Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-15 / 294. szám

■edd, 1950. december 15. fiSZAKMAUYARORSZAU s „...meg kell szerettetni a könyvet..." SZERÉNY KÜLSEJŰ füzetecske jelent meg a napokban ezzel a cím­mel. A Magyar Szocialista Munkás­párt Borsod megyei Bizottságának határozata a megye művelődési hely­zetéről és feladatairól. Örömmel üdvözöljük ezt a kiad­ványt; sokat jelent nekünk, művelő­dést dolgozóknak, és sokat jelent azoknak., akik hivatottak segíteni a művelődés ügyét. Az egyre égetőbbé váló és sotcszorozódó feladatok rendszerezése szükséges és fontos követelményként jelentkezett. Ez a határozat — igen helyesen — abban a szellemben született meg, amelyik a múlt világ fojtó örökségét felmér­te, és erőinkhez, lehetőségeinkhez szabta a jövő feladatát. Ez a prog­ramterv valóban az egész megye ügyévé teszi a művelődés ügyéi. Konkretizálva hozza közelebb hoz­zánk az MSZMP művelődési politi­kájának irányelveiben felsorakozta­tott feladatokat. A művelődés kü­lönböző területein dolgozók a maguk aprópénzével növelik milliókká tár­sadalmunk mélyreható műveltségi alapját. A könyvtári munlca sokrétű természeténél fogva számos feladat vár a közművelődési könyvtárakra, elsősorban a falusi könyvtárakra. Vannak gondjaink a városi könyv­ellátásban is, de égetőbbek a falusi könyvtári problémák. A szocialista fejlődés természetszerű követelmé­nye a falu művelődési lehetőségei­nek gyökeres megváltoztatása. A szikszói, encsi járás, a múltban sötét Abaúj” is igen sok változáson ment keresztül, és még igen komoly feladatok, egész embereket igénylő nehéz munka vár a művelődés dol­gozóira. Az MSZMP Borsod megyei Bizott­ságának határozata azt mondja: ...”meg kell szerettetni a könyvet” Ez a mi törekvésünk, s mindent el­értünk, ha könyvet szerető — és kritikával szerető — dolgozókat ne­velünk, Ezt a célt szolgálja az egész járás beszerzett könyvállománya. A szük­ségle ez viszonyított szűkös forint­jainkat nem fecséreljük olyan mű­vekre, amelyek nem ehhez a célhoz visznek közelebb bennünket. A KÖNYVET VISSZÜK közelebb a dolgozókhoz akkor is, amikor a já­rási könyvtár kölcsönzését átszer­vezzük; <9 régi rendszerű, olvasóktól elzárt formát felcseréljük a „szabad- polcos” rendszerrel. Az olvasók ma­guk válogathatnak kedvük, ízlésük, érdeklődési körük szerint. Természetesein a könyvtáros nem hagyja magára az olvasót. Maguk a könyvek is olyan rendben helyez­kednek el a polcokon, hogy segítsé­gére legyen a keresgélönek a válasz­tásnál. A könyvet akarjuk megszerettetni tikkor is, amikor könyvismertető előadást rendezünk községeinkben, amikor irodalmi esteken emlékezünk meg Móricz Zsigmondiról, Kazinczy Ferencről. A Tanácsköztársaságban alakult somogyi termelőszövetkeze­teket” üdvözlő Móricz Zsigmondról ma őrál<at beszélgetünk termelőszö­vetkezeti tagokkal. Ebben az évben minden községünk rendelkezik már könyvtárral, ahcA ha lassan is, de fejlődik a könyvtár állománya. Különös gonddal fordu­lunk a termelőszövetkezeti községek problémája felé. A kultúrált gazdál­kodási formát a kultúrált életviszo­nyoknak kell követnie. Ehhez járu­lunk hozzá minden erőnkkel — nem­csak könyvet adunk a falunak, ke­vés az magában, beszélünk a köny­vekről, meghallgatjuk az ő vélemé­nyüket is. MÁK EBBEN AZ ÉVBEN is hat községnek oldottuk meg a könyvtári problémáját. A községi, tanácsok és a járási tanács egyetértő segítségé­vel hat községben a tanács intézmé­nyévé vált a könyvtár. Kulturált kö­rülmények között szórakozhatnak, tanulhatnak a dolgozók. A könyvtá­rak anyagi problémája is megoldó­dott, az általuk tervezett Összegből jóval több könyv, és jobb könyv jut községüknek, mint eddig. Ezt a mun­kát az 1960-as évben is folytatni fogjuk. A könyvtári munka tartalmi elmé­lyítését szolgálta és szolgálja a ta­vasszal megindított tanácsköztársasá­gi emlékverseny, amit a Icongresszu- 8l versennyel Itapcsoltunk össze. Könyvtári munkánk egésze ar­ra irányul, hogy betölthesse igazi feladatát: a dolgozó tömegek világ­nézetének nevelését, a kultúrált, szo­cialista társadalom alakítását. A NÉPMŰVELÉSI munkához el­engedhetetlenül szükséges lelkese­déssel, becsülettel és felelősségérzet­tel gyűjtjük a magunk aprópénzéi az ország millióihoz. Győri Erzsébet könyvtáros, ' járási könyvtár, Szikszó TUDOMÁNY - TECHNIKA A CSEHSZLOVÁK TUDOMÁNYOS I AKADÉMIA MŰKÖDÉSÉRŐL A Csehszlovák Tudományos Aka­démiának jelenleg 151 tagja van: 65 akadémikus (köztük öt külföldi) és 86 levelező tag. Az akadémiához 89 kutatóintézet, laboratórium és más különleges intézmény tartozik. Az elmúlt évben három új intézet léte­sült: vegyipari, vacuumtechnikai, valamint híradás- és automatizálás elmélettel foglalkozó intézet. A tudományos akadémia ötezer dolgozót foglalkoztat, köztük ezer tudóst. Kiadóvállalata az idén 96 művet jelentetett meg, összesen 346 ezer példányban. Az akadémiának hat tudományos folyóirata jelenik meg. A Csehszlovák Tudományps Aka­démia az idén harminc tudományos konferenciát rendezett, amelyeken számos külföldi delegátus, köztük 165. kapitalista országokból érkező küldött vett részt. MI VAN A TEJÚT KÖZPONTJÁBAN? Ez a kérdés már régóta foglalkoz­tatja 9 tudósokat, de a Tejút köz­pontjának tanulmányozását az óriási távolság, valamint a kozmikus por felhalmozódása, nagyon zavarja. Nemrég J. Parijszkij fiatal lenin- grádi csillagász a nagyteljesítményű pulkovoi rádióteleszkóp segítségével kiemelkedő felfedezést tett. - Kiderí­tette, hogy a Tejút központjában ionizált gázokból álló tömör mag van, s ez a mag a Tejút átmérőjé­nek körülbelül négyezred része. A mag tömege csaknem 10 000-szerie nagyobb, mint a Nané. A Tejút m?g- ja rádióhnllámokat és fénvt sugároz. .1. Parijszkii folytatja kutatásai*. Legutóbb a Telút öt gázfoltjának egyikében, amelr az Omega nevet viseli, a fiatal csillagász olyan terü­letet fedezett fel, amely «-rőtelieser» elnyel! a fényt és a kozmikus port. FÖLDRAJZI ENCIKLOPÉDIÁT ADNAK KI A SZOVJETUNIÓBAN. A v,Szovjet Enciklopédia” elneve­zésű tudományos kiadóvállalat négy­kötetes „Rövid földrajzi enciklo­pédiáit jelentet meg. Az enciklopé­dia különböző fizikai, földrajzi és gazdaságföldrajzi kérdéseket és ezekkel összefüggő ismeretágakat, — geológiát, geofizikát, politikai gazda­ságtant, néprajzot stb. — tárgyal. A földrajzi enciklopédia útmutatást ad a legfontosabb népgazdasági ágak, ásványkincsek, kőzetek, növények, állatok, stb. földrajzi adataira vo­natkozóan is. A „Rövid földrajzi enciklopédia” első kötete 1960. elején jelenik meg, s több mint 4 000 cikket, 26 színes térképet, 80 szövegközi térképet és 30Ö illusztrációt fog tartalmazni. akárhány ember szamara VAN ELEGENDŐ TÁPLÁLÉK A FÖLDÖN. Dr. Hughes Gounelle franciá élel­mezésügyi szakértő, a nemzetközi élelmezésügyi tudományos szervezet titkára kijelentette, hogy a tenger­vízben óriási mennyiségű kihaszná­latlan élelmiszertartalékok állanak az emberiség rendelkezésére. Mint mondotta, egy hektárnyi felületen a tengerben ..háromszor annyi fehér­jedús táplálék terem, mint a szá­razföldön”. A szakértő javasolta, hogy létesítsenek mesterséges „ten­geri prériket” a halállomány növe­lésére. Rámutatott, hogy manapság már mesterséges fénnyel meg lehet gyorsítani a gyümölcsök és főzelék­félék beérését, sőt a Szaharában végzett kísérletek megmutatták, hogy humusz nélkül is lehet növé­nyeket termeszteni. HISZEN HA TUDTA VOLNA . , . ÚJ KÖ^fVEüEÍiL-töaidzti n/vuwvwv/vvi rwvvvi/v\/wvifvvvvwiAA/vv>MVV*vvv>svv .................... M egjelent az Llj Magyar Lexikon ehtő kötete nem feledkezel meg a végrendeletről. Az elmúlt másfél évtized alatt tár­sadalom és tudomány, művészet és technika gyökeres fejlődésen ment keresztül, temérdek új név, új foga­lom került a könyvekbe, az újságok hasábjaira, a dolgozó emberek érdek­lődési körébe. Európa, Ázsia, Afrika térképe megváltozott, szputnyikok és holdrakéták keringenek az űrben, a televízió és kibernetika csodái töltik be olvasmányainkat és beszélgetése­inket. Rohamosan nő a tömegek tu­dásszomja, a műveltség utáni vágy. Tegyük hozzá, hogy a mai ember a régi dolgokat már nem a Pallas- vagy Révai-lexikon felfogásán át látja, hiszen a marxista szemlélet új megvilágításba helyezte a régi fogal­makat is. Halaszthatatlan feladat lett tehát egy olyan lexikon kiadása, amely tömör, összefoglaló szerkesz­tésben nyújtja azokat a tudnivaló­kat. amelyeket a mai olvt»3ó igényel. Ezért jött létre az Üj Magyar Lexikon. Az Új Magyar Lexikont 41 hasonló mű — enciklopédiák és lexikonok vegyesen — előzte meg a magyar irodalomban. A magyar enciklopédis- ták őse Apáczai Csere János volt. Enciklopédiája 1653-ban jelent meg; tankönyvnek készült, a tudományos munka mélysége, a lexikon teljeasé- gének igénye nélkül. Nekünk mégis drága irodalmi emlék az első magyar encikJopédísta kísérlete arra, hogy összefoglalja korának tudását és is­mereteit. Az 1831-ben kiadott „Köz­hasznú Ismeretek Tára”, amelyet Conversations Lexikon néven is em­legettek — Dőbrentei Gábor szer­kesztette 12 kötetben — tévedései és hiányai ellenére is az első nagyobb szabású magyar vállalkozás volt eb­ben a műfajban. A század 90-es évei­ben jelent meg a Pallas-, majd 1911- től a Révai Nagy Lexikon. Ez volt a magyar lexikográfia legnagyobb műve az Űj Magyar Lexikon meg- f jelenése előtt. { Enciklopédia és lexikon között a ! legtöbb • nyelvben nem tesznek nagy I különbséget. Nálunk a tömörebb, közérthetőbb, nagyobb teljességre tö- , rekvő, szótárrendhez igazodó műfajt lexikonnak szokták nevezni. Az Űj Magyar Lexikon enmk a meghatáro­zásnak felel meg. A decemberben megjelent első kötet valóban jelen­tős eseménye a magyar kulturális életnek. Washington Irtingi VÁZLATKÖNYV „Az amerikai irodalom atyja”,} Washington Irving a múlt század elején írt híres „vázlatai”-nak válo­gatását nyújtja át a Magyar Helikon könyvkiadó az olvasónak. Szubjektív, gyakran költői előadásban kapjuk itt meg az írónak a kor szokásairól, iro­dalmáról alkotott nézeteit, rendkívül színes, plasztikus, helyenként novel- lisztikus előadásban az általa meg­látogatott helyekhez fűződő legendá­kat. adomákat. Ennek a különös út­leírásnak köszönheti a világirodalom többek között a Rip Van Winkle- történetet, s a német, apró lovag­várakat gúnyoló ..kísértet-vőlegény- ről” szóló históriát. Irving riportjai és betét-elbeszé­lései olyannyira időtállónak bizo­nyultak, hogy nem egy közülük a világirodalom kincseihez tartozik. A válogatás igyekezett ezekből gyűjteni egy csokorravalót, elsősorban olya­nokat, amelyek a mai olvasóhoz is közel állnak. Lutter Tibor gondos fordítása és bőséges jegyzetanyag hozza közel a távoli táj és idő Író­jának ezt a művét a magyar olvasó- közönséghez. Hegedűs (.esti: A PENGŐ BOSZORKÁNYIANCA Hegedűs Géza új regénye, az Európa közepén című re új, önmagában is zárt kötete közvet­lenül a felszabadulás utáni időkbe vezeti az olvasót: az infláció utolsó heteiről fest kavargóan színes és mozgalmas képet, egy rendkívül iz­galmas, valósággal detektívregény- szerű fordulatokban bővelkedő törté­net keretében. „Infláció pénzben, nőkben, eszmék­ben ...” ezzel a regényből vett mon­dattal lehetne a legrövidebben s a Tahi László: A NÉGY KÍSÉRTÉS legtalálóbban jellemezni azt a képet, melye, t-rr , . a boszorkánytáncában, az ostrom után felocsúdó Budapest életéről. A törté­net hőse Boltos Béla, akit a szerző korábbi regényéből, a Sötétség utolsó óráí-ból ismertünk meg. a nagy hu­manista műveltségű, haladó, bal­oldali gondolkozású, örök vitatkozó pesti polgár, aki ötévi sanyarúság, megaláztatás, életveszély, nélkülözés után keresi helyét a felépülő új tár­sadalomban. A regényt a Szépiro­dalmi Könyvkiadó adta ki. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer j egy Micike... vagyis, hogy volt ré­gen nagyon sok Micike; kedvesek, álmodozók és egy kicsit hazudósak is. Egy ilyen Micike beszéli el szemé­lyesen, ártatlanul ravaszkodón, az öntudatlan leleplezés mulatságos szí­nezetében, mozgalmas ifjúságát, cso­dálatos nagy kalandjait. Káprázatos karrierek és nagy felsülések álom- és valóságvilága váltogatják egymást Micike színes története1'ben, míg az­tán végül, ahogyan illik is, a józan, dolgos, de örömben, jókedvben nem szegény munkásélet útjára kanyaro­dik a mese. Micike a kispolgári ál­mok és illúziók régi hősnője, de ma is vannak Micikék, ezért ném pusz­tán a múlt szatirikus-mulatságos tükre a regény, hanem megszívle­lendő kritika és tanulság a jelen számára is. A Szépirodalmi Könyvkiadó kiadá­sában megjelent kisregényt Tabi László vidám egyíelvonásosqi egészí­tik ki a kötetben és a Népszabad­ságból ismert „Pardon, egy percre ...” tartalmas kis ciklusa, valamint a Ludas Matyiből ismert „Ketten be­szélnek” című sorozat írásainak gyűjteménye. Hej, Jókuti Károly... ÖT VEN ESZTENDEJE is van ta­lán, hogy egy' szegény asztalosle­gény sok-sok honfitársával együtt „az éles hajósípot” hallva, Abaúj- szántóról „kitántorgott Amerikába”. Hosszas hányódás után New York­tól északra, Connecticut államban telepedett le Norwalkban. Azóta nehéz évtizedeik teltek el. Bokát dolgozott, s bizony elfáradt, megöregedett már. Szülőföldjét, itt­honi rokonait sohasem felejtette el, s máig is sűrűn érkeznek levelei, féle érdeklődéssel, kérdezősködésseí űj életünk felől. És csorduló szere­tettel, ragaszkodással, vágyódással az ó-haza iránt. Hanem a legutolsó levelében, ame­lyet rokonai eljuttattak hozzánk, nem annyira magáról, mint inkábk egy előtte is ismeretlen honfitársáról ír, akinek az élete története nagyon megrendítette s bizonyára azért fog­lalkozik vele olyan hosszasan, mert tragédiájában minden idegenbe sza­kadt magyar sorsára, kicsit talán ön­magára is ismer. „Pár hónapja az otthonomtól tá­vol, 150 mérföldnyire járok dolgoz­ni — írja az öccsének küldött levél­ben, — s hetenként csak egy napot töltök a családommal, mert szom­baton érkezem haza és vasárnap már indulok is vissza. Legutóbb úgy félúton lehettem visszamenet, ami­kor a motorom egy kis faluban fel­mondta a szolgálatot”. Azt ívja, hogy a javíiás hosszabb időbe került, ezért hogy unalmát el­űzze, benyitott a falusi könyvtárba. Természetesen csupa angol nyelvű könyvekkel voltak tele a szekré­nyek, polcok, s míg ezeket böngész­gette, egy félreeső kis asztalon a többitől elkülönítve, másfajta köny­veket pillantott meg. „Felveszek belőlük egyet, hát majd kiejtettem a kezemből meglepeté­semben. hiszen ez Jókai Mórtól „A lőcsei fehér asszony” című regény! Azután mohón ütöm fel a többit, azok ismét Jókai-, Mikszáth-regé­nyek, Petőfi-, Arany-, Ady-kötetek, és más jó magyar könyvek. A szí­vem is megmelegedett a váratlan örömtől, hiszen ennyi magyar mű­vet egy csomóban már régen lát­tam. Tovább kutatok a könyvek kö­zött. s akkor rábukkanok egy kéz­írásos bejegyzésre is: Jókuti Károly tulajdona”. „SZIVÉN ÜTÖTT a kellemes hangzású magyar név: Jókuti Ká­roly... Ki lehet ez az ismeretlen ezen az idegen vidéken*’ Kíváncsian fordulok a könyvtáros kisasszony­hoz, aki eleinte sehogy se érti ezt a magyar nevet: Jókuti Károly.. Amikor megmutatom neki a tulaj­donos kezeirását, mosolyogva kiált fel: ,.A, az öreg Dzsokutáj... Hogy­ne, ismertem, mindenki ismerte eb­ben a faluban”. Persze, én elfelei- tettem, hogy ezt a szép magyar ne­vet angolosan „Dzsokutájnak’« ej­tik... Aztán a könyvtáros, aki — mint kiderült — tanítókisasszony is, elmondta, hogy az öreg réges-ré­gen került a faluba, s ott dolgoz­gatott a fűrészüzemben. Igen ügyes i'amunkás és nagyon jó ember volt. Szép házat épített magának, s az előtt gyönyörű rózsáskertje volt. Vasárnaponként kiállt a kapuba és minden arra menő lányt megajándé­kozott egy szál illatos rózsával. Ez volt minden öröme, meg a könyv. Mert élete végéig agglegény maradt, teljesen magánosán élt. Maga főzött, mosott magának. Olyan finom étele­ket tudott készíteni, hogy tíz ujját is megnyalta utána, akit néha behívott munkás társai közül és meg­kínált a maga készítette ételekkel. De saját, magáról, hazájáról, hozzá­tartozóiról sohasem beszélt. Kitű­nően megtanult angolul, senki sem tudta, milyen nemzetiségű. De már nagyon öreg volt. A házát el akarta adni. Azt mondta, oda akar utazni, ahol született, mert ot,t szeretne meghalni. Erre azonban nem kerül­hetett sor, mert hirtelen megbetege­dett és nemsokára meg is halt. Az egész falu ott volt a temetésén. A bútorait elárverezték és az így be­folyt. összegből temették cl. Még sír­követ is állítottak neki. A könyvei aztán ide kerültek a kis falusi könyv­tárba, de nem tudunk velük mit kezdeni, hiszen senki se tudja el­olvasni őket”. „NEM HAGYOTT NYUGODNI Jókuti Károly sorsa — olvassuk a levél további részében —, s mivel a motorom nehezen készült el, bejár­tam a falucskát, s kérdezősködtem, ki mit tud erről a titokzatos ma­gyarról. Mondtam, magyar vagyok és az öreg ..Dzsokutáj” honfitársam volt. Jóleső, melengető érzés járta át a szívemet, amikor annyi szépet és nemeset mondtak róla. Mindenki csak jót, sehol senki egyetlen rossz szót se. De közelebbi adatot senki sem tudott. Megmutatták a házát. Ma is ott áll üresen, ahogy Jókuti Károlyt kivitték belőle a temetőbe. Teher nincs rajta egy cent se, mert az adóját is pontosan intézte, mint életében minden dolgát. A hagyatéki törvény szerint azonban 6 hónapig kell várni. De ha addig nem jelent­kezik senki a hozzátartozók közül, akkor elárverezik és a falué lesz a ház ára. Itt mindenki nagyon, szeret­né, ha jelentkezne valahonnan egy örökös, mert tudják, hogy ennek hiá­nyában feltűnnek majd az árverési hiénák, akik errefelé a hivatalosok­kal is kapcsolatban vannak, és így potom pénzért ráteszik majd a ke­züket Jókuti Károly keservesen ke­resett vagyonkájára”. „Bementem a házba is. Szép lakás, 4 szoba, konyha, fürdőszoba, mel­lékhelyiségek. Kutatni kezdtem va­lami emlék, nyomravezető adat után. Az egyik polcon találtam is szétszórva egy csomó magyar nyelvű levelet. Az ó-hazából egy Ilonka ne­vű unokatestvértől érkeztek, s ezek­ben köszöngeti Károly bácsinak a küldött csomagokat. Nagyon meg­örültem a leveleknek, borítékot azonban egyiken sem találtam, amelyről pedig megtudhattam volna, hogy melyik faluban vagy városban lakik odahaza Ilonka. Minden szek­rényt, fiókot kinyitottam, nem tHál- nék-e valami másféle írást, amelyik elárulná Jókuti Károly kilétét, szü­lőfaluját. Minden hiába ... Világos lett előttem, hogy „hozzáértő” kezek előbb már „szakszerűen” eltüntet­tek minden bizonyítékot. Hej, ha az az ismeretlen Ilonka jelentkezne....” A MOTORHIBÁT mégis csak ki­javították, s így a mi levélíró aszta­losunk otthagyta a gazdátlan házat. Útnak indult munkahelye felé. Pár száz lépésre azonban a falutól, a temetőkeitnél megállt, s megkereste az ismeretlen honfitárs sírját. A sír­kőre ez van írva: „Itt nyugszik Jó­kuti Károly, akit mindenki szere­tett”. „Könnyes lett a szemem, amikor a sír' mellett áll tam. Se életkor, se nemzetiség, se származás. Nagy ke­serűség gyűlt a torkomba, percekig nem tudtam elfojtani sírásomat. S amikor már elindultam utamra, messziről is visszafordultam és visz- szakiáltottam: Nyugodj békében, szaktárs! így pusztulnak a magyarok idegenben, — Imre öcsém —, akiket 1— mint engem is — húsz, harminc, negyven, ötven esztendővel ezelőtt kiüldöztek szülőhazájukból a ma­gyar mágnások” — fejeződik be a messziről jött szomorú hangú levél. ELSZOMORODVA tesszük le ma­gunk is az öreg, reszkető kézzel írt levelet. Kallódó magyarok, tragikus magyar sorsok. Azokc is, akik mos­tanában egyre sűrűbben és minrl lemondóbban írnak ilyen leveleket haza, s azoké is, akikről ezek a meg­rázó levelek — mint jelen esetben is — beszámolnak. Ha azért akadna ol­vasóink között valaki, aki messze szakadt honfitársunk, immáron né­hai Jókuti Károly magyarországi ro­konairól tud valamit, a hagyatéki eljárással kapcsolatos adatokat kész­séggel rendelkezésére bocsátanánk. Hegyi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents