Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

Tasarnap, 1959. november 39. ESZAKMAGYARORSZÄG s A kongresszusi irányelvekről Az Ózdi Kohászati Üzemekben no­vember 20-ig bezárólag értékelték a kongresszusi verseny eredményeit, a legfontosabb gazdasági mutatók 1960-ra tervezett szintjének elérésére tett vállalások teljesítését. A -márciusi párthatározat után az Ózdi Kohászati Üzemekben átdolgoz­ták a Tanácsköztársaság 40. évfordu­lójára tett vállalásokat, a kongresz- szusi verseny még magasabb követel­ményeket állított a dolgozók elé. Az ózdi kohászok becsülettel teljesítet­ték adott szavukat. A kongresszusi verseny-felajánlásokkal növelt éves tervet, november 20-ra lényegében teljesítették, illetve túlteljesítették. Az éves terv teljesítésének állása a november 30-i értékelés szerin^: acélnyersvasból 99,8 százalék, mar- tinacélből 100, hengereltáruból 101,3 százalék. A kongresszusi verseny magával ragadta a dolgozókat, kommunistákat, pártonkívülieket egyaránt. A létrejött 158 „szocialista munkabrigádban” 1963 ember küzd a megtisztelő cím elnyeréséért, a kongresszusi verseny sikeres teljesí­téséért. Az eredmér^ek elérésében nem kis szerepe volt az újszerű ju­talmazásnak. Minden műhely és üzemrész megkapja a célfeladatokat s csak ezek teljesítése után — a ne­gyedévet követő termelési tanácsko­zásokon — kerül sor a jutalmak át­adására. 4 győzők himnusza Vágyak, szerelmek, forradalmas, gyönyörű beteljesülések zengnek lángoló szívetekben, felnövő, dús, győzelmes évek. Az idő tiszta ragyogását reá szórja harcos utunkra, s karunkból forró lendülettel tőr a kék ég felé a munka. A vér harsogó lüktetéssel zuhog szerteszét ereinkben, s kezünk által ifjódik, frissül új világunkban minden-minden. Könnyek, hitek, küzdések után zendül a ,szánk virágos dalra, nagyból nagyobb és szépből szebb lesz, — mert/az új Ember így akarja. Törvény, hogy mi legyünk« a győztes, sorsunk, hogy ne legyünk ígéret: mi vagyunk a jelen és jövő, áradó fény, igazság, élet! A kongresszusi verseny iránti őszinte érdeklődést bizonyítja az hogy míg januárban, áprilisban és júniusban csupán 300, addig az októ­beri termelési tanácskozásom már 629 javaslat hangzott el. Az újítási mozgalom is fellendült a kongresszusi verseny megindításá­val. Az 1958-ban beadott 1623 újítás­ból elfogadtak Ú24-et. a bevezetett 1078 újítással valamivel több mint 6 millió forintot takarítottak meg. 1959 eddig eltelt időszakában 1729 újítást nyújtottak be a dolgozók, eb­ből bevezettek 1090-et, az eddigi megtakarítás közel 9 millió forint. A versengés új lendületében sok kiemelkedő eredmény született, a ki­tüntetett dolgozók számának emelke­dése arra vall, hogy az ózdi kohászok szívügyüknek tekintik a kongresszusi vállalások teljesítését. Az első félév­ben 380 dolgozó kapott oklevelet vagy jelvényt, a kitüntetettek között Több mint kétszázezer forintot osztottak szét Az Ózdi Kohászati Üzemek 1959 első félévében tizenegyedszer nyerte el az élüzem címet. Ebben a sikeres ter­melési csatában ' sokat segített a kongresszusi verseny célkitűzéseinek lelkes vállalása. A termelő gyárrész­legek jó munkáját dicséri, hogy az első negyedévi termelési sikerek alapján a hengermű, a második ne­gyedévben az acélmű és a harmadik negyedévben a nagyolvasztómű kol­lektívája kapta meg a Kohászati Dol­gozók Szakszervezete elnökségének és a KGM Vaskohászati Igazgatósá­gának vándorserlegét. November 1-el kongresszusi hó­nap indult a kohászatban, mely új vállalásaival eredményesen befolyá­solja az éves terv túlteljesítését. A kongresszusi verseny további sikerei érdekében tudatosítani kell, hogy a verseny az év végéig tart9 az éves terv alapján, a mérlegbeszá­moló után ítélik oda a kongresszusi zászlót. Az Ózdi Kohászati Üzemekben reális, lehetősége van annak, hogy ne csak az ez évi tervet teljesítsék, — az 1960-ra tervezett termelési -szin­tek túlteljesítése is lehetséges. A kö­vetkező kilátások vannak erre: előre­láthatólag acélnyersvasból 3,7 száza­lékkal, martinacélból — a martin jövő évi rekonstrukciója miatt ala­csonyabb lész a terv — 14,7 száza­lékkal, összes hengereltáruból pedig 3,3 százalékkal teljesítik túl az 1960- ra előirányzott tervet. Várhatólag több mint 20 millió forinttal termel­nek többet ez évben, mint amennyit a jövő évi terv előír. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG vér- befojtása után az országra nehezedő szörnyű fehérterror, a fizikai mellett, teljes szellemi nyomorba is döntötte az országot. A művészeti élet fóru­main megjelentek és elsokasodtak a fehér kurzust dicsőítő szellemi ter- mélvények, az irodalomban Herczegh Ferenc volt az úr; a színpadokon giccses operetteket, a feudálkapita- lista államrendfit, Horthyék ellenfor­radalmi uralmát dicsőítő darabokat játszottak. Az igazi kultúra, a nép ügyét szolgáló művészet leszorult a nyilvános fórumokról. A féktelen terror mind vadabb erővel üldözte a munkásszervezeteket. Nem volt legá­lis kommunista párt, amely az elnyo­mottak harcát nyíltan vezethette volna. De a rettentő elnyomás elle­nére is, a munkásosztály legjobbjai megtalálták az utat, hogy a néphez szóljanak és ébrentartsák a proletár- forradalom parazsát. Egyik útja volt ennek a különböző fedőszervek alatt működő munkás kultúrcsoportok széles hálózata, amely a kultúra fel- világosító, nevelő eszközeivel éleszt­gette ezt'n parazsat, táplálta a felszín alatt mindinkább lobogó tüzet, hir­dette, hogy a munkásmozgalom, a dolgozók felszabadulási vágya ele­venen él még akkor is, ha Horthy poroszlói ott ülnek a munkásszín­padok■ nézőterein a nézők között. Száz és száz lelkes kultúrmunkás vállalta' ezt a nagy kockázattal járó művészeti és politikai feladatot. Ennek a hősi kultúrmunkának két régi harcosával beszélgettünk a mi­nap. Ismert rrmívészei városunknak: Jákó Pál, a Miskolci Nemzeti Szín­ház igazgatója és felesége, Gyarma- thy Anikó, a színház művésznője. A több évtizedes művészi múltból mindketten hosszú éveket töltöttek az illegális kommunista párt kato­nájaként a munkáskultúra különböző területein. Jákó Pál 1931-ben kapcso­lódott be az illegális kultúr munkába. Fellépett a Baló Elemér által vezetett színpadon, amely munkásotthonok Kultúrmunkások az illegalitásban / Egy müvészházaspár emlékeiből ban, munkások számára játszott. Ve­zette a II., V., VI., VII., VIII. és IX. kerületi ifjúmunkás kultúr csoporto­kat, vezette azonkívül a bőrös, bőr­díszműves, vasas és építő szakszer­vezet ifjúsági kultúrcsoportjait s létrehozott egy önálló csoportot, amelyben ő volt az egyetlen hivatá­sos színművész. E csoportok részt- vettek a különböző sztrájkmegmoz­dulásokban. A 30-as évek derekán, az építőmunkások sztrájkja idején\ egésznapos kultúrműsorokat adtak a MÉMOSZ-székházban a sztrájkoló munkásoknak. Több esetben volt összetűzésük Horthy rendőrségével, nem egyszer világító udvaron, tűzoltó­létrán, ablakon keresztül menekültek a rendőrség elől a munkásotthonok­ból a műsor befejeztével, vagy éppen műsor közben. Versek, dramatizált versek, jelenetek, egyfelvpnásosok, táncok szerepeltek ezekben a mun­kásotthoni műsorokban és mondani­valójukban leleplezték a Horthy- világot, erősítették a proletár ön­tudatot. i Jákó Pál ebben az időben már nem játszhatott a színházak színpa­dain. Horthy rendőrsége nem enged­je színpadra a kommunista színésze­ket. A fentebb vázolt kultúrmunkát is rettentő nehézségek, állandó rend­őrségi üldöztetések, gyakori letartóz­tatások mellett végezték. A hosszú esztendők illegális kultúrmunkájá- nak emlékeiből rövid dióhéjban em­lít meg néhányat. ... 1932-BEN TÖRTÉNT. Lóránt lAszló szerzői /isijét tartották a Ze­neakadémián. A szerzői esten szere­pelt egy kétrészes, egyfelvonásos da­rab, amely egy börtönben játszódott. A főszereplő Jákó Pál volt. Csíkos rabruhában játszott a darabban. Az -első jelenetben = szerepe szerint * búcsúzott cellatársaitól, mert közel- gett . a börtönből. való szabadulás órája. Lóránt László szövege és Jákó Pál játéka aligha nyerte meg a néző­téren ülő ügyeletes rendőrtiszt tet­szését, mert amikor szünetben, a füg­göny legördülte után a színfalak mögé lépett, fehérkesztyűs kéz nehe­zedett a vállára: „A törvény nevében letartóztatom .. ” Hosszas vita után a botrány elkerülése végett, hozzá­járult a rendőrtiszt, hogy a darabot végigjátssza, de a színfalak kijáratá­nál, a nézőtéri ajtóknál detektívek serege ügyelte minden mozdulatát. A darab második részében a csíkos rabruhás fogoly önként visszatért a börtönbe és elmesélte cellatársainak, hogy kénytelen volt visszajönni, mert a „szabad világ”-ban élni nem lehet, még mindig jobb a börtönben. És mikor végleg lehullt a jelenet után a függöny, még zengett a nézőtéren a munkások vastapsa, — Jákó Pál csuklójára már rácsattant a bilincs. Színpadi rab-kosztümjében, festett arccal vitték be a főkapitányságra, ahol négy hónapot töltött, majd át­vitték a toloncházba, újabb két hó­napra. Egy másik emlék a kispesti mun­kásotthonhoz fűződik. Csikorgó ja­nuári fagyban adott ott műsort a Jákó-csoport. (A Jákó Pál vezette öntevékeny kultúrmunkások csoport­ja.) Operett-szatírákat mutattak be s a szatíra tükrében egyben a Horthy- világ görbe tükrét adták. Javában folyt az előadás, amikor a nézőtéren valaki feltikoltott: „Razzia!” A ter­met ellepték a rendőrök. A kiátúr- munkások a színpad ablakán keresz­tül menekültek, és futottak utcákon, kerteken keresztül a villamos felé, abban a" öltözetben, ahogyan éppen a színpadon voltak: könnyű nyári teniszruhában, kivágott estélyiben, frakkban és hasonló öltözetekben. Az utcai járókelők, a ^villamos utasai azt hitték, hogy valamelyik farsangi mu­latság résztvevői igyekeznek haza­felé. De ők hosszú ideig voltak kény­telenek hideg télben, könnyű nyári ruhában bolyongani, amíg a munkás- otthonban hagyott polgári ruhájukat — kerülő úton —- visszakaphatták. Gyakran letartóztatták a kultúr- munkásokat. De akkor sem szünetelt a munkájuk. A Margit körúti hírhedt katonai fegyház 7Ö-es cellájában — akkor ott raboskodtak — Jákóék minden vasárnap délután kultúrelő- adást rendeztek. A legemlékezete­sebb Margit körúti műsor a József Attila-estjük volt, amelyen a „Le­bukott” című verset a fogvatartott politikai és katonai bebörtönzöttek, felnőtt férfiak zokogva sírták végig. MÉLTÓ TÁRSA VOLT Jákó Pál­nak ebben a kultúrmunkában Gyar- mathy Anikó. Száz és ezer fellépésen vettek részt együtt, nagyon sokszor játszották Shaw: „Vissza Matuzsá­lemhez” című ragyogó művét, amely­ben Ádámot Jákó 13ál, Évát Gyar- mathy Anikó alakította. Ugyancsak gyakori műsoruk volt Capek: „Fehér kór” című műve. Játszottak együtt a „Kísértetek”-ben és ki tudná még felsorolni, hány száz műben. Gyar- mathy Anikó utolsó fellépése a fel- szabadulás előtt a csepeli szabadság­ünnepen volt, 1944 március 18-án, szombaton est. Betegen lépett fel és éjszaka hazafelé baktatva arra gon­dolt, hogy most egy kicsit kipiheni magát, felgyógyul és úgy lép fel majd újra. Útközben már hosszú te­herautó karavánokkal találkozott... És másnap, 1944 március 19-én Ma­gyarország hivatalosan is német gyarmat lett. Megszűnt még a fedő­szervek alatti szereplés lehetősége is. Jákó Pált büntetőtáborba vitték. Ott sem adta fel a harcot. A szuronyok, között folytatta, arrrit a munkásott­honok . színpadain kénytelen volt abbahagyni. Nagyon kedves közös emlékük egy 1940-es előadóestjük, amelyben Gobbi Hildával, Major Tamással, Baló Ele­mérrel, a Vándor-kórussal és mások­kal együtt léptek fel a Zeneakadé­mia kistermében. A műsor címe és mondanivalója ez volt: „őrzők, vi­gyázzatok a vártán...!” Erre a mű­sorra ifjúmunkások árusították a je­gyeket és töltötték meg zsúfolásig a termet. Ezernyi üldöztetés volt az osztály­része az illegalitás kommunista kul- túrmunkásának. Detektívek, besúgók f igyelték és tartották számon minden lépésüket. De számontartották őket a becsületes munkások is! Gyarma- thy Anikóval történt. A felszabadu­lás után néhány esztendővel az egyik pesti uszodában egy idős férfi szólí­totta meg. Egy öreg vasmunkás volti aki 1943-ban a Vasas Otthonban hal­lotta tőle a „Csak egy éjszakára? című Gyóni-verset. Közel egy évtized telt el a két találkozás óta, de az öreg vasmunkás, és a munkások százai és ezrei számontartották azokat, akik a nehéz években a proletár öntudatot a. kultúra eszközeivel élesztgették. A FELSZABADULÁS nekik is megnyitotta a lehetőségek széles út­jait. Első perctől a szocialista kul­túra élharcosai közé állottak, és ami­kor 1956 vészterhes őszén az ellen- forradalom egy kis időre elnémította a becsületes emberek hangját, Jákó Pál és Gyarmathy Anikó voltak az elsők, akik odaálltak a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány rádiójának mikrofonja elé és % ma­gyar irodalom legszebb gyönoyszf meinek megszólaltatásával ismét ft gyújtották az új élet reménységén tüzét. • -r Győzelmi jelentés Ozdról lyelc nemcsak meggyorsítják, köny- nyebbé és gyorsabbá teszik a mun­kát, hanem gazdaságosabbá is teszik a termelést. Ytt van például Bártfai Kornél és Szvetelkó Lajos újítása, akik a kéntelenítésnek egy régi va­júdó kérdését 'valósították meg, amely több százezer forint évi meg­takarítást jelent népgazdaságunknak. Kálmán Árpád gázgyári üzemvezető a generátorsalak felhasználásával kapcsolatosan adott be egy igen ér­dekes javaslatot. Bevezetésével és alkalmazásával évi 400 ezer forint megtakarítást lehet elérni. A párt kongresszusi irányelvei, a 3 éves terv legfontosabb célkitűzései­nek végrehajtása megköveteli, hogy — nagyobb felelősséggel és több hoz­záértéssel irányijuk az újítómozgal­mat — mind nagyobb tömegeket vonjunk be az újért való harcba. A Borsodi Vegyikombinátnál minden lehetőség adva van ahhoz, hogy az újítómozgalom újabb sikereket érjen el. Halmágyi Balázs Kazincbarcika A Borsodi Vegyikombinát dolgozói a pártkongresszus tiszteletére értékes felajánlásokat tettek. Tervük túltel­jesítése mellett az újítómozgalkm fejlesztését tűzték ki célul. A gyár­ban az a vélemény alakult ki. hogy a műszaki színvonal emelésének ka­tonái a gyár újítói. Ezért úgy hatá­roztak, hogy újítási hónapot szervez­nek, s ez időszak alatt minél több és több munkást vonnak be az újító­mozgalomba. A gyár kollektívájának ez az el­határozása a kongresszusi irányelv egy fontos pontjának, a műszáki fej­lesztésnek végrehajtását segíti elő. Nem másról, mint arról van szó. hogy tervszerűbben, behatóbban kell fog­lalkozni a vállalat egy-egy problémá­jának megoldásával, azokkal a vitás kérdésekkel, amelyek a termelékeny­ség növekedését segítik elő. Hogy helyesen látták a célt, s a fel­adatot, azt bizonyítja az az elkészült statisztikai jelentés is, amety az újí­tási hónap eredményeiről ad számot. A nagy érdeklődésre való tekintettel két héttel meghosszabbították az újí­tási hónapot. Amíg például az év első nyolc hónapjában 123 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, addig hat hét alatt 60-at. A benyúj­tott újítási javaslatok 1 millió 800 ezer forint értékű évi megtakarítást biztosítanak. A legjobbak, akik ezút­tal is a’ legtöbbet tudták felmutatni — 22 ezer forint újítási díjazásban részesültek. + Hogyan születhetett meg a vállalat életében ez a szinte egyedülálló ered­mény? A párt, a szakszervezet, a vállalat­vezetőség igen helyesen megoldotta a dolgozók tájékoztatását, fontos fel­adatának tartotta a műszaki fejlesz­téssel, az újítómoágalommal össze­függő politikai propaganda munkát. A tapasztalatok a vállalat életében azt bizonyítják, hogy ha a gazdasági vezetők körültekintéssel, lelkiismere­tesen készítik el a feladattervet, s azt a dolgozók széles tömegeivel ismer­tetik, az már fél sikert jelent. Hiszen a munkások ismerik a termelési fo­lyamatoknál fellelhető lehetőségeket, azpkat a rejtett tartalékokat, ame­Legyünk m takarékosabbak! A kongresszusi irányelvekben na­gyon fontos hélyet foglalnak el az önköltség csökkentésével, a takaré­kossággal kapcsolatos célkitűzések és feladatok. A párt és a kormány el­várja tőlünk, dolgozóktól, hogy te­gyük egész gazdálkodásunk alapvető módszerévé a takarékos gazdálko­dást, a gazdaságosabb termelést.. Az irányelvek alapos áttanulmányo­zása után, figyelembevéve a Miskolci Pamutfonó Munkáját, úgy gondolom, hogy vállalatunknál az önköltség csökkentése az, amely kell, hogy fog­lalkoztasson valamennyiünket. Párt- szervezetünk helyesen határozta meg a célt: legyünk takarékosabbak! A gazda gondosságával kell vigyáznunk értékeinkre, nem szabad engednünk, hogy kárba vesszék egyetlen fillér sem, mert minden megtakarított fo­rint népgazdaságunkat erősíti és a mi javunkat szolgálja. Nálunk a Pamutfonóban a legfon­tosabb feladat a nyersanyaggal való helyes gazdálkodás. Termelési költsé­geink legnagyobb részét — mintegy 60 százalékát — a külföldről behozott drága gyapot teszi ki. S ha csak egyetlen egy százalékot takarítottunk meg belőle, több százezer forint eredményjavulást érhetünk el. A gyapot feldolgozása során nemes és nem nemes hulladék keletkezik. A nemes hulladékot újra fel tudjuk dolgozni, természetesen az újonnan való feldolgozás újabb költségekkel jár. Ezért arra törekszünk, hogy mind kevesebb legyen a nemes hulladé­kunk, mert ezzel tetemes költségeket takarítunk' meg és jelentősen csök­ken önköltségünk. A nem nemes hul­ladékot vállalatunk más gyáraknak adja át (vatta paplangyár), itt arra ügyelünk, hogy ez a hulladék is mind kevesebb legyen és ne szennye­ződjék be. Üzemünkben modem gépek termel­nek, úgyszólván minden munkafolya­mat, amely a gyapotfeldolgozást végzi, gépesített. Itt az önköltségcsökkentés­nek legeredményesebb, legcélraveze­tőbb módszere a lelkiismeretes, pon­tos, fegyelmezett kötelességteljesítés. A gépet gondozni, a gépre ügyelni, pontosan kiszolgálni, , a technológiái utasításokat betartani' — ez az útja nálunk az eredményes önköltség- csökkentésnek. Mindezek után érthető, hogy a miskolci fonómunkások kongresszusi felajánlásaiban igen nagy helyet fog­lalt el az anyaggal, való takarékos­ság, a hulladék csökkentése. Az adott szó teljesítése során szép sikereket értek el üzemünk dolgozói. Vállalá­sukat kétszer módosították a mis­kolci fonómunkások, hogy megtetéz­zék eddigi eredményeiket. S most örömmel adhatunk számot árról, hogy a 493 ezer forint értéket kitevő hulladékcsökkentési f&ajárílósunkat október végéig 585 ezer forintra tel­jesítettük. Az irányelvek alapján újabb intéz­kedések bevezetését tervezzük. Ma már minden műszaknak megmérjük a hulladékját és pontosan leírjuk, hogy mit kell tenni a nem nemes hulladék szennyeződésének elkerülé­séért. Természetesen ezenkívül az ön­költségcsökkentés fontos más ténye­zőiről sem feledkezünk meg (segéd­anyag, energia, fűtőanyag stb.). Az elmondottak tanúsítják, hogy a Miskolci Pamutfonó fizikai és mű­száki dolgozói átérzik az irányelvek­ben foglaltak jelentőségét és az ön­költségcsökkentésben. eddig . elért sikereiket a közeljövőben újabbak fogják követni. Nagy Béláné, terv o. vezető Miskolci Pamutfonó. Tegyük társadalmi üggyé az újító-mozgalom fejlesztését! AKÁC ISTVÁN:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents