Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

ÄSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1099. október l A közelmúlt napokban tartották meg az iskolákban a szülői munka- közösségek első megbeszéléseit és a közeli napokban kezdik meg munká­jukat a gyakorlatban az egyes isko­lai osztályok szülői közösségei. Az új tanév új feladatok elé állítja a tanu­lókat és pedagógusokat, de új felada­tokat ró a szülőkre, illetve a szülői munkaközösségekre is. A szülői munkaközösségek eddig végzett sok éves munkája bővelkedik a dicséretes eredményekben. Meg­számlálhatatlan iskolai létesítmény, felszerelési tárgy, szemléltető eszköz, rendezvény tanúskodik a szülők tár­sadalmi munkában és anyagi támo­gatásban tnegnyilvánuló ügyszeretete, segítőkészsége mellett. De lemérhető nagyon sók iskolában a szülői mun­kaközösségek segítsége a tanulmányi eredmények, az oktató-nevelőmunka színvonalának emelkedése területén is. Az önelégültség hibájába esnénk és ifjúságunk nevelése további javí­tásának gátlóivá válnánk azonban, ha nem tekintenénk vissza a szülői munkaközösségek életében fellelhető olyan fogyatékosságokra is, amelyek ezt a nemes és mindenképpen szük­séges mozgalmat eltérítették bizonyos fokig eredeti célkitűzéseitől és sok esetben másodlagos vagy ötödrendű feladatok megoldásával bízták meg. Mik voltak ezek a fogyatékosságok, alapvető hiányosságok? Nem vált eléggé a szülők tömeg- mozgalmává a szülői munkaközösségi munka. Mindent a szűkkörű vezető­ség intézett, a szülői értekezleteken általában mindig ugyanazok a szülők vettek csak részt. Hasonló volt a helyzet a pedagógiai propaganda-elő­adások látogatottságánál is. Nem vett részt a szülői munkaközösség tevé­kenységében minden pedagógus sem teíjes erejével. Sok szülő kizárólago­sán az iskola feladatának tekintette gyermekének nevelését, vagy éppen az iskolával ellentétes nevelést adott otthon gyermekének. Tudva vagy tu­datlanul nem egy szülő „ellensúlyoz­ni” • próbálta az iskolában kapott marxista.szellemű nevelést, s így ön­kéntelenül is azt segítette elő, hogy a gyermek gondolatvilágában a ci­nizmus, a hitetlenség, az örök kétke­dés dominálhasson és mind fogéko­nyabbá váljék különböző káros áram­latok —f jampeckedés, huliga­nizmus —!* iránt. Ez a helytelen szülői magatartás is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1956-os ellenforradalom idején sok fiatalkorú esett áldozatul az ellenforradalom szennyes eszméinek, és sokan hazáju­kat, szüleiket is elhagyták. Nem ér­vényesült eléggé a szülői munkakö­zösségek tevékenységében a közösségi szellem. A néhány vezetőségi tag in­tézkedett, propagált, de a szülők nagy többsége csak hallgatólagos részve­vője volt minden megmozdulásnak így történhetett, hogy az eredeti céll feledve, elsősorban anyagi alapokon nyugvó intézménnyé vált nagyon sofc szülői munkaközösség. Egyesek java­soltak valami ténykedést — az esetek döntő többségében anyagi megterhe­léssel járót —, a többség pedig fej­bólogatva tudomásul vette, illetv« megszavazta még akkor is, ha okta­lan és ésszerűtlen költekezéssel járl a — nem egyszer csak más iskolák­kal folytatott egészségtelen költekező­versenyben való — rendezvényei szervezése. Az új tanév, az új, feladatok áj tartalmik gg&lői munkaközösségi mánkat követelnek. A jövőben a szülői mun­kaközösségeknek a szülők és a peda­gógusok nevelőközösségévé kell vál­nia. A felnövekvő nemzedék hatéko­Csodálatos alkotások városa Az egykori szántóföldek helyén, a Sajó és a Tardona-patak völgyében épül a gyönyörű Békeváros, az új Kazincbarcika. Történelmi esemé­nyek színhelye ez a terület. Maroknyi csapatával itt vívta hősies harcát a török túlerővel szemben Hatvány András kapitány. A Tanácsköztársa­ság idején is hősi harcok folytak e völgyben, s erre menekültek a német csapatok a szovjet egységek elől. Azóta nagyot változott a vidék. S pár évvel ezelőtt, amikor megjelen­tek az első gépek, földgyaluk, igen sokan hitetlenkedtek: milyen város, milyen gyárak évülnek itt? — kér­dezték egymástól az emberek. S az akkori terv valóra vált. A Sajó- völayben végig ma gyáróriások hir­detik népünk alkotó erejét. Itt épült fel a modem vegyikombinát, ez a teljesen automatizált, vertikális üzem. mely naponta átlag 410—420 tonna műtrágyát termel. Itt működik az ország legnagyobb hőerőműve, napi termelése 3 millió 500 ezer kilowatt. Ellátja villamosenergiával a megye üzemeit s bedolgozik az országos há­lózatba is. Itt évült fel a központi szénosztályozómű, mely egységesíti a borsodi szenet. Ide szállítják a bor­sodi szénmedence „fekete gyémánt­ját”. Ez a hatalmas kolosszus 1200 vagon szenet osztályoz le naponta. Pár esztendővel ezelőtt ki hitte volna, hogy a Tardona-patak mentén nemsokára modern, háromemeletes bérházak sokasága sorakozik. Az egykori „Proletár dűlő” helyén ma egy nagy város épül, terjeszkedik. Ma már1 az idegen könnyen „eltévedhet” a bérházak között. Hová fejlődött az egykori kis bányászfalu? Kazincbar­cika lakóinak száma ma 20—21 ezer. de ez a szám napról napra, növekszik. A Békeváros szinte óráról órára fej­lődik, terebélyesedik. Eddig 27 bér­házat adtak át az új lakóknak, ösz­Dolgozó népünk nagyszerű alko­tásai ezek, sok-sok munka, veríték, anyagi áldozat átán jöttek létre. A Borsodi Vegyikombinát például 860, a Hőerőmű 900, a Szénosztályozó 250 millió forintos költséggel épült. A Régi barcikai parasztház Az Újváros távlati képe. Vasárnapi tárcánk: nyabb szocialista szellemű nevelése érdekében azt kell (elérnünk, hogy a szülői munkaközösségek az eddigi, főleg gazdasági jellegű (rendezvé- nyes) tevékenységéről áttérjenek a családi és iskolai nevelés egységére irányuló feladatok végrehajtására. Részt kell a szülői munkaközösségek­nek vállalniok az ifjúság materialista világnézetre, szocialista erkölcsre, a szocializmus tevékeny szolgálatára való neveléséből, hiszen gyermekeik a szocialista társadalomban fognak élni, dolgozni. Gondot kell fordíta- niok az ifjúsági mozgalom fokozot­tabb megbecsülésére, a gyermekek iskolán kívüli életének helyes tarta­lommal való megtöltésére. Segítsenek a látványos és költséges rendezvé­nyek, egyéb oktalan költekezéssel járó iskolai megnyilvánulások erős csökkentésében. Törekedjenek meg­szüntetni az egyes tanulók között — a szülők vagyoni helyzete, a ruház­kodás, a luxusszámba menő felszere­lési tárgyak terén — megmutatkozó egészségtelen tagozódást. Ezeknek a feladatoknak a megva­lósításához elengedhetetlen, hogy a szülők többsége és minden pedagó­gus részt vegyen a szülői munkakö­zösségek tevékenységében és az is­kola nevelőmunkáját a szülői mun­kaközösség anyagi területen elsősor­ban társadalmi munkával segítse. Pénzbeli — minimális Összegű — hozzájárulás, ritka kivételként, csak az oktató-nevelőmunkát közvetlenül szolgáló célból történjék. Bizonyos, hogy a szülők és pedagó­gusok nevelőközösségének megterem­tése ma még nem egyszerű feladat. Bízni kell egymásban, meg kell érte­ni, ki kell egészíteni egymás munká­ját, a pedagógusnak nevelői szakér­telmét, a szülőnek a gyermek jobb ismeretét kell adnia ehhez a munká­hoz. Minden szülőnek tevékenyebb részt kell vennie nemcsak a szendvi- cses rendezvényeken, hanem az isko­lai és osztály szülői értekezleteken, nevelési előadásokon, vitákon. Sőt, nemcsak részt venni, hanem tevéke­nyen dolgozni is kell azokban, a ne­velési feladatok jobb megoldásában kell az iskola segítségére sietni. Az legyen a szülői munkaközösségi tevé­kenység legfontosabb tartalma, hogy munkálkodjék az iskolai és családi nevelés egységén. Azonos nevelési módszerek alkalmazásával, azonos nevelési elvek szem előtt tartásával neveljen olyan új embereket, akik megállják majd helyüket épülő szo­cialista társadalmunkban. A szülői munkaközösségi munka új tartalmának megvalósítása céljából fordulatnak kell bekövetkeznie a munka Megszervezésében Is A Művelődésügyi Minisztérium és a- szülői munkaközösségek teyékenysé- gét társadalmi úton irányító Magyar Nők Országos Tanácsának elnöksége már, kidolgozta az új, jobb szervezeti formát. A jobb tártaim} munka érde­kében az eddigi, főként összevont is­kolai szülői munkaközösségi munká­ról át kell térni az osztály szülői munkaközösségi munkára. Ez a for­ma inkább lehetővé teszi a szülők többségének mozgósítását a szocialis­ta nevelés érdekében, és a nevelés kérdéseivel való konkrétabb, diffe­renciáltabb foglalkozást. Az egyes iskolákban a közeli na­pokban szülők ülnek a szűk padok­ban. Megválasztják a munkaközössé­gei^ vezetőit, megbeszélik feladatai­kat, amelyeknek megoldásával az ú; tanévben segíteni kívánják az iskola nevelőmunkát. — A fentírt néhánj gondolattal ennek a munkának jc megindításához szeretnénk hozzájá­rulni. BENEDEK MIKLÓS Csecsemők halnak meg az ápolónőhiány miatt New Yorkban Dr. Richard Day gyermekszakor­vos nyilatkozata azonnali vizsgála­tot robbantott ki, melynek során je­lentés készült a newyorki városi gyermekkórházban uralkodó állapo­tokról. Az egyik kórházban ugyanis egy csecsemő azért halt meg, mert a cuclisüveget odatámasztva, benne felejtették a szájában. Közben, mi­vel senki sem figyelt rá, a gyer­mek magára húzta a vánkost és megfulladt. A gyermekkórházak ve­zetői elmondották, hogy noha az ápolónő szabályellenesen járt el eb­ben az esetben, mégsem lehet fele­lősségre vonni, mert olyan hiány mm képzett munkaerőkben, hogy egyetlen ápolónő nem láthat el 40 újszülöttet egyszerre. A városnak 11600 ápolónőre volna szüksége s csupán 3 400 dolgozik a kórházak­ban. Ennek oka, hogy az ápolónői fizetéseket nem rendezték és senki nem hajlandó erre a pályára menni. N Felhívás A Megyei Rendőrfőkapitányság felhív­ja a miskolci vállalatok gépjárműveze­tőit, hogy 1959. október hó 4-én Miskolc város belterületén KRESZ-versenyt ren­dez, melyre minél több gépkocsivezető elvtárs indulását kéri. Nevezéseket a vállalatok gépjármű előadóinál lehet esz­közölni. Gyülekezési hely: október 4-én, vasárnap délelőtt 8 órakor a Béke téren. C ÍRJ KE Falun született ember a varost. Négy ev múlva is esetlenül botorkál a hatalmas kőházak ren­getegében. Mikor pedig langy augusztusi estéken az Alföldről üzen neki a szellő, bizsereg ereiben a vér. Rég elfelejtett illatok ébrednek újra: érzi a mezei zsá­lya illatát, csipkés szélű fodormenta vasárnapi han­gulatát; érzi a szegfűt, a teljesviola mámorát és tűz­piros muskátlik szerelmes üzenetét. Ámbár, nem is lehet azokat teljesen elfelejteni. Gyermekkori emlé­kek támadtak, ezernyi színes, tarka élmény, melyről a szénaülatú szellő lebbentette fel a feledés fátylát. A faluról szakadt városi ember ilyenkor felszegi a fejét, mint a kormos bika és rohan a macskaköves utcákon. Ilyenkor, ha leláncolnák, rögtön megszakadna a szíve. Valami különös ösztön ez, melynek titkát a köl­tők izgatottan keresik, de mindmáig szavakkal meg­magyarázhatatlan érzés marad. Vele született a mezei emberrel és amíg csak él, benne él az ösztön is. Gyö­keret verhetnek benne új vágyak, új érzések, de en­nek az egynek a helyét nem foglalhatja el semmi. A fehér falú házikó, amelyben világra jött, a környezet: az udvar, a szalmakazal tövében kapirgáló kotlós. a gémeskút a belekandikáló holdvilággal, a kert, a mé­hes, a rét és a mező, a folyóparti nádas, az esti ko- lompszó és a ménes nyerítése elkísérik a sírig. Másfél évtizede kerültem el a falumból, de még mindig visszajön hozzám esténkint annak a violának illata, amelyet búcsúzáskor tűzött édesanyám a ka­bátom hajtókájára. Jódarabig megőriztem pohár víz­ben a kollégium éjjeliszekrényén, mert az a virágszál a falumról mesélt nekem. A takarítónő hajította a sze­mét közé és csak az illata maradt meg bennem, szívem legrejtettebb csücskébe elraktározva. Néha, amikor hazaszabadulok innen, a hegyek közé dugott városból, napokig se tudok betelni a gyönyörökkel. Bejárom a leertet, az ismerős utcákat, s mindenütt nagy csokor violát gyűjtök. Szívesen adják az ismerősök. A múltkor a7tán a falu> amelv úav látszik, M mUllKOr azidn nem mőzött ha^^mi — küldte el hírnökét hozzám. A szerdai piacra igyek­vő parasztemberek szekeréről pottyant le a házunk előtt, s beszökkent a konyhába a nyitott ablakon. Bejött egy tücsök. Felszökkent a konyhaszekrény tetejére, ott várta meg az estét. Egész nap nem sejtettük, hogy jelen van. Hogyan is tudhattam volna. Az ember mindenütt jár a lakásában, de ritkán matat a konyhaszekrény te­tején, hová u férfi kémek ilyenkor* befőzés ideién • f jár a tft tején, negyei Rendőrfőkapitányéigtején, hová u férfi kéznek ilyenkor* befőzés ideién nem tanácsos nyúlni... Tücsök urfi tehát, akit később Cinkének neveztünk el, nyugodtan pihenhette az uta­zás fáradalmait. Este pedig, mikor ösztöne megsúgta neki, hogy élet jelt kell adnia magáról, hálás, jókedvű ciripeléssel köszönte meg a kvártélyt. Két éves kislá­nyom tündérekkel álmodott az ágyban, s feleségem kezében is mind lassabban mozgott a kötőtű, mond- , hatom: egyedül én dolgoztam szorgalmasan. =— Ciri, cirip... ■— Mi az?i — kaptam fel a fejem. —* Semmi — riadt meg feleségem, aki elszunyó- kált előbb és sebesen forgatni kezdte a kötőtűt... — Ciri, riri, cirip... — így megint odaát. — Ugyan! Csak nem gondolod, hogy itt. —■ Hallod? Tücsök! — Ciri, cirip, ciririp... — cifrázta a kis vendég. — Tücsök azt*— ugrottunk mindketten az ajtó­hoz. De elhallgatott nyomban. — Pedig itt van a konyhában... Az asszony azt indítványozta, hogy gyújtsunk vil­lanyt, de meggyőztem, hogy ez helytelen lenne: ezzel végleg elriaszthatjuk' magunktól. Az ajtóban állva izgul­tunk a félhomályban. Nem dolgoztam én már azon az estén! Álmodozva hallgattam a fülemnek, lelkemnek oly kedves tücsökmuzsikát. Cinke pedig vidáman he­gedült nekem, amíg együltőhelyben, az íróasztal mel­lett el nem aludtam. Reggel tűvé tettük érte a konyhát. Elhúztuk a szekrényt, a székeket, izgalmamban felrúgtam a dunsztban lévő befőttet, Ciri sehol, mintha a kő nyelte volna el. Hívtam, csalogattam: — Ciri, ciri, cirp-dp-cirp-cirip —, de nem felelt. Beszélhettem én annak, akár a falnak. —- Gyere elő imposztor! Később fenyegettem. Mondtam is bosszúsan: — ha elkapom, kidobom az ablakon... — Erre pláne nem mutatkozott. Fáradtan és csalódva mentem be a mun­kahelyemre. Tíz óra körül már olyan álmosság jött rám, hogy elaludtam az asztal mellett. A többiek gya­nakodva méregettek végig. — Hol lumpoltál éjszaka? — Ugyan, hagyjatok... Délben a feleségem telefonált nagy örömmel, hogy előkerült a kis betyár. A villanyburán fedezte fel. Mire azonban ebédelni hazatértem, már az ablak- párkányon tanyázott. — Hol van? — kérdeztem izgatottan. — Ott! — mutatott Cinkére, de én már csak egy fekete pontot láttam úszni a levegőben, mert ebben a pillanatban ismét visszaszökkent a szekrény tetejére. — Jaj! — sikoltott a feleségem, látva, hogy én it majdnem utána ugrottam — .... az üveaekJ Hívhattam; csalogathattam én őt cukorral, méz­zel, szép szavakkal; leigérhettem a Napot az égről, megint nem jelentkezett estig. Kimerültén dőltem 9é­UTRAVALOUL Új tartalmú munkát a szülői munkaközösségek tevékenységében! dolgozott az építkezéseken. Itt van Dosztán József szállítómunkás, Pét- rik Balázs vasbetonszerelő, Tábori Béla ács, Kecskés László kőműves és sokan, sokan, akik az új város ős­lakói. Itt épült fel megyénk legnagyobb lakóépülete, az M jelű épület, mely­ben közel ezer ember lakik. A lakó­házakat képzőművészeti alkotások, domborművek, a tereket szobrok dí­szítik. Forgalmas lett az új város, itt alakult ki a borsodi szénmedence köz­pontja. Kazincbarcikán minden óriásmé­retű. A gyárak gépei, a vegyikombi­nát kompresszorai, a sóraktár, a hő­erőmű berendezései és hűtőtornya Közép-Európa legnagyobb létesítmé­nyei. Nehéz lenne felsorolni, mi min­den éjríilt az utóbbi pár esztendőben. Kazincbarcika területén. ma 28 ve­Békeváros építésének eddigi költsége 300 rriillió forint. De ez még csak a jelen. Ha a tervet nézzük, még job­ban kiszélesedik, kitárul a jövő. Mi­lyen lesz a jövő Kazincbarcikája? A városi tanács vezetői, de az új város új lakói is lelkesen beszélnek erről. Az itt lakók képzeletben már maguk előtt látják a hosszú utcasorokat, az új tereket, városrészeket. A hivatalos adatokat azonban kevesen ismerik . „ — Olyan szép város épül itt* =* mondja a tanácselnökhelyettes hogy megirígylik a miskolciak. De talán a pestiek is... Persze ma még sok a nehézség. S ez érthető. Egy épülő városban nem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Itt is van lakásprobléma. Igen sokan költöztek ide az ország más területéről, mérnö­kök, technikusok, különböző szak* munkások és ezeknek lakás kell. Saj­nos olyan dolgozó is van, aki már évek óta itt lakik, de még nem jutott lakáshoz. Hogy milyen lesz a jövő? Barcikának valóban van jövője. A 15 éves távlati terv szerint 40 ezer fő lesz a város lakóinak száma. Hogy ez hány épületet jelent? Kiszámítani is nehéz. Egy naay, modern város épül ebben a festői környezetű völgy­ben. Ebben az évben még 132 új lakást adnak át, ebből 80 enyemeletes, négy- lakásos bányászlakás. A 31-es Építő­ipari Vállalat nagy tempóban végzi a munkát. S a város peremén tovább épülnek a családi házak is, egészen Herbolya felé. Számok... számok... számok. ^ de bennük nagy létesítmények rejle­nek, melyeknek egy részé már válóra vált. Mint ahogyan a városi tanács vb. titkára mondotta: Kazincbarcika a csodálatos alkotások új városa.,, SZEGEDI LÁSZLÓ gyesüzlet, 3 ruházati bolt, 3 műszaki és vasüzlet, 1 bútorüzlet és 14 ven­déglő működik. Negyvenhat általános iskolai tanteremben tanulnak a gye­rekek. Van szép óvoda, bölcsőde, mozi, 800 férőhelyes kúltúrház, kór­ház, könyvtár, vegyipari technikum és sok-sok létesítmény, melyre büsz­kék a bárcikaiak. szesen 2080 lakást. S már épül a többi is. A Békeváros 9 ezer lakója közül igen sokan az ország más vidékéről jöttek, telepedtek meg itt. De itt van­nak még a régiek is, akik résztvettek az alapok lerakásánál. Itt dolgozik s véglegesen itt telepedett meg Csendes Péter vasbetonszerelő, ez a valóban csendes természetű ember, aki sokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents