Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

ÄBemtiet, 1959 december 5.

BSZAKMAGYABOHSMG

3

Folytatja tanácskozásait a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa

(Foiyfxdűs a 2. oldalról.)

•zólag csökken 6 termelékenység és Äö az önköltség. v

*— Az előttünk álló műszaki feladatok megoldásában igen komoly és jelentős ~ pártszervezeteink feladata. Pártszervezeteinknek be kell Avat- kozniok az ezért folyó harcba, fel kell lépni a mégszokottság, a kényelmesség ellen, az új szemlélet meghonosodásáért.

Befejezésül Kiss Árpád « hangsúlyozta, ■ hogy a technikai' haladás nem egyszerűen a terv egyik célkitűzése, hanem általános feltétele valamennyi célkitűzés sikeres megvalósításának.

Nemeslaki Tivadar, a Komárom megyei pártbizottság titkára szólalt fel ezután, majd Nagy József né könnyűipari miniszter következett szólásra.

Nagy Józsefné:

A második ötéves tervet már most elő kell készíteni, s a tervet elsősorban az idei és a jövő évi feladatok jó végrehajtásával kell megalapozni

Először a fogyasztási iparok fejlődésével, a lakosság ellátásával foglalkozott. A párt politikája és ennek alapján a gazdasági vezetés munkája az utóbbi három évben abban is következetes volt — mondotta •—, hogy nemcsak mennyiségileg elégítsük ki a megnövekedett igényeket, hanem minőségben, főként pedig áruválasztékban. Sokkal jobb, többféle árut bocsátunk a dolgozók rendelkezésére, mint korábban. Ma már alig emlékszünk az 1950—53-as évek könnyűipari termelésének uniformizáló jellegére. Ma a pamutipar évenként mintegy ezer, a gyapjúipar pedig több mint kétezer szövetmintát, a cipőipar 600—800 fajta cipőt mutat be a kereskedelemnek. Ilyen széles választék persze nincs az üzletekben és nem is tudnánk mind legyártani, de az áruellátás választékossága* terén vitathatatlanul óriási a haladás.

A párt irányelveiből következik, s a könnyűiparban dolgozó minden munkásnak, vállalati és minisztériumi dolgozónak is eltökélt szándéka, hogy az elért színvonalat továbbra is tartjuk. Anyagilag és fegyelmi úton is felelőssé tesszük azokat, akik minőségrontással, vagy a választékok szűkítésével akarnák saját vállalatuk termelését gazdaságosabbá tenni, egyéni nyereségrészesedésüket növelni.

Azt az utat sem akarjuk járni többé, amit például 1952-ben jártunk, amikor úgyszólván minden harmadik embernek egyforma volt a 16- denkabátja, mert csak két-három fajtát • gyártottunk, hatalmas sorozatokban. Ezt nem akarjuk, sőt vállalataink továbbra is ezernyi új cikket adnak majd. a kevésbé keresett, divatját múlt áruk helyett.

Igen helyes a párt és a kormány részéről az a többször elhangzott figyelmeztetés, amely szerint a második -ötéves terv végrehajtását már most e|p kell készíteni, s a tervet elsősorban az idei és a jövő évi feladatok jó végrehajtásával kell meg- --alaoozni. >,

A kongresszusi munkaverseny lehetővé tette, hogy a könnyűiparban máris felülvizsgálhattunk néhány olyan alacsony termelési előirányzatot, amelyet saját ötéves tervjavaslatunkban eredetileg felvettünk.

A dolgozók versenye lehetővé tette, hogy az év második felében már nemcsak a lemaradásokat pótolták, hanem jelentős túlteljesítést is elértek. Az üzemek mintegy 400 millió forintos tervtúlteljesítést vállaltak a kongresszus tiszteletére. Felajánlásukat eddig mintegy 580 millió forint értékben teljesítették és előreláthatólag az év végéig ez az összeg 650— 700 millió forintra emelkedik. A verseny segítségével teljesíteni fogjuk a márciusi határozatban ajánlott 2.5 százalékos költségszint-csökkentést is.

Ugyanakkor el kell ismernünk — s ez a szép eredmények értékét nagy mértékben csökkenti —, hogy a munka termelékenységének emelésében nem tudtuk elérni a párthatározatban ajánlott, szintet. Ezt csak részben indokolhatjuk azzal, hogy aprózni kellett a szériákat, és hogy fokozódott termékeink munkaigényessége. A hiba inkább az volt, hogy a termelői árrendezés után és általában az önállóbb üzemi gazdálkodási rendszer bevezetése után

könnyebben vettük a létszám- kérdést, és nem használtuk ki eléggé azokat a tartalékokat sem, amelyeket a tudományosan megalapozott, tervszerűbb üzem- szervezés nyújt.

A jövőben igyekszünk a hiányosságokat megszüntetni és már 1960. évi terveink összeállításánál ésszerűbben eljárni.

A jövő évre már olyan .terv-javaslatot dolgoztunk ki. amely a gazdn- sági bizottság által jóváhagyott szintet 400 millió forinttal meghaladja. Beruházási lehetőségeink 1960-ban magasabbak lesznek, mint 1959-ben voltak. Az összegek nagy részét új gépek beszerzésére, teljes, vagy részleges rekonstrukciók végrehajtására fordítjuk.

Befejezésül az ipar átszervezésével kapcsolatos problémákkal, feladatokkal foglalkozott.

Ezután Armand Magnin. a Svájci Munkapárt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust.

Eloy Torres, Venezuela Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja szólalt fel ezután, tolmácsolva pártja üdvözletét. A következő felszólaló van Turhaut Lambertus, a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja átadta pártja üdvözletét az MSZMP VII. kongresz- szusának.

Ezután Bruce Magnusson, a Kanadai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tágjá szólalt fel.

Ezzel a csütörtöki délutáni ülés végétért.

Kádár lános elvtárs válasza az első és második napirendi pontra

Az MSZMP VII. kongresszusának pénteki ülését Lombos Ferenc, a Győr megyei pártbizottság első titkára *nyitotta meg. Bejelentette, hogy az Afrikai Függetlenségi Párt Központi Bizottsága, a Malájt Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Guatemalái Munkapárt Központi Bizottsága táviratban, illetve levélben üdvözölte a kongresszust.

A délelőtti tanácskozáson felszólalt Haled Bogdas, a Szíriái Kommunista Párt főtitkára, Artine Ma- deyan, Libanon Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja. Utána Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára összefoglalta az első és a második napirendi pont vitáját.

•

Kádár János bevezetőben rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság beszámolóját követő háromnapos vitát a világos állásfoglalás, a kommunista kritikai szellem, az elvi bátorság jellemezte. Valamennyi felszólaló kifejezte: pártunkban teljes az egység minden fő kérdésben.

— Pártunk VII. kongresszusa tehát helyesli azt az irányvonalat, amelyet az elmúlt három esztendőben követtünk — mondotta Kádár János —, s egyben az eddig követett irányvonal határozottabb, következetesebb és lendületesebb folytatását kívánja. (Nagy taps.) A kongresszuson több mint harminc testvérpárt küldötte szólalt fel, köztük Hruscsov elvtárs. Kifejezésre juttatták, hogy pártunk vonalát marxista, kommunista vonalnak tartják, politikáját helyeslik, sőt ami ennél még több is, szolidárisak vele. (Nagy taps.) Ez pedig számunkra rendkívül fontos dolog, mert testvérpártjaink küldöttei személyében valójában a nemzetközi munkásosztály van jelen kongresz- szusunkpn és mond véleményt politikánkról. (Nagy taps.)

— Valójában olyan érzése van az embernek, hogy az élet, a magyar nép egyre inkább kiteljesülő, gazdagodó, fényesen áramló új, szocialista élete hullámzott itt, a kongresszus termeiben, s ennek az ezerszínű, gazdag életnek eredményei, fogyatékosságai kerültek szóba. Ez helyes is, jó is. Az elhangzott felszólalásoknak nagy fontosságot tulajdonítunk. Nekem tehát volna egy javaslatom.

őérem a kongresszust: járuljon hozzá, hogy az újonnan megválasztott Központi Bizottság a vita anv*?ából gyűjtse csoportokba az egyes kérdéseket és

nagyon helyes fogalmazásban — Szőcs elvtárs, salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy a szakemberek, a mérnökök, a technikusok, sőt a munkások is ügy nézegették új ötéves tervezetünket, mint alapjában helyes, megvalósítható célt. Nem volt azonban a legszimpatikusabb számukra, hogy a műszaki színvonalat — és eízel a termelékenységet — nem elsősorban új gyárak építésével fejlesztjük, hanem a meglévő gyárak és berendezések újjáépítésével, korszerűsítésével. Világos ugyanis, hogy ez a nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az, hogy így foglalnak állást az emberek. Bizonyos ugyanis, hogy azok, akik azt mondják: „Bár Köny- nyebb lenne új gyárakat építeni és azokat új gépekkel felszerelni, — és ennek talán jobban is örülnének — mégis helyeseljük, hogy a mi viszonyaink között á kissé nehezebb, de az ésszerű megoldást választjuk” — az ilyen emberek tudatosabban, határozottabban dolgoznak majd a végrehajtásért is.

Nem mindig annak az embernek a munkája ér a legtöbbet, aki — meg se hallva a mondat másik felét — az első szóra felugrik és azt mondja: „hurrá! úgy van! helyes! mindenben egyetértünk!” hanem azé, aki meghallgatja a párt szavát, gondolkodik rajta, és utána azt mondja: helyeslem, egyetértek vele, végrehajtjuk.

— A kongresszuson is központi kérdés volt a mezőgazdaság .szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése — folytatta Kádár János. Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben már az a gondolat is felvetődhetett: mi ez? Mi valami mezőgazdasági kongresz- szusrá tévedtünk? (Derültség.) Elvtársak! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez pártkongresszus, de azért jó azt világosan látni:

Egész pártunk előtt most a mező- gazdaság szocialista átszervezése a döntő kérdés, s ez nem köny- nyű dolog, ez bonyolult harci feladat.

Ismeretes, hogy iparunk termeléfe a kapitalista időkhöz képest már 350 százalékos szintre emelkedett, a mezőgazdaságé pedig még csak 115 százalékra. Ha azt akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre jusson, akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a mezőgazdaságban, emelni kell a mezőgazdasági termelés színvonalát is. Ez másképp nem lehetséges, csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése útján. Néhány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásával egy Alsop nevű amerikai újságíró. Nem különösen barátja a kommunizmusnak, de valami oknál fogva érdeklődik iránta. (Derültség.) Beszélgettünk többek között a mezőgazdaságról is. Szóba került termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete. Mondom neki: — Nézze, mi most mindenkivel beszélgetünk, olyannal is, aki egyetért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet. Magával is beszélgetünk. Úgy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi , a fejünkbe vettünk, hajlandók vagyunk azt elfogadni, ügy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy maguk ott, Amerikában a farmjaikon 80—90, sőt még ennél is magasabb százalékos gépesítéssel termeljenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt, ősrégi kapával, kaszával, ekével dolgozzunk? Nekünk vannak olyan titkos ambícióink, hogy egyszer mi is utolérjük magukat.

— Nem lehetünk meg mezőgazda- sági nagyüzemek nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkést nagybirtokok. Vagy vissza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirtokosokat és megkérni: legyetek szívesek kicsit nagyüzemi alapon gazdálkodni, vagy nekünk magunknak kell létrehozni szocialista nagyüzemeket. A magyar népnek valahogyan nem szimpatikus az, hogy visszahozza a grófokat, meg a nagybirtokosokat, az ispánokat, meg a csendőröket. Inkább a temelőszövetkezetet fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop — bár ezt cikkébe nem vette be (derültség) — azt mondta, hogy: Én tulajdonképpen értem is magukat.

Hogyan is áll a helyzet valójában ezzel a mezőgazdasággal? Nem tudom pontosan, mikor konstruálták meg a Pannónia motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több, mint másfél esztendeje. És már magam is láttam a közelmúltban, hogy az egyik parasztember a legújabb tipusu Pannónia motorral, vállán kapával indult ki a földre. (Derültség.) Elgondolkoztam, mikor is találták fel azt a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámítani, mert akkor még nem volt „újítási hivatal”, meg ..szabadalmi hivatalt, de az biztos, hogy jó régen feltalálták, néhány ezer esztendeje. A parasztnak személyes ügye az, hogyan jut ki a munkahelyére — mint ahogyan ez mindenkinek személyes ügye —, de tény, hogy ma már a legmodernebb technikával is kijuthat. Hiába, két és fél, vagy három kilométerre még se repülővel, se helikopterrel nem lehet közlekedni, — az ilyen távon a Pannónia motor is a legmodernebb technika. Ugynakkor a társadalmi fontosságú 'tevékenységhez kapát visz a vállán! Ez nem normális helyzet, elvtársak. Ha az illető parasztember gondolkodik, neki is meg kell ezt értenie. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a parasztember két derék lábán ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a legkorszerűbb traktorokkal, meg ekékkel kezdene dolgozni. Van itt tejuttassa el illetékesekhez. Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg és rövid időn belül adjanak rájuk érdemi választ.

Az érdemi válasz esetenként lehet olyan, hogy a felszólaló elvtárs kívánsága, észrevétele, kritikája nem volt helytálló. Előfordult ilyen már a történelemben, sőt még itt, a kongresszusi teremben is. A javaslatok, észrevételek többsége azonban olyan, amelyekre világos, határozott választ kell kapnia a Központi Bizottságnak. Az sem nagy baj, hogy a válasz nem egy önkritikus levél lesz, hanem megfelelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk. (Nagy taps.)

Kádár János ezután a vitában is érintett néhány fő kérdéssel foglalkozott.

— Az iparban, a mezőgazdaságban, a külkereskedelemben is az a fontos most, hogy jobban kihasználjuk a lehetőségeket; adjunk nagyobb lendületet a szocialista építőmunkának; fejlesszük, népgazdaságunkat, s. ezzel teremtsünk reális alapot a dolgozók életszínvonalának további rendszeres emeléséhez és vigyük előre harcunk központi és fő feladatát, a szocialista társadalom építését.

Erről van szó hónapok óta pártösszejöveteleken is, a dolgozók más tanácskozásain is. A kongresszus tehát nagyon helyesen és nyomatékosan húzta alá a gyorsabb előrehaladás fontosságát, — állapította meg Kádár János és kiemelte: döntő a termelékenység fejlesztése. Nem akarom ez} részletezni. Csak a vita alapján emlékeztetem az elvtársakat arra — Nemeskéri elvtárs mondta el, — hogy a Lenin Kohászati Művekben 13 százalékos javulást értek el ebben aa évben, örvendetes dolgot közölt velünk a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt igazgatója, Hidasi elvtárs is: náluk az elmúlt évben 11 .százalékkal emelkedett a termelékenység. Közleményeik részben eltérnek az ipar más ágazataitól, de céltudatosságuk példa a termelés minder vonalán dolgozó elvtársak számára A Lenin Kohászati Művekről tudjuk, hogy ott immár két és fél esztendeje a termelékenység növelésére összpontosítják a figyelmet, szinte a fillérekért is harcolnak és megkeresik a helyes módszereket.

A következetes, körültekintő munkí meghozza eredményét. Igen fontoi kérdést említett meg — szerintenr

/

hát rengeteg meggyőző érv, csak élnünk keil velük.

A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év végén megvitatta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét és megállapította, megvannak a politikai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előrelépjünk.

— Márciusban aztán — folytatta — kezdődtek olyan „filozófiai” jellegű viták, hogy a bekövetkezett fejlődés lépés volt, vagy ugrás. (Derültség.) Azt hiszem, akár lépés volt, akár ugrás, országos .értelemben feltétlenül előrelépés, határozott és jelentékeny előrelépés volt, és nem volt semmiféle ugrás.

Az a véleményünk: jelenleg H olyan a helyzet, hogy ismét lehet egy lépést előre tenni, ha értelmesen és jól oldjuk meg ezt a feladatot.

Már a XXI. kongresszuson, — amikor az Önök nevében felszólaltam — bevettem a felszólalásomba, hogy mi a magunk körülményei szerint mehetünk előre; ha csak lépésre telik az érőnkből, akkor nem ugorhatunk, mert könnyen árok közepébe ugorhatunk, ahelyett, hogy előre lépkednénk. Még a mesében is azt mondják a legénynek — amikor a királylány kezét akarja elnyerni —, hogy háromszor kísérelheted meg a találós kérdés megfejtését. (Derültség.) Tudják az elvtársak — és ez már nem tréfa, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esetében a mi pártunk és a mi népünk most harmadszor indul meg a felfelé vezető úton és ennek az útnak többé nem szabad megtörtnie a mi hibánk miatt.

— Már a mostani őszi fejlesztés kezdetén is vannak bizonyos eredmények: körülbelül két hét alatt mintegy 11.ÖQ0 paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe 60.000 hold földdel.

Az indulás tehát bíztató. Megfogadtam, nem mondom meg, melyik.megye mennyivel ment előre, mert ha e téren valami rossz értelemben vett rivalizálás indulna meg, teljesen el lehetne rontani az egyébként kínálkozó lehetőségeket.

Jelenlegi adottságaink értelmes kihasználásával ebben a gazdasági évben — úgy gondoljuk, hogy főként márciusig tart nálunk a fejlesztés — olyan lépést tehetünk előre, amellyel a szocialista elem már döntő fölénybe kerül mezőgazdaságunkban. Mi azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, vegyék figyelembe a 1 lehetőségeket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Semmiféle országos fejlesztési számot nem határoztunk meg. Azi ; ajánljuk, hogy a megye felelős emberei időnként — amikor egy bizonyos munkát elvégezték — álljanak ' meg egy kicsit, vizsgálják meg, hol tartanak elképzeléseik végrehajt^sá- • ban, tárgyalják meg a tapasztalato- ' kát és azok figyelembe vételével dolgozzanak tovább. Elvtársak! Ez a körültekintő, gondos mérlegelés kí- : kerülhetetlen, mert különben egyes megyéinkben esetleg elkövethetjük azokat a hibákat, amelyeket orszá- ; gosan elkerültünk. Amikor egy-egy (Folytatás a 4. oldalon.)