Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

4 £SZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1959 október 18. Ölíxaiák hamisa: Nem magánügy!... Levelemben olyan problémát sze­retnék felvetni, amely úgy érzem, nem csak engem érint. Az történt ugyanis, hogy a feleségem nagyon rosszul lett, sürgős orvosi beavatko­zásra lett volna szükség, s hogy az miért nem történt meg, arról beszél­jenek az alábbiak: Körzeti orvosi rendelés már nem volt, ezért nagyon gyorsan a Ka­zinczy utcai orvosi ügyeletre siettem segítséget kérni, ahol a következő tábla fogadott: „Éjjeli ügyelet 20 --------------o-------------­I smét a biztosítási bélyegről E hónap 4-én utaztam Miskolcról Tiszapalkonyára. Mivel megvan a MÁVAG arcképes igazolványom, természetesen azzal utaztam. Az ut költség 70 fillérbe került. Vál­táskor kértem a pénztárt, ne ra­gasszon bélyeget a jegyemre, de ennek ellenére menetjegyem hátsó órától.” Az én esetem viszont 19 óra­kor történt. Vajon gondoltak-e az il­letékesek arra, hogy a kieső egy órá­ban mi történik, ha azonnali orvosi segítségre van szükség? Hová men­jen az ember? Úgy gondolom, a be­tegség nincs órához kötve. Várakozásom közben beszélgettem egy egészségügyi dolgozóval, aki el­mondotta. többször említették már illetékesek előtt, hogy szüntessék meg az egy óra kiesést, s keressenek olyan megoldást, amely folyamatos kezelést biztosít a rászorulóknak. El­mondotta még,'hogy az említett üres órában többen keresik fel a rendelőt és bosszúsan távoznak, vagy aggódva várakoznak. Úgy gondolom, ez nem az én ma­gánügyem, s biztosan lehet is módot találni, hogy ez a rossz gyakorlat megszűnjék. Miklós Gyula László Jenő u. 27. Miért sötétek a vasúti kocsik? Kérjük, tegyenek valamit annak érdekében, hogy a Szerencs—Hidas­németi között, éjjel közlekedő vonat ki legyen világítva. Nagyon rossz érzéssel utazunk a sötét kocsiban 35—40 km-t, s úgy érezzük olyankor magunkat, mintha újra az elsötétítés idejében, a borzalmas háborús idők­ben élnénk. Nem hiszem, hogy valami komoly akadálya lenne a kocsi kivilágításá­nak, hiszen minden vonalon ragyo­góan világos, az igényeknek megfe­lelő vonatok közlekednek. Tegyenek hát meg az illetékesek mindent annak érdekében, hogy kérésünk mielőbb teljesítve legyen. MECENZOF ISTVÁN Golop. Teljesítik kongresszusi vállalásaikat a rnÉlisnyaiak részére 40 filléres bélyeget ragasz­tottak. Nem vitatkoztam ezen, hi­szen a 40 fillér nem olyan nagy összeg, csak furcsának . találom, hogy a biztosítás az útiköltség kö­zel 60 százaléka! Szeretném tudni, kötelező-e a hé­tvég megvétele vagy sem. Ha igen. miért nem kalkulálják a menetjegy árába, ha pedig nem, miért erősza­kolják mégis az utazóra, hiszen ez nagyon sok dolgozónak okok bosszú­ságot. Helyes, ha valaki biztosítva akar utazni, annak adjanak. De aki nem akarja magát biztosítani, annak ne ragasszanak bélyeget. Szeretnénk, ha az illetékesek fel­figyelnének erre a nem éppen köz­kedvelt jelenségre és próbálnának módot találni e probléma megoldá­sára olyképpen, hogy azzal minden dolgozó meg legyen elégedve. Kardos Imre DIMÁVAG dolgozója. A pártunk kongresszusára tett vállalást felülvizsgáltuk és az ered­mények alapján arra az elhatáro­zásra jutottunk, hogy a vezetőség az eddigi vállalás kibővítésére ja­vaslatot tesz dolgozóink felé. A dolgozók elfogadták a javas­latot és a következő felajánlásokat tették. Barnavasércből az eddigi fel­ajánlott 5 ezer tonna helyett 7500 tonnát termelünk ki és szállítunk el év végére — terven felül. A kohászat által kért 15 ezer tonna pátvaséreet kitermeljük fe­le-fele arányban: termelésből, il­letve készletből. Ezen mennyisé­get a kohászat részére elszállít­juk. Fenti vállalással a 2500 tonna barnavasércből 500 ezer forint, pátvasércből 1 millió 265.000 fo­rint többiét értéket termelnek dol­gozóink. Dolgozóink a párt. szakszervezet, vállalatvezetőség irányítása mellett célul tűzték ki, hogy újabb terv- túlteljesíiéssel segítik pártunk Központi Bizottsága márciusi ha­tározatának mielőbbi megvalósítá­sát és egyben mi is csatlakozunk a Fémárű- és Szerszámgépgyár kezdeményezéséhez. Pártunk kongresszusának tiszte­letére novemberben kongresszusi hónapot tartunk. Rudabányai vasércbánya vezető­sége nevében: Bics István igazgató. Juhász F. Bálint párttitkár, Gulyás Lajos üb. titkár, o Hízott sertést vásárolhatnak a városi dolgozók Ma délelőtt 9 órai kezdettel a TIT földrajzi szakosztálya a vasi tanulmányi sétát rendez. Tudomá­nyos vezető: Kühne László gimn. tanár. Találkozás: a Kossuth szo­bornál. A TIT biológiai szakosztályának akvarista szakköre október 19-én este 6 órakor tartja összejövetelét a Földes Ferenc gimnázium I. c. osztályában (II. emeleten a bejá­rat fölött). Minden érdeklődőt szí­vesen lát a szakkör vezetősége. A TIT biológiai szakosztályának növénykedvelő és gombászati szak­köre október 20-án (kedden) este 6 órakor tartja összejövetelét a FÖld§s F. gimnázium I. c. osztályá­ban (II. emeleten a bejárat fö­lött). Minden érdeklődőt szívesen lát a szakkör vezetősége. Az idén is ad el hízott sertéseket az állam azoknak a bérből és fize­tésből élő dolgozóknak, akik hús- és zsírszükségletüket magánvágás útján akarják beszerezni. Az eladásokat a hidegebb idő beálltával előreláthatólag már november végén, de legkésőbb december első napjaiban kezdik a megyei állatforgalmi vállala­tok. Az igénylésre szolgáló űrlapokat a megyei állatforgalmi vállalatok járási kirendeltségein, vagy a fel­vásárlóknál október 20-tól lehet be­szerezni és az üzemi bizottság, va­lamint a vállalat megfelelő igazolá­sával ellátva, a dolgozó lakhelye szerint illetékes állatforgalmi járási kirendeltségen kell benyújtani. A rendelkezés szerint kizáró­lag családfenntartó dolgozók kaphatnak hízott sertés vásárlási engedélyt, az igények elbírálá­sánál előnyben kell részesíteni az ipari munkásokat. A beküldött igénylések elbírálása után a járási kirendeltségek írásban közlik a felekkel, hogy melyik te­lephelyen, s mikor választhatják ki az igényelt hízott sertést. A hízott sertések ára az állami eladásoknál azonos a sertések állami felvásárlói arával. Eszerint a 106 kilón felüli, sima, le­futószőrű hússertésekért a vevők 15.50 forintot, a 110—165 kilós zsír­sertésekért 14.50, a 165 kilón felüli zsírsertésekért pedig 14.80 forintot fizetnek kilónkint. Közös ügyről van szó Segítséget vár a Miskolci Cementárúipari Vállalat Lapunk hasábjain is kevés szó esik a Miskolci Cementáruipari Vállalat­ról, pedig megérdemelné a nyilvá­nosságot. Két oknál fogva: az ország egyik legjobb vidéki vállalata, jelen­tős üzem — így is nevezhetjük —, mely kimagasló termelési sikerekkel dicsekedhet. De nem dicsekszik. Most, hogy felkerestük, segítséget kér, hogy még jobban támogathassa bányáinkat, építőiparunkat. Példás termelési eredmények, oklevelek bi­zonyítják; jó fizikai és műszaki gár­dája már nem egyszer hírnevet szer­zett megyénk cementáru iparának. Mégis, most segítséget kérnek•.. De nézzük először az eredményeket: A féléves tervet 112,5 százalékra-tel­jesítették. Nem kis dolog ez, ha fi­gyelembe vesszük a kedvezőtlen kö­rülményeket, melyek közepette dol­goznak. A pártkongresszus tisztele­tére április végén tett 1 700 000 fo­rint értékű felajánlást az év első fe­lében 562 000 forint értékben teljesí­tették. Egy vasszerelő és egy szállító- brigád határozta el, hogy elnyeri a szociaJista brigád címet. Negyedéven­ként 85 000 BH födémet készítenek, mely 710 lakás építéséhez elegendő. B. födémbéléstestekből 150 000 dara­bot gyártanak egy negyedévben, ez pedig 225 lakás födémmel való befe­déséhez elegendő. Negyedévenként 90 000 négyzetméter mozaiklapot gyártanak, ezenkívül útburkoláshoz szükséges járdalapokat és kockákat is készítenek nagy mennyiségben és jó minőségben. Ezekhez a gyártmá­nyokhoz 5000 tonna cementet, 20 000 köbméter kavicsot és egyéb anyago­kat használnak fel. Mindezekből ki­tűnik, hogy ipari, népgazdasági szem­pontból olyan jelentős vállalatról van szó, mely gyártmányaival segíti egy­re fejlődő építőiparunkat és szénbá­nyászatunkat. S mindezeket az ered­ményeket, mint ahogyan Jakab Ist­ván főmérnök mondptta, jórészt a saját erejükből, a közel 700 dolgozó lelkes munkájával érték el. A vállalat megerősödött, s a meg­növekedett feladatok sürgetik, hogy terjeszkedjék, még intenzívebben se­gítse üzemeinket, építőiparunkat és szénbányászatunkat. Ennek azonban akadálya van. A nemtörődömség, s talán a bürokrácia is akadályokat gördít a jól működő vállalat elé. Mi­ről van szó? Bányáink egyre több idomkövet kérnek, a jelenlegi terület azonban ennek legyártásához már kicsinek bizonyul. A felsőbb szervek csak megígérték: területet biztosíta­nak, az ígéret azonban ígéret maradt Műköves részleget is szeretnének lé­tesíteni, de erre sincs terület. Pedig ebben a szakmában sok női munka­erőt lehetne alkalmazni. Mégsem tör­ténik határozott intézkedés. Igaz, Be- rentén már működik a vállalat bá- nyaidomkő-gyártó üzeme 55 dolgozó­val, de igen rossz körülmények kö­zött. Jelenleg két és fél, háromezer darab idomkövet készítenek naponta. S ha ez az üzem felépülne, teljes ka­pacitással termelne, három műszakon 15 000 idomkövet gyártana, vagyis évente négy és fél milliót. Ehhez a kapacitáshoz azonban 18—20 kh terület szükséges. S már hónapok óta húzódik ez a területi vita. S míg a vita folyik, a bányák egyre több idomkövet kérnek, mert több aknában áll a munka. Ez pedig súlyos termelési problémát okoz. Tudni kell ugyanis, hogy a Miskolci Cementáruipari Vállalatnál készített idomkő a legjobban bevált bányabiz­tosítási anyag, mely minden földnyo­mást kibír. (Technológiáját ennél á vállalatnál kísérletezték ki.) Éppen ezért bányáink a fejlődés során mind többet és többet igényelnek belőle. Terület azonban nincs, vita és eluta­sítás azonban van, már július óta. A Borsodi Szénbányászati Tröszt már hozzájárult a berentei üzem bővíté­séhez, terveket is készített, de... A Nehézipari Minisztériumban va­lahogyan elakad a dolog. Már-már úgy tűnik, hogy egy ember csak- azértsem járul hozzá az üzem terüle­tének bővítéséhez. Érthetetlen, hogy egy ilyen fontos kérdésben egy em­ber dönt. Tény azonban: népgazda­ságunk eddig is sokat veszített, mert 3 000 és 15 000 idomkő között bizony elég jelentős az értékkülönbség. És mégis, pillanatnyilag zsákutcába ke­rült az ügy. Igaz, a Nehézipari Mi­nisztérium részéről egyszer már ki­jelöltek egy területet, de az nem volt megfelelő, a vállalat — mely mégis csak jobban ismeri a saját portáját — kedvezőbbet választott. Eddig fejlődött a dolog, a berentei üzem pedig „haldokol”. A Nehézipari Minisztériumban nem gondolnak arra, mi történne, ha « rossz körülmények miatt leállna ez az üzem ? Mi történne? Nem nehéz megfejteni: még jobban szaporodna megyénkben az álló aknák száma. A Miskolci Ce­mentáruipari Vállalat vezetősége je­lenleg a saját felelőssége mellett üzemelteti az idomkőgyártó üzemet. Meg kell végre érteni: a vállalat ki­nőtt a gyerekcipőből, nagyobbak az igényei, különösen most, amikor új ötéves tervünk megvalósításához még több építőipari anyagra, cementáru­ipari anyagra lesz szükség. A vállalat szép jövő, de egyben ne­héz feladatok előtt áll. Még többet kell termelnie. Dolgozói képesek erre, Ősz... Szél támad a hegycsúcson. Hideg, őszi szél. Végignyargal a lankákon: megzörgeti a szőlő­bokrok fonnyadt, száradó leveleit, hátára kapja a kecskét őrző gyermekek kicsiny pásztortüzé- nek füstjét és elszalad véle túl a Ronyva-patakon, arra Csehszlovákia felé. Az úton tehenes-, ökrösszekerek baktatnak: Sátoraljaújhelyen ugyan kevés az ökrösfogat, de sok van belőle a környéken (Liszkán, Vámosúj­falun, Tolcsván), honnan most mind ide járruik hordóért, szőlöprésért. A Hegyalja szüretre készül. Még pár nap és a sok szölötáblán, a hervadó, bordószínű őszi hegyoldalon dal csendülj meg­jelennek a tarkaszoknyás, pirosfejkendős lányok; jérfiak, idősek, fiatalok és Szerencstől Szántóig, a Tisza folyásától számítva Tokajtól Űjhelyig megkezdődik az 1959-es szüret! Az alföldi része­ken: Kövesd, Csát környékén már sajtolják az idei szőlőt, némely helyen az új bor is forr már, de Hegyalja zárt terület: törvény tiltja október 20-a előtt a szüretet. Az itt termő boroknak hírük van, s ha ma talán még nincs is olyan hírük, mint volt —, ismét híresnek kell lenniök a jövő­ben. Azt hittük, s joggal hittük, hogy idén mér- Jöldes léptekkel haladunk a régi hírnév vissza­állítása felé, de Üjhelyen, a Borforgalmi Válla­latnál kissé „lehűtöttek” bennünket, mondván: azt, amit évek során a nagymúltú szőlőkultúra elhanyagolásával rontottak, nem lehet egy ..gazdag” terméssel rendbehozni. Bár máris sokat haladtunk előre, s idén még nagyobbat lépünk: > özeledünk a cél felé! Tokaj-Hegyalja borai nagy keresletnek örvendenek a világpiacon: az 1959-es szüret pedig újabb biztosíték lesz arra, hogy tovább hódítsa a maga területét... Nos, hát akkor ideje, hogy tiszta vizet... (de maradjunk stílusosak!) tiszta bort öntsünk a po­hárba: mi az igazság az idei gazdag szőlőtermés körül? A napilapok hasábjain számtalan forrás­ból eredő közlemény jelent meg arról, hogy „gon­dok lesznek idén a must elhelyezésével, hiszen évek óta nem tapasztalt szüretre készül a magyar borvidék”. A karikatúristák is „feldolgozták a témát”, s az ember, ha csak a tudósítások tük­rében ítéli meg a helyzetet, könnyen túlzásba eshet. Farkas Pál, a Borforgalmi Vállalat igazgatója, akit az ügyben felkerestünk, a következő választ adta: _ . — Még a harmadik termésbecslésnél is úgy látszott, rég tapasztalt szüretre kerül sör a Hegy­alján. A szemm ellátható termésről következtetve ebben nem is túloztunk. De... az utóbbi hetek szélsőséges időjárása befolyásolta ezt. Sajnos, ilyen körülmények között már elvétve indul meg az aszúsodási folyamat, s így természetesen az „előre beharangozottnál” valamivel kisebb ter­mésre számíthatunk, bár ez is magasabb, mint az elmúlt évek átlaga. — S a tárolóhely? — Ez esetben is sokan indokolatlanul eltúloz­ták a helyzetet. Határozottan kijelenthetem: a vállalat felkészült minden mennyiségű must és ó-bor átvételére, akár szerződéses, akár a szaba­don felkínált áruról legyen szó. A szüreti elő­készületekkel kapcsolatosan például már hetekkel ezelőtt értekezletet tartottunk: ezen valamennyi pincevezetőnkkel megbeszéltük a munka helyes lebonyolításának módját. Az önköltségcsökken­tésre pedig az idénytelepeket lehetőleg a vasutak mellett állítottuk fel. Tokaj-Hegyalja zárt terüle­tén egyébként Üjhely, Sárospatak, Olaszliszka, Tolcsva, Erdőbénye, Abaújszántó, Tállya, Mád, Bodrogkeresztúr, Tárcái, Tokaj főpincéi, vala­mint ezek alpincéi fogadják a termelők szerző­déses és szabad must-felkínálását. Meg kell azon­ban jegyeznem: az átvétel meggyorsítása attól is függ majd, hogy a termelők hitelesített vagy hite­lesítetlen hordókban hozzák-e mustjaikat? A Mér­tékhitelesítő Intézettől nyert értesülés szerint biztató a helyzet: a hegyaljai községekben a gazdák 80 százaléka már hitelesítette meglévő hordóját, s arra is íehetöség nyílik, hogy a terme­lőknek a must beszállítására mi kölcsönözzünk hitelesített hordókat. Műszaki osztályunk egyéb­ként az áruforgalmi osztállyal karöltve azokat a borkészleteket, amelyek többéves érlelésre szorul­nak, érlelő pincébe szállította el. így tehát fel­szabadult több hegyaljai felvásárló pincénk és a termelőknek nem kell úttalan utakon, sáros idő­ben szinte lehetetlen módon az álpincékhez szál­lítani. — Nyitnak-e új pincéket? — Idén került sor a sátoraljaújhelyi II. számú, úgynevezett „Ungvár” pincék létesítésére, ahol jelen pillanatban is átalakítási munkálatok foly­nak. Sárospatakon a kacsárdi pincét hoztuk rendbe, s alakítottuk át érlelő pincévé. Mentesí­tettük a várpincét is. Vállalatunk 1959-ben mint? egy 30 ezer hektoliterrel bővítette pinceterét, ennek megfelelően ugyanannyi új ászok, trans­port és gönci hordót vásároltunk. Nem lenne teljes ez a híradás, ha nem számol­nánk be arról a nagy munkáról, amelyet a vál­lalat szakemberei a Hegyalja bortermése meg­javításáért tesznek. Farkas igazgató elvtárs rö­viden és szerényen emlékezett meg az „Ungvár” pincék rendbehozásáról, holott ott egész eszten­dőben és napjainkban is dicséretre méltó munkát' végeznek. A városnak azon a pontján, hol ezek' a pincék elhelyezkednek, évek óta, de van olyan is, amelyik a felszabadulás óta használatlanul áll,' Beomladoztak falai, megrongálódott a bejárat,' s a sötét pinceágazatokban denevérek tanyáznak.' Némelyik pince többszáz éves, s ha belép az' ember ebbe a denevérek-lakta földalatti világba,' önkéntelenül is eszébe jut: három-, négyszáz| évvel ezelőtt, az akkori kezdetleges eszközökkel' dolgozva, vajon hány szegény ember sorvadt el, amíg ezeket kivájták? S hány és hány tízezer hektoliter bort küldtek szét a borkereskedők ezekből a pincékből a világ négy égtája felé? Kár lenne továbbra is omladozni hagyni ezeket a nagy értékű pincéket és olcsóbb is, ha átalakítják, rendbehozzák, mintha újakat építenének. Ez az elgondolás vezérelte a vállalatot, amikor tervbe­vette, hogy a több pincéből álló rendszert lehető­leg egybekapcsolja, s -„Borszanatóriumot” létesít Sátoraljaújhelyen. S, hogy ez a kifejezés mennyire találó, azt Orehóczki József borász, pincemester szavai is igazolják: — Ebben az érlelésre alkalmas klimatikus környezetben valósággal megváltoznak a borok. Egy-két hét után szinte alig ismer rá az ember. Van olyan pincénk, amelyben négy szint van le­felé a föld alatt, s a legalsó szint már 30 méteres' mélységben helyezkedik el. Ez főleg aszú-borok tárolására alkalmas. Egyébként, hogy képet adjunk az olvasónak — bár azt a csodálatos földalatti világot írásban nem lehet élethűen lefesteni — megjegyezzük, hogy a pince labirintus folyosóinak hossza 13 kilo­méter. S ezzel még nem ért véget minden. A vál­lalat szakemberei újabb pincék rendbehozatalát tervezték, s ha. megkapják, az erre a célra kért összeget, rövidesen meg is valósítják. Szüretelhetnek hát nyugoaian a negyaijai gazdák. ÓNODVÁRI MIKLÓS. hiszen sok olyan ember dolgozik itt, aki nem fél a nehézségektől. Az igaz­gató, Gável József, már 10 éve ered­ményesen vezeti a vállalatot, de most már többet ő sem tehet. Olyan kiváló dolgozók, mint Virág Róbert eszter­gályos, Derecskéi József födémgyártó, Nyakó István préses, Retek Bálint vasbetonszerelő, Vadász Jánosné tö- mítő, — a műszakiak közül — Kozma Béla, Nádai Béla, Hegedűs László és Csehovics Gyuláné és még többen, soha nem hoznak szégyent a válla­latra. Igen, a vállalat jó törzsgárdája biz­tosíték arra, hogy a megnövekedett feladatokat sikerrel megoldják. A. vállalatnak törvényszerűen tovább kell fejlődnie Zs9lcán például egy nagy üzemet építenek, mely előregyártott vasszer­kezeti nehézbetongyártmányokat fog készíteni. Bodrogkeresztúrban sikeres kísérleti gyártást végeztek, próba­képpen 35 000 darab tufablokkot ké­szítettek. Ebből épülne majd fel a berentei gyár. A tufablokk kislakás­építéshez is igen alkalmas, 1960-ban már legalább két műszakban akarják gyártani. így dolgozik és ilyen nehézségek­kel küzd a Miskolci Cementáruipari Vállalat, mely jelenleg is különböző építőipari anyagokat szállít az ország egész területére. ígérgetés, vita, bü­rokrácia helyett most már segítséget várnak, hogy a szép tervek megvaló­suljanak. Figyeljenek fel végre az illetékes szervek, megyénkben és Bu­dapestén is! Hiszen közös ügyről van szó... SZEGEDI LASZJWO Szüret elatt Hegyaljait

Next

/
Thumbnails
Contents