Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

VuAmp, 19S9. szeptember Hi ^ tBZAKMAQYAftOBSZAQ s Miért áll a hultúrmunha a Drótgyárban ? NAGYMISKOLCI KALAUZi A miskolci kovácsok JÓNÉHÁNY ANKÉTON, a város kulturális gondjait, terveit tárgyaló megbeszélésen hangzott el az elmúlt időkben, hogy a miskolci December 4. Drótművekben — közhasznála- túbb nevén: a Drótgyárban — nin­csen semmi kulturális élet és nagyon kevés törekvés látható azirányban, hogy ezt a pangást a holtpontról ki­mozdítsa. A Drótgyár Miskolc egyik legjelentősebb középüzeme, közel ezer dolgozót foglalkoztat, tehát meghökkentő napjaink kulturális életének pezsgése közepette ez a je­lentős számot képviselő fehér folt. Mi ennek az oka, milyen mód kínál­kozik a segítésre? — Erre kerestük a választ a minap a Drótgyár egyik irodájában. Hatan ültünk együtt: Kiss Béla, az üzem párttitkára, Kalló Gyula KISZ-titkár, Őrei Sán­dor szakszervezeti kultúrfelelős, Búza Gyula, a korábbi szakszervezeti kultúrfelelős, Galuska József KISZ kultúrfelelős és az újságíró. A hosszúra nyúlt beszélgetés köz­ben lassan kibontakozott a kép. A gyár dolgozói — elenyésző kivételtől eltekintve — vidékiek, bejárók, job­bára kétlaki dolgozók, akik műszak­juk végeztével felülnek a külön- autóbuszokra és hazautaznak. A kis miskolci lakos-hányad is annyira szétszórtan lakik a nagy város terü­letén, hogy nagyon nehezen lehet el­érni bármelyiküktől, hogy délután, vagy este ismét kimenjen a meglehe­tősen távoleső gyárba. Volt már olyan elképzelés is, hogy a város köz­pontjában létesítenek egy klubot, vagy kultúrotthont, de a szétszórt­sággal kapcsolatos nehézségek ott is fennállnának. Érdemes megjegyezni, hogy a vidéki dolgozók nagy zömmel Felsőzsolcáról és Szirmabesenyőről járnak be és a falujuk kulturális éle­tében tevékenyen résztvesznek. Ezelőtt hét évvel építettek egy gyö­nyörű kultúrtermet. Valóban büszke lehetne minden intézmény ilyen szép kiállítású kultúrhelyiségre, de a drót­gyáriak — sajnos — nem látják sem­mi hasznát. Az évek során ugyanis — üzemfejlesztés közben — olyan üzemrészek kerültek: falszomszéd­ságba a kultúrteremmel, amelyek olyan zajos gépekkel dolgoznak, hogy messze környéken lehetetlen akár egy szót is érteni, nem kultúrmunkát végezni. Ezen már csak a jövő évre tervezett új, kultúrteremnek is hasz­nálható ebédlőhelyiség felépítése fog segíteni, de az is csak a keretét ad­hatja meg a kultúrmunkának. A tar­talmi munkát már most szervezni és indítani kell. KORÁBBAN VOLT a gyárban némi kultúrélet, bár a fentebb emlí­tett akadályok erősen gátolták akkor Is. A színjátszók utoljára 1955-ben dolgoztak, a Cseresznyevirág-ot mu­tatták be. A tánccsoport egy evvel túlélte a színjátszókat. A hajdani ze­nekarra pedig már csak a porosodó, rossz körülmények között tárolt hangszerek emlékeztetnek. Két dolog él a gyárban: igen látogatott a könyv­tár ■— sokat is fordítanak a fejlesz­tésére — és eleven élet folyik a fotó­szakkörben, amelynek munkáit üzemi dokumentáció, oktatás — első­sorban balesetvédelmi oktatás — cél­jára is felhasználják. Ha volt színjátszó-, tánc- és zene- csoport, miért nincsen ma? — adó­dik a kérdés önkéntelenül. Az elme­sélt sok apró epizódból kialakul a válasz erre is. A gyárban nagyon erős a munkaerőhullámzás. Viszony­M iskolc, a legnagyobb jövőjű ma­gyar város nem kapott még egy kis egyetemet sem ...” — és ol­vashatjuk tovább a Móricz-i sorokat: ,,Akkora vitalitás van ebben a város­ban, hogyha a legcsekélyebb lehető­ség nyílik számára, óriási energiák fognak munkába lépni.” 1930. Ma a felszabadult magyar nép erejének, energiájának. alkotólendületének nagy alkotását ünnepelhetjük . a 10 éves jubileumát tartó Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemben. A Móricz-i álmok, vágyak örömteli valósággá lettek s nemcsak „kis egye­temünk'’ van, hanem európai mére­tekben is impozáns, modern tudomá­nyos intézmény, amely túljutott kez­deti nehézségein és első jubileumán nemcsak az összes hazai egyetemek, hanem a freibergi, kassai, krakkói, magdeburgi egyetemek elismerését, barátságát tudhatja magáénak. Ünnepeljük a mai egyetemünket tudományos ülésszakkal, társadalmi Összejövetelekkel és ünnepeltük pén­teken este az ünneplést mindennél jobban kifejezni tudó zepével is. Ünnepeljük a mai egyetemünk professzorait, oktatóit, dolgozóit, hallgatóit, barátait, az idejött nagy­múltú soproniakat, az otthont adó várost hangversennyel, amelyen a nagyrészt egyetemiekből álló lelkes közönségen kívül ott voltak pártunk megyei és városi bizottságának ve­hetői is. városunk vezetőivel együtt. A műsor összeállítása ennek jegyé­ben történt, az ünneplést fejezte ki lag kevés a szakmunkás, jobbára be­tanított és segédmunkások dolgoz­nak, akik közül sokan nem érzik eléggé magukénak az üzemet, gyak­ran cserélgetik munkahelyüket, nyá ron mezőgazdaságban dolgoznak. / kicsi miskolci magban is voltak egészségtelen tünetek. Sok fiatal a kultúrmunkában való részvételt ug­ródeszkának tekintette, különböző előnyökért, jobb munkakörbe való helyezésért működött közre és ha célját így elérte, hátat fordított an­nak. Különösen élesen mutatkozott ez meg néhány lány esetében, akik fizikai dolgozóból szellemi dolgozóvá ..kultúroskodták” fel magukat és miután az íróasztal mellett megme­legedtek, felé sem néztek többet a kultúrmunkának. Ezek közül nagyon sokan már nincsenek is a gyárban, így erősen csökkent a kultúrmunka iránti megbecsülés, majd t az ellen- forradalom olyan erős csapást mért rá, hogy aléltságából még a mai na­pig nem tudott teljesen feleszmélni. SOROLJÁK A GYÁRI ELVTÁR­SAK a nehézségeket és — mivel ők is látják ennek az állapotnak a tart­hatatlanságát — terveiket is, ame­lyekkel a holtpontról elmozdulni kí­vánnak. A közelmúltban már volt is egy-két ismeretterjesztő jellegű elő­adássorozat: az üzemi nőtanács szer­vezésében folyt egy egészségügyi elő­adássorozat, aztán • a vállalatvezetés részvételével tartottak néhány „kér­dezz — felelek”-délutánt, helyi szak­emberek közreműködésével előadás- sorozatot tartottak a művezetőknek, de még rendszeres politika* jellegű ismeretterjesztés, vagy szervezett, egyéb tudományágat felölelő isme­retterjesztés eddig nem folyt. A Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat­tal is csak most veszik fel a kapcso­latot, hogy a jövőben — más üze­mekhez hasonlóan — itt is folyjék ismeretter j esztés. az ez alkalomra műsorra tűzött Brahms: Akadémiai ünnepi nyi­tány-a, Kodály: Háry szvit-je és az ,,ötödik;’ szimfónia. 10 éves az egyetem, 7 éves a város erőssé íejlődötl zenekara. Szép si­kerek állnak mögötte és újból meg­állapítható, hogy egyre nagyobb tel­jesítményre képes. E hangversenye a szezon első szereplése volt új kar­mesterrel. Várakozással néztünk e hangverseny elé az alkalom miatt is, meg — a zenekar jövője szempontjá­ból fontos körülmény — az új kar­mester bemutatkozása miatt is. C nmei hallgattuk teljesítmé­nyé és annak is örültünk, hogy a zenei tradíciókban sokkal gazdagabb soproni tanárok is adóztak a hallot­taknak. örülünk annak, hogy váro­sunk. az akarat és erő városa, jóval kisebb múlttal is megadhatja majd azokat a zenei élményeket, amelye­ket az idejöttek joggal elvárnak. Örömünk ebből a szempontból két­szeres, mert mi, akik szeretjük és be­csüljük zenekarunkat, tudjuk az el­múlt hangversenyévad szép élmé­nyei íw/omán, hogy bár ez a hang­verseny szép volt, a mi zenekarunk­ból még sokkal gazdagabb színek, hidegen áradó dallamok és még szárnyalóbb muzsikálás is kitelik. E z a hangverseny inkább lelke­sedést mutatott, mint benső­séges. szép muzsikálást. Nem tudjuk elhallgatni és úgy érezzük nem is lenne helyes, ha nem említenénk Persze, tudják a gyári elvtársaink, hogy mindez nagyon kevés. Tudják nagyon jól, hogy milyen fontos a tu- lományos ismeretterjesztés és a kul­turális munka sok egyéb területe a 'olgozók szocialista világnézetének ^alakításában és szeretnének is en­nek érdekében tenni, de egyelőre nem tudtak győzedelmeskedni a ne­hézségeken. Három műszakban dol­gozik a gyár, hétszáznál több dolgo­zója műszak végén vidékre megy. a miskolciak is nagyon messze laknak, — mind olyan gátló körülmény, amely nagyon megnehezíti az üzem kulturális életének egészséges meg- pezsdítését. Mégis, próbálkoznak. A napokban új KISZ-titkárt választot­tak és éppen napjainkban tárgyalják a KISZ-szervezet új kulturális mun­katervét, amelyben első helyen a világnézeti ismeretterjesztés hatéko­nyabbá tétele szerepel. Terveznek kollektív színház- és filmlátogatáso­kat, színmű-, film- és könyvankéto- kat, vitákat, szeretnének keskenyíil- mes mozit üzemeltetni, amely egy­ben a környező szétszórt települések lakosságának kulturálódását is szol­gálná. Aztán, ha mindez már megy. újjáélesztenék a művészeti életet is, a színjátszó- és a tánccsoportot, meg — esetleg — a zenekart. NAGYON HOSSZÚRA NYÚLT a beszélgetésünk, de a főkérdésben egyetértettünk> Miskolc egyik legje­lentősebb középüzemének pártszer­vezete és szakszervezeti bizottsága még a nehézségek ellenére sem mondhat le dolgozóinak világnézeti, kulturális neveléséről és meg kell találni — és meg is fogja találni! — a módját, hogy a párt művelődés- politikai irányelvei, valamint a mun­kásosztály helyzetéről hozott határo­zat kulturális vonatkozású tézisei drótgyári vonatkozásban is eleven valósággá váljanak. meg. hogy a tempókat helyenként (különösen a Beethoven V-ben) túl- hajtottnak találtuk. A Háry szvitből hiányoztak a mese rajongó fantázia­képei. (Előjáték, a III. tételből pedig a Tiszán innen, Dunán túl búsongó szépséges melegsége.) Viszont lelke­sek voltak a II., IV. és V. tételek. Teljes szívből örültünk annak, mi­lyen nagy erőt jelentenek zeneka­runk réz- és falúvósai. Nem hagy­ható ki az ütő sem, de kevesebb hangerőt kérünk tőlük addig, míg a szakiskolában hallhatjuk hangjukat. A Beethoven szimfónia részlet- megoldásaiban hozott szépet, egészé­ben nem volt ezúttal kiemelkedő nagy produkció. Sulyok Tamás karmester szereplé­sét nagy rokonszenvvel fogadta az est hallgatósága. Bizonyítéka a siker­nek a Háry szvit ismétlés-igénye. Sulyok Tamás további szereplése eié várakozással tekintünk. Hisszük, az a nagyszerű lehetőség, amely e mindnagyobb teljesítményekre képes zenekarral való munkát jelenti, arra fogja ösztönözni, hogy nyilvánvaló tehetségével, melynek bizonyságát láthattuk, — olyan zenei légkört te­remtsen, amely egyrészt egyéni fej­lődést, másrészt a zenekar és a város fejlődését fogja szolgálni. C lismeréssel láttuk és hallottuk ^ munkáját. Reméljük, ha telje­sen megtalálja helyét városunkban, e hangversenynél még szebb élmé­nyeket is kaphatunk tőle. V. Zalán Irén Az emberiség egyik legrégibb, s legfontosabb foglalkozása a fé­mek megmunkálásával, feldolgozásá­val foglalkozó kovácsmesterség volt. Jelentőségét az is mutatja, hogy majd minden nép mitológiájában is szere­pel. Már a biblia is említi Thubulkaint, a görög hitregében Hephaitos szere­pel, a finnek népköltészetében, a Ka­levalában a tudós llmarinen kovács­nak van igen nagy jelentősége. A ko­vácsok jelentőségét őrzi a perzsa Sahnáme, a svéd, germán, török mondák és mítoszok. A magyar népi hiedelemvilágban, népmesékben, nép­dalokban a kovács különös szerepet tölt be. A vas jelentőségét az 1625- ben „A vas dítséretiről” írt vers mu­tatja: Vassal vágnak fát mind erdőn, mind , itthon, Kövér malatzot meg-sütnek Vas-nyárson: Ha a tűz el-fogy e széles Világon, Tüzet tsinálhatsz két darab Atzélon. Vassal patkóiják a tsizmának talpát, Vassal kés/.iU-meg kenvér-sütő lapát Vassal tsinálják Kovátsok a kapát:’ Vassal készítenek mind subát, mind . „ , gubát. A Puska-port is Vassal törik-rontják; Vas golyóbissal a várat rfteg-rontják, A tunya lovat mind addig szorítják, Vas sarkantyú között míg futni tanítják. Vassal tsináinak az ajtónak-is zárt, A titkos lopó hogy ne tehessen kárt, Vassal tsináinak ko-mivesek-is várt, Vassal szántják-meg mindenütt a határt. Vasból tsináinak kést is az étkeknek, Vasból tsináinak békót a vétkesnek, Vas járja gyomrát a malom-köveknek. Hogy a szép búzát aprón törje lisztnek . .. A vassal dolgozó kovács már korán az erő és a munka jelképe, s így áb- r ázol ja őket Gyöngyösi István 1673 táján írt ..Kemény János emlékezete” című versében: Vaspor szennye ülte hízott pofájukat, Szenek pozdorjája füstölte nyakokat, Sok szikra csipdeste feltürött karokat, Egy-egy pöröly telte béfogott markokat. Ritkult a szakállok csapdozó tüzekkel, Éktelen homlokok pörsöllett szemekkel, Oreájuk varasult gyakor égésekkel. Merő félördögök kormos személyekkel. De mint óriások temérdek tagokkal, Hegyeket bírnának emelni válókkal, Éapdaként játszanak az üli»» vasakkal. Mindent végbevisznek erős munkájúk­kal.. . Miskolcon a kovácsmesterség kez­detére vonatkozóan nincsenek ada­taink, de munkájuk-mindig nélkülöz­hetetlen volt a túlnyomóan földmű­veléssel foglalkozó lakosságnak. A XVI—XVII. században általában 5-8 kovácsmester van, számuk és jelen­tőségük a XVIII. és XIX. században növekedik. Jelentőségüket többek között egy 1722-ből való tanácsi rendelet bizonyítja: „A kovács mesterembere­ket hívatván a városházához bíró uram, minthogy levél szerbeli szol­gálattal ő kigyelmek is tartoznának, mint a többi lakosok, de minthogy mesterségbeli szolgálatjuk szükség­képpen kívántatik a városnak, a be­csületes tanács egyenlő akaratjából végeztetett, hogy szám szerint a meny­nyien vadnak, mindenik ezen mostan folyó egy esztendőben mesterségével személy szerint öt magyar forintig szolgáljon, mely szolgálatról kiki kö­zülük rovást vagy írást tartson ma­gának hiteles módon” A kovácsok új szekeret vasaltak, láncot forrasztottak, ekevasat élez­tek, fejszét, kapát, csákányt ková­csoltak, lovat patkollak. A város a XVIII. század elejétől megegyezett egy kováccsal, aki a szükséges javításo­kat elvégezte, a rabokat megvasalta, a város szekereit rendben tartotta. Éu végén a mester írásban beadta a számlát, amit a városgazda jóváha­gyott és kifizetett. 1739-ben „Váro­sunk kerekének vasazásához kiván- tató 28 sínvasakért 4.76. György ko­vát snak a város szükségére kívánt aló munka léteiéért 5,34 kétt új kerekek vasazásokért város szükségére az ko- vátsnak 2, a 3 kovátsnak az ottan specificalt város szükségére tétetett vasbeli munkákért” 3 forint 99 kraj­cárt fizettek ki. 1799-ben a kovácsok száma megnő és Trim Adam és Tinsmid János Lő­cséről kérnek céhszabályzatot, s ez év januárjában megalakítják a mis­kolci kovács-kerékgyártó céhet, mely­be a vidéki „landmajszterek” is bele­tartoznak. Minket különösen azok a szabályok érdekelnek, melyek érde­kesen mutatják be a céhek belső éle­tét. Ezek szerint: „Az inasnak leg­főbb kötelessége az engedelmesség, a mester iránti törhetetlen hűség, úgy képzelje, vagy nézze magát az inas. mint háznál az utolsó személyt, ki­nek mindent, amit neki parancsol­nak, ha ugyan a törvény és illendő­séggel megegyezik, telyesíteni köte­les, ha valahová küldik a reá bízott Ludas Matyi — A legifjabb korú színházlátogatók­ra. a gyermekekre is gondolt a Mis­kolci Nemzeti Színház igazgatósága. A korábbi évek bevált gyakorlatához hasonlóan, vasárnap délelőttönként gyermekelőadásokat rendeznek. A tervek szerint ebben a színiévadban két gyermekdarabot mutatnak be. Az dologban a legnagyobb hűséggel és gyorsasággal tartozik eljárni. Az inasnak a munka szünetre nincs ha­táridő, ha éjszaka álmából költik is fel, Mestere vagy Mesternéje paran­csát tellyesíteni kell. Früstök közben kötelessége a műhelyt ki tisztítani, vizet hozni és ha valami házi dolog van, véghez vinni, engedetlenül ma­kacsán a parancsra visszafelelni ne merészellyen mert ha azt a Nemes Czéh megtudja, korbáccsal fogja meg fenyíteni, ha bár Mesterétől már meg büntettetett is. Este a munka meg szűnése után az inasnak kötelessége a műhelyt ki tisztítani, a szerszámo­kat helyrerakni, hogy ha valamelyik szükséges röktön elő adhassa, de ez alatt ne azt ércse, hogy ő a munkát 7 órakor hagyja el, az inasnak nin­csen 7 órakor szünet ideje, mivel ha a Mester kíványa, tartozik időn túl is dolgozni.” A tanulási idő három év volt, utá­na remeket kellett készíteni, majd hat évig vándorolni Ha az inas a mesterségét alaposan elsajátítani nem tudta, idejét meg­hosszabbították. Hd „remekje" sike­rült, a céhláda előtt felolvasták az articulusokat, s az inast legénnyé avatták: „Mától fogva már legény vagy, de azért soha el ne bízd ma­gad, hogy már szabad vagy, tehetsz amit akarsz, sőtt most még fedhetet- lenebbül kell élned, mint azelőtt, mert ha talán inaskorodban meg ver­tek is, nem vált olly szégyenedre, mint azután a szidalom. Viseltessél mindenki iránt illő tisztelettel, Mes­teredhez bárhol is dolgoznál, légy igazán hűséges, hogy ha idővel te is azzá leendesz, ugyan azt nyerheted. A segíccségedre rendelt inassal ne érez­tesd felsőségedet csupán azért, mivel veled is úgy bántak inaskorodban, hanem gondolj reá, mily rosszul esett az neked ... Most pedig köszönd meg ezen Nemes Czéhnek fejenkint kéz csókolással irántad atyáskodását és majd később fogj kezet legény tár­saiddal, kiknek száma veled ma nö­vekedett.” A legények maguknak kü­lön társaságot alakítottak, ahol új szabályok szerint tartoztak viselked­ni. Szálláshelyük a céh állal fenntar­tott herberkekben volt. Mivel a mun­kaidő tűrhetetlen hosszú volt, már 1854-ben kezdenek a legények ez el­len harcolni. „Czéh gyűlés tartatott T. Biztos Űr jelenlétével, melybe a legények között támadott két egyén, akik a legénységet fel bújtogoMák, hogy ők a régi szokás szerinti reggel 4 órai fel kelés helyett tsak reggel 5 órakor akarnak fel kelni, és Szomba­ton estve pedig 6 órakor a munkával meg szűnni, mely Czéh Gyűlés előtt egyenesen ki mondották, hogy más­napra Városból mindnyájan ki fog­nak menni és többé nem dolgozni... Sár hadi János úr legénye Dzubach Illés ki is ment a Városbul, kit is mint olyan ellenszegülőt és fel .lázi- tóját a legénységnek, tekintett a Czéh” Mikor a legény hat, vagy több évi vándorlásából hazaérkezett és a céh­be akart állni, tartozott szándékát bejelenteni a céhmesternek. A céh kívánságát megvizsgálva, remeket adott ki számára és ennek elkészülte után megfelelő Összeg lefizetése mel­lett mesterré lett. A mesterre újabb kötelességek vártak, így tartozott egy éven belül megnősülni, a céhgyűlése­ken pontosan megjelenni, a céhtagok temetésén résztvenni stb>, A céhélet utolsó esztendeiben már itt is megindul a bomlás, mert ..Kolonics Lajos, mint Mester tár­sunk. úgy látszik Czéhünket megvet­vén, értekezletünkön résztvenni nem kíván, még segédjeit maga személyin vissza tartja és magát több segédi bizonyítványba úgy adta be, mint Kocsi Gyáros, nem mint Kovács Mes­ter.” A miskolci kovácscéh a korral haladni kívánván, 1872-ben Borsod megye területén kovács-kerékgyártó ipartestületté alakul át. Az újabb évtizedek ipari fejlődésé­vel ez a régi kézműves mesterség már nem képes együtt haladni, jelentősé­gük egyre csökken, jelenleg már csak 4—5 kovácsmestert találunk váro­sunkban. Nagyon kevesen tudják már a régi szép kovácsritmusokat: a „franciást”, „slajerost”, „kompánist” és a régi kézműves technikai fogások is lassan feledésbe mennek. Ezeket a régi em­lékeket kell még a következő nemze­dékek számára lejegyezni és megőriz­ni. hogy ipari fejlődésünket a régi korok emlékeivel is dokumentálhas­suk. BODGÁL FERENC a gyermekeknek első a Ludas Matyi színpadi váltodt* iának bemutatása lesz; a második gyermekdarabról még nincsen hatá­rozott döntés. A Ludas Matyi, bemutatására elő­reláthatóan még novemberben sár kerül. BENEDEK MIKLÓS KISS KÁROLY: BÁNYÁBAN Kft felkel« minden; hiányzanak innen a színek. A mélység korom-fekete, s a pillanatok, melyek vonatként kapesolődnak egybe, mikor a tárnán végigdübörögnek, — mind feketék. És forrók a dalok, s feketék, mint a mélység. Itt a bányában minden feketébe boruL Csakis az emberek hozzák le a mélybe színeiket. Ők hozzák ie a színek végtelenjét: a gondolat, a vágyak, az emlékek és álmok színeit..« S mikor ezek mind együvé vetülnek* kígyói a fény« Igen, a bányamélynek, hová napfény nem villant még soha* egyetlen Napja: — az ember. Ünnepi hangverseny a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 10 éves fennállása alkalmából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents