Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

esZA'KMAGTAROftSZAG Taaárnap. 196». Janufc W Sajópart festője Ha nőni latnai! egtszen rövidre nyírt hófehér haját, ldS6é mái reszkető kezét, ha csak a hangját hallanám, azt hinném — húsz éces. Olyan tűzzel. : szenvedélyedébe! beszel a festészetről, a művészeiről, szép terveiről, hogy magával ragad, szinte föllelkesít engem is. Kedvem kerekedne a festőállvány elé lépni, szép gondolatokat, érzéseket, vá­gyókat csodálatos színekkel a vá­szonra pinglílni. . Nem hivatásos festő. S talán — ne sértődjön meg érte — nem is kimondottan művész, de a műkedvelő piktorok azon szektájához tartozik, akik a mű­kedvelésben is művészetet igyekez­nek adni: azt. ami elgondolkodtató, megkapó, szép és nemes. Messze maga mögött hagyta az egyszerűség határait, s olyan harmóniáját, szép vegyülékét adja a színeknek, hogy látásukra önkéntelenül is felkiált az ember: • — Hol volt ó eddig?? De csöndesen szerénysége mögé bújik és kél képet mutat. Az egyik meleg színekkel festett etcvarell. a másik élénk ótaj. Sajóporti részlet. Majd egy harmadik képet hozat be az előszobából, a sajóporti részlet pendantját. Melyik szebb, meska- pértíb? Talán az utóbbi. Felcsillan a szeme. Neki ts az tet­szik jobban, s örül. hogy ebben a meggyőződésében mások * meg­erősítik. ' ... A szoba, amelyben besaélge- toúnk, az állatorvos, a festő, a régi­séggyűjtő. a szobrász szenvedélyé­nek érdekes keveréke. Eteó látásra szinte felismerhetetlen. megfogha­tatlan hangulatot idéz. A szekrény­ben műszerek. Ha elölte all, s fehér köpenyt ölt magára — újra gyógyí­tó állatbarát; ha a falon függő szablyák. elöltöltő puskák, tatár já­ráskora beli nyilvégek. sarkantyúk lórién étéről mesél — tipikus ré­gész: ha a festőállvány elé UI. a palettát vesz kezébe: örökös alko­tásban megó&züJl festő. Az ember szinte kapkodja a fejei, hogy meg­értse és kikutassa, melyik szenve­dély erősebb, melyik tölti ki leg­jobban egesz lényét? Talán a szobrászat nem annyira. — Régebben érdekel: Csináltam is egy-két érdekes munkál, de itt nincs jó agyag. Kőtel meg nem próbálkozom ..- Úgy tudom, ön hosszú ideit; volt Ónod és környéke állatorvosa'.1 — Igen. Ez a tanult mestersé­gem. S nagyon szerettem. De mar nyugalomba vonultam. — S a régészettel mióia foglalko­zik? — Óh. nagyon régóta Több év­tizede. De különösen a muhiousziai ásatásoknál, a gyászos emlékű csa­ta színhelyén szerettem meg Sőt! Sok pénzt. időt. fáradtságot öltem bele. hogy mind több értékes lelet kerüljön felszínre. A régészt az ása­tásoknál hajtja a kíváncsiság, va­lami különös, szavakban megma- gyn ró ihatatlan szenvedély, s egv előkerült rozsdás vajdarabnak, egv- egy foszladozó ereklyének jobbár örül. mint az aranynak. Sok értékes dolgot küldtem be a múzeumba . S hadd mutassuk be végül, mint festői. A képek javarészt ismerősök­nél, barátoknál. rokonoknál műgyűj­tőknél vannak. Azonnal, akik mar ..felfedeztek Kemenyfíy Bélát. De* az a néhány vázlat, amely műtér-” me falán függ, vágj* a padlón sza­kaszét hever — mutatja, hogy nem nr. olcsó hatás-vadászatra törekszik, hanem elgondolkodik, napokon át ! up reng. amíg a vásznon ecsetvo­nássá érlelődik a gondolat. A tájak, a színek, napkelték és napnyugr-’’ \*híöje. Ihletóje a Sajópart: az ál­modozó. susogó füzes, a halkan esőbbe nő víz. Sok érlékf* -Jkctás került ki keze alól. sok értékes ecsetvonás, derűs szín. hangulat. •omanUka. S. hogy megszerették őt - hats.ráz aláírás bizonyítja! Nemrégen helytörténeti iellegü Viállitást rendeztek Ónodon. A köz- 'ég másik régésze. Udvar.v Sándor !'erékgj*ái*tó mester értékes gyűjte­ményéből és Keményffy Béla mű- xeibó!. »ötszázan nézték meg a kiállítást, s írták be a vendég­könyvbe dicsérő véleményüket. Kel?-e ottó! szebb elismerés? A felesége lép be a hűvös műterembe. — Béla. feküdj le. kérlek. Jgy sohasem gyógyulsz meg. — Mindjárt, mindjárt - szól a S-’ijopari festője — . csak most. most megfogott valami. Egy gondo­lat. egy ecsetvonás. S sapka nélkül az állvány elé ül. Pedig reggel még-39 fok láza volt... Ón odrán Miklós II sárospataki gimnázium József Attila KISZ-szervezetének életéből A z öreg. 428 éves iskola délutárti csöndjét siető diákok beszélgetése veri fel. Pentek van. s ez a nap a sárospataki gimná­ziumban a KISZ nap­ja. Ezen a napon tarí­ják a KlSZ-gj'ülése­ket. ekkor zajlanak le a különböző próbafog- ialkozások. Pezsgő életet teremt a KISZ- szei-vezet Érdemes megvizsgálni. milyen úton jutott el eddi«. munkájába. 1957 tavaszán, ami­kor oiazágszerie kibon­totta zászlaját a Kom­munista ifjúsági Szö­vetség. megalakult az ősi iskola ifjúsági szer­vezete 1957. március 26-án 60 tag ajkán hangzott el a fogada­lom tétel. ameiy kom­munista helytállásra kötelezett KLslétazá- mú. sok ellentmondás­sal küadő szervezel volt. de amiál nagyobb utat teli meg a fejlő­désben. melv a mai napig elvezetett. Az el­múlt tanévben . mái* 104 tagot számláló szervezet volt. s tovább erösodöci az újonnan fölvett Kilián-próbá- sokkal. Az 1959—ÖU-as tan­év kezdetén 115 taggal kezdte meg a működé­sét. indult el új úton. Tanulva az elmúlt ev hibáiból és hiányossá­gaiból. teljesen új utat kezdeti meg. Szeptem­ber 11-én tartotta tan­évnyitó taggyűlését, amelyen megválasztot­ták az új vezetőségei, kijelölték az új tanév legfontosabb feladatait. K Teladatok közül elnó helyen keli beszélni a politikai oktatásról, a tanulmányi helyzet to­vábbi fokozásáról. Megkezdte munká­ját az Ifjúsági Akadé­mia. B politikai kői feladata az. hogv a je­lentkezett hallgatók részére alapvető poli­tikai. tudományos és erkölcsi ismereteket szolgáltasson. Eddig mar négy előadás hangzott el. s vala­mennyit nagy érdek­lődés kísérte, mert a jelentkezett 192 hallga­tón kívül sok érdeklő­dő volt ielen. Előadás hangzott el á politiká­ról. hazaliságról. a me­zőgazdaság szocialista átszervezéséről ét» a legújabb tudományos sikerekről. Előadók részben a tanári kar tagjaiból, és meghí­vott- pártiam kei oná­riusokból kerültek ki. Másik politikai kö- «•unk a Lenin-kór Ez kizárólag politikai alapfogai inakat és ese­ményeket tárgya) — magasabb tokon. Tag­jai a vezetőség tagjai­ból és a diákotthoni sajtóvita vezetőiből ke­rülnek ki. Itv már má- gasabb .szintű viták ií klalakuln.ak. Az eddigi munkából kiemelkedik a fasizmusról, az ál­lam és forradalomról, valamint a leszerelé»­amelyet tanárok tar­tottak. A politikai kö­rök munkájával ItaP- vsolatos további ter­veink mind azt szol­gálják. hogv tanulóif­júságunk körében ki­slakul jón a helves vi­lágnézeti felfogás. A KISZ munkajá- nak. jelentős ré­szel teszik ki a pioba- íogiulkozásofc. A púrt- kongresszus faszát Jeté­re vállaltuk az ..Ifjú kommunista próba" le­bonyolítását. Az új ta­gok felvételéi biztosító KilLán-próbíi foglalko­zások nagy sikerrel folynak. Kétszáz tanu­ló kérte felvételét, s a foglalkozások már ok­tóberben megkezd« ki­tek. A csoportokul a borokbim résztvett la- nulóink vezetik. Az egye» foglalkozások jó hangulatban zajlanak le Az elméleti anyui; elsajaiitasa mellett a játék és éneklés sem marad eb KISZ-szer vezetünk,- , ben hangos híradó >s működik, hetente két­szer. A híradóban kö­zöljük az ifjúsággal legújabb híreinket, sa j­loösszefotrtalót nyúj­tunk Részletekben is­mertettük iskolánk cs a Rákóczi vár történetei. A tanái* i kar messze­menő .segítséget itt is megtalálhatjuk. akik híradónkhoz cselen­ként anyagot szolgai­Nagy szerepel vallat­tunk az iskola élete­ben. megszerveztük s fegyelem patronálásáL Fő célunk: óvni isko­lánk tisztaságát és irá­nyítani a .szolgálatos diákok működését. • Másik igen fontos működésünket tudo­mányos téren kell ki­fejteni. A jó tanulmá­nyi eredmenv elérése a legfontosabb Idádat Ezt a célt szolgaija aj. egyes csoportok között beindított tanulmányi verseny. Nagy gondot fordítunk munkás-pa­raszt tanulóinkra. A negyedévkor gyengébb eredményt felmutatott tanulók megsegítését só negyedévben három tanuló kapott rovok ga a fizikai. túniudaJ- mi munkából is. A pro- bázásokhoz szükséges társadalmi munkaóra teljesítésének teltéte­leit megtevemíettük. Fiatalja ink gyakran dolgoztak a környező termel Ős zöveLkezetek - ben és allami gazda­/**'* élünk a továb­v—' bdak • tagjaink öntudatai megerősítve. tovább szilárdítsuk a KISZ te­kintélyét, tovább ha- tudjunk a megkezdeti úton. Ebben a munká­ban nem nélkülözhet* júk iskolánk tanári ko­rának támogatásai. Azt akarjuk, hogy a jelenlegi próbák rí­újabb tagokkal meg­erősödve. oldjuk meg az elkövetkezendő idő feladatait. 1 a Kossuth-koUégium KlSZ-U'kt ipájának Borsodi Gyula: TERKA ESTELYE 'Hayyfiéntek ette oeit. Az apát ur meghívta káplánjait a bőjtös vacsorához. A két cinpár fickó már egész délután erre a vacsorára tudott gondolni. A hosszú „Jeremiás siralmai” alatt nem egyszer varázso- iódott szemük elé a terített asztal, a sokféle ennivaló. A konyha neveze­tessége a rántott harcsa volt és a jó­féle borok, melyeket közvetlenül az egri érsek pincéjéből kapott az apát ■ur. Akárhogyis nézzük, ez a böjtós vacsora ezerszer inkább lakodalmi lesz, mint az ö legzsírosabb vacsorá­juk lenni szokott. A lamentáció alatt egyikük a ke­reszt tetejére állított gyertyákat olto- gáttá, valahányszor egy-egy imádság végére értek. Tizenhárom gyertyát kelleti eloltani, de ez a munka tizen­három örökkévalóságnak tűnt. Mi­csoda kö esett le a szivükről, amikor a tizenharmadik is elaludt! Még egy­két imádság, aztán vége a nagypén­teki lamentációnak! Ha egy pillana­tig csend- támadt, behallatszott a templomba, ahogy Papp űr. a része­ges harangozó veszekedik a torony­ban a gyerekekkel. Csapatostól jártak ide a gyerekek, cibálták a harangköteleket. és ha a versek után még valamelyik ügyet­len odakonditott egyet a harang­nyelvvel, nyomban utána hallható volt Papp úr nyakievese, mely mint az égzengés visszhangzott a boltozat- atotl. Most v a Ja mennyi kölyök keiepelni akart, mert ez volt ám az igazi szen­záció! A nagypénteki keleplő. ami a harangokat helyettesítette, csak egy napig működött, nem jutott hát min­denkinek abból az élvezetből, hogy a keleptől meg retye giesse. Most is olyan lárma támadt a toronyban, hogy Árpád bácsi, a kántor kényte­len volt az imádság kellős közepén belerittyentem borgözös baritonjával, hogy: „A keresztfaá-hozmegyek, mert máás-holneni lelhetek nyuu- aodaírna! lelkemnek." A nyáj pedig, •eb t sok Mnaatatoi mm amiapa vörösre dörzsölte szemel, bele kopott az énekbe. No végre, valami frissítő! A fejek már koppantak néha-néha a padokon, szinte sárkányküzdelmet kellett vívni az álom ellen. Még a polgári iskolás fiúk és lányok is meg­unták az egymással való szemezge­tést. Már a legpajkosabb fiúk sem nézegettek olyan gyakran a másik oldalra, ahol a lányok álltak. A toronyban végül mégiscsak sike­rült Papp úrnak rendet- teremtenie. mégpedig úgy, hogy ezúttal maga ra­gadta kezébe a keleplöt és rábrekkiu- telt a nyolc órára. Vége lett a nagy­pénteki szertartásnak. A templom — Papp úr nem kis bosszúságára — csak nehezen akart kiürülni. A hívek sorba odajárullak a koporsóban fekvő Názáretihez. megcsókolták vérző sebeit és pénz­darabot dobtak a perselybe. A: apát úr elbocsátotta káplánjait, ö maga pedig kiállt a sekrestyeajtóba, hogy végignézze hívei adakozását. Mikor nagy sokára Hamukiné. a legbuzgóbb vénasszony és Rákóczi, a vak koldus is eltávozott, becsukatta Papp úrral s templomot, ahol ptár csak egy árva mécses égett a szent simái, s magá­hoz vette a templomkulcsol, mert ettől a disznó harangozótói még az is kitelik, hogy megdézsmálja a per­selyt. Azzal elbocsátotta a derék templomszolgát, aki annak reményé­ben csókolt kezet az apát úrnak, hogy meghívja őt- is a bojtos vacsorám. No, arra aztán várhatott! cé káplánok már ólálkodtak, amikor az apói úr meg­érkezett. A parókia teljesen csendes volt, mint rendszerint. Mégcsak az öregedő szakácsné áhitaios csoszogá- sa sem hallatszott, mert az apát úr hazaküldte, miután elkészíttette vele a vacsorát. — Majd a Terka. felszol­gál, maga csak menjen! — mondta neki atyailag. Valójában nagy terve!: főttek a lelke mélyén. Olyanok, am - lyekhez vénasszonyra nem rotr sziJk­w. I nbtttt. hogy: „Csak egy kislány van a világon.. Terka pedig csak hozta, hozta a jobbnál-jobb bőjtös ételeket. Közben a poklok kínját szenvedte végig. Va­lósággal reszketett a keze az ideges­ségtől, amikor egy-egy tálat az asz­talra leit. Nem gondolta ugyanis, hogy az apát úr ilyen nagy vacsorát rendez éppen nagypéntek estéjén. Ügy okoskodott, kilenc órára min­dennek vége és akkor nyugodtan el­szórakozhat a szobájában Antallal, a kőművessel, aki igen szemrevaló fia­talember. Igaz ugyan, hogy nős, két gyereke is van már, de nagyon taka­ros férfi és igen belevaló, nemhiába kőműves. Antal csak egyszer jár haza egy héten, vidéken építenek egy meseszerű kastélyt és szépen keres­nék, Valami bolond miniszternek eszébe jutott, hogy kacsalábait forgó kastélyt . építtet a vadászó uraknak. Antal sokat meséli a fülébe suttogva, amikor már elúnták az ölelkezést, s nem mentek elaludni, nehogy a sza­kácsné rájuk, nyisson reggel, aráikor reggelit jön fózni. Ilyenkor aztav ar­ról mesél Antal, milyen lesz az a csodálatos kastély, amelyiken ő is dolgozik. Hát ez a bolondos apái most min­dent elront. Antall kilenc órára ren­delte ide és íme. már csak három perc híja. A vacsora meg még java' ban tart. Ezek a taknyosok is, nem­hogy mennének már a frászkarikábal — Szétrobbanok! — gondolta Ter­ka és fújt tó egy nagyot, mint a gyári duda. Éppen vette vol>ia a sütemé­nyes tálat, hogy bevigye, amikor hal­kan kocogtak a konyhaablakou. — Jézusom, ez Antal! Mit tegyek7 Befutott a süteményestállal, s iz­galmában feldöntötte a Pista poha­rát. Lett erre nagy nevelés. Az apái úr megragadta a lány kezét és kény- szerítette. hogy most már töltse is meg a poharat, ha kiborította. No. de az a töltés! Több ment mellé, miül belé. — Ez azf -*• kiáltott az apát. -- Látjátok, megmondtam neki, ne saj­nálja a bort. Megfogadta a tanácso- 'rét. Hát akkor, szervusztok! ’ferka pedig már kitin is voll '■ • ■’ :difiből. Mint a (r<ik. nesztenw hant a konyhaajtóhoz, s bár csak fí­— Bt m féfejtsd. Terka. hogy el­hoztam a templom kulcsot! — szólt oda a lánynak jövetben. — Ide te­szem a konyliakredcncre — lepett be egy kicsit a konyhába, hogy eltűnjön a bámészkodó káplánok szeme elöl. Mikor aztán látta, hogy biztonságban van. jól magához szorította a jólest ü lányt, akinek a melle majd széthasí­totta a fehér kötényt. Még a farára is odacsettintett kettőt, a pirosodó arcot fölemelte, hogy belelásson a szemébe, aztán pajkos hunyorgafás- saf így szólt: — Máma ünnepelünk. Terka! Esé­lyünk lesz, mint az uraknak. A Te estélyed. Ne. sajnáld az enni-inniva- U/t, hadd lakjanak jól a káplán urak! Végezetül pedig rólam se feledkezz Amikor kilépett a konyhából, egé­szen magánkívül volt. Akár egy jó­ságos háziúr, úgy ültette asztalhoz a félszegen várakozó kispapákat és maga töltött bort a poharukba. — No. Isten dicsőségére. fiaim! Közeledik a gyönyörű húsréi. az öröm ünnepe.' Hát csak igyatok ki ezt a kis bort bevezetőnek! Lalidé­No végre! Csakhogy mar idáig el­jutottunk! — gondolták a kibőjttűt ifjú lelkiatyák. Most már csak ked­vébe kell járat az öregnek. Hogy ne fukarkodjon. Fenékig ittak a poharat, aztán még belé is néztek, mintha keveselnék. Az apát nagyot nevetett. Szép, egészséges és még alig negyven ttndös. erős férfi lévén, igen szerette a tréfát. — F.z pappohár hé. nem papzsák! Ennek van feneke! No, de ha kevés volt. hát töltsétek! Pista fiam. te légy a töltő, ha már nem vagy költő. Az­tán majd ha Terka végzett a felszol­gálással, ö fog töltögetni. Pista fiam nem kérette magái. Egri gyerek volt. aki már kiskorában úgy itta a bort, mint a tehén a vizet. Egyetlen ügyes mozdulattal teleiöty- tyintette a poharat és máris kész volt, hogy koccintson az apái útra!. c4 hirtelen ében -'•? dobtak a papi agyreU ’ - « rántott harcsa megér’, r ■ * ■ vesebben eldalollak volna a divatos lig nyitotta ki. Antal már be w sik­lott rajta. — Jaj. ne gyere be. ne gyere bel Mind a ketten elveszünk! — Mi baj van? — csodálkozott An­tal. — Vacsoráznak a papok. Estélyt akarnak csinálni... — Hűl nem mehetek, nem mert? Itt kell lennem! — Akkor itt leszek én is. Mit sem törődött Terkávuf. aki ke­zét -tördelve állt eléje, mint egy ele­ven könyörgés. Ledobta szép ünnep­lő kalapját a kredenc sarkára és fel­hajtott egy pohár bon. — Ez jobb, mint amit a múltkor . ittak. Ez már a húsvéti bor. mi? — Antal, az égre! Menj innen, mert azonnal, kijön az apát úr! — Na és? Legalább meghív a va­csorához ... Béniről Térkőért kiáltottak, de *m- vel nem felelt, uz apát úr csakugyan fölkelt az asztaltól, hogy a konyhába jöjjön. Antalnak csak annyi ideje maradt, hogy beitgorjon az edényes szekrénybe. De a kalap! Az ott ma­radt a kredenc sarkán. Tjtfhabu.iL meghűlt a nér, Szerencsére a* apátban annál for­róbb volt. — Hol,bujkálsz te? szólt oda a lánynak és úgy kezdte ölelgetni, hogy Antal már válogatni kezdett a szek­rényben a konyhakések között, me­lyikkel szúrja le a nekitüzesedeti pa­pot. Am Terka úgy intézte a mozgást, hogy éppen a szekrényajtónak dütsc az apát úr. nehogy Antal kijöhessen a szekrényből. — A kispapok mindjárt berúgnak. Ha elaludtak, bemész a szobámba és befekszel az ágyba. En ezeket elalta­tom és azonnal jövök. Értetted! — Igen. igen... Csak most enged­jen el — nyögte a bajba jutott lány. — Csak. ha megígéred... — Megígérem---- Ha elenged ... L átja, még kijöhetnek a kispapok... És mit gondol... — Ki? Kicsoda? — Hát ö... Az. aki látja ... ? — Nem látja ezt senki... — Jaj, dehogyisnem. dehogyisnam! ‘>g aztán a jóisten is látja... — Mit értesz te az ü dolgához. mO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents