Észak-Magyarország, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

ES ZAKM AGYAROK* ZAG Komjáti, 1960 len« építenünk, vagy valami mást. hogy megfékezzük a patakot Az em­lített komplex-brigádban bizonyéra van olyan szakember, aki tudna ta­nácsot, segítséget adni ebben is. Mi aztán a munkát már elvégeznénk. Csak magunktól nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá ... Egy régi tag Bolló Istvánná középkorú, erős. telt asszony. Mandulavágású szeme hol nevetősen összeszűkül, hol csodálkoz­va kikerekedik. Azt szokták az ilyen emberre mondani, hogy bírja a mun­kát Kell is bírnia. Négy gyereke van és még csak a ..nagylány” dolgozik. — özvegyasszony vagyok — kezdi. — Négy hold Juttatott földem volt. ebből csak nehezen tudtam eltartani a gyerekeimet. Vállaltam feles földet is, de amikorra meg ezt megdolgoz­tam, nem maradt idő az én földemre. A kukoricám befüvesedett. hogy már szégyelltem ránézni. De muszáj volt. előbb megcsinálnom azt. amit elvál­laltam. Nem volt így sem jó. Beáll­tam a tsz-be. Igaz. nem volt valami fényes ez a pór év. de megelégedett vagyok. A nyáron mór a lányom is itt se­gített, habár még ő kicsi. Iskolába Jár. Most mór sokan vagyunk, több a föld is. a munkaegység is többet ér majd. Eddig az volt a baj. hogy ke­vesen voltunk. Én is dolgoztam min­denütt. ahol éppen kellett. Most már bizonyéra pontosabban, előrelátób- ban tudunk majd dolgozni. llj tagok A falu szélén öt-hat ember beszél­get — Végeztünk, elnök elvtárs — for­dul egyikük Petró elvtárs felé. ahogy odaérünk. Az értékelő bizottsággal találkoztunk. Három napi munka után sikerült feljegyezni a gazdák vagyonát, amit most már majd a kö­zösbe visznek. Furmán János és Gál Gábor Is kö­zöttük van. Mind a kettő új belépő. A tekintélyesebb gazdák közé tartoz­nak, ezt bizonyítja az a tény is. hogy az alakuló közgyűlésen vezetőségi ta­gokká is választották őket. No meg az is, hogy amikor Gól Gábor aláírta a belépési nyilatkozatot, még aznap legalább 12 gazda döntötte el végle­gesen: a közöset választom. — Nem könnyű dolog ez — mon­dogatják. — Idő kell majd. amíg megszokjuk a közös munkát. A közö­set. Mert a munkát már megszoktuk. Csak dolgozni kéne már. „Máskor” ilyenkor régen hordtuk a trágyát. Most is hordhatnánk ... Ismerjük a gazdákat: mind dolgos ember. Ha a tsz-ben is becsületesen végezzük a munkánkat, akkor nem kell félnünk. No de egy év múlva már többet tu­dunk mondani... A tanácselnök Víz alatti aratógép A Szovjetunió egyes vidékein rend­kívül népszerűek a vitamindús gyógyhatású tengeri növényekből, így a tengeri káposztából és az úr>- nevezeU lamináriákból készülő éte­lek. A tenger alatti növényekből kon- zerveket is készítenek. A növények „aratása" mindezideig kézi erővel történt. Most az egyik tervező intézetben különleges ..víz alatti aratógépet’’ szerkesztettek erre a célra. A könnyű motorcsónakhoz erősített berendezés levágja a külön­böző növényeket és tartályba gyűjti őket. Mivel a tenger alatti növények szabad levegőn csak rövid ideig tait- hatók el, úszó konzervgyárat is épí­tenek. A hajóra szerelt konzervgyár naponta 6—8 víz alatti aratógép munkájának eredményét, több száz tonna tengeri növényt dolgozhat fel ... Újra a kapu mellé kell szorulnunk egy kocsi elöl. Innen is. onnan is dühös kutyák szaladnak a sáros küllőkre acsarogni. Megszokott falusi kép. szokatlan új tartalommal, melyet ezek az emberek is egyre inkább a magukévá tesznek. A zsúpos házak, és a gazdag porták emberei is. Priska Tibor Nekik már jól megy . M. Tóth Mucin tlvtirs, a pacim Dimitrov Termelőszövetkezet fiatal elnöke szigorú mércét állított a tsz- vezetők megméretésének. Amondó, hogy rossz tsz nincs, csak rossz ve­zetők vannak. A vezetőségen múlik elsősorban, hogy kézzelfogható va­lósággá válnak-e a mezőgazdasági nagyüzem kínálta gazdag lehetősé­gek. A jó munka lelke a vezetőség hozzáértése, lelkiismeretes egysége. Ha a vezetőségben nincsen egység, hozzáértő előrelátás az intézkedések megítélésében. bizonytalanság kap lábra a tsz-tagság körében, s ez ter­mészetesen a munka rovására megy. Tóth elvtárs véleménye szerint a vezetőség legfontosabb teendője: tu­datosítani a termelési terveket, a tagság felelősséget érezzen a tsz dol­gai iránt, s ne tűrje a lazaságokat. — Közös érdek, hogy a terveket maradéktalanul valóraváltsuk. Ná­lunk a tsz-tagok — a vezetőség jó munkája révén —. tudják, hogy ha teljesítjük terveinket, akkor annyit ér majd egy munkaegység, ameny- nyire terveztük — mondotta. A munka és jövedelem közötti szoros kapcsolat megértetése a tsz- iagokkal olyan légkört teremtett a Dimitrov Tsz-ben, amely kínossá te­szi a nemtörődöm, hanyag emberek életét. Ujjal mutogatnak rájuk: ez és az azt hiszi, hogy égből pottyan a tsz-nek a munkaegységre való. akkor is lesz haszon, ha a hasát süt- teti a nappal, vagy a kocsmapultot támasztja. Amikor átadták a hízókat az Al- latforgalmi Vállalatnak, az átvevő elismeréssel állapította meg: itt nem kell kétszer mondani az embe­reknek. hogy segítsenek, a tehenész éppen úgy ugrott, mint a sertésgon­dozó ... Tudják, hogy egy „zsebre" dolgoznak — önmaguknak. Nézzük most már az eredménye­ket, melyek mintegy modellt állnak az elmondottakhoz. Az immár ti­zedik évét taposó tsz az ellenforra­dalom után indult igazában fejlő­désnek. Az elmúlt évben a beruhá­zási hitelek törlesztésének nagy ré­szét letudták, s a tervszerű gazdál­kodás révén egyenesbe jutottak. 1958-ban, a rendeződés esztendejé­ben még csak 26 forintot ért egy munkaegység, 1959-ben pedig 43 fo­rintot. Többet is tudtak volna osz­tani, de a 60-as év megalapozására és a további erősödés érdekében na­gyobb beruházásokat eszközöltek. Vásároltak egy három és féltonnás tehergépkocsit. 1958-ban még csak 1 darab tehenük volt, most ll van, 13-at saját erőből vásároltak. Híd­mérleg, kertészház, stb. jelzi a saját erőből való gyarapodást. Azelőtt a juh is „elengedte” a gyapjút, most mindent „megfogtak". A legtöbb hasznot a sertés hozta, melyben oroszlánrésze volt Kacsur János sertésgondozó lelkiismeretes hozzáértésének. A 90 hízó, 29 te­nyészkan. 40 darab tenyészkoca, süldő és a helyben eladogatott ma­lacok több mint 300 ezer forintot hoztak a közösnek. Volt év, amikor csak makkoztatással tudták átvé­szelni a telet, most nem fájdltja fe­jüket a takarmány gond. Tenyész- sertés nevelésben országosan is híre van a pácini Dimitrov Tsz-nek. Az 1957-es Budapesti Mezőgazdasági Kiállítás első diját az ö tenyész- kocájuk nyerte. Ebben az évben is készülnek a kiállításra. Sertésállo­mányuk most is szép: 23 anyakoca, 37 tenyészkan, 27 tenyészkoca süldő. 80 őszi malac és egy nyájra való kismalac. Ebben az esztendőben is a legtöbb hasznot a sertésből várják: csak hízóból kilencvenet adnak át az AV.atforgalmi Vállalatnak, de a 11 darab hízóba fogott bikaborjú is megfizet a törődésért. A gabonafélék is megadták, amit vártak tőlük, s az áruértékesítést terv 130 százalékra való teljesítésé­ből a kertészet is kivette részét: 60 ezer forintos bevételt terveztek rá — 105 ezret hozott. Galambos And­rás kertésznek tulajdonítják első­sorban a szép eredményt. A Dimitrov Tsz 400 darab juhát megnézheti bárki. Ápoltak, jóhúsú- ak, öröm a szemnek, pedig a juhász, Rimár István bácsi már nem „mai gyerek". 72 esztendőt mondhat ma­gáénak. Örökké talpon van, az ál­latok körül sürgő-forgó szorgalmá­ról példát vehetnek a fiatalok. A pácini Dimffrov 64 tagja már megtanulta, miben rejlik a sikeres gazdálkodás titka: az egységben, a szorgalomban. Közöttük nem ma­radhat meg a rest, a munkától fá­zó ember, de boldogul és megtalálja a számítását, aki szeret dolgozni. (GM) Tsz-épftkezések — saját erőből Az edelényi járás újonnan «lakúit termelőszövetkezetei saját erőből je­lentős beruházásokat hajtanak végre. Szuhakállóban 300 férőhelyes Juh- hodályt és 250 férőhelyes süldőszál- lást építenek. A komjáti Búzakalász Tsz 300 juh és 3000 csibe elhelyezé­sét biztosítja saját erőből. A mucso- nyi Uj Élet Tsz-ben 300 férőhelyes juhhodóly. 50 férőhelyes növendék­istálló és 20 férőhelyes sertésfiaztaló Egy hónapja, den jártam. Azóta a falut jelző tábla alá még egy másik került: „Termelő­szövetkezeti község.” Másmilyen gon­dolatok foglalkoztatják már a szala- szendi gazdákat, mint akkor. Emlék­szem Tóth Józsi bácsira, a falu egyik legtekintélyesebb gazdálkodójára. Ál­matlan éjszakái miatt panaszkodott. Sokáig beszélgettünk együtt. O maga mondta: tudja ő. hogy az eddigi gaz­dálkodási forma már a múlté. Min­den érv a termelőszövetkezet mellett szól, csakhát... Később az is kide­rült, mi minden van a csakhát szócs­ka mögött. Cselédsorban kezdte az életét. Sok szorgalommal, rengeteget dolgozott addig, amíg 15 holdas gazda lett. S az a 15 hold aztán meg volt művelve! Megnéztem az istállóját. Ritkán lát az ember olyan szépen gondozott, Jóltáplált állatokat. Ér­tettem én azt a ,,csakhát’’-ot. Tóth Józsefnek fiatal korában egy ilyen gazdaság volt minden álma. Ez tel­jesült. És most, deresedő fejjel kezd­jen újat? Láttam; nagyon fáj az öreg szíve kis gazdaságáért. Láttam azt is, mennyi türelemre, baráti tanácsra, megértő szóra van szükség ahhoz, hogy a Tóth Józsi bácsik belássák: akkor cselekszenek helyesen, ha az új utat választják. A szendi tanácsházán találkoztam azokkal az elvtársakkal, akik világo­sító szóval járták a falut, segítettek a kétkedés eloszlatásában. Pedagó­gusok is voltak köztük. Gulyás Pál helybeli tanító éppen agitáciős kőrút­jára indult. Tartsak vele, javasolta. Akkor már a falu többsége termelő­szövetkezeti tag volt. Egy-két gazda azonban még nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Én többnyire hall­gató részese voltam ezeknek a beszél­getéseknek. Gulyás Pál vitte a szót a legtöbb helyen. Őszinte csodálattal figyeltem. Nem az érvei miatt, hi­szen az természetes, hogy aki ilyen A falusi értelmiség — és a mezőgazdaság szocialista átalakítása agitációt vállal, annak Ismernie kell a szövetkezés minden cainját-blnját. De ez még egymagában nem elég. A parasztember hamar megérzi, ha az érvek mögött nincs ott a szív is. Gulyás Pálnál ott volt Figyeltem, milyen öröm vibrál az arcén, amikor megértették és a szemekből az a vá­lasz csillogott vissza rá: így igaz, tanító úr. S amikor azon gondolkod­tam, hogy miért csinálja ezt Gulyás Pál, bizonyos voltam abban, hogy nem felkérésre. Szocialista elve sze­rint nem tehetett másként. Nem tudom: ha majd a termelőszövetkezetben 10—20 év múl­va visszagondolnak az alapításra, szá­mon tartják-e, hogy Gulyás Pálnak !s része volt abban, hogy 1960 január­jában Szalaszend szocialista község lett? Minden bizonnyal ö is ott lesz a jubileumi ünnepségen. Mert az ő fáradsága is benne van abban, hogy például Tóth József hosszú töpren­gés után belépett a szövetkezetbe. Mint azóta lapuikban is megírtuk; az alakuló gyűlésen őt választották az egyik termelőszövetkezet elnökévé. E választás dicséri a szendieket: a gazdálkodáshoz minden tekintetben értő ember kezébe került a vezetés. És azt Is természetesnek tartom, hogy Gulyás Pál, meg a jövőnkért felelős­séget érző értelmiségi barátaink, a megalakulás után Is figyelemmel kí­sérik a szövetkezet munkáját Nagy elhatározás és nagy lépés egy paraszt­embernél az, ha a hosszú évek, évti­zedek alatt megszokott magángazdál­kodást felcseréli a nagyüzemi gazdál­kodással. Mások tapasztalatai is azt bizonyítják, és Szendén magam Is úgy láttam, hogy csak addig nehéz az út, amíg a gazda aláírja a belé­pési nyilatkozatot. A választás meg­történt. Ezután mar nincs helye a ké­telkedésnek, Ingadozásnak. A múlt helyett a jövőt nézik, azt tervezik, miként gazdálkodnak majd. Viszont az Is igaz, hogy a nyilatkozat aláírá­sával nem lesz azonnyomban szocia­listává a parasztember. A szövetkezet csak a lehetőséget, a keretet adja. A falu értelmisége a legtöbb he­lyen jól vizsgázott a szövetkezetek alakulásakor. Elsősorban a pedagó­gusok, az agronómusok. Sorolhatnám itt őket névszerint is. Szentsimonban Veszelovszky Béla igazgató, Stubnya Árpád tanító az ózdi és a helybeli munkásokkal együtt kereste fel a gazdákat. Komjátiban K. Molnár Gyula Iskolaigazgató vett részt aktí­van a felvilágosító munkában. Ugyanígy más, ma már termelőszö­vetkezeti községekben, és ez így ter­mészetes, így van rendjén. Sok peda­gógus, különösen az idősebbek évek. évtizedek óta tanítják a falu fiatalsá­gát. Veszelovszky Béla Szentsimon­ban például elmondhatja, hogy a nagyapákat, apákat, és immár az unokákat Is tanította, Illetve tanítja a betűvetésre. Volt tanítójuk tanácsát idősebb korukban is szívesen veszik az emberek. Aztán meg ahány csa­lád, annyi gond. Mindenütt más és más problémák adódnak. A falu né­pét ismerő pedagógus, értelmiségi jó! tudja: melyik paraszttal hogyan le­het leginkább szót érten!. Mindezek­hez az az Igazság is Hozzátartozik, hogy nem minden értelmiségi vál­lalt még eddig részt ebben a nemes munkában. Előfordul, hogy túl a passzív magatartáson, egyenesen ka­ján figyelemmel kísérik „kartársaik" ilyenirányú fáradozását. A szocializ­mus sorsa iránt nem közömbös falusi értelmiségi számára nem lehet mind­egy, hogy községében miként alakul az élet. Azok az értelmiségiek, akik például a termelőszövetkezet szerve­zési munkájában részt vettek, el­mondják, milyen jó érzés azt tudni, hogy az eredménynek ők is részesei. Az egészséges, ",at°mír. lett előbukkannak visszás esetek is. A legjellemzőbb ilyen visszás eset ma az, hogy az az értelmiségi, aki egy­szer bekapcsolódott a közéletbe, egy­más után kapja és vállalja a külön­böző megbízatásokat, funkciókat. Nekik aztán sem éjjelük, sem nappa­luk, míg ki nem fáradnak. Nemrégiben Gulyás Jánossal, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat encsi járási titkárával beszélgettem. Kiderült, hogy tíznél több különböző kisebb-nagyobb > funkciója van. Ha pontosan utána néznék, talán a hú­szat is elérné járási és községi funk­cióinak száma. Aki vállai, sokat vál­lal, a többiek meg vagy semmit, vagy nagyon keveset. A következő években még több feladat megoldása vár a falusi értel­miségiekre. Említettem azt a közis­mert tényt, hogy a belépési nyilat­kozatot aláíró paraszt még nem lesz szocialistává. Hosszú idő telik el ad­dig. $mig a nemrég 5—20 holdas volt kis- középparaszt teljesen beilleszke­dik a közösségbe. Ezt a folya­matot azonban meggyorsíthatja a falu céltudatos, tartalmas művelő­dési élete. Ennek pedig az az egyik alapvető feltétele, hogy ahol például 20—30 értelmiségi él egy községben, ne csak egylkük-másikuk érezze fel­adatának a község kulturális fel- emelkedését, hanem valamennyien. Közvetlen munkahelyükön is, de épül. Az alsótelekesi Egyetértés Tsz tagjai szintén saját erőből kívánják biztosítani 250 süldő és 50 darab nö­vendékmarha elhelyezését, emellett még egy 20 férőhelyes sertésfiazta- tót is létesítenek. Galvácson 300. Ba.- lajton szintén 300 juhnak építenek szálláshelyet. A régi tsz-ek. többek között összesen 1500 férőhelyes juh- hodályt kívánnak ebben az évben te­tő alá hozni a maguk erejéből. azon túl is. A művelődési otthon, a különböző rendezvények, ismeretter­jesztő előadások nagyon alkalmasak arra, hogy a most, avagy nemrégiben alakult termelőszövetkezetek tagsága individualista világszemléletét maga mögött hagyva, közösségi gondolko­dásúvá legyen. A tartalmas művelődési élet kiala­kítása azonban több községben még a jövő feladata. Orbán László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága tu­dományos és művelődési osztályának vezetője egy közelmúltban tartott ér­tekezleten a következő esetet mondta el: Valamelyik Zala megyei község­ben a helybeli italbolt vezetője amiatt írt panaszos levelet fölöttes szervéhez, mert nem tudja teljesíteni tervét. Mondván; a művelődési ott­hon elvonja a község lakosságát' a a fiatalságot az italbolttól. Sajnos, ma még ilyen esetek nagyon való- színűtlenül hangzanak. Bár már a borsodi falvakban is olyan vonzóak és színvonalasak lennének a művelő­dési otthonok, hogy minél keveseb­ben látogatnák az italboltot, vagy éppenséggel a templomot!... Azokban a községekben, amelyekben már régóta jól működő termelőszövetkezet van. elevenebb a művelődési élet. Az encsi járási mű­velődési otthon vezetője, Koós Tibor mondta el. hogy milyen más ered­ménnyel jár egy ismeretterjesztő előadás termelőszövetkezeti község­ben, és nem termelőszövetkezetiben. A tsz-tagok szívesebben eljönnek az előadásokra, ott bátrabban kérdez­nek, esetleg vitatkoznak is. S ha a távolabbi jövőbe tekintünk, a tsz- parasztságnak mind több ideje lesz a művelődésre. Mindez Jelzi a fa­lusi értelmiség működési körének bő­vülését, feladatuk és felelősségük nagyobbodását. Nagy Zoltán nyunk fejlesztését, állandó növelését. Különösen a fehér hússertés lesz majd kifizetődő. De tervezünk mást is. Kertészetet is akarunk létesíteni körülbelül 10—15 holdon. Eddig is volt már öntözéses kertészet négy holdon, ahol káposztát termesztet­tünk, és szépen bevált. Megért na­gyobb területen Is foglalkozni kerté­szettel. A faluban melegvízű forrás is van. Fel szeretnénk használni ezt is valahogyan. Ezenkívül gyümölcsöst is telepítünk majd. Persze, nagyon nehéz pontosan tervezni, mert nincs még összeírva a tsz vagyona. Fialka József fiatal, nyílt tekintetű férfi. Néhány évvel ezelőtt végzett a Putnoki Mezőgazdasági Technikum­ban, és most a komjáti Aranykalász Termelőszövetkezet agronómusa., Fia­talos lendülettel végzi munkáját és nagy tenniakaréssal beszél a jövőről. — Sokszor már úgy érzem — mondja —. kevés az a tudás, amit a technikumban szereztem. Pontosab­ban: kiegészítésre szorul. Sok folyó­iratot, szakkönyvet olvasok, mert ál­landóan bővíteni kell ismereteimet. Igaz, hogy mostanában kevés Idő jut erre, hiszen a nagy tsz kialakításá­nak még csak a kezdetén vagyunk. Többen is jönnek az asztalhoz és beszélni kezdenek. — Sok Istállónk van. de nem ele­gendő. Okvetlenül kell majd építkez­nünk. hogy egy helyre tudjuk hozni a gazdáktól az állatokat. Hallottuk, hogy a megyei tanács szervezett egy komplex-brigádot és ennek tagjai sokat tudnak segíteni egy kezdő ter­melőszövetkezetnek. Jó lenne, ha hozzánk is eljönnének, mert tanácsot szeretnénk kérni tőlük az építkezé­sekkel kapcsolatban: mit, hol épít­sünk. hol lesz a legmegfelelőbb? De más problémánk is van. A Boldva patak az áradások idején leg­többször elönti a réteket. Sok kárt okoz nekünk. Levezető csatornát kel­Petró Antal középtermetű, figyel­mes arcú ember. Itt nőtt fel Komjá- ton, és így jól Ismeri a lakosokat. — Leginkább a tsz foglalkoztat bennünket — kezdi. — Nemrégiben lettünk szocialista község. Sok most a tennivaló, nehéz az átállás... A ml szövetkezetünk nem rendelkezik tapasztalatokkal teli múlttal, hiszen még fiatal: 58 áprilisában alakult. Akkor a komjátiak közül csak kevés ember vállalta a közös munkát. Ke­vés volt a föld Is, alig több nyolcvan hóidnál. Most már 103 tagja van az Aranykalásznak, és körülbelül 860 holdon gazdálkodnak majd... De menjünk át hozzájuk. Az agronómus — Mi főleg az állattenyésztésből tudunk majd profitálni. Ezért leg­fontosabbnak tartom az állatállomá­Kis falu. Körülbelül ötszáz lakosa van. Csaknem minden oldalról nagy hegyek vigyázzák, melyek most ezen a téli reggelen ködöt lehelnek magukból. Keskeny utcáján sarat fröcskölve zörög végig egy-egy lovas kocsi, a hidakra, kapuk mellé szorítva a kurtakabátos, kucsmás férfiakat, gumicsizmás, nagykendős asszonyokat. Zsúpos házak, díszített, gazdag porták, műemlékek, modem, új lakások váltogatják egymást. Nagy lehe­tett itt annak idején az ellentét, nagy lehetett a különbség az. emberek között. Hidegcsípte, fiatal lány vízért megy a kereket kúthoz. Tenyerével csak enyhén fékezi az egyre gyorsabban forgó kereket, a vödör rázkódik, kétségbeesetten kapaszkodik a nyikorgó láncba, mintha nem akarna a hideg vízbe merülni. Hirtelen — zuccs! — Hangos loccsanással csapódik bele. A lány vár még egy kicsit, amíg az alámerülő vödör enyhén meg nem rántja a láncot, mintegy jelezve: kész! Vissza! Aztán tempósan, feszülő karokkal forgatni kezdi a kereket és a vödör víztől csepegve emelkedik egyre feljebb ... Megszokott, mindennapi képek. A faluban azonban sok minden tör­ténik már, ami új. szokatlan és foglalkoztatja az embereket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents