Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

í ifcaÄrnap, 1959 október 25. északmagyarorszag 1 AJ iskolc lakosainak legrégibb, egyben legjelentősebb foglal­kozása volt a föld- és szőlőművelés. Már a város legrégibb iratai is bő­ven tartalmaznak adatokat. A XV. század óta sokat használ fel a gazdag anyagból Szendrei János, Miskolc város történetírója is. 1921-ben Le- szih Andor írt egy kisebb cikket, az utóbbi években pédig Szabó Béla dolgozik a miskolci szőlő monográfi­áján. A levéltárban lévő adásvételi szer­ződések, végrendeletek nagyon sok adatot tartalmaznak, de Miskolc vá­ros 1782-ből való címerén is a hajdú egyik kezében egy szőlőfürtöt, másik kezében három szál búzát tart, mint a lakosság főfoglalkozásainak jelké­pét. Nagyon sok adatot és régi hely­neveket őrzött meg számunkra a di­ósgyőri uradalom megmaradt irat-' anyaga is. A XV111. században még meglévő helynevek nagyrésze ma már eltűnt. Ilyenek: Kondásfarok, Nádas-fő, Gohér, Sombolyon, Ásító, Juhos, Hársas-ikút, Király-oldal, mely az 1817-es térképen, vagy a telek­könyvben már nem szerepel. Nagyon sok ősi név él azonban még ma is a nép ajkán: Csermöke, Tűzköves, vagy keletkeznek új nevek, mint Bi- kás, Kutyás, Rózsás, stb. A nevek mellett a régi szőlőművelés tárgyi emlékeit is megtalálhatjuk a szőlő­hegyek kunyhóiban, az avasi, tetem­vári, bábonyibérci borházakban. A finom csemege és borszőlő természe­tesen mindig kedvelt volt, s ezért a város külön szőlőpásztorokat tartott őrzésükre, s az esetleges szőlőtolva­jokat szigorúan megbüntették. 1783- ban Siga István Zavaros Jóskával a Fáy Sámuel szőlője mellett mentek, s onnan néhány fürt’szőlőt szakajta- ni merészeltek, amiért is a tanácstól 12 ''c'i büntetést kaptak. Ugyanezen r -V' ->usztus 3-án Mészáros András Meszesre való „korhely betyár” a sz. Györgyben szőlőket fedő munkás emberek ruháit, kenyereket, kast és dohányzacskót ellopta, mivel azon­ban a szegény emberek javacskái megtérültek, így csak 30 pálca bün­tetést kapott. A szőlőben ekkor már különösen szilva és almafák voltak nagyszámmal, oltványlopás, karótö­rés, a szőlők megdézsmálása nap, mint nap előfordul. Az őslakosság közül szinte mindenkinek van né­hány kapás szőlője, amit a század közepéig többnyire a családtagokkal, később a nagyobb szőlőkben napszá­mosokkal, „kapásokkal” műveltették meg. A fedés, kapálás, homlítás, szü­ret, taposás sok dolgos munkáske­zet foglalkoztatott, s azok az embe­rek, akik elszegényedtek, később rendszeres szőlőmunkával foglalkoz­tak, s ha a gazda 1 megengedte, az avasi, tetemvári borházakban, vagy a pincelyukak elé készített viskók­ban húzták meg magukat. Nagyon sokan jöttek munkára a megye köz­ségeiből is; a barkó falvak és a Me­zőkeresztes környéki községek lakó- sai^évenként rendszeresen jöttek sző- lőmunlcára. A napszámokat is rend­re megállapította a tanács, 1813-ban egy szőlő-kapásnak nyári napon 20, tavasszal és ősszel-18, szőlő-kötőnek és igazgatónak 9, egy szőlő-szedőnek 7, puttonosnak 15, taposónak 20 krajcár volt a napibére. A XVIII. század végén már ^ olyan jelentős a miskolci sző­lőművelés, hogy a bort a városunk­ban megtelepedő görög kereskedők Lengyelországba is szállítják. A ke­reskedés arányairól Abádinak, a mis­kolci görögök ellen írt pasquillusa tudósít: Ez híres országban vagyon két Vármegye: Nemes Borsod s Zesnplény, kiki jól fel-vegye, E két Vármegyének fő Bort terem Hegye; De vér szopó Nadályt tart egyszersmind begye... Egy kis Görög fatty is tsinálhat húsz / Hordót, Ki pedig nem Szegény Száz ötvenf is de jót, Dadányi négy százról maga tett nékem szót; Kozma pedig közttök másfél ezeres VÓlt • ili Aszú-szőlőjét, borát sokfelé ismer­ték, de a jó termésért keményen meg is kellett dolgozni. Az asszonyok té­len a szőlőkötözéshez szükséges ku- koricacsuhéjt hasították, tavasszal az elszáradt venyigéket gyűjtötték ősz- sze, és később is sok munkát nyúj­tott még a szőlő, míg elérkezett a szüret ideje. A tizennyolcadik szá­zad végéig folytonosan nő a szőlők száma, 1799-ben a Bábonyibérc olda­lán 459, a Győri-kapunál 223, az Avason 151, a Csabai-kapunál 85 szőlő volt. Ez a szám, valamint a sző­lőterületek nagysága folytonosan vál­tozott. As miskolci szőlőműveléssel kapcsolatosan jött létre városunkban egy speciális közlekedő eszköz, a „miskolci talyiga”. Forrásaink sze­rint, ez a két kerekű, egy ló áltál hú­zott jármű már az 1780-as években megvolt, s nagyon alkalmas volt a keskeny pincesorokban, a szölőutak közötti rossz utakon a közlekedésre. A tele hordókból három gönci hordót raktak fel, üresen 6-^8-ot is szállí­tottak. Ez a talyiga az 1930-as éve­kig volt meg, akkor átadta a helyet a korszerűbb eszközöknek. A szőlőhegyek hegyközséget allccxt- tak, aminek az élén hegybíró állt, akit három évenként választottak a szőlősgazdák. Volt egy tizedes is, ez szedte össze a pénzt, ha valamit csi­náltattak és fizette a kerülőt, össze­beszéltek, hogy mikor kezdik a szű­re, et, vagy a hatóság jelölte ki az időpontot. Általában október 6-án, vagy Lukács-nap körül kezdtek a szürethez, s ekkor ajánlatos volt mindenkinek megkezdeni a munkát, mert utána már a szőlőket nem őriz­te senki. A szürethez a gazdák és a kapások alaposan felkészültek, szer­ződtették a munkásokat, meghívták a rokonságot, vendégeket. Már rend- ■ szerint a tavaszi országos vásárkor megvettek egy-két bárányt, ami ősz­re szépen megnőtt, levágták és volt a vendégeknek vacsorára húsleves, meg juhhúsos kása. Ebédre szalon­nát sütöttek, s ittak is rá a tavalyi- •ból. A szőlőkben lévő borházakban folyt a préselés, taposás, ez idő alatt a munkásoknak is itt főztek, itt tar­tották a szükséges szerszámokat is. 1844-ben betörők jártak a csattosi borházban, s onnan a következőket vitték el: 27 kapát, 4 kapa-reszelőt, kalapácsot, ásót, 3 nagy főző fazekat, 3 kisebb csuprot, 2 nagy tálat, 5 bo­rospoharat, 1 itcés butellát és'egy meszelyest, 1 két itcés üveget. tele pálinkával, de volt itt még puttony, metszőkés, taposó-zsák, stb. Különösen a múlt században, de még néhány évtizeddel ezelőtt is egy szüret valóságos népünnepélynek szá­mított, ahonnan a vígság és a tréfa sem hiányzott. A legények vihar­ágyút sütögettek, a lányok pedig sok­szor kiáltották: Puttonos, puttonos, Itt a góhér, itt ugross! AJ unka közben is vidáman éne­IfX keltek, de az igazi vígság, tánc, nóta csak este volt. A szőlő­csőszök napközben felkeresték a szü- retelőket és jókívánságokat mondtak, este pedig a cigányzenészek járták össze a hegyeket. A száraz venyigé­ből hatalmas tüzet raktak, s ennek fényénél táncoltak, énekeltek' Egy ilyen alkalomra való nótát már 1824- ben feljegyeztek Miskolcon: Hogy ha még ma egy oly pinezébe bé mászok, Hol a tele hordók alatt nyög az ászok: Addig iszom míg a fogam mind ki ázik, A szőlő mag a gyomromban ki csirádzik. Akkor osztán ott végzem el életemet, Ott hagyom el a bort régi kedvesemet, A szép szüzek ott fogják bé két szememet, A csapiáros mond felettem Requiemet. Temessenek akkor osztan egy hordóba, Fektessenek a nagy hordókkal egy sorba; A fejemhez ott tegyenek kupát, csebret, A lábamhoz pedig lopőt, akót, vedret. ft-ják fel osztán hordómra: ez a jó bor! Ezer nyolc száz tizen egybeli Tokajból. Negyven veder a sepreje le van véve Benne nyugvó tisztelője gégéjébe. Akasszák osztán koporsóm elejére Hajdani jó torkom emlékezetére, Hadd lássák, hogy halálomban is hív 1 voltam Ahoz, kinek egész éltemben hódoltam. Bár a szürettel a munka neheze véget ért, a tárolás, a bor értékesí­tése még nagyon sok fáradságot kí­vánt. Az Avas, Tetemvár, Bábonyi­bérc pincéi a bort jól megérlelték, s ide jártak mulatozni az újabb szü­retig a gazdák. A szegényebb kapá­soknak az itt lévő kurta kocsmák és vendéglők nyújtottak szórakozási le­hetőséget. A bor árulásának idejét a város rendeletben szabályozta, s kü­lön kocsmát is tartottak, ahol a hi­vatásukra felesküdött kocsmárosok a város borait mérték. A múlt század közepén összesen 163 kocsma volt Miskolcon. A miskolci szőlő a múlt század vé­gén a filokszéra elterjedésével vesz­tette el igazi jelentőségét, s zsugoro­dott össze egyre kisebb területre. A szőlőkkel együtt eltűntek a régi ka­pások is, de sokat változott a hagyo­mányos szőlőművelés is. A taposó­zsákot a legtöbb helyen már felvál­totta a prés, a híres kádáriparnak sincs ma már igazi jelentősége. Az újabb időkben többen foglalkoznak a szőlők felújításával, új fajták meg­honosításával is. A fáradságos munka remélhetőleg újból meghozza gyü­mölcsét, s nemcsak a miskolci bor régi jóhírét szerezhetnénk vissza, ha­nem népgazdaságunknak értékes va­lutát is nyerhetnénk. A gyakorlati munka mellett művészeti együtteseinknek ér­demes volna a hagyományos szüreti szokásokat is felújítani> mert ezzel ismét gazdagabbak lennénk. A. tör­ténetkutatókra a miskolci borral és a szőlőműveléssel kapcsolatosan igen sok probléma megoldásra vár, de el­ső és legfontosabb feladat a préshá­zakban, borházakban még meglévő régi tárgyi anyagot: léhókat, kádalcat, szúszékokat stb. múzeumba begyűj­teni. BOGGAL FERENC N agyszerű piktor az ősz, pompás színekbe öltöztette a Kincsemet. Sárguló levelek között tömör fürtök kapaszkodnak a venyigébe, megbújva egy-egy levél alatt. Lan­gyos szellő/dudorász a tőkék között, felkapja a baboskendős asszonyok, lányok énekét, kacaját és elillan vele... A keskeny ösvényen szeke­rek döcögnek, teli kádakkal. A „Gukkerezik” a csősz dombtetőn • fehérlő présháztól nem messze felbukkan a csősz. Megáll, szeme a „gukkeron” át a tájat vizs­latja. nem bújkál-e valahol hívat­lan „szüretelő”. Nincs semmi baj. A bor lesz. Fajtára nézve ortlibi, piros vertelini, muskotály, rizling, de Java­része furmint és hárslevelű. Ujjnyi vastagságban folyik a saj tolókból a hegy leve. Egy-egy adagot r— egyébként így szo­kás — háromszor is kipréselnek, hogy ha már az időjárás ellopta a többletet^ így pó­tolják valahogy: A harmadik sajtó- lóból kikerült tör­kölyből nem is le- > hetne már egy cseppet sem ki­préselni. Olyan kemény, óriási pogácsává gyúró­dik a törköly, hogy csákánnyal kell szétverni, mi­előtt az érlelő gö­dörbe öntik. Ám a takaré­kosságnak van itt más formája is. Hogy egy szem se s vesszen kárba, ar­ról Szalánci Má­tyás bátyó, a szü­reti „pallér” gon­doskodik. Ugyan­is ő most a felvi­gyázó a Kincse­men. S ha jól meggondoljuk, nem is olyan könnyű a munká­ja: naponta hat­E zt a felgyógyűlást a következő­képpen kell értelmezni: Amikor a báró, a volt tulajdonos „meg­lépett”, egy ideig csak a természet istápolta a Kincsemet, A tőkék el­van-hetven em­ber után nézi, nem maradt-e fürt a venyigén, vagy nem hullott-e szem a rögök kö­zé. Fersze, az ilyesmi elkerül­hetetlen. Ha­nem ilyenkor ott van ám a sassze­mű agronómus, aki egyből le­csap, hogy: — Hej, te Má­tyás, hol jár a sze­med! ... Mire az öreg visszaszól: — Hej, te Já­nos, ott, ahol a tiéd, csak az én szemem már nem olyan jó ... Mátyás bácsi egyébként nem olyan elégedetlen, mint a „gazda”. Az 5 véleménye ez: — Hiába volt rossz időjárás, nézzen csak kö­rül, az egyéniek szőlejében lát-e olyan szép ter­mést, mint a mi­De jó édes a szőlő! i; • satnyúltak, köztük a gaz búrjánzotL S ha csak egy évben is előfordul, hogy elhanyagolják, bizony sokáig kell várni, amíg — a gondos ápolás ellenére is — rendbejön. S mikor végül a Kincsem állami kezelésbe került, már rossz állapotban volt. Sokat, nagyon sokat bajlódtak vele az állami gazdaság dolgozói, míg kinccsel fizetett a Kincsem. Mátyás bácsinak erre a ..szónok­latára” az agronómus is helyeslőleg bólogat. És szeretettel néz végig a sárguló domboldalon. — Ez á körül­mény az elégedetlenségét is apaszt­ja. S ahogy telnek a puttonyok, ahogy szaporodik a kádban a szőlő, ahogy egyenesednek a terhűktől sza­badult vesszők, — úgy nő a kedve. Ezt látva, Mátyás bácsi meg is ped- zr, amit már napok óta a begyében hord: — Aztán, te János, lesz-e valami áldomás, mint tavaly volt? Az agronómus úgy tesz, mintha nem értené a célzást. Előbb szót vált az „élputtonyos” Klamencsák- kaL, kérdez valamit a mázsáló Pau- leckinétól, csak azután, elmenőben szól vissza, jó hangosan, hogy min­denki meghallja: — A birkát gondolod-e, Mátyás? Az meg lesz. A bográcsba vetjük.* „Bari” ma még vidáman hancúrozik a kis „haverral” — nem tudja, hogy ő lesz az „áldozati bárány”. csősz megnyugodva tovább baktat, eltűnik a sárguló rengetegben. Szüreti kép. szüreti hangulat... Ilyen most a Kincsem, a Tolcsvai Állami Gazdaság harmincöt holdas szőlődombja. Nem tudom, ki adta a nevet e területnek, de nagyon talá­ló. Valóban kincset ér. Bár az is igaz, hogy ezévi termésével egy kis­sé elégedetlen a „gazda”, Simon Já­nos, az állami gazdaság agronómusa. — Többet is adhatott volna azért a sok munkáért, amit egész éven át belefektettünk, — dörmögi. Aztán magát engesztelve hozzáteszi: — Persze, az időjárás a „főbűnös”. A tavasz ígért, — a nyár megcsalt bennünket. A présházban azonban kiderül, hogy nem is olyan „rettenetes” a helyzet. A holdankénti átlaga termés negyvenkét mázsa szőlő, ami­ből „csak*5 eaerkétszáz hektón yá Hazafelé a Kincsemről. énkben? Ugye, nem... De • nem Meg tán egy kis bor is akad hozzá.. ? ám! Nincs több ilyen a tolcsvai Egy kis jó bor, amit a kincses ftin- határóan. Mert azért mi csak job- esem termett... , , ban megadtuk a tőkének azt, ami , CSALA LÁSZLÓ tác, egészen felgyógyultak a saőlő*nk. Foto: Szabados György NAGYMISKOLCI KALAUZ JVkiskolci szőIok és szüretek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents