Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

ftedd, 1959. december 1.

ESZ AK MAGYARORSZÁG

5

A műszaki színvonal fejlődése magasabb műszaki ismereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munkásoktól is. Teremtsük meg a termelésben dolgozó munkások számára a műszaki továbbképzés célszerű formáit.

Üj ötéves tervünkben biztosítjuk a tudományok fejlesztéséhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudományokra nagy^szerep vár népgazdaságunk műszaKi fejlesztésében, a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés elősegítésében. Külön fontos, hogy a társadalomtudományok művelői elemezzék legújabb fejlődésünk, szocialista építésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakembereknek. Komoly feladatuk: a vallásos és más idealista nézetekkel szemben segítsék a megfelelő tudományos 'propagandát.

— A művészetnek, az irodalomnak számottevő szerepe ván népünk tudatának, érzelmeinek. ízlésének formálásában. ' Irodalmi és művészeti életünk egészséges fejlődésének kulcskérdése: szilárdan marxista—leninista eszmei egység fogja ösz- sze a kommunista írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra nem kommunista művelőire. 8

Pártunk természetesen elsősorban a kommunista írókra és művészekre támaszkodik, ugyanakkor számít minden becsületes szándékú . író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésének fő, szocialista irányzatát mozdítja elő.

A nép világos színvallást vár — elsősorban műveiben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett áll, kivel tart.

A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek megoldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett írószövetség, s valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatására.

A szocialista nevelés követelményeit kell érvényesíteni a tömegek műveltségi színvonalának további emelésében is. E területen megvan a maga sajátos feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, színházainknak, a művelődési otthonoknak és az öntevékeny kulturális mozgalom együtteseinek. Az e területen dolgozó művészek, írók, újságírók, kul túrmunkások az eddiginél sokkal céltudatosabban szolgálják a szocialista eszme, a haladó kultúra tevékenységét. Az eddiginél hatékonyabban kell küzdenünk a reakciós, burzsoá eszmék maradványai, a kispolgári selejt, igénytelenség, a tudatlanság, a tudománytalan világnézet gátló hatásaival szemben.

Kádár János ezután szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről szólt.

Megkezdte tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusa

űri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolok és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal* akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozott.

Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizsákmányolókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányolok átnevelésére.

Az ellenforradalom leverésével az osztályharc bem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén.

Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alapjajnak lerakása, a szocializmus felépítése — az osztálycélok, a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni.

A szocializmus érdekei, népüpk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezően, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni.

Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ.

Az osztdlyharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthetik azt —, mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folyta-, tott ktilönháborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg* hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes például, masukra a dolgozó parasztokra bíztuk^ hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és két évi becsületes munka után teljesjogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt kizsákmányolok gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik* hogy a múlt terhétől mentesen találják majd meg helyüket az új szocialista világban.

Kádár János végezetül á pártról, a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt.

(Folytatás a 4. oldalról.)

könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is.

—- A színházi látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben két és félszeresére emelkedett és 1958-ban elérte a 6 millió 800 ezret. A mozik száma ma hétszer annyi, mint a Horthy- rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára növekedett. A nemzetközi összehasonlítást e tekintetben is álljuk: egy lakosra egy évre Hollandiában kereken 6, Svédországban 10, Franciaországban 10, Magyarországon 13 mozilátogatás jut.

— Elvtársak! A szocialista forradalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Jelenleg még miming érezteti hatását az á rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista za- vartkeltés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren vívott harcban erősödött értelmiségünk .marxista törzse, tudományos, művészeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolája volt a tömegeknek is. Üj, jó harci fegyvereink: a párt művelődés- politikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írókkal, a nacionalizmus kérdéseivel foglalkozó pártokmányok.

— A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatainak megalapozásában. Az ideológia és a kultúra feladata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgósítson.

Elengedhetetlen követelmény, hogy tudományos és művészeti életünk még jobban a munkás- osztály, a dolgozó tömegek, a szocialista építésünk szükségletei felé forduljon és azt szolgálja.

— Le kell küzdeni a burzsoá rendszer szellemi örökségét, a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus maradványait. Következetesen kell harcolni a szocializmus győzelmét gátló kispolgári nézetek, az önző kistulajdonosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a marxizmus—leninizmus eszméi az ideológiai életben, a tudomány és a kultúra valamennyi területén uralkodó világnézeti alappá váljanak. *

1— Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat következetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez. Iskolarendszerünk megreformálása igen gondos előkészítést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasztalatainak, valamint a nemzetközi tapasztalatoknak a leggondosabb figyelembe vételét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat — a levelező oktatást, az esti iskolák rendszerét —, amelyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek továbbtanulásának lehetőségeit biztosítják.

Ma a munkás-paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelmére és erősítésére9 a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség

■— A legközelebbi évek döntő feladata — hangsúlyozta —, hogy mezőgazdaság szocialista átszervező sével befejezzük hazánkban, a szocialista társadalom alapjainak lerakását.

A kizsákmányolás teljes megszüntetése, a szocializmus teljes győzelme hazánkban, a szocializmus anyagi és technikai alapjának megteremtése, a kulturális forradalom végigvitele, az emberek tudatának átformálása, a népjólét fokozása — egyaránt megkívánja a mezőgazdaság szocialista átépítésének befejezését a legközelebbi években.

Már túlhaladtuk azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus valaha is elért Magyarországon, de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie — a termelésben és fogyasztásban egyaránt — azt a színvonalat is, amelyet a fejlett kapitalista országok elértek.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politikailag óriási jelentőségű, mert az új, szocialista parasztság kialakulása feloldja a jelenleg még meglévő ellentmondásokat és örökre megbonthatatlanná teszi államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget; legyőzhetetlenné munkásparaszt államunkat, a Magyar Népköztársaságot.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges. A kisparcellán folytatott elmaradott termelési viszonyok gátolják azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági termelés színvonala gyorsabban emelkedjék. Ugyanez fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és a népjólét további jelentős emelését is.- Korszerű mezőgazdasági termelés csak a szocialista nagyüzemben alakulhat ki. A nagyüzem és a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növény- termesztési eredményeink is mutatcialista társadalom felépítésére kötött szövetség.

A feladat most, hogy parasztságunk legöntudatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépál- lomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremtem a szocialista magyar falut. Segítsenek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész népgazdaságot, a dolgozók életszínvonalát.

Elvtársak! Jelentős és szerepénél fogva fontos rétege társadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a párt helyes politikája következtében a pártonkívüli értelmiség nagyrésze lojális magatartást tanúsít és munkájával segíti a szocializmus építését. A. szocialista építés előrehaladása napról-napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és biztató az a folyamat, amelyben a „régi” és „új” értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összefórr. E folyamat vé- gigvitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a pedagógusoknál. A párt és a. kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk toVábbi javítására is törekszik.

A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy necsak a kommunista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkívüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mértékben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből.

Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik. 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket 1957-ben és 1958-ban a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túlnyomó többségük ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat.

A párt és a kormány szembeszáll “és küzd a spekuláció és jogtalan jövedelemszerzés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisiparosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékenységét a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szóval ideológiailag és politikailag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható módon; egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva.

Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesiák: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami, gazdaságokban holdanként 13,4, a termelőszövetkezetekben 11, a kisparcellás sgyéni gazdaságokban 8,6 métermá- , zsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az állami gazdaságokban holdanként 15, a termelőszövetkezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 mé- termázsa. A kukorica az állami gazdaságokban holdanként 17,5, a termelőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 fnétermázsa volt. Az egyénileg dolgozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak megfeszített munkával éri el.

Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a világon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ezelőtt befejezte a mező- gazdaság szocialista átszervezését és a közelmúltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép javára és hasznára Kína, Bulgária és Korea is. Közel jár a Cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország.

A kapitalista világban is fölényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. Náluk azonban nem a parasztság útja, hogy érőit egyesítve a szocialista termelőszövetkezetekben, ura és gazdája marad a földnek. A kapitalizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kis- parasztokat. A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista világban, a parasztok milliói mentek tönkre és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még házukból is — ahol születtek — kiűzte őket a végrehajtó dobpergése. Az Amerikai Egyesült Államokban például az 1920—50 közötti harminc év alatt egy millió 220 ezerrel csökkent a 72 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező farmerek száma.

A pártnak és a munkásosztálynak a felvilágosítás erejével, az önkéntesség biztosításával, a szervezésben és a megszilárdításhoz nyújtott anyagi segítséggel c kell átvezetnie a ma még egyé- t nileg gazdálkodó parasztokat a szocialista mezőgazdaság útjára.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye és mindenkinek segítenie kell, akinek bármilyen vonatkozásban dolga van a parasztsággal, mezőgazdasággal. Rendkívül fontos, hogy a felvilágosítást végző emberek a parasztokkal, mint dolgozó testvérükkel beszéljenek; kellő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak hozzájuk. Meg kell értenie mindenkinek, hogy í ez a lépés minden parasztember szá- z mára megfontolt elhatározás kérdé- j se. A parasztemberek között is van- z nak olyanok — hangsúlyozta —, 1 akikben él még a kapitalista szemlé- j let. Az ilyenek szeretnének meg- tollasodni más emberek megkopasz- tásával. Nem gondolnak árra, hogy ha a kapitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt, vagy tíz válhat kulákká; kilencven pedig mindenképpen más szolgájává.

A munkás-paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit í köteles megvédeni, nem enged- ; heti meg azt, hogy kilencven pa- i raszt tönkremenjen azért, hogy í , tíz meggazdagodjon. <

Vannak parasztemberek, akik a 1 kapitalista világ ^törvénye szerint kínlódtak végig életük nagy részét * és mindig azt látták, 'hogy abban a rendszerben a falun csak az számi- ‘ tott embernek, akinek akármilyen . kicsiny, de saját földdarabka volt a ■ kezén. Az akkori vad élet komiszsá- ; ga okozta, hogy sokszor tulajdon szülőjét, vérszerinti testvérét emésztet- : te el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a parasztemberek sze- 1 rencséjére is — örökre elmúlt. Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik. Aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben.

Türelmes és meggyőző szóval kell megmagyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy milyen szép, új emberi életet nyit számukra a szocializmus, amikor megszabadulnak a bilincsbeverő régi paraszti ® életmódtól és néni lesznek többé rabszolgái se a jómódú embernek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti par Tasztok, akik már bent vannak a termelőszövetkezetben és akik maguk is gyötrődtek belépésük el$tt. A szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva már szégyellik, vagy ha j ókedély ű emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak.

Elvtársak! A muhkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kézbentartó „uralkodó” osztály. Pártja vezetésével kézbevette a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és földredobtak. A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldozatokat, amelyek vezető szerepéből reá hái»ulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nélkülözött, éhezett 1945-ben és 1946-ban a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva , segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra. új vidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel. sem mérhető mennyiségű' önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára.

A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új, szocialista társadalom megteremtéséért.

A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkás- osztály tömegei öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését.

A parasztság az őt vezető munkás- osztály szövetségeseként a maga módján kivette részéh a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbjrtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában a munkás- osztály hű szövetségesének bizonyult és részt vett a szocialista vívmányok védelmezésében, á konszolidálásért folytatott harcban. Legöntudatosabb fiai pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságaiban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős, posztjain.

Ma a munkás-paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme' és erősítése, a szorevizionizmus társadalmi bázisát a még meglévő burzsoá és kispolgápi elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, tagadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepét, a szocialista tábor jelentőségét. A politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet. — Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus.

— Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint ahogyan a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított minden eddigi támadás vereséget szenvedett. Ezt világosan példázza a hazai revizionista csoport egész dicstelen pályafutása is.

A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől. Az az árnyék, amelyet a revizionisták vetettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató tömegek, hanem az árulók szégyene.

Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmust—leninizmust a dogmatizmus is. A dogmatizmus — bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkásmozgalom saját talaján keletkezik — hallatlan károkat tud okozni a párt, a munkásosztály* a proletárdiktatúra ügyének.

— Az utóbbi években súlyos károkat okozott a pártnak a Rákosi Mátyás körül kialakult személyi kultusz, s_az ennek révén meghonosított dogmatizmus és szektás politika. A pártnak az ellenforradalommal vívott harc menetében meg kék lett szabadulnia a múlt hibáitól is.

A Központi Bizottság ma mentes és a párttagság alapvető tömegei is megszabadultak a dogmatizmus és szektariánizmus káros nézeteitől.

{Folytatás a S,

A párt erős, mert ma valóban az azonos elveket valló emberek önkéntes harci szövetsége

— A marxizmus—leninizmus alapvető tanítása — mondotta —, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmat; a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében.

A magyarországi tapasztalatok szembetűnően és meggyőzően bi- . zonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezően — növekszik.

A Magyar Szocialista Munkáspártot marxista—leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Űj a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után visszavezette a pártot a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt, amelyek ma ösz- szeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel.

Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus ellen és a dogmatizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista—leninista ideológia tisztaságát. A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irániatok. Ezek kßzül mind MagyaronRágon. mind pedig nemzetközileg a revizionizmus a főveszély. A modern revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket; a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik; azokra támaszkodik. Különösen veszélyessé teszi a modern revizionizmust az a tény. hogy a tömegek előtt marxista —leninista mezben jelentkezik. A