Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

wmmmBMM B AZ ÚJ ÉLET KEZDETE,., (Mucsony. I960, január 8.) r ERŐLKÖDIK A TEL, birkózik a sárral, az esővel. Reggelre eseti egy kis hó. de csak mutatóba. Délre el­olvadt: latyakban, bokáig’érő sárban járnak az emberek.' Bányászok jön- nek-mennek gumicsizmában, baljuk­ban mesterségük címere, az elmarad­hatatlan karbidlámpa. Másjelé kucs­mát parasztemberek toporognak a kapuban,, előttük vastag sure: a jó­szágok etetéséhez készülődnek. A ta­nácsházán. Tokaji Ferenc íróasztalán vastag dosszié. Fedőlapján ez áll: „Tsz” — 5 benne nyolcvan darab aláirt belépési nyilatkozat. — Nagyot fordult a világ Mucsonyban! mondták az edeienyt járási párt­bizottságon —... egy hét alatt, más­fél hét alatt tetté érett a gondolat... De, hogy meg érthetőbb, világosabb legyen e jiagy változás. Mucsonytól is odébb kell mennünk: Albenteiep- re, a bányaüzem pártszervezetéhez. Veres József pámitfcár asztalán szin­tén egy füzet, s ezen is ez áll: „Tsz- ügyek”. Ha pedig Mucsonyról esik szó. kiderül, hogy éppoly jól ismeri a falut, s szinte név szerint az em­bereket, mint a bányaüzem dolgozóit. A mucsonyi termelőszövetkezet létre­hozásához. a község szocialista átala­kításához a járási pártbizottságnak, a község vezetőinek az alberltelepi bányaü2pm kommunistái nyújtották a legtöbb és talán mondhatnánk így is: legeredményesebb segítséget. Már a mull év tavaszán elhatározta 26 család a faluban, hogy közöst alakít, de kevés volt a földterület, nem lett volna üdvös a termelőszövetkezeti gazdálkodás megkezdene. Azonkívül — a bányaüzem pántlikára vélemé­nye szerint — alapvető hiba volt, hogy a jól gazdálkodó, közmegbe­csülésnek és tekintélynek örvendő középparasztokat nem győzték meg kellőképpen a nagyüzemi gazdálko­dás fölényéről, őket — hogy Veres elvtárs szavaival éljünk: kihagyták ebből a mozgalomból. A pártkong- r.esszus után, amikor különösen elő­térbe került az edelényi járásban is a termelőszövetkezeti mozgalom to­vábbfejlesztése, megerősítése, a bá­nyaüzem kommunistái, elismert szak- tekintélyei. mint Loy Árpád Kos- suth-dijas frontmester, Székely Ti­bor főmérnök, Balogh Béla főmér­nök, Donáczy Ferenc mérnök. Kony­ha Gyula mérnök. Bence Gyula bá­nyamester. Zömbik Ferenc fó>nér- nök. Járni János építésvezető és még sokan mások naponta felkeres­ték a mucsonyi gazdákat, a középpa­rasztokat és elbeszélgetek velük a jövőről, a lehetőségekről. — Agitáltunk? Ezt így, a szónak ebben az értelmében nem mondhat­nám. Elvtáúsaink felkeresték laká­sukon a gazdákat és elbeszélgetlek velük, latolgatták annak esélyeit, hogy mennyivel könnyebben, jobban boldogulnának, ha közösen művel­nék a földet. Érveket sorakoztattál: fel más helyen működő, szép ered­ményeket elérő termelőszövetkezetek példáiból, s egyik-másik helyen az ilyen beszélgetések végül bizony az éjszakai óráikba nyúltak. Maguk a dolgozó parasztok kérték,.bogy beszélgessünk még, hiszen ők is régóta f/ondol kodnak a dolgon, s bizonyosan alá is írják, a nyi­latkozatot. ha ezt előbb jól megbe­széljük — a kételyeket eloszlatjuk bennük. Egyetlen olyan liáz sem volt. ahol cnni-innivalőval ne kínoz­tak volna bennünket, s mindenütt na­gyon szívélyesek voltak. Már-már bántott is a dolog, hogy Mucsony­ban akarva, akaratlanul ilyen ven­dégeskedést csapunk, s elhatároztuk, hogy mi is meghívjuk üzemünkbe a gardákat. Tizenhatan jöttek el, s je­dagitjdü felszerelésüket. mázsa. Pedig a régi vetéssel az átlag 30—35 mázsa volt. ; A szövetkezetben már mindenki követheti ezt a példát, hiszen a köz­ség' már megkapta a hibrid-fejadag­ját. öt mázsa kiutalást. Ezt már többnyire majd a tsz használja lel. mert a szövetkezet tavaszra meg­Jó hallgatni ezt a tervezgető, oko­san számító parasztembert. 18 hold­dal dolgozott. eddig, de most ezernél is többnek lesz sokadmagá­val a gazdája... NÉHÁNY ROSSZINDULATÚ EM­BER azt mondja, hogy erőszakkal szervezik a tsz-t. a parasztok nem szívesen fogadják a szervezőket és úgy intézik dolgaikat, hogy a láto­gatók érkezésekor ne legyenek ott­hon ... Menjünk el hát néhány gaz­dához: mi a véleményük a mucso- nytoknak a termelőszövetkezetről? Poráczkr-András bácsi túl van már a hatvanon. Ősz hajtól borított ma­gas homloka alól. kék szemével ba­rátságosan tekint a belépőre. Ven­dégszerető házigazdaként nyújtja ki­dolgozott. erős kezét és szívélyesen hellyel' kínál bennünket. Csakhamar boroskancsó díszíti az asztalt. Po- ráczlH bácsi eddig 15 holdon gazdál­kodott. azok közé az emberek közé tartozik, akik nagyon értik és sze­retik is munkájukat. Kukoricából 34 mázsát, búzából 13 mázsát termelt egy holdon, ö irta alá elsőnek a be­lépési nyilaíkozatot. Csakhamar átjönnek a szomszédok is: Viszlai Jenő és Gadnai György középparasztok, igazi szakemberei a földnek. — Most már más életet kezdünk — mondja Pöráczki bácsi. — Majd vu'Qlátjuk. hogyan sikerül! Persze, a kezdet mindig nehéz. Őszintén meg­mondom. hogy az első évektől nem várunk sókat. Elég nehéz helyzetben vagyunk, mert nincsenek gazdasági épületeink. Igaz. hogy az én istál­lómban ts elfér majd vagy tíz tehén, meg a másokéban is. dehát ez ígu nem lesz jó. Egy helyen kell lennie az állatállománynak, mert úgy köny- nyebb gondozni is. Az első években építkeznünk kell. „Más életei- kezdünk”; „nehéz helyzetben vagyunk”; „nincsenek épületeink"; „építkeznünk kell” — mind csupa többesszám. Már nem az „én", hanem a „mi” gondjainkról beszél. Ez a spontán megnyilvánulás is azt bizonyltja, hogy a szövetkezeti gondolat nem idegen tőle. — A szomszéd községben egy jó ter­melőszövetkezet van. Bizonyara itt is az lesz majd... — Az edelényi szövetkezetei isme­rem — mondja Poráczky bácsi — ne­kik könnyebb volt a kezdés, mert kész gazdasági épületekkel rendel­keztek. De — hirtelen fefcsillon q *zeme — fogadom, hogy mi is meg­mutatjuk a szomszédoknak: tudunk jól dolgozni! FELEMEL! A POHARAT, mintha ezzel is meg akarná erősíteni, amit mondott — így lesz! Aztán a többi tsz-ról kérdezőt köd­nek: hogyan dolgoznak, mennyit se­gít a óép? Elismerően nyilatkoznak a műtrágyázásról — emeli a termisát- ■ logoi. A vezetőségről is beszélünk. Kit választanak, kit akarnak majd? — Természetesen — olyan ember kell elnöknek^ aki érti a dolgát és mindenki hallgat rá. Mert nagy darab földön kell majd gazdálkod­nunk. Ez máj.neth olyan, mintha tíz- tizenöt holdat művelnénk.• De ezt majd eldöntjük a gyűlésen — mon­dogatják. 1 Valamelyikük megjegyzi: — mi­lyen nagyszerű kertészetei lehet majd itt létesíteni... Igen, ez a legfontosabb: hit a szö­vetkezetben. a közös muyka erejé­ben. És ezek az emberek hisztiek benne. Érdeklődnek minden iránt, ami a tsz-el van kapcsolatban. Tér- rengetnek, vitatkoznak a szövetke­A ■ búcsúpohárnál Pöráczki bácsi még ezt mondja: — Régóta gondolkodunk mi már ezen. Körülbelül egu éve állandóan beszélgetünk egymás között a tsz- ről. Egyszer már majdnem „megala­kultunk”. de aztán nem lett belőle semmi. Most meg... hát már szö­vetkezetiek vagyunk. Itt a faluban mindenki szeret dolgozni és a tsz- ben^is ezek az emberek dolgoznak ÍME. ÍGY ALAKUL, formálódik, fejlődik Mucsonv ezekben a napok­ban. így indul az új élet. amelyben a közös gazdálkodást választották a földet, munkát szerető emberek. Onodvjri—Garami—Priska HETI FILMJEGYZET Vörös tinta Magyar film N' AGYON EMBERI, nagyon igaz és napjainkban is gyakori tör­ténet pereg előttünk a Ilim vásznán. Szabó Magda méltán nyerte el a film alapjául szolgáló novellájával a Nő­tanács — a Nemzetközi Nőnap 50. évfordulójára meghirdetett — pályá­zatának első diját. A film meséje nagyon röviden összefoglalható: Ká­dár Mária fiatal tanárnő nehezen tud beilleszkedni a tanári kar kol­lektívájába. Nehéz is, mert kollégái­nak zöme ellenségesen fogadja az „új kádert", talán csak egyedül Acs Zoltán rajztanár, együk tanítványá­nak, Ács Katinak az édesapja áll mellé. A két pedagógus megbarát­kozik, de a barátság hamarosan sze­relemre vált át. A változást legha­marabb a kislány veszi észre. Las­sacskán felborulással fenyeget Acsék családi élete, de a szerelmesek nem tudnak egymástól elszakadni. Hosszú lelki vívódás után döbben rá a fiatal tanárnő — végsösoron attól, hogy szerelmesének kislánya, az ö legked­vesebb tanítványa szemébe mondja a szörnyű igazságot —, hogy nem dúlhat szét egy családot és csendben, búcsú nélkül, a tizenkettedik óra utolsó perceiben, elmegy messzire egy gyermekotthon helyettes vezetőjének, hogy soha többé ne térjen vissza az iskolába és soha többé ne találkozzon szerelmesével. Körülbelül ennyiben foglalható össze a történet, amely — ha helyen­ként erősen érződik Is rajta szerző­jének női látószöge — novellának igen jó, de a szükreszabott novella közel kétórás filmmé kibővítve már kissé felhígul és a hígító oldat oly­kor a sziruphoz válik hasonlóvá, megfűszerezve helyenként sematikus mazsolaszemecskékkel is. Csak az is­kola tanári karának jellemzését em­lítjük erre példának: ennyire egy­síkú és ennyire cgysíkúan negatív pedagógusok aligha léteznek egy is­kolába összesürítve, mint azt a film ábrázolja. Erőszakoknak látszik a ponyvaregényen való összetűzés, se­matikus a mindent tudó, mindent látó és mindent elintéző, jóságosán bölcs iskolaigazgató rezonór-figurája. Elgondolkoztató az is, hogy a szerel­mesek között bármikor bármi történ­jék, titokban mindig ott leskelődik, illetve hallgatózik a kislány. Mind­ezek a hibák egészében nem ronthat­ják le a filmtörténet értékét, amely — ismételjük — igen igaz, igen em­beri és igen mai is. A RENDEZŐ Gertler Viktor ép- pen a forgatókönyv gyengébb pontjaihoz, nyúlt kevésbé szerencsés kézzel. P/Hdául a pedagógusok rossz, jellemzését elmélyítette egy olyan beállítással is. hogy egy iskolai ün­nepségen a reakciósnak jellemzett pedagógusokat a terem jobboldalára, a pozitív jellemrajzzal felruházotta­kat a terem baloldalára ültette. Vagy: a szerelmesek levelének megtalálásakor felesleges volt a vízcsap csöpögését és a könyvtár po- rosságát közbeiktatni. A hősnő lelki vívódásának csattogó vonatkerekek könnyfátyolos nézésével való ábrázo­lása, háttérben az éberen figyeld, életmentésre kész rendőrrel. — ugyancsak nem tartozik a legújabb Capek-évforduló Práfia (MTI) Csehszlovákiában e napokban em­lékeznek meg Karel Capek-ről, a modern cseh irodalom kimagasló alakjáról, aki január 9-én lenne het­ven éves. A jubileum alkalmából újabb' kiadásban jelennek meg Cá­pák művei, amelyek a felszabadulás óta száz-százötvenezres n^ldányszá- mot ériek el. A csehszlovák lapok rámutatnak arra, hogy Capek írásai a háború után rendkívül népszerűvé lettek a szocialista országokban. Megemlítik, hogy Magyarországon 1955 óta Capeknek hat jelentős mü­ve és valamennyi útirajza megjelent. ábrázolásmódok közé. Általában a rendezésre is jellemző, hogy egy szűk novellára való történetet kellett hosszú filmmé alakítania. Ezzel ma­gyarázható a játék sodrának gyakori lelassulása, helyenkénti vontatott- saga, egyenetlensége. Ezekért a ren­dezői hibákért viszont nagy részben kárpótol Gertler sok apró. ötletes be­állítása. az egyes Jelenetek siépsége, a ma életének, levegőjének meg­teremtése a képeken, — nemcsak « környezet szép képi ábrázolásával (ha jól vettük ki a képen, a buda­pesti XI. kerületben, a Körtér tájé­kán játszódik a film túlnyomó része), hanem mai életünk apróbb-nagyobb mozzanatainak művészi megjeleníté­sével is. A dicséret hangján kell szólanunk Tóth János operatőr mun­kájáról és Polgár Tibornak a törté­néseket .nagyszerűen aláfestő, muzsi­kájáról. 0 A film egyes főszerepeiben a fia­tal tanárnő mélységesen emberi, igaz művészettel való ábrázolásáért Vasa Évát, a rajztanár kitűnő, hiteles for­málásáért Pálos Györgyöt, a csend­ben szenvedő, szerető feleség remek: alakításáért Tábori Nórát és a kis Kati, a szülei boldogságának szét­hullásétól félő, tanárnőjét és szüleit egyaránt szeretőd fiatal .gyermekész- szel az élet ámyJtos foltjait is meg­ismerni kényszerülő kislány művészi megjelenítéséért Nádasi MyrtiUt keli dicsérnünk. — Nagyon jólsikerült fi­gura volt Gobbi Hilda . és Makey Margit tanárnője. Timár József ké­nyelmetlenül mozgott az iskolaigaz­gató rosszul szabott, sematikus alak­17 GESZÉBEN a Vörös tinta hibái ellenére is jó film. megérdemli a bizton várható közönségsikert éc mindenképpen felfelé lendíti a ma­gyar filmgyártás grafikonjának gör­béjét. fbm) KAMARASZÍNHÁZ: Ma délelőtt 10: Hamupipőke. DetuiáJt >: V Ti Inder laki lányok. £M 1: fcrdokhd lasság. Jan. 14: Crdekbazaasá«. (tg szünet. Jan. 12: Füredi komédiások. (TV Szigligeti béri. Jan. 13: Füredi komédia- •sok. (7). Móricz Zs. bért. Jan. 14; Kormos .'*6- <T). Petites béri. Január 10-én délelőtt 10 órakor: Mtxe- I i'.mck gyermekek részére. Műsoron: stk» ncs mese- cd rajzfilm. Belépődíj gyerme­keknek 3 forint, felnőtteknek 3 forint« Délután 3-0-iz: Híradó mozi. Folytatóid kos előadások. Belépődíj 3 forint. A társadalom és a nevelés kapcsolati» cimmel Jiótf ő ^ delekitt ^H^órakor^dn ‘Találkozás az ősemberrel címmel hátíA délután. 4 órakor Tóth Kálmán tanár tart előadást a sejószentpéteri bttnyáss Az USA politikai arculata címmel hót* íőn délután fél S órakor Eber József tá- nár tart előadást a selyemréti építkezés dolaozólnak. Képbontó« - letapogatás címmel a ré­héítőn délután íé: .1 órakor PekAr Nándor tart előadást a Flnomhengermüben. A szabadegyetem kozm.YUM tagozata» hétfőn este 6 órakor dr. Pogány Erzsébet előadást „AUerjST a^koaitálritiiV^eSk len volt a beszélgetésen Imre József elvtárs. a járási pártbizottság titká­ra is. Nagyon hamar feloldódott a. kezdeti elfogultság, kötetlenül, s nagißon őszintén beszélgettünk. — Nagyon jól éreztük magunkat — mondták búcsúzáskor a vendégek — és most már mi mondjuk az elv tár­saknak. jöjjenek el Mucsonyba ün­nep utáni hétfőn, hívjunk össze egy gyűlést• mi leszünk az elsők, akik aláírjuk a belépési nyilatkozatot! — Így történt — mondja Veres elvtárs —. így kezdődött. így folyta­tódott. A gyűlést megtartottuk és a középparasztok álltái: szavukat. Alá­írták a belépési nyilatkozatot. Első­nek Pöráczki András 15 holdas gaz­da vette kezébe a tollat, s bizonu né­hány nap alatt újabb űrlapokért kellett mennünk Edelénube. mert amit magunkkal vittünk, mind el­fogyott ... ... ÉS MOST ÚJRA ITT VA­GYUNK Mucsonyban. Járjuk az ut­cákat. portákat, beszélgetünk az em­berekkel, akik aM új életet választot­ták ezekben a napokban: milyen ter­veik vannak, milyen elképzelések­kel néznek a jövő elébe. Slefáii György „tavaszi” ember. Hogy tényleg akkor'született-e, nem tudjuk, de született ebben a kemény­kötésű emberben valami még tavaly tavasszal... Amikor kezdődött. — Szövetkezel!... És ezt ö úgy mondta ki. mint végső szentenciát, amit már megváltoztatni nem lehet. Az asszony is ráállt. Erőben, kiállás­ban méltó párja férjének. Szóval a madár egykönnyen nem repülne ki a kezéből. < S most. amikor a község tele van izgalommal... nevek röpködnek — Már ö is? Stefánék a holnap ka­lendáriumában lapozgatnak. Bené­zünk hozzájuk néhány percre. Dél­után van. három óra felé jár az idő. Aztán hol is találkozhatnánk a gaz­dával mint a jószágok között. Etet. Kíváncsian néz fel a tehenek közül, amikor ráköszönünk, majd hirtelen, elmosolyodik huncutkásan. Azzal kezdi ő is, mint a községben száz kö­zül kilencvenkilencen: — Kerüljenek beljebb! Végignéz még a jószágokon, azok jóízűen ropogtatják az eléjük tett abrakot.- Az asszony a konyhában foglalatoskodik. Ö nemigen szó!, ahogy a parasztasszonyok tesznek amolyan férfi diskurzusoknál. Észre sem vettük, amikor kiment, csalc amikor visszatért, kezében egu hasai üveggel, benne piros borral. Jóllehet, arra gondolt, nehogy nyikorgással induljon a beszélgetés szekere... Nem is kell kérlelni Stefán Györ­gyöt. mondja 6 magától i3, mert hí­érett benuc a gondolat már csaknem egy teljes éven át: hogyan lesz. mint lesz. hol lesz az c helye és isten tudja, mi minden.. Gazdásziskolál járt valamikor. A: ott tanultak még ma is frissen él­nek benne, a negyedik iksz felé is.. — Az én Öreg tanárom sokat el­mondta: ne a földet ouarapítsd. ha- nem a munkát. Hát ebben igaza volt Sokan vetettek itt U tavaly kukori­cát. tlgyszer bekapálták, aztán: isler; neki. fakeaeszt...! A dudva élt jól nem a kukorica. Persze, ez nem ál, mindenkire, mert dolgos nép lakji ezt a községet. Megfogják a munkc végét. Ha krUizálgat. s talán van Is a sza­vában némi rosszal ás. nem akar ^ c megszólni senkit, mert igen szeréni ember, de valahogy meg as mondja, nem árt már ilyesmiről beszélgetni hiszen a tsz küszöbén vagyunk, a; ajtó kinyílt, csak be kell lépni rajta A tsz-ben már nem lehet úgy dol­gozni. minf a kisgazdaságban. — Aztán itt van a hibridkukorica Én ezt vetettem tavaly. Lett is ku­koricám egy (holdon séegyvennyolt

Next

/
Thumbnails
Contents