Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-16 / 192. szám
Vasárnap, 1999. sugtKzttts 16. ESZAKMAGí ARORSZAG 7 FESTIVAL DU MONDES Mozaikok a VII. VIT-ről nek? És ki az a kedves, kövérkés né-] ni, Aki naponta eljárt a Messegälän- dére, hogy ott beszélgessen a távolij országok küldötteivel? Egyszerű osztrák háziasszony, aki gyermekeit háborúban vesztette el és most jólesik neki megsimogatni a feketebőrűj lányok haját, egy-két szeretteljes< szót váltani a vendégekkel. t A rágalomhadjárat, az ellenzéki* sajtó sértett visszavonulása ellenére,* Bécs és Ausztria szívből • köszöntötte? a delegáltakat, részese volt a Talál-t kozónak és meleg szeretettel, vissza-i várva őket, vett búcsút tőlük a Rat-} hausplatzon. Herzlich Willkommen in Wien i Autók, autóbuszok sokasága a ,té ren. A déli verőfény elárasztja a tar^ ka kocsik áradatát, a kavargó törne-* get. A Fesztivál kiállítására érkéz-} tek új szemlélődök. Minden ország-X ból. Ahogyan minden ország elküld-} te, vagy hozta a maga képzőművé-X szeti remekeit, festményeit, szobrait,? csodálatos csontfaragásait, művészien gyártott, finomművű iparművészéti tárgyait. Percek alatt megtelik a kiállítás bejárata előtti tér. Itt parkolnak azok az autóbuszok is, amelyek az osztrák képzőművészeti múzeum látogatóit hozták. Szövődnek a barátHarmonikaszó csendül.., 4 lábak dobb anása a fiatalok. haitik táncra perdülnek jének elhintése a gyanútlan és ártatlan osztrákok között. A joviális osztrákok viszont a Fesztivál 10 napja alatt túlzsúfolták a találkozó művészeti és sportbemutatóit, együtt vonultak a delegáltakkal és a turistákkal, a jegyek jóelőre elkeltek a Raymund-theaterba, a Kon- zerthausba, a Sofienzäle-ba... A „tartózkodó” bécsiek virágerdővel köszöntötték a Szovjetunió és a népi demokráciák küldötteit, úgy, miként a világ minden tájáról összesereglett ságok, ismerkedések, telnek a hand-1 buchok külön erre a célra üresen ha-1 gyott oldalai a sok kedves névvel,< amelyek pillanatokkal ezelőtt mégj ismeretlenek voltak. \ Harmónikaszó csendül, lábaké gyors dobbanása ... Szovjet autóbuszok fékeznek mellettünk. Szemvillanásnyi idő nem telik, vidám hangok vegyülnek... Frieden, freund- schaft! — kiáltják a kéksapkás oszj ok, Druzsba, mir! — zengik a szovjet fiatalok... az egész tér harsányan nótázni kezd. Valaki beugrik a kör közepére ... Egyre többen. Már táncolnak az ismeretlen ismerősök, felzeng a harmonika, megszólalnak a néger dobosok ... Csupa ritmus, csupa lüktetés... A járókelők megállnak. Először messziről szemlélődnek. Egyre közelednek. Ha akarnák, se tudnák magukat kivonni a szerteáradó hangulat alól. Lerakják aktatáskáikat, bevásárló kosaraikat, beállnak ők is. Már ott keringőznek Strauss örökszép dallamaira a kör közepén. Az egész alig tart néhány percig. Az angol diák még egy bókot sem tud mortdani a hindu kislánynak.., Megindulnak, így, nótaszóval, táncban összefonódva a kiállítás kapuja felé. Ismét üres a tér. A járókelők felveszik a lerakott holmit, — sietnek tovább. Aztán ismét hangok csapódnak a magasba. Újabb autóbuszok érkeznek, újabb kendők lobognak, újabb lábak, verik a ritmust. És így megy ez egészen estig, 16 napon keresztül. Festival ohne uns! — hirdette hetekkel a Világifjúsági Találkozó előtt a hivatalos és nem hivatalos ellenzék egyaránt Bécsben, az osztrák fővárosban, az első, kapitalista országban rendezett fesztivál színhelyén. Mi mindent meg nem tettek ennek érdekében? Felsorakoztatták ékestollú gárdájukat, nyomtatták plakátjaikat, újságjaikat szinte minden nyelven. De írhattak a latin, vagy bármilyen abc betűivel* hierog- liéfekkel, — a széltében-hosszában terjesztett „ohne uns’’ program csúfos kudarcba fúlt. A találkozó megnyitásától, a DlVSZ-induló utolsó akkordjáig mikor a kivilágított Rathaus előtt levonták a zászlókat, száz- és százezer ember szívét járta át a gondolat, az egyetlen, amely vallás, szín és ideológiai meggyőződés figyelembevétele nélkül, szerte a világon eltölti a becsületes milliókat — Béke. Elsősorban ebben kereshető a Bécsben rendezett Világifjúsági Találkozó világraszóló sikerének az oka. Ez a siker egyben az ellene áskálódok kudarcát is jelentette. .,. Bécs világváros, ahová évszakoktól függetlenül több ezer külföldi látogat. Főiskoláin, egyetemein számos államból tanulnak fiatalok, színházaiban, operáiban változatos programmal szerepelnék a külország! művészek, sportcsarnokai évente sok jelentős sporttalálkozó színhelyei. A VIT részvevőinek száma alig haladta túl a 16 ezret, amely egy ilyen hárommilliós város statisztikájában egyáltalán nem lélegzetelállító szám — különösen akkor, ha többségük az ellátásról saját maga gondoskodik. — A semleges országok pártosabbnál- pártosabb pártjai, annak lapjai már jóelőre azon keseregtek, mit jelent majd Bécsnek, a fővárosnak, az idegenek ilyen nagyszámú inváziója, És vajon ki ez a kövérkés néni?. . . Egy a „tartózkodó” osztrákok közük? FILMEKRŐL VESZÉLYES BARÁTSÁG Magyarul beszélő szovjet film. A ser dűlő ifjúság nevelésének szerteágazó problémáiból merítette témáját a Veszélyes barátság című új szovjet film. A világháború éveiben született, vagy akkor serdülésnek indult, napjainkban kamaszkorban járó fiatalok egy részénél tapasztalható bizonyos fokú cinizmus, felelőtlenség, önzés. Természetesen nem ez a jellemző erre a fiatalságra, de jelentős számú felbukkanásánál fogva figyelmet érdemel ez a jelenség. Eközé a kevesek közé tartozott Gennagyij Krasznuskin, akinek apja elesett a Nagy Honvédő Háborúban, anyja pedig a vasútnál dolgozott vonatkísérőként és így gyakran napokra hagyta magára serdülő fiát. A fiú az iskolából el-elmara- dozott, majd végleg naplopásra, csavargásra adta a fejét, á mozik előtt jegy üzérkedett, általában íle- lelőtlenül vette az életet s néhány barátjával együtt a menthetetlennek látszó züllés útjára lépett. Az egesz kerületben úgy ismerték őket, mint egy csavargó bandát, melynek ő, Krasznuskin a vezére. Szinte megfékezhetetlennek látszottak és a kerületi rendőrség gyermekvédelmi munkatársa is tehetetlennek bizonyult velük szemben. A rendőrségre a filmtörténet kezdetén új gyermekvédelmi munkatárs érkezett, aki különös figyelmet szentelt Krasznuskinnak és társainak. Eleinte semmi eredménnyel nem jár Szuskov rendőrszázados fáradozása. Krasznuskin tovább folytatja felelőtlen magatartását, sőt egyre mélyebbre csúszik a züllés útján. Már nemcsak a környék fiatalságának a íéme, nemcsak iskolakerülő, jegyüzér, italos, kártyás fickó, hanem a barátjának hitt sö- tétmúítú sofőr behatására igen súlyos bűncselekménybe is keveredik: együtt törnek be egy üresen álló lakásba és osztoznak a zsákmányon. Szuskov minden nevelési kísérlete hasztalannak bizonyul. Hiába helyezi el a fiút különböző munkahelyeken, nem ízlik neki a tisztességes munka, sem pedig a kulturáltabb életkörülmények, pedig az ifjúsági szervezet szívesen hívja meg a klubestekre is. K rasznuskin csak akkor döbben rá, hogy elhibázta eddigi életét, amikor a betörésből származó rengeteg pénzt kézhez kapja, majd röviddel utána rájön, hogy sofőr barátja közönséges csaló, aki még őt is és barátait is rendszeresen becsapta hamis kártyáival. Végül is ő segít leleplezni a sofőrt és az ifjúsági szervezet segítségével hasznos tagjává válik a társadalomnak. Az érdekes témát Marija Fjodo- rova rendező nem a legszerencsésebb kézzel vitte filmre. Nem sikerült a filmen keresztül azt érzékeltetnie, hogy a félresiklbtt életű fiataloknak a nevelése az egész társadalom ügye és eredrhény csak társadalmi úton érhető el. A film ábrázolásában eléggé vérszegénynek mutatkozik az ifjúsági szervezet nevelő szerepe, a gyermekügyekkel foglalkozó rendőrtiszt pedig csalhatatlan „mesterdetektívvé” formálódik. Általában a film szereplőinek jelleme erősen egysíkú. A rendőrtiszt és a Komszomol-titkár teljesen hibamentes, csupa jótulajdonságokkal rendelkező emberek. A sötétmultú sofőrről már az első percekben minden néző tudja, hogy nem jár egyenes úton, csak éppen a barátai nem. Néhány szereplőt a rendező a történet bonyolítása során indokolatlanul kiejt a filmből, pedig kíváncsiak lennénk azok sorsára is. Javára írható a rendezőnek, hogy — bár helyenkint sok erőltetettséggel. más helyeken pedig a gyermeki élet bájával — igyekezett ábrázolásában a valóságot megközelíteni és összességében jóiiramú egyenletesen feszült filmet alkotott. A Veszélyes barátság, bár nem tartozik a legjobban sikerült és hosszú időre emlékezetes filmek közé — hibái ellenére is — szórakoztató és jó nevelőhatású alkotás. (bm) RENDKÍVÜLI TÖRTÉNET Kétrészes szovjet film. Sokan ta^n emlékeznek a Tuapsze nevű szovjet tartályhajó sorsára. 1954 nyarán, útban Kína felé feltartóztatták a kuo- mintangista hadihajók. A hajó személyzetét különböző módszerekkel arra akarták kényszeriieni, hogy válasszák a „szabadságot”, kérjenek politikai menedékjogot, tagadják meg szovjet állampolgárságukat. Ennek a konkrét esetnek az alapján készült a „Rendkívüli történet”. Érdekessége a filmnek. hogy a forgatókönyv megírásában részt vett a- Tuapsze kapitánya, Ka- linyin, és helyettese, Kuznyecov is. ' A maga nemében kiváló, izgalmas filmdráma az új kétrészes szovjet film. A filmszínházak egymás után vetítik mindkét részt, s a hároin órás film végig lebilincseli a néző figyelmét. Együtt izgulunk a hajó beosztottjaival, matrózaival, sorsukért, velük együtt gyűlöljük meg a kuomintangisták nemzetközi jogellenes rablását, és az emberi szabadságot tipró eljárásukat. Bár a Tuapsze tartályhajó személyzetének sorsa adja az alapot a filmforgató könyvhöz, mégis -= mivel 100 százalékosan nem ragaszkodtak a történethez, megváltoztatták a hajó nevét — Poltava —, valamint a személyzetét is. A film főerőssége kétségtelenül a forgató- könyv. A rendező, az operatőr, a színészek jó anyagot kaptak ahhoz, hogy érdemes alkotással örvendeztessék meg a nézőközönséget. Tengeren fut a hajó. Az operatőr remekel a felvételekkel. A képek a hajósok, matrózok békés életét mutatják. Előfordul egy kis összetűzés, összeszólalkozás is. Ki a hibás? — Vitatkoznak egymással, megismerjük egy-egy ember gyengéjét, hibáját, erényét. De megismertük-e ezek után teljes emberségükben a hajó személyzetéi? Csak nagy vonalakban sejtjük jellemüket, lelkivilágukat, elvüket. A bekövetkező esemény hozzásegít bennünket ahhoz, hogy mindezt még jobban, a rúaga teljességében láthassuk. Tajvan közelében — Kínába szállít világításra szolgáló petróleumot a tartályhajó, -» csangkaisekésta hadihajó tartóztatja fel a Polta- vát. Tajvani kikötőbe kényszeríti őket. A lelki és testi kényszer egész sor, ravaszabbnál ravaszabb módszerével próbálják rábírni ta tengerészeket arra, hogy válasszák a „könnyebb megoldást”, tagadják meg hazájukat, kérjenek politikai menedékjogot, ne küzdjenek azéri, hogy visszatérhessenek hazájukba. Ekkor bizonyosodhatunk meg igazában'-arról, hogy ki kwsodci. A film alkotói Ä ték a téma adta sematikus buktatókat, mély emberséggel, realitással mutatják meg a tengerészek emberfeletti küzdelmét azért, hogy visszajuthassanak hazájukba. Hiába a csábítás: gazdagság, pénz, ital, nő, hiába a lóhutás, éheztetés, sanyargatás, — itt mutatkozik meg az igazi emberi nagyság, — hűek maradnak az elvhez, a szovjet hazához. A színészi alakítások közül különösen szerencsés Tyihonov Rajsz- kij, ogyesszai matróz szerepe. A színész adottságai nagyszerűen megfelelnek ehhez a szerephez, remekül kihasználja a szerepadta lehetőségeket. Öt is meg akarják nyerni a kuomintangisták. Gondolkodik, vállalja-e a játszmát. Az ő feladata, hogy barátait rávegye: válasszák a „szabad világot” A matrózok ismerik a tréfáskedvű barát szokását, ha hazudik, természetellenes az újjgesztusa. Egyikmásik barátja erre a trükkre nem jön rá mindjárt, Gracsov például kidobja szobájából az „árulót”, Rita, Rajszkij szerelmese pedig csalódottan elfordul tőle. Az ogyesszai matróz mégis vállalja kínos megbízatását és ezzel eléri, hogy mindenkit tájékoztat társaik sorsáról, arról, hogy a szovjet haza mindent elkövet kiszabadításukért, összehangolja fellépéseiket. Nehéz, életveszélyes lem árán sikerül a hazautazásukat követelő kérelmet eljuttatniok a francia konzulhoz, kinek közbelépésével aztán a szovjet tengerészek repülőgépre szállhatnak, hogy újra visszatérjenek a Szovjetunióba. A személyzet egy részét visszatartják a tajvaniak, mivel az ő aláírásukat a kérelemről elmosta az esS. összességében elmondhatjuk, hogy a Rendkívüli történet maradandó filmélmény. A rendező, Iv- csenko, jó ritmusban pergeti az eseményeket, s ez a dinámikus sodrás végig leköti a néző figyelmét m fiatalokat fogadták egész Ausztriában. És ugyan kik segítették a város utcáit ismeretlenül rovó ifjúságot, hogy megtalálják azt, amit keresh.ogyan fogják őket ellátni? Mikor ezzel a maguk érdekében semmilyen célt nem értek el, intrikus hangon arról kezdtek irkálni az egész osztrák közvélemény nevében, hogy a Fesztivál tulajdonképpen abszolút idegen minden joviális osztrák polgártól, idegen nézeteket képvisel és a tömegek zárkózotton távoltartják magukat a Találkozó programjaitól, amelyeknek tulajdonképpeni célja — szerintük — a kommunizmus eszmé-
