Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

4 ESZAKMAGIARURSZAU Vasárnap, 1959. Október 4. W Útmutató az 1959—60. évi őszi-téli népművelési munkához Az őszi mezőgazdasági munkák befejezése után a hosszúra nyúló es­téken a falusi embereknek jóval több idejük marad a szokásosnál művelődésre, szórakozásra. A művelődést, szórakozást, tanu­lást azonban ‘feltétlenül irányítani kell, mert csak rendszeres népmű­velési munkával nevelhetünk társa­dalmunknak újtípusú embereket. Bár a cél egy, nem lehet általános szabályokat, recepteket adni, hiszen az emberek érdeklődése foglalkozá­suk, koruk, származásuk szerint is különböző. Hosszú éveken keresztül az a helytelen nézet uralko­dott, hogy kulturális munkát csak művészeti csoportokon be­lül lehet végezni, azonban bebizonyosodott, hogy a könyvtár, a mozi, az ismeretterjesz­tő előadások és tanfolyamok egy- üzem vagy falu lakosainak n gyrészét meg tudja mozgósítani. A jó. munka feltétele, hogy az ilyen eladásokra előre tervet készítsenek s ennek alapján végezzék tenni­valóikat. Minden rendezvénynél s különö­sen az Ismeretterjesztésnél abból kell kiindulni, hogy az előadá­soknak a szocialista emberré- válást kell elősegíteni, éppen ezért nagyon fontos olyan előadásokat is tartani, melyek vi­lágnézeti kérdésekkel foglalkoznak Az útmutató atheista előadások megtartására is tartalmaz hasznos anyagot. Az ősvallás, a természeti népek vallásai, az isten fogalmának és a kereszténységnek kialakulása mind olyan kérdés, mely napjaink­ban éppen a technikai haladás kap­csán egyre jobban érdekli az em­bereket. Persze a vaLlásról egy elő­adásban nem lehet eleget beszélni s ezt a kérdést több alkalommal és több oldalról kell megvilágítani. Helyes, ha az előadásokhoz meg­felelő játék- vagy rövid filmeket mutatnak be. Nagyon fontos szerepe van a könyvtáraknak az őszi, téli népmű­velési időszakban. A művelődési autó megyénkben 32 tanyára, tele­pülésre juttat már el könyveket, s tartanak filmelőadásokat is. Van a könyvtáraknak színműtáruk, dia- filmkölcsönzőjük is, ezeket bárki használhatja. Egy faluban, iskola^ ban, üzemben jelentős szerepet tölthetnek be a művészeti, fotó, helyismereti, stb. szakkörök. Itt nem a szakember, a művészképzés a fontos, hanem, hogy művészetet, kultúrát kedvelő embereket neveljünk keltsük fel a szép iránti fogékonyságot, neveljünk hazánk szeretetére. Feltétlenül fontos a múzeum, tárla­tok látogatása is. A könyv bő tartalmából a felsorolt néhány dolog csak ízelítő, mert az általános elveken túl nagyon sok gyakorlati tanácsot is találhatunk benne. Erdőtelek népművelési terve, a munkásszállásokon és termelőszö­vetkezetekben tartandó előadások témáit is tartalmazza. A több mint kétszáz oldalas könyv nagyon hasznos tanácsaival és a benne lévő anyaggal igen ko­moly segítséget nyúit a népműve­lés munkásainak s kiadósáért c«ak dicséret illetheti a megyei tanács művelődésügyi osztályát. B. F. ELINDULTAK... B1 Üzemszervezési kiállítás a fővárosban Üzemszervezési és Ügyvitelgépe­sítési Kiállítás nyílt meg szeptem­ber 27-én Budapesten a városligeti Petőfi csarnokban. A kiállítás be­mutatja a legújabb űgyvitelgépesí- tési módszereket, a belföldi és kül­földi vállalatok részvételével: az egyszerű gépektől az elektronikáig. A kiállítás nyitva naponta 13 órá­tól 19 óráig, október 4-én és 11-én pedig 10—19 óráig. A kiállítás ok- j tóber 11-én zárul. A kiállítás meg­tekintésére a Pénzügyminisztérium ezúton hívja fel a számviteli dolgo­zók figyelmét. Különösen ajánlatos a kiállítást megtekinteni azoknak, j akik mérlegképes vagy okleveles ' könyvelői vizsgára készülnek. Hollóstetőn is sürgölődnek Felhívás a TIT Filmművészeti Kör tagjaihoz Értesítjük a TIT Filmművészeti Kör (Filmklub) tagságát, hogy az 1959. negyedik negyedévi tagsági bé­lyegeket október 10-ig lehet meg­vásárolni a TIT megyei szervezet székházában (Széchenyi u. 16. sz.). Egyben közöljük, hogy október 14- től december 16-ig az alábbi filmek kerülnek bemutatásra: Iskolakerü­lők (francia), Kék rapszódia (ameri­kai), Becsületből elégtelen (ameri­kai), Grock (német), Rettenetes Iván (szovjet), Lady Hamilton (angol). BAR REGGELENKÉNT foga van a napnak, este is hűvös az idő. mégis szépnek ígérkezik az ősz. A falevelek nem hulltak le zölden, máris ezernyi szín az őszi táj. Él­ményt ígér a bükki turisztika. Hollóstetőn megkezdték a túrista- ház tatarozását, szépítését. A mis- kolc—egri országút újhutai elága­zásánál, gyönyörű bükki jellegze­tesség közepén, épült túristaház rö­videsen külsőségekben is megújulva várja a hétvégi pihenőre érkező túristákat. A tizenegy kétágyas és három nyolcágyas szoba most sem lakatlan. A tatarozás idejében is van itt néhány vendég. Jólesik hal­lani tőlük a Bükk dicséretét. Csapó László miskolci turista éppúgy örül a jó ellátásnak, a pihenési lehető­ségnek, mint Korponics András bu­dapesti vendég és felesége. Hirtelenében egy történetet is el­mesélnek. Egyik este, amikor kirán­dulásukról tértek haza, a vadász­kalandokban nemigen jártas turis­ták bőgést hallottak, méghozzá egé­szen közelről. Megállnak, hallgatóz­nak és gyönyörködnek. Ám az egyik kíváncsiskodó látni is akart, nemcsak hallani. Megy, megy a hang irányába és akkor látja, hogy az erdész tehene jött haza csavargásából, s mivel nem nyitottak neki idejében kaput, ke­serves bőgésbe kezdett. RIGÖ FERENC, az új vezető, csak néhány napja érkezett Pécs­ről. Halászmester ő is, — mondot­ta, — csakúgy, mint felesége. Egyi­kük a halászlé, másikuk a rán­tott hal „mestere”. Ezután tehát az egyéb bőséges ételválaszték mellett ilyesmit is kaphatnak a vendégek, meleg levest rendelhet­nek az erdőn portyázó iskolások, kirándulók. Ez most már az őszi esőzések idején legalább olyan fontos, mint nyáron a jól tempe­rált sör. Csak a víz és a telelőn. — az a nagy gond még. A vizet lajttal kell hozni, telefon pedig nincs. Most a tanács, a sportegyesületek és a posta segítségét kérik e két igen fontos kérdés megoldásához. Egy benzinmotorral a helyszínre le­hetne nyomatni a vizet, egy telefon­nal pedig be lehetne kapcsolni az életbe a romantikus hollóstetői tii- ristaházat. b. gy. Csendben, majdnem félve jött be az igrici Kossuth Termelőszövet­kezet irodájába. Nem le­hetett hallani azt sem, hogy mikor nyitotta ki az ajtót, csak a köszöné­sére figyeltünk fel. Esti hideget hozott magával és egészséges, tiszta me­zőillatot. Mert a határ­ból jött. Sötétedésig dol­gozott most is. Sovány, ktslányos alakjában volt valami tiszteletet pa­rancsoló megtörtség, nyíltságában valami nagy-nagy figyelmet keltő. Faluhelyen a 30 év körüli asszony idős­nek számít. Én tudom, hogy nem volt az. A kendöt is olyan lányo­sán kötötte meg. A sze­me is fiatal. Amikor be­szélt, ott vibrált az ar­cán a mondanivalója. Ez is a fiatalok jellem­zője. Csak a keze mu­tatta, hogy fáradt: ott nyugodott az ölében mozdulatlanul. Pihent. Tíz éves termelőszö­vetkezeti tag. Alapító. Ott dolgozott a kezdet­nél is, amikor még bi­zony nagyon gyengén működött a szövetkezet. Ott maradt 56 októbere után is, amikor nagyon nehéz volt. Most már nem is tudja az életét elképzelni másként, csak így: közösen dolgozni, közösen örülni az ered­ménynek. Állandóan munkát kereső, mindig jobbal akaró asszony. Inkább arról szeret be­szélni, hogy mi kéne még, mi az, ami nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna. Az eredményekre csak mo­solyogva bólint: igen, ez jól van. Bánrévi Ferencné öz­vegyasszony. Két gyere­ket kell nevelnie. Az ap­. Meqhm estem eqij ja — míg élt — kevéske földjén gazdálkodott, de leginkább cselédeske- dett. özv. Bánréviné — most 850 holdat vall­hat a magáénak. Jólter- mő, szép földeket. Ö maga a kertészeti cso­port vezetője. Halkan, meggyőzően beszélt. — Kevés a munkaerő — mondta. Ezért „ho­zott kevesebbet” a ker­tészet is, mint ahogyan vártuk. A kertészetben „kényes” növényeket termelünk. Sok munkát kívánnak és sokat is dolgozunk velük. — Mennyit? — Órára nem tudom megmondani, de általá­ban sötétedésig. Aztán magyarázólag, szinte mentegetőzve tet­te még hozzá: — Nem tehetünk mást, hiszen nekünk lenne rossz, ha csak úgy félvállról vennénk a munkát. Most is — szólt aggódó arccal — a hideg nyugtalanít. Nagyon le­hűlt a levegő. Éjszakára fagy is lehet. Akkor pe­dig a még kint lévő pap­rikát tönkre teszi. A zöldségnek, meg a töb­bieknek nem árt ugyan, de a paprika... Jó len­ne még csinálni velük valamit... Látja. — mondta nevetve —. mi soha nem vagyunk ké­szen. Valamit mindig meg kéne még csinál­nunk. — És otthon? — Most otthon is nagy munkába fogtam. Egy disznóólát építtetek, ami többezer forintba kerül. A baromfival is törődni leéli és ott van még a háztáji is. — Jut-e idő a szóra­kozásra? — Minden héten két­szer megyek moziba és így megnézek minden filmet. Egyszerűen ott kell lennem — nevetett —, mert jegykezelő va­gyok. — Milyen témájú fil­mek tetszenek legin­kább? — Ahol erős, akaratos emberek a hősök, akik tudnak harcolni a ma­guk igazáért és a végén győznek is. Milyen gyorsan meg tudott változni az arca. Mennyire más lett. mint az előbb volt. Kemé­nyebb, akaratosabb. A Szövetkezet elnöke. Tö­rök Sándor azt mondta róla, hogy a legjobbak közé tartozik és nem ijed meg az újtól. — Könyvek? — A történelmi tár- gyúa.kat szeretem. Nem­régiben olvastam II. Rá­kócziról egyet. Nagyon tetszett. Esténként azért erre is marad időm. Aztán a faluról be­szélgettünk. Sokat vál­tozott Igrici képe az 6 gyerekkora óta is. Egyre kevesebb a zsú- pos ház, jobban élnek az emberek. Sokan vá­lasztották már a közös gazdálkodás útját. Az alapításnál mintegy 31) családdal kezdtek dol­gozni. Most már 70 kö­rül jár a szövetkezeti családok száma. — Kik élnek most jobban: a szövetkezetiek, vagy az egyéni gazdák? — Néhány egyéni gaz­dálkodó még jobban él, mint mi. de csak né­hány. Nem kell azon­ban hosszú időnek el­telnie, és... de hiszen ismeri a szövetkezetün­ket — fejezte be moso­lyogva. Ez valóban már csak az időn múlik. Az igri­ciek jól dolgoznak és mernek tervezni. — Mennyi jutott a múlt évben egy mun­kaegységre? — Negyvenegy fo­rint... és 220 munkaegy­ségem volt. — Most? — Év végéig még több munkaegységem lesz. Csak a szeme ragyo­gása bizonyította: így igaz. Meg az arca. Váratlanul így szólt. — Szeretnék sokfele utazni, sok szép helyet nem láttam még. Pesten már jártam. Szép. Jó lenne megnézni a Bala- tont is.. Annyit hal­lottam már róla. . Most kislány vo't. Lelkesedő, szépet akaró kislány. De a keze most is mozdulatlanul pihent. Fáradt volt. Egész nap dolgozott, mint mindig. — Nyaralt már’ Csodálkozva nézett rám — Nem. Nyáron sok munka van, nem érek ra. Majd egyszer, ha ... A „kislány” hirtelen visszaváltozott munkás­sá. Vékony vonal rán- duH össze a homlokán. — Hideg lehet kir.n Kell csinálni valamit ezekkel9a paprikákkal.. Könnyedén, halkan ment ki. Á többiek nem is vették észre. Priska Tibor Novafidrány izony, nem könnyű ‘munka egy új termelőszövetkezetet beindí­tani! A megszervezés ehhez képest feleannyi erővel ment, hiszen a be­lépők nagy részét annak idején nem kellett különösebben „agitálni”, mert maguk is akarták a közös gazdálko­dást, arra vártak csupán, hogy el­kezdje valaki. Tapasztalatuk is volt benne, mert az ellenforradalomig * együtt dolgoztak, s bánják, hogy fel­bomlottak akkor, mert ma már nem itt tartanának. De most: mindent, mindent élőiről kell kezdeni, ezernyi gond, megannyi probléma! Ez az első benyomása a látogató­nak, ha a novajidrányi új termelő- szövetkezet. a Vörös Csillag első nap­jai felől érdeklődik. Hivatalosan ok­tóber elsején kezdte meg a közös munkát, de legnagyobbrészt egyelőre még csak — papíron. Mást nem is tehettek, hiszen a tagok még ..egyéni” gazdaságuk termését takarítják be: kint van a kukorica, napraforgó, a répa is, ezt mind haza kell hordani, hogy a sok kis parcellát aztán egybe­szánthassa majd a mérai gépállomás traktora. De az elnök, s a brigád- vezetők már régen a közös ügyért fáradoznak, ök még az október 1-ét sem várták meg. Eredmény: 30 ka- tasztrális holdon takarmány felülve- tés. 60 hold tarló és 40 hold vetőszán­tás. Kezdetnek jó. S mikor kezdik a vetést? Szűcs András, növénytermesztési brigádvezető felel: — Akár ma megkezdhetnénk! A vetőmag is készen van. Beszereztünk 110 mázsa nemesített búzavetőmagot, a rozs is megjött, csak a vetőgép hiányzik. A legfontosabb. Pedig nem akarjuk megvárni az esőzést és a ve­tésnél már a tagokat is tudnánk moz­gósítani. Ennek mindannyian nagy fontossá­got tulajdonítanak. Zabó Zoltán el­nök és Horváth Ferenc elnökhelyet­tes szinte egyszerre mondják: — Szerintünk is attól függ a közös gazdálkodás tervszerű és jó beindí­tása, ha munkát tudunk a tagoknak adni: elfoglaltságot, hogy kitapasztal­ják a közös tevékenységet, össze­szokjanak. Hiszen számunkra és szá­mukra egy új élet kezdődik. Mint ahogy a kisgyermeknek meg kell ta­nulni járni, nekünk is meg kell ta­nulni magabiztosan elindulni .. Szép gondolat. S mert látják, hogy feljegyzem, tovább folytatják: — Van az éremnek másik oldala is. A tavaszi egységes belépők között akadnak, akik kételkednek, bizony­talankodnak most, amikor az indu­lásról van szó. Olyan is volt már, aki nyíltan megmondta: kilépne, vagyis egyáltalán el sem kezdené a mun­'kát. Elfogadható választ persze senki nem tud adni. Az igazság az, hogy dolgozik az ellenség is, meg a mos­tani jó esztendő után tele vannak a kamrák is. Abban kételkednek, hogy a közösben esetleg majd nem lesz így tele a kamra ... S, ha így gon­dolkodnak — tényleg nem lesz! Hát ezért is kell nekünk a munkákat gyorsan elkezdeni, a tagoknak már mostantól fogva minél több munka­egységet teljesíteni. S mintha csak a választ hozná, nyílik az ajtó, belép rajta Orosz Fe­renc, a mérai gépállomás brigád­vezetője. — A vetőgép felől intézkedtünk. Két nap múlva itt lesz. — No, ez okos dolog! — helyesel­nek az emberek. — Akkor szólunk a tagoknak, hogy akinek a még „egyéni” dolga engedi, jöjjön és mu­tasson példát a többieknek. Lassan meg lehet kezdeni a trágyakihordást, az is elfoglaltságot ad, s munkaegy­ség kerül a kiskönyvbe. Nem használnak nagy szavakat, nem beszélnek több évre belátható nagy tervekről, hiszen még a vezető­ségi tagok maguk is a jelenben tapo- gatódznak. keresik, kutatják a közös munka, a vezetés helyes módszereit, de ahogyan belevetik magukat a munkába, amilyen szívvel és lelke­sedéssel beszélnek róla, már félsiker ahhoz, hogy magabiztosan járnak majd az új úton, amelyre léptek. Ónodvári Miklós Abaújdevecser A z országúti kilométer-táblákat nem ártana már helyesbíteni, mert egynéhányuk ugyancsak elma­radt a fejlődés mögött. Encs felől jö­vet, az első útkereszteződésnél ezt olvashatjuk a jelzőtáblán: Abaúj­devecser 1 km, pedig Abaújdevecser házai már az országúiig merészked­nek. Ha helyesbítenék az idejétmúlt szöveget, a tábláról ezt olvashatná az országúti vándor: Abaújdevecser 10 méter. Vadonatúj házak sorfala közt visz a látogató útja. Azt hinné a messze földről idetévedt ember, hogy valami újdonsült faluba csöppent, csak ami­kor leereszkedik a község központjá­ba, veszi észre, hogy egy ősrégi falu utcáit tapossa, mert Abaújdevecser még az országúinál is öregebb. Léte­zésének hírét már az ezerkétszázas években felkapta a birtokpörös ne­mesi világ, s annyit marakodtak rajta az elmúlt századokban, hogy egy vaskos könyvre telne a sok bir­tokló levélből, meg miegymásból Hajdanában a boráról emlegették, néhány évtizede a szeszfőzdéjét di­csérik agyba-főbe, mert a devecseri kisüstinek vetélvtársa aligha akad ezen a vidéken. De ez év márciusától sokkal kor­szerűbb hír járja Abaújdevecserről, — itt alakult meg az encsi járás ti­zenegyedik termelőszövetkezeti köz­sége. Nagy port vert fel a dolog a környező községekben. Nem is csoda, hiszen úgy emlegették a falut, hogy vele bizony nehezen boldogul a hala­dás, egykönnyen nem adja be a de­rekát a fejlődésnek. Kérdezték is, akik keresztülszekereztek rajta, ho­gyan csinálták, mért gondolták meg ilyen hamar? A válasz mindig ugyan­az volt: amit eddig próbáltunk. so­kat kért, keveset adott: a tsz-szel még nem próbálkoztunk, biztosan fog menni, ha „visszük” ... S hogy menjen a dolog, igyekeztek előkészíteni az őszi kezdéi sikerét. A rendelkezésükre álló 125 holdnyi ál­lami tartalékterületen takarmány­félét termesztettek. Termett is szé­pen. Az állatállomány és a gazdasági felszerelés felértékelésével már vé­geztek. Az újdonsült tsz-tagok meg­elégedéssel beszélnek a felértékelés­ről. — A vásáron sem kaptunk volna többet a jószágért — mondják. Van már 250 darab birkájuk is. Az álla­tok elhelyezésével nem lesz különö­sebb gond. Ha minden jól megy, ok­tóber 20-ig befejezik a volt Nyulászi- féle uradalmi istállók rendbehozását, ekkor kerül majd sor az állatok be­vitelére. Most még régimódi a falu képe. Napraforgóval, kukoricával roskaőá- sig rakott szekerek nyikorognak vé­gig a falun. A sajátjukat takarít iák befelé, hogy mire a traktor a föld­jükhöz ér, ne legyen akadálya a fo­lyamatos szántásnak. Mert már nagy­ban szántanak. A még kívülállók földjei szinte érintetlenek; lóval, te­hénnel aligha lehet most szántani. A kőkeményre szikkadt talajjal csak a traktor tud boldogulni. Eddi'f közel 6 vagon műtrányát szállítottak ki. Már elvetettek több mint 20 holdnyi ro­zsot. A tavasztól mostanáig adódó tsz- beli munkát nem kívánta el a fiatal közösség isten nevében. Egy munka­egységre 40 forint jutott, s hogy gya­rapodjon a közös vagyon, a ledolgo­zott napokból egyet ingyen adtak oda önmaguknak, azért nem kértek fizet­séget. Hogy milyen a hangulat? Jó. a ke­vés ímmel-ámmal mozdulót is magá­val rántja a túlnyomó többség igye­kezete. Verpecz bácsi szavaira emlé­keznek. aki azt mondta az alakuló közgyűlésen, hogy ha teszünk, hát tegyünk úgy, hogy hasznunk is le­gyen belőle, de máris, ne várjunk vele... A hatvan felé lépegető Petró bácsi meg így szólt: — Én ráléptem a hídra, át is akarok rajta menni, mert arra visz az utam. Újra és újra emlékeznek a biztató szavakra, erőt merítenek belőlük az új élethez, mellvei most próbálkoz­nak. Keresztes István, a tsz elnöke, nem lesz egyedül a nehézségek leküz­désében. A többség gyakran mondo­gatja manapság, az új élet-kezdés első napjaiban: — Ki mint vet, úgy arat. Az abaújdevecseriek jó vetéssel ké­szülnek az első közös aratásra. Gulyás Mihály j Az Elnöki Tanács ülése | A kornfány Tájékoztatási Hivatala közli A Népköztársaság Elnöki Tana- 'csa ülést tartott. Megtárgyalta és 'elfogadta a földművelésügyi mi- 'niszter felügyelete alá tartozó egye- 1 temeken folyó aspiránsképzésről \ szóló törvényerejű rendeletet. Az új törvényerejű rendelet sze­rint a földművelésügyi miniszter veszi át a felügyelete alatt álló | egyetemeken dolgozó aspiránsok |szakmai képzésének és politikai ne­velésének irányítását és ellenőrzé­sét. Az aspiránsok marxista—leni­nista képzésének irányítása és el­lenőrzése továbbra is a művelődés- ügyi miniszter feladata. Az Elnöki Tanács elrendelte Ajka község várossá nyilvánítását, ezzel a határozattal a dunántúli iparvi­dék egyik legerőteljesebben fejlődő települése vált várossá. A 7. Elnöki Tanács végül folyó ügyeket tárgyalt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents