezően alakult a dolgozók ked­vezményes üdültetése is. 1958-ban 759-en. 1959-ben 969-en üdültek. Eb­ben az évben már 3200 beutaló áll a dolgozók rendelkezésére. Az üdülési statisztika szerint az elmúlt évben üdültek közül 85 százalék közvetle­nül a termelésben dolgozó munkás volt. A küldött-közgyűlési, lényegesen élénkebb. bátrabb, tárgyilagosabb vita követte, mint a legutóbbit. A hozzászólók hozzáértéssel és nagyobb felelősséggel beszéltek sikereikről és hibáikról fs. Sóvári Károly javasolta, az üzen*>rvo6ok munkája első­jegyzetek egy szép találkozóról Könyvvásár Nemcsak a nevükben van ilyen ritmus, lükte­tés. hanem a mozgásuk­ban, fordulataikban is. Természetesen, csak a maga helyén, és a maga idejében: a színpadon, műsor, vaau a próbák alatt Mert táncosok mind a hárman, a Bar­tók Béla Művelődési Otthon tánccsoportjának a tagjai. Testvérek Ni- kázy Gyöngyi. Nikázy Győző. Nikázy Guszti. Tősgyökeres miskolciak. Itt nőttek fel. itt tanul­tak, itt dolgoznak. Gyön­gyi a művelődési otthon könyvtárában. Győző a Lenin Kohászati Művek műszaki fejlesztési osz­tályán. Guszti a 31. Autóközlekedési Váll**- latnál. A fiúk maaaster- metüek, szőkék. A hú­guk karcsú, fürge moz­gású; mindhárman tán­cosoknak valók. Sokat, nagyon sokat kopogtat­tak. remeatették is már a színpadok deszkáit, hiszen hosszú évek óta tagjai az együttesnek. C ehszlovákia. Szovjet­unió. Franciaország! Csak úgy röpködnek az országnevek!... De ho­gyan kezdődött? — Hogyan kezdődött? T alán akkor, amikor 10—13 éves korunkban zenét és táncot tanul­tunk — Guszti mondta ezt, a legidősebb. — Ez persze még nem volt ko­moly dolog. A legnehe­zebb rész 1948—49-ben kezdődött a falujárással. Az egyik városi csoport- nak voltunk a tagjai, is akkor még nem rendel­keztünk semmi díszlet­tel. semmi jelmezzel. — Azok bizony nehéz iáik voltak, — mondja Gyöngyi - Győző - Guszti tovább Győző. — A ru­hákat úgy kellett össze­koldulni. Egu-eau fehér ingért sorra jártunk minden ismerősünket, míg végre tudtunk sze­rezni megfelelőt. Sok fa­luban. ahová ellátogat­tunk — egyáltalán nem volt színpad. Ilyenkor mi a teherautót nevez­tük ki színpadnak és ott táncoltunk. Most már ... — nevetve széttárja ke­zét. Ami ezután követ­kezne. azt már nem is mondja, nem is szüksé­ges mondani. Csak az impozáns művelődési otthonra kell gondolni, szépen berendezett szo­báira. a nagyszerű tánc­ruhákra, meahát arra. amit az elején emleget­tek: Csehszlovákia. Szov­jetunió. Franciaország. Sok. élmény gyűlt össze ezeken az utazásokon. — Melyik volt a leg­szebb út? — Mind nagyon szén volt — ,zt Gyöngyi mondja. — Moszkvában végig­nézhettük a tribünről a Wjus 1-i felvonulást. Soha el nem múló il- ménu! — szólnak a fiúk. — Háromszor szerepel­tünk a szovjeit televízi­óban. Mi voltunk az el­sők az öntevékeny ma­gyar tánccsoportok kö­zül. akihuek a műsorát a szovjet televízió köz­vetítette. Leningrádban két és félórás műsort adtunk a televíziónak. — Franciaországi utunk,, is aft, _ mondja Gyöngyi. — Ott értük el talán a legna­gyobb sikerünket, ami­kor a csehszlovákokkal közösen adtuk elő a „Nyírségi pános" tán­cot. — Igen. ez nagyon tet­szett mindjenkinek — mondják. — Az újrázás­nál a közönség felállt, és vastapssal verte az ütemet, de olyan erősen, hogy a. zenekar játékát egyáltalán nem hallot­tuk. pedig három mé­terre muzsikáltak a színpad előtt. De akkor más közönség is volt a teremben, mint az előző előadásokon. Az előzőe­ken 800—1000 frankba került a belépőjegy, ezen az utóbbin pedig 200 frankba. Hetenkint kétszer tar­tunk próbát. Sok időt elvesz tőlük, de min­degyiken ott vannak. A szüleik, ahová csak le­het. elkísérik őket. Sztá- linvárosba is elmentek. Nagyon ..Komolyan" ve­szik a táncot. — Gyöngyike, magf nagyon szereti a táncot? — Igen. — Mi benne a vonzó? — Talán... hogy si­kerrel tudok valamit megoldani. Egy-egy for­dulatot. mozdulatot. Ha sikerül keményen, vagy hangulattal lépni, úgy pontosan, ahogyan azt a koreográfus elképzelte. A fiúk is egyetértenek ezzel, csak még hozzá­fűzik a maguk gondola­tát. — Általában. — mond­ja Győző — ha meg akarunk tanulni egy táncot, akkor előbb an­nak a népnek szokásait, hagyományait, életét ta­nulmányozzuk. lay meg­szeretjük a nép művi- szetét. és próbáljuk be- •célni magunkat az 4 vi­lágukba. A táncban ezt — t Hlioot szeretnénk visszaadni. — És hát — folytatja Guszti — megszerettük a kis közösséget is, ahová már évek óta tartozunk. Ahogy mondani szokás: jóbon. rosszban együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat így eauütt. Ez a közösség is vonzó... Csak sajnos, lassan már le kell mondani a tánc­ról, de — fényképet mu­tat — itt az utánpótlás. ‘Oaz. hogy még egy ki­csit fiatal; 18 hónapos. £e már most is látom, hogy táncos lesz belőle! Nem is csoda, hiszen a felségem is tagja volt hosszú ideig a csopor­tunknak ... Elkerülhetetlen üuen. Kor hogy ne beszél Ilink n kővetkező évek tervei- rői. Cyőnaul. az Eötvös Lóránd Tudományegye­tem magyar-könyvtár szakára szeretne be­iratkozni levelező tago­saira. Győző már elvé­gezte a műszaki egyete­met és most házasság előtt áll. Guszti/a már Mc°ÁÍVt6 fő­iskolai diploma mellé mea akarja szerezni a Gépészmérnöki diplomát Ieve,e*t- És ter­mészetesen szeretnének — ahogyan ők mondták — még egy darabig tán­colni. Mind a hárman: Gyöngyi, Győző. Guszti. P. T. Jelvényszerző túramozgalmakat indítottak a természetjáró szakosztályok A Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett működő Természetbarát Iroda az első negyedévben számos új szakosztállyal gazdagodott. A szak­osztályokban résztvevők száma meg­közelíti az 1300-at. Ez körülbelül 10 százalékos taglétszám-növekedésnek felel meg. Az Ifjúsági csoportok is megkezdték működésüket az Orvos- Egészségügyi. a DVTK és az Ózdi Kohász természetjáró szakosztályai­nál. A Miskolci Pamutfonóban a ter­mészetbarát szakosztály a helyi KISZ-bizottsággal közösen tartja ren­dezvényeit Az Ózd! Kohász Sport- <ör kezdeményezése is igen «gye- méltó, akik Ijároro úttörő szakkört szerveztek. A Miskolci Lo­komotiv a martintelepi általános is­kolát patronálja. A Természetbarát Iroda irányítása mellett a DVTK. az ózdi Kohász és a Miskolci Lokomotiv természetjáró szakosztálya jelvényszerző túramoz­galmat indított Ózdon 52 hallgató részvételével túravezető tanfolyam működik, a Miskolci Lokomotivnál tű rávezető! ismertető előadá­sokat tartanak. Figyelemre méltó a Miskolci Postás kezdeményezése is, amely mint patronáló szerv, a her- nádnémeti Vörös Csillag Tsz-el tart közps kirándulásokat és szervez kö­zös túrákat | sorban a betegségek megelőzésért I irányuljon. Ez azért Is fontos, mive az építőipar még kevés üzemorvossá rendelkezik. Ráksi Miklós, a cement gyér küldötte arról szólott, hogy a 11 éves lakásépítési program megköve teli. hogy építőanyagipari techniku­mot állítsanak fel Miskolcon. Tőbl felszólaló csatlakozott hozzá, másol a magasépítólpari technikum vissza állítását, javasolták. Tirpák elvtárs a nyéki kavicsbánya küldötte iává- solta. hogy a szakszervezetek jobbár ellenőrizzék a SZOT-utalványra ki adott szén minőségét, mert sok pa­nasz hangzik el ezzel kapcsolatban Horváth Béla küldött elmondotta hogy a Miskolci Tervező Vállalat dolgozói nagy örömmel fogadták a 15 éves lakásépítési tervet, is tőlük telhetőén igyekeznek ezt a nagy munkát Jól előkészíteni és elvégezni. A többi hozzászóló a műszaki ve­zetők és a bizalmiak lavuló kapcso­latairól szólt, majd több javaslatai tettek. A küldöttközgyűlés résztvevői ? megyében dolgozó több mint 17 ezei szervezett építőmunkás nevében 41 tagú választmányt választónak amely jóváhagyta az új megyebizoit- ság tagjaira szóló Javaslatot. Ezután határozati Javaslatot fogadtak el amely négv fejezetben rögzíti a leg­fontosabb 'eladatokat. hogy a követ­kező Időszakban tovább emelkedler a szakszervezeti munka vezetési színvonala. Szarvas Miklós Buífon francia természettudóstól származik az a gyakran emlegetett mondás, hogy a stílus — az ember. Stíluson ebben az esetben nem pusz­tán a szóbeli, vagy írásos előadásmód sajátos jegyeit, jellemző vonásait értjük. Többet ennél! Fellépést, lelki ós szellemi érzékenységet, modort, magatartást, az emberekkel való érintkezés hőfokát s mélységét, a tár­sadalmi együttélés jellegét, egyszóval mindazt, ami az embert teszi. Ez a frappáns, szellemes megállapítás ju­tott eszembe, amikor az elmúlt hét szerdáján Kádár János elvtárs az ózdi munkásokkal, ennek az orszá­gosan is jelentős városnak dolgozói­val találkozott. „Stíluséban". — a munkásokkal folytatott eszmecseréiben, az üzem. a város, a Járás élete, gondjai Iránti érdeklődésében és a nagygyűlésen résztvevő mintegy 26 000 hallgatóval folytatott beszélgetésében megmutat­kozott az ember. A kommunista ember. Es megmutatkozott a párt. amely­nek „stílusát", munkamódszereit, a tömegekkel való együttgondolkodá­sét. együttélését érezhette, hallhatta, láthatta mindenki, aki csak részese volt a szép nap élményeinek. Kádár elvtérs széleskörű tájékoztatójában, eszmecseréiben nagyon világosan ér­zékeltette ennek a stílusnak lényegét: a marxizmus—leninlzmus tanításai­nak tiszteletbentartása és alkotó, hű # követése. A lényeg, hogy a dolgozó ember, a nép 611 érdeklődésünk, törődésünk, erőfeszítéseink, terveink és felemelő szén távlataink központ­jában. Az ő ügyéért, szakadatlan emelkedéséért fáradozunk. Ezt adja számára a szocializmus. Es ezt csakis a szocializmus ad­hatta számára! Hát ebben rejlik a manapság gyakran emlegetett stílusnak, párt- munkánk. állami életünk és az egész­séges vezetés stílusának „titka". Talán egy apróság még valamit hozzáadhat ezekhez a gondolatokhoz, özv. Almádi Istvánná táviratilag ke­reste fel az ózdon tartózkodó Kádár elvtársat. „Üdvözlöm Kádár elvtársat városunkban, mint a magyar nép hú vezetőjét. Kívánok erőt. egészséget. Éljen sokáig." — irta neki. Az alig­hanem idős asszony megható kedves­sége könnyen elkerülhette volna egy vezető figyelmét, főleg, ha napját eléggé gazdag program tölti kL Kádár elvtárs a távirat kézhezvé­tele után még ózdon levelet irt Almádi Istvánnénak és megköszönte figyelmességét. A nagygyűlést a finomhengermű kikészítő csarnokában tartották. Le­nyűgöző látvány — 25 000 figyelő szempár. Lenyűgöző látvány — 25 000 9 nagyszerű egységet, erőt és építő •akaratot sugárzó tekintet Az emberek hírül vették, hogy a párt Központi Bizottságának első titkára szól hozzájuk, és természetes volt számukra, hogy eljöjjenek és meghallgassák a nagyon őszinte, na­gyon meleg, nagyon emberi szavakat. Valaki megjegyezte: „Van annak valami varázsa, hogy a munkásgyű­lést Itt tartjuk, ebben a hatalmas műhelycsarnokban.” Talán ez a szó. hogy varázsa, nem is egészen helyén­való. bár abban az értelemben, ahogy a természetre szoktuk mondani, hogy varázslatos környezet — igen. Mert a munkás számára ez természetes környezet. A pihenő gépek között, a távolból ideszűródő tompa munkazaj közepette élőbb a szó a termelékeny­ségről. az Ötéves tervről, a gyár re­konstrukciójáról. a munkáshatalom­ról. a szocialista építésről. Minderről sző is esett a nagygyűl­ésen. Mégpedig életünk mindennapi fényeinek fényében, a munkások kö­zös tapasztalatainak megvilágításá­ban. A hatalmas üzemcsarnokban fe­gyelmezetten szorongó, még a vastra­verzeken is ülő emberek számára saját szavaik visszhangoztak, saját gondolataik öltöttek testet. Ki ne ér­tett volna egyet a bürokrácia szelle­mes és szemléletes elítélésével?/ Hát persze, hogy nem örül a mun- kásember annak, ha orra előtt, mond­juk. becsapják az autóbutz ajtaját cs már nem fér fel a járatra. Nem örül, kétségtelenül! Bosszankodik, kritizál, alkalmasint panaszt is tesz. De fi­gyeljük csak meg azt a tanulságot, amelyet ebből az egyszerű, de sokat­mondó példából Kádár elvtárs Te­vont. „Sohase feledjük azonban, hogy amíg megvan a népi demokratikus rendszer, megvan a munkáshatalom, addig megvan a mód és lehetőség arra, hogy az ilyen hibákat kijavít­suk s például a legzsúfoltabb jára­tokon még egy autóbuszt forgalomba állítsunk a munkások érdekében, az 6 Javukra". A szó egyre forróbbá, tüzesebbé válik. Egy résen pillantottunk csak be és Íme, kitárul előttünk a teljes horizont: mánk, holhapunk, szocia­lista életünk .........A 15 év alatt volt sz eplő it a népi demokratikus rend­szerünkön. de ez a rendszer, a nép­hatalom akkor la ezerszer szebb — és ha kell életünket, vérünket is oda­adjuk érte mint a legragyogóbb arcú kapitalizmus." A hatalomról más vonatkozásban is többször esett szó. Es ami ezzel szorosan összefügg: a munkásosztály felelősségéről. Gyakran hivatkozunk erre, valljuk be: sokszor sablonosán, iételesen. valamiféle kodifikáló hangnemben. A képlet ez: munkás- hatalom — a munkásosztály gyaKo- rolja a vezetést. — a munkásosztály lelel mindenért az országban. Ez így Igaz is. de a formula üres Ismétel­getése aligha alkalmas a felelősség- érzet felkeltésére, ébrentartására, erősítésére és tettekké váltására. Itt van például a mezőgazdaság fejlesz­tésének. a termelőszövetkezetek megszilárdításának kérdése. Nemré­giben bemutattuk azokat az áldozat­kész — bátran mondhatjuk —, hős borsodi munkásokat, akik feladtik kialakult életrendjüket, megváltak munkatársaiktól, kiszakadtak a meg­szokott és megszeretett környezetbe, és elmentek falusi politikai, gazdasá­gi munkára. Miért? Mert tudva tud­ják, hogy a szocializmus frontja a várost és a falut egyaránt felöleli. A stratégia sokszor bebizonyosodott igazsága, bogy egyik frontszakasz le­maradása a másik mögött veszélyez­tetheti és meg is semmisítheti a ki­vívott sikereket, az előrehaladást. Kádár elvtárs ezt a törvényt idősze­rű példán mutatta be. Elmondta, hogy- ebben az évben 10 ezer traktort hozunk be a szocialista nagyüzemek kialakításához. Ha csak ötezret vá­sárolnánk. kevesebb lenne a kiadá­sunk és jobban mehetnének az or­szág dolgai. Igenám. de nem fejlőd­hetik egészségesen egy ország, ha az loar és a mezőgazdaság termelé­sének növekedése között aránytalan­ságok mutatkoznak. „A munkásosz­tály szempontjából is a legjobb be­ruházás a mezőgazdaság gépesítése, mert ha ezt most elmulasztanánk, akkor két-három év múlva könnyen jelentkezhetne az élelmiszerhiány, ezt pedig nem szabad megengedni. A munkásosztálvnak úev kell nézni a mezőgazdasági beruházásokat, mint saját jövőjének biztosítását." • Az elmúlt hét szerdájára az ózdi utcák ünnepi díszt öltöttek, éppúgy mini mára, a proletárnemzetköziség nagy ünnepére. Akkor is. ma is ha­talmas tömegdemonstráció fogta ösz- sze őket. az eoyüvé tartozás felemelő •udata. a közösségi erő. a nagyszerű erőfeszítésekben született eredmé­nyek és az újabb és újabb tettekben tükröződő elhatározás, hogy híven követik tovább a párt jó politikáját egy olyan országért, egy olyan élet­ért. amelyben mind „kevesebb lesz a gondunk, a bánatunk és több az örömünk?'. Sárközi Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents