Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

9**m» *. T Sokat mérgelődtem -miatt, hogy vásároltunk a legnagyobb fiamnak egy 700 forintos téli kabátot és nem örült neki. Gondoltam, hogy ez rendkívüli jelenség; el Ls mondtam néhány ismerősömnek. Megmosó­K. L.-ne elmondotta, hogy 14 éves kislánya sírógörcsöt kapott, és néhány napig „hisztizett", meri nem kap nylon kisestélyl ruhát. Pont neki ne legyen, holott már en­nek is van, annak is van! Sz. B.-né novemberben veit egy 2 500 forintos tangóharmónlkát a fiának. A gye­rek tudomásul vette, hogy ez mar egyben karácsonyi ajándék is. mégis egész ünnep alatt .sopánkodom, hogy karácsonyfa volt. meg ..néhány ap- u nők újának karácsonyra. Nagy voll úgy szemre^nézte a ^méreteL ^ De dók. „csak" hócipő. ..Ezt úgyis meg­vette volna anyu, meri kell". A karácsonyi ünnepek alatt több este sétáltam a Selyemréten a bér­házak között. Igazán szép látvány volt az a sok karácsonyfa a színes lámpácskákkal. Eszembe jutott. dón. ahol én nevelkedtem, csak egy­ke rácsonyfa volt Ilyen kis színes égőkkel díszítve — a gyárigazgató* ék lakásában. Mi gyerekek csudá­jára jártunk este és a kerítés mö­gül lestük, mert nálunk otthon csak borókabokor ága volt a karácsony­fa. Miskolcon karácsony előtt renge­teget vásároltak .Még nem teljesen végleges adatok szerint játékárura 5 millió, ajándékra 1 millió, televí­ziós vevőkészülékre :(00 ezer, rádió- vevőkészülékre pedig 800 ezer fo­rintot költött a lakosság. Nézzük ezeket u számokat! Hiszen ebben nincs benne az élelemre, ruházati cikkekre, italra, egyebekre költött pénzösszeg. Ki gondolta volna 3 évvel ezelőtt, hogy* ennyit költünk játékra, aján­dékra. hogy így lógunk élni!? Jó érzés ma ezeket a számokat leírni. Mennyi gondolkozás, várakozás előzte meg ezeket a vásárlásokat Izgalom... Hogy mit szól majd a gyerek! A szülök aggodalma... Hogy sikerült-e.pont .azt .Iáválasz­tani, ami a legjobban megfelel... A gyerekek pedig közönyöse^ Na jó, enyhítsük: nagyrészük közö­nyös mindezzel szemben. És ez olyan baj, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nem lehet őket, vagy elsősorban őket hibáztatni, sokkai inkább hibásak a szülök, a felnőttek. Gyermekein«, fiatalságunk nagy , részé el van kényeztetve. Azt kap, amit szeme-szája megkíván, annyi pénzt adnak neki. amennyit kér és amennyit el tud költeni. Nem csoda ezek utón. hogy ha a műszaki egye­tem raliújságján megjelent egy olyan cikk, melynek írója azon ke­sereg, hogy nem tud szabadidejével mit kezdeni, mert nincs pénze. Bez­zeg a felnőtteknek, azoknak jó? Előttük a Polónia, a Pálma, akkor mennek oda. amikor akarnak! — Mintha az lenne a szabadidő fel- használásának legideálisabb módja, hogy valaki zenés mulatóhelyre jár­jon!... Mindenka úgy neveli — és eset­leg kényezteti gyermekéi — aho­gyan akarja — mondhatná erre va­laki. Igen. de mégis haragszom azokra, akik egy kirándulásra 40— 50 forintot adnak a gyereknek. Hibásnak tartom azt is, aki a gye­reknek annyi forintot ad. ahányas jegyet hoz az iskolából. (Miért, ta­lán az életben elégségesért is juta­lom jár?) Az ilyen gyermek az Is­kolát elhagyva, egyik arculcsapást a másik után kapja az’élettől. Rá­jön, hogy az elégséges munkát is elfogadják esetleg, de csak a kivá­lót jutalmazzák. A mi fiatalságunk nem tudja, mi volt régen. Honnan is tudná? Tanulja a tankönyvekből; Igen, ez Tríborosó diákok n Ilii hitben... menyként. A tanyszakasz mindkét alkalommal remekül szerepelt a ver­senyen — megelőzték a fiúkat. A pécsi, veszprémi fiáknak: mé$ nagyobb élményt jelenteit a Bükk mint a miskolciaknak, borsodiak- nak. Csak hát. mint Fekete Miklós testnevelő tanáruk elmondta, csalód­tak az időjárásban, fair hogy nem esett hó. így — Ablonczy Bertalan, a Földes gimnázium testnevelő ta- <iara szerint — csak a szivüket fáj- áitotta az épülő síugrósánc. meg sífelvonó, amit a táborozás folyamán megnéztek. A táborozás ' befejezéseképpen a résztvevők előadást hull gallok meg az MSZMP VII. kongresszusáról, a középiskolai KISZ-szer vezetek idő­szerű feladatairól. Képünkön■ a diá­kok figyelmesen hallgatják a kong­resszusé élménybeszámoló'. NAGY ZOLTÁN Foto: SZABADOS GYÖRGY Néhány szó a közönyről — Hat akkor ígérd meg. . — Megígérem, csal menten be, mert még elront mindem... A Jós­Az apái betolta, hogy igaza van a lánynak. Ezek a kis papok csakugyan ne m kívánt tanuk lehetnek. De azért biztos akart lenni a dolgában: — Szóval ott leszel... ? — Igen. ott leszek... — Ne félj. nem fognak keresni. Majd megmondom, hogy már aludni küldtelek. Csak menj és feküdj az ágyba, melegítsd föl egy kicsit... Amikor visszament az ebédlőbe, Antal, mint a vadkan rontott elő a szekrényből. Az első pillanatban kö­zel állt ahhoz, hogy odavágja a pa­pok közé a réz mozsarat, mely ott csillogott a konyhakredenc tetején. De aztán mást gondolt: — Vezess engem abba a szobába, majd én bclefekszem az ágyába ... — Nem. nem, a jóisten szereimé- >e! — tiltakozott Terka. —- Valami mást kéne kitalálni. Talán jobb len­ne, ha clmennél... Antal vette a kalapját, hogy csak­ugyan elmegy és többé szóba se áll ezzel a cafattal, ekkor azonban csör- rent valami a kövön. A kalappal le­rántotta a tcmplomkulcsot. A hangra az jutott eszébe, hátha ez az apát szobájának kulcsa, amit már jóelöre idekészilett az öreg. No de ez a kulcs tóval nagyobb volt, mint a közönsé­ges szobakulcs szokott lenni. — Miféle kulcs ez? — A templom kulcsa... Behozta az apát úr, nehogy a harangozó meg- deszmálja az éjjel a perselyt... .4 kőműves frissen borotvált képén ördögi vigyor terült szét. Villanás- szem gyorsasággal csapott agyába az ötlet. — Add csak azt a kulcsot, Terka• Majd hozok én zxtlakit az apát úr­nak! — Azzal már futott is kifelé. •* kítoároika. «g&fSS a holnapi feltámadás napját. A bá­nyáról üres csillék tompa puffanása hallatszott, egyébként csak a kutyák vakkantottak néha. Borús volt az idő. de a gyár felöl a frissen kiöntött salak vörös fényt vetett ide. Antal áljutott a diófasoros utcán, mely a parókiát a templomtól elválasztotta. A pap az agg leír indult. — ieJtér-4 ben. mini egy kísértet. Ahogy ozá ágyhoz lépett, hosszú hálóinge oda-T libbent a kőműves arcához. j A meztelen láb állt egy pilla natigy Antal orra elóti a szőnyegen. A vak homályban is jól lehetett látni a;| ujjak vonalát. ’ És régre fölemelkedett a szőnyeg-j rvl. Halálos némaságban telt el egyi pillanat. Antal és Terka olyannak{ hallotta saját szivének dobogását mint a lövészárokban feszengő kato-J na az ágyúdörgést. ­Tíz másodpercig ha tartóét mindez,4 de óráknak vélték. A Arra sem figyeltek, mit motyog a i pap, míg magára húzza a takarót. 1 Ám a. következő pillanatban hajme-T resztő üvöltés hangzott az ágyból. Az? apát az ablak felöl beömlő vörös i fényben fölismerte a Krisztus-szobor á arcút. Mintha parázs égette volna I mindenütt, ahol a dermesztő gipsz- » testhez ért. Úgy pattant föl az ágyból, akit kígyó mart meg. Maradék józan-k sagaral köpenyt borított magára ésj az ajtóhoz ugrott. Ekkor Antal, a helyzet magaslatán érezvén magát, utánaszólt az ágy alól: — Fiam. nagyon eltértél az úttól, melyen elindultál... Ezt fogadtad annak idején?... És az apát úr, miközben ktkulcsol- la az ajtót, még látta, hogy a Krisz­tus-szobor fölemelkedik az ágyban. Antal ugyanis a nagyobb hatás ked- uéért jól meghimbál1a az ágy sodra­T& apát ptdi* ^“i csak akkor mert. visszagondolni a történtekre, mikor egy jókora adag kisüsti szilvóriummal lelket vert ma­gába. A két káplán az asztal sarkára hajolva aludt, ö maga pedig azonnal nekilátott, hogy elkészítse a húsúét- vasárnapi szentbeszédet. Ebbölapré-- dikációból nem maradt ki. milyen, bűnös is a világ! Hogy a mai nyo-\ mór óságok legelső oka a sok bűn és' paráznaság. Mindenek előtt pedig al selyemharisnya, mert ha azt nemi mutogatnák a nők — persze lábastól, — kevesebb lenne a kísértés és a ztí lőtt munkás. lg* végződött Terka eetéhtr— 1 Hazánk felszabadulásának 15. svforÉlója alkalmából új népdalgyűjtés jelent meg Borsodban nenf^így élt mindig a munkás és a hu otthon is elmondjuk neki? Az iskolában nehezebb ezt a gyerekek­nek elmagyarázni. Otthon, a család életéből vett példákkal könnyebben a szivéhez lehel férkőzni. Legyenek egy gyereknek Igényei: játék, mo­zi. cukor, csoki, miegyéb —. de no­csak ez! Menjen kirándulni, de ne gyermekkoromban is voll tanulmá­nyi kirándulás. Most Is emlékszem, négy pengő volt a részvételi díj. En azonban nem tudtam elmenni, meri édesanyám heti keresete 12 pengő volt. A mi gyerekeinknek már remöen. mert nekik nincs pénzük a let be! Meg kell magyaráznunk a gyerekeknek, hogy ami van: ruha. cipő, játék —non: „úgy magától" lett. Nem hullt az égből. Ez mind, mind munka eredménye. Vagy a érte és ez.t becsülje meg. Ennek nagyon sok lehetőség nyílik. inek. u fiatal belekóstol a munkába. Egyik ismerősömnek a.kisfia a nyá­ron az egyik állami gazdaságban volt paradicsomot szedni. Néhány napig dolgozott és kapott vagy 30 forintot. Utána, ha vettek valamit, megkérdezte, hogy ez mennyibe ke­rül és kiszámította, hogy ezért mennyi paradicsomot kellene le­szedni. Ez volt az értékmérő. Eny- nyl kosár,, vagy annyi kosár paradi­csom. Azt azonban nem várhatjuk meg, amíg a fiatalkorú elkezdi ..a paradicsómszedést '. mert esetleg késő lesz a további fejlődése szem­pontjából. rek. a többi kigúnyolja. tMa már re­pülőgépek. rakéták, helikopterek kö­tik le fantáziájukat. Ez nem is baj; Mi még' annakidején habzsoltuk Vemé Gyula könyveit. A mai gye­rekek már lassap-vlaásan kinevetik. Szputnyikokkal játszanak, meg vi­lágűr-rakétával. Ne hagyjuk azon­ban elfelejteni nekik, hogy a Föl­dön élünk, ne járjanuk ók se a Jel­legekben! Gyerekeknek persze ne tartsunk politikai előadást, nem oi- , ről van szó. De akinek vannak gVér- rhékéi /*ls rfíc H * 2on 98!ctTr7Tfi$U RSTTtrz tudja, hogy megvan a mód arra. hogy a gyereket már kiskorában is növeljük. Vannak olyan Minőitek, akik eltúlozzák és állandóan csak arról . beszélnek, azt hajtogatják. Ez egy­magában is rossz, de még károsabb, ha ezt a gyermek előtt teszik, hi­szen ó még' nem lát olyan széle« méretekben, nem vizsgál úgy össze­függéseket. mint a felnőttek. Őneki éppen elég annyi, hogy ezt felnőt­től hallja. Jó az vajon, ha á felnőt­tek nagy része is közönyös? Nem jő. Hiba az, hogy sokan mindent, ami voo. magától értődőnek, termesze- 'esnek tartanak. Rengeteg lakát- épül. megnyílt a nagyszínház, kul­turáltabbak az üzletek, nőnek a munkateljesítmények. Örüljünk n^- !d. Emögött sok emberi munka van. esetleg harc és erőfeszítés. Ezen eredmények elérésének nem vol­tunk talán közvetlen részesei? Ak­kor se vonogassuk a vállunkat. Sen­kinek se esik jól. ha munkáját vállrándítással veszik tudomásul. Ha igaz az — és úgy tartjuk igaz —, hogy lelkesebben dolgozva, több eredményt lehet elérni —. akkor látná kell, hogy a közönyösség aka­dályozza a fejlődést. Le kell küz­deni ezt a szemléletet saját ma­gunk, előrehaladásunk érdekében- de nem utolsósorban azért, hogy a belőlünk sugárzó optimizmus ha­tással legyen gyermekeinkre, fiataL Ságunkra, hiszen a mai javuló éle­tünk igazán széppé holnap válik ót ebből sokkal többet fognak gyű- mölcsöztetni a rhi fiataljaink, min* mi magunk . DÉRI ERNŐ Kinyitotta a nehéz tólgyfaajtot es belépett. A mécs pici piros fénye úgy égett, mint egy kis bogár szeme. Óva­tosan közeledetl a szent sir felé. Itt letérdelt, s kicsit dobogó szívvel ve­tett keresztel magára. Egy pillanatra meg is ingott, s mar közel volt ah­hoz, hogy eláll szándékától, de akkor újra felcsapott benne a keserű dac és a vad féltékenység Gyorsan felölelte a szent sírban fekvő Krisztus-szobrot és kiemelte a sziklaüregből. Dongó léptekkel futott végig a templomon, saját szive dobo­gását is hallotta a rettentő csendben. Terka a kertben várta. Ott bem senkinek nem tűni fel a távolléte. mivel most meg vadabb itatás folyt az asztalnál. Az apát úr átvette Pis­tától a töltögetést, hogy Így még ha­marabb alvót csinálhasson két fiatal asztaltársából. Fáradozása egyre több sikerrel járt. A szegény lány. mikor meglátta Antalt a szoborral, majd hogy nem elájult. Antal azonban gorombán rá- ripakoóvU. úgyhogy jobbnak látta, ha összeszedi magát. Gyorsan az apát szobájába vezette Antalt én megágyazott. A szobrot szépen be­fektették a takaró alá. s menni ké­szültek. Ekkor azonban lépteket hallottak a folyosó felől. Az apát úr jött hal­kan fütyörészve. Nem volt más vá­lasztás, bebújtak az ágú alá. Már nyílt is az ajtó. s a pap be­lépett. — Terka ... Ili vagy már... ? Terka halálraváltan reszketett An­tal mellett. Antal oldalba lökte, s a fülébe súgta, hogy válaszoljon.-* Terka...! Itt vagy? — Igen... Itt vagyok.. Derék... cÁ helysei oáháqot unit. Ha a pap valamit észrevesz, lármát csap, Antal már a fogdában éri a hajnalt. Ki hinné el. hogy nem be­törő...? Ez még Antal fejében is megfor­dult. Torkát pedig egyenesen a halál- félelem verejtéke verte ki emiatt Az apát úr tekintélyes ember, jó barátja a főjegyző, a bíró, meg a csendőr- parancsnok. Az ablakon rács van, — és jó ég, — az apát úr ráfordította a kulcsaié r A Borsod megyei tanács inüvelö- I dé.ügyi osztálya évek óta rendszere«* I munkát végez, hogy az egyes vidé- I kékén még fellelhető, de már fcle- I dcsbe merülő népi értékeket: dalo- | kai. táncokat, balladákat és játéko- l kát összegyűjtse, s könyv alakba« ki- radja. I A művelődésügyi osztály hazánk I felszabadulásának 15. évforduló ja t alkalmából a napokban adta ki az i első olyan könyvet, amelyben egy i község népdalait gyűjtötték össze. A . 2 000 példány számban megjelent I könyv 110 kékedi népdalt tartalmaz. ISzfctfeeaki Zoltán barom ctajkado­vei ezelőtt kezdte meg Keked köz­ségben a gyűjtési munkál, s a dalok mellett feltüntette a közlő nevét, életkorát s a gyűjtés idejét. A 110 kékedi népdalt — amelyeket fejeze­tenként állítottak össze *— Kodály Zoltán nézte át. A kékedi népdalokon kívül rövide­sen kiadják a borsodi balladákat, já­tékokat és táncokat tartalmazó füze­tet Az. 1500 példányszámban megje­lenő könyv Lajos Árpád néprajzku­tató, Balogh Sándor és Tóth János koreográfus gyűjtését és munkáját gyón jól érezték magukat a lábúra sók. Itt töltötték a Szilvesztert is. Csaló Ilona elmondta, milyen szép ■Unényt jelenten .számukra 195.° utolsó estje. Éjfélig táncoltak. A lánccal kapcsolatban csak az volt a ööklcenő, hogy mindössze 20 lányt '.érhetett fel a 130 fiú. Igaz. ennek a ányok örültek, a fiuk mar kevésbé. 4 tánc előtt maguk szerkesztette műsort, adtak elő. A lányok lelkesen beszélnek a> tú~ üsta versenyről. Ahogy már az a lá- yok között történni szokott, egy­kéire többen mesélik a verseny iz- 'ai inas epizódjait. l)e aztán rendet cremte ne!: egymás között s mond­án, hogy necsak a miskolciak szere­peljenek a riportban, ezért beszéljen az újhelyi Szepsi Katalin. Rükk- *r.e.n!keresztről a fehérkőlávaí kilá- óia és vissza volt a túrirta út. Posta- ódákat kellet? megtalále'.ok. ame­lyekben betűk voltak s. ha minden Indát megtaláltak. ..Sporttal a béké- értP' jelmonda' iö'i '■ vén*re&­hirdetésre. Kígyóssy Éva, a Zrínyi gimnázium negyedikes tanulója je­lent. A jelentést Bedé Lajosné — mini tanártársai tréfásan megjegy­zik: a Zrínyi gimnázium testnevelő tanszékének vezetője — fogadja. Ez az utolsó nap a táborban. 180 diák töl­tötte itt a karácsonyi vakációt az or­szág 18 gimnáziumából. Vannak itt lányok Miskolcról. Sátoraljaújhely bői. Nagykörösről. Salgótarjánból. <iúk Pécsről, Veszprémből és mástín- •ten. Tíz napig táboroztak a Bükk- szentkereszt melletti üdülőhelyeken, túrislaházakban. A táborozási az Or szagos Diák Sportközpont szervezte a sizö diákok számára. 4 sízésből semmi sem lett. csak kétszer esett a hó. másodszor az utolsó napon. Azért hasznosan és változatosán töltötték az időt. A síző tábor turisztikai és sportvezető tá­borrá alakult át. A sízéssel csak el­méletben .foglalkozhattak, és szára? edzéseket tarthatlak. A hó nagyo hiányzott, de. ettől függetlenül na-

Next

/
Thumbnails
Contents