Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-13 / 215. szám
4 MfAKMAGTAmOBSZAG Vasárnap, IMS. BeepiwbwU Tovább gépesítik az építőipart a második ötéves terv építkezéseinek végrehajtásához Előadóul tartottak Miskolcon építészetünk műszaki fejlesztéséről Az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja, valamint a Miskolci Tervező Vállalat közös rendezésében nagyjelentőségű előadást tartottak építészetünk műszaki fejlesztésének kérdéseiről. Tóbiás Ló- ránd, az Építésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési főosztályának vezetője értékes előadásában ismertette a második ötéves terv nagyarányú építkezéseihez szükséges fejlesztési irányelveket. A megye tervező és kivitelező mérnökei az előadás során bő tájékoztatást kaptak arról, hogy a párt és a kormány mii ven nagy összegek felhasználásával kívánja már a második ötéves tervben is enyhíteni a lakáshiányt. A borsodi építészeket különösen érdeklik ezek a nagyszabású tervek, mert ezek tartalmazzák megyénk lakásépítési távlati tervét is. Ennek a nagy feladatnak a megoldásához helyi viszonylatban is fel kell készülni. Az előadás ehhez a munkához nyújt konkrét segítséget. Az előadó elmondotta, hogy az Építésügyi Minisztérium a tervek szerint egymilliárd forintos beruházási programot hajt végre az építőipar gépesítésére. A jelenlegi nehéz emelődarukat folyamatosan kivonják és helvettük könnyen mozgatható, önszerelő toronydarukat alkalmaznak. A betonkeverést. — ami a legnehezebb munkák egyike — szintén jelentősen gépesítik. Az ötéves terv végéig több mint ezer új habarcs- és betonkeverőt kap az ipar. A következő években folyamatosan 2200 nehézgépet és 3600 könnyűgépet helyeznek majd üzembe. Ezek közül Borsod megyébe az építkezések arányában igen nagy mennyiség jut. A hagyományos anyagok és szerkezetek a második ötéves tervben is jelentős helyet foglalnak el. mégis az új építési módszerek bevezetése, a régiek korszerűsítése és gazdaságosabb felhasználása a legnagyobb feladatok egyike lesz. A fejlődés iránya ezt megköveteli, mert, a szerkezetek kapcsolati lehetőségének sokrétűségéből következik, hogy a hagyományos és az új építést nem lehet élesen elválasztani egymástól. Az állami lakásépítés volumenének növekedése megköveteli az építéstechnológia gyors fejlesztését. Az ötéves tervben épülő Rakások jelentős hányada — mintegy 30 százaléka — három, főleg négy emeletes megoldásban készül. Ebben a kategóriában a legnagyobb mértékben alkalmazni kívánják a könnyűbeton (habosított kohósalak) alapanyagú közép- és nagyblokkos építési módot., A lehetőségek erre Borsodban is adva vannak. Az irányelvek szerint a lakáskultúra emelése érdekében az épülő lakások 92 százalékát villannyal, 65 százalékát vízzel, 47 százalékát gázzal látják el. Az állami kivitelezésben épülő lakások felét központi fűtéssel (főleg táv- és tömbfűtéssel) szerelik fel. A lakások felszereltségét csaknem ilyen arányban beépített konyhaberendezéssel és beépített szekrényekkel is fokozzák. Ehhez természetesen megfelelően fel kell készülni a szakipari és gépészeti részlegek dolgozóinak is. A szakipari és szerelőipari munkák gépesítése is lényegesen nagyobb mértékű lesz, mint a korábbi években, ami elősegíti majd az ém'tési idők lerövidítését. A parkettgyalul ást és csiszolást 90. a meszelést 70. a festést és mázolást 50. a kőburkoló munkát 60. a takarítást pedig 70 százalékban kívánják 1965-ig gépesíteni. Nagyszabásúnak ígérkezik az a terv is, amely szerint az építő- anyagiparban a beruházások mértékének megfelelően emelni akarják a termelést. A téglaiparban például a nehéz ti- zikai munkát igénylő bányamunkát az eddigi 47-ről 77 százalékban akarják gépesíteni. Fokozzák az üreges tégla gyártását, amit napjainkban már több építkezésen megtalálhatunk Borsodban is. Ezt úgy teszik lehetővé, hogy több téglagyárban helyeznek üzembe vákuumpréseket, vagyis a régi berendezést felcserélik. Valamennyi üzemben a cirkulációs szárítást fogják alkalmazni és ezáltal 50 százalékkal növekszik majd a műszárítók kapacitása. A fűrészelt tufablokk termelésének növelésére szovjet fűrészgépeket helyeznek üzembe az észak-magyarországi tufabányákban. A második ötéves terv végére a felhasználásra kerülő cement 40—50 százalékát ömlesztve szállítják a gyárakból az építkezésekre. " Az építőipar feladatai a lakás- kérdés megoldásának 15 esztendős tervidőszaka alatt — az eddigi adatok szerint — a mainak mintegy háromszorosára nőnek. Éppen ezért ugrásszerű fejlődésre van szükség, mert nélküle a nagy feladatokat nem lehet megoldani. A borsodi műszaki gárda — úgy a tervezők, mint a kivitelezők — felkészülnek a fokozódó építőipari termelés sikeres végrehajtására. Hozzásegíti őket a nagy munkához ez az értékes előadás is. amely a vidéki építészekkel szélegkörben ismertette a második ötéves terv beruházásainak nagyszerű távlatait és a műszaki fejlesztés legfontosabb irányelveit. — Sz — M — Mégenyszer a fUsérradványi kulturcsoport munkájáról /U int ismeretes, a Ság vári Endre kulturális seregszemle megyei szervező bizottsága 1959. január 1-ével meghirdette az öntevékeny kultúrcso- portok seregszemléjét. A meghirdetett seregszemle alapszervezeti, körzeti és járási bemutatóira 513 csoport készült nagy lelkesedéssel, köztük a 800 lelket számláló Füzér- radvány község KISZ- ■‘tervezete és úttörő- csoportja is. Akár a felkészülést, akár a társadalmi ősz- szefogást vizsgáljuk is, csak dícsér etreméltó ltéppen lehet értékelni. A becsületes felkészülés. a járási bemutató első helyezése alapján a füzérradványi tánccsoport résztvett a megyei bemutatón, melyet július 26-án tartottak meg. A megyei bemutatón történő szereplésüket követően a bíráló bizottság véleménye bizonyos szempontból eltér az Északma- gyarország július 29-én megjelent cikkének értékelésétől. Mi a tény? Az, hogy a tánccsoportot nem tangó- harmónika kísérte, hanem egy 5 tagú népi- zenekar .. A csoport szereplését a bíráló bizottság és a közönség is elismeréssel fogadta... A bíráló bizottság dicséretesnek tartja azt a fáradozást, mellyel betanulták az Állami Népi Együttes igazán komolv szaktudást és fáradságot igénylő műsorát. A bíráló bizottság kifogásolta, s éppen ezért javasolja Séf- esik Julianna elvtárs- nőnek, hogy a műsor választásánál máskor lehetőleg a korosztályhoz megfelelő táncanyagot válasszon. Másik, amit javasolni tudunk — és az helyes is —, hogy a táncszámoknál a szereplők lehetőleg ne énekeljenek, mert ez a tánc rovására megy. Végül a betanult táncszámokkal egész nyugodtan más községekben is szerepelhetnek. Kérésünk azonban az — és gondoljuk, hogy ezzel egyet is értenek —. hogy a sértő- dékenység. mely bizonyos szempontból ionos. nem lehet akadálya a KISZ-szervezet munkájának. Ugye. ezzel egyetért kedves titkár elvtársnő? Kérjük a szülőktől, hogy azt a támogatást, melyet nyújtottak az ifjúsági szövetség munkájához, a továbbiakban se sajnálják. Nem helyes álláspont az. kedves szülők, ha nem engedik fiaikat. lányaikat az ifjúsági szövetségben dolgozni, mert sérelem érte lelkes és áldozatos munkájukat. A megyei szervező bizottság és a KISZ Borsod megyei végrehajtó bizottsága nevében további munkájukhoz kívánunk sok sikert és eredményes szereplést. A megyei szervező bizottság nevében NÉMETH LÁSZLÓ Egéss obulust adni • • • B. GY.-VEL BESZÉLGETTEM a napokban. Panaszkodott. Hogy náluk az üzemben így meg úgy ... — Miért nem mondod el mindezt ott helyben ...? — kérdeztem. Vállat vont. Minek...? Az jár jól, aki meglapul, aki hallgat... Először felháborodtam: hogyan, többet ér a lapulás, mint a bátor, nyílt kiállás...!? Azután gondolkodtam, — sajnos, van ebben sok igazság. Gyakran az jár jól, aki meghúzódik, nagyokat hallgat, — bátran kiállni valamilyen ügy érdekében ritkán „jó bolt”. Világos dolog: aki senkit meg nem bánt, akiről senki nem tudja, mit gondol, az ritkán kerülhet kényelmetlen, nehéz helyzetbe, ez simán úszik a vizek tetején. Az „állás” mindig kifizetődőbb, mint az „álláspont” — ahogy Majakovszkij írta. Persze azért, ha jobban belegondol az ember, van az ilyesfajta magatartásban valami -. ■ valami erkölcstelen. Kemény szóval: tisztességtelen! Ezek az emberek is itt élnek a mi társadalmunkban. Eredményeink nékik is hasznosak; ha előrehaladunk — ők is jobban járnak; ha nehezebb- ben döcögünk — nékik is kár... De hiszen — mondhatják erre ók —, mi elvégezzük a magunk munkáját. senki abban hibát nem találhat, nézzék csak meg... Tegyük fel, valóban így van. Csakhogy. amire mi vállalkoztunk, amit nekünk, akik belefogtunk, minden erővel be is kell fejeznünk, az nem csak a szocializmus anyagi építése. Nemcsak új gyárak és új lakóházak, — nem, a szocializmus építése nem csak „többtermelés”. Milliók, nagy tömegek számára akarunk mi emberibb életet teremteni, a szó teljes érteimében. A farkaserkölcs helyett tisztességes emberi viszonyokat, becsületes légkört, felvilágosultságot, műveltséget, a „szellem napvilágát” minden ház ablakára ... Nos, aki elvégzi a munkáját, egyebekben pedig lapul, ahogy tud, — elvégzi a dolog egyik részét. De a másikhoz, a társadalom átalakításához legfeljebb csak fél obulust ad, — a másik felét megtartja magának. Akkor adnák oda az egészet, ha részt vennének ennek az új társadalomnak a formálásában. az új emberi viszonyok kialakításában, álléstfoglalnának és véleményt mondanának, nem húzódnának meg a sarokban. Egyszóval: közéleti emberekké lennének. Ha nem is a parlament vagy a megyei tanács, — de a műhelybizottság, termelési értekezlet vagy lakógyűlés fóru-' mán ... ! ÉS ITT NEMCSAK SZAVAKRÓL, — tettekről is szó van. A leghasznosabb közéleti szereplés: a társadalmi munka. Jelentős a szó anyagi értelmében is, — de nem ez a legfontosabb. Ha a nyári KISZ-táborok anyagi hasznát nézzük, — az alig több, mint amennyit a fiatalok ott ettek, s amibe a tábor került. Mégis, felmérhetetlenül nagy ezeknek az erkölcsi, társadalmi jelentőségük. Az ember azt tekinti szívügyének, amiért maga is dolgozik, áldoz. Aki áldozatot, többletmunkát vállal egy ügy érdekében, annak a számára az már nem lesz közömbös. A marxiz- mus-lenUiizmus tételeit meg lehet tanulni könyvekből, — fontos dolog, de nem mindig ján vele a meggyór ződés. Nos, aki részt vesz a társadalom formálásában, a közéletben, az a gyakorlatban próbálja ki, valójában hogyan is születik, milyen harcokban formálódik nálunk az új...? S a társadalmi munkában, — akár a szó szoros értelmében vett munkáról, akár közéleti szereplésről van szó — ezer módja van mindenkinek arra, hogy találkozzon olyan emberekkel, akiktől tanulhat, akik nemcsak beszélnek, kritizálnak — de cselekszenek is! „Korunk hőseivel”, akik néha csak egy kevésselisjárulnak hozzá a nagy munkához, — de azt jól, becsülettel elvégzik. No persze, hiába sok a félrehúzódó, csak az út széléről nézegető, — azért megy a dolog, haladunk szépen így is. De nem teljes gőzzel. S azt az igazságot mindenki tudja, hogy ha csak egy kazán dolgozik, az előbb- utóbb kiég, elfárad. Akik közéleti szereplést, társadalmi munkát vállalnak, lényegében azok helyett is végzik ezt, akik félreállnak. Sajnos, nálunk még eléggé elterjedt szokás: mindig csak ugyanazoknak a vállára rakni. S a vezetőknek is kényelmesebb csupán a „kipróbált” embereket megbízni. Nem kell az újjal kísérletezni — az mindig bonyolultabb dolog. S AZUTÁN ITT VAN egy mérik, egy politikai ok is. Azok között, akik félreállnak, akik kívülről szemlélik erőfeszítéseinket, sok ember van, aki szívesen segítene nekünk, meg kell őket különböztetnünk azoktól, akik tudatosan nem akarnak velünk dolgozni. De vagy az előbb említett kényelmetlen kísérletezéstől való felelem, vagy egyszerűen bizalmatlanság miatt, — nem kérik a segítségüket. Néha csak egy baráti jó szó, néha bizony alaposabb vita kellene, — s jönnének. De ha nem hívják őket? S ha joggal marasztaljuk el a lapulókat, — akkor nem kevesebb joggal kell azokat is elítélni, akik inkább szűk körben, egymás között dolgoznak, egymást bízzák meg csupán feladatokkal. Lemondanak mások meggyőzéséről, a sok vitáról, amivel az ilyen kísérletezés jár. S ezzel — bár közben maguk erejük megfeszítésével dolgoznak — mégis csak fékezik előrehaladásunkat. Mert nem tágítják, hanem szűkítik a nekünk segítők körét, másrészt maguk is lemaradnak — a sok munka következtében — általános műveltségük fejlesztésében. Valóban az jár jól, aki meglapul, aki félreáll? PILLANATNYILAG sok helyütt így van. Végül azonban mégis csak azok járnak rosszul. Mindenekelőtt azért, mert ezzel lassítják az egész előrehaladást, amelynek ők is haszonélvezői. Másrészt azért, mert végső soron mégis csak azoké a becsület és tisztelet, akik erejüket az új társadalom építésének szolgálatába állítják. Igaz, van még jóné- hány olyan hely, s különösen hivatal, ahol a becsület, a kiállás ..nem bolt”. De azok, akik erre építenek, ne áltassák magukat: nem lesz az mindig így .,. Sőt: egészen bizonyosan másképpen lesz! G. Kálnai Jolán RHODEEN HÍRES FESTŐ VOLT, művészetkedvelők milliói ismerik, gikát kevesebben, hiszen csupán a zedik évében jár és itt él Abaúj- ántón. De már ilyen korán találko- ►tt Rhodeennel. Hogy miként? Mol- ír elvtársnő, az abaúiszántói járási jnyvtár vezetője mesélte el a történtet. zsúfolt könyvespolcok között, beszélgetés természetesen a köny- *kkel indult. — Milyen a forgalom, olvasnak-e »kát az abaújszántóiak? — S míg : édes kis történetig eljutottunk, ámos hasonló kérdést tettünk fel. könyvtár igazán művelt, sokat ta- isztalt vezetője két munkatársával jyetemben mindenre pontos felvi- go6Ítással szolgált. És sokszor nem >pen szívétől*vendeztető válaszokíL Kevés, nagyon kevés a konyánk. Jó. hogy jöttek, legalább vala- nek kipanaszkodhat iuk magunit. — Mégis mennyi? — Kétezerötszáz, de ezek egy részé is ár selejtezésre szorul. —* Rövid ámolás: Abaújszántón több mint ezren élnek, a járás területen URV ísz-harmi ncezren — és ketezerot- ;áz könyv ...! Igen. valóban kévés. — És az igény? . — Több. mint amit a könyvtarunk bir. Persze, ha háromszor vagy szőr ennyi lenne, az igény akkor >m csökkenne az adott számokhoz lérten. mert alig van mivel megvernünk az új olvasók szívét az odalomnak. Átnéztük a könyvtárat. Néhány Lilföldi klasszikus: egy-két Balzac, óla. Maupassant. Néhány Móricz-, ókai-kötet. Nem is a legjobbak. — Ronggyáolvassák valamennyit ár hónap alatt, mert egy-egv re- énvbők elbeszélésgyűjteményből CJialiui emberek ... Beszélgetés a falusi könyvtárossal alig van két-három kötet. Az évi vásárlási keretünk pedig csupán 6000 forint. Alig telik a legszükségesebbre. — Nem, ez egyáltalán nem megnyugtató dolog, s különösen nem, ha az abaújszántólakról tudja az ember, hogy olvasnlszerető. művészetkedvelő emberek. Akárhányszor öreg nénik, parasztfeleségek állnak meg a kis kiadóasztal mellett olvasnivalóért. S ha ilyenkor nincs is nagy probléma a kiválasztással, mert egy-egy Jókait, Móriczot. Mikszáthot találni a polcokon, annál inkább fő a könyvtárosok feje. ha megjelenik valaki a tíz, tizenkét éves gyerek közül. — Mit adnak az ifjúságnak? — Jóformán semmit. Tom Sawyer, A Pál utcai fiúk. Légy jó mindhalálig, pár kötet Verne — és kész. S ráadásul ezek megtalálhatók minden jobb tanuló kiskönyvtárában. MEGKÉRDEZTÜK Molnár elv- társnőt. aki alig egy hónappal ezelőtt érkezett ide. a Tokaj-Hegyalia kapuját képező községbe, Budapestről kérte magát, hogyan tudják mégis irányítani az olvasókat, növelni az olvasótábort. — Ami a rendelkezésünkre áll. igyekszünk jól felhasználni. Én magam még nem sokat tettem, de vannak új elgondolásaink. Bár ahogy a kimutatásokat nézem, a régebbi munkatársak is megtették a magukét. Az első negyedévben három ée félezer olvasó vitt könyvet, s a második negyedévben is meghaladta a forgalom a 2500-at. A szűkös helyzetben is igyekszünk a helves irodalom felé terelni az olvasók figyelmét. Aszerint, ki miiven képzettséggel, műveltséggel rendelkezik. Bár... sokszor téved az ember. — Erre is akad példa? — Hogyne. A napokban beállít egy fiatalember. Tanult embernek néztem. az is. Érettségizett. A „Bécsi ibolyák”. Balzac. Zóla. javaslom. Nemet int. — Nem szeretem a nehéz dolgokat. — Olvasott már tőlük? — Nem! — Akkor honnan tudja, vagy gondolja. hogy nem jók? Próbál ja meg! — Nem. valami könnyűt. Tudja, úgy is elég unalmas itt falun. — No, én megharagudtam, mert lejöttem ide Budapestről és itt is megtalálja az ember a maga szórakozását. a jót. ha akarja. Egy óráig vitatkoztunk. Nem tudom, meggyőztem-e, remélem valamennyire. Végül elvitt egy komolyabb könyvet. Még nem tudom, hogy tetszett, azóta nem találkoztunk. Persze van érdekesebb, meglepőbb dolog — öröm is. Néhány olyan olvasót tudok mutatni, akik megszerették a komoly, tartalmas irodalmat, pedig nemrégen olvasnak. Sőt a költészetet is. Az egyik olvasónkra úgy kellett rábeszélnem az első verseskötetet. — Ugyan, versek? Ebben a rohanó életben ki ér rá verseket olvasni? — Tanárember, fiatalember az illető. Azóta már két úiabb verseskötetet elvitt! AZ OLVASÓTÁBOR ZÜMÉT természetesen a fiatalok képezik, s a Budapestről, a milliárd könyvek városából érkezett könyvtárvezető Örömmel újságolja, hogy sok itt a ióízlésű fiatal, akiket íme csak rá kell vezetni a helyes útra. Csak fel kell figyelni rájuk, s ki tudja, hová érnek, hiszen a lehetőségek szinte végtelenek. S itt mondta el egy kis ..barátnője”, Ágika esetét a művészettel. A munkáját szerető, s a községet egyre inkább megkedvelő könyvtárvezető egyik szántói családnál lakik, külön szobában. Itt ismerkedett meg a szomszédék Ágikájával. Bejár Ágika az ő Ellike nénije szobájába, — így hívja Molnár elvtársnőt. aki néhány kedvenc festményét is magával hozta, s elhelyezte a szoba falán. Kint a házigazdáék előszobájában is van néhány könnyű, gics- cses. művészi szempontból értéktelen festmény. Egyik délután Ágika és kisebb húga a kéneket figyelték. — Melyik a szebb? — kérdezte EJli néni. — Ez itt idekint. olyan szép — felelte a hugica. — Buta vagy — világosította fel Ági. — Az Elli nénié sokkal szebb. — Molnár elvtársnő felfigyelt a beszélgetésre. Megkérdezte. — Melyik tetszik neked. Ágikám? — A kislány kézenfogva vezette be a szobába. Rhodeen „Gondolkodó ember”-t ábrázoló festménye elé. — Ez. Elli néni. Ez komoly kép. — A könyvtárvezető meglepődött. No és mit ábrázol ez. kislányom? — Hát... egy gondolkodó bácsit! — íme egy kislány, aki nemigen látott még komolv festményeket, s már megérzi, mi a szép. Azóta Ágika valami .mást is megismert már. tíz éves kora ellenére. Hogy milyen jó olvasni. S „Elli nénitől” jó könyveket kap. — íme. csak foglalkozni kell a gyerekekkel, a fiatalokkal. Felismerni és tovább fejleszteni a bennük lévő adottságot — fűzi a könyvtárosnő a kis történethez. — Csak valahogy azon kellene segíteni: több lenne a könyvünk. Nagyobb a könyvtár. ÜJ KÖNYVTARHELVISÉG, tágas. kényelmesebb már Jesz. Ha elkészül. még az ősszel berendezkednének. Csupán könyv kellene több. És valahogy meg kell találni a módját, hogy több legyen. Mindenesetre a megyei könyvtár és a iárás vezetőinek segíteniakarása kell hozzá. Megéri az akarást, a fáradságot, hiszen a község holnapi nemzedékének műveltsége a tét. Ez pedig nem közömbös dolog! BARCSA SÁNDOR
