Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

fiSZAKMAGTARORSZÄG Szombat. 1.959 december 5. Folytatja tanácskozásait a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) *unk az Ózdi Ruhagyár kérdéséről. A Könnyűipari Minisztérium segít és támogat bennünket ebben a kér­désben. Fel is építené a gyárat, meg is volna hozzá a hely. Annak idején a Honvédelmi Minisztérium átadott nekünk egy laktanyát. A vita mpst azon van, hogy ez az épület könyv­jóváírással még nincs átadva és hát­ha adott esetben a Honvédelmi Mi­nisztérium visszaveszi majd ezt a laktanyát, holott ők már beruháztak oda egy sereg pénzt. Ezért nem me­rik a beruházást tovább folytatni. Egy másik kérdésre is szeretném felhívni a kongresszus figyelmét. A Nehézipari Minisztériummal kapcso­latosan á következő jelenségeket ta­pasztaljuk. Czottner elvtárs'még nem tud róla, hogy most, amikor már mutatkoznak az átszervezés jelei, a minisztériumokból nagy előszeretettel próbálják kirakni kádereiket a terii- letre. Ez még nem volna baj, ha min­dig rendes embereket küldenének ki, a baj az, hogy összeköttetések foly­tán most egyszerre kitalálják valaki­ről, aki a könyvelésben nem tudom milyen előadó volt, hogy ennél jobb bányaigazgató nincs Magyarorszá­gon, vegyük át rögtön! Nem va- " gyünk hajlandók ilyenformán káder- politikát folytatni! Vannak becsületes embereink,* akik évekén keresztül jól dolgoz­tak és mi ezeket a mérnököket fogjuk előléptetni, nem pedig azokat az előadókat, akiket a minisztérium akar a nyakunkba sózni. (Taps.) Befejezésül javasolnám, hogy vizs­gálják meg közlekedéspolitikai kér­déseink közül a minisztériumok kö­zötti együttműködést. A miniszté­riumok lehetetlen állapotot teremte­nek, amikor mindegyikük úgy gon­dolja, hogy a vasút és általában a közlekedés kizárólag az ő céljaikat szolgálja. A Szénbányászat ragaszko­dik hozzá, hogy mindig megkapja a maga kocsiját; a kohászatnak biztosí­tani kell a kocsit és úgy gazdálkod­nak jelenlegi kocsiparkunkkal, hogy az sokszor már a botrányosság hatá­rát súrolja. Nem lehet így gazdál­kodni ezzel a termelő eszközzel, nem szabad megengedni a kereszts^állítá- sokat, amelyeket most olyan botrá­nyos módon folytatnak, az országban. Azért vetem fel a kérdést ilyen ag- gódóan, mert számunkra ez rendkívül fontos. Nagyon anyagigényes üzemeink vannak, sok ércet, vasat, kokszot és másféle anyagot használunk fel, és ha nálunk zavarok lesz­nek a szállítással igen komoly problémákkal kerülünk szembe. tovább erősítjük kapcsolatot a dolgozó tömegekkel ’ Végezetül hadd mondjam meg: Azé hiszem, ennek a kongresszusnak szá­munkra legnagyobb tanulsága az, hogy továbbra is szoros kapcsolatot tartunk a dolgozó tömegekkel. Ennek meg van minden biztosítéka. Fár­tunk Vezetői kint élnek a tömegek között, közvetlenül kapják meg érte­süléseiket a dolgozó nép véleményé­ről, közvetlenül vannak tájékoztatva. nem úgy, mint az .elmúlt időkben. A magunk részéről, saját terüle­tünkön, soha sem fogjuk megenged­ni, hogy a régi rossz állapotok vis­szatérjenek. Lent élve a dolgozó tö­megek között, mindent elkövetünk, hogy torzításmentesen vigyük le pár­tunk helyes, a dolgozó ncp érdekét szolgáló politikáját. (Hosszantartó, nagy taps.) A pártkongresszus negyedik napjának délutáni ülése A csütörtök délutáni ülésen első­nek Larsen Reidar Thoralf, a Nor­vég Kommunista Párt Központi Bi­zottságának titkára üdvözölte a kongresszust. Ezután Fritjof Lager, a Svéd Kom­munista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja fejezte ki pártja Központi Bizottságának jókívánságait. Ezt követően Abdallah Maddje ri, a Tuniszi Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel, sok sikert kívánva a kongresszus mun­kájához. Utána Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára a Központi Bizottság beszámolójának a nemzet­közi kapcsolatokkal foglalkozó részé­hez szólt hozzá. A többi között ki­jelentette: Kis» Károly: Mi minden országgal normális államközi kapcsolatokra törekszünk — a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása alapján Külpolitikánk következetes alap­elve, hogy a szilárd testvéri kapcso­latok megteremtésével és szakadat­lan erősítésével össze kell fognunk valamennyi szocializmust építő or­szággal, elsősorban a szocialista tábor vezető erejével, a Szovjetunió­val. A szocialista tábor mindinkább erősödő egysége és szoros gazdasági kapcsolata a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik rendkívül fontos ténye­zője. Az ellenforradalom leverése óta a szocialista országokhoz fűződő kap­csolataink még jobban erősödtek és kiterjedtek. Ez a szórt» baráti kap­csolat a legteljesebb egyenjogúság és szuvérénitásunk,, kölcsönös tisztelet­ben tartásának aíapján fejlődik. Ez a jellemvonás gyökeresen megkülönbözteti a szocialista tá­bor országainak szövetségét min­den korábbi szövetségi kötelék­től. amely államiságunk kiala­kulása óta egyik, vagy másik országhoz kötötte Magyarorszá­got. A tőkés országokkal kialakított kapcsolataink az ellenforradalom után megromlottak, jóllehet e kap­csolatok 1956 első felében már-már normalizálódtak. 8 Az imperialisták a legutóbbi há­rom esztendőben erőnek erejével igyekeztek, hogy elgáncsoljanak bennünket, s i>em riadtak, sőt, még ma sem riadnak vissza, hogy hazánk, népünk rágalma­zásával mérgezzék a nemzetközi kapcsolatok légkörét. Pártunk és kormányunk nagyon helyesen megállapította és követte azt a külpolitikai irányvonalat, hogy mi minden országgal normális állam­közi kapcsolatok megteremtésére, illetve fenntartására törekszünk, ha a másik fél is érvényesíti a bel- ügyekbe való be nem avatkozás és szuverénitás kölcsönös tiszteletben- tartásának alapelveit a nemzetközi kapcsolatok építésének gyakorlatá­ban. Nem engedhettünk semmiféle kül­ső nyomásnak, amikor nyakunkra akarták küldeni a törvénytelenül kijelölt ENSZ-bizottságot és az ENSZ megbízottat, hogy beavatkozzanak bel ügyeinkbe, s itt „vizsgálatokat"’ folytassanak. Kádár elvtárs beszámolójában be­szélt arról, hogy bár a nemzetközi helyzetben az utóbbi időben enyhü­lés állt be, a kapitalista országokban még vannak és működnek nem je­lentéktelen békeellenes erők. Első­sorban áll ez az Egyesült Államokra. Kézzel fogható bizonyítéka ennek többek között az a tény, hbgy ugyan­akkor, amikor Eisenhower elnök úr és más vezető amerikai politikusok a nemzetközi helyzet enyhülésének, a békés egymás mellett élés meg­valósításának szükségességéről be­szélnek, megint csak az Egyesült Ál­lamok ENSZ-delegációja volt az, amely kierőszakolta, hogy tűzzék az ENSZ jelenleg folyó ülésszakának napirendjére az úgynevezett „ma­gyar kérdést”. Azok, akik ezt a napi­rendre tűzést kezdeményezték és ki­erőszakolták, jól tudják, hogy az ENSZ légkörének mérgezésén kívül ezzel semmi eredményt nem érhet­nek el. . Az a kísérletük, hogy belügye­inkbe beavatkozzanak, mint ez­vesznek az ENSZ közgyűlésének tel­jes ülésein, illetve a közgyűlés ide­jén működő hét bizottság munkájá­ban. A Magyar Népköztársaság tevé­kenyen résztvesz- az Európai Gazda­sági Bizottságban és albizottságaiban, valamint képviselteti magát a Szo­ciális és Gazdasági Tanács regionális gazdasági bizottságaiban. Résztveszünk az ENSZ technikai segélynyújtási program végrehajtá­sában, a gazdaságilag elmaradott országok technikai támogatásában. Tagjai vagyunk az ENSZ számos specializált intézményének. Aktív szerepet játszunk több nem­zetközi tömegszervezetben is: a Béke Világtanácsban, a Szakszervezeti Vi­lágszövetségben, a Demokratikus If­júsági Világszövetségben, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetségben, a Demokratikus Jogászok Nemzet­közi Szövetségében és másutt. Mint­egy 280 nemzetközi szervezetben van magyar képviselő. A tőkés országokkal való kap­csolataink normalizálásában kü­lönös fontosságot tulajdonítot­tunk cs tulajdonítunk Ausztriá­nak. Ügy véljük, nemcsak a két ország érdeke, hanem az általános nemzet­közi helyzet is szükségessé teszi a jószomszédi viszony kialakítását. Ebbén a vonatkozásban néhány terü­leten már örvendetes javulás tapasz­talható, de olykor-olykor még érez­zük azokat az erőket, amelyek első­sorban felelősek a magyar—osztrák viszony súlyos megromlásáért. Mi mindent megteszünk, hogy a mutatkozó javulási tendencia uralkodjék a két ország kapcso­lataiban, s eltűnjenek az összes $ hidegháborús elemek a magyar­osztrák viszonyból. Örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy hazánk egyre teljesebb kapcsolatba kerül azokkal az afrikai és ázsiai országokkal, amelyek nem­rég még az imperialista gyarmatosí­tók igájában sínylődtek, s ma már rátértek a nemzeti függetlenség út­jára. Nem véletlen, hogy ez országok többségében kudarcba fulladt az a rágalomhadjárat, amelyet az impe­rialista propaganda gépezet indított ellenünk, s itt-ott ma is folytat. Ma már számos ilyen országgal nagy­követségi szántén tartjuk fenn dip­lomáciai kapcsolatainkat. Ezután a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a testvérpártok kapcsola­tairól szólt Kiss Károly. Hangsú­lyozta: a legutóbbi három évben kommunista testvérpártjainkkal való kapcsolataink erősebbé, sokrétűbbé váltak. E kapcsolatok a kommunista és a munkáspártok 1957-es moszkvai nyilatkozata szellemében a kölcsönös megbecsülés, a nemzetközi kommu­nista mozgalom eszmei-politikai egy­sége és az egyes országok kommu­nista pártjai önállóságának alapjára épültek. Major Tamás, a Központi Bizott­ság tagja, a Nemzeti Színház igaz­gatója, budapesti küldött felszólalá­sában kulturális életünk gazdago­dásáról beszélt. előtt már annyiszor, ezúttal Is kudarcba fog fulladni Népi demokratikus államunk a békés egymás mellett élés politikája szellemében sok országgal diplomá­ciai, gazdasági, külkereskedelmi; kulturális kapcsolatot tart fenn. Egy­értelműen meghatározza külpoliti­kánkat, hogy tagjai vagyunk a var­sói szerződésnek, résztveszünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának munkájában, tagjai vagyunk, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, s ott állandó küldöttséggel képvisel­tetjük magunkat. Küldötteink rendszeresen részt­Rérész Géza s Néphadseregünk katonái szilárdan védelmezik szocialista vívmányainkat és népünk békéjét A következő felszólaló Révész Géza vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, a Központi Bizottság tagja volt. — Dolgozó népünkkel együtt a magyar néphadsereg személyi állo­mánya is lelkesen, nagy várakozás­sal készült pártunk e nagyjelentő­ségű kongresszusára — hangoztatta. — Néphadseregünkben a kommunis­ták és pártonkívüliek széleskörben megvitatták a kongresszusi irányel­veket, egységesen állást foglaltak céljai mellett, mert ezekben hazánk felvirágoztatásának további nagy­szerű programját látják. — Néphadseregünk az ellenforra­dalmi lázadás leverése óta pártunk irányításával jelentősen fejlődött. Az ellenforradalom elleni liarcban a testvéri fegyveres testületekkel együtt megedződött, újjászületett. Tisztikarunk ma politikailag egysé­gesebb és szilárdabb, hivatástudata magasabbfokú, mint az ellenforra­dalmat megelőző években volt. Néphadseregünk katonái — dol­gozó népünk fiai, munkás és dol­gozó paraszt fiatalok, s ez kifejezi azt, hogy hadseregünk valóban a népé, valóban a munkásosz­tály és a vele szövetséges dolgo­zó parasztság érdekeinek fegyve­res védelmezője. Ezernyi sz&i fűzi össze dolgozó né­pünkkel, s mi azon fáradozunk, hogy ezek a szálak mind erősebbek, el- téphetetlenébbek legyenek. Ezért leg­fontosabb feladatunknak tartottuk és tartjuk néphadseregünk erkölcsi, politikai szilárdságának megerősíté­sét, a harckészültség és a proletár- iiatalom iránti felelősségérzet magas fokra emelését. Révész Géza a továbbiakban han­goztatta, hogy népünk abban a tudatban végez­heti építő munkáját: hadserege — szoros egységben a Szovjet­unió és a szocialista tábor orszá- 1 gainak hadseregeivel — megbíz­hatóan őrködik békés életén, ké­szen áll a béke és a szocializmus ellenségei támadó kísérleteinek visszaverésére. — Ez az erő nem az agresszió cél­jait szolgaija. A szocialista tábor országai nem fenyegetnek, nem ve­szélyeztetnek senkit. Mi nem aka­runk háborút, sőt készen állunk a legmesszebbmenő leszerelésre —, de természetesen nem egyoldalúan. Amíg a revansista nyugatnémet had­sereg erőltetett ütemű felfegyver­zése folyik, amíg atomfegyvert ad­nak Hitler volt tábornokai kezébe, amíg katonai támaszpontok hálózata épül hazánk és a szocialista tábor köré, addig nem mondhatunk le bé­kénknek és függetlenségünknek arról a biztosítékáról, amelyet a magyar néphadsereg jelent. — Néphadseregünk katonái min­den erejükkel arra törekednek, hogy pártunk vezetésével kivegyék részü­ket népünk építő munkájából, szi­lárdan együtt haladjanak a szocia­lista országok varsói szerződésben egyesült fegyveres erőivel, rendíthe­tetlenül védelmezzék szocialista vív­mányainkat, népünk békéjét, hazánk biztonságát — mondotta a kongresz- szus küldötteinek nagy tapsa közben felszólalása végén Révész Géza. Kiss Árpád * A technikai haladás - általános feltétele valamennyi célunk sikeres megvalósításának országokat szárnyalják túl, nemcsak, a termelés abszolút mennyiségében, hanem az egy főre jutó termelé- enység tekintetében is. A két rendszer gazdasági verse­nyének kimenetele azon múlik, melyik rendszer tudja a munka magasabb termelékenységét el­érni. — A társadalmi munka termelé­kenységének emelkedése szorosan összefügg a technikai kultúrával — folytatta. — Ebben rejlik a műszaki fejlesztés alapvető politikai jelentő­sége. A szocialista tábor e téren elért eredményeit az egész világ előtt kéz­zelfoghatóan bizonyították be a Szovjetunió történelmet alakító si­kerei a. világűr meghódításában. Kiss Árpád ezután hangsúlyozta* hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása óta a nép­gazdaság tervezésével és irányításá­val összhangban munkálkodunk az ipar technikai színvonalának emelé­séért. Ez szerves része a népgazda­sági tervekben foglalt szocialista épí­tésnek. Az utóbbi években születtek ugyan komoly eredmények, de ezek még korántsem kielégítőek, az év első tíz hónapjában az ipari termelés átlagban II százalékban emel­kedett a megelőző évhez képest, a termelékenység viszont csak 4 száza­lékkal. Hazánk körülményei között azért is különösen fontos a termelés magas technikai kultúrája, mert enélkül állandóan gátolná a nép­gazdaság fejlesztését az ország nyers­anyag- és energiahelyzetének kor­látja. A világpiacon is hátrányos helyzetbe kerülnénk, ha a népgazda­ság számára hiányzó nyersanyagokat korszerűtlen késztermékek exportjá­val kísérelnénk megszerezni. Teljesen indokolt volt tehát, hogy már a hároméves tervben megfelelő minőségű anyagok gyártásával és felhasználásával, ipari termelő berendezéseink technikai fejlesztéséval javítsuk a fajlagos anyagfelhasználást, és az energia hasznosítási fokát. Az eredmények már mutatkoznak* Az ipari termelés, a számítások sze­rint, jövőre mintegy nyolc százalék­kal lesz magasabb a hároméves terv esedékes előírásainál, ugyanakkor a széntermelést körülbelül négy szá­zalékkal lehet majd csökkenteni a hároméves tervhez képest, mert ez is fedezi az ipar tovább növekvő ter­melését. A gépiparban három év alatt körülbelül 55 százalékos emel­kedést érünk el, viszont a hozzávaló acél felhasználását csak mintegy 30 százalékkal kell növelni. Ez azt je­lenti, hogy a hároméves terv végén gépiparunk ugyanannyi nyersanyag­ból csaknem 20 százalékkal több ér­téket állít majd elő, mint 1957-ben. A párt és a kormány az elmúlt években egyre nagyobb gondot fordított az alapanyag és az energiatermelés korszerűsítésére s ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két évben egyenletesen, lényegében zavar­talan volt az anyag- és energia- ellátásunk. Kiss Árpád ezután rámutatott ar­ra, hogy a második ötéves terv idő­szakában a műszaki színvonal fej­lesztésének három alapvető fontos­ságú területe van. Az első: ésszerűb­ben kell gazdálkodni az energiahor­dozókkal. A második: az egész ipar­ban, különösen az átlagosnál na­gyobb mértékben fejlesztendő Ipar­ágakban, új technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A harmadik feladat pedig az, hogy növeljük a vegyipar, különösen a műanyagipar súlyát a termelésben és a vegyipar termékeit fokozottan használjuk az ipar többi ágazatában, elsősorban a könnyű­iparban és a gépiparban. Az első feladattal kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy az energia­gazdálkodásban a hároméves terv idején eredményes munkát végez­tünk. Korszerűsítettük és gazdasá­gosabbá tettük az energiatermelő és átalakító berendezéseket, növeltük azok hatásfokát Ezt a munkát foly­tatnunk kell. Ezenkívül a második ötéves terv időszakában kedvező változásokat iß előirányozhatunk az energiaforrások összetételén. A Szov­jetunió ugyanis, túlnyomóré&zbcu saját költségén, kiépítette az európai népi demokratikus országok felé a kőolaj-távvezetéket így mi is nagy- mennyiségben importálhatunk nyers­olajat. Energiamérlegünkben tehái a szénfelhasználást csökkenthetjük, mert különösen a vasúti vontatás­ban és a mezőgazdaságban sokkal több diesel-olajat használhatunk fel. Az Ipari technológiai folyama­tok korszerűsítésének alapvető módszere, hogy nem elszigetelten egy-egy Iparágban, vagy egy-egy gyártmány előállításánál kell csökkenteni a munkaráfordítást, hanem az egész termelési folya­matot kell nézni, az össztársa­dalmi munkaráfordítást kell csökkenteni. nem törődve azzal sem, ha az össz­társadalmi munkaráfordítás esküi­ken lése közben egy-egy iparágban, vagy egy-egy munkafolyamatnál lál- (Folytatás a 3. oldalon») hivatal elnöke elöljáróban rámuta­tott arra, hogy a két világrendszer békés versenyében a szocialista or­szágok már túlszárnyalták a kapita­lista országok átlagát. Most az a cél, bogy a legfejlettebb kapitalista Karkész Sándor, Pest megyei kül­dött, a Szerszámgépfejlesztő Intézet kutató mérnöke volt a következő fel­szólaló. Utána Kiss Árpád, a Központi Bizottság tagja, az Országos Terv-

Next

/
Thumbnails
Contents