Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

4

CSZAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1959. november 29.

Fiatalember a tanácson

Szinte még gyerek. Húsz éves.

Nyúlánk, vékony termetű. Nyugtalan, kutató szeme, mintha mindig kérdően tekintene mindenkire magas homloka alól. Hosszúkás arcában van valami akaratosság. Egész lényében ott vibrál a nyugtalan tenniaka- rás, szépkeresés.

Vb. titkár Serényfalván.

Demcsik Iván munkásember fia. Édesapja a putnoki gépállomáson dolgozik mint vasesztergályos. Megállja-e a helyét itt a parasztemberek között? Hogyan dolgozik? Lendületesen, fiatalosan, vagy únja ezt a helyet? Vannak-e szép elképzelései, tervei? Küzd-e a megvalósításukért?

Özdon érettségizett. Könyvtáros szeretett volna lenni, de nem sikerült „bejutnia” az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Kazi ncbarcikán, Szerencsen, majd a MÁV-nál dolgozott, végül a putnoki járás vezető emberei meghívták őt vb. titkárnak Serényfalvára. A község lakói egyhangúlag elfogadták, és azóta itt dolgozik. Egy év már elmúlt. Milyen is volt ez az év?

— Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz. Egy faluban mindig nagyon sok probléma van. Most különösen a termelőszövetkezetekkel foglalkozunk sokat. Nem „megy úgy”, ahogyan szeretnénk. Igaz, az egyéni gazdálkodók termésátlagát a szövetkezetieké felülmúlta, de mégsem ilyen eredménynek kellett volna lenni, hanem jobbnak ...

Gyorsan „belemelegszik” és hosz- szasan beszél a termelőszövetkezetről. Elmondja, hogy kevesen vannak, nincs elég munkaerő, de minden rendeződik majd, ha szocialista községgé alakulnak. Mert ezt akarják és a siker érdekében mindent meg is tesznek. De mi történt még az egy év alatt?

— Kifestettük a kultúrházat, építettünk 350 méter hosszú járdát, hídmérleget hozattunk... — sorolja a községfejlesztési terv megvalósított pontjait. Tesz-e valamit a fiatalok neveléséért, szórakozásáért?

— Olyan szép kultúrotthonnal rendelkezünk, hogy nyugodtan mondhatom — az egész járásban nincs,.még egy ilyen. Van benne egy nagy rádió, sakk, jövőre akarunk venni egy televíziót is. Még ebben az évben valóra válik egy kedves, dédelgetett tervem: december elején a kultúr- otthonban megnyílik a könyvtár. Mostanában alakítottuk át az egyik szobát erre a célra. A munkálatokra és a köiiyvekre 21 ezer'forintot'szántunk.

Gyorsan elővesz egy árjegyzéket, ahol a megrendelt könyvek vannak feltüntetve. Látszik: nagy gonddal válogatta össze. Mindenre gondolt. A meséskönyvek, ifjúsági regények, mellett itt találjuk Móricz, Jókai, Burns, Stendhal, Balzac és még nagyon sok más író művét is.

— Nagyon örülök ennek a könyvtárnak — mondja — remélhetőleg a község lakóinak is tetszik majd, és különösen a fiatalok gyakran fölkeresik. Örömmel vállaltam a vezetését is, hiszen úgyis könyvtáros szerettem volna lenni.

Ez a terv tehát már csak félig terv. Felerészben megvalósult és semmi akadálya sincs már annak, hogy decemberben meg is nyíljon a könyvtár. Valóban szép eredmény.

És mit terveznek még?

— Télre előadássorozatot tervezünk. Minden olyan témával foglalkozni akarunk, ami érdekli most az embereket, és hasznos lesz a meghallgatásuk. Az űrhajózásról, a termelőszövetkezeti problémákról és irodalom kérdéseiről is szeretnénk előadást tartani. Az előadókat Miskolcról vagy Budapestről hívjuk majd hozzánk, és amelyik témánál lehet, ott filmvetítéssel is színesíteni akarjuk ezeket az estéket. Ezenkívül akinek kedve van, beléphet a táncszakkörbe vagy a színjátszó csoportba. Szeretnénk, ha a fiatalok nemcsak a kocsmában, hanem a mi rendezvényeinken is jóléreznék magukat. Azt akarjuk, hogy művelődjenek, szórakozzanak, olvassanak a község lakosai. Ez az első pillanatra magától érthetődőnek látszó dolog, azonban egyáltalán nem ilyen egyJegyzetek az utolsó napról és a rendezvénysorozat egészéről

szerű. Nem megy egyik napról a másikra, de bízom a sikerben.

Ha ilyen lendületesen küzd is majd ezért a sikerért, mint ahogyan ezt elmondta, akkor meg is lesz az eredmény. Valóban sok probléma van egy faluban. Van-e valami saját terve. aminek a megvalósulása megoldást hozhatna valamelyik kérdésben?

— A községnek csak idény napközije van. Szeretném, ha sikerülné felépíteni egy rendes óvodát. Ez teljesen az én tervem — mondja mosolyogva — csak még távoli. Jövőre szeretném megszavaztatni. Körülbelül 3—400 ezer forint beruházással föl lehetne építeni. Bizonyára mindenki örülne ennek az óvodának, mert szükség lenne rá most is.

Eddig közügyekről beszélgettünk. Valószínűleg egyéni problémái is< vannak. Milyenek?

— Szeretnék tanulni. ígéretet kaptam. hogy mehetek majd a tanács- akadémiára. Nagyon szeretem a festményeket.

Aztán olyan hangon, mintha bocsánatot akarna kérni, a látszólag nem idetartozó témáért. így szól:

— Lehet, hogv furcsán hangzik tőlem — hiszen Pesten akartam egyetemre járni —, de egvre inkább szívügyemnek érzem a falu problémáit.

Szinte még gyerek húsz éves . . .

PRISKA TIBOR

Bár a tavasszal elmaradtak tervei teljesítésében a sátoraljaújhelyi gépállomás dolgozói, a nyári és az őszi időszakban behozták lemaradásukat. November végéig az esedékes, éves talajmimkatervüket 100 százalékig teljesítették. A gépállomás dolgozói igyekeznek a termelőszövetkezetek igényeit a kellő időben és a legjobb minőségű munkával kielégíteni, a

Csillagászati hét Borsodban

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat csillagászati szakosztálya és Uránia Bemutató Csillagvizsgálója, továbbá a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a megyei és városi tanács vb. művelődésgyi osztálya, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa 1959. november 29-iöl december 5~ig csillagászati hetet rendez Borsodban. A csillagászati hét rendezvényeit ebben az évben kiterjesztettéka vidékre is, így pl. Ózdon, Szerencsen, Mezőkövesden, Sátoraljaújhelyen és a borsodi bányavidéken tartanak népszerű „Csillagászati Estéket”. E hagyományossá váló rendezvénysorozat minden évben nagy népsze- ségnek örvendett, s most a rendező szervek olyan változatos és gazdag programot állítottak össze, hogy még nagyobb érdeklődés várható. Az egész

I földindulás tanúja

Aiekssandr ülök válogatott versei

Bemutatva őket, Biok azt az ellentmondást érzékelteti, hogy a forradalmi pátosz, a leghála- dottabb eszme egy rendkívül elmaradott országban kezd megvalósulni, félig írástudatlan emberekkel. A forradalmat Biok szerint nem any- nyira a proletariátus, mint inkább a parasztság hajtja végre. Biok nem értette a forradalom osztályerőit, csak érzékelteti, hogy két erő találkozott: az öntudatos harc — a proletáriátus harca, s az ösztönös — a parasztságé, és a költészet eszközeivel érzékelteti, ezt a két erőt a ritmussal és a mű nyelvével.

A MU CSELEKMÉNYE egyéni konfliktusra épül fel. Az egyik vöröskatonát elhagyta a. kedvese, összeállt egy tiszttel. Ezért a. vöröskatona bosszút áll, megöli kedvesét. Ezt a személyes jellegű eseményt Biok szociális tartalommal tölti meg. Kátyka, a szebb ruháért hagyta el a vöröskatonát — a burzsoá erkölcs normái hatással vannak a dolgozó emberekre is. Biok először a vöröskatona lelkében lezajló vihart ábrázolja, hűtlen szerelmese iránti gyűlölete átcsap az egész régi világ gyűlöletébe. Petyka barátai igazságosnak találják Kátyka megölését, ö azonban lelkiismeretfurdalást érez. A tömegek erkölcsi felfogása még régi, de kezdi már azt felváltani az új erkölcs, a. forradalmi célszerűség erkölcse. Tovább folytatják útjukat, s a menet élén megjelenik Krisztus alakja, aki vezeti őket. Krisztus alakja jelkép, amellyel Blok a forradalom humanizmusát igyekezett ábrázolni. Hogy Biok nem talált mást a humanizmus, a testvériség megelevenítésére, érzékeltetésére, mint Krisztust, mutatja, azt; hogy nem látta meg a. proletáriátus új, aktiv, forradalmi humanizmusát.

A misztikus, romantikus álmodozástól a régi világ elvetéséig, — ez Biok költői útja. Egész művészete — törekvés az igazság, az új művészi elvek felé, amelyek legjobban kifejezik a. kor ritmusát, életét. Nem értette meg a proletárt orra dalom lényegét, de elfordulva a régi világtól, kinyújtotta baráti, jobbját a proletáriátus felé. És verseivel segítette harcában az

új élet megteremtésében.

*

LATOR LÁSZLÓ válogatta és fordította a most megjelent Blok-kötetet. Szép munkát végzett. Szerencsés a versek válogatása — jól érzékelteti Biok eszmei, művészi fejlődését. Blokkot nem könnyű fordítani — nyelve, akárcsak a mi Adynké, rendkívül egyéni, szimbolista képei sajátságosak. A fordító azonban megbirkózott feladatával, csak olykor-olykor érezni, hogy nem sikerült visszaadnia azt a hangtan lói. azokat a. képeket, amelyeket az eredeti mii olvasása ébreszt bennünk. G. KÁLNAI JOLÁN

luuáestugi beszámolók

1959. november 30-án délelőtt 10 órakor a „Béke” mozi helyiségében közös tanácstagi beszámolót tartunk, melyre a választókat szeretettel meghívjuk.

Kocsis Imréné 11-es városi tanácstag, Nádler Viktorné 3-as városi tanácstag, Darvas Árpád 6-os kerületi tanácstag, Keltái Árpádné 13-as kerületi tanácstag. Mráz Ferenc 5-ös kerületi tanácstag. Varga Gyula 22-es kerületi tanácstag. Vertig Istvánná 21-es kerületi tanácstag.

Kárpáti Györgyné és Sándor István tanácstagok 1959. november 30-án, hétfőn este 6 órakor féléves beszámolót tártainak a József Attila utcai ált, iskolában*

Munkás Színjátszó Napok III.

szerződésekben lekötött munkákat már teljesítették, sőt pótszerződése- ket kötöttek.

Különösen dicséretet érdemlő munkát végez Moha József, Jáger István, Boda Béla és Hanuta Ferení traktoros. Ök már most teljesítették az egész évre szóló talajmunka tervüket.

csillagaszati hét középpontjában az f űrhajózás, a Nemzetközi Geofizikai i Év és a csillagászati kutatás leg- ( újabb eredményeinek ismertetése i áll. Különösen nagy érdeklődésre • tarthat számot dr. Kulin György esi- i lagásztudós „Ember a világűrben” cí-i mű előadása, melyet december 3-án l a SZOT-ban, 4-én a KPVDSZ kul- ( túrtermében tart meg. Budapest-1 ről Flórián Endre, meteorológiai in- < tézet osztályvezetője és Sinka Jó- ( zsef csillagász is ellátogatnak Bor- ( sódba, hogy „Az űrhajózás távlatait” ( ismertessék. Központi előadóinkon ( kívül Szabó Gyula, a csillagda igaz- ( gatója, továbbá Apostol Ince, Kál- i mán József, Fábián Endre. Suba 1st- ( ván. Elek Árpád, Varga Pál és a ‘ csillagászati szakosztály tagjai tartanak előadást. ;

mesterségesen elbutított magyar falukban, hogy elvigye oda a tudást, de a plébánosok iskoláiban csak bátortalanul pislákoló lámpás lehetett, amely csak lopva hinthetett egy kevéske fényt a parasztok ablakaiba.

A játék sodra egyenletes volt. Általában a rendezésen érződött a Miskolci Nemzeti Színház előadásának hatása, ami egyáltalán nem hiba, sőt jó előadásoknál kívánatos és hasznos. A népes szereplőgárdát egészében is meg kell dicsérnünk. Nem áll módunkban mindegyik szereplőt külön méltatni, így csak Kalapos László nagyon emberien, hitelesen ábrázolt Kovács tanítóját, Isky Jolán Idáját, Gyarmathy Ferenc Szol ősi plébánosát, Morvái István öreg Sósát, Liptai László iskolamesterét, Tupler József- né öreg pletykás Bogárnéját, Herendi Ferenc Zöld Mártonát és Bódvai András plébánosát, mint az előadás legjobbjait említjük. Külön kell megemlíteni a kis Bedő István gyermekszereplő kedves alakítását. — Egészében a József Attila kultúrotthon színjátszóinak szereplése jól— sikerültnek, a Munkás Színjátszó Napok legjobb produkciójának tekinthető.

*

FENTEBB LEÍRT rendezvénynyel le is zárult a Munkás Színjátszó Napok rendezvénysorozata. Egyenként mindhárom rendezvényt értékeltük. Végezetül a rendezvény- sorozat egészéről szólunk néhány szót.

A miskolci városi tanács művelődésügyi osztálya nagyon helyesen tette, hogy a város felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából meghirdette a Munkás Színjátszó Napokat, hogy azok mintegy mérlegét adják az öntevékeny mozgalom terén elért fejlődésnek. Helyes volt a kezdeményezés és annak értékéből mitsem von le az, hogy egészében nem járt a joggal várható eredménnyel. Nem járt. mert az egyes szereplő együttesek jó szereplése ellenére sem tükrözte a miskolci öntevékeny művészeti mozgalom egészét. Színjátszásban összesen négy csoport szerepelt, illetve öt indult. Miskolcon sokkal, de sokkal több öntevékeny színjátszó csoport vágyik a nyilvános szereplésre, kí- vánja, vagy éppen követeli magának a közönség elé lépés jogát és lehetőségét. Ez az alkalom — a Munkás Színjátszó Napok sorozata — megadta volna erre a lehetőséget. Meg még akkor is, ha színjátszásban valóban csak a legjobb csoportokat kívánta a tanács szerepeltetni. Mód nyílott volna arra, hogy a kisebb csoportok a zenés irodalmi műsorban mutassák be felkészültségüket és ne csak három öntevékeny együttes tagjaiból álljon az irodalmi matinén közreműködők kis csoportja. (Azok is olyan csoportokból, amelyek színjátszással is szerepeltek.)

? A témaválasztásról már az első J napról írt jegyzetünkben szóltunk. J Ismételten elmondjuk, hogy a felsza- J badulás évfordulójának tiszteletére trendezett seregszemlén feltétlen el- J várható, hogy a felszabadulást, il- \ letve azóta elért fejlődésünket be- \ mutató művek is szerepeljenek és ne \ csak olyanok, amelyek témájukkal a

1

“ múltba fordulnak vissza. A munkás színjátszásnak nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő megmutatása is elsőrendű feladata. Az egyes induló csoportok dícsérhetők azért, hogy ketten közülük tanácsköztársasági témájú darabot választottak, a másik kettő ugyancsak a történelmi múltba nyúlt témáért, de a rendezvénysorozatot szerkesztőknek ügyelniük kellett voina, hogy — e helyes témák mellett — a ma is érződjön a felszabadulás évfordulójára emlékeztető Munkás Színjátszó Napok műsorán.

i Végezetül: a Munkás Színjátszó \ Napok — a néhány említett apróbb i fogyatékosság ellenére — öntevé- \ kény művészeti mozgalmunk fejlődé- i séről adtak számot. Bebizonyították, \ hogy a kultúra napról napra szélesebb tömegek ügye. tanúskodtak \ amellett, hogy a kultúra hivatásos \ munkásain kívül öntevékeny kultúr- \ munkások tömegei harcolnak azért, \ hogy népünk mind műveltebbé székesebb látókörűvé, kulturáltabbá váljon. A Munkás Színjátszó Napokon ^ megvont mérleg biztató. Hasonló * seregszemle-szerű rendezvényeket # szívesen látnánk minél gyakrabban.

{ BENEDEK M.

1^ ELLEM ES MEGLEPETÉSSEL szolgált a miskolci Munkás Színjátszó Napok harmadik rendezvénye. Ezen az estén a Közlekedési Dolgozók Szakszervezete József Attila kultúrotthonának színjátszói vették birtokukba a Bartók Béla Művelődési Ház színpadát, hogy Gárdonyi Géza ..Lámpás" című háromfelvoná- sos drámájának bemutatásával bizonyságot tegyenek ügyszeretetükről, i felkészültségükről, tehetségükről.

Nagyon kellemesen érintette a né- 'zőt a telt ház! A Munkás Színjátszó 'Napok korábbi rendezvényeihez ké- 1 pest igazán . leglepő volt az a nagyfokú érdeklődés, amellyel a mintegy 1500 néző, a szürke hétköznapi estén 'megtöltötte a nézőteret. Ez a nagy 'érdeklődés egyrészt azt bizonyítja, 'hogy a József Attila kultúrotthon 'színjátszóinak jó a hírük, szeretik 'őket, szívesen nézik produkcióikat, 'másrészt bizonyította azt is, hogy a 'kultúrotthon vezetősége, a produkció 'előkészítése mellett eredményesen f oglalkozott a közönsénszervezéssel is,

1— azzal, hogy. amit bemutatnak, az 1 mind szélesebb közönséghez jusson 'el.

1 Néhány szót magáról a látottakról, ’Gárdonyi Géza drámáiét ezalkalom- ’mal nem elemezgetKik. Nem tartjuk ’szükségesnek, mivel mintegy kilenc ’hónappal ezelőtt, amikor a miskolci

• színház táielőadásban bemutatta, ’részletesen taglaltuk a darab eszmei ’mondanivalóját, felépítését stb. Ez

• alkalommal csak arra kívánunk rámutatni, hogy — ha már minden

• áron régi témához fordult az együttes, — helyes volt a választás, mert

• a darab jó művészi eszközökkel.

• rendkívül hatékonyan támogatja az

• antiklerikális propaganda-munkát,

• bemutatása hasznos. — elsősorban a

• viszonylag még erősebb klerikális

• hatás alatt álló falusi lakosság köréjben. Márpedig — tudomásunk szerint — a József Attila kultúrotthon j színjátszói gyakran keresik fel pro- jdukcióikkal a megye községeit is. Ha

• ezzel a darabbal vidékre mennek, jó

• nevelő munkát is végeznek, a mű• vészi élvezet nyújtásán felül.

• Az előadáson meglátszott a nagy

• ügyszeretet, a lelkes felkészülés, fel• csillant a tehetség is és mindenkép• pen elsőrendűen dominált az elődadást rendező Gyarmathy Ferenc rá- r termettsége, rendezői készsége és az

• öntevékeny színjátszásban való ma• gasfokú jártassága. Sikerült meg• teremtenie a színpadon a klérus

• egyeduralma alatt nyögő, száz év

• előtti falu légkörét és sikerült érzé• keltetni azt, hogy a nép legjobbjai,

• egyéni érdekük félretételével, küz• döttek a jobbért, a nép felvilágosítá- ísáért. Mint a darab központi hőse is \— Kovács Gusztáv tanító —, aki

• fáklya szeretett volna lenni a sötét,

gadok el, szégyenteljes rendszere csak útálátot kelt bennem” — írta 1909-ben. A szimbolistákkal összeütközésbe került a művészet célja, feladata értékelésében is. A haladó klasszikus orosz irodalom példáját követve Biok síkra- szállt a művészet társadalmi jelentősége mellett, támadja a V art pour V art képviselőit.

Biok a reakció nehéz éveiben is hitt a forradalom eljövetelében. Nem ismerte a történelem fejlődésének törvényszerűségeit, nem tudta meglátni a forradalom vezető erejét, de az ínséges• orosz haza, „szétfútt dalai”, „nincstelen, süppedt kunyhói”, „könnyes orcája” iránti sze- retete megérteti vele, hogy szükség van a változásra. Hazaszeretete, s nem politikai meggyőződése — sok kérdésben nem volt világos, határozott nézete — készteti őt arra, hogy így írjon: „Támadj, lobbanj, kapj lángra hát! Kalapácsod emeld magasra, hogy tüzes villám, hasogassa ke- resztül-kasul a homályt... Fel, fel... törd át a földet, mint a mag, törj fel a forró fényre bátran! A „homály” ellen küzdött Biok, az új világ eljövetelének érdekében szólított fel mindenkit: Készítsd karod munkára!

Amikor kitört a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, Biok, az elsők között köszöntötte a nagy eseményt. Az intelligencia és a nép című cikkében felszólítja az értelmiséget, kövesse a forradalma^, hallgassák „a jövőnek azt a hatalmas muzsikáját, melynek hangjai betöltik a levegőt és ne keressék az egyes fals hangokat, a világ zenekarának fennséges zajában, zúgásában”. Vallja, hirdeti a forradalmi erőszak szükségességét. A lázas napokban írta legjobb művét, Tizenketten címen. Ebben az elbeszélő költeményében Biok az 1917-es Petrográdot mutatja be. Hóvihar dühöng, — a forradalom mindent elsöprő viharának jelképe. A hóviharból jelképesen feltűnnek egyes alakok, a régi világ képviselői. A költő, aki Oroszhon elvesztésén siránkozik, a hosszúszoknyás pap, kinek dagadt pocakja lefogyott, a nagyságos asszony, aki csak sírni tud. Ezek az emberek a forradalomban csak anarchiát látnak, siratják régi kényelmüket, melyet elsöpört a forradalom szele. A költőt ironikusan, a papot a szatíra eszközével ábrázolja. Milyen szánalmasak ezek az alakok! Ezzel a. régi világgal állítja, szembe Biok a. tizenkét vöröskatonát = a népi forradalom képviselőit.

ALEKSZANDR BLOKRÓL, akinek versei az Európa kiadásában most jelentek meg, a magyar olvasók keveset tudnak. Biok a század- eleji orosz irodalom jelentős, érdekes alakja. Szimbolistaként kezdte, az elvont szépségek énekeseként; életének ezidőtájt egy értelme van, szolgálni az Elérhetetlent. Első kötetéből („Versek a Gyönyörű Asszonyról’') a társtálan, magányos ember misztikus hangulatai, a soha meg nem valósuló álmok siratása, egy más világ utáni fájdalom csendül ki. Az álom s a reális élet eseményei egymással szemben állnak e versekben, s a költő — az elképzelt világ énekese ‘—, távol áll minden „földitől”.

De ezekben a korai versekben is érezni a nagy költő tehetségét, a mély emberi vívódást, a. magány-szüUe „fagyos borzadályt”. Az álomvilág köde nem tudja teljesen eltakarni a loöltö elöl a valóságot: feltűnik a „mozdulatlan erdő” berkeiben, a „ködlepte síkon pirosló pásztortü- zekben”, a „végsőt lobbanó alkonyaiban”, a kis kunyhók, a süppedő, nyomorgó falvak ínségében, a bánatos dalokban, ott lüktet gyönyörű képeiben: „a baljós ég komorul, alatta forrongnak néma viharok... A föld csak vár dermed- ten, s végül is eljön a vihar, lecsap, megleli zsákmányát, villámtűz szemével.”

Biok a „földindulás” korának tanúja. S ez a földindulás magával ragadta őt is, kiszakította talajtálan álmodozásából, a reménytelenségből. Az 1905-ös forradalom eseményei előszólították az álomvilág csendes zugából. S Biok rádöbben: i„Se zug , se nyugalom nincs”, örül a forradalomnak, mert a „valóság ellen”, a régi burzsoá világ valósága ellen indul. De Biok nem értette meg a „földindulás igazi feladatait, nem látta az új erőt: a proletariátust. Mint sok orosz író — ö is csak a forradalom minden régit romboló erejére f igyelt. Nem látta meg benne az építést, az alkotást. Nem lett forradalmárrá, — de az események hatottak költészetére. Milyen mély megvetéssel ír A jóllakottak című versében azokról, akik eddig „nem is éltek”, csak „átunatkozták az életet”. Most kétségbeestek, mert nyugalmuk veszélybe került, „felfordult a vályú, korhadt óljuk nyugalma odalett”, rájuk tört — s bár nem akarják —, hallaniok kell az „éhezők jaját” „idegen zászlók hars, piros kacagását”. Biok együttérzett a forradalommal, ezt versei bizonyítják, s ha nem is érti meg teljesen a forradalom lényegét, új szakaszát hozza költészetének: szakít a misztikus álmodozással, a szimbóliz- rrmssál.

A FORRADALOM leverése után a szim-bó- listák többsége behódolt a „valóságnak”. Biok nem tart velük: „A mai életből semmit nem foTeljesítik lerveikeí a sÉraljaiiilíelfi gépállomás dolgozói