Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-07 / 262. szám

Äiinfifcät, ISS9. november ESZAKM AGY ARORSZAG _ s Minden kezdés nehéz Kezdő tsz-ek nem tudnak kima­gasló eredményeket elérni. Ennek több okában: Az egyik az, hogy a irissen kialakított nagyüzemi táblák élénken érzik az előző esztendők parcelláinak emlékét. Az egyik par­cella jó erőben van, mert gazdája gondozta, trágyázta. A másik kizsa­rolt föld. Az egyik parcellán jó volt az elővetemény, a másikon viszont talán már harmadszor van búza. Idő kell tehát ahhoz, amíg a kiala­kított nagyüzemi táblák egyenesbe jönnek és megmutatkozik rajtuk a tervszerű jó gazdálkodás' hatása. Ugyanezt el lehet mondani az- első években innen-onnan összeszedett, nagyrészt tagok által összeadott ál­latállományról. Egységes, jófajta szarvasmarha állomány kialakításá­hoz több esztendőre van szükség. Idő kell ahhoz, amíg a tagok meg­szokják az újat, amíg a vezetőség gyakorlatot szerez a munkába. Egy friss, éppen csak elindulj tsz ered­ményeinek megítélésében 'ezekről a szempontokról sohasem szabad meg­feledkezni. A közösség ereje A tsz közösség sok, esetleg több száz család közössége. Az összefogás erejéről beszél az ősi példa: a vesz- szőkről, amit egyenként könnyű el­tördelni, de csomóba kötve már a legerősebb ember sem bír vele. Fancsal községnek úgyszólván az egész encsi járásban híre van. Szor­galmas, tekintélyes gazdák laknak benne. Tavasszal ők is a nagyüzemi gazdálkodás, útjára léptek. Még nem volt zárszámadás, de közös munká­juk eredményét máris le lehet mérni. Aratáskor 65 vagon terményt takarí­tottak be. A 60 holdas kukorica táb­lán, májusi morzsoltra átszámítva, több mint 9 vagon termést takarí­tottak be. A régi istállókat kijaví­tották. Nemrégiben kezdtek hozzá egy 102 férőhelyes tehénistálló épí­téséhe?. Beszéreztek 15 darab álló fehér hússertés törzset. A 132 tag­ból még egy sem hiányzott igazolat- lar ’l a munkából. De nézzünk egy régebbi tsz-t, a szenti'*-váni Béke közös tulajdon't. Vizsgáljuk meg vagyonának alakulá­sát. 1956-ban a tsz közös vagyona ,3,600.000 forint, 1957-ben 4,895.000 forint, 1956rban az egy tagra jutó közös vagyon 28.924 forint yolt, 1957-ben már 42.022 forint volt. Ez a szám azóta is állandóan fejlődik, illetve esemelkedik. A tsz közös va­gyona ez évben már meghaladja a 10 millió forintot. Van-e egyéni - parasztgazdaság, amely ilyen biztosan, ilyen hatal­mas méretekben gazdagodott volna valaha is 3—4 év alatt? De nemcsak egyes tsz-ek értek el szép eredmé­nyeket megyénkben. Az elmúlt 3 év alatt a megyében közel 170 millió forinttal növekedett a tsz-tagok kö­zös vagyona. 1956-ban 155,980.000 forint. 1957-ben 209,988.000 fo­rint. 1958-ban 250,559.000 forint. Ez évben viszont meghaladja már a 320 millió forintot. A termelőszövetkeze­tek évről évre gyarapodnak, gazda­godnak. A közösség ereje könnyeb­bé teszi a munkát, és nyilvánvalóan jobb életmódot tud biztosítani. Jól élnek a tsz-tapk Miután a termelőszövetkezetek előnyeivel és lehetőségeivel nagyjá­ból megismerkedtünk, nézzük meg azt is, mit jelent a tsz az egyes em­bernek, vagy tagnak. A példák ezrei­re hivatkozhatunk. Az Edelényi Vö­rös Zászló Tsz-bén 1957-ben egy mun­kaegység értéke 54.03 Ft volt. 1958- ban 55.46 Ft, ez évben elér,te a 60 fo­rintot. Bósa Gyula tehenész 1958-ban a 774 munkaegységre 42.926 forintot keresett. Lőrincz Mihály fogatos 388 munkaegységre 21.518 forintot. ' A szentistváni Béke Termelőszö­vetkezetben Sárosi Ádám tsz-tag 32.261, Juhász Ferenc 30.340 forintot keresett. Ha meggondoljuk, hogy a tsz-ben a munkaegységekre osztott jövedelmet semmiféle teher nem csökkenti, akkor látjuk, hogy a tsz- tagok megyei átlagban is élnek úgy, mint egy jól gazdálkodó kisparaszt. Nagyon sok helyen még a középpa­raszti színvonalat is meghaladja. Be­bizonyosodott tény az, hogy a mes­terséget szakszerűén értő gazdák előtt a termelőszövetkezetekben tá­rul ki igazán a világ. A nagygazda­ságban szakképzettségét jobban tud­ja gyümólesöztetni a maga s a kö­zösség hasznára. Tóth Bertalan Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt teljesítette a kongresszus tiszteletére vállalt „házi“ beruházási felajánlását Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt pártkongresszusra tett válla­lásai között szerepelt, hogy a hasz­nálaton kívüli gépek házi kijavítá­sával és újbóli üzembeállításával mintegy 8 millió forinttal csökkenti a beruházási összeget, a saját erőből üzembeállított gépekkel pedig növe­li a termelékenységet. A műszakiakból és az üzemi szak­munkásokból négy brigád alakult, akik felülvizsgálták az egyes üze­meknél elfekvő készletet és az egyes bányák műszaki fejlesztési terve alapján megállapították: milyen szükséges beruházásokat tudnak sa­ját erőből megoldani. A kongresszusi verseny kezdete óta szorgalmas munka folyt az ózd­vidéki bányák gépműhelyeiben, s az ózdvidéki tröszt már most, a kong­resszusi verseny befejezése előtt tel­jesítette az önköltség csökkentésére vállalt feladatot. A saját erőből tör­tént beruházások végrehajtásával 44 kis dobosvitla került az üzemekbe. Ezeket elsősorban elővájási munka­helyeken hasziiálják fel a munka meggyorsítására. Ezzel nemcsak a nehéz fizikai munkát gépesítették, hanem az elővájások gépesítésénél elérték az 1960-ra tervezett szintet, az új munkahelyek előkészítésének idejét pedig mintegy 30—35 száza­lékkal megrövidítették. A tisztán- termelés érdekében szükségessé vált a bányák víztelenítése is. 26 darab új szivattyúegység mellett 40 kise­lejtezett szivattyút kijavítottak és így összesen 66 szivattyút állítottak munkába a vízdús szénrétegek lecsa- polásához. Ezáltal elkerülték, Jiógy sáros, tneddős szenet szállítsanak a felszínre. A számítások szerint ez az eljárás tonnánként 40—50 kalória fűtőérték- javulást jelent. KIS PAPIRSZELETEKET ADNAK A KENYÉRHEZ Emberi sors Monumentális szovjet film — Tejóisien! Hiszen ez nagyobb, mint az én villamosjegyem!... Harminchat film írója Portrévázlat Szinetár Györgyről, „Az első tavasz“ írójáról M a este ősbemutatót látunk a Kamaraszínházban. A darab címe: „Az- első "tavasz.” Jelenetei az 1919-es Tanácsköztársaság napjait idézik elénk, hogy emlékezzünk a magyar történelem nagy pillanataira, s egyben a világtörténelem fordulatát jelentő Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalomra. A mű írója Szinetár György napok óta itt tartózkodik városunkban. ^ Már látta Az első tavasz próbáját, s elégedett a színház produkciójával. A mű milyenségéről # természetesen csak a bemutató után szólhatunk, csak a látottak alap­ján ítélkezhet a közönség is. E sorok írójának a mű bemutatása előtt alkalma adódott megismerkedni a szerzővel, Szinetár György- gyei. Bizonyára érdekli a színházkedvelő közöriséget annak az embernek a pályafutása, akinek művét lát­hatja majd a színházban, s akiről még keveset, avagy semmit sem hallott. Kevés embernek adatott meg, hogy ■ annyit lásson a világból és inkább szerencséjére, mint szerencsét­lenségére, annyi hányattatásban legyen része, mint neki. Nyugtalan élet, nyugtalan ember... Mert a lo­gika, vagy inkább a letűnt világ törvényei szerint Szi­netár Györgynek Nyíregyházán, ahol született, esetleg Debrecenben, ahová harmadik jgimnázium után került vagongyári kovácsinasnak, kellett volna maradnia. Ka­zánkovácsnak, vagy inkább villanyszerelőnek, mert csak egy évig kovácskodott, nem bírta az egészsége... Vannak kísérletező kedvű emberek, akik a még oly mostoha életben is kiharcolják, hogy elérjék, legalább­is közelebb jussanak céljukhoz. — Mióta a betűvetést megtanultam, írtam... Verset, mesét... Az volt a nagy álmom, hogy író legyek. . A sors, a véletlenek kedveztek a szemfüles fiatal­embernek. Debrecenből hamar Budapestre került majd mozigépész lesz a Damjanich utcában. — Először érdekelt az új film, de miután többször láttam, unatkoztam. Unalmamban sajátos játékba kezdtem. Megszámláltam: hányszor jelenik meg egy színész, hányszor van jelenetváltás... Lassan megis­merkedtem a filmdramaturgiával. f1 s 17 és féléves korában forgatókönyvével megnyeri a bécsi Wita filmgyár pályadíját, ötezer schilling volt a díj, de látván a fiatalembert csak kétszázat adtak neki. (A filmet azért megcsinálták). — Mint király mentem a filmgyárba, rokkantként távoztam... A hiúsága nem engedte, hogy csalódottan viszajöjjön Pestre, tovább ment hát Berlinbe. Hátha szerencséje lesz... Ott másfél évig portrékat rajzolt, egy márkáért darabját. Aztán egy plakátötlettel 600 márkát nyert. Ez feljogosította arra, hogy abbahagyja „kényszermunká­ját” és belopódzik egy filmgyárba. Fizetést se kért vol­na eleinte, mégis hitették a szűrét... Világosító lett a mai Brechi színház elődjébenS megint szrsenc&éfr akadt. Segédvilágositókat kerestek egy nagy film for­gatásához. — Közben novellákat, krokikat írtam. Hazai lapok­ban jelentek meg. Filmvilágosító munkája közben megismerkedett egy rendezővel. Filmforgatókönyvet írt, megszületett az első nagy mű. „Ember, aki gyilkolt”. A film 30 ezer márkát jelentett és világhírnevet. — Ettől kezdve, mint mondani szokás, remekül fu­tott a lovam. Utaztam, tanultam S alkotott. 36 filmnek írta meg a forgatókönyvét. A második világháború a Paris Soir szerkesztőségé­ben érte. Annak volt igen ismertnevű munkatársa. A megeszállás alatt a németek rá akarták venni, hogy legyen a lap főszerkesztője. O visszajött Magyaror­szágra. Behívták munkaszolgálatosnak. Két év múlva megszökött, hazagyalogolt Budapestre. Álnévvel élt. Volt főhadnagy, gyermekmenhely vezető — sok ember életét mentette meg... C úlyos betegen érte meg a felszabadulást. Látta a romokat. Arra gondolt, hogy visszamegy külföld­re, hisz oda hívta megannyi filmsikere. — Elmondtam ezt a bátyámnak. O erre adott egy po­font, de factó — a bátyja már régen kommunista volt. — A beszélgetésnek az lett a vége, hogy maradtam. Fölelevenedtek a régi itthoni kapcsolatok... 1945-ben belépett a kommunista pártba. S hogy azóta mit csi­nált, mit alkotott, csak felsoroljuk. Szabóné című film­je Karlovy-Vari-ban írói nagydíjat nyert, a Ludas Matyi forgatókönyvéért Köztársasági Érdemrendet ka­pott. A különös házasság forgatókönyv írójának a Szo­cialista Kultúráért érdeméremmel fejezte ki az állam elismerését. Megírta az első magyar népi balett, a Keszkenő szövegkönyvét. Dramatizálta az Egri csilla­gokat. — Százhatvanszor játszották a Petőfi Színház­ban. A „Déryné útrdkél”-ben a magyar színészet ha­gyományait elevenítette föl. O a forgatókönyv írója a Gerolsteni kalandnak. Most fejezte be a „Megfojtanak a hazugok” ctbiű film forgatókönyvét. A jövő évadban tűzik műsorra új dal­játékát: A nemzet csalogányát. Most itt Miskolcon szemtanúi lehetünk „Az első tavasz” bemutatójának. A közeljövőben jelenik meg egy novellás-kötet, címe: Az első lépés. Újabban egy regényterven dolgozik. Hétéves kislány életéről szól, Boldogságom története címmel. S még egy érdekesség: a Bibliotecha-ndl nem­sokára megjelenik, A magyar film története, amit szintén Szinetár György írt. A/J a este, s a következő estéken a Kamaraszínházban XfX láthatjuk új darabját, „Az első tavaszt.** A szerző derűs, optimista történetet ígér. Ez a kísérlet új ist bá­tor is. Hogy kísérlet marad-e vagy kiforrott mű lesz, azt eldönti majd a néző, J ____ , . . . „ LÁTTAK MÁR VALAHA olyan szemet, amelyet mintha hamuval szórtak volna be, amély olyan vi­gasztalhatatlan, halálos bánattal van tele, hogy még ránézni is ne­héz? Hát ilyen szeme volt az én véletlen jött társamnak” — kezdi elbeszélését Solohov, az Emberi sorsot, amiből most film készült Szergej Bondarcsuk rendezésében. Az elmúlt tízegynéhány év alatt sok filmet láthattunk a második világháborúról, azonban az Emberi sors mélyen emberi mondanivalójá­val, művészetének szárnyalásával kevés vetekedhet. A film alkotói az orosz realista film, a szimbolikával ötvözött realizmus jegyében készí­tették az Emberi sorsot. Nehéz dolga van a kritikusnak ... Megrendültén hagyod ott a mozi nézőterét, alig jön szó az ajkadra, gondolatok kavarognak a fejedben, s szíved a legnemesebb érzések rabjaként dobog. Miért ennyi szo­morúság, fájdalommal teli szem­pár? ... Ibiért ennyi kín, szenve­dés? ... A háború ... Miért nem él­hetett Andrej Szokolov boldogság­ban családjával? ... Boldog tizen­hét év! Szerelem, gyermekáldás, a fiatal anya, apa öröme. Olyan rö­vid volt ez a tizenhét év, olyan hamar elrepült... A szerelvény már a pátyaudvaron áll. Búcsúzkodnak ... Könnyek és könnyek. Az Irinát, Szokolov fele­ségét alakító Kiríjenkó játéka, első­sorban az elválás pillanatában fe­lejthetetlen. A vonat már elindult — viszi a kedvest... Szeretet, ra­gaszkodás, tébollyal határos félelem vibrál a szemében: nem látjuk már mi egymást soha, soha ... S megkezdődik a kálvária, harc a fasiszták ellen. Harc és kálvária. Emberfeletti küzdelem az életért, az emberi méltóságért, megtartá­sáért; a boldogságért. A háború út­jait nem szegélyezik rózsafák. Eb­ben remekel elsősorban Solohov realizmusa, a szocialista realizmus: az ember harcol, küzd, nem adja meg magát, mert ha nem áll ellen az ördögnek, nem ember többé — féreg. S mégis kálvária. Elveszted szeretteidet, a családodat, nap mint nap szembenézel a halállal. Már azt hiszed elveszett minden, arra gon­dolsz: minek így tovább élni. A re­ménynek egy halvány sugára mégis újra és újra fölsejlik benned, mert ;-,élet” vagy s ahol remény nincs, élet sincs. Andrfej Szokolov sorkatona fog­ságba kerül. Elvtársai, sorstársai a bajban egymás után hullnak el mellette. Soványodhat az emberbit, de nem semmisülhet meg. Mert igazán emberek a küzdők. Emlék­szel a templomi jelenetre? Reme­gett a te bensőd is, amikor hallot­tad az orvos hangját, a segélyt vivő emberekét s utána az árulóét, aki be akarta súgni szakaszparancsno­kát? Megölték. Nem embert, egy férget semmisítettek meg. Bravúr­ral rendezett jelenet. A kontraszt: az orvos és az áruló, erő, hit, szép­ség és rútság. S azt a másik képet a koncentrá­ciós táborban, a krematóriummal — minden bizonnyal számon fogja tartani a filmtörténet, mint az egész filmet is. Hadifoglyok, zsidók vo­nulnak be a táborba. Azt hinnéd fél Európa itt vándorol búsan, ha­lálraítélten. így igaz. Mennyi em­beri érték, szellem, jövő-ígéret ván­dorol itt, koldusmefalázottan a krematórium felé. A jelzőtábla für­dőt mutat A krematórium épülete oly kicsi — majdnem elvész a kép­ben. Csak a meggyötört emberek és az óriás-kémény, a szüntelen go- molygó, áramló szürke-fekete füst. A mechanizált halálnak, a fasiszta barbárságnak ilyen megrendítő, mégis egyszerűséggel, keresettség nélküli kifejezése — mondhatnánk egyedül álló a filmtörténetben. Ez a kép egymagában hitelesíti Bon­darcsuk rendezői elhivatottságát, jelzi a filmművészetben való jár-' tasságát. Bondarcsukot dicséri, ezúttal, mint főszereplőt a táborparancsnok szobájában lejátszódó jelenét is. Bátor vállalkozás — bizakodással, némi derűvel bemutatni egy em­bernek azokat a pillanatait, melyek halál előttiek lehettek volna, ha a véletlen, a parancsnok hangulata nem avatkozik bele... S emlékszel Szokolov első menekülésére? Me­gint csak szuperlatívuszban érté­kelheted Bondarcsuk játékát, meg a felvételeket, az erdőben, de főleg a zabtáblában. Mennyi költészet, mennyi báj a szimbolikában! A fáradt4menekülő nem bírja tovább a kúszást, elalszik. A vetés, a mező, mintha eltakarná. A természet vé­dőn magához öleli a meggyötört embert. Ha a táborbeli, a kremató­rium! kép a legjobban komponált* akkor ez a legszebb felvétel, a leg- művészibb operatőri rhunka. Aztán a kutyák rárohannak a fogolyra: a barbárság és az ember küzdelme ez. S az ember újra talpra áll, foly­tatódik a szenvedés és a harc. ... Az elgyengült izom lazán ejti a csákányokat. Nem veszik ember­számba a hadifoglyokat. A kőhor­dás az egyiptorríi piramisok épít­kezéseit juttatják eszedbe. A fog­lyok sorban, egymást követve vi­szik a követ. Fáradtak, alig van bennük élet, de a sornak mennie kell, aki végleg elgyengül, a mélybe taszítja a fasiszta barbárság. Egy kimúlt, kettő... a nácik segítenek a halálnak — de a sorok mennek és mennek a hegyen föl és le — pokol. Az embermezbe bújt sátán elégedetten mosolyog. E képkompo­zíció is a rendező ihlettségét, mű­vészi intencióit dicséri. Később már értékesebb a hadi­fogoly a nácik számára. Gyászlobo- bók lengenek. Sztálingrád, vissza­vonulás ... Szokolov egy mérnök őrnagy mellé kerül, gépkocsivezető­nek. A front közeledik. Német egyenruhába öltözik, áthajt övéi­hez. E megoldás szokványosnak tűnhetnék, ha nem mutatná oly drámaian a l'élek vívódását. Álta­lában ez a 'film legfőbb erénye: filmszerűen, képekben adja vissza a lélek vívódását, az érzéseket. Ez sikerült és ebben természetesen So­lohov után nagy része van Bondar- csuknak, mint rendezőnek s mint főszereplőnek egyaránt. Szokolovnak szerencséje volt, át­jutott a fronton. Kórházba küldik, aztán szabadságra. Megláthatja újra kedveseit — mennyit álmodott róluk a fogság nehéz napjaiban. Reménnyel, bizakodással indul vissza. Azt az örömet! Hisz mióla nem látta feleségét, gyermekeit!... , A ház helyén bombatölcsért ta­lál... Meghaltak... megölték őket... A szomszédja vigasztalni próbálja: a fiad, Anatolij életben maradt. Tisztiiskolába jelentkezett a tragikus bombatámadás után. E jelenet drámaiságát még tovább fokozza a zene, mely ’mindvégig művészi harmóniába olvad a cse­lekménnyel. Jó ötlet, ügyes szimbó- - lum például, hogy a zenei motívu-. mok vissza-visszatérnek. Sztálin­grád felé indul a német szerelvény. Élénk ritmusú dalt énekelnek a ka­tonák. Visszavonulóban a dallam ugyanaz, csak az ütem más... Szintén szerencsés megismételni a krematórium! jelenetnél hallott ze­nét — a zene motívumaiba asszo­nyok, gyermekek jajongása vegyül —, amikor Szokolov visszatérvén régi házához, összetörve, tébolyul- tan sír. Élet, hát miért kínzol így ... De Anatolij, a fiú él... Az apa újra a fronton van, mikor levelét megkapja... Majd megnősül, a fia­talok magukhoz hívnak. Az# uno­kák ... Megint van remény, érde­mes élni. Berlin. A szovjet katonák, a tá­borok felszabadítottaai újjonganak. Szokolov is. Az ezredirodára hívat­ják. Légy erős! Fiad, Anatolij Szo­kolov kapitány ... Nem, nem lehet igaz... Meghalt. Ott feszik a ko­porsóban. Ezt a búcsút, ezt a meg­rendülést Bondarcsuk úgy kelti életre, hogy a szívedbe markol. Mennyire összetört ez az erős em­ber! A szeme „ ... mintha hamu­val szórták volna be, olyan vigasz­talhatatlan, halálos bánattal van tele, hogy még ránézni is nehéz”. A háborúnak vége. Győzelem... De az éjszaka álomképei könnyeket fakasztanak. Éber egyedüllét — oly nehéz... Nemcsak Szokolov maradt egyedül... Itt táblából összemajszölt arcocskájával, ron­gyaiban a kis Vány a is a teázó kö­rül, ahová gyakran betér a magára maradt Szokolov. Meglátja a fiút, megsajnálja. .Magához hívja az autójába. Az apád? Meghalt a fronton. Anyád? Bomba ... Nincse­nek rokonaid, nincs senkid? Nincs. S Szokolov a legnemesebb, a leg­emberibb hazugsággal rászedi a« fiúcskát. Én vagyok a te apád... Igazi érzések fakasztják a könnye­ket ... Az életnek ismét van célja, van miért élni... Kivételes ölömmel fogadjuk ezt a filmet. Örömünk csak fokozódik, ha arra gondolunk, hogy amikor a polgári esztéták, a szocialista rea­lizmus kiúttalanságáról cikkeznek, Solohov ilyen remekművel érvel a szocialista realizmus mellett. NAGY ZOLTÁN Oltások influenza ellen A British Medical Journal egyik legutóbbi cikkében az influenza elleni védőoltások jelentőségéről ír. Meg­állapítja, hogy ha a tél beköszönte előtt az emberek nagyrésze beoltatná magát, akkor az influenzás megbete­gedések száma ttz eddigiek egyhar­madára csökkenhet. Az oltóanyag nyújtotta immunitás előreláthatóan csak egy évig tart, így tehát az oltást évente meg kellene ismételni. Erre a legmegfelelőbb hónap a november lenne.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents