Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

TMára.p, 19«e. február Zl. esZAKMAGTARORSZAO 5 A csehszlovák f szakemberek is segítenek^ A Lenin Kohászati Müvekből gép- ♦ kocsin szállítják a laboratóriumié anyagokat a záhonyi kirendeltségre, i A szállítás, — különösen télen, —T nehéz, költséges és lassú. A desztil-J Iáit vízre pedig állandóan szükséget van az illeni laboratóriumnak, A A csehszlovák szakemberek mostl egy desztilláló berendezést küldtek,! mely lehetővé teszi, hogy a desztil-J iáit vizet Záhonyban állítsák elő.f Ezzel megszűnik a költséges szállí-Á tás, a laboratórium és a kirendelt- A ség zavartalanul végezheti fpntos I Záhonyban láttuk... A szocializmust építő országok által létrehozott Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa igen nagy támogatást nyújt hazánknak. így Borsod me­gyének is. A Záhonyba érkező színes fémek, a kohó- és gépiparnak érkező nyersanyagok, a ferromangán. a vörösréz, a nikkel, a ferror-ötvözetek, ezenkívül gépkocsik és más áruk értéke szinte felbecsülhetet­len. S mindezt kedvezményes áron kapjuk a szovjet ipartól. Záhonyból havonta sokszáz vagon érc indul a kohászati üzemekbe. Sztálint>árosba porércet szállí­tanak vízi úton. Borsodba naponta igen sok kocsi ércet továbbítanak Záhonyon keresztül. Évente sok­százezer tonna ércet raknak át a szélesnyomtávú szovjet kocsikból a MÁV-kocsikba. A Szovjetunió önzetlenül támogatja a fejlődő szocialista országokat. A záhonyiak, a tsz-község lakói és a ixisút dol­gozói látják a legjobban: a gazdagon megrakott vasúti szerelvények értéke felmérhetetlen kincs, s ilyen szerelvény óránként érkezik ide, s indul tovább az ország belsejébe. Ellátogattunk Záhonyba, hogy olvasóinknak hirt adjunk a záhonyi dolgozók, a hatalmas pálya­udvar életéről, munkájáról. J Kiváló minőségű Í érc . . • | Vasércből, kokszból az országos ^szükséglet igen nagy százalékát a ^Szovjetunió szállítja hazánknak. A a Diósgyőrbe és ózdra érkező ércek Ivastartalma 48—62 százalék. Ez pe- Adig igen jó minőség, ha figyelembe Ivesszük, hogy a világ legjobb vas- * érce a svéd érc, melynek vastartal­ma 70 százalék. A Záhonyba érkező érc csaknem 100 százaléka a borsodi kohókba kerül. Egy rakodóbrigád a sok közül A megye „nagyüzeme“ szerelvény rövidesen indulhat Miskolc felé. Egy műamakt 35—40 vagon éré Nagyjelentőségű újítások Az eddig használt elektromos ke­mencékkel 24 óra alatt szárították ki az elemzés alá kerülő ércmintá­kat. Ez az»» idő gyakran akadályozta a munkát. Ez késztette a sznkem- . bérekét egy modem, tudományos eljárás kidolgozására. Záhonyban ma már infralámpás kemencékben történik az ércminta szárítása. Az új berendezés 30—40 perc alatt szá­rítja ki az ércadagokat. Ezáltal gyorsabban továbbíthatják a jelen­tést az ércek minőségéről. • A vasércet vegyi vizsgálat előtt addig kézi erővel dörzsölték finom- b a primitív eljárás nemcsak az embereket fárasztotta, de hosszú ideig is tartott. A Lenin Kohászati Művekben dörzscsészékkel ellátott korszerű gépet szerkesztettek az ércminta előkészítésére. A gép jól működik, hat minta előkészítésének ideje mindössze 15 perc. Az új ké­szüléknek a kohászatban igen nagy a jelentősége. A törlő- és örlőgép, a finom és durva előkészítés mellett az érc- minta beszállítását is gépesítették. A vagonokból motoros kiskocsi vi­sz< az anyagot a laboratórium be­A technikáé a szó .. — mondotta Pócsik Géza csoport- vezető, akivel beszélgettünk a pá­lyaudvar életéről, munkájáról. Ez a jól dolgozó, szerény, pártonkioüli munkásember így foglalta össze vé­leményét: — Sokfelé dolgoztam már. itt érzem magam a legjobban. Ezer. a pályaudvaron mindenütt megszűnt a nehéz fizikai munka. Itt rolóban szó. Itt láthatják yan segít bennün­ket a Szovjetunió. Csak a vak. vagy a rosszindulatú ember nem veszi észre, hogu miluen érték ér­kezik ide. Traktor, gépkocsi, érc. deszka, vasáru, bányája jön Zá­honyba minden órában. A záho­nyiak ismerik és nagyra értékélik a Szovjetunió ö .< segítségéi. Azt is tudjuk, h mindez a tá­mogatás a KGST keretein belül történik. A fagy ellen Beszélgettünk Kárpáti Zoltánnal, az ózdi gyár Záhonyba küldött szak­emberével. ö irányítja, ellenőrzi a fagytalanítási munkát. Elmondotta, a nagy hidegben az érc lefagy a gonok rakodófelületére. Ez pedig akadályozza a gyors kirakodást, ko­csifordulót. Ügy védekeznek ellene, hogy égetett mésszel 2—3 centimé­ter vastagon leszórják a kocsi rak­Beszélgetés közben ... A Kohászati Alapanyagellátó Vál­lalat kirendeltségén Vass Béla ki- HMideltségvezetővel beszélgettünk. Ok fogadják és irányítják a beérke­ző szerelvényeket. Munkájuk rend­kívül fontos, innét jelentik a mis­kolci telepnek, hogy milyen vagonok érkeztek, milyen mennyiségben jött, koksz, érc és egyéb anyag. A kiren­deltség már 8 éve eredményesen dol­gozik, munkájukat az egész ország­ban ismerik. Beszélgetés közben sok mindenről szó esett. Az irodában lassan össze­gyűlt emberek véleményt mondtak a meglévő hibákról, a jelenlegi zá­honyi problémákról. Az állomás, ai község szemmelláthatóan fejlődik, a szállítás is meggyorsult, a MÁV munkájc .s javul, bár megtörténik még, hogy kevés a vasúti kocsi, ezen azonban lépésről-lépésre segítenek. Hiba azonban, hogy az itt dolgozó emberek problémáival nem sokat tö­rődnek a felsőbb szervek. Például: a Lenin Kohászati Müvek folyékony szappant, az ózdi Kohászati Üzemek pedig darabos szappant küld a Zá­honyban dolgozó munkásoknak. A védőruhaellátás sem egyforma, az egyik gyár új, a másik használt mun­karuhát küld dolgozóinak. Ez visszás helyzet, sok bosszúságra ad okot. Az zerencsés megoldás, hogy a la­boratóriumot két gyár irányítja és tartja fenn. A szükség eddig kény­szerhelyzetet teremtett, de a fejlődés most már sürgetően megköveteli, hogy a laboratórium csupán egy szerv irányítása alá tartozzék. Eb-j z ügyben a Kohó- és Gépipari’ Minisztérium Vaskohászati Igazgató-: felületét. Ez oltás után felmelegszik és a fagyást megakadályozza. Ezt a módszert alkalmazzák a szovjet vaslemezfelületű billenős- vagonoknál is. A szovjet szakembe­rek ebben is segítik a magyar, vas­utasokat. Van olyan szovjet kocsi, melybe 8—10 mázsa klóros meszet tesznek a fagy ellen. A nagy hideg­ben azonban így is előfordul, hogy a lefagyott ércet robbantással kell fellazítani. Tökéletes módszert még nem sikerült kialakítani. Az ércpa­koló gépek munkáját legtöbbször a fagy akadályozza. A záhonyiak azon­ban mindent megtesznek, hogy az érc folyamatosan érkezzen Borsod megyébe. Három műszakban dolgoz­nak, igen eredményesen. Az érc 10 óra alatt ózdra érkezik. Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter Záhony fejlődéséről lent ős szociális beruházást is eszköz­lünk, amelyben modem és gépesített konyhát, új öltözőket és ebédlőt építünk Nagy súlyt helyezünk a vasutas lakások gyors elkészítésére is — mondotta a miniszter a határ- állomás fejlesztésével kapcsolatos nyilatkozatában. A borsodiak szá­mára különösen a Záhony—Nyíregy­háza közötti második sínpár meoépi- tése jelentős, hiszen az ózdi és diós­győri kohókhoz ezen a vonalon szál­lítják a vasércet, kokszot és nyílván a két vágányon gyorsabban áramlik a nyersanyag a borsodi kohók felé. Kossá István közlekedés- és posta- ügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Szabolcs me­gyei pártlap munkatársa kérdésére így nyilatkozott a határállomás fej­lődéséről: — A vasútfejlesztésnek első he­lyén említem Záhonyt. Öt éven be­lül összesen mintegy félmilliárd fo­rintot ruházunk be Záhony tovább­építésére. Korszerűsítjük az eddig elavult módon történt vontatást, diesel-n ozdonyokát te kap a határ- állomás. Megépül a Záhony—Nyír­egyháza közötti második sínpár s je­ó. Kovács Miklós ra­kodó-brigádja a havi 110—115 százalékos eredményével olyan „átlagbrigád"-féle. Ha­tan vannak, s mind egy községből. Ajakról járnak be. A brigád­vezető nyúlánk, barna­arcú fiatalember, alig 22 éves. — Negyedik éve dol­gozom itt — mondja. — Amikor az előző brigádvezető bevonult katonának, a tagok engem választottak. munkát nem hagyjuk félbe. — Miért? Csodálkozva néz rám. — Mit is mondott az elvtárs. Borsodból tői­tek? Nöhát. mi tudjuk, hogy ha időben nem rakjuk meg a vagono­kat érccel, koksszal, akkor kiürül a borsodi kohók gyomra. S talán tegyük még hozzá: a brigád egyet- len tagja sem vök még Borsodban, mert akkor én voltam a legidősebb. — Nehéz a munka? — Elég nehéz. Most. hogy enyhül az idő. csak-csak. de mikor hidegebb »olt. nagyon meg kellett dolgozni az érccel. Hideg volt. esett. fújt. de csinál­tuk. Nem egyszer elő­fordult, hogy a mun­kaidőnk. már réoen le­telt — jobb is lett völ' na meleg helyen üldö­gélni. — de mivel még nem indult a vona­tunk, azt mondtuk, s A határállomás a megye „nagyüze­me". Mintegy 7 kilométer hosszú te­rületen fekszik. Párhuzamos és szer­teágazó, széles nyomtávú szovjet és keskeny nyomtávú magyar cineken szuszognak, pöfékelnek a mozdonyok. Eüg a motorvonatok diesel-motorja. A megafon ból utasítások hangzanak, íüttyjelek, váltók csörömpölései kö­zepette tolatnak, futó vagonok kere­kei csattognak, és — nagyobbrészt túlsúlyos — megrakott teher von a tok alatt remegnek az acélsínek. Egy bosszú kocsisoron Moszkvicsok, a másikon teherkocsik haladnak az or­szág minden részébe. A harmadik kocsisoron koksz, érc, bányaía Bor­sod számára. A rakodókon csörrenve nyílnak a ezovjet vagonok ajtajai, tompán zö­rögve hull az érc a bunkerekbe. Lánctalpas markolók „harapnak" a nyersanyagba, és ráemelik az ózdi, diósgyőri kohókhoz induló vagonok­lók, szivattyugépek dolgoznak éjjel­nappal, hogy a borsodi kohók tüzes gyomra sohase legyen üres. Nagyüzem ez, a javából! Ember a vagon tetején... A vöröstárolónál, lent a bunker­ben áll egy markoló és óriás kana­laival. gyons mozdulatokkal emeli egy nyitott, lapos vagonra a porércet. A vagon másik végén egy szép szál barnaarcú ember. Túrái Károly *1- gyeli a markoló munkáját. — Bocsánat! — szólítjuk meg. — Az elvtárs mit csinál? Elmosolyodik. — A markoló kezelője lentről nem látja pontosan, hová ejtse az ércet, ügy irányítom, hogy minél többel felrakhassunk, anélkül, hogy a hosz- szú úton leperegne. Igyekszünk meg­könnyíteni a borsodi kohók dolgozói­A vasérccsúzdán nagy csörömpö­léssel engedik le a bunkerekbe a nagy szovjet vagonokban hozott vas­ércet. A bunker két végén egy-egy markoló „havnpdálja" a borsodi ko- hők „eledelét". Az egyik markoló ve­zetőjét, Dubóczky Zoltánt megkér­tük hogy egy pülanaira állítsa le a Miről van szó. elvtársak? — A munkájáról szeretnénk vala­mit hallani. Hány éve dolgozik m? — Harmadik éve. — Van sok munkája? — Btmoso- '.yodik. •— Itt mindig van munka. A Szov­jetunió szinte önti a kokszot, vasér- ; :et, szenet, csak leguen vagon, amibe i ■akhatjuk és győzzék a kohók 1 — Mi a teljesítménye? j — Szénből 50—55 vagon, vasérc- f >ŐZ egy műszakon 35—40 kocsi. — Szép teljesítmény. Szerényen mosolyog, s felugrik a c lépre. „Éhesen ásitoznak” a vago- * tofc. t tzt láttuk, ezt tapasztaltuk Zá­tonyban, hazánk egyik legnagyobb és egfontosabb pályaudvarán. Irta: Szegedi László és Csorba Barna Fényképezte; Hammel Józseí dezhetné valaki: laboratórium a pá­lyaudvaron? Mi célból: Kuczman Ferenc fiatal kutatóvegyész így vá­— A Lenin Kohászati Müvek és az ózdi Kohászati Üzemek közös kirendeltséget és laboratóriumot tart fenn Záhonyban. Mi célból? A magyarázat egyszerűnek látszik: az ércek minőségének vizsgálata céljá­ból. Ez pedig fontos és nem egy­szerű dolog. — Szeretnénk, ha nyilatkozna er­ről ... — A Szovjetunióból igen nagy- mennyiségű vasérc érkezik erre a hatalmas pályaudvarra. Itt a labor­ban vegyi eljárással megvizsgáljuk az ércek vastartalmát. Minden ko­csiból próbát veszünk, aztán gép­távírón jelezzük a kohászati üze­meknek, hogy az ilyen és ilyen szá­mú vagonban milyen minőségű vas­érc érkezik. Hogy ez miért fontos? Az ércet Diósgyőrben szemcse és vastartalom szerint osztályozzák. A jelentések alapján a borsodi szak­emberek már tudják, hogy a jelzett vasérchez milyen és mennyi kokszot kell használni adagonként, beté­tenként. amikor a kohóba kerül. A minőség szempontjából ez igen fon­tos. Ezért hozták létre ezt a labora­tóriumot. mely éppen úgy. mint Zá­hony, nagy fejlődés előtt áll... Érdekes gépek, berendezések, nagy sürgés-forgás mindenfelé. Ez a kép fogad, amikor belépünk a záhonyi pályaudvar laboratóriuméba. Kér­Két gyár közös laboratóriuma Géptávíróasolgálat Záhony éa a horaodi üzemek közölt

Next

/
Thumbnails
Contents