Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-27 / 252. szám
ffetftf, 1959. október 27. ESZAKMAGYAROftSZAG 3 Pártunk szilárd egysége a dolgozd nép szocialista jövőjének legbiztosabb alapja Kommunista felelősségtudattal A Miskolc városi pártbizottság elmúlt pénteken és szombaton megtartott pártértekezletén számos felszólalás hangzott el. A felszólalók nyíltan, őszintén tárták fel munka- területük nehézségeit, a gazdasági és pártvezetésben meglévő hiányosságokat. A párt előtti kötelező őszinteség érzése adta meg a hozzászólások alaphangulatát. A miskolci gyárak kommunista küldöttei elhozták magukkal elvtársaik, munkatársaik üdvözletét, a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítésének jóleső hírét, melyet ajándékként nyújtottak át a párt- értekezlet részvevőinek, Az ország, a nép sorsáért való felelősséggel, kommunista nyíltsággal éltek a kritika és önkritika fegyverével, tekintet nélkül személyre és hivatali beosztásra, a párt előtti egyenlőség kommunista öntudatával tették mérlegre az ellenforradalom óta eltelt időszak munkáját. Koval Pál elvtárs, a Miskolc városi pártbizottság első titkára összefoglalójálban meleg szavakkal méltatta a pártértekezletnek ezt a felelősségteljes, őszinte légkörét. Uj, építő szándékú szemlélet friss levegője járja át pártéletünket, melyben az emberek megítélése a végzett munka alapján történik. A kommunisták felelősséggel tartoznak a nép sorsáért, a vezetés színvonaláért, mindenért, ami ebben az országban történik. Jellemézze a kommunistáikat — jelentették ki többen — az aktív szerénység, magatartásukat, társadalmi tevékenységüket, magánéletük hétköznapjait hassa át a nép szeretete, a szocialista építőmunka tennivalóinak felelősségteljes vállalása. Most a hozzászólásokból nyújtunk át olvasóinknak néhányat. Harmati Sándor elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Hazafias Népfront országos titkára a Központi Bizottság és Kádár János elvtárs személyes jókívánságait tolmácsolta a miskolci kommunisták pártértekezletének. Az ellenforradalom tanulságait elemezve elmondotta, hogy ha hűek akarunk maradni a marxizmus-lem- nizmus elveihez, mindenek előtt szüntelenül erősítenünk kell- pártunk ideológiai, szervezeti egységét. Pártunk szilárd egysége a dolgozó nép szocialista jövőjének legbiztosabb alapja. S ennek az egységnek a védelme a mi kötelességünk. Ezt az egységet puszta szavakkal megteremteni, védeni nem lehet, tettek kellenek ide. Sajnos, vannak még sorainkban olyanok, akik nem a tettek alapján állnak. Mit jelent az, ha egy kommunista párttag nem ak^ív? Azt, hogy megsérti a párt szervezeti szabályzatát, mely kimondja, hogy a párt tagjának minden tudásával, erejével segítenie kell a párt politikájának végrehajtását, gazdasági feladatainak megvalósítását. Miskolc jelentős helyet foglal el országunk gazdasági, politikai életében, itt tehát töbsszö- rösen kötelező ez a szervezeti szabályzat is megkívánta aktivitás, a pártegység állandó erősítése. Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára bevezetőjében Miskolc jelentőségét méltatta, majd az ideológiai munka fontosságáról beszélt. A burzsoá nézetek, a revizioniz- mus, a szektásság elleni harc ideológiai küzdelem, tehát elengedhetetlen e harc megvívásához a marxizmus—leninizmus ismerete. Akadnak azonban olyan vezetők, akik lebecsülik az ideológiai továbbképzés fontosságát, nem tartanak lépést az egyre többet kívánó élet fejlődésével. A Miskolci Nemzeti Színház tavalyi műsorpolitikájával kapcsolatban megjegyezte, hogy az nem volt a legszerencsésebb. Igaza volt Jákó elvtársnak abban — utalt a színház igazgatójának felszólalására —, hogy a nézőtér határozza meg a színpad tevékenységét. Az elmúlt színházi évad műsorpolitikáját vizsgálva azt kell gondolnunk, hogy a kispolgári nézőtér határozta meg ezt a műsorpolitikát. A jövőben a színház tevékenységét a munkás nézőtérnek kell befolyásolni. A városi tanács munkájáról szólva Kukucska elvtárs kijelentette, hogy bár van javulás a munkájában, de még korántsem kielégítő ez a munka, nem mentes a bürokratizmustól, az „ahogy esik, úgy puffan” munkafelfogástól. A kereskedelem területén különösen sok hiányosságot tapasztalunk. A húsellátásban például szervezetlenség mutatkozik, egyszer minden húsfajtából van bőven, máskor csak egyfajtát lehet kapni, de abban sincs választék. pi Ellenőrzési Bizottság elnöke elmondotta, hogy sokat beszéltünk az elmúlt évben a társadalmi tulajdon védelmének fontosságáról, de még mindig nem eleget. Ma is akadnak hanyag, a társadalmi tulajdont csákiszalmájá- nak tekintő emberek, gazdasági vezetők. Miskolcon kétezer népi ellenőr fáradozik azért, hogy lefogjuk a pazarlók, a nemtörődöm emberek kezét. Ha forintértékben számítjuk a tavaly megmentett értékeket, a népi ellenőrök mintegy 10 millió forintot adtak vissza a népgazdaságnak. Meg kell szüntetni a felelőtlen beruházásokat, tervezéseket, melyek súlyos milliókkal károsíthatnak meg bennünket. Cácsi Miklós elvtárs, országgyűlési képviselő Miskolc tudományos helyzetével foglalkozott. Miskolc egyetemi város. Országos, sőt Európa hírű tudósok, szakemberek foglalkoznak a jövő műszaki szakembereinek képzésével, s ezek a nagyhírű és nagytudású szakemberek nem foglalják el az őket méltán megillető helyet Miskolc társadalmi, tudományos életében. Teremtsünk olyan légkört, mely felrázza e nagyhírű tudósokat, vegyenek részt városunk közéletében, segítsék elő tudásukkal Miskolc tudományos fejlődését. Tervszerűtlenség mutatkozik az egyetemi képzésben is. Az országnak sokkal több kohómérnökre van szüksége, mint amennyit az egyetem jelenlegi beiskoláztatásával biztosítani tud. Árvái István elvfeárs, a bányász pártbizottság titkára bejelentette, hogy a miskolci bányászok háromnapos ünnepi műszakot tartanak a pártértekezlet tiszteletére. A miskolci bányászok eredményes munkáját bizonyítja, hogy • a terven felül vállalt 25 ezer tonna szén helyett már október elsejére 28 ezer tonna szenet adtak népgazdaságunknak. Kalóriatervüket is teljesítették, bár a miskolci bányákban termelt szén minőségére még mindig panaszkodnak. Tulajdonítható ez a nem kielégítő műszaki feltételeknek is. A bányászok eddig elért eredményeiket azzal kívánják tovább erősíteni, hogy vállalták: 1959 utolsó negyedévében még 2 800 tonna szenet adnak terven felül. Felvetette, hogy még több szenet is tudnának adni a miskolci bányák, ha a MÁV gondoskodni tudna több vagonról, ezen a téren — sajnos — nem mai keletű goncjok vannak. Dr. Pásztor Pál elvtárs, miskolci MÁV igazgató a vasút nehézségeit tárta a pártértekezlet elé. A vasútfejlesztés nem tart lépést a gyáripar szinte ugrásszerű fejlődésével, annak ellenére, hogy a kettő egymástól szinte elválaszthatatlan, hiszen a termelt értékek elszállítását elsősorban a vasút biztosítja. Miskolcon közel tízezer vasutas dolgozik, és nem is rosszul. Ezelőtt néhány évvel a menetrendszerű személyforgalom lebonyolítása szinte lehetetlennek látszott. Elértük azt, hogy a személyvonatok indítása és érkezése 97 száza' íkos pontossággal történik. 1938-ban másfél- millió utas volt Miskolcon, az elmúlt évben 3 millió személyt szállított a vasút. Meg kell oldani a Tiszai pályaudvar gyalogközlekedését, idegesítő, balesetveszélyes a vágányok közötti közlekedés. A miskolci Tiszai pályaudvar épülete a múlt században épült, 350 ezres utasforgalom lebonyolítására. Ennek az épületnek ma közel tízszér annyi utas „kényelmét” kell biztosítani, örvendetes és büszkeséggel tölti el az embert a Miskolcon és környékén tervezett alkoKácz János eivtárs, a miskolci Né- tások, melyek a második ötéves tervben készülnek el. A baj csupán az, hogy ezzel a nagyütemű fejlődéssel nem tart majd lépést a vasút, a vagonbiztosítással máris hiba van, mi lesz akkor, ha ezek a létesítmények már termelnek, hogyan tudjuk majd biztosítani a termékek elszállítását? Az illetékeseknek gondolniok kellett volna erre, a tervszerűtlenségnek a jövőben látjuk kárát. A többtermeléshez az is szükséges, hogy meggyorsítsuk a vagonok ki- és berakását, ezáltal gyorsul a kocsiforduló. De nincs rakodó munkáslétszám. Valkó Márton elvtárs, a Lenin Kohászati Művek igazgatója a műszaki fejlesztéssel foglalkozva kijelentette, hogy az automatizálás, a termelés műszaki fejlesztése nem valami önmagáért való törekvés. Ha a magyar- országi vaskohászat megreked az ó- massai őskohó műszaki színvonalán, ma is vagy kétszáz évvel hátrább tartanánk. Ennek az őskohónak évi termelése 9 ezer bécsi mázsa volt. Nem lehet konzerválni a műszaki fejlettség mai színvonalát sem, még többet kell termelnünk, hogy nagyobb darab kenyér jusson asztalunkra. . Néhány évvél ezelőtt a vaskohászat, így a Lenin Kohászati Művek is tetemes ráfizetéssel dolgozott. Miért? Drágán termeltük a vasat, termelő berendezéseink elavultak. Egyik hengersorunk például 80 éves, de a többi sem „mai gyerek”. Van egy „mai gyerekünk” is, a középhengersor, melynél alig dolgozik néhány ember és a többszörösét termeli, mint az elődje. Ma már komoly összeget fizetünk be évente az államkasszába nyereség címén, nem termelünk deficitesen. Minek köszönhetjük? A technikai fejlesztésnek, az újításoknak. A műszaki fejlesztést tehát annak kell tekintenünk, ami: a nagyobb darab kenyér előteremtése feltételének. . Fekete László elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke Miskolc eddigi és elkövetkezendő fejlődéséről szólt. Ebben az évben 552 lakás készült vagy készül el, 560 építését megkezdték. 1960-ban további 800 lakás kerül szétosztásra az igény- jogosultak között. Miskolc súlyos lakáshelyzetén sokat segít a második ötéves tervben felépülő mintegy 5—6 ezer lakás. Az üzemek képviselőinek válaszolva kijelentette, hogy a városi tanács illetékesei tájékozottak az üzemek lakásgondját illetően, de oly nagy a kérelmezők száma, hogy máról holnapra nem lehet minden igényt kielégíteni. Miskolc városfejlesztési tervében milliárdos beruházások szerepelnek — mondotta —, a hiba az, hogy a mai napig sem készült el Miskolc távlati fejlesztési terve, így fennáll annak veszélye, hogy amit ma építünk, bolnao talán rájövünk, hogy máshová kellett volna terveznünk. A társadalmi öntevékenység, hozzájárulás a város szépítéséhez nem a legdicséretesebb a lakosság részéről. Egyes intézmények még a készen kapott juttatásokat sem becsülik meg kellően. A villamosipari technikum környékét például több éves bogáncs- kóró borítja,1 mibe kerülne annak eltávolítása? Egy kis lelkiismeretesség és megszépülne az iskola környéke. Miskolc sokkal szebb lehetne, ha lakói nagyobb szeretettel kezelnék. Hely hiányában nem foglalkozhatunk minden felszólalással, bár hasznos volna, mert a hiányosságokat a megoldás segítő szándékával, javaslatokkal tették szóvá. A pártértekezleten felszólalt elvtársak a kommunista felelősségérzet öntudatos álláspontjáról beszéltek, eredményeinkről és bírálták gazdasági és közéletünk árnyföltiait. A feltárt hiányosság kiküszöbölése csak társadalmi összefogással lehetséges. Olyan kommunistákat neveljünk, akik bátrak és erősek... Pártértekeadet a sátoraljaújhelyi járásban Szombaton, október 24-én a sátoraljaújhelyi járásban olyan pártértekezletnek voltunk fültanúi, mely tartalmában és hangulatában egyaránt méltó volt a várakozáshoz, a párt előtt álló feladatok nagyságához és szépségéhez. Mint ahogy Kukucska János elvtárs, a megyei bizottság titkára megállapította hozzászólásában, a pártértekezleten elhangzott beszámolóból és a felszólalásokból elsősorban az egyetértés érződött a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájával, kongresszusi irányelveivel, ugyanakkor az értekezlet az eredmények konstatálása mellett kritikusan foglalkozott a problémákkal. Fő erénye volt mind a beszámolónak, mind a hozzászólások többségének az, hogy nem veszett el az általános megállapításokban, konkrét példákat említettek, amikor dicsértek s ugyanígy, amikor hibákat ostoroztak. A járási pártbizottság beszámolója bevezetőben utalt a nemzetközi, valamint a belpolitikai helyzet alakulására, majd áttért a pártélet kérdéseire. A sátoraljaújhelyi járás kommunistái a párt újjászervezése óta sok elismerésre méltó eredményt értek el. A pártszervezetek megerősödtek egységben, a párttagok igényesebbek a pártmunkában. A pártélet egészséges vonásai mellett bátran szólt a beszámoló egy-két egészségtelen jelenségről. Rámutatott arra, hogy egyes pártszervezetek nem őrzik eléggé a párt erkölcsi, politikai tisztaságát. Előfordult, hogy fölvettek a pártba korrupt, karrierista, az osztályellenséggel megalkuvó, politikailag nem szilárd embereket. A füzér- radványi pártszervezet felvette tagjelöltnek Adrián Jánost, aki mint kiderült, csak azért kérte a felvételét, hogy a feleségét fölvegyék a kórházba. A némahegyi kőbányában felvették ifj. Bodnár Józsefet, aki a Horthy-hadseregben továbbszolgáló tiszthelyettes volt, s az ellenforradalom idején ujjongott, hogy vissza jön a régi világ s mehet újra katonának. A sárazsadányi pártszervezetben fölvették Spekker Andrást, aki még az elvonókúra után sem hagyott fel a részegeskedéssel. Az alapszervezeteknek ezeket a tévedéseit a felsőbb pártszerveknek, a járási bizottságnak, illetve fegyelmi bizottságnak kellett korrigálnia. A beszámolót Szűcs István elvtárs, a járási pártbizottság élső titkára tartotta, erőteljesen hangsúlyozva, hogy a párt csak úgy töltheti be feladatát, úgy fejlődhet egészségesen, ha a pártban a pártélet lenini szabályai, a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés maradéktalanul érvényesülnek. Ezzel kapcsolatban elemezte a járási pártbizottságnak, mint vezető testületnek az eddigi munkáját. A párt- bizottság tagjainak többsége megválasztása óta fáradhatatlanul dolgozott a feladatok megvalósításán. Külön dicséretben részesültek Szebényi, Balázsdi, Kassai és Kristóf elvtársak, akik csaknem három éven keresztül lelkes, odaadó munkát végeztek. Hibaként említették \a pártbizottság működésében, hogy különösen 1958-ban túl sok volt a kibővített ülés, ahol gyákran 200—300 fő vett részt, s ez részben háttérbe szorította a pártbizottságnak, mint a járás felső vezető szerVének funkcionálását. A végrehajtó bizottság mellett működő függetlenített apparátus munkájáról szólva a beszámoló hiányosságként említette, hogy bár az apparátus tagjai sokat tartózkodnak községekben, aránylag kevés alkalommal vettek részt az alapszervezetek taggyűlésén, vezetőségi ülésein. Ugyancsak gyakori hiba volt a pártapparátus és az aktívák részéről az is, hogy rendszerint csak a párttitkárokat keresték meg, sőt sok esetben csak a tanácselnököt s így nem' volt elég kapcsolatuk a párttagsággal, nem ismerték eléggé véleményüket. Sokat fejlődött a járás alapszervezeteinek élete. Különösen az üzemi pártszervezetekben. A pártszervezetek egy része ma már önállóan dolgozik, nem vár mindig felső utasításra, hanem a kidolgozott terv alapján önállóan tevékenykedik. Jó példája volt ennek a tsz-szervezés idején Kenézlő és Karos, ahol a párt- szervezetek önállóan meghatározták tennivalójukat és hozzáfogtak a munkához. Hasonlóan helyes Önállósággal dolgoznak a karosai Dózsa, a bodrog- halmi, a pácini tsz és a tolcsvai alapszervezetek. A pártvezetőségek űjjá- választása, a taggyűlések a pártélettel kapcsolatban több olyan hibát hoztak felszínre, amelyeket számon kell tartani, s amelyeken változtatni kell. Azokban az alapszervezetekben, ahová ritkán jutnak el a járási párt- bizottság munkatársai, igen gyenge a pártélet. Nem tartanak rendszeresen taggyűlést, vezetőségi ülést, a taggyűlések színvonala alacsony, nem a legfontosabb kérdésekkel foglalkozik» nem tájékoztatják a tagságot a fontosabb határozatokról, nem számolnak be a taggyűlés által hozott határozatok végrehajtásáról, sőt gyakran nem terjesztenek elő határozati javaslatot. A másik ilyen lényeges hiba, melyet a párttaggyűlések mutattak, hogy visszaesett pártszervezeteinkben a kritikai szellem. Különösen az állami gazdaságok és a hivatalok aiapszervezeteiben. Ennek oka, hogy a párttitkárok taggyűléseken nem bírálják bátran a hibákat és azok elkövetőit, így a párttagság is tartózkodik ettől. Másrészt egyes pártszervezetekben görbe szemmel néznek a „kritikus” emberekre. Igen alaposan foglalkozott a párt- értekezleten elhangzott beszámoló a párton belüli morállal. Ezután a beszámoló részletesen foglalkozott a tömegszervezetek munkájával, majd az ipari termelés kérdéseit taglalta. A Központi Bizottság márciusi határozata után a járás valamennyi üzeme, ktsz-e megszervezte a kongresszusi munkaversenyt és 6 millió 180 ezer forint értékben tettek felajánlást. A felajánlásból az első félévben már 4 millió 835 ezer forintot teljesítettek. A falusi helysei és feladatok tárgyalásánál a beszámoló megállapította, hogy a párt és a kormány 1957—58-ban hozott intézkedései igen pozitív hatást váltottak ki falun. Megerősödött a dolgozó parasztságnak a munkásosztályba és a munkáshatalomba vetett bizalpia, megerősödött a munkás-paraszt szövetség. Az 1958—59-es év termelőszövetkezeteink gazdasági, szervezeti és politikai megerősödésének éve volt. A gazdálkodás javulásával együtt emelkedett a termelőszövetkezetek tagjainak jövedelme is. Az egy munkaegységre eső részesedés az 1956 előtti 25—26 forintról 1957-ben 35,18 forintra emelkedett, ez évben pedig járási átlagban is eléri a 40 forintot. Ez a fejlődés, valamint pártunk helyes politikája, a pártszervezetek munkája folytán kialakult jó hangulat lehetővé tette, hogy a sátoraljaújhelyi járásban is előre lépjenek a mezőgazdaság szocialista- átszervezésében. A Központi Bizottság 1958 decemberi határozatának megjelenése után a pártszervek szívós munkája nyomán jelentős fejlődés következett be a mezőgazdaság szocialista útra való áttérésében. A járásban 15 község lett szövetkezeti község. Jelenleg a járás területének több mint 60 százaléka, a szántóterület 29,1 százaléka szocialista szektor. E jelentős előrelépést látva azonban az ellenség is kezdett felocsúdni, kihasználva a parasztság konzervativizmusát, egyes községekben aljas propagandába kezdtek. A továbbiakban a beszámoló foglalkozott az állami gazdaságok, a gépállomások munkájával, az állam- hatalmi szervek erősítésének kérdéseivel, a járás kulturális életével s problémáival. A pártértekeslet lelkes hangulatát9 aktivitását jellemzi, hogy a beszámoló után húszán szólaltak fel s még" többen is jelentkeztek szólásra, amire az idő rövidsége miatt már nem kerülhetett sor. Kondor Sándor elvtárs, a karcsai Dózsa Termelőszövetkezet elnöke a tsz tíz éves munkájáról beszélt s többek között arról, hogy milyen fontos feladata a pártvezetőknek helyesen foglalkozni az emberek problémáival, gondjaival. Kovács Miklós vilyvitányi küldött hangsúlyozta, hogy olyan kommunistákat kell nevelnünk, akik bátrak és erősek, akik egyéni érdekeiket a közösség érdekei alá tudják rendelni, Dr. Gajdos Lajos, a sátoraljaújhelyi kórház igazgatója az orvosmorállal foglalkozott, bírálta a pénzhajhászokat s megállapította, hogy jó volna, ha mielőbb bevezetnék az általános betegbiztosítást. Fábián István, cigándi tanácselnök felszólalásában elítélte azokat a közömbös, megalkuvásra hajló párttagokat, akik mindenki előtt népszerűek akarnak lenni. Szólt arról, milyen káros az a pártonkívü- liek körében, ha egy vezető szerv dolgozóját italosán látják. Saját példáját említette, hogy amíg nem volt tanácselnök, rtem igen hívták a kocs mába, most meg mindent ott akarnak vele megbeszélni. A vezetőknek ellent kell állni az ilyen csábításnak. Naán József né, tolcsvai tanítónő a pedagógusok politikai, világnézeti fejlődéséről s a még meglévő problémákról beszélt. Az említettek mellett még sok tartalmas, értékes hozzászólást idézhetnénk. Végül Kukucska János elvtárs összegezte a* értekezlet erényeit. A vita után a jelölőbizottság előterjesztette javaslatát a pártbizottság, a revíziós bizottság tagjaira, valamint a pártértekezlet küldötteire. Ezután a pártérte- kezle* megválasztotta p -szervek tagjait , valamint a megyei pártértefcw- let küldötteit
