Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-16 / 217. szám

esz A KM Ali VA HO ItSZAi Szerda, 1959. szeptember 16. í? Ahol a jövő bányászait nevelik KISS KAROLT: Ének az új kor hajnalán Vidám és forró éj után hajnalt vártam: virradt, s fenn ezüst hullámok felett a tágas térbe szökő napsugárban irhajó piros lobogóját láttam, — homlokán szép csillag fényeskedett. Az új kor küszöbén így általlépve •vez, rohan. — Immár ki áll elé?! A rágalmazók, képmutatók ellenére, szállt az ionoszféra tengerére s robog bátran új távlatok felé. Mint sok-sok napraforgó — arcok nézik: népek, fajok —■ az ébredő világ. Az eliptikus pályán véges-végig, emeli büszke homlokát az égig, ríhányva álmoskönyvet, bibliát. \z embernek nagy reménysége támadt, i béke magva, kel már tenyerén. Halat szaporít, gátat vet az árnak. szé£ fíakat nevel, friss almafákat, virágokat a horpadt sír helyén... \ew York s Damaszkusz felett tör a térbe, száll, száll a felhasított égen át. A kommunizmust sejteti már fénye, utána bámulok a messzeségbe — a nyár csodáit nézik így a fák. Eltelve édes zümmögéssel, dallal, mint én a küldötte halk jelekkel. A titokzatos égi tájon nyargal, a messzi Hold felé száll diadallal, s zümmög, új emberségről énekel. Miskolc, 1959. szeptember 14-én. PINTÉR - SZfíBO : m A titokzatos karóra XXXIX. festőnként már szabadon jártak az emberek az utcán, a fegy­verropogást az évítés, az újjáépítés zaja váltotta fel. Februárt írtunk. A IX. kerület egyik lakásában kis tár­saság vitatkozott. Renner Péter, a „forradalom hőse” vitte a szót. — Nem szabad túl szélesre kiépí­teni a hálózatot. Azt a megbízást kaptam. hogy mindössze harminc­harmincöt embert szervezzünk be... — És ezzel akarsz te újból szabad­ságharcot csinálni? — szólt közbe Czajlik Péter., — NekünÚ nem az lesz a felada­tunk. hogy harcoljunk, hanem, hogy előkészítsük ezt a harcot ... Adato­kat_ kell szolgáltatni és ehhez elca ennyi ember is.Vigyázni kell nagyon a lebukásra. Seeley úr a lelkünkre kö­tötte. hogy csak óvatosan cseleked­jünk. .. Egyébként ne ezen vitatkoz­zunk most, hanem kezdjünk hozzá a chiffre-írás gyakorlásához. Talán azt ismertetem először, amit odakint er: röl megtanultam. És Renner Péter, akárcsak egy kö­zépiskolai tanár a tanítványait, úgy oktatta- embereit a kém hírközlésé­nek egyik alapvető módszerére. Szin­té szó szerint tudta azt. amit oda­kint Becsben. a kiképző iskolán be­léje vertek. , — A chiffre, a rejtírás, ősrégi tit­kos hírközvetítő módszer, amelyet a történelmi idők folyamán a szem­benálló felek mindig használtak. Vannak egyszerű és vannak rendkí­vül bonyolult rejtírások. Az egyik legegyszerűbb az. amikor a két fél előre megegyezik abban, hogy a szö­veget egy száz kockás négyszögbe írja, és a betűket az olvashatatlan függőleges irányban leírva továb­bítja. Ez az úgynevezett Ajax-rend- szer. Ha komplikálni akarjuk, azt a betűk bizonyos előre meghatározott rendszer szerint való permutálásá- val érjük el. Ha viszont a betűket számokkal helyettesítjük, az eredeti szöveg még inkább megfejthetetlenné válik. Például az a — 50-nel, a b = 48-cal, az e-61-gyel és így tovább. Lehet úgy variálni, hogy eav be­tűt más betűvel helyettesítünk. Pél­dául a v — á-val, a 3 = v-vel, az f — x-szel stb. Ha még tovább fcompliká- lódik a rendszer, mondjuk összeadás­sal. szorzással, gyökvonással, akkor a chiffre megfejtése ideget és lelket ölő mesterséggé válik, magyarázta Rennér, a nyugati kémiskolákban jól kiképzett futárparancsnok. Óvatos volt, tudta, hogy embereit — ha na­gyon rövid is az idő —; legalább olyan alapossággal kell felkészítenie a „nagy -munkára”, miht ahogy őt odakinn felkészítették. Renner Péter egyébként kétszer járta meg a magyar népi demokrácia bör­töneit és 1956 októberében, az ellen- forradalomban a Szabad Nép-szck- ház elleni fegyveres támadással kezd­te újra pályafutását, majd fel­bukkant a Széna téren, később a Corvin közben ütött tanyát, és Pong- rácz Gergelynek. a hírhedt ellenfor- rdalmár prancsnoknak a helyettese lett. „Érdemeinek” elismeréséül itt nevezte ki Pongrácz felderítő tisztté, később a Honvédelmi Minisztérium­ba küldték bizaljnas iratok megszer­zésére. Kapcsolatba került Király Bélával, aki a gyilkos Renner Pé­tert és társait kimentette Nyugatra, ott pedig hírszerző iskolára küldte őket. Renner mindössze néhány nap­ja volt idehaza, máris megtalálta a megfelelő” szálakat kémhálózata ki­építéséhez. A banda valamennyi tag­ja válogatott ellensége volt a népi demokráciának. Ezért is jöttek össze esténként olyan nagy szorgalommal, hogy parancsnokuk oktató szavait hallgassák... — Persze tudnotok kell. hogy az ellenfél addig csűri-csavarja az előt­te ismeretlen betűket és számokat, addig permutálja és kombinálja őket, amíg meg nem állapítja a rend­szer lényegét és meg nem fejti mind­azokat a titkokat, amelyeket például mi is ki akarunk juttatni. Mi olyan rejtírás-rendszert fogunk használni, hogy lehetőleg ne tudják megfejteni. Mindegyikőtöknek meg kell vásárol­nia a „Vihar Itália felett” című könyvet. Ezt használjuk majd a hí­rek továbbítására. Vegytintával, tisz­ta papírra számokat fogunk írni. A rendszer lényege a következő: a szó előtt fel kell tüntetni az oldalszá­mot. A könyv megfelelő oldalszámán aztán ki kell válogatni a szükséges betűket, ezeket meg kell számozni az oldal első betűjétől kezdve, s a felhasznált betűk sorszámát kell az oldalszám után írni. A vegyindigó láthatatlanná teszi az írást, de ha netalán elő is hívnák, a számsorból nem fognak tudni megállapítani semmit... — mondta fellengzősen a futárparancsnok. Mindig csak pénzt költeni és költeni — vette át a szót Sörös Im­re. aki már egyszer el voU ítélve kémkedésért 15 évre, de az ellenfor­radalom őt is kiszabadította. — Kaptatok pénzt, vagy nem kap­tatok? — intette le Söröst Renner Péter. — Ha nagyon sírsz, akkor majd pontos elszámolást készítünk. Jó? — No azért nem kell mindjárt ko­molyra fogni, de igazán adhatnál még egy kis pénzt... Renner nem sokat teketóriázott, kidobott a zsebéből egy köteg szá­zast, tízezer forintot. Tehette, jól megtömték odakint. Aztán folytatta az oktatást. — össze kell állítani eau fekete­listát. Fel kell kutatnotok mindazo­kat, akik kiálltak a rendszer mel­lett. A hangtompítós pisztolyokat már megkaptátok. Adott parancsra a feketelistán levőket kell majd egyen­ként eltenni láb diói. Fel kell kutat­ni olyan helyeket, ahol fegyvereket lehet elrejteni. Mister Seeleyvel már megállapodtunk. hogy a fegyver- és lőszerutánpótlást megfelelő úton be­juttatja az országba. A lényeg az. hogy olyan helyet találjunk, ahol biztonságban lesznek. — Nekem van egy orvos barátom. akinek Balatonakarattyán van nya­ralója. Az teljesen elhagyatott, a kör­nyéken sincs villa — tett javaslatot a rejtekhelyre Czajlik. — Helyes, akkor oda fogjuk szállí­tani ezt az adó-vevő készüléket is — mutatott Renner a szoba sarkába letett és ponyvával letakart adó-ve­vő készülékre... — Ezután a kéz­írás-utánzás gyakorlására, valamint a kloroformos rablás módszereire tért ki — s végezetül már csak tár­salogtak. Renner réai kémtörténete­ket mesélt, hogy társaiban a bátor­ság és a gyűlölet iüzét szítsa. A tör­téneteket odakint hallotta, a tanfo­lyam kiképzőitől. Az ö oktatóinak is az volt a céljuk e történetek elme­sélésével. hogy elszántságra, bátor­ságra neveljék a futárparancsnokot, akinek feladatává tették, hogy Ma­gyarországon létesítsen eay kémhá­lózatot és tartsa az összeköttetést Nyugattal. — A kémek földalatti harcában csak egy becstelenség van: a gyáva­ság. Ezt jól jegyezzétek meg maga­toknak. Ti már valamennyien meg­jártátok a kommunista börtönöket. van okotok a gyűlöletre. Tanuljatok a nagyoktól, a nagy kémektől. Akiről most szó lesz, az az első világhábo­rú és az utána következő időszak legzseniálisabb kérnie volt. Konstan­tinápolyban. a „Fanar”-ban szüle­tett: Sir Basil Zacharoff. A szemét, a piszok neveltje volt. Tizenkét éves koráig bocskorszíjakat árult, majd amikor megerősödött, kikötői hordár lett. Tizennyolc éves koráig hordoz­ta a hátán a Jákötőből a raktárakba a hatalmas ládákat, mikor egy esős napon, a sárban egy angol fontot ta­lált. A mellette álló török rendőr két pofont és letartóztatást ígért, ha a talált összeget meg nem felezi vele, mire a kikötőben lévő lebújba ment. ahol egy ismeretlen angol ember minden pénzét elnyerte kártyán. Zacharoff megbarátkozott ezzel az emberrel. Az angol elmondta, hogy ő egy nagy angol fegyvergyár ügy­nöke és fegyvereket szeretne a tö­rök kormánynak eladni. Zacharoff emlékezett arra. hogy volt eav gye­rekkori pajtása, aki a hadügymi­nisztériumban lett kutyamosó és ar­ra gondolt, hogy e barátja révén ta­lán tudna az angolon segíteni. Az angol felbiztatta. hogy sok-sok pénzt, sőt egymillió fontot is keres­het, ha ellopatja számára a fegyver- szállítási okmányokat, mert az orosz cár háborút készül üzenni a törö­köknek. s ebben az esetben Anglia év Franciaország megtámadja Orosz­országot. Zacharoff kutyamosó ba­rátjával ellopatta az okmányokat, s így a franciák és a belgák legna­gyobb bosszúságára az anaolők kap­ták meg ama háború feauverszük- ségleteinek szállítását, amely a kri­mi hadjárattal kezdődött és a pári­zsi békével fejeződött be. Ekkor Zacharoff úr 18 éves volt és az angol „Maxim” gy ár aktól nem aktalopás, hanem közvetítés” cí­mén egymillió angol fontot ka&ott. (Folytatjuk.) Megtartották a Tiszavidéki Vegyikombinát első gömbalakú gáztartályának nyomáspróbáját I A Tiszavidéki Vegyikombinátba : évente mintegy 200 millió köbméter • földgáz érkezik a Román Népköztár- [ saságból. A borsodi barnaszénnél ió- Ival magasabb kalóriájú metángáz [ zavartalan felhasználásának biztosí- I tására egyelőre 3 — egyenként 28 000 [köbméter gáz tárolására alkalmas [— gömbalakú tartályt építenek. A 7 [atmoszféra nyomást bíró tartályokat [a győri Wilhelm Pieck Vagon- és [Gépgyár dolgozói készítik Egy-egy [ tartályhoz 300 tonna acéllemezt ^használnak fel és azokon több mint [ 1800 méter hegesztést végeznek el. [ A vegyikombinátban dolgozó 31 : győri szerelő egy 48 méter ma­• gas. különleges emelőberendezés ; segítségével az első aömbalakú tartály építését befejezte. ' A hegesztések varratait röntgensu­gara kkál vizsgálták meg és az ész­lelt hibákat kijavították. Ezután síi- ’ rí tett levegővel töltötték meg a ; gömbtartályt és kilenc atmoszféra nyomással elvégezték az üzemelés előtti nyomáspróbát. A nyomáspróbát nagy figyelemmel kísérték a Wilhelm Pieck Vagon- es Gépgyár helyszínre érkezett műsza­ki vezetői, akik a tartályon külön­böző méréseket végeztek, hogy a 9 atmoszféra nyomást az eddig hasz­nált vékonyabb méretű lemez nem bírja-e ki. Amennyiben előzetes szá­mításuk helyesnek bizonyul és a vé­konyabb méretű acéllemez bírja a nagy nyomást, úgy a további gömb­alakú tartályokat már ilyen lemezek­ből készítik. így egy-egy tartálynál mintegy 40— 50 tonna lemezt tudnak megta­karítani. A mérések pontos fel­dolgozását most végzik a győri gyárban. A Tiszavidéki Vegyikombinát első gömbalakú gáztartályt szerdán adják át a szerelők, a második tartály épí­tését pedig októberre fejezik be, köz­ben megkezdik a harmadik tartály szerelését is. amely a jövő évben készül el. rint volt a megtakarítás, mivel segí­tett a barkócs-tudomóny. A bejárat­nál, a bal sarokban geológiai koro­kat szemléltető, rajzos, színes áb­rák. Nagy őshüllők, az eredeti ős­páfrány, amely akkora volt. mint egy jókora fa. S mindjárt lent. egy kis asztalon ott van csenevész utóda, a mai páfrány egy cserépben. S ha megragadja az embert a sok érdekes­ség. akkor néhány szót a tanítás módszereiről is kell szólni. Rádiót is látok itt a teremben. Kutatóan né­zek hol a rádióra, hol Bánkúti ely-, társra. — Vannak olyan órák. amikor kí­sérleteznek a tanulók, ilyenkor a ze­ne nagyon sokat segít. A fiúk nem beszélgetnek, s emellett a művészi ízlésük is csiszolódik. A tisztaságról ugyancsak sokat lehetne beszélni., mert olvan a környezet, mintha egv^ orvosi kutató laboratóriumban vol­nánk. — Csak másfél hetenként szoktak' takarítani! Ide nem jön be senkisem' piszkos ruhában, s amikor a széke­ket a fiúk helvreteszik. arra iS vi-, gy áznak, hogy ne koccantják az asz-1 tálhoz. Láthatja, nincs összekarcol-' va semmi. A festés .már több éves. Azt hiszem, ha maid kikerülnek az, intézetből a fiúk, akkor erről a ma-i gánéletükbén sem feledkeznék: még.1 Tudja, a környezet az nagy nevelő­erő. Igényes bányászokat akarunk, nevelni. i Azt hiszem, ezt a törekvésüket megj tudják valósítani ebben az intézet­ben. * j Sok fáradsással ,apIólék°s, e.onj n dossaggal letre-J hozott ezernyi eszköz, tanfelszerelés! dicséri a 104. sz. intézet pedagógu-j sainak odaadását. Uj pedagógiai el-J veket alkalmaznak, újabb és újabb« módszerekkel kísérleteznek, ki tud-J ja. hány és hány órát áldoznak fel« szabadidejükből. De nem sajnálják. a« fáradtságot, mert az a céljuk, amint< Bánkúti Gábor feiezte ki leghíveb-J ben: Szakmáját értő. művelt, szépér-< zékben. ízlésben fejlett szakmun-J kás-nemzedéket akarunk nevelni a< bányászatnak. \ (Garami Ernő) J R seleit csökkentésével két és tél hónapi alatt csaknem egymillió forint. \ megtakarítás ] A Borsod nádasdi Lemezgyár bánj az év második felében 2,6 százalék-e ról 1,7 százalékra, csökkent a válla-i lati selejt. A kongresszusi verseny-j ben közel 100 munkabrigád tűztej célul a hengerelt acél selejtjének! csökkentését és ennek eredménye-^ képpen két és fél hónap alatt közel« egymillió forintos megtakarítást ér-« tek el. * pedagógus tevékenykedik itt is. Fe­hér Sándornak hívják. Matematikát és fizikát tanít... A falakon körül szemléltető eszközök. A bánya belvi­lágát ismerjük meg ezekből: milyen a gurító, a frontfejtés, a biztosítás és így tovább. Aprólékos. türelmes munkával készített miniatűr, élethű metszetek ezek. Minden dicsekvés nélkül jegyzi meg Fehér elvtárs: — Közel egy évig dolgoztam eze­ken. s bizony néha az éjszakámba is belenyúlt a munka. A fáradság bizonyára za a gyümölcsét. A fiúk könnyen el­igazodnak a tanultak alapján a bá­nyában. De a tanításnak ezen segéd­eszközein kívül sok minden mást látni még. A terem homlokfalát nagy tábla borítja, s ezeket — ha a szükség kívánja — ki is lehet nyit­ni. így aztán a számtan-, a raizórán nem lesz fennakadás. A padokon kis támasztószerkezet, rajta rajztábla. Ez is olyan újításféle. Csak az a baj. hogy nincsen elegendő a rajztáblá­ból. Azaz volna — csak mint meg­tudom — csekkre nem szívesen ad az írószerbolt. készpénze meg nem­igen van az intézetnek. Azután egy másik tanárral ismer­kedem. Bánkúti Gáborral. Ő geoló­giát tanít. Hosszú évek óta ennek a tantárgynak szakfelügyelője, beutaz­ta az országot. Most már véglegesen meg szeretne állapodni, s itt akarja átadni a 25 éves pálya ismereteit a leendő bányász-jelölteknek. Amikor bevezet az ő birodalmába, a tante­rembe, hirtelen nem is tudok szóhoz jutni. A levegőben különféle vegy­szerek. sósav, kénsav párája úszik, a falakon körül üvegszekrények, s ben­ne a geológiai ókor. a különböző kor­szakok kőzetei, ásványai, műszerek, vizsgálati eszközök láthatók. A ta­nári asztalok mellett egy két méter­nyi magas fikusz zöldellik. A két hosszú asztalsor mellett katonás rendben sorakoznak a székek, ön­kéntelenül is kicsúszik a számon: — Honnan ez a sok pénz minder-* re? Bánkúti elvtárs elmosolyodik. % — Nem is gondolja a cserebogár. — A tanári asztalbanX kis vitrinféle, a borítás furnérból. fé-J nyesen politúrozva. De amint a há-1 :amögé pillantok, egy hosszabb kony- « haasztalt vélek felfedezni. Ugyanis a* mű nem valami előkelő bútorgyár-! ban készült, hanem házilag, s még! néhány simítást el kell végezni rai-l ta. Aztán itt is egyre-másra ismerke-X dem meg az öntevékenység ezernyi* jelével. X A tábla kétoldalán neon fénycső-* vek vannak. Állítólag "ezen 250 fo-J Csak úgy bevetődtem a Í04-es számú perecesi vájáriskolá- . ba. Hatalmas méretek, díszes lép­csőház, egyenes folyosók, s beszél­gető fiatal fiúk. Még nem kezdődött meg akkor a tanítás, s amire választ vártam, arra csak az intézet igazga­tója, vagy helyettese tudott volna válaszolni. — A történelem-teremben keres­se Lőrincz elvtársat, a helyettest — • világosított fel a titkárnő. S én el is indultam keresésére. A falmélyedé­sekben kis üvegszekrénykék, a pol­cokon a régmúlt idők kőzetei, ásvá­nyai. Betoppanok egy ajtón, amire ki volt írva: Történelem. Harmincas körüli ember hajlik az asztal fölé. kezében üvegpapírral. gyakorlott asztalos-mozdulatokkal csiszolta a tanári asztalt. A padok frissen má­zolva, élénk lombzöldben pompáz­tak, a fal is új ruhába öltözött. — Hm... úgy látom, rossz helyre tévedtem. Lőrincz elvtársat keres­ném ... A kérdezett abbahagyta a csiszolást, a kabátujjába beletörölte homlokát, s kicsit értetlenül nézve ;rám. megszólalt: ! — Én vagyok az! — majd látva .csodálkozásom, hozzáteszi: — A padokat is én festettem, az -asztalt meg most akarom politúroz­ni. Tudja, nem volt rá pénz. de így nem maradhat, hát nekifogtam. Kü­lönben a munkától nem félek. Tíz évvel ezelőtt a diósgyőri kohászat­ban dolgoztam, mint lakatos. Azóta elvégeztem az egyetemet, meg aztán ■— egy kis ügyeskedés a történelem­tanárt sem veri meg ... Hirtelen nem találok elismerő szavakat, de nem is igen jutok szó­köz, mert annyi minden látnivaló akad itt. A történelmi jelleget nem lehet letagadni sem. a tábla felett egy klasszikus mondás: Nem a hő­sök csinálják a történelmet, hanem a történelem szüli a hősöket. Milyen szép, igaz megállapítás ez. Aztán sorra ismerkedem meg mindazzal, ami majd végbe megy ebben az osz­tályban. Egy egész szünidő fáradtsá­gának termékét látom. A szekrény­ből szemléltető eszközök, rajzok, ko­rabeli dokumentumok másolatai ke­rülnek elő. A tankönyv, s az elő­adás mellett azok teszik majd érthe­tővé az anyagot. Az Anjouk-kora történelmi ismereteinek elsajátításá­ra novemberben kerül sor. Már eh­hez is elkészült a szemléltető eszköz. A történelmi évszámokat sem lesz nehéz elsajátítani. A falra kifüg­gesztik a fontosabb események év­számait. Amikor az elismerő szava­kat fejezném ki. Lőrincz elvtárs el­hárítja. — Ezt nemcsak én csinálom, érde­mes lesz meglátnia a matematika 'tantermet. Ugyanis nálunk kabinett- oktatás van, ami azt jelenti, hogy minden tantárgyat a tanulók más tanteremben ismernek meg. Fiatal

Next

/
Thumbnails
Contents