Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

19

ES ZAKMAGY ARORSZÄG

Péntek, 1959. december Í5.

FÜREDI KOMÉDT Ä SOK í P8«3' °Peretl «Sbemulatéja 1 ull£;1J1 IVU1UILU1A3UA a Miskolci Nemzeti Színházban

Bj magyar operett “if?1“

m. újjászületett Miskolci Nemzeti Szánkásban. Négy éve is elmúlt már, hogy ősbemutató előadásban olyan operettet láttunk Miskolcon, amely erről a színpadról elindulva haladt a siker, az országos hírnév útján, örülünk neki, hogy színházunk alig két héttel újranyítása után új magyar zenés művet avatott és indított el — szilárdan hisszük — nagy közönségsikert ígérő útjára. A miskolci színjátszásban ‘nemes hagyomány az új darabok bemutatása. Az elmúlt években nem eg^ darab erről a színpadról indulva lett országosan ismertté, híressé. Ebben az évadban a színház már tartott egy ősbemutatót — próNádassy Anna és Szili János

zaá darabbal; most láttuk a másodikat — új magyar operettel. Helyesen tette a színház, hogy visszatért ehhez a tradícióhoz.

Hajdú Júlia ismert zeneszerzőnk neve fémjelzi a darabot. Szövegkönyvét Kaszó Elek és Tóth Miklós írta. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy régen hallottunk ilyen jó operett-librettót. A szöveg szinte zene nélkül, vígjátékként is megállná a helyét; Feltétlen érdeme a szövegkönyv íróinak, hogy az operett ismert kötöttségein lazítottak, történetük nem az agyonúnt bécsi századfordulót idézi, hanem a magyar múlt egy — jelentőségében igen fontos — moz^ zanatát «tárja élénké 1830-ban, a magyar színészet hőskorában játszódik a darab, amikor a magyar színészek r— a Habsburg uralkodóház minden németesítő önkénye ellenére — városról városra vándorolva terjesztették a magyar szót és tartották ébren a magyarságban a szabadság reményét. Az osztrák hatóságok mindenütt, ahol csak tehették, meggátolták az előadások megtartását. Nem adtak helyet a színjátszásnak, vagy éppen ^életveszélyesnek” nyilvánították az esetleg rendelkezésre álló deszkaszín- bázat. így történt annakidején Bala- tonfüreden is, ahol Kisfaludy Sándor kezdeményezésére — történetünk idejében kezdték el társadalmi erőből a balatonfüredi kőszínház felépítését. Ekörül a történelmi tény körül játszódik Pataky Vilma színésznő és Sümeghy Károly ulánuskapitány szerelmének romantikus históriája. Sok emberség, sok derű, érdekes és meglepő fordulatokkal sűrűn tűzdelt meseszövés jellemzi a librettót, amely a jó alapot szolgáltatta mind a zeneszerzőnek, mind a rendezőnek, mind pedig a szereplő művészeknek a jólsikerült operett és ugyancsak jólslke- rült előadás megteremtéséhez.

Hajdú Júlia ez alkalommal mutatkozott be először operett-komponistaként. Érdeklődéssel vártuk az ismert és népszerű zeneszerző új oldalát bemutató művet. Várakozásunkban nem csalódtunk. Az operett muzsikája egészében véve jó, kellemes, egyes betétszámai fülbemászóak és nem egy közülük rövidesen közismert lehet; közzenéi, a táncbetétek kísérő- számai jó hatásúak. Nem okoz észrevehető zavart az sem, hogy a százharminc év előtti történet és zene között a hangulati egység nem a legtökéletesebb és olykor-olykor mintha ismert melódiák motívum-foszlányai érintenék fülünket; Szórakoztat, ringat a muzsika, hatásosan festi alá a történéseket, kellemes«, művészi élményt ad és ezért csak a magasfokú dicséret hangján szólhatunk Hajdú Juha munkájáról. Hasonló dicsérettel kell megemlékeznünk Vi|ágh Elemér művészi teljesítményéről, az operett zenei anyagának remek Viangs szereléséről.

A Füredi komédiások

rendezte. Ha fentebb azt említettük, hogy a miskolci színháznál nemes hagyomány az új darabok bemutatása, fokozottabban áll ez a megállapítás Orosz Györgyre, aki számos ősbemutató rendezője, számos új darab országos sikerének bábája volt. Ezal- kalommal is meglátszott' avatott keze az előadáson. A produkció mindvégig eleven, pergő, hangulatos. Már az első percekben fi került a rendezőnek megteremtenie a kor hangulatát. Nagyon ügyes és hatásos a nantomim előjáték beállítása, a nagy statisztéria mozgatása. Érződik az előadásból a vándorszínészet hőskorának levegője, a könnyű vígjátéki hangulat fölött érezhetően lebeg az elkeseredett harci hangulat, az osztrák császár és a pénz mindenható hatalmával dacoló, végülis a füredi színház megépítésében győzedelmeskedő nemzeti érzés. Orosz a gyakorlott operettrendező biztonságával mozgatja szereplőit, beállításai azonban sehol nem csúsznak a m eg szók otts ágba, újak, hatásosak, művésziek. (Egy-két „abgang” és hosszúnak tűnő szünet szorulhat javításra.) A cselekmény pergése talán csak egy helyen törik meg: az első felvonás álomkép-táncjeleneténél. Viszont az olyan szép volt, hogy bőven kárpótolt a gyengén érezhető törésért.

A darab táncainak koreográfiáját Gyuricza Ottó és Bodrogi Zoltán készítette. A táncok közül elsőként a már említett álomképet kell említenünk, mint legszebbet, a második felvonás-végi magyaros — palotás és csárdás motívumokból álló — kompozíciót, mint leghatásosabbat. Általában jólsikerültek az egyéb kari táncok, valamint a színészek táncszámai is, még akkor is, ha Gyuricza táncainál ritka-helyenként önismétlést éreztünk. A tánckar tagjai igen nagy mértékben részesei a sikernek és közülük is ki kell emelnünk Lengyel Annamáriát és Bodrogi Zoltánt álomképbeli művészi duettjükért. — Tetszetősök és nagyon hatásosak Snki Antal díszletei, amelyek szinte azt a látszatot keltik, mintha a játék egy óriás méretű, korabeli rézkarc meg- elevenedéseként folyna. — Molnár Sári jelmezei általában ízlésesek, szépek, korhűek, pusztán egy-két ruhával és lábbelivel (pl. Málika rövid ruhája és mai, tűsarkú cipője) nem érthetünk egyet.

san” kellene levennie a lábáról, Ebben az értelmezésben formálta meg Vilma alakját Nádassy Anna sok bájjal, művésziséggel, emberien, remek szopránjának megcsillogtatá- sával. Olykor-olykor vigyáznia kellene, hogy nagyszerűen formált hősnő-alakját pillanatnyi komikai villanások ne zavarják. A császár ruhájába bújt magyar tisztet, akiben végülis győzedelmeskedik az egyenruha fölött a szív, Szili János hitelesen állította elénk. Talán első jeleneteiben, amikor még az igazi érzelemtől mentes császári tisztet alakítja, valamivel halványabb, de a Vilmával való kapcsolat megszületése után jól érzékelteti a Sümeghyben végbemenő lelki átformálódást, örömmel hallgattuk énekszámait; „konsternációs” gesztusai szükségtelenek.

A pénzimádó és mindent csak a pénzen át néző marhakereskedő alakját sok derűvel és igen éles vonásokkal keltette életre Fehér Tibor Já- szai-díjas. Művészi mértéktartással kerülte el a szerep túl játszási lehetőségeinek buktatóit és nagyon jól- sikerülten ábrázolta a'pénz megszállottját a maga visszataszító, de egyben nevettető valójában. Felesége, a rangkórds Duduczné* Márffy Vera remek alakításában, a parvenű művészi tökéllyel formált gúnyrajza volt. Lányuk, Málika 'fiatal, könnyen szerelemre gyűlő bakfis; kedves, üde teremtés. Vass Mari játszotta, táncolta és énekelte ezt a szerepet sok bájjal, kedvesen, ügyesen, a fiatalság üdítő varázsát lopva a játékba és a színpadra. A darabnak talán legkedvesebb alakja és az előadás legjobban sikerült alakítása a fiatal Varga Gyula 1 Bogdán-ja. A fiatal művész tehetségének ismét új oldalát mutatta be. Remekül táncol, mókázik, fáradhatatlanul dolgozik a darab sikeréért. akárcsak színpadi alakja az előadás közönségéért, — és legalább olyan sikerrel. Egy-egy gesztusa, arcjátéka a hangos nevetésben megnyilvánuló derű forrása percről-percre. Szerepe sok módot nyújt az olcsó sikervadász komédiázásra; de nem él ezzel az eszközzel, harsogó derűvel, de a jóízlés és művésziesség határán belül formálja figuráját.

A nemzet napszámosai, a magyar szó harcos színjátszói kis esooórtjá- nak vezetője volt Komlóssy Ferenc, akinek alakja Mikes Béla mély emberiességgel, igen jólsikerülten formált megjelenítésében hitelesen állt előttünk, kitűnő megjelénífőre talált a féltékeny szerelmes SzéDVölgyi színész alakja Takáts Lajos-ban. Á másik két vándorszínésszel már szűkmarkúbbak voltak a szerzők; Somló Mária es Beménv Gyula csak egy- egy erőteljes várt at-vonalat adhatott a kor szirteszeirol. Ugyancsak halványan rajzolták meg a szerzők Kisfaludy Sándor figuráját. Róla inkább csak besrrt+Atni kel tett volna, esetleg glorifikálni is, de néhány szóra — deus ex machina-ként — színpadra hozni mellőzhető lett volna. Gvar- mathv Ferenc — a szerep lehetőségein belül — a maximumot adva formálta;

A ■ szenilis öreg császári tábornok alakjában- Boross Jánost láttuk, amint éles vonásokkal karikírózta kij

Varga Gyula, Vass Mari, Fehér Tibor és Márffy Vera

Hajdú Júlia muzsikáját a színház zenekara Virágh Elemér betanításában és vezényletével tolmácsolta. A dirigens kiváló művészi érzékkel szólaltatta meg a melódiákat, a zenekar igen jó játékkal segítette a színpadot Még jobb lenne azonban, ha a nagy színházban nagyobb létszámú — elsősorban . a vonósok számában megnövelt — zenekart hallhatnánk.

Ilphánv az °P«rett egyes alak- ncsiailf ölül jaáról és azok formálóiról.

A darab központi hőse Pataky Vilma színésznő, a vándorszínészet korának hősi alakja, aki szenvedélyesen szereti a színjátszást, azért minden áldozatra kész, de érző, szeretet- re vágyó, őszinte ember is és ezért érthető, ha őszintén meg is szereti azt az alános-tisztet, akit „hivataloszakadatlan derűt keltve, az egész osztrák császári butaságot, korrupciót. Csiszár András a császári biztos alakját — igen helyesen — sok hivatali ridegséggel töltötte meg. Egy- egy érdekes színfolt volt Verdes Tamás hadnagya, Bánó Pál pincére, Palotay László tisztiszolgája. — Az öreg halász szép énekszámáért Vár- konyi Gyulát dicsérjük. És dicséretet érdemel a produkció sok#nás, kisebb szereplője, a tánckar és énekkar minden tagja az előadás sikerének segítéséért. y

Rűfeifl7Óctil • a Füredi komédiások

DCICJCH&UI. jólsikerült operett, jó az előadás és ha nagy lesz a közönségsikere, — márpedig lesz! — méltán megérdemli.

BENEDEK MIKLÓS

NAGYMISKOLCI KALAUZ:

Az Aranykoronától az Avas Szállóig

H

atalmas két emeletének hosszú ablaksoraival, utcai erkélyeivel előkeíően emelkedik ki a volt Almás- sy-kastély és a Sisári Kovács kúria közül — az Avas Szálló. A Szabadság- tér felett a vén Avas felé tekint. Sűrű, ivekbefutó, pilléres bejáratai, bolthelyiségei, mozija előtt rengeteg tömeg hullámzik, siet, sétál, utat enged a bemenőknek, akik szinte szünet nélkül érkeznek, Ömlenek befelé s szóródnak szét a belső helyiségekben. Nagy itt az ostrom. Helybeli és idegen látogatók, vendégek szálljak meg . ezt az eklektikus stílusú épületet. Az Avas Szálló a főutca vonzó erejének egyik főfészke s ma városunk idegenforgalmának egyik1 fontos tényezője.

Egyszersmind egy darab történelem. Nagy múltja van. Mostani formájában és tartalmában való megjelenését olyan korszakok előzik meg, melyek alakuló és fejlődő városunk társadalmi életére igen élesen rávilágítanak.

Mit is mondanak a feljegyzések, a kutatások, az emlékek?

A feudalizmus hőskorában a szálloda helyén jobbágytelek volt. A diósgyőri koronauradalom egyik része. A telek mintegy 1400 négyszögöles* nagyjából azonos kiterjedésű a mostanival. A XVIII. század közepéig ä diósgyőri koronauradalom zálogos bérlői birtokolják. A jobbágyi szolgáltatások beszedésére itt magtárt, illetőleg szérüskertet tartanak fenn. 1652-ben nemesi ház épül. A tulajdonos, Nyáry Zsigmond egyúttal kocsmát is nyit. Ezt később eladja a Dunántúlról Miskolcra költöző Dőry- családnak. Mária Terézia idején Grassalkovich Antal kamaraelnök a királynő kívánságára a diósgyőri koronauradalomnak juttatja. Ebből a termelői borkimérésből a XVIII. század folyamán vendégfogadó lesz. A régi iratok hol Aranykorona, hol Korona néven emlegetik, utalva arra, hogy a koronauradalomé. Komáromy József kutatásai nyomain napjainkban előkerült egyik építési tervrajz, Klir Vencel híres miskolci kőmivesmes- ter 1798-as tervrajza feltünteti a fogadó 1798 előtti valóságos és az 1798 utáni időkre tervbevett képét. Az elődépület négyszögletű, garádicsos ház, barokkos, kosáríves boltozató kapuval, árkádos oszlopsorokkal, a főutcára (akkori Piac-utca) néző szalagkeretes, könyöklővel ellátott ablakokkal. Zárt udvara van. A Piacutca felé eső épületszárny vendéglő, az északi szárny vendégszobákból áll. Az egykori kocsma vendégfogadóvá fejlődésének társadalmi háttere a XVIII. században jelentkező feudális abszolutizmussal párosuló üzleti szellem terjedése. A Miskolcra beköltözött görög kereskedők részint külföldi, főképp német, részint a Habsburg párti magyar urakkal üzleti kapcsolatba lépnek. Áruikkal, főleg a díszes textilekkel csakúgy vonzzák a lipcsei, bécsi és hazai pénzesurakat Miskolcra. A Piac-utca itteni szakaszán feltűnően élénk kereskedés zajlik. Az Aranykorona valóságos átjáróháza a jövő-menő üzletembereknek, s zárt udvara valóságos kis szekértábor. A vendégfogadó említett épülete hova-tovább szűknek bizonyul. Izdenczy Antal diósgyőri prefektus bővítést sürget. Klir Vencel bővítési terve a barokkhoz? szépen alkalmazkodó úgynevezett copfos stílusban építendő egyemeletes, nagyobb méretű épületet mutat. (Komáromy József: Régi miskolci vendégfogadók, Herman Ottó Múzeum Közleményei 1956. jún. sz.)

Hogy valósult meg ez a terv? Eddig erre nincs adat. Annyi azonban bizonyos, hogy a XIX. század elején még a maihoz képest szerény méretű az akkori Korona. A görögök által meghonosított kávéházakat a város egyéb területein egymás után rendezik be. A Korona kávóházáról jóval később, a század második felében esik említés. Tehát még sokáig csak vendégfogadó kocsiszínnel.

A XIX. század mozgalmai már a század elején kezdik megszüntetni a Korona üzleti vendégfogadói jellegét. Űj korszak szelleme tör utat, s egyre növekvő erővel szorítja ki az itt gyökeret vert kalmáréletet. Az első új hang, mely belecsendül Áz üzletemberek zagyva lármájába, a szellemi. kultúra hangja. Wesselényi Miklós erdélyi színtársulatának a magyar nyelvet ápoló, népiét szellem ellen küzdő kulturális erőfeszítéseit megérti a megye. Miskolc befogadja az országot mostoha viszonyok között járó, hontalan színészeket. Színházunk a század elején még nincs, de Kotsi Jánosék, majd Déryék lelkes kis színészcsapatainak van hely: a Korona fogadó, s van színpad helyett egy szerény kocsiszín, ahol a miskolci nép ineleg szível, lelkesen élvezi a magyar szellem vándor-apostolainak játékát. Minden idők egyik legnagyobb művésznője, Déryné Széppataki Róza, aki 1815- ben a Korona fogadóban szállt meg, híres naplójában meghatva emlék- szák Miskolc népére, mely rajongásig

szerette és örökre szívébe zárta. Az ő szelleme, egyéniségének _ tündöklő varázsa ihlette meg elsősorban a megyét és a várost és buzdította arra, hogy színházat építsen. 1857-ig a Korona pótolta a színházat. Miután ezt felépítette a város, a Korona hősi szerepe megszűnt ezen a téren.

De a Habsburg önkénnyel szembeni ellenállás forradalmi szelleme itt lebeg. A Korona a haladó, politikai jellegű mozgalmak egyik fészke. A híres októberi diploma megjelenését követően, 1860. november 23-án Vay Lajos főispán miskolci látoga- ’ tása alkalmával a Koronán tartott közebéd Habsburg-ellenes tüntetésekben robban ki. 1861-ben haladó- szellemű főispánunk, Palóczy László / temetésekor a város és megye vezetőségének közvacsorája á Koronán forradalmi hangulattól izzik, A kiegyezés után következő évtizedekben a polgári felvilágosodás áramlata elemi erővél ragadja magával városunkat is és egy tipikusan felfelé ívelő polgári világot teremt. Miskolc szédületes iramban száguld a nagyiparosodás felé. Kereskedelmünk* gyáriparunk hatalmas arányokban bontakozik ki. A miskolc—hatvani vasútvonal megépítésével megszületik a kapcsolat Budapesttel. A város- rendezésben is új, modern .korszak születik. Miskolc rendezett ^tanácsú várossá lesz. 1870-ben magához váltja a Koronát, s a kiegyezést követő éveket jellemző eklektikus stílusban nagyjából a mai alakjára építi át* mint Korona szállodát. A vendégeket bérkocsik, majd később taxik szállítják ide. Van már kávéháza is* elsősorban a gazdag urak, kereskedők számára. Van bérlője, udvarmester^, jól kiképzett személyzete. Ebben az időben társadalmi intézmények, egyletek valóságos légiója támad. Itt zajlanak le a nagy bankettek, s káprázatos, hangulatos légkörben megjelenik Karnevál herceg. A téli időszakban zártkörű bálokban vigadnak a különböző egyletekbe tömörült jómódúak.

A Koronán koronkint választási harcok villannak fel. Az urak egymás elleni hangulata kezdetben még barátivá szelídül egy-egy választás után. A minap még ellentétben álló polgárok pezsgős asztalok mellett, nevetve békülnek ki, s a régi* nemesi időkre emlékeztető nótázás- sal ütik agyon az időt.

Kalapomhoz az alispán rózsát tett* Most is ott van, most is ott van,- hogyha még el nem veszett. Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán.

Piros borral, piros borral itatott az alispán ...

A huszas évek korteskedése is betör a Korona falai közé. A jelöltek nemcsak itatják, hanem biztatják is kor-* teseiket, hogy minden eszközzel támogassák őket. Ezek aztán nem válogatnak. Divatba jönnek a különböző vad, Ngúnyos szövegű kortesnóták, amelyekkel az ellenjelölteket igyekeznek nevetségessé tenni. Akad még egy-két szelídebb hangú ezek közt a dalok közt. Az 1924-es belső kerületi képviselőválasztáskor született olyan dal is, amely ironikus hangjával így hozza szóba a Koronát:

Jaj de magas, jaj de magas ez a vendégfogadó,

Van-e benne, van-e benne Tarnayra szavazó?

Ha nincs benne Tarnayra szavazó* Dűljön össze ez a vendégfogadó. (Hát, hogy össze ne dűljön a Koronás akadt éppen rászavazó, de kevés. Tarnay elavult, királypárti programjával kiesett.)

Ebben a tévelygő korszakban még ragyogva, harsogva zengenek a báli éjszakák. Még szivarozgatva, szórakozva üldögélnek a kávéházakban a jómódúak. Olykor-olykor egy-egy szép kulturális rendezvény is lepereg a szálló dísztermében, i925-ben itt rendezte meg a „Lévay József”-kör Jókai Mór születésének századik évfordulója ünnepségét.

Az 1930-as években a Korona új helyet ad az Apollo-mozinak. De a harmincas évek világválsága súlyosan érinti a szálloda vezetőségét. Konjunktúra, csőd, újabb kilábolás. S mialatt ingadozik itt a talaj, éhezők, munkanélküliek százai lepik el az utcákat, s a gyárakból műszak után fáradt, komor tömegek özönlenek.

"Ős el kellett jönnie annak a kor- nak, amely a megújhodás egészséges, szocialista szellemével, a dolgozók jogainak érvényesítésével teremtett itt is rendet. Aki az Avas Szálló mostani életét figyeli, igen tanulságos összehasonlítást tehet a közelmúlt és jelen között Városunk első szállodája a kávéházi tétlenség és dorbézoló léhaság helyett a dolgozók megérdemelt pihenését, felüdülését, szórakoztatását szolgálja. Az 1955-ös átalakítás szebbé, vonzóbbá varázsolta. Üj nevet nyert, gyönyörű szállónk ma már városunk egySs büszkesége. Bármely nagyvárosnak díszére válna.

LAJOS ÁRPÁD