Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

Vasárnap, 1959. október 1 C8ZAKMAGTABOB9ZÄQ 5 Vannak méz kísértetek Filippo komédiája a miskolci Kamaraszínházban MiaMmttlfHMMIOMAMIMIMHMIMHMMMfMMIIMlHMMlHMIMHimmMf Harmincezer „ingázói" kulturális igényeinek kielégtéséért — Lezajlott Borsod geográfusainak konferenciája — (Tudósítónktól.) A borsodi geográfusok nagy talál­kozója volt a csütörtöki nap. Miskolc­ról és a megyéből, Özdról, Barciká- ról, Patakról, közel 100 földrajztanár, geológus és TIT előadó jött össze az Értelmiségi Klubban, ahol a Föld­rajzi Hét keretében egésznapos kon­ferenciát rendeztek. Az értekezlet célja az volt — mint ahogyan a föld­rajzi szakosztály titkára bevezetőjé­ben kifejtette —, hogy a földrajzi is­meretterjesztéssel kapcsolatos elvi, gyakorlati és didaktikai kérdéseket megvitassák, ugyanakkor pedig új szakmai ismereteket szerezzenek geo­gráfusaink a tudományág időszerű problémáiról. Az ankét első előadója Vasvári Artur, a TIT-központ földrajzi szak­osztályának titkára az ismeretterjesz­tés tematikai és módszertani kérdé-’ seiről beszélt. Különös részletesség­gel foglalkozott a munkásszállásokon végzendő feladatokkal, az előadók felkészülésének módozataival, az elő­adások oktatási és nevelési célkitű­zéseivel. Megállapította, hogy a földrajzi előadások célja az ismeretterjesztés mellett a ma­terialista világnézetre, a szocia­lista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való neve­lés. A második világháború utáni kilá­tástalan olasz valóság egy darab­káját mutatja be kacagtató, de mégis mélyen elgondolkoztató formában Eduardo de Füippo-nak a miskolci Kamaraszínházban most bemutatott komédiája, a Vannak még kísértetek. A darabban a háború utáni olasz kis­ember meséjét látjuk, akinek a fasiz­mus és a háború oly sok eszményét törte össze. A vígjáték színhelye, a kísértetház, nagyon is tükrözi az olasz valóságot. De azt is mondhat­nánk, azokat a nagy árnyékokat is, amelyek az olasz történelmet benépe­sítik és amelyek miatt az egyszerű kisember nem látja a kivezető utat. A játék meséje egyszerű. Egy nápolyi barokk palotá­ról az a hír járja, hogy kísértetek laknak benne. Ezért senki sem.meré­szel beköltözni a házba. A palota tu­lajdonosa egy kétbalkezes, szerencsét­len sorsú kisembernek ingyen adja ki a palota epvik hatalmas lakosztá­lyát, hogy az jelenlétével eloszlassa a közhitet, bebizonyítsa, hogy a palota lakható, nincsenek benne kísértetek. Kísértetek valóban nincsenek, de á sötétlelkű portás igyekszik ezt el­hitetni a lakóval, Pasquale Lojacono- val, hogy így könnyebbéin fosztogat­hassa az ingóságait. A babonás kis- émber eleinte el is hiszi, hogy apró­ságait a kísértetek tűnt élték el. Pas­quale és felesége, Mária között már korábban megromlott a jó házastársi viszony. Az asszonynak szeretője van, a dúsgazdag Alfrédó, aki rendszere­sen felját hozzájuk, sőt bőkezűen tá­mogatja őket. Fényűzően berendezi a 18 szobás lakást, ékszereket vesz az ásszonynak és a férj házikabátjának a zsebébe is elhelyez naponta néhány ezer lirät. Pasquale mindezt tudja, de nem akarja tudomásul venni. In­kább kísértetnek tekinti a csábítót, semhogy tudomást vegyen arról, ki is ez a férfi a valóságban. Még akkor sem akarja elhinni a valóságot, ami­kor a csábító családja megjelenik nála és hatalmas botrány keretében leleplezik a valóságot. Pasquale a család megjelenését is —, amelyet véletlenül hatalmas égiháború is kí­sér — kísértet jár ásnak tartja, hogy megnyugtassa lelkiismeretét. Csak akkor döbben meg, amikor a kisértet — mintegy végkielégítést adva neki —, végleg meg akarja szöktetni a fe­leségét. Kitől fog ezután bőkezű anyagi támogatást kapni, mi lesz Vele, ha örökre eltűnik a kísértet? A hatalmas pénzcsomó birtokában könnyedén adja meg önmagának a 'tálászt: friajd rHegjelenik más alak­ban. I A háború utáni olasz családi élet és kispolgári erkölcs tehetséges és fi­nom rajza ez a darab. helyzettel szembenézni, mert az eset­leg a már megszokott kényelmének, életmódjának korlátozását jelenthet­né. Ezt a komoly mondanivalót külö­nösen humoros formában, kacagtató és meglepő fordulatok tömegével, az olasz neorealista alkotásokból ismert kitűnő'jellemrajzzal vetíti elénk a szerző. Tagadhatatlan, a darabnak — minden jó tulajdonsága ellenére — a szerkezeti felépítésben törést érzünk. Míg az első és második felvonásban szinte egymásra torlódnak a fejtetőre állított komikus jelenetek, egymást érik a csattanó poének, a harmadik felvonásban a komédia tragikus szín­be csap át és szinte — most már ko­molyabb hangvétellel — újra magya­rázza mindazt, amit a nfző az első két felvonás kacagtató komédiázása mögött is komoly mondanivalóként már leszűrt. Visszásnak hat ez a mi társadalmunkban, ahol már megmo­solyogjuk a babonás kispolgárt, de a darab hazájában, a ma Olaszországá­ban esetlegesen szükséges, mert ott a nézőtéren többségében Pasquale-Hoz hasonló gondolkodású kispolgárok ülnek. A remek komédiát i kitűnő rendezésben állította elénk Horvai István kétsze­res Kossuth-díjas művész. Az előadás sodra a második felvonás végéig egyenletesen emelkedő, mindinkább feszülő. Számtalan, ragyogó apró öt­let, rendezői beállítás, a helyzet­komikumoknak a végsőkig való ki­élezése teszi még élvezetesebbé, ka-, caotatóbbá Filippo művét. Ugyan­akkor gondosan vigyáz a rendező, hogy a komédiázás sehol ne lépjen túl a jóízlés határán, ne váljék öncé­lúvá, hanem minden apró megnyil­vánulásával is az eredeti célt, a kis- polaár lelkivilágának, gondolkodás- módjának leleplezését szolnálja. A harmadik felvonásban a darabban érezhető tömést a rendező sem tudja teljesen feledtetni. Ennek ellenére sikerült Horvainak remek egészet al­kotni. megteremteni a színpadon a kispolgári kiúttalanság légkörét és egészében olyan játékot alkotnia, amelyben a kacagtató, szórakoztató motívumok dominálása mellett, szin­te minden mondatban, minden moz­zanatban ott izzik a darab feltétlenül helves, egészséges eszmei mondani­valója, a kispolgári mentalitás Tápéi- lengérezése. A Suki Antal által tervezett szoba­díszlet remek keretet adott a játék­hoz, jól segítette a szerzői és rende­zői elképzelések megvalósulását. A komédia egyes szerepeiben A nagyszerű vígjátéki ötlet a miskolci társulat számos új tagjá­val is találkoztunk, a már korábban ismert művészek mellett. Pasquale alakját Némethy Ferenc kelti életre, a kísértetház, a kispolgári élet kiút- művészi hitelességgel. Mind a ka­talán illúzióvilágának a szimbóluma, cagtató jelenetekben, mind pedig A kisember a mai olasz társadalom- harmadik felvonásbeli magáradöbbe- bannem meri észrevenni a valóságot, nésében az önállóan még gondolkod- Kitűnően ábrázolja ezt a kispolgári ni sem merő kispolgár tökéletes raj­típust Pasqualp figurája: inkább ki- zát adja. A gonosz portást Molnár sértetnek hiszi felesége szeretőjét, Tibor Kossuth-díjas személyesíti inkább vállalja, hogy nevetségesnek meg. Hangoskodó, durvalelkű, ha­tartsák, mintsem megpróbáljon a szonleső figurát alkot, aki maga is KISS KÁROLY: BÉKEVÁROS Poros papírok, ódon, sz ürke frakkját, melyen — viaszból — rőt szegfűk ragyogtak, a nyúzó boltos pénzsóvár alakját, s a többit, kik egy országot zsaroltak, mindezt nem Ismeri az utca itten — a város nemrég épült, múltja nincsen. A művet mind aprópénzért eladták, s látta veszni álmát a tehetség. Mindezt nem ismerték e házak Mién, a város nemrég épült, múltja nincsen, A sok-sok éhest, ott bolyongva váltig a lucskos aszfalton, kétségbeesve, a csillagot, amint gyümölccsé válik az éhezők szemében őszi este, Nem, ezt nem ismeri a járda itten, a város nemrég épült, múltja nincsen. Űj város, széles, napfényes, arányos! A nép vigyáz rád, ő virraszt feletted, tekints előre, nézd csodás jövödet! Te kedves város, múlt nélküli város. Vasvári Artur előadását értékes hozzászólások követték. Ennek során dr. Kiséry László kifejtette, hogy az ismeretterjesztő munka eredményes­ségét sokban akadályozza a rendező szervek gondatlansága. Csak egy-két nappal, Vagy néhány órával a kezdési idő előtt hirdetik meg az előadáso­kat, így azokról nem is szerezhet tu­domást a dolgozók szélesebb rétege. Előfordul az is, hogy az előadónak csak a filmvetítések szünetében biz­tosítanak időt ismeretei közlésére. Magi Gyula szakfelügyelő a filmek és a szemléltető eszközök hiányára hívta fel a központi kiküldöttek fi­gyelmét, mely nélkülözhetetlen a földrajzi ismeretterjesztésben. Igen érdekes problémát vetett fel Frisnyák Sándor. Kimutatta, hogy a munkásszállások lakói viszony­lag kisebbségben vannak az olyan dolgozók mellett, akik na­ponta „ingáznak” lakó- és mun­kahelyük között. Ezeknek kevés a szabadidejük, így kirekednek a munkahelyen és lakó­helyen folyó kulturális nevelőmun­kából. A borsodi iparvidéken 22 965 dolgozó, az összmunkásság 33 száza­léka, Miskolc esetében 7853 dolgozó, az összmunkásság 23 százaléka él így, s a feladat: valamilyen formában be­vonni őket as tudományos felvilágo­sító tevékenység hatósugarába. ■ Az ankét második előadását dr. Radó Sándor egyetemi tanár tartotta az imperializmus és a szocializmus politikai földrajzáról. Radó Sándor jelentős személyisége a magyar tudo­mányos életnek, annak ellenére neve kevéssé ismert még itthon. Több mint 30 éven át külföldön, Német­országban, Franciaországban és a Szovjetunióban élt. Itt tíz évig volt a moszkvai egyetem tanára, s ez idő alatt tüntették ki Lenin-renddel. Gazdaság-földrajzi és kartográ­fiai munkái Berlinben, Párizs­ban, Londonban, Tokióban és Moszkvában jelentek meg, szá­muk eléri a negyvenet. Legutóbb Magyarországon a Nemzet­közi Almanach című könyvet szer­kesztette. A hallgatóság élénk figyelemmel kísérte a jeles tudós előadását, mely­ben a világ térképének változásait mutatta be. Rengeteg, ismeretanyag­gal meggyőzőén igazolta a szocializ­mus erőinek politikai és gazdasági előretörését, valamint az imperializ­mus térvesztését, gazdasági hanyat­lását a világtérkép kialakulásának mai arcáig. A földrajzi konferencia délutáni programján múzeumlátogatás szere­pelt Marjalaki Kiss Lajos vezetésé­vel, melynek során a régészeti leletek megtekintése mellett a résztvevők megismerkedtek Miskolc város kiala­kulásával és topográfiai fejlődésével* majd befejezésként Tok Miklóst hall­gatták meg, aki a földrajzi filmszem­léltetés időszerű problémáiról be­szélt. Farkas Gyula HONNAN, MERRE? — Kende igazgató elvtárs mondott erre egy példázatot a parasztról és gyermekéről, akik a vásárról jönnek haza a szamárral. TT. ismerős mese... Először azért szóljak meg a parasztot, mert gyer­meket nem ülteti fel a szamárra- másodszor a gyermeket szólják meg’ hogy gyalogolni hagyja öregapját, aztan meg az öreget, hogy gyötri a szegény szamarat... Szóval nehéz mindenkinek igazat adni, áskálódok meg mindig akadnak. Dr. Vincze János nem hallgatott az askálódókra. Kérte visszaigazolá­sát a pártba. Nemsokára vezetőségi taggá választották. Hogyan dolgo­zott? Erről csak annyit, hogy most a kongresszus előtti vezetőségvá­lasztó taggyűlésen újból megválasz­tották. Egyhangúlag. Oktatási fele­lős. Ezeregynéhány dolgozója van a megyei kórháznak, ötszázhuszan akarnak résztvenni a pártoktatás­ban. Ez a nagymérvű érdeklődés a nemzetközi helyzet alakulásának, Hruscsov elvtárs amerikai látogatá­sának is köszönhető, de része van benne a kórház pártszervezete jó munkájának is. VOLTAK ZÖKKENŐK azon az úton, amelyen dr. Vincze János a polgári humanizmustól eljutott a kommunista pártig. Zökkenők akadtak, de az út egyenes volt. Mert tárgyilagosan gondolkodott, éles szemmel figyelt. Pályája példa le­het sok értelmiségi előtt. És ő maga örül a legjobban, ha pályatársai utat találnak a párthoz. Örömmel újságolja például, hogy a legutóbbi taggyűlésen egy főorvos és három fiatal orvos kérte, tagjelölt felvételét a pártba. Nagy Zoltán negveti és lenézi a babonás Pás- luale-t. Alakja élő, telivér házmes- ér, nagyszerű emberábrdzolás — ’gyben kitűnően sikerült miskolci lemutatkgzása is Molnár Tibornak. Egervári Klára, a feleség alakítója nég nem oldódott fái teljesen az új környezetben. Hasznos lenne, ha a zsapodár asszony figuráját valamivel 'orróvérűbbé tenné. A csábító Alfré- lót Csiszér András formálja, a tőle pár megszokott és hovatovább ha- ásvadászat-mentes művészi eszkö­zökkel. Kitűnő alakítás Latinovics Zoltán Gaston-ja. Remek emberábrá­zolása, játéka, rövid félmozdulatai az zlőadás legjobban sikerült figurái közé sorolják. Ugyancsak nagyszerű íbrázolás Erdélyi Ila balga Carmela- ia. Minden szava. minden mozdulata harsogó derűt kelt és méltán vált ki vastapsot. A sokoldalú Szentirmay 'Svát új szerepkörben láttuk: a meg­csalt feleség tragikomikus alakjában, örömmel üdvözöljük az ilyen szerep­körben való sikeres bemutatkozását Is. A kisebb szerepekben emlékezetes Demény Gyula, Szabados Ambrus, Keré)cgyártó Mihály és Siménfalvy Eta. A két gyermekszer epet Sárközi Erzsébet és Horváth Alajos játszotta. A Mészöly Dezső fordította komé­dia — a fent említettek jó rendezésé­ben és bemutatásában — a Kamara- színház ez évi egyik nagy sikerének ígérkezik. (benedek) gyermeksebészeti osztályt. Vincze János azóta itt dolgozik adjunktus­ként dr. Balogh Pál főorvos mellett. A kórházban már akkor becsülték szorgalmát, jó munkáját. Ez a be­csülés azóta csak fokozódott. Az elv­társak csodálkoztak: dr. Vincze Já­nosnak a pártban volna a helye. Ö is gyakran gondolt már erre. Most már másképpen, mint korábban, amikor még az volt az elve, hogy az orvos csak gyógyítson, csak a szakmájának éljen. Párton kívül is lehet valaki kommunista? Hogyan? Mit tehet az ember egymaga? ö is azt vallja, amit a kommunisták. Azért dolgozik. Ha a cél azonos, akkor miért járjon külön úton? Már tagjelöltként érte az 1956-os ellenforradalom. Az akkori káosz őt sem 'hagyta érintetlen. Megingott? Céljában, hitében? Nemrég tisztázta önmagában. Az emberekben csaló­dott. Vívódott. Az ellenség és a be­folyásuk alatt állók támadták a pár­tot. Úgy támadták, hogy igyekeztek lehetetlenné tenni a párttagokat. Akkoriban könnyen osztogatták a karrierista jelzőt. Éppen azok, akik még nem emelkedtek felül a polgári életszemléletén, tehát akik a régi életelv szerint nézték embertársuk pályafutását, „karrierjét”. Azt mond­ták, hogy X. Y. azért lépett be a pártba, hogy előbbre jusson. A szak­mai felkészültséget nem nézték, ak­kor zavarban lettek volna ... Igen, igaz, a párt hibákat követett el. De azokat ki kell javítani és úgy kell dolgozni hogy azok ne ismétlődhes­senek meg. Az acsarkodók, a rágal­mazók? végre, aki tagja a Kommunista Párt­nak, vagy aki nem? Inkább az a fontos, hogy hogyan végzi el a mű­tétet ... Egyébként párton kívül is lehet az ember kommunista ... És így teltek el az egyetemi évek. Tanulásban, becsületes munkában. •— 51-ben kaptam diplomát. Akkor megházasodtam. Az egyetemen is­mertem meg a feleségemet. Pesten éltek. A szüleik is. Ott volt lakásuk. Természetesen Pesten sze­rettek volna maradni. Miskolcra he­lyezték őket, a megyei kórházba. — Utólag nem bántam meg. .. Sokat tanultam Tóth tanár úr osz­tályán, az I-es sebészeten. 54-ben kitüntetéssel tette le a szakvizsgáját. Nehéz évek voltak azok egy kez­dő családnak. Másfél évig 600 forint segédorvosi fizetés... Lakás a kór­házban ... Az 51—54-es évek politi­kailag sem kedveztek ahhoz, hogy egy polgári nevelésű értelmiségi utat találjon a párthoz. — Azóta gyermekszakorvosi állást vállalt a feleségem a IV. kerületben. Lakást is kaptunk. Két gyermekünk van. — 55 őszén olvastam egy cikket, Koós professzorról, az idős gyermek- sebészről. Nagyon szép írás volt. Gyermeksebészet... A véletlen kü­lönös találkozása révén másnap az ebédlőben azt kérdezte tőlem Ken­de igazgató elvtárs: nem akarsz-e gyermeksebész lenni?... Három hónapra Koós professzor mellé ke­rültem Pestre. Sokat segített nekem. A KÖVETKEZŐ ÉV szeptemberé­ben Miskolcon is megszervezték a ellenzéke volt Horthyék politikájá­nak. Sokkal józanabb volt annál, mert a humanizmus volt szellemi táptalaja és törekvése. A nevelés, a környezet egy egész életre meg- rhatározza, meghatározhatja egy em­ber életét. Vincze János polgári hu­manista nevelést kapott. Már fiatal korában eldöntötte, hogy orvos lesz. A háború — azokban az években került az egyetemre — csak megerő­sítette választásában. 1944-ben — második medikus korában már kór­házban .dolgozott — mások szenve­déseit látva élte végig a háború borzalmait a fiatal agy, lélek fogé­konyságával. MINDEMELLETT csak jövendő hivatásának élt, tanult és tanult. Meg orvos-írnokoskodott. Mintha nem jutott volna ideje a felszaba­dulás hozta változások mélyebb elemzésére, átgondolására. Értsük ezt szó szerint: valóban nem volt ideje, szellemileg annyira lekötötték tanulmányai. — 56-ban tudomásomra jutott, hogy az elvtársak politikailag kö­zömbös, se hideg, se meleg ember­nek tartottak az egyetemen. Megle­pődtem akkor, mert sok minden megváltozott már addig bennem is, de igazat adtam nekik. A 45-Öt követő években sokat vi­tatkozott vele a húga. ö mindjárt a felszabadulás után belépett a Kommunista Pártba. (Ma a Munkás- mozgalmi Intézet munkatársa.) — Neked is ebben a pártban a he­lyed, hát nem érzed, nem érted ...? — Orvos leszek ... Nem mindegy, hogy egy műtétet olyan orvos hajt-e v MANAPSÁG NYUGATON sok irodalmi és sajtótermék témája az értelmiség, a tehetség válsága. A lét­bizonytalanság, a szellem célveszté- se miatti siránkozást, avagy ^.dü­höngést” olvashatjuk ezekben az írásokban. Respektáljuk a becsüle­tes szándékú bírálót, még inkább el­ismerjük azonban azokat a gondol­kodókat, akik a kóros kortünet re­gisztrálásán. túl fölrázni igyekszel nek a tespedtségből és megmutat­ják azt, hogy tulajdonképpen nem is kor tünetről van sjzó. hanem egy halódó társadalmi forma kórtüneté­ről. És a következetes gondolkodás nem is vesztegelhet soká a tehetet­lenség hínárjában. A haladó polgári kultúra legmélyebben gondolkodó képviselői mind túllépték osztály­korlátáikat és vagy marxistákká let­tek, vagy legalábbis a marxizmus vonzáskörébe kerültek, igaz huma­nista meggyőződésük révén a béke­mozgalom szószólóivá váltak. Magyarországon más adottságok mellett, a létbizonytalanság híján dönthet a polgárságból jött értel­miségi arról, hogy merre tartson. A kommunisták becsülik a haladó polgári kultúrát, mint mindazt, ami a történelemben előre mutat. A marxistáknak nem módszerük ideo­lógiájuk másokra való kényszerítése. Ám hódítsanak az érvek. És, hogy az érvek hódítanak, erre bizonyság­képpen megannyi példát említhet­nénk. Most csak egyet: nem kivéte­leset, mindennapit. Egy életút, sok fiatal értelmiségi útja közül. Ha jól emlékszem, Móra Ferenc mondta a Horthy-korszak pedagó­gusaira gondolva, a küszöb példá­iét: rálépnek, vagy keresztüllépik, xs os, dr. Vincze János pedagógus családban született Pesten. Pölgári nevelést kapott, de ez a polgárság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents