Észak-Magyarország, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-03 / 53. szám

* eSZAKMAGYARURSZAG Z33 0&\7Z3ff(D[a ÍX1 £3C3(5S!& Leplezzük le a táppénzcsalókat! Miért van zárva? Sokszor megállók az áruval bősé­gesen ellátott Bizományi Áruház ki­rakata előtt és be is mennék, hogy vásároljak valamit. Azonban csak kí­vülről nézhetem, mert mire munka­időm letelik, az áruházat bezárják. Sok dolgozó társaimmal találkoztam már a bezárt ajtó előtt, akik velem együtt bosszankodtak. Kérjük az ille­tékeseket, orvosolják panaszunkat Változtassanak a nyitvatartási időit Hosszabbítsák meg legalább délután 5 óráig. F. Gy.-né Miskolc Segítettek az áttörök A múltkoriban betegeskedtem. Lá­zas Is voltam, de munkahelyemet nem akartam elhagyni. Azt reméltem „lábon húzom” ki az influenzát Dél felé azonban már nagyon erőt vett rajtam a betegség, nehezen vánszo­rogtam a lépcsőkön. Látták ezt a mi aranyosszfvű kis diákjaink, az út­törők, s segítségemre siettek. Ezúton köszönöm meg a kis pajtásoknak, akik az úttörök 12 pontjából — ki­tűnőre vizsgáztak. G. Varga István iskolasegéd Közel félmillió forint nyereseg Közgyűlést tartott a Fényképész Szövetkezőt Sikeres közgyűlést tartott a napok­ban az Avas Szálló Lőcsei termében a Miskolci Fényképész Szövetkezet. Avár Károly elnök gazdag évről szá­molt be. 1959-ben a szövetkezet 2 millió 115 ezer forintos előirányzott terv helyett 2 millió 242 ezer forintos tervteljesitést ért el. Petró Nándor a szövetkezet anyagi és pénzügyi eredményeivel foglalkozott, s , el­mondta. hogy a múlt évi jó munka eredményeképpen 449 ezer 600 forint tiszta nyereségre tettek szert. Havi átlagban számolva, az egy főre jutó termelési érték 6927 forint volt Nemcsak számok jelzik a Miskolci Fényképész Szövetkezet elismerésre- méltó munkáját, hanem a dolgozók művészi, szakmai tevékenysége is. A múlt évben Debrecenben tartották a fényképész szövetkezetek országos foto-ldállításukat A versenyről há­rom második, egy csapat- és két egyéni díjat hoztak el a miskolciak. A beszámolók után került sor a múlt évi jó munka alapján kiérde­melt egyhavi fizetésnek megfelelő Grönland, a szívbajosok jövendő üdülőhelye Edward Colternak, egy 72 éves newyorkl üzletembernek az az ötlete támadt hogy szabadságát Grönland­iján, az eszkimók között töltse. Egy rádióért három üveg whiskyért és egy borotvakészülékért kibérelte (a Krisztián-föld egyik fennsíkján elő eszkimók igluját és három hetet töl­tött közöttük. Az eszkimók azalatt rokonokhoz költöztek, napközben pe­dig Coltcrral együtt hosszú kutyaszán kirándulásokra indultak. Colter Nem Yorkba visszatérve megvizsgáltatta magát orvosával, aki ámulva vette észre, hogy szlvállapota meglepően javult. Colter mo6t már bankokkal, repülőtársaságokkal, or­vosokkal és szanatóriumokkal lépett összeköttetésbe és hatalmas propa­gandát fejtett ki Grönland mellett Az amerikaiak megszimatolták a nagyszerű üzlet lehetőségét és csak­hamar Colter néhány üzletember kí­séretében újból megjelent a Motasa- langk nevű eszkimó faluban Glimpe Mömi elöljárónál. Elmagyarázta az öreg eszkimónak, hogy az amerikaiak ezen a vidéken fogják gyógyíttatni szívbajukat és vérkeringés! zavarai­kat és ez rengeteg pénzt hoz majd az eszkimóknak. Minninger newyorki. Dull chicagói és Fimoogh bostoni orvosprofesszorok véleménye szerint a tengerszíne felett négyezer méter magasságban lévő jeges fennsíkon, ahol az évi átlagos hőmérséklet — 23 fok, ideális szanatóriumot lehet léte­síteni szívbetegek részére. Ezen a vidéken nyolc hónapon keresztül szá­raz, hideg levegő uralkodik, amely­nek rendkívül magas az oxigén tar­talma és noha naponta csak néhány óráig süt a nap, sugarai itt különle­gesen erőteljesek. A jövő szezonban az eszkimók egyelőre még csak saját iglujukat fogják bérbeadni az amerikai túris­táknak, de most már — mint Glimpo Mömi, az eszkimó falu elöljárója mondotta — kizárólag dollárok elle­nében. Rövidesen azonban felépülnek az első dán—amerikai Iglu Hotelek; New Yorkban már megalakult a Grönland-TouristingClub, amely gon­doskodni fog az új terület üzleti ki­aknázásáról. esssűsajamm^mmst Két hőnapi szünet után újra jelent­kezünk ezzel a rovatunkkal. Szeret­nénk, ha írásainkkal segítenénk a sportélet fejlődését, ha bírálataink előbbre vinnék az egyetemes magyar sport ügyét. Az olimpia évében va­gyunk. A négyévenkint megrendezett világversenyeken részt vesznek a legjobb fiatal sportolók és vetélkedé­seik, az első hely megszerzéséért ví­vott küzdelmük mindenkor a legtisz­tább sportszerűség alapján történik. Mi, magyar sportemberek nagy remé­nyekkel küldjük az olimpiára leg­jobbjainkat, mert bebizonyítjuk min­den alkalommal a világ valamennyi nemzetének, hogy a magyar sport tö­retlenül halad előre a szocialista sport megteremtésének útján. Rova­tunkban foglalkozunk majd a megyei és városi sportélet elismerésre méltó eredményeivel, de mindenkor kemé­nyen megbíráljuk a visszásságokat is. A labdarúgó bajnokságok tavaszi for­dulóinak megkezdése, valamint a többi sportág bajnoki küzdelmei sok témát adnak majd részünkre, azt sze­Elégedettek voltak a diósgyőri szurkolók a vasárnapi DVTK mérkő- után. Egyetértünk velük, hiszen a DVTK évek óta nem győzött baj­noki mérkőzésen ilyen nagy arány­ban, mint ezúttal. A sok boldog szurkoló között voltak olyanok is, akik azon „keseregtek”, hogy csapa­tuk játéka nem volt meggyőző (?!) Nos, ezek a szurkolók úgy látszik el­felejtkeztek már azokról a mérkőzé­sekről, amikor a DVTK végig tá­madta a mérkőzést és a végén meg kellett elégednie egy keserves dön­tetlennel, vagy éppen vereséget szen­vedett a csapat. Gondolunk itt első­rí az őszi Bp. Honvéd elleni mérkőzésre, ahol határozottan kezük­ben volt a győzelem, mégis vesztes­ként hagyták el a pályát. Igaza volt Nagy Lászlónak, a DVTK egyik leg­lelkesebb szurkolójának, amikor a mérkőzés végén a következőket mon­dotta: — Hét helyzetből ötöt berúg­tunk, az eredmény 5:0 lett, ennél jobb teljesítményt soha ne érjen el a csapat. Igen! A DVTK csatárai a sok ötletes támadás mellett hét gólhely­zetet „hoztak össze”. — ebből ötöt értékesítettek. Azt hisszük, hogy va­lamennyi miskolci és diósgyőri szur­koló meg lenne elégedve, ha a kö­vetkező mérkőzéseken is a mostani­hoz hasonló volna a mérleg! A sportkedvelők az elmúlt vasár­nap három labdarúgó mérkőzést is láthattak. Aki koránkelő volt, az már 0 órakor a diósgyőri bányászok mér­kőzését nézhette. Ezen a mérkőzésen a diósgyőriek koránt sem játszottak olyan jól, mint ahogyan azt elvártuk volna tőlük. Az kétségtelen, hogy balszerencsével is küzdöttek, egy li­est is Mhagytak, de... Véleményünk szerint sokkal több van a csapatban, mint amennyit vasárnap nyújtottak. A népkerti sportpályáról futólépés­ben érkeztünk a Szirmai útra. Kár volt az igyekezetért, mert a fővárosi ellenfél vonata késett és a kezdési idő eltolódott Mit láttak a szurkolók ezen a mérkőzésen? Egy újjáalakult vasutas csapatot amelynek tagjai hatalmas lelkesedéssel és jól játszva megérdemelt győzelmet arattak. Lel­kesedés ... De sok őszi mérkőzésen hiányzott ez az erény a csapat tag­jaiból. Ha visszaemlékezünk az ak­kori mérkőzések nagy részében foly­tatott keserves játékra, továbbá meg­néztük a vasárnapi csapatot, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az őszi és a mostani csapat között igen nagy a különbség. Pedig mhjdnem ugyanazok játszanak most is, leg­alábbis a csapat zöme már ősszel is szerepelt. Mi lehet az oka a nagy változásnak? Egyszerű a válasz. A labdarúgó csapat szakvezetői, a szak­osztály vezetői, intézője, edzője olyan egészséges kollektív szellemet való­sított meg a csapatnál, amelynek eredménye már az első mérkőzésen megmutatkozott. Ha továbbra is ha­sonló szellemben fognak játszani, ak­kor érzésünk szerint nem lehet sem­mi baj... Egy gól — két képen... Azok a sportkedvelők, akik vasárnap az MVSC—Bp. Spartacus mérkő­zést látták, egyhamar nem felejtik el a hazai csapat második gólját Hogy is volt csak? Kovács élesen középreadta a labdát és Gyetvai előrevetődve fejelte védhetetlenül a hálóba... Lássuk, hogy a két fényképész, ho­gyan örökitette meg ezt a jelenetet... Vasárnapi számunkban közöltük a Magyar Labdarúgó Szövetség felhí­vását. Reméltük, hogy a felhívásban foglaltakat valamennyi sportkedvelő es labdarúgó csapat magáévá teszi és a bajnokság nyitányán nem lesz rendellenesség. Az említett felhívás foglalkozott azzal is, hogy valameny- nyi osztályban minden bizonnyal ki­élezett harc lesz a bajnoki cím meg­szerzéséért és a kiesés elkerüléséért. A felhívás, valamint az elmúlt esz­tendőben megírt hozzászólásaink el­lenére már a bajnokság első forduló­jában olyan sajnálatos jeleitséget észlelhettünk, hogy ez egyáltalán nem válik a magyar labdarúgósport dicsőségére. Miről van szó tulajdon­ismeretes, hogy vasárnap Pufito­kon került sor a Putnokt Bányász- Miskolci MTE NB Jll-as bajnoki mérkőzésre. A miskolci csapat az első hely megtartását tűzte ki célul, míg a putnokiak a kieső zónából sze­retnének elkerülni. Mindkét csapat úgy lépett pályára, hogy megszerezze a győzelmet. A miskolciak nrtgyobb technikai érettsége és tudása már az első percekben kidomborodott. A hazaiak a nagyobb tudást kemény belemenésekkel, sőt sok esetben dur­vaságokkal „igyekeztek” ellensú­lyozni. Mi lett ennek a játéknak tt következménye? Pasztrovics súlyos sérüléssel — térd tör és —• a kórház­ban fekszik, de hasonlóan a kórház „lakója” lett Takács is, akiknek a kiválása folytán a mérkőzés nagyobb részében kilenc emberre csökkent a miskolci csapat. Rajtuk kívül a csa­patnak még hét (!!) tagja kapott ki- sebb-nagyobb rúgásokat. A mérkőzés végén, az egyébként megfelelően bí­ráskodó Guttfreund játékvezetőt le­köpte egy néző! De továbbmegyünk. A nézők egy csoportja minősíthetet­len kifejezésekkel illette a miskolci csapat játékosait és azt a néhány szurkolót, akik a miskolciakkal Put- nokra utaztak. Azok a kifejezések, amelyek ott elhangzottak, egy letűnt sötét korszak emlékét idézték fel sok sportemberben. Az elcsattant ütések, provokálások egyáltalán nem hasz­náltak a hazai csapat hírének. Sok esetben írtunk már arról, hogy a két csapat játékosai, a szurkolók, sportbarátokat lássanak az ellenfél­ben és magatartásukkal egy pilla­natra se térjenek el a sportszerűség­től. Sajnálatos, hogy a putnoki eset előfordulhatott. Véleményünk szerint felettes sportszerveknek a legszi­gorúbb vizsgálatot kell megindíta- niok azokkal szemben, akik a sport­pályát nem két fél nemes vetélkedé­sének, hanem középkori arénának te­kintik. Reméljük, a vasárnapi put­noki eset figyelmeztető lesz minden megyei és városi csapatnak és a jö- vőben hösonlő visszásságok nem for­dulnak majd elő. Jól kezdtek a játékvezetők! Meg kell dicsérnünk azokat, akik vasár­nap jó működésükkel kivívták a csa­patok és a közönség elismerését El­sősorban Pósa Jánost kell megdicsér­nünk, aki a DVTK—Pécs mérkőzést vezette. De az elismerés hangján szólhatunk Soós Gáborról, aki a sajó- szentpéteri mérkőzésnek volt az irá­nyítója. Foór, Bállá Gy. játékveze­tők működése ellen sem lehet külö­nösebb panaszt emelni. Csak így tovább, játékvezetők! (leskó) Szabó István felvételén láthatjuk, amint a labda félmagasan a hálóban köt ki. A remek csatárteljesitményt két fényképésznek sikerült tehát megörökítenie. A második felvételen Cyetvai és az ellenfél kapusa a földön fekszik, Gyetvai mögött Lövei, jobbra Forgács látható... Kinevezték a VTST tagjait A Miskolc Városi Tanács végre­hajtó bizottsága IV-741060. sz. hatá­rozattal kinevezte a Miskolc Városi Testnevelési és Sport Tanácsot. A VTST elnökévé Havas Gyula elvtér- sat nevezték ki. Az elnökség tagjai­vá: Móré Józsefet, Ilnic/.ki Mihályi. Horváth Józsefet, Cziáky Andrást, Tálas Barnát, Demeter Sándort, míg a VTST tagjaivá: Robinson Gyuiát, Hörich Józsefet. Földi Lászlót, N majtényi Lajost, dr. Katona Sán­dort, Biró Sándort. Kiss Lajost. Ond- rasek Ivánt, Szidor Lászlót. Magyar Sándort, Papp-Gazsi Imrét, Kiss Jó­zsefet, Kamarás Istvánt, Gyülvészi Istvánt. Andriskó Gusztávot, Bede I»ajosnét. Liszonyi Zoltánnét, Nagy '•'erencnét és Répási Ferencet nevez­ek ki. — A Miskolci VSC szurkolói va­sárnap reggel elkísérik csapatukat Budapestre a Pénzügyőrök elleni mérkőzésre. Útiköltség oda-vissza 82 forint. Jelentkezni pénteken estin Baracsi Ferencnél ’ehet, Arany Já­nos utca 9. sz. alatt. Tótfa László lg. főorvos, dr. Jámbory Zsuzsa ke­zelőorvos — és a gon­dozónővérek. Munká­jukkal bizonyságát ad­ták, hogy népé álla­munkban valóban leg­főbb érték az ember, s a jövő embere: a ma gyermeke. Tamás Pál A mát alatt beutalták a toka­ji iskolaszanatóriumba, ahonnan most teljesen gyógyultan kaptuk Hálás köszönetemet fejezem ki azért az ál­dozatkész és szeretet­teljes gondoskodásért, amellyel a többi beteg gyermekkel együtt az én fiamat is körülvet­ték az orvosok — dr. Két evvel ezelőtt az arnóti általános iskola növendékeit Nagy Jó- zsefné tanárnő kezde­ményezésére tüdőszűrő vizsgálatra vitték. Ek­kor derült ki. hogy az iskola V. osztályába járó Palkó fiam tüdő- fertőzött. Az egészség- ügyi szervek sürgős in­tézkedése révén alig három hét leforgása Meggyógyították gyermekünket Sárban úszunk. .. Karácsony előtt szabályozták a Szlnváf ie azóta Járhatatlan a Hadirokkant utca % patak medréből kiszedett főidet ugyan is mind az úttestre szórták, amely eső Időben aártengerrő válik. Az autók per. ize változatlanul na«y sebességgel Jár Mdc. telefröcskftlve a házak ablakait, i aiakat, a rémülten menekülő járókelői ruhák. Tftbbfelé fordultunk már pan* izunkkal. de ezldelg senki sem intézke Az helyénvaló, hogy kitisztították l «zinva medrét, de aa nem, hogy a Hadi íen sokat bosszankodunk. Ezúton kérjük íz Illetékeseket, segítsenek, mert úsznak ' Hadirokkant utcai lakók Példamutató szülök A görömbölyi általános iskola eddig nem rendelkezett megfelelő tornateremmel. Ez nagymértékben gátolta a testnevelő tanár eredmé­nyes munkáját, s Jóidéig úgy látszott, hogy nem is lesz tornaterem, mert a ktse magas összegért vállalta volna csak a berendezés elkészítését. Ekkor jelentkezett két áldozatkész szülő, Kundra Mihály és Vincze Sándor, akik — hozzáértő emberek lévén — társadalmi munkában készítették el a tornaterem berendezését, amely szakértői becslések szerint hatezer forintot ér. Daragó Jánosné Görömböly iNcpi államunk igen nagy összege­ket fordít az egészségügy megjaví­tására. Ma már minden dolgozó ré­szesül a különböző szociális Juttatá­sokban. kezeltetheti magát az SZTK- nál. Sajnos azonban sokan vissza­élnek ezzel. Legutóbb, amikor én is beteg voltam és a körzeti orvosunk­nál jártam, hallottam, hogy újabban a gyógyszergyűjtő szenvedély is láb- rakapott. Sokan Igyekeznek nagy- mennyiségű és különböző fajtájú gyógyszerek felírására rávenni az orvost, egyesek pedig még attól sem riadnak vissza, hogy megfenyeges­sék, ha az orvos — jogosan — meg­tagadja azt. Sok kellemetlenséget és államunk­nak nagy károkat okoznak a táp­pénzcsalók is, akiknek leleplezése szintén valamennyiünk kötelessége. Vannak számító, spekuláló embe­rek, akik munka nélkül akarnak pénzhez jutni, s különféle kifogá­sokkal. képzelt betegségekkel zak­latják a kezelőorvost. Nem gondol­nak arra, hogy az orvos felesleges zaklatásával más. rászoruló betege­ket várakoztatnak hiába. Bari Ferenc, Miskolc Ezt a képet Lukács László készítette. Abban a pillanatban exponált, amikor Gyetvai „földközelbe” ér.». És .hol van a labda?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents