Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-05 / 286. szám
4 BSZAKM AGY AROR8Z AG Szombat, 1959 december 8 Folytatja tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) szakasz után számbav-eszik majd a tapasztalatokat, áttekintik az elvégzett munkát, látni fogják, hogy az egyik helyen könnyebben megy a dolog, gyorsabban halad előre, mint ahogy azt feltételezték. Ilyen esetben. ki kell használni a lehetőséget, ment a kínálkozó adottságokkal nem élni — bűn a szocialista forradalommal szemben. A másik helyen, a másik faluban valamilyen különleges körülmény miatt talán nehezebben mennek majd a dolgok, s akkor nagy kárt lehet csinálni, ha mereven ragaszkodnak valamiféle előzetes elképzeléshez. Ez az egyik, amit kérünk. A másik pedig: a munka egyes szakaszai egymáshoz kapcsolódnak a szervezés és a megszilárdítás vonatkozásában rs, és erre is ügyelni kell. — Emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt azt mondtuk: nem lehet a termelőszövetkezeti mozgalmat úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a termelőszövetkezet központját,’ a melegházat, vagy* a disznóólát és utána hívjuk oda az egyénileg dolgozó parasztokat: legyetek szívesek, sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a felfogás komolytalan. A rendes parasztemberek nem is így képzelik az életet. Az anyagi eszközök előzetes biztosítása nem lehet feltétele a szocialista fejlesztésnek. Egy előfeltétel van: a politikai és társadalmi előfeltétel. Ha az nem lenne meg, nem lehetne termelőszövetkezetet létesíteni, mert életerős termelőszövetkezeti mozgalom csak a parasztsággal egyetértésben' jöhet létre. így viszont létrejöhet! Emlékezzenek csak az ez évi tapasztalatokra. A télen és kora tavasszal alakult termelőszövetkezeteink élnek és dolgoznak: kivétel nélkül mindegyik megvan és fejlődik. Lehet tehát a parasztsággal egyetértésben fejleszteni is, szilárdítani is a termelőszövetkezeteket. A politikai feltétel a fontos. De amint a szervezés előfeltétele nem lehet az előre biztosított anyagi eszköz, ugyanúgy nem lehet magukra hagyni a megalakult termelőszövetkezeteket sem. A szervezés után azonnal hozzá kell látni a termelőszövetkezetek megszilárdításához. A termelőszövetkezet megszilárdítása szempontjából nagyon fontos, talán még az anyagiaknál is fontosabb, hogy milyen vezetőséget választanak. A dolog nagyjából úgy áll — és ezt nyugodtan lehet mondani —. hogy a jelenleg még egyénileg dolgozó magyar parasztemberek tudják: termelőszövetkezeti parasztok lesznek. Általában már rá is adták erre a fejüket. Van még bennük maradiság, van még olyan is, hogy előbb férjhez adom a lányom, meg még 1—2 ezer forintot a takarékba „nyomok”, pár mázsa gabonát meg fel a padlásra és majd, aztán ... (Derültség.) A magyar paraszt nem fél már a termelőszövetkezettől, nem fél az államtól, bízik a pártban. Mitől fél tehát? Attól, hogy a termelőszövetkezet rossz vezetőt kap.*És őszintén megmondva, elvtársak, kell is ettől egy kicsit tartani. Hiszen amilyen brigádvezetőt kifog magának az ember, aszerint van, vagy nincs létezése, mert azt még valahogy csak ki lehet bírni, egy ideig, ha egy országbari mondjuk a Központi Bizottság _ titkára, vagy valamelyik miniszter „nehéz” ember. De ha a brigádvezető ? ilyen, azt nem lehet sokáig bírni, ^ abba egy hét alatt bele kell pusz- f tulni. .. (Derültség, nagy taps.) És a f parasztember azt mondja: nem félek f én attól a Dobitól, Münnichtől, Ma- ^ rosántól, meg Kádártól. Ök nem fog- f nak engem bántani; három évig nem f bántottak, miért bántanának ezután? f De az nagyon fontos, hogyan bánik i majd velem az elnök, meg a brigád vezető. jsztendeje hívtak a termelőszövet- i tezetbe és mindig azt mondta: „Én ] iem akarom, hogy nekem más pa- ; ancsolgasson". Aztán nagynehezen i lelépett. Másnap úgy döntött a tag- i lág, hogy ő legyen az elnök. Akkor ä neg attól esett kétségbe, hogy neki J cell majd másoknak parancsolnia. [ Derültség.) Ilyen csoda is előfordul. A vezetők többsége bevált, és e< nagyon fontos, mert ismétlem: a parasztoknak most már nem a rendszerrel, nem a szocializmussal van alapvető problémájuk, 1 hanem azon belül egyes részkérdésekkel. S néha bizony ezek a részkérdések is nagyon fontosak. Nálunk már majd’ 15 éve népi- iemokrácia van. A rendszer jó, a lépi hatalom jó, azonban előfordulok hibák is, amelyek időnként rá- íehezedtek egy-egy emberre. Ezeken a dolgokban segíteni kel! ten/tt i parasztembereknek. A legjobb segítség. ha bízunk bennük] és bátrak /agyunk. Higyjék el elvtársak, a pa- •asztemberek közül nem kevesen azt íitték. hogy mi legalább tíz észten - leig nem merünk rájuk bízni semmi. mert ők öt, vagy hat évig vitatkoztak velünk: az idén lépjenek-e 3e a tsz-be. vagy jövőre. S az a ;ény, hogy bízunk bennük és azt mondjuk: vállald el. meg fogod csinálni. — olyan erkölcsi kötelezettséget jelent az embernek, amely őt sarkallja, hogy becsülettel meg is [eleljen a bizalomnak. — A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidőben — folytatta Kádár János — nagyon fontos a termelés fejlesztése is. Ellenségeink azt mondják erről: nem tudjuk megoldani. hogy a mezőgazdaságot szocialista útra vigyük és egyidejűleg a termelést is növeljük, fejlesszük. Hozzá kell tennem, hogy most már ellenségeink hangadói — mint például a Szabad Európa — sem mondják azt, hogy minek az a termelő- szövetkezet, hanem olyasmiről vitatkoznak, hogy „nem győzik majd beruházással”. „nem tudják majd egyidejűleg fejleszteni a mezőgazdasági hozamokat”, „a munkások életszínvonala sínyli meg” — szóval ilyen és ehhez hasonló „gondjaik” vannak nekik. (Derültség.) Más síkra helyeződött át tehát a vita. Természetesen komolyra fordítva a szót, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a hozamok egyidejű növelése nem könnyű feladat. Az idei eredmények azonban, azt, bizonyítják, hogy megoldható. A termelőszövetkezeti mozgalom ugyanis ebben az évben körülbelül háromszorosára nőtt, s a mező- gazdasági termelés is növekedett. Az idei terméseredményekben, a hozamok emelkedésében bizonyos kedvező időjárási körülmények is közrejátszottak, de nem javulhattak volna a mezőgazdasági termelés eredményei, ha nem lettek volna rendjén a dolgok. Az úgynevezett kettős feladat végrehajtható tehát, de nem egyszerűen. Tény az ugyanis, hogy a falu szocialista átszervezése közben az egyéni parasztok termelési kedve bizonyos mértékig váltakozó. Érthető, ha egy parasztember gondolkodik és azt mondja: másfél hónap múlva már a termelőszövetkezetben leszek, tehát nem vásárolok gazdaságom számára mezőgazdasági gépet és nem eszközlök beruházást. Az egyes parasztok termelési lendületében tehát jelentkezhetnek bizonyos közbeeső hullámvölgyek. Ez magától értetődik. De ezt a kiesést ki lehet és ki is kell pótolnunk a szocialista bázis segítségével. Az a mezőgazdaság, amely mint a miénk, a szántóterület több mint felén már szocialista bázison áll, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelési színvonalának fejlesztésével kiegyenlítheti, sőt túlszárnyalhatja az említett termelési megtorpanást. Ezért a termelőszövetkezeteket tovább kell szilárdítani, a termelőszövetkezetektől több árut kell kapnia az országnak! Elvtársak! A néptömegek előtt ez a számvitel rendkívül egyszerű. Ezért önmaguknak is úgy tehetik fel a kérdést: többet ad-e a termelőszövetkezet a népnek, vagy nem ad többet? Ha a termelőszövetkezet nem képes több árut adni az országnak, akkor — megmondom^ őszintén — mindnyájan jobban tesszük, ha a felvilágosító szó helyett elmegyünk egy kicsit kapálni. Mert abból is kijöhet vagy tíz kiló kukorica, — bár egy kicsit már kiestünk a folytonosságból. No, természetesen. ez tréfa. A valóság: a szocialista mezőgazdaság sokkal több árut ad a népnek, mint a kisárutermelő gazdaság, az egyéni gazdálkodás. Ez így van és így is kell, hogy légy ep. A nyár elején a Győr megyei győztesek, az ország első szocialista megyéjének küldöttei bent jártak nálunk, a Minisztertanácsban. Önérzetes emberek — igazuk is van, nem kis dolgot vittek véghez. — s ebben az ő személyes munkájuknak nem kis része van. De azért mi feltettük nekik a kérdést, mondván: nos, a győzelem megvolt, meg" is ünnepeltük azt, hogy Győr megye az első szocialista megye; de most gyerünk tovább egy lépéssel: több búzát fog-e adni Győr megye az országnak, mint tavaly? Ad-e több kukoricát, több sertéshúst, több marhahúst és több tejet? Az egész harc, az egész munka végső számvitele ugyanis ebben jelentkezik! Ha többet ad, akkor az egész nép azt fogja mondani: hurrá! Gyerünk, próbáljunk még egy-két szocialista megyét „csinálni!” Ha meg az sül ki belőle, hogy nem ad többet, akkor sok ember kérdezheti: minek szerveztük mi ezt a szocialista megyét, ha még több áruja sincs belőle az országnak? A kommunisták helyesen fogták fel a kérdést, Győr megye szövetkezeti parasztsága pedig méltóan válaszolt: teljesítették tei*veiket, s a kongresz- szuson már joggal hivatkozhattak az eredményekre. Ez is része a falu szocialista átalakításának. Máris bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a falu szocialista átalakítása együtt jár a mezőgazdasági termelés emelkedésével. Azt szoktuk mondani, — még pedig belső meggyőződésből —. hogy a magyar paraszt munkaszerető, értelmes., az okos dolognak nem ellensége és ha akar, nagyszerű dolgokat csinál! Már az új termelőszövetkezetekben is neki fogtak a munkának és közülük sokan nagyon, nagyon szép dolgokat csinálták. Azt hiszem, ha parasztságunk szocialista útra lép, és jó központi vezetéssel, jó helyi irányítással dolgozik, akkor mi arról a bizonyos 115 százalékos szintről — amelyet a mezőgazdasági termelés 1938-hoz képest elért — nagyon hamar előre megyünk. Ezt a „hamart” természetesen években számoljuk. Kádár János ezután a tudomány és a kultúra egyes kérdéseiről beszélt. — Központi Bizottságunk — hangsúlyozta — tisztában van azzal, hogy az elvont tudományos kutatás is szükséges, kell olyan kutató munka is, amelynek nincs meghatározott, közvetlen gazdasági célja. Ebből születhetnek olyan ismeretek, amelyek később a munka, a termelés és a technika fejlesztésének alapjaivá válnak. Arra kérjük azonban a tudósokat, hogy a lehetőség szerint hangolják össze kutató munkájukat a népgazdaság előtt álló feladatokkal. A tudósok és nemcsak a tudósok, hanem más kutatók, mérnökök, technikusok is nagyon jól tudják most már; mi tisztában vagyunk azzal, hogy eredmény csak kísérletekből születhet. Sőt, a nagy eredmények nem is az első kísérletekből születnek. Tudjuk, hogy a nagy eredményekhez idő kell, munka kell. kísérletezni kell. — Igazat adok Novobátzky elvtársnak abban, amit ő úgy fejezett ki: tudomásul kell vénünk, hogy év- ről-évre bővebb anyagi lehetőségeket kell a tudomány és a kutatás rendelkezésére bocsátanunk. Az emberi munka differenciáltsága növekszik, mind nagyobb és nagyobb teret nyer a technika, az pedig nem fejlődhet tudományos kutatás nélkül. Világos tehát, hogv a tudományt és a kutatást évről-évre nagyobb anyagi segítséggel kell támogatni. Ez azonban csak az érem egyik oldala. — Egyik beszélgetésünk alkalmával azt kértük az akadémikusoktól, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjaitól, hogy legyenek olyan szívesek és az ideálist kapcsolják, össze a reálissal. Ez a dolog másik oldala, hogy képletesen fejezzem ki magamat, nagyon jó az, ha a mi tudósaink gondolataikkal, merész elképzeléseikkel az egeket ostromolják, de lábukkal azért maradjanak a földön. (Nagy tapsJ Csak azt kérjük: az ideális törekvéseket — hiszen tudóstól nem is lehet kívánni, hogy ne a lehető legjobbra törjön — kapcsolják össze a mi reális lehetőségeinkkel. Ha így tesznek, megvalósíthatjuk azt, hogy a tudomány évről-évre igenis növekvő arányban kapjon támogatást a kormánytól. — S hogy milyen lehetőségek állnak előttünk, arra csak egy példát. Bár nem jó. korán dicsérni, mégis meg kell mondani: nagyon dicséretes és jó dolgokat lehet látni az akadémia fizikai kutató intézetében, amely még nem is nagyon régi. Az ott dolgozó tudósok kutató munkájuk koznám itt őket nevezni, de nem neve» zem meg, mert nem akarom őket megbántani. — Pár hónappal ezelőtt vitatkoztunk az „ellenzékieskedő” írókartár- sö'kkal. (Derültség!) A vita első stádiumában mi elsoroltuk az ő hibáikat, ők pedig a mi hibáinkat Nekik az a fő problémájuk, hogy a párt vezet és még az irodalmat is irányítani akarja. Azóta már a második állásban rendezkedtek be és azt mondják, amit a Központi Bizottság mond. azzal mi egyetértünk, de lejjebb vannak olyanok, akik helytelen vonalat visznek. (Derültség.) így dis- kuráltunk. Gondolkoztam és hallgattam őket. Aztán azt mondtam: nézzétek, ne tegyünk egymásnak sok szemrehányást. Valahogyan ugyanis úgy érzi az ember, hogy _ itt egy kicsit jobb pártot kaptatok, mint amilyet megérdemeltetek (derültség), nekünk pedig olyan íróink vannak, amilyeneket mi megérdemlőnk. (Derültség.) A még berzenkedő és velünk túlságosan jóban lévő írókat is reálisan kell néznünk és, ha dolgunk van velük, arra kell törekednünk, hogy a mi pozíciónk megtámadhatafclan, igazságos legyen. A továbbiakban a vezetés egyes kérdéseiről beszélt Kádár elvtárs. Hangsúlyozta, hogy a háromnapos vitában sok elismerő szó hangzott el a vezetésről, de volt bírálat is. Mindkettő nagyon fontos, mert az elismerés biztonságot, erőt ad a vezetésnek, erősíti azt a tudatot, hogy alapjában véve helyesen irányít és sokat segít az is, ha bírálatot kap. —* Söjtör elvtárs nagyon szépen határozta meg a vezetés lényegét, amikor — immár a nép vezetésére is értve a dolgot — azt mondta: a mi pártunk 400.000 nyugodt és megfontolt ember, aki tudja mit akar és helyesen irányítja a munkát. Azt hiszem. ez a megfogalmazás alapjában véve meg is állja a helyét, egy kis kiegészítéssel. Legyünk mi nyugodtak és megfontoltak, amikor a helyzetet kell elemezni és a feladatot kell meghatározni, de én azt ajánlom, hogy legyünk ingerültek és türelmetlenek, ha hibákkal találkozunk. És legyünk haragosak, ha ellenséggel, vagy bűntettel találkozunk. Mert hibák is vannak nálunk. Ezek részben revizionista, részben szektás eredetűek, részben azonban olyan ben olyan műszereket állítanak elő, amelyek kísérleteikkel összefüggenek, s amelyeket már most exportálni is tudunk. Tehát egy elméleti kutatással foglalkozó .intézmény gyakorlati munkájával, ügyességével, ötletességével előteremti saját fenntartási költségeinek egy részét, mégha kisebbik részét is. Azt hiszem, további tényleges eredménnyel járna, ha ezt a példát figyelembe vennék a hasonló tudományos intézetekben. — Szó esett itt a kultúra munkásairól is. Sokan beszéltek erről a kérdésről, tehát nqm akaróm részletezni, mert véleményem szerint Kállai elvtárs felszólalása meglehetős teljességgel tartalmazza az elvégzendő munka lényegét. Amit hozzá szeretnék fűzni, az a következő: — Közismert, hogy van az írók között egy-kettő, aki olyan ellenzékféleségben van velünk. Ezen azt értjük, hogy dacosan nem csinál semmit. (Derültség.) Nincsenek sokan és kissé az olyan szomorú pelikánra emlékeztetnek, amelyik szárnya alá dugva fejét, féllábon állva gondolkodik: lépjen-e egyet a jövő héten? (Derültség.) Nincsenek sokan, olyan kevesen vannak, hogy meg is tudí A múlt évi tapasztalatok e téren is a nagyon hasznosak voltak. Jó, hogy i bátrak voltunk és azt mondtuk: — a keressétek ki magatoknak azt, akit i elnöknek, brigádvezetőnek, vagy ag- a ronómusnak ..akartok. Elvtársak, meg- a mondom őszintén, ebben a parasztok i az elsőrendű érdekelt felek és nem J mi. ök dolgoznak majd azzal azr emberrel, azzal a vezetővel. Ha a brigádvezető jól dolgozik, nekik dolgozik jól, ha rosszul dolgozik, ők látják kárát. Ha komisz ember — velük komisz, ha rendes, velük bánik, jól. A paraszt nem ellensége önmagának, azért hát jól meggondolja, \ kire bfoza ott magát. Többé-kevésbé J a sorsát, a jövedelmét, a megélhe- i tését. J — A tavalyi és az idei tapasztala-' tok jók, a szövetkezeti vezetők1 többsége bevált. És ez a jó tapasztalat most segíteni fog. A parasztok ugyanis a közbeeső időszakban nagyon figyelték, milyenek az elnökök, f hogyan viselkednek és mit csinálnak f a többiekkel Természetesen volt f, oíxati Basasateniber is, akit már hét Í lát * lést Hruscsov ftatefiraaimoi ad « út tfrokaek. tőről fakadnak, amelyeket már jóval előbb ..feltaláltak”, mint akar a re- vizi on izmust, akár a szekíarianiz- must, mint a közönséges emberi butaság, a trehányság, a felelőtlenség — és ezek ellen is harcolnunk kelL (Taps.) — Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy pártunk minden egyes tagja a párt vonalának, a párt határozatainak megfelelően járjon el, a párt szellemének, erkölcsének megfelelően éljen és dolgozzék. Ez a döntő, ez a legfőbb a vezetés szempontjából. — Az a döntő tehát, hogy a pórt minden tagja egységesen járjon el. egy vonalat vigyen. És itt nem lehet alkudozni. Ha valaki egyetért a párt politikájával, akkor értsen egyet annak egészével és cselekedjék aszerint. Ha nem ért egyet, mondja meg. Vitatkozzunk, beszélgessünk — aztán, ha semmi sem segít, hát 1957- ben beiktattunk egy pontot a Szervezeti Szabályzatba: a párt minden tagjának erkölcsi elmarasztalás nélkül joga van saját akaratából kilépni a partból. De aki azt- mondja, hogy egyetért a párt politikájává], ne válogasson a neki tetsző pon- i tok között és ne mellőzze a többit, f hanem köteles követni a párt vona- a maga teljességében. Ami az állami és gazdasági veze- lést illeti, van még tennivaló itt is. ^ Az allamapparátusban tíz- és tízezer f elvtárs derekasan és becsületesen l dolgozott az elmúlt három évben. £ Másképp nem születhettek volna #meg eredményeink. A rendesen f dolgozó emberek mellett azonban # van egy kisebbség, amelyik lelkiís- J meretlen. vagy felületes, vagy eset- Jleg alkalmatlan vezetésre. Ilyen is f előfordulhat, de nem ez a többség, f Miért nem boldogulunk hát gyorsab- f ban a még meglévő hibákkal? Azért, mert/van nálunk egy betegség: ha például valamelyik állami, vagy gazdasági. vezetőtől megkérdezzük: Van-e bürokrácia, azt mondja: „Van egy kicsi”, — mindegyik ezt mondja. De ha azt kérdezzük: — És a te Minisztériumodban van-e? — aztf feleli: „Ott nincs, ott mindenki rendesen \ dolgozik” (Derültség.) Ha a másikat ^kérdezzük, az is azt mondja, hogy \ nála sincs. (Derültség.) Ha a hibát f szóvátesszük. sokszor előre tudom a a választ: „.Rágalom, hazugság, nem igaz. kitalálták . .. illetve mégis igaz, de mi már négy hónapja a kollégiumban megtárgyaltuk és már el is van intézve...” (Derültség.) Nem tehet ilyen receptekkel dolgozni. * f Lapzártakor Kádár elvtárs bes&f» f óét a Magyar Távirati Iroda meg f adta. Folytatását lapunk ttasánmpi *számában közöljük.
