Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek

msamumíi

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XV, évfdlyam 286■ sasán*

Ara 50 fillér ^

.1959 december 5, szombat

r

Kádár János elvtárs válasza az első és második napirendi pontra

(3. oldal)

A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának negyedik és ötödik napja

Prieszol József élvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Borsod megyei ipártbizottság első titkára csütörtökön szólalt fel az MSZMP VII. kong- otesszusán. Beszédében ismertette a.

megye politikai és gazdasági eredményeit, különösen kiemelte azokat az eredményeket, amelyeket a párt- kongresszus tiszteletére indított versenyben értek el a dolgozók. Hangsúlyozta, hogy ezek a sikerek a párt

helyes politikájának eredményeként születtek, s e politikát folytatva kell dolgoznunk a jövőben Is.

Prieszol elvtárs beszédét az alábbiakban közöljük.

Prieszol József:

Borsodban is vigyáztunk a párt egységére és ason munkálkodtunk, hogy a párt tömegbefolyása állandóan erősödjön

Tisztelt pártkongresszus! Kedves Ki.vtársak! Engedjék, meg, hogy Borsod megye küldöttei neveben, a borsodi kommunisták nevében harcos, elvtársi üdvözletünket tolmácsoljuk a kongresszus minden egyes résztvevője felé. (Taps.) És rögtön hozzáteszem, hogy a borsodi küldöttek — de talán azt hiszem, elmondhatnánk: Borsod dolgozói — minthogy már vannak értesüléseink a megyéből — mélységesen egyetértünk a kongresszusi beszámolókkal és az itt elhangzó felszólalásokkal.

Véleményünk szerint óriási jelentőségű ez a kongresszus és rendkívül sokat tanulunk anyagából. Megyénk dolgozói a rádiók előtt ülve hallgatják és röpgyűléseken tárgyalják meg — már most, menetközben — a kongresszus beszámolóit.

Örömmel jelenthetjük, hogy Borsod megye üzemei teljesítették évi tervüket

Minden jel arra mutat, hogy rendkívül jó hatást vált ki dolgozóink széles körében pártunk VII. kongresszusa. Megyénk, Borsod megye úgy ismeretes, hogy az ország egyik legnagyobb ipari megyéje (bár utasítás van már arra, hogy ezt ne nagyon hirdetgessük, ne sokat beszéljünk erről, mert ennek aztán az lesz az ára, hogy mindig kevesebb traktort kapunk a mezőgazdaság részére, azzal a felkiáltással: minek az egy ipari megyének?!) (Derültség.)

A mi megyénkben —■ ha az országos tervet nézem — termelik az ország kitermelt szénmennyiségének 26,6 százalékát, a villamosenergiának 40 százalékát, a vegyipar 42 százalékát, az acélnak 70,2 százalékát, a hengerelt acélnak 76,4 százalékát. Ha ezeket a számokat ismerjük, akkor már előttünk a kép, hogy milyen nagyjelentőségű dolog az, ha Borsod megyében az ipari üzemek teljesítik és túlteljesítik térvüket.

Örömmel és büszkén jelenthetjük a kongresszusnak, hogy Borsod megye üzemei a mai napig teljesítették az évi tervüket, sőt a legjelentősebb üzemeink már 105 százalékra teljesítették ezévi tervüket.

Jelenteni tudom a kongresszusnak, hogy

Borsod dolgozóinak felajánlása a kongresszus tiszteletére mintegy 496 millió forint értékű volt. Tegnap azt jelentette ipari osztályunk, hogy megvizsgálták a teljesítés kérdését. Az eredmény: Borsod dolgozói 720 millió forint értékben teljesítették — tegnapi napig — felajánlásukat. (Taps.)

Szeretnénk az Építési Minisztériumnak is örömet szerezni és ezért megmondjuk itt, a kongresszus színe előtt: tegnapi telefon jelentés útján közölték a Borsodi Építőipari Tröszt dolgozói, hogy december 15-ére teljesítik évi tervüket. (Taps.) Akik ismerik a kérdést, tudják, hogy ez óriási jelentőségű dolog; különösen az tudja, aki a lakásépítkezések lemaradását ismeri.

A párt politikája helyes — és ez a helyes politika az alapja annak, hogy sikeresen építhessük a szocializmust

Az elért szép eredmények azt bizonyítják, hogy nem egészen úgy van a dolog, ahogy ellenségeink közül sokan remélték. Most már napnál is világosabban látszik, hogy helyes volt pártunk politikája akkor, amikor a leghatározottabban felhívta a kommunisták figyelmét arra, hogy a termelés, a termelékenység és ezen belül a gazdaságosság kérdéseivel kötelessége minden kommunistának lelkiismeretesen foglalkozni, mert ez az alapja annak, hogy a dolgozók életszínvonalát emelni tudjuk, hogy a szocializmus építését sikeresen vigyük előbbre.

Az ellenségeink annakidején '— de még napjainkban is — nagy előszeretettel igyekeztek „meggyőzni”1 minket, kommunistákat, pártmunkásokat arról, hogy mi az ördögnek avatkoznak bele a kommunisták a termelés kérdéseibe; helyesebben: a. pártszervezeteket csak a pártépítés gondolata foglalkoztassa, hiszen itt vannak kiváló műszaki dolgozóink, elég, ha azok foglalkoznak a termelés kérdéseivel.

Emlékezünk még arra az aktívára, amely 1956 decemberében volt Borisodban — Apró elvtárs is részt vett

rajta. Szinte artikulátlan hangon követelték egyes demagógok, az asztalt verve, hogy miért nem a személyi kérdéseket tűzzük napirendre, hiszen ez a legfontosabb kérdés napjainkban; miért nem indítunk kíméletlen harcot azok ellen, akik valamilyen módon kompromittálták magukat é9 miért akarjuk mi most a termelő munkát előtérbe helyezni, amikor ezzel még ráérünk.

Az országban a vérkeringés abban az időben majdnem teljesen megszűnt. Nyersanyagot az ország üzemei nem kaptak, nem kaptak szenet az iskolák, az üzemek. Világos, hogy helyes volt a mi álláspontunk, amikor azt mondottuk, hogy a személyi kérdésekkel most nem foglalkozunk, erre a kérdésre később visszatérünk, induljon meg az élet Borsod megyében, termeljenek az üzemek, ' termeljenek a bányáink, majd utána beszélgetünk a többi kérdésről; de egyben már figyelembe vesz- szük, hogy milyen magatartást tanúsítottak ez alatt az idő alatt azok, akik az ellenforradalom idején hibát követtek el, segítenek-e nekünk az élet megindításában, a termelő munka fokozásában. Sokan és nagyon jól megállták a helyüket.

Ez nem azt jelenti, hogy. a pártépítés munkáját elhanyagoltuk volna Borsodban. Nem. Nagyon vigyáztunk a párt egységére, nagyon vigyáztunk arra, hogy pártunk nap- iól-napra erősödjék,

nagyon vigyáztunk arra, hogy a párt tömegbefolyása napról- napra erősebb legyen és most jelenthetjük a kongresszusnak, hogy bár párttagságunk létszáma nem olyan, mint a múltban volt,

— még csak 36 ezer tagja van Borsod megyében pártunknak, — de tömegbefolyása jóval nagyobb, sokkal nagyobb, mint valaha is, amikor még tömegpárt volt pártunk Borsod megyében.

így a dolgok természeténél fogva, minthogy már a termelés kérdéseivel kezdtem, engedjék meg, hogy az ipar irányításáról szóljak, a termelés pártellenőrzéséről. Bár erről a kérdésről előttem többen felszólaltak, mégis szükségesnek látjuk, hogy a. kongresszus előtt szóljunk róla, mert szeretnénk az illetékes elvtársak figyelmét felhívni ezekre a dolgokra.

A termelés pártellenőrzéséről

A termelés párteilenőrzésének kérdéséről szeretnék' szólni, mégpedig a következő vonatkozásban: Miért félnek igen sokan ma is a termelés pártellenőrzésétől? Vegyük először az ellenséget. Az ellenség fél attól — ha jó a termelés pártellenőrzése —, hogy az esetleges hibákat, vagy mulasztásokat ez a pártellenőrzés felveti. A becsületes emberek viszont az olyanfajta pártellenőrzéstől félnek, amely nem segíti munkájukat, nem viszi előre a termelést és csak bosszúságot okoz a műszakiaknak.

Jelenthetjük, hogy ezen a téren — minthogy a kérdésekkel rendkívül sokat foglalkoztunk, de sajnos, mégsem eleget — tudtunk eredményeket elérni és ma már büszkén mondhatjuk, hogy vannak igazgatóink, akik veszik maguknak azt a bátorságot, hogy bejönnek a megyebizottsághoz — mint például Monos elvtárs is — és nyugodt lélekkel merik kérni, hogy kezdjük meg a termelés pártellenőrzését az ő területükön, mert úgy érzik, hogy valami nincs rendben. Nyugodtan mondhatjuk, hogy

legjelentősebb üzemeink igazgatói bátran és őszintén kérik a segítséget azért, mert nem engedtük meg, hogy olyan elvtársak menjenek ki a termelés párt- ellenőrzése során, akik műszakilag nem elég képzettek ahhoz,

. hogy annak a területnek a problémáit megismerjék.

Olyan elvtársak mennek ki, akik valóban alaposan és mélyen foglalkoznak a kérdésekkel és mernek bátran támaszkodni a becsületes emberek segítségére, meghallgatják véleményüket, meghallgatják a műszakiak véleményét, megtárgyalják a kérdéseket, keresik a megoldás lehetőségeit, és ha megtalálják, jól megjelölik, hogy mi a tennivaló, s azt azután jelentik a megyebizottságnak. Elvtársainkkal meg tudtuk értetni, hogy a termelés pártellen őrzése során szun^eleikti tanúi nk>k keli sa*

Prieszol József elvtárs beszél

ját műszaki feladataik minél sikeresebb megoldása érdekében és szüntelenül tanítaniok kell minden becsületes embert, hogy a gazda szemével nézzek népgazdaságunk egész területét és a maguk szűk munkaterületét is. ahol dolgoznak. Ahol ezt el tudjuk érni, ott eredményeink nap- ról-napra fokozódnak.

Meg tudtuk értetni igazgatóinkkal is — elsősorban a kommunista igazgatókkal —, hogy műszaki feladataik megoldása mellett egy kommunista igazgatónak politikai feladatai is vannak az üzemben és a kommunista szemével kell néznie a problémákat.

Szép példákat mondhatunk el arról, hogy ahol Borsod megyében a kommunista igazgatók így dolgoznak, nagyon jó eredményeket tudnak felmutatni.

Egyik pártértekezletünk utasításként adta a kommunista igazgatóknak, hogy kötelességük saját üzemükben az ifjúság problémájával, nevelésével, szakmai, de ahol tehetik, politikai, kulturális nevelésével is foglalkozni, és kötelesek az ifjúságot úgy

támogatni, hogy merjenek kezdeményezni.

A borsodi KISZ-fiatalok ott, ahol a szakmai vezetés így megtárgyalta a dolgokat, a termelő munka különböző frontjain, területein igen komoly eredményeket értek el.

Ebben az évben a háromnegyed év végéig Borsod megye KISZ-fiataljai 114 millió forintot takarítottak meg anyagtakarékosság útján, vagy társadalmi munkával, vagy vas és más anyagok gyűjtésével, amelyek eddig a lomba kerültek, vagy használhatatlanná váltak. A fiatalok lelkesen dolgoznak, mert látják, hogy van értelme annak a munkának, amelyet végeznek.«

Talán csak a következőket jegyezném még meg. Elvtársaink közül nagyon sokan valami rendkívül titokzatos, komplikált dolognak tartják a termelés pártellenorzését. Pedig nem valami rendkívül bonyolult dologról van szó.

Egészen egyszerű eszközökkel, jóakarattal, hozzáértéssel meg tudjuk oldani a termelés pártellenőrzését, ha valóban a gazda szemével nézzük ezeket a kérdéseket.

Több segítséget kérünk és várunk a minisztériumoktól

Ahhoz azonban, hogy elvtársaink a gazda szemével nézzék a dolgokat, — ugyanezt meg kell követelnünk a felsőbb, parancsnoki beosztású elvtársaktól is. — Gondolunk itt elsősorban a minisztériumokra. Meg kell mondanunk, sajnos — három minisztérium kivételével — nekünk nem jók a kapcsolataink a minisztériumokkal. A kivétel a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Nehézipari Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium. Bár hozzá kell tennem, hogy még ezekkel a minisztériumokkal sem a legjobb a viszonyunk, mert itt is csak arról van szó, hogy mi tart-» juk a kapcsolatokat a miniszterekkel (?s a miniszterhelyettes elvtársakkal, velük valóban megbeszéljük a dolgokat, tőlük kapunk is segítséget, ők veszik magúknak azt a fáradságod

hogy megtárgyalják velünk a problémákat, — de nem követelik meg saját beosztottaiktól, hogy ők is ugyanezt tegyék.

Javaslom a kongresszus előtt*, most, amikor a minisztériumok párt- bizottságai megkezdik a munkát, tanácskozzék meg saját területükön is a termelés pártellenőrzését abban a formában, hogy hogyan tartják a kapcsolatot a minisztérium középká- derei a területi pártbizottságokkal, felkeresik-e ezeket a pártbizottságokat és megtanácskozzák-e velük a problémákat, vagy sem.

Néhány konkrét példával illusztrálom, mi a következményt? a nosss* kapcsolatnak.

Mi most már hetek, őta vftaf&ö- tfíotofeuró 9 2. oldalon.)