Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

ESZAKMAGYARORSZAG s Egy tsz-pártszcrvezet munkájáról KÍVÜLRŐL NÉZVÉN a kopott kis épületet, senki se mondaná rá. hogy ez a karosai Dózsa Tsz irodája. Valahogy kicsi ez. szűk ez hat és fél millió közös vagyonhoz, több mint kétezer hold födhöz és immár több mint négyszáz tsz-taghoz mérten. Hanem Kondor Sándor elvtárs. a tsz elnöke röviden megválaszol az ilven problémára: — Nálunk mindig első a gazdaság. Inkább jobb helyre tesszük a pénzt. Még egy ideig valahogy el küszkö­dünk ily szűkösen is. Valóban szűkösen, mert belülről azután igazán nagyüzemi iroda jelle­gű az öreg épület. Könyvelők, mező­gazdászok. brigádvezetök jönnek- mennek. Percenként cseng a telefon, s hiába kint a ködös, télies idő. ide­bent hamarosan úgy érzi az ember, hogy nem is néhány hót csak né­hány perc és mindjárt felragyog a tavaszi napsugár. ..Igen. igen. még ennvi vetőmag kell... Nem. az .kevés lesz..„Per­sze. itt van már minden anyag, a barcikai elvtársak szerelik is a veze­téket. Komplett elkészítik ...” „Hol­nap! Holnap átnézünk Karosra, van ott néhány probléma a termeiöszö- vetk .zetnél. Maid segítünk...” — Ilyen és hasonló problémákról esik szó a különböző asztaloknál, beszél­gető embercsoportoknál. S mindenki megérti a másikat K. Nagy Sándor elvtárs. a pártszervezet titkára — de úgy is. mint a tervezető mezőgazdá­sza — mondja: — Gyakorlat teszi a mestert. — Megszokták a szűk iroda nagy kapacitását és észre sem veszik, hogy olykor-olykor kényelmetlen. Pedig, ahogy rövid beszélgetés után kiderül, e tavaszon különösen sok a tsz vezetőinek és kommunistáinak munkája, itt bent. az irodában is. A PARTTITKAR persze elsősor­ban a pártszervezet feladatairól és tennivalóiról beszél. A pártszervezet — nyugodtan nevezhetjük tsz-párt- szervezetnek is. hiszen n község min­den kommunistája tsz-tag — nagyon sok feladatot oldott már meg az el­múlt néhány eszterdő alatt. Elsősor­ban is többszörös milliomossá erősö­dött a tízéves Dózsa Tsz. s aki iga­zán ismeri a közösség tegnapját, az tudja: bizony, volt dolguk a kommu­nistáknak! Szilárdan ott álltak a munka minden területén még akkor is. amikor 1956 októberében az ellen- forradalmi vihar szele ugyancsak be­léjük kapaszkodott, s húzta, cibálta volna őket. — ha bírja! — Most meg alig látszunk Id a munkából — mondja élénken K. Nagy elvtárs. — Tegnapelőtt volt ve­zetőségi ülés. ma este taggyűlés. Leg­fontosabb probléma: a tavaszi mun­ka előkészítése és megszervezése. E dologban döntünk majd. mert egy­két szikkasztó nap. a nyakunkon a rengeteg munka. Mi meg nem szere­tünk kapkodni. Ez valóban így is van. Igaz. tizévé gyakorolják már. de Karcsán soha nincs bökkenő a munkában. Pedig évről-évre változik a munka mennyi­sége. egyre több az úi tsz-tag. s az új emberekkel mindig többet és más­ként kell foglalkozni, mint a régeb­biekkel. Az idei esztendő ilyen szempontból is megsokszorozta a pártszervezet előtt álló feladatokat. Elsősorban is — Karosa szövetkezeti község lett. „Cfaiis“ traktorosok Nem a koránkelés­ben, még csak nem is a munkában frissek ezek a traktorosok. A tudományukban fris­sek, ma bocsátja őket szárnyra a pávai trak- torosiskola. A több száz vám talán ezer idős és fiatal traktons- ta között 253 borsodi­nak is hazafelé igazít­ják a szekere rúdját. Kitelt az idejük. A szinte észrevétlenül el­telt négy hőnap, a lám­palázas. izgalmakban bővelkedő iskolai vizs­gák emlékeivel a há­tuk mögött térnek vissza otthonukba, a gépállomásokra. ahol maid elölről kezdődik a vizsgáztatás — és ez lesz az igazi! A mun­katársak. a több éves traktoros múlttal ren­delkező traktoristák lesznek a vizsgáztatók és azok. akiknek maid a boldogulásban segéd­keznek: tsz-tagok. egyénileg dolgozó pa­rasztok ezrei és tízez­rei. A szántóföldeken majd minden kiderül; hogyan használták ki a négy hónapot. mit. mennyire tanulták meg, az iskolában kapott el­méleti útravalóból te­lik-e a felmerült mű­szaki és egyéb gyakor­lati tennivalók elvég­zéséhez, nem kell-e majd a legcsekélyebb hibával is a gépállo­másra szaladniok? Ha görbe lesz a ba­rázda, az eke nem mélyed a földbe kellő­en, ha selejt marad a kezük nyomán, akad majd, aki észre vegye, de azt is meglátják, ha eredményesen, lelkiis­meretesen teljesítik kö­telességükéit. A 253 újdonsült bor­sodi traktoros közül több mint 200-at me­gyénk termelőszövet­kezetei küldtek iskolá­ra. a tsz-ek a saját gé­püket bízzák rájuk, vagy a gépállomások gépein művelik majd a közös gazdaságuk föld­jét. A tsz-tag trakto­risták kezemunkáján, lelkiismeretességén sok múlik — idejében ke­rül-e a földbe a mag, mennyi szántatlan ugar ékteleniti a termelő­szövetkezet tábláit, ér­dekeltek a jó munká­ban, hiszen az elvég­zett munka mennyisé­ge után kapják a mun­kaegységet, a munka minőségét azonban nem díjazzák, ez a be­csületükre van bízva, de ha a mennyiséi> nem párosul a minő­séggel, a munkaegység­be is vékonyabban csűr. ran, mert kevesebbet ad a föld. A 253 újdonsült, tu­dásban „friss" borsodi traktoros hazaindult Pápáról. Jöjjenek, sze­retettel várja őket az otthon — és a tavaszo­dó földek. <gm> A Dózsában a tavalyi 108 tsz-tag he­lyett az idén négy százegv néhány an dolgoznak. S bár mind a pártszerve­zet. mind a tsz vezetői jól ismerik az új tagokat is. nem éppen könnyű do­log a lehető leghelyesebben összeállí­tani a brigádokat, munkacsapatokat A helyes munkaszervezéstől oedig nem is ..sok minden” — de szinte minden függ. Különösen n nagy munkák idején, ügy kell dolgoznia minden brigádnak, s együtt az egész kollektívának, mint az óraszerkezet. Hiszen sokszor — különösen, ha az időjárás úgy követeli — tízperces késedelem is nagy károkat akozhat. Ha azonban helyén áll mindenki, s minden munkahelyen a leghozzáér­tőbb kéz tevékenykedik. — nincs és nem is lehet fennakadás. K. NAGY EI.VTÁRSÉK évek óta arra törekszenek, hogy minden mun­kacsapatban óvröl-évre több kom­munista dolgozzék. A tapasztalat nzt mutatja, hogy — bár nem minden párttag egyforma képességű, jellemű ember —. ahal kommunisták álltak a munka élén. ott mindig többet ér­tek el a tervezettől is. Ezért a párt­szervezet évről-évre új. a munkában, magánéletben példamutató tsz-ta­gokkal gazdagítja, erősíti a pártszer­vezetet. S ez mindig meghozza a gyümölcsét. De különösen száméi­nak ezzel a jelenlegi esztendőben. A pártszervezet munkájában, tevé­kenységében persze korántsem éli meg a salát portáján. Két új terme­lőszövetkezet is alakult a községben. A Búzakalász és az Uj Elet. A Dózsa vezetői, kommunistái azóta naponta ott vannak az új tsz portáján. • minden segítséget megadnak a közös munka megszervezéséhez. — Azután ott van nekünk Mikóhá­i — újságolja K. Nagy elvtárs. Az ottani termelőszövetkezet segítését vállaltuk a járási Pártbizottságon. Éppen most készülünk oda az elnök elvtárssal és a könyvelőnkkel, mert ami igaz. igaz: eddig keveset tettünk. De mentségül szolgáljon, hogy itt volt helyben a két új tsz. azután ml is alaposan megnőttünk az utóbbi na­IGEN JELENTŐS KÉRDÉS a Dó­zsa életében a fiatalok problémája. Eddig 35 tagja volt a KLSZ-szerve- zetnek. Mo6t jónéhány új tsz-tagot szerveznek be —130 fiatal dolgozik a Dózsában—. s külön tsz KlSZ-szerve- zetet alakítanak. Jó hír. hogy néhány napon belül megalakul a kukorica­termesztési ifi-brigád és azonnal be­kapcsolódnak az országos kukorica- termesztési versenybe. Ahogy az el­múlt évek tapasztalatai bizonyítják. Kovács Erzsi. Balatti Erzsi. Ferko- vics Tibor — aki egyben növényter­mesztési brigádvezető is — nem fog­nak szégyent vallani. Van probléma bőven, hetekig le­hetne beszélgetni róluk, s ki tudja, hány oldalt töltene meg. ha leírná az ember. Egy bizonyos: a karcsaj kom­munisták. a Dózsa Tsz párttagjai éa vezetői a legfontosabb, legégetőbb feladatokra szervezik az erőt segíte­nek ön magú kon és segítenek más tér­SZOMSZÉDOK A KAKASON KAPTAK HAJBA legutóbb. Nem tudta a fránya jószág — a tűz égesse meg a semmirekellő­jét —, hogy haragban vannak. Gon­dolt egyet, felrepült a palánkra, az­tán nagyhegyesen megcsapkodta a szárnyát és ki vagyok, mi vagyok, kukorékolt. Kukorékolt, hogy a torka száradjon ki, mintha a maga szemét­dombján uraskod na, pedig hát a pa­lánk már a Kissék területe, ők húz­ták. Aztán meg kapta magát és se «zó, se beszéd, a kamra előtt állt meg. A Kissék kakasa persze nem vette jó néven a tolakodást. Felbor­zolva nyakán a tollat, elvörösödött taréjjal tört utat az árpát szemelgető tyúkok között, egyenesen neki a hí­vatlan vendégnek, összeverekedtek. A Kissék fia meg éppen kilépett a pitvarajtón. — Nézd már. még idegyün vere­kedni! — rikkantotta ei magát és ekkorát rúgott a szomszédék kaka­sába, hogy csak úgy nyekkent, aztán még azt is hozzá toldotta az akaszta- nivaló, hogy a „hasam legyen a ko­porsód”! — Megettetek már éppen eleget, hogy a kórság gyűjjön arra a nagy beletekre! — pendült Kucsirkáné bo­rotvaéles hangja az ajtóból. Mert ott volt ő, elejitül végig megleste az ese­Honnan, honnan nem, Kissnét Is Hőpenderítette valahonnan az ördög, mert csak az ördög képes ilyen hir­telenjében ösfzeverbuválni egy in­gyencirkuszra való népséget. És megkezdődött a haddelhadd?, «ég szerencse, hogy elég magasra si­— Nem vagyok én arra Illetékes, az uram a gazda. Pityu! Ugorj csak d apádért! — majd magyarázólag fűzte hozzá: Átment a harmadik szomszédba diskurálni. — Várjál csak, Pityu! — állította meg a gyereket a fiatalabb. — Meg ne mondd, hogy tsz-szervezők vár­ják, mert még elfelejt hazajönni! — Nem olyan ember az én apám! — csurrnnt ki Pityuból az önérzet és már szaladt is. NÉHÁNY PERC MÚLVA otthon volt a gazda. — Ejnye, micsoda gazdasszony vagy te, anyjuk! — mutatott nehez- telőleg az üres asztalra. — Elnézésüket már — pironkodott az asszony —, de annyi a dolgom, azt se tudom, hol áll a fejem. Amikor szinültig telt a pohár, az „öreg” Kiss felemelte a magáét: — No most már beszélgethetünk. A fiam elárulta, mit mondtak neki, azt is, hogy ő mit válaszolt. — Derék gyerek, az biztos, csak .nem szereti a szomszéd kakasát — nevetett harsányan a fiatalabb. — Onnan jöttek? — hajolt köze­lebb Kissné. s szemében haragos lán­gok gyúltak. — Igen. a szomszédnál voltunk előbb. Jól bemártották magát, Kiss néni — vette át a szót az öregebb Csalc a cimborája vette észre a szeme sarkában összeráncolődott mosolyt *— Mit mondtak rám azok a ... — harapta el dühösköd ve a szót az asz­— Nem akarok árulkodni, még majd azt mondják rám, hogy szítom maguk közt a békétlenséget. — Nem kell azt már szítani — állhatja egymást a két asszony, pedig együtt lánykodtak, még barátkoztak Is hajdanában. — Azt mondd meg az elvtársak­nak, hogy min kaptunk össze! — csattant Kissné hangja. — Tegyenek ők igazságot szerethetem én azt — Anyjuuk! Haggyadd már! Nem azért jöttek az elvtársak hozzánk, hogy eléjük tálald a dolgaidat De ha nem férsz a bőrödbe, megmondom nekik, miért a nagy harag. — Mondd csak, mondd! — heves- kedett az asszony. — A kakason vesztek össze akkor is. — Milyen kakason? — kíváncsis­kodtak az agitátorok. — ÉN VOLNÉK AZ A „KAKAS" —■ mosolygott zavartan Kiss. — A szomszédné egyszer azt találta neki mondani, hogy „úgyis lecsapom a kezedről”. Akkor még egy kicsit kü­lönb legény voltam, mint mostanság. — No, no, még ma sem tartozik az utolsók közé — ismerte el a fiata­labb. A deresedé férfinek láthatóan Jólesett a bók. — Hát nem cédaság?! Már gyűrűs menyasszonya voltam a férjemnek — fakadt ki az asszony. — Bizony, nem volt szép tőle — komolyodott el az idősebb. — No de beszéljünk a tsz-ről — javasolta a másik. — Kiss bácsi ho­gyan gondolkozik róla? — őszintén szólva, én így is meg­vagyok. de ha nagyon muszáj, nem állok elébe. — Muszájnak nem muszáj, mi nem kényszerítjük, de az idő az sürget, a nagyüzemi gazdálkodás többre ké­pes. került az a palánk, különben... Jó nem beszélni róla. AZ UTOLSÓ ARCPIRÍTÓ meg­jegyzés is elcsattant már. Kucsirkáné kakasa túl volt az eléje pergetett kukoricán, melyet fájdalomdfjul ka­pott gazdasszonyától. Kissné is meg­mondta a gyerekének jövőbeni mi­heztartása végett: „Jól tetted, fiam!” A szomszédokat, az ingyencirkusz haszonélvezőit is elszólitotta a kis­kapuból a kötelesség. Egyszóval: min­den a régi volt, mintha mi sem tör­tént volna. Egyszer csak nyilt a Kissék kapuja. Két idegenforma ember lépett be rajta. Kissné az ablakból mustrál- gatta őket. — Szaladj csak, fiam, nehogy rá­juk menjen a Bodri — majd nagy- gyorsan perdült-fordult. leterítette az asztalt, megtörülte a széket, ide tett. oda tett. Még majd valami rosszat gondolnak róla ezek a.... de mielőtt végiggondolhatta volna, kopogtattak. — Tessék! — Jónapot! — Maguknak is. A két ember megállt a szoba köze­pén, nézelődött, majd az egyik, az öregebbik, akinek már lisztes zsákot porolt ki az idő a fejére, megszólalt: — Mit gondol, nénikém, mi járat­ban vagyunk? — Ha megmondják, megtudom — nevetett Kissné. — Tsz-t jöttünk volna szervezni, ha nem adnák ki az utunkat. Kiss­né meghökkent, majd mosolyt eről­tetett arcára. Széket tóit eléjük. — Ha másoknak jó lesz, én ae állok elébe a jónak, de elsőnek? Azt nem, én nem akarom, hogy a fejem­hez vagdossák: te törted meg a jeget — Már első nem is lehet Kiss bácsi, már ötvenen aláírtak. — Majd, ha a századik is meggon­dolja, a százegyedik én leszek. Akkor már az asszony sem civódhat velem, mert inkább ő nem akarja. Kissné nagy hirtelen széket húzott az asztalhoz, leült — És mondják csak, mit hordott össze rólam a szomszédasszony? —■ Az agitátorok egymásra néztek. Most derül ki. értik-e igazában az agitótor- ságot? Ha elvétik a szót üres kézzel állhatnak odébb. — Azt hogy itt hiába kopogtatunk Kisséknél, az asszony hordja a kai»« pót az asszony meg hallani sem akar a tsz-ről. — És ők beléptek-e? — Kissné area csupa kíváncsi érdeklődés volt. — A gazda benne lett volna, az asszonnyal volt ott is baj. ez meg kü­lönösen kötötte az ebet a karóhoz. Úgy látszik, ebben egyetértenek, hiába haragszanak egymásra. — Apjuk, írd alá, egyszer úgyis rákerül a sor — állt fel Kissné az asztaltól. Az agitátoroknak úgy tűnt a szemében a győztesek magabiztos érzése csillant Az elégtétel, hogy »úlléoett haragosán, maga mögött hagyta. AMIKOR KINT VOLTAK az ut­cán, az Idősebb csendesen megszó­lalt: — A tsz majd összeboronálja őket Egy munkacsapatba kellene beosz­tani a két asszonyt Hajaj, hogy fog­nak ezek versenyezni... Gfúrm IHtih lően felkészült, képzett gárda kerül tehát a gépekre. Ami a méraiaktól függ, amit nekik, saját hatáskörükben kell elvégezni, azt teljesítik is — ebben bízni lehet. Sőt, szorosan vett munkájukon kívül még többet is. A becsületesen, lelki- ismeretesen. végzett gépi munkákon, a szántás-vetésen, a betakarításon kívül tavaly is segítették, támogat­ták a helyi Új Barázda Tsz-t. Hegedűs igazgató terveket készített a szövet­kezet majorjának vízellátására, s meg is építették számukra a vízháló­zatot, az istállókba önitatót szereltek be. Ezt az igazán segítséget jelentő, eredményes patronálást az idén is folytatják. Vannak azonban akadályok, ame­lyek nehezítik, hátráltatják az új szövetkezeti falvak megszilárdítása érdekében végzett munkájukat. — Kevés a traktorok után függeszt­hető munkagépünk — mondja az igazgató. Vetőgép, simítóhenger kel­lene még. És négyzetes kukoricaül­tető, mütrágyaszórő, burgonyavető­gép. A vontatókhoz sincs elég pót­kocsi. Emiatt a tsz-ek szállítási igé­nyeit csak részben tudjuk kielégí­teni. Hiába, még szükség lesz a lovas­fogatokra is... Még egy panaszuk van a méraiak- nak, ezt azonban lehet és kell is or­vosolni. A 20 kilométerre lévő Abaúj- szántóról szállítják az üzemanyagot, drága költséggel, teherautókkal, von­tatókkal. Néhány évvel ezelőtt En- csen volt az ÁFOR-nak tárolóhelye, de áthelyezték Szántóra. Azóta áll fenn ez az áldatlan helyzet. Azt az energiát és költséget, amit a gépállo­más most az üzemanyag szállítására fordít, jobban fel tudná használni a szövetkezetek termelése érdekében. Ezt elősegíteni pedig — vélemé­nyünk szerint is — mindenkinek kötelessége. HETES1 FERENC ben helyezték el. A munka zömét ezért — mostoha körülmények kö­zött — a szabadban, esőben, hóban, fagyban végezték. Idejében elkészül­tek a nagy munkával és most 61 erő­gép várja felsorakozva a jobb időt, a napsütést, amely felszárítja majd a felázott földeket. De szükség is van erre a készen­létre, mert az encsi járás'parasztsá­gának nagy többsége termelőszövet­kezetekbe tömörült a télen és a közös gazdálkodás első évének sikere nagy­mértékben függ a gépek munkájá­tól. összesen 18 000 hold szántóterü­let gépi művelésének a gondja a mé- rai gépállomás dolgozóié. S ha a je­lenlegi — többségükben új — ü 28- asok, Zetorok, bjelorusszak. körmös traktorok mellé még megkapják az Ígért 3 unwerzái és 2 lánctalpas gé­pet is, megbirkóznak majd a felada­tokkal. Örömnyel láttuk mindezt Mérán. És jóleső érzéssel hallgattuk Hegedűs Sándor igazgatót, amikor a fiatalok­ról beszélt. A múlt évekkel ellentét­llj álakat építenek Az abaújdevecseri tanács vezetői is olyan emberek, akik igyekeznek minél többet tenni a faluért. Leg­fontosabb feladatuknak most az utak megjavítását tekintik. Pontosabban: újjáépítését, mert szinte teljes egé­szében új úthálózattal látják el a községet. Az útépítési munkálatok a múlt évben mintegy 270 ezer forintba ke­rültek. Ez az összeg azonban még­sem bizonyult elegendőnek, ezért ebben az évben még tovább építik a község úthálózatát. A munkálatok befejeztével a falu minden utcájá­ban rendes, kövezett utak kanyarog- I rak majd. * ben — amikor munkaerő hiány volt — tavaly is, és most is sokan jelent­keztek traktorosnak a gépállomáson. Fel is vettek huszonhetet, főleg fia­talokat és elküldték őket iskolára. Most vizsgáztak s nemsokára felül­nek a gépekre. Rajtuk kívül 29-en itt, a gépállomáson végeztek el egy mű- i tanfolyamit a télen. Megfele­A gépállomás latyakban úszó szűk udvarán szoros sorokban állnak az indulásra, munkára kész gépek. A téli javítást már elvégezték: több mint 20 traktort generáloztak és ki­javították a legkisebb hibákat is. Pe­dig nem volt könnyű dolguk a sze­relőknek. Kevesen vannak, s a javító­Indulhatnak a traktorok! Látogatás a mérai gépállomáson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents