Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

I £S£AKMAGY A&OMS'ZAG Fentek» 1383. december 28. I As igazi modern művészeiről A napokban a TIT miskolci Értel­miségi Klubjában Pogány ö. Gábor, a. Képzőművészek. Szövetségének fő­titkára, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója klubest keretében érde­kes előadást, tartott a modern művé­szetről, a modernizmus és a korszerű művészet viszonyáról. Az előadás be­tetőző je volt az aznap taHott művé­szeti előadó konferenciának, amely kora dclelöttől késő délutánig tar­tott. Ezen a konferencián a TIT mű­vészeti szakosztályá,nők. a megyei és városi tanács művelődésügyi osztá­lyainak rendezésében megbeszélték a képzőművészeti, majd a zenei isme­retterjesztés fejlesztésének megyei problémáit. A képzőművészeti meg­beszélésen dr, Cenncr Mihály buda­pesti műtörténész, a. zenei megbeszé­lésen Barsi Ernő, Győr megyei zene- művészeti munkacsoport vezetője tartott vitaindító előadást. Mindkét előadást élénk vita követte. A ta­pasztalatok kölcsönös kicserélése le­hetővé teszi, hogy lényegesen széle­sebb alapokra helyezzék a. tömegek általános műveltségét előmozdító művészeti ismeretterjesztő munkát. Pogány ü. Gábor főképp az ab­sztrakt, a nonfiguratív és az egzisz- lencialista szellemű művészeti törek­vésekkel foglalkozott, mint amelyek­nek az utóbbi tizenöt esztendőben igen harsány sajtója volt a nyugati országokban. A velencei biennalen is ezeknek a. modernista művészeti ter­mékeknek csinálták a. legnagyobb reklámot, ezek alkotóit jutalmazták. Am mindinkább bebizonyosodik, hogy az a szűk kör, amely különféle érdekekből az embertől távolodó mű­vészetet\ propagálja, nem tudja azt, elfogadtatni a világgal. Hiába. ítélik a. nagydijakat a leghóbortosabb esz­közökkel dolgozó művészeknek,, hiába ül ilyen művész a Nemzetközi Képzőművész Szövetség főtitkári székében, ma már a nyugati vezető emberek is elismerik, hogy a Szov­jetunió nemcsak a. technikában, ha­nem a művészetben is előljár. Po­gány elvtárs példák sorával világí­totta meg, milyen szerepel játszottak több ismert, agyonreklámozott ab­sztrakt művész karrierjében a mű­kereskedelmi spekuláció érdekei vagy az egzisztencialista filozófia be­hatása. A műkereskedelmi spekulá­ció, amely sok pénzt fektéit bele cgy- egy ilyen művész kifuttatásába.' ha­talmas összegeket áldoz a sajtár ok­iamra, hogy befektetett tőkéjét busá­san kama tozta thassa. Ennek a spekulativ mesterkedés­nek a székhelye napjainkban Párizs­ból Newyorkba helyeződött át, s ez a művészet összefügg a nyugati világ ideológiai offenzívájával, amely azt propagálja., hogy a művész ne beszél­jen az emberről. Ugyanakkor azon­ban kemény harc folyik az embersé­ges 'művészetért a nyugati világban is. Mert az igaz művész az ember életbevágó problémáiról akar beszél­ni: arról, hogy széppé tegyük az éle­tet. boldogan alkarunk élni. Ezeknek az örök motívumoknak vannak örök változatai. Ez a természetes és tör­vényszerű a művészetben. Ezért, har­colnak a nyugati művészek is, mert ez következik hivatásukból és a nagy tradíciókból s mert a művészet örök ért.élcei nem fognak elpusztulni, el­évülni. A klasszikusokhoz ázol: mél­tók., akik komolyon veszik a művész hivatását. Hogy Párizsban is keresik már az elvont művészetből a kiutal, arra utal a 28 éves Bertrand Puffét gyorsan növekvő hírneve és realista műveivel elért sikere. El lehet mon­dani, hogy már a szn/obok is meg- csömőrlőitek a. sok értelmetlenségtől, amit az extrém művészek eléjük tálaltak. Emlékeztetett az előadó arra a szerenre, am.it a művészet céljainak, elferdítésében az egzisztencialista filozófia játszik, s ami végeredmény­ben a művészet anarchiájához vezet. Mi humanista művészetet akarunk kifejleszteni — -mondotta —, nem a kor bűneiről akarunk beszélni mű­vészetünkben. Űjat akarunk olyan értelem,ben, ahogyan az „arte mo- derna.” a mi korunkban értelmezen­dő. ahogy a modernséget a 15. szá­zadáén értelmezték. Olyan xrj művé­szetet akarunk, amely egyre több­rétűén tükrözi vissza korunk em­berében végbemenő fejlődést s kö­vetni tudja az emberi tudást. Ez az igaz modern művészet. Ez az a mű­vészet, amely iránt csak lelkesedést táplálhatunk, és szeretnénk, ha mű­vészeink ilyen értelemben minél mo­dernebbül dolgozzanak. De ne értel­mezzék át ezt a. szót egy elavult for műelemzéssé. amely avultabb mint a naturalista művek. Nem. mo­dernizmust, hanem korszerűséget ke­resünk, mégpedig elsősorban tarta­lomban, abban, ami korunk, fejlődé­sének új jegyeit mutatja meg — vonla le Pogány ö. Gábor színes elő­adásának végső konzekvenciáját, (h) Szovjet - magvBP bélyegliiáiIítós*egepe A Szovjetunió postaügyi miniszté­riuma. kél bélyegből álló’ma gyár vo­natkozású színes bélyegsorozatot bo­csátott ki. A Szovjetunióban meg­nyíló magyar bélyegkiállitáson mind­azon bélyegeket, bemutatják, amelye­ket 1871-től kezdve napjainkig Ma­gyarországon kibocsátottak. A Szovjetunió viszont Magyar­MMűMniűS országra küldte azt a gyűjteményt, amelyet 1958-ban a leningrádi mú­zeumban állítottak ki., az első orosz postabélyeg kibocsátásának 100. év­fordulója alkalmából. A szovjet bc- lyegkiállüás megnyitásához Magyar- országon négy bélyegből álló soroza­tot adtak ki a. magyar—szovjet ba­rátság jegyében. JHiiLiUttfcle.,. A tizedik népszámlálás küszöbéi! FEHÉR LÓ ÉS AUTÓ ÖSSZEÜTKÖZÉSE A svédországi Sundivallban egy hófehér ruhába öltözött 16 éves lány. hófehér lovon ülve sűrű hóesésben nekiment az országúton egy autónak. A lány sé’rtetlen maradt, a ló azon­ban sérüléseket szenvedett és ezért ki kellett irtani. A gépkocsi vezetője szerint a sűrű hóesésben a fehér ló és lovasa teljesen láthatatlan volt. % UGATÁS ELLEN — MAGNETOFON Haifában egy kóbor kutya órák hosszat kitartóan bosszantotta voní­tásával az egyik kertes ház gazdáját. A lakó megunva a vai kutyaugatást, ha no ss aló gra vette a vonítás'. ma!d teljes hangerővel lejátszotta a kutyá­nál:. A kutya annyira, megrettent a nem várt. versenytér Hói. hogy ijedten <1- rohavt és soha többA nem jelent­kezett. A TEHENEK ÉS A ZENE ..A tehenek szeretik, ha fejés köz­ben zenét hallgathatnak.” — Ezt a föntos megállapítást az Amerikai Tehenészeti Egyesület tette. De vigyázat! Nem mindegy nekik, bog}’ miiven zene szól. Legjobban a lassú keringőt kedvelik és utáliák a rock and rollt, amely ..összehúzza tejmirigyeiket”. AMIKOR . RABLÓBANDA PARANCSOL A RENDŐRSÉGNEK A stockholmi rendőrséggel szinte hihetetlen eset történt, A rendőr- kocsik ^és járőrök egy álló napon keresztül hamis címekre mentek ki és nemlétéző bűnözőket üldöztek. Huszonnégy óra hosszat teljes zűr­zavar uralkodott az egész rendülj apparátusban. A zűrzavar oka a rendőrség törté­netében példátlan eset volt: novem­ber 28-án a bűnözők csoportja be­tört a stockholmi rendőrfőnökség garázsába és ellopta az ultrarövid­hullámú adóállomást, amely vala­mennyi stockholmi rendőrosztaggal összeköttetésben van. A tolvajok ki­használták a páratlan alkalmat. Egész nap rádióutasításokat küldöz­gettek a rendőrség kocsijainak és jár­műveinek, bűnözők üldözésére utasí- f ották őket, szerencsétlenségeket, rablótámadásokat és betöréseket je­lentettek. A járőrök a helyszínen döbbentek rá, hogy a megadott cím nem is létezik, vágj' ha igen, semmi- I féle bűntény nem történt ott. Már csak néhány nap választja cl az ország lakosságát a hatalmas jelentőségű népszámlálástól, mely amellett, hogy sorrendben a tize­dik a rendszeres’magyar népszám­lálások történetében, külön jelen­tőséggel is bír. Számot ad az utób­bi tíz év alatt bekövetkezett válto­zásokról, államrendünk szilárdsá­gáról, életszínvonalunk emelkedé­séről. Alapjait rakja le a követke­ző tíz esztendei gazdálkodásunk­nak. hiszen megmutatja a munka­bírók számát, s ezzel megszabja, hogy hány ember részére kell munkalehetőséget biztosítani. A számon keresztül feltárja, hol kell fejleszteni a bolthálózatot, a böl­csölték, óvodák számát, az orvosi hálózatot, a kórházi ágyakat. Meg­mutatja, hol kevés még az iskolai tanterem, a mozi, a könyvtár, há­nyán vannak távol családjuktól, mennyien vándorolnak naponta, vagy ritkábban lakóhelyüktől munkahelyükre. Ezek mellett népszámlálásunk beilleszkedik az ENSZ által meg­hirdetett világnépszámlálásba, s az adatoknak közzététele, illetve, más országokkal való kicserélése réven összehasonlítást lehet tenni a kü­lönböző társadalmi rendszerekben élőkkel, s tudományos feldolgozás, következtetések levonása is le­hetségessé válik. A népszámlálás végrehajtása a :i.ö. sz. törvényerejű rendelet sze­rint a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak feladata, mely szer­vek főleg pedagógusokból válasz­tott számlálóbizottságok útján gyűjtik be az adatokat. A számláló- biztosok kiképzése már befejező­dött, megbízólevelüket már meg­kapták. Megbízásuk alapján köte­lesek még ez. évben előzetesen be­járni kb. 300 fős körzetüket, an­nak ellenőrzése céljából, hogy jegyzékükbe valóban fel van-c vé­ve minden épület, hiszen a nyári jcgyzékkcszítés óta sok változás következett be. A számlálóbiztosok ezen munkájuk során be fognak kopogtatni a lakásokba is. bog* megtudják, mikor lesz alkalma­sabb összeírás céljából megjelen­ni. mert szükséges, hogy a család­nak legalább egv felnőtt tagja ott­hon tartózkodjék az adatok be­mondása céljából. Az összeírás 1060 január 2-án kezdődik és 10-ig tart. Ennek so­rán összeírnak minden személyt, aki január 1-re virradóan a fel­keresett lakásban lakott. Ezért, ha egy számlálóbiztos például január 7-én ér a lakásba, nem írja össze a január 1-én született csecsemőt. Összeírja azt a személyt, aki Szil­veszter éjszakáján ott lakott, ezért szükséges, bogy a család legtöbbet otthon tartózkodó tagja tudja a vendég legfontosabb személyi ada­tait, mert akkor is ott írják össze a vendéget, ha az például január 2-án már el is utazott. Egy-eg.v személynek kb. 20 kér­dést fog feladni a számlálóbiztos. Legfontosabb közöttük, amelyekéi a vendégről is tudni kell, bánv éves, milyen iskolában hány osz­tályt végzett, mi a foglalkozása, ho! dolgozik. Ezenkívül a lakás he­lyiségeinek számára, s az egész épületre vonatkozóan kell majd közölni azt, hogy van-e villany, gáz. stb. bevezetve; 1015 után me­lyik évben, azelőtt kb. mikor épí­tettek? • Az összeírás teljességéi elsősor­ban a folyamatos házszámok alap­ján lehet biztosítani, ezért az év folyamán a legtöbb városban, községben rendezték az épületek házszámozását, a házszámtáblák egy részét mostanában osztották szét. Szükséges, bogy a kiosztott táblákat az épületek tulajdonosa* kiszögezzek, a régi táblákat leve­gyék. Azokban a községekben, ahol a táblák leszállítását nem tudták biztosítani eddig, ott piros olaj- festckkel írják ki az új házszámot, vagy kartonpapirra, falemezre fes­sék rá azt és ezt helyezzék ki jól látható helyen. Minden épülettulaj­donos vagy főbérlő saját érdeké­ben is gondoskodjék a házszámok feltüntetéséről, a táblák olvasható­ságáról és fontos, hogy a számláló- biztosnak az érvényben levő ház­számot mondja majd be mindenki az összeírás alkalmával. A népszámlálás sikere, — a ta­nácsaink, erre a munkára jól (el­készíteti számlálóbiztosaink és fe- lülvizsgálóink áldozatkész munká­ja mellett, — nagymértekben függ a lakosság hozzáállásától, segitö- kcszscgctöl. Ezért kérjük megyénk minden lakosát, hogy ebben a nagy és felelősségteljes munkában le­gyenek segítségünkre, s pontos ada­tok bemondásával segítsék a ná­luk megjelenő számlálóbiztosokat munkájukban, KOVÁCS MIHÁLY Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei Igazgatóság vezetője A ÍVI ár jgy is kések es most ez a-vo­1 M nat olyan lassan megy, hogy egy ökrösszekér is elhagyná. Unal­mas út, zsúfoltság. Sok a batyuzó, A szűzdohány szaga csavarja az or­rokat. Gyenge, pislákoló világítás, — de mégis vonat. Megy már a vo­nat! fia lassan is, zsúfoltan is. de járnak a vonatok . .. — Tessék az iratokat előkészíte­ni! — ... A hang parancsoló, erőtel­jes. Egyszerre élénkség támad. Izga­tottság a kocsiban. Határsávban va­gyunk. Sopronba megy a vonat. Sen­kinek nem jutott eszébe, hogy a két civilruhástól megkérdezze, kicsoda, milyen jogon? Valahogy magától crthetődik ... Én is előszedem a pa­pírjaimat. Hozzám érnek, átadom. — Az elvtárs hová utazik? • — Sopronba — felelem­— Nemsokára odaérünk, addig is jó utat!... — továbblépnek. ... Az első emberi hang, elutazá­som óta. Pedig már azt hittem, hogy *iem is találok rá újra. Most nem érdekel, hogy szomszédom kissé to­vábbhúzódik mellőlem, hogy péhá- nyan gyanúsan méregetnek. .,Jó utat elvtárs!” — ez a mondat jár a fejem­ben és látom magam előtt azt a mo­solygó szempárt. Igen, a papírjaim. Elárulják első pillanatban, hogy pártmunkára megyek. ' Pártjelvény. Nyomtatott fejléc levélpapíron. — Újra — hányadszor már? eszembe jut, hogyan indultam neki ennek az útnak. élutános műszakban dolgoztam. Amikor bemegyek, azzal fo­gad a váltótársam,- hogy'- ..Keresett a budapesti pb»ról Kissné. Hívd fel, mert akar veled beszélni”. Ez nem lepett meg, máskor is előfordult már. Amivel azonban bent fogadtak, az nagyon nagy gondot okozott. — Több elvtárs megy vidékre dol­gozni. Arra gondoltunk, hogy magát is felkérjük. Nézze, maga még fia­talember, nincsen családja. Ifjúsági munkát kellene végezni partvonalon. Nem akarjuk, hogy most azonnal válaszoljon, de kérjük, hegy ha dön­teti, sürgősen telefonáljon. Visszamentem a gyárba. Nagyon- nagyon lassan telt a műszak, pedig mielőbb szerettem volna otthon lenni. Mindezt meg kell beszélni szüleimmel. Magam elég hamar ké­szen voltam a válasszal: én men­nék, voltam mái* az őszi választáso­kon is vidéken, nekem tetszik ez a munka. Jóleső érzés, hogy rám is gondoltak, hogy elküldenének. Csak hát, otthon ,. . Nemigen lesz ebből semmi. Nem is tudom, hogy' mondjam meg. Édesanyám, ö nem fog engedni. Ez már jiagyon sok lenne. Három hónapja meghalt a kishúgom. Nagyon szép lány volt. Most is mindig sír miatta. Mit fog szólni szegény, ha megmondom, hogy ón is elmegyek? . . . Nem is szo­lok most este. majd inkább holnap. Igen ám, de édesapám meg délelőt­tös, vele nem tudok holnap délelőtt beszélni. Éjjel nem aludtam. Szívtam a ci­garettákat egymásután. Reggel édesanyám egyszerre nyug­talan lelt. —- Mi van veled? Valami baj van ? Reggelre tele a szoba füsttel, most meg mégy apáddal. Mit titkolóztokv — Nemsokára hazajövök, csak bemegyek a pártba — mondom, hogy megnyugtassam. — Nem szoktatok ti reggel hatkor a pártba járni. Nem tetszik nekem ez a dolog. — Csupán az enyhítette nyugtalanságát, hogy édesapámmal megyek el. iyf öntünk a gyárba. Elmondtam mindent. Ügy volt, ahogy gon­doltam. Édesapám örönynel fogadta a hírt. Régi ember a mozgalomban. Elsorolta, hogy a műhelyből kit ho­vá vittek el. Nem is kértem, hogy azonnal mondjon véleményt, de azt nem titkoltam, nagyon örülök an­nak, hogy az elvtársak rám is gon­doltak. És megígértem, sürgősen válaszolni fogok. Még ő mondta, hogy a barátaim, meg Éva mit szól­nak majd. De ezt sem úgy. hogy le­beszéljen. Annyi volt talán az ag­gasztó az egészben, hogy többször mondta: „ezt nagyon meg kell gon­dolni”. ­— Most menj haza. Délután gyere be korábban. Keress meg, de anyád­nak ne szólj egy szót se. vele majd én oeszélek. Édesanyám gyanakodva nézett rám, amikor hazamentem, de aztán megnyugodott. .... Már vagy negyedórája áll megint a vonat. Le kéne száJlni és mozogni egy kicsit. Nagyon fázom. Néhol az ablakok helyeit furnírle­mezek vannak a vonaton, és úgy fúj be mellettük a szél. hogy szinte mindegy, hogy ott van-e, vagy nincs. Na végre, elindulunk!... — Édesapámmal délután mégsem találkoztam. Dolgoztam, hogy gyor­sabban teljen az idő. Vajon, mire megyek haza? ... Az elvtársak is mit fognak szólni, hogy még nem ♦elefonáltam?! Dehát ők is megértik hogy egy nap alatt. . . Jaj, de nehéz do’og ez! 1? ohantam haza. Már’messziről láttam, hogy ég á lámpa. Fenn vannak. Hevesebben dobogott a szi­vem. Belépek. Édesapám alszik. Anyám szeme kisírva, nagyon fá­radtnak látszik. Igyekszem közöm­bösen viselkedni, mintha misem tör­tént volna. - Mostanában mindig sir. különösen, ha egyedül van. Teszek- veszek, kedélyeskedek. de egy szót sem szól. Még egy halvány mosoly sincs az arcán, csak néz. Engem Egyszer aztán megszó’al: — Szóval te is elmész? — Most már kitör belőle a sírás, a nyakam­ba borul. — Jó. jó, nem megyek el. csak ne tessék sírni! — mondom bizonytala­nul. — Te engem ne vigasztalj! Mégis rettenetes, hogy az ember küszkö­dik, míg felnöttök, aztán előbb az egyik, aztán a másik megy el. — Hazajönnék gyakran. — Menj aludni. Reggel keltelek. Kivasaltam a fehér inged, azt vedd fel. ha a pártba méssz. Apád mond-, ta, hogy most már az Akadémia ut­cába kell menned, mert ott intézik a vidéki dolgokat. Másnap nem is telefonáltam, ha­nem mentem személyesen. Szívesen fogadlak. Örömmel vették, hogy el­megyek. Még azt is megígérték, hogy gyakran kell majd Pestre jönnöm, nyugtassam meg édesanyámat.-- Mikor tud indulni, elvtárs? Mert nagyon várják az ifi-titkárt. — Ahogyan a gyárban elinté­zem a kijelentkezést. — Nagyon jó. Most megkapja a megbízó levelét, jegyet a vonatra és amire szüksége van. Rendben van minden? — Igen. Elhalmoztak tanácsokkal, biztat­tak, hogy hamar megszokom, nerp is akarok majd visszajönni Pestre. Zavart meghatódotsággal mentem hazafelé ... .. . Már nem is tudom, mi a na­gyobb baj, a hideg, a csípős füst, vagy ahogy ez a vonat vánszorog. Még külön-külön is elég lenne, node lassan odaérünk.. .. Karácsony este érek oda. Szegény anyám, hogy elkeseredett, mikor megmondtam. hogy ma indulok. Hogy ki hallott még ilyet? Ilyenkor még az is hazamegy, aki távol van. idegenbe menni karácsonykor! ... Majd elmegyek újév után, ott lesz az a város akkor is. Meg. hogy neki •” j' egyedül íkell meghalni is... •’«érkeztünk. No. most merre? Nincs még késő^ de korán söté­tedik. Kérdezősködöm. Megyek. Egyik kapualjban egy szovjet kato­na géppisztollyal. Felizzik a cigaret­tája, ahogy megszívja. Mint a ciga­retta, úgy parázslik az én szívem is. Izgatottságom egyre fokozódik, ahogy közelebb érek a Széchenyi térhez. Lesz-e ott valaki? Van-e ismerős elvtárs, mert mondták, hogy pestiek is dolgoznak itt. Itt a tér. Ez az. Jobbra a posta, szemben a pártház. Némelyik ablak világos. Nagj^zerü! Beérek. Fel az emeletre. Néhány elvtárs sakkozik. Még a megyei tit­kár is bent. van. Bevezetnek hozzá. Bemutatkozom. Átadom a megbízó­levelem. — Hogy kerültél most ide? — Vonaton. 1— Ennyire sürgős volt? — Pesten mondták, hogy siessek. — Azt is, hogy karácsony este ér­kezz? Na, de én is szépen fogadlak. Ahelyett, hogy örülnék, hogy itt vagy. Helyezd magad kényelembe. Itt az épületben lesz a szobád. . Behívja az egyik sakkozót, hogy kalauzoljon a- szobámba. Az elvtárs nagyon barátságos, még ő cipeli a bőröndjeimet. — Honnan jöttél így felpakkolva. elvtárs? — Pestről. — Ebbe az istenverte hideg szo­bába? Itt talán azóta sem volt. tűz, hogy ez a ház felépült. Mire be­gyújtunk és valamelyest meleg lesz, megöregszel. — Fontos, hogy megérkeztem ... — Hát fontos, fontos ... De tudod rn.it? Pakkoljunk le, aztán gyere, hozzánk. Mi ugyan szegény emberek vagyunk, én lakatos vagyok a SO- TEX-ben, de meleg az van, meg na­gyon szívesen is látnánk. Szabódok még egy kicsit, hogy nem illik ez ilyenkor ... De, aztán mégis elmegyek. Nagyon kedvesen fogadnak. Elmondtam, hogyan is jöttem' el otthonról. — Trd meg édesanyádnak — mnnri- ja Horváth elvtárs. a vendéglátó há­zigazdám — hogy ha ők nem is le­hetnek itt, te mégis a családdal töl­tőd a karácsonyestét. mert. mi, kom­munisták bárhová megyünk ezen a földön, találunk családtagokat, a kommunisták nagy családjából. lí eszélgetiink a vacsora után. jó melegben. Úgy tekintenek, mint a többi családtagot. Milyen ér­dekes is ez ... Eljöttem otthonról, es mintha hazajöttem volna .., DÉRI FRNŐ; líauíc&otrifi iéntíU

Next

/
Thumbnails
Contents