Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-28 / 253. szám

fterda, 1959. október 28. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Vasutasok a kongresszusi versenyben Az idei vasutasnapon a miskolci vasúti csomópont kiváló munkája elismeréséül magas ■kitüntetésben részesült. A személypályaudvar százéves évfordulójára pedig a pá­lyaudvar dolgozói odaadó, szorgal­mas munkájukkal, kimagasló telje­sítményükkel kivívták az élüzem •ímet. A személypályaudvar dolgozóinak munkája azóta nemcsak, hogy nem csökkent, hanem ellenkezőleg: jelen­tősen megnövekedett. Az őszi csúcs- forgalom az elmúlt évihez képest is emelkedett. Ugyanakkor már most alaposan fel kell készülni a téli idényre is. A kongresszusi munkaverseny fe­lől érdeklődöm. i— Teljesítésünk összevontan, a vállalt 103 százalékkal szem­ben 103,7 százalék — tájékoztat Simon Mihály elvtárs, az állomásfőnök helyettese. A hozzá nem értő talán el sem tudja képzelni, hogy mi-minden van egy ilyen tervteljesítési viszonyszám mögött. Az állomás tervteljesítésé­nek, teljesítményének megállapítá­sánál, a fajlagos kocsimozdítás, az átlagos terhelés, a személyvonati és tehervonati indítás, a kocsitartózko­dás és kocsikihasználás, — ‘mind megannyi figyelembe veendő ténye­ző. Csak mindezeknek a teljesítése vagy túlteljesítése biztosíthatja az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolí­tását. Bánk Dezső elvtárssal, a forgalmi ügyeletessel, munkája közben vál­tok néhány szót: — Hol van már az az idő, amikor a rendezőben hasig érő fű nőtt és három-négyszáz kocsi álldogált ki­használatlanul, jellemző mutatója­ként az akkori idők, a 30.-as évek gazdasági helyzetének — emlékezik vissza Bánk elvtárs, majd hozzáte­szi: — Szerencsére ez már a múlté. Gyökeresen megváltozott a helyzet a termelésben is. És nekünk, vas­utasoknak az a feladatunk, hogy az egyre nagyobb bőségben előállított árut elszállítsuk rendeltetési helyé­re ... Hanem azt meg kell monda­nom, hogy ilyen nagy forgalomra, mint az idei, még a legutóbbi évti­zedben sem volt példa. Nem folytathatjuk a beszélgetést, mert a forgalmi ügyeletest hívja a kötelesség. A Hidasnémeti felé indí­tandó személyvonat számára nincs szabad ki járati vágány, a befutott tehervonatok miatt. Feszült percek, gyors intézkedések, azonnali pontos végrehajtás, és az eredmény nem is marad el. A személyvonatot késés nélkül sikerül kiindítani. — Mégis, kiknek köszönhető, hogy ilyen szép eredményeket tudnak el­érni? — térek vissza a kérdésemmel a tervteljesítésre. Ismét Simon elvtárs veszi át a szót. Megtudom, hogy a személypályaudvaron 85 bri­gád 650 dolgozója versenyez a szocialista munkabrigád cím el­nyeréséért. A verseny állását fo­lyamatosan értékelik és az elért eredményeket ismertetik a dől- ­gozók előtt. Jelenleg a II. túr jár az élen a versenyben. Nagy Béla állomásirányító és bri­gádja: 'Jörök József kocsimester, Győri László gurításvezető, Gál Sándor és ifj. Lévai Imre forgalmi szolgálattevők. — De nincs is olyan túr, amely a 'vállalt szintet ne teljesítené — kap­csolódik be beszélgetésünkbe Kovács Gyula intéző. És csakugyan. Tizedszázalékok választják el csupán az élenjáróktól a többi brigádot. A jelenlegi értéke­lések szerint előreláthatóan a sze­mélypályaudvar mintegy 65 dolgo­zójának nyújtják majd át november 7-én a kiváló dolgozó jelvényt, ille­tőleg oklevelet. — Jól képzett személyzetünk ál­dozatos munkájának köszönhetjük mindazt, amit eddig elértünk... Pe­dig akadályokban és nehezen meg­oldható problémákban nálunk sincs hiány — jegyzi meg Simon elvtárs. A teher vonatok indítását sokszor a legnagyobb igyekezetük mellett sem tudják úgy teljesíteni, amint sze­retnék. Ä legforgalmasabb vonalon, a hatvanin, pályaépítés miatt egy­vágányú közlekedés van érvényben. A tehervonatok menetideje emiatt lényegesen meghosszabbodik. A moz­donyok késedelmes visszatérése miatt pedig a fűtőház nem tudja idejében kiállítani a szükséges moz­donyokat az indulásra összeállított tehervonatokhoz. Sokat segít az ilyen, és hasonló problémák megol­dásánál a pályaudvar és a társszol­gálati ágak jó kapcsolata. A pálya­udvariak mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kocsik állomási tartózkodási idejét minimálisra csökkentsék. Természetesen nagyon fontos az is, hogy a szállítófelek a kocsi­kat mielőbb kiürítsék és a szer­ződéseket pontosan betartsák. Kocsis László felügyelő, a kereske­delmi állomásfőnök helyettese na­ponként keresi fel a jelentősebb üzemeket, szállítófeleket, hogy a grafikon szerinti kiszolgálás betar­tását ellenőrizze és elősegítse. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az őszi csúcsforgalom kezdeti sza­kaszában, a korábbi évek tapaszta­lataival egyezően, inkább csak a hét közepétől erősödött a forgalom, de merőben más a helyzet most. Ezen a héten már hétfőn reggel elkezdő­dött a rendkívüli forgalom, és azóta is tart. A tél közeledtével újabb felada­tok jelentkeztek. A forgalom zavar­talanságának biztosítása érdekében már most hozzáláttak a téli előké­születekhez. Feltöltötték a homokos­ládákat, és előkészítették a fáklyá­kat is, amelyek nélkülözhetetlenek a váltószerkezetek 1 fagyos időben való működtetésénél. Meg kell em­lítenem azt is, hogy a pályaudvar vezetői megszívlelték az Észak- magyarország vasárnapi kritikáját. Az utasokat most már kellemesen fűtött várótermek fogadják. Újabb vonatok érkeznek ismét. Nem zavarom tovább a nagy figyel­met igénylő munkát. Befejezem lá­togatásomat. — Közös erőfeszítésünk meghozza az eredményt, és az őszi forgalmi feladatainkat maradéktalanul meg­oldjuk. Vállalásainkat pedig valóra váltjuk — Ígérik a pályaudvar dol­gozói. Marton Szilárd a „nagyok” ebédelnek. Darwin emlékünnepség Miskolcon Száz esztendővel ezelőtt jelent meg Darwin főműve: „A fajok ere­dete”* E nagyjelentőségű évforduló alkalmából a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat biológiai szakosztálya október 29-én (csütörtök) este 8 órakor Darwin-emlékestet rendez a miskolci Értelmiségi Klubban (Széchenyi u. 16., I. em.). Előadó: Dr. Boros István, a budapesti Ter­mészettudományi Múzeum főigazgatója. Minden érdeklődőt szeretettel vár a klubtanács. O is várja a nagy eseményt A DIMÁVAG küldötte • • • Meglepődött, mikor megtudta: Szterankó János esztergályos a me­gyei pártértekezleten a DIMÁVAG-ot képviseli. Jóleső érzés járta át, arca kissé kipirult. Sokat, igém sokat je­lent ez a megtisztelés. Elismerés« egy olyan embernek, aki nehéz évek. feladatok küzdelmeiben állt helyű hirdeti, bizonyítja a párt igazát meg­tévedt vagy az élet útján elindult fiatalembereknek, munkásoknak. Egyszerű, közvetlen mertem meg. s ha talán sablonos is ez a jelző, így van. Az első látás után a beszélgetés úgy indult, mintha csak abbahagytunk volna egy korábbi esz­mecserét. Flőször faesztergályos, át­képezi magát, keze hamar rátalál a vasesztergára is. A párt politikai munkára, falura küldi, hogy segítse az átalakulást. Dióhéjban ez a ko­rábbi élete, s ahogy beszélgetünk, egyszercsak elkomorul, amint az em­lékezés kalendáriumát lapozzuk. Há­rom éve annak. Újból visszajön a gyárba, azaz jönne.. — Nincs felvétel... (!) Adja tud­tára az akkor még egzisztáló mun­kástanács. Üres kjfogás. talán mon­dani sem kell. Féltek Szterankótól, jól sejtették, ha visszakerül környe­zetébe, hamar leesik az emberek sze­méről a hályog, s az q spk álhaza- fiságtól teli zagyvasáe hamarább megszűnik. Mint éles fájdalom, úgy hasított bele a kijelentés: nincs fel­vétel. Bántja, kínozza a dolog, s ezt idősebb elvtársak is észreveszik rajta. A mindig bizakodó, iókedvű ember kétségbeesik egy kicsit. — János, ne csüggedj! Észhez tér­nek majd az emberek, figyeld meg, becsapni nem lehet mindenkit. Protekcióval kerül vissza az az em­ber, aki kiválóan ismeri a szakmáját, aki lemond a városi kényelemről, a nagyobb fizetésről, vidékre megy azért, hogy a falu népe is előbbre lépjen. A munkatársak, az egykori kollégák, a közvetlen vezetői szívesen fogadják. Aztán mégiscsak visszajut ahhoz a karusszel pádhoz, amelyet átmenetileg otthagyott. Csak amikor a politikára kerül a sor... ez bizony nem volt egyszerű. Elnyomja sóha­ját, majd tovább fűzi szavait. — Nem szóltak rossz indulattal az emberek, csak arról akartak meg­győzni, hogy én rosszul látom a jö­vőt, az élet dolgait... Mikor aztán Kiss Károly elvtárs nagygyűlést tar­tott 1957-ben itt a stadionban, sok ember szeméről lehullt a hályog. Egymásután jelentkeztek felvételre a régi párttagok. Volt olyan hónap, hogy három taggyűlést is kellett tar­tani az átigazolások miatt. — Ö ek­kor már alapszervezeti párttitkár. Elmúlt ez az idő isvisjag0n'* dől egy kissé, megérthetjük. Az em­lékeket nem lehet csak úgy elhessen­teni ... Az élet azóta mindent igazolt, a pártnak nagy a tekintélye itt a ke­rékpárüzemben is. S így nőtt me^ Szterankó elvtárs tekintélye, így fo­gadták el vezetőjüknek, s most már hallgatnak rá. Amikor megalakult a párt a DIMÁVAG-ban, alig voltak többen harmincnál a kommunisták, akik mozgolódni kezdtek. Ma csak ebben az egy üzemrészben is százon felül van a párttagok száma. Az alapszervezet lelkesítője, buzdítója a munkának. Amikor magas volt a gyártási selejt, a pártszervezet indí­tott harcot ellene. A bizalmiak gép­től géphez jártak, s magyarázták a dolgozóknak: rossz munka után sok pénzt nem lehet várni. Megszűnt a selejt! Ma a kerékpárüzem az egyik legstrbilabb gyárrészleg. Kiugró tel­jesítménye nincs, de állandóan egyenletes a munkatempó. Mindezt persze nem lehet Szte­rankó Jánosnak tulajdonítani, de az biztos: ha. megváltozott az emberek gondolkodása ebben az üzemben, ha kiváló a gyárrészleg, abban neki is oroszlánrésze van. Jól választottak, amikor Szterankó elvtársat küldött­ként a megyei pártértekezletre dele­gálják. Igen, ő is várja a nagy ese­ményt, hiszen a gépgyár megyénk­nek, de az országnak is igen számot­tevő üzeme. — Ha a helyzet úgy kívánja, én is hangot adok majd néhány gondolat­nak ... — mondja szerényen. Még fiatal ember, talán 30-as. Mégis szeretik, elismerik munka­társai, mellette kemény évek tapasz­talatai, tanulsága szól. Sjő értékelni tudja az emberek bizalmát, lépést tart az élettel. Gépipari techni­kumba jár, hetenként négyszer. Ott van a munkásőrség gyakorlatain, a pártbizottság ülésein ... — Nem sok ez? - kérdezem. Tagadolag razza a fejét. — Nem. Mert látja az ember aa értelmét, aztán könnyítek is maga­mon. Éppen most tartottunk vezető­ségi ülést, mindenkinek el kell látnia a feladatát, így aztán nem szakad minden a titkárra ... Korán reggel, munkakezdésnél beszélgetünk, a síkeszterga — me­lyen dolgozik — már „vasfogal” közt tartja az első munkadarabot. A vonatkerekek külső peremét forgá­csolja Szterankó elvtárs. Az új munkadarab tükörsima felületében egy derék munkásember, kommu­nista küldött alakja rajzolódik. Töb­bed magával egy nagyüzem munká­sainak lesz majd a tolmácsa a me­gyei pártértekezleten. Garami Ernő--------------------------­A tengeri sárkány és a bálna A Sea-Dragon („Tengeri sárkány”) nevű amerikai, atomenergiával mű­ködő tengeralattjáró Portsmouth ki­kötőjéből kifutva egy hatalmas bál­nával ütközött össze. A hajónak vissza kellett térnie a kikötőbe az összeütközés kövei! lében keletke­zett sérülések kijavítására, — a bálna jól érzi magát! Bánkban. A szocializmus gyorsabb ütemű építése sokoldalú, bonyolult feladatokat jelent. a) Mindenekelőtt azt jelenti, hogy tovább kell szélesíteni és fejleszteni szocialista iparunkat, ezen belül is nehéziparunkat. Az ipar fejlődése, a termelő eszközök gyártásának gyor­sabb ütemű növelése az alapja a műszaki, technikai színvonal emel­kedésének, a termelés növelésének és d dolgozó nép jóléte fokozásának. b) A szocializmus gyorsabb ütemű építése a mezőgazdaság szocialista átalakítására is vonatkozik. Nem je­lenti ez az önkéntesség, a fokozatos­ság lenini elvének a megsértését. Ar­ról van szó, hogy ezt sem szabad a fejlődés spontán folyamatára bízni, a gazdasági és politikai feltételek gyor­sabb megteremtésével, a meglévő tsz-ek megszilárdításával jobbá és aktívabbá kell tenni a meggyőző, fel- világosító munkát. c) A szocializmus gyorsabb ütemű fejlesztése megköveteli, hogy a nem­zeti jövedelemből az eddiginél na­gyobb részt fordítsunk termelő be­ruházásokra. Az új ötéves terv irányelvei másfélszer annyit irá­nyoznak elő beruházásokra, mint az 1955—60-ban. A beruházások növelésével egyidejűleg rendszere­sen emeljük a dolgozók élet­színvonalát. Ez alapvető feltétele a szocializmus sikeres építésének, mert ezen keresztül érzik a dolgozók leg­közvetlenebbül munkájuk értelmét. d) A szocializmus gyorsabb ütemű építése azt is jelenti, hogy határozot­tabban kell előrehaladni a kulturá­lis forradalom megvívása útján. A Szocializmus építése nem kizárólag gazdasági feladatokat jelent, hanem azt is, hogy az emberek gondolkodá­sát is szocialista alapokra kell he­lyezni, uralkodó ideológiává a marx­izmus—leninizmus világnézetét kell tenni. „Előrehaladásunk egyik fő akadálya — hangsúlyozzák az irány­elvek — a kapitalista szemlélet ma­radványa, a nacionalizmus, a kistu­lajdonosi gondolkodás a parasztság soraiban, a városi kispolgárságban, az értelmiség egy részében. Még a munkásosztály elmaradottabb ré­tegeiben is hat a kispolgárias gon­dolkodás, az individualizmus, a tár­sadalmi érdekekkel szembeni közöm­bösség.” Mostanában gyakran lani kétkedő, de jóindulatú aggodal­maskodó hangokat arról, hogy vajon megvannak-e a reális lehetőségei, feltételei a gyorsabb ütemű fejlődés­nek? Nem ismétlődnek-e meg az 1950- es évek elejének hibás számításai? Határozottan lehet állítani, hogy nem fog megismétlődni. Pártunk helyes, ingadozásoktól mentes, következetes marxista—leninista alapokon álló politikája a legfőbb biztosíték erre. De biztosítja ezt társadalmi és állam­rendünk szilárdsága, a szocialista tá­bor és a béke kilátásainak kedvező alakulása, a széles dolgozó tömegek aktív támogatása, helyi kezdeménye­zésük, öntevékenységük nagymérvű fokozódása, az utóbbi esztendők, a hároméves terv teljesítésének nagy­szerű eredményei a népgazdaság minden ágában. Óriási, eddig még ki nem használt lehetőségek vannak a szocialista országok együttműkö­désében is. Minden területen vannak még olyan tartalékok, amelyek kiakná­zása nagymértékben gyorsíthatja szo­cialista építő munkánkat. Pártunk kongresszusi irányelveinek tanulmá­nyozása, célkitűzéseinek megismerése lelkesítőleg hat minden becsületes*1 dolgozóra és munkájukban újabb, nagyszerűbb eredményekre serkenti őket. RÁKOS IMRE Öreg brigád « nem vén brigád Hej, öcsém, ha. én még egyszer húsz éves lehet­nék! Nem itt taposnám a répacsimát, hanem traktorral szántanék a határban, s tenném a szépet a bábolnai lányoknak. De mit tehetünk? Megöregedtünk. Én pél­dául már hetvennyolc éves vagyok, a többiek sem sok­kal kevesebbek, mégis nyolcszáz boglya szénát ka­száltunk a nyáron. tJgy bizony. Mi, az öreg brigád ... Bábolna mel­lett a Gonta ta­nyán harminc em­ber versenyezik az idővel. Hordják a cukorrépát, rend- beteszik a takar­mányt, osztályoz­zák a kukoricát. Odébb, a sárguló bokrok között öt­hat ember végez valami furcsa munkát. Le, s föl sétálnak a hosszú árokban, silózzák a répacsimát. — Jó lesz ez télen, a sőréknek. Kiváló takarmány. Január, február táján, ha felbontjuk, olyan lesz, mint% a vaj, összeérik, meg is savanyodik: még a jászolt is megnyalják utána a tehenek! Minden esetre, a silózás könnyebb valamelyest, mint, a széna-kaszálás. Ezt csinálja most az öreg brigád, a tiszabábolnai Rákóczi Termelőszövetkezet legöregebb, tagjai, az• alapítók. Az őszi nap delelőre ér, s Kormos Pál csapatvezető elkiáltja magát: — Ebéd! Előkerülnek a kenyeres tarisznyák, tüzet gyújtanak a gödör szélén és csurdítják a jó háziszalonnát. Ennek illatát messzire viszi a szél, felegyenesednek a takar- mányosban dolgozó emberek is, s a kazalba szúrják. — Ebédel az öreg brigád! Hamarább ők sem fognának hozzá. S, amíg az ebéd tart, szó esik a múltról, a tíz éves küzdelemről. Regény­beillő történet, amíg a Rákóczi odaért, ahol ma tart: 10 millió forintot érő közös vagyon felett rendelkeznek. Legtöbbet az ala­pítók. az öreg bri­gád tagjai tettek hozzá: a 78 éves Gál Péter bácsi, a 73 éves Pajcsák Pál, a 74 éves G. Besenyei István, a 75 éves Szabó Fe­renc és az „alig” 61 éves csapatve­zető, Kormos Pál, no meg a többiek! Köztük az asszo­nyok, mint a 64 éves Rajna Ba- lázsné, vagy a 63 éves Kormosné. Többségükben ők voltak azok, akik nemcsak beszéltek a közös gazdálko­dásról, hanem az (Fotó: Szabados György) ellenforradalom alatt ki is álltak mellette, megvédtek, újjászervezték a csoportot. S lám: nem pihennek most sem. Nap, mint nap ők az elsők, akik sürgetik a munkát. Jobban kaszáltak (már bárhogy is furcsának tűnik) a nyáron is, mint a fiatalok. — Majd megpihenünk télen, ha leesik a hó! —* mondják. Vagy, ha nyugdíjba mennek...— tesszük hozzá. — Nyugdíj? Ki menne itt nyugdíjba? Majd, ha megöregszünk... No, dehát: hatvan év. hetven év... — Nem is sok. Nem a kor számít, hanem hogm ** embernek a szíve legyen fiatal! Azém! a villát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents