Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

V«jin*9. IM«, ÍS3EAKMAGYARORSZAG 9 tunathn ti. Tízéves a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat Augusztus 6-án ünnepeltük a vál­Versenyben a közlekedési-szállítási dolgozók lalat 10 éves fennállását. Értékeltük a* 1959. évben végzett munkát és meghatároztuk a tennivalókat. Az el­múlt 10 év alatt a MIK-et sok bírá­lat — és akkor sem túlzunk, ha azt mondjuk — sok szidás érte. Olykor jogosan, néha alaptalanul. ^ Évekkel ezelőtt még igen rossz volt' a MIK pénzzel és anyaggal való ellátott­sága, ezért sokkal kevesebb munkát tudtunk elvégezni, mint a mai ked­vezőbb viszonyok között. Miskolcon az állami házak javítá­sára az előző évek 5—6 millió Ft-val szemben 1959-ben a MIK 20 millió forintot kapott. Ez mutatja a párt, a kormány helyes politikáját a la­kásbérlők helyzetének állandó javí­tása érdekében. A MIK rendelkezé­sére bocsátott 20 millió forint jelen­tős és kedvező fejlődést hoz az előző évekkel szemben. Következménye a MIK bizonyos fokig "javuló munká­jával párhuzamosan az, hogy az el­múlt egy-két évben Miskolcon a la­kosság véleménye kedvezőbben ala­kult és már elismeréseket is hallunk. Az év folyamán a rendelkezésükre bocsátott összeget a következő meg­osztások szerint kell felhasználni: nagy felújításokra 9,5, a műhely által végzendő javításokra 7. más vállalatokkal végeztetett javításokra 2,3, tűzhelyek vásárlására és épület­tervezésre I millió forintot. A vállalat vezetőségének és dolgo­zódnak egyaránt fontos feladata, hogy ezen összegeket célszerűen, gazdaságosan használja fel, mert ez­által több lakó jogos panaszát lehet elintézni. Ennek érdekébe« a válla­lat műhelyének dolgozói a kongresz- szus tiszteletére fegyelmezettebb, ter­melékenyebb munkát ígértek s vál­lalták. hogy az órabéres díjazás mel­lett végzendő munkafolyamatokat meghatározott idő alatt teljesítik. Ellenkező esetben csökken az óra­bér. így a munkaidő jobb kihaszná­lásával 1959-ben 300 ezer forint ér­tékű munkával többet végeznek el a bérlőknek. A műhely teljesítménye az első félévben az alábbi: a bérlők részé­ről beérkezett a vállalathoz 8 894 panasz, ebből 800 körül volt az a szám, amelyeket a vállalat nem vé­gez el, mert a fennálló rendelet sze­rint a munka a bérlőket terheli- 6 253 különböző szakmákhoz tartozó munka nyert elintézést és 1 831 pa­naszt elegendő kapacitás híján nem tudnak elintézni. Műhelyünk a féléves 3 millió 400 ezer forintos tervét a bontási anya­gok felhasználásával együtt 3 millió 795 ezer forintra teljesítette. A jö­vőben a munka minőségén kell ja­vítanunk. Előfordul még, hogy egyes bérleményekben nem azokat a mun­kákat látják el. melyeket feltétlenül kellene, vagy kimaradnak olyan ja­vítások, amelyek okvetlen szüksége­sek. így aztán több esetben kétsze­res felvonulási költség számítódik fel. Igen nehéz a munkák igazságos besorolása, az, hogy kinek mit és mikor végezzünk el. A rossz szerve­zés miatt előfordulnak olyan esetek, hogy a később érkezett panaszok előbb kerülnek elintézésre, mint a korábbiak. Jóllehet, a hibák kijaví­tását a vállalat igyekszik megoldani, de szükséges a társadalmi ellenőrzés megszervezése, házkezelési bizottsá­gok létrehozása, a tanácstagok, lakó­bizottságok bevonása, hogy még ala­posabb legyen az ügyek intézése. Nagyon szükséges az is, hogy a bér­lők a javítások után kitöltsék a rend­szeresített véleménykutató lapokat, amelyen elmondják észrevételeiket az elvégzett munka minőségéről, a dolgozók fegyelméről. tette ki a borsodi széntrösztnél az edelényi, az ormos! és mákvölgyi bányát, az ózdi trösztnél a királdi aknát, valamint a Hegyaljai Ásvány­bánya és Örlőmű Vállalatot. (MTI) te a kasztrendszer falainak ledönté­sét, a nyelvi villongások és a helyi ellentétek felszámolását. Felhívta India népét, legyen egységes e fel­adatok megoldásában. (MTI) Az idegen vállalatokkal végezte- tett karbantartási munkák céljára t biztosított 2,5 millió forintból l mil­lió 300 ezer forintot használtunk fel. Az év végére biztosítva lesz a teljes felhasználás. Magánkisiparo- sokkal ez évben mindössze 16 ezer forint értékű munkát végeztetünk annak megelőzése érdekében, hogy a múlt évihez hasonló visszaélések ne forduljanak elő. Sajnos, nagyon rosszul állunk a felújítási munkák teljesítésével. Az 1959. évre biztosított 9,5 millió fo­rintból 33 épületet kellene felújítani. Az első félévben csak nyolc épület készült el. jelenleg 10 áll javítás alatt, s a felhasználás nem éri el a 4 millió forintot sem. A Miskolci Építőipari Vállalat szép munkát vé­gez, de túlterheltsége miatt a telje­sítésben nagy a lemaradás. Ha ezen a téren a városi tanácstól és az Épí­tőipari Vállalattól nem tudunk gyors segítséget kapni, felújítási tervünk veszélyben van és mintegy 2—3 millió forint felhasználatlan marad. Ez a lemaradás káros hatással van az állagmegóvásra, továbbá erkölcsi kárt is okoz, mert a bérlők várják a tervezett felújításokat. A felújításoknál jelentkező szük­ségletek és a már előbb említett 1 800 elintézetlen panasz száma azt mutatja, hogy a MIK-nek még több pénzre van szüksége. A bérlőkkel érintkező házkezelőségek, vállalták, hogy a benyújtott panaszokra 15 na­pon belül kivizsgálás után választ adnak- Ezt a tömeges panaszok és a rossz munkaszervezés miatt nem tel­jesítik. Még mindig előfordul, hogy nem elég udvariasak, türelmesek a bérlőkkel szemben. A házkezelősé- gek a társadalmi tulajdon védelme érdekében felkutatják a házaknál elfekvő anyagokat, A felkutatott fémhulladékért 48 ezer forintot kap­tunk a MÉH-től. Végül néhány szót a házfelügye­lők munkájáról. Fontos feladat a tisztaság rendszeres biztosítása, a házirend betartása. Ezen a téren kez­deti javulás van, bár még akad tennivaló. Legutóbbi intézkedéseink során két házfelügyelőt magatartá­suk miatt elmozdítottunk állásából. Sajnos, a bérlők részéről is vannak rossz példák. Csak egy kirívót a sok közül. Séra János Selyemréten lakó bérlő éjjel pofonvágta a házfel­ügyelő férjét. Lukács Sándort, mert kissé késve ment kaput nyitni, Az ilyen cselekedeteket nem lehet. elég­gé elítélni. A rend és a fegyelem megtartásán egyaránt kell őrködnie házfelügyelőnek és a lakóknak. összefoglalva; a MIK munkájá­ban — az eredmények ellenére — még nagyon sok javítani való akad. A hibák megszüntetéséhez kérjük bérlőink segítségét, és mi a magunk részéről azon leszünk, hogy pana­szaikat minél gyorsabban és sikere­sebben tudjuk elintézni. Vásárhelyi Imre, igazgató A 31. sz. Autóközlekedési Vállalat (TEFU) és a Miskolci BELSPED Vál­lalat nemrégen egyesült. A két válla­lat összevonását szükségessé tették a megnövekedett szállítási feladatok és nem utolsó sorban az a körül­mény, hogy ezáltal a lakosság szállí­tási igényeit és. az őszi megnöveke­dett csúcsforgalmat a leggazdaságo­sabban és olcsóbb fuvareszközökkel lehet megoldani. így lehetővé válik a fuvareszközök jobb kihasználása és tervszerűbb elosztása. Népgazda­sági szinten pedig lényeges önkölt­ségcsökkentést fog eredményezni. A kongresszusi munkaverseny so­rán az egyesített vállalat komoly feladatokat tűzött maga elé. A gép­kocsivezetők és hajtők között, vala­mint a megye területén levő szolgá­lati helyek között elsősorban az egyéni munkaverseny kiszélesítésére vettük az iránjd, A vállalat dolgozói nagy érdeklődéssel szemlélik a vál­lalat központjában közszemlére ki­tett 40 000 Ft értékű jutalomtárgya­kat', melyek a kongresszusi munka­verseny győztesei között kerül majd szétosztásra. A jutalomtárgyik kö­zött szerepel mosógép, rádió, kar­órák, értékes dísztárgyak stb. Az egyéni munkaversenyt állan­dóan értékeljük és táblázatosán. A dolgozók — miután látják, hogy a vezetőség komolyan foglalkozik a verseny értékelésével — igen lelkes hangulatban fogtak a munkához. Nagyon sok gépkocsivezető egyéni kimutatást vezet a teljesítményeiről és számon tartja, hogy helyesen ér- tékelik-e felajánlását, illetve a ver­senyben elért eredményeit. A gép­kocsivezetők elsősorban a gépjármű­vek jobb kihasználására, a baleset* mentes közlekedésre, a gépkocsik gondos ápolására és kezelésére és minél több súlymozgatásra tettek vállalásokat. A kongresszusi versenymozgalom­nak igen komoly eredményei van­nak. A II. negyedév folyamán a vál­lalat TEFU vonalon eredménytervét 157,6°/o-ra teljesítette, ami azt jelenti, hogy 1 626.000 Ft terven felüli nyere­séget ért el. A tervezettel szemben 36 ezer tormával több súly került el­szállításra. Az 1 km-re eső bevételt a vállalat 8 fillérrel növelte és ugyan­akkor pl, a motorolaj felhasználás­nál kilométerenként 3 fillér megtaka­rítást ért el. A jó munka eredménye megmutatkozik dolgozóink életszín­vonalának emelkedésében is, mely­nek mutatója, hogy az előző év ha­sonló időszakához viszonyítva ne­gyedéves szinten a gépkocsivezetők 365,— Ft-al többét kérettek, oz*n­kívül a vállalat fennállása óta egye­dülálló magas összegű prémiumok kerültek kifizetésre, összesen 80 000 Ft értékben. A II. félév eredményei alapján a vállalat rövidesen 40 gépkocsivezetőt tüntet ki kiváló dolgozó jelvénnnyel vagy oklevéllel és a velejáró egy, illetve két heti fizetéssel. A vállalat BELSPED részlege a II. negyedévben 38 000 Ft terven felüli nyereség elérését vállalta és ezt a vállalást 145 000 Ft-al túlteljesítette. A BELSPED szolgálati helyei kpzött a legutolsó értékelés alapján a sáros­pataki-, szikszói és az encsi szolgá­lati helyek részesültek jutalomban. Túlteljesítették az élüzem cím el­nyerésének feltételeit is. A gépkocsivezetők közül kitűnnek Takács I. János, Hunyadi János, Szigeti József és Pásztor Albert dol­gozók, a rakodómunkások közül Nyilasán József. Az őszi csúcsforgalom sikeres le­bonyolítása igen nagy feladatot és felelősséget hárít vállalatunk dolgo­zóira. Elsősorban megyénk területén a mezőgazdasági termények gyors el­szállítására és betakarítására gondo­lunk. Itt említjük meg, hogy a ki* váló terméseredmények hatására pél­dául 40%-kal több cukorrépát kefl begyűjteni, mint az elmúlt eszten­dőben. E megnövekedett szállítások le­bonyolítására minden reményünk megvan, mert a Közlekedés- és Pcxs-l taügyi Minisztérium gondoskodott arról, hogy a vállalat minél több új gépkocsit és szállítóeszközt kapjon. Dolgozóink nagy örömmel vették a hírt, hogy vállalatunk a Szovjet­uniótól kap kb. 60 db Zill. 4 tonnás gyártmányú tehergépkocsit. A gép­kocsik között lesz majd 2,5 tonnás Gaz gyártmányú tehergépkocsi is. A megnövekedett kocsipark jólképzett gépkocsivezetőket is igényel. Jelenleg problémája a vállalatnak, hogy nincs elegendő jelentkező gépkocsivezető, ak,ik ezt a pályát élethivatásul vá­lasztják. A balesetmente« közlekedés terén vállalatunk jó eredményeket ért el. A napokban ünnepélyes keretek kö­zött adták át vállalatunk dolgozóir- nak a Borsod megyei Rendőrfőkapi­tányság vándorzászlaját. Ezzel az eredménnyel vállalatunk egy éven belül már harmadízben tulajdonosa a kitüntető vándorzászlónak- P. J. ............. ..............................—" ■ - —— —1''»­Odaítélték as élüzem címeket a nehéziparban A Nehégipari Minisztérium kollé­gium* és a Bányaipari Dolgosok Szakszervezetének elnöksége az Or­szágos Bányamüszaki Főfelügyelő­séggel egyetértésben első félévi jó munkájuk alapján élüzemmel tűn­India a függetlenség napját ünnepli Új-Delhi (Reuter) India szombaton ünnepelte függet­lensége kivívásának 12. évfordulóját. Az Uj-Delhibon tartott ünnepi nagygyűlésen Nehru mondott beszé­det. Az indiai miniszterelnök sürget­72jP0*TVQi0Zfí Tfí 0 LMéjr» 60»4$ZArf MUVe^ßOL @ Küzdelme* évtizedek Mátrai Gyulát talán többen isme- rife Miskolcon régi nevén Túró Gyula. A nagyolvasztóban dol­gozik, lakatoscsoportvezető. Most nem munkahelyén kerestem -fel, hanem lakásán, — Hejőcsabán, a Szőlőhegyi úton. Egy egész estét töltöttem nála, túlzás nélkül mondhatom, feszült fi­gyelemmel hallgattam, ahogy termé­szetesen, de inkább szerényen elme­sélte életútját. Kevesen tudhatnak maguk mögött olyan küzdelmes, ne­héz, ugyanakkor szép évtizedeket, mint Mátrai Gyula. Az újságírónak itt nem sok dolga akadt, csupán ke­rek mondatokká fűzi a szavakat, de még arra sincs nagy szükség. Gyula bácsi, igaz, még csak 55 éves, de csak bácsinak szólítom, mérlegelő, értéke­lő gondossággal eleveníti fel élete leglényegesebb és legérdekesebb epi­zódjait. •— Az apám... Az 6 nevelésének köszönhetem, hogy már fiatal ko­romban — bár még csak ösztönösen —r vonzódtam a marxizmushoz, ö Kossuth-párti volt annakidején, el­lenzéki lapok jártak a családba. Né­pes családunk volt: tizenegyen test­vérek. Apánk a vasgyárban dolgo­zott, mint kovács. Ö beszélt nekünk először az orosz forradalomról. — Ennek köszönhető, hogy a Ta­nácsköztársaság idején, amikor a csehek megszállták Miskolcot, há­rom bátyám ment el vöröskatoná­nak. Én 15 éves voltam akkor... ti égis háromizben jelentkeztem, Vv7y segítek bátyáimnak. Azt mond­ták: még gyerek vagy, öcsém ... *=? Mályi és Nyék között állt a front. A mi házunk a hejócsabai ró­mai katolikus temető mellett ’volt, egy szalmás ház. A házunk mellett húzódott a cseh híradósok telefonve­zetéke. — Hernyózó ollóval elvág­tam a vezetéket. Régi szakszervezeti tagkönyveket mutat. 1921-ben lépett be az Élel­mezési Munkások Szakszervezetébe. Az István Malomban dolgozott, oda vették fel molnártanulónak, pedig vasas szeretett volna lenni. 1924-ben hat hétig sztrájkoltak a malomipari dolgozók. A külön segélyalapra adott koronák tanúsítják a szervezett mun­kások szolidaritását. A Tanácsköz­társaság bukása után a lehetőségeket kihasználva, a szociáldemokrata pártban működtek a kommunisták, ők szervezték meg a bebörtönzött elvtársak és családjaik megsegítését. — A gőzmalomban megismerked­tem például Papp Jánossal, aki az orosz vörös hadseregben volt politi­kai megbízott, Kopasz Ferenccel, a szovjet hadsereg egyik lovasegysé­gének volt a- parancsnoka és más idősebb elvtárssal, akik szíwel-lé- lekkel dolgoztak a munkásm.ozga- lomért. Nagyon, becsültem ezeket az elvtársakat, akik minden érdek nél­kül, önfeláldozóan tevékenykedtek. Akkoriban lépett be ifjúmunkás­ként a szociáldemokrata pártba. Ró­nai Sándor elvtárs őt bízta meg a gőzmalomban a Népszava és más mozgalmi kiadvány terjesztésével. Büszkén említi, hogy a gőzmalom­ban szervezett munkások dolgoztak, ott mindig szú* map volt május 1. és ünnep. — Alpár Mihály elvtárs szervezte itt akkor illegálisani a kommunista pártot (jelenleg a Központi Ellenőrző Bizottság munkatársa). Vele is kap­csolatba kerültem, ő a .,100*/9U című folyóirat terjesztésével bízott meg. Abban olvastam először a Szovjet­unióban folyó építkezésekről, ez ne­velt közvetett módon a lenini elmélet gyakorlati alkalmazására. Emlékszem például egy fényképre. Azt mutatta, hogy Kantonban hátrakötött kézzel hogyan végzik ki a kommunistákat az ellenforradalmárok. A fénykép a magyar elvtársak sorsát juttatta eszünkbe, ez fokozta körünkben a harci szellemet. — 1931-ben elfogták Alpár elvtár­sat több társával együtt. 6, vagy 7 évi börtönt kapott, már nem emlék­szem pontosan. Tartottam attól, hogy a csendőrök kiszedik" belőle> kikkel tartott kapcsolatot. Kínozták is, verték is, mégsem árult, el ben­nünket, Nem tudták megtörni. Na­gyon becsülöm ezért Alpár elvtársat. Még jobban megszerettem elvtársa­imat, még erősebben ragaszkodtam hozzájuk. 1930-ban leállt a malom. Három évig munka nélkül tengődött Mátrai Gyula. Sokat nélkülöztek. — A munkanélküliségről nem aka­rok beszélni. Lehangoló még az em­léke is. Akik benne voltak, tudják mi az. A mai fiataloknak szerencsé­jük van... De szerencse ez?.. Több, sokkal több. Hisz hányán és hányán haltak meg ezért. ■— 1936-ban bekerültem■ a gyárba. Mindén vágyam az volt, hogy laka­tos legyek. A bátyáim is vasmunká­sok voltak, én is az szerettem volna lenni. Ott a gyárban kapcsolatba kerültem magamhoz hasonlóan gon­dolkozó elvtársakkal: 1*Rácz Jánossal, Szántó Istvánnal, Bubroczki Ká­rollyal dolgoztunk együtt. Tovább folytattuk a sejtrendszer kiépítését. A háború alatt — akiknek rádiójuk volt'— hallgatták a Kossuth rádiót, és továbbadták a híreket. Ez erősí­tette. táplálta hitünket, bizalmunkat. Igyekeztünk minél- több munkatár­sunkat meggyőzni az igazságról. — Ahogy lehetett, próbáltunk se­gíteni a fasizmus által üldözött em­bereken, a faji üldözés áldozatain. A már említett Alpári Mihály elvlárs akkor már Pesten volt, de édesanyja itt élt Hejőcsabán, Kérte, hogy mentsünk meg valamit holmijából. Éjszaka mentünk a lakásukra, s amit könnyebben elhozhattunk, ru­hadarabokat, értékeket, áthoztuk mi- hozzánk. Ezzel is ki akartam fejezni hálámat. Hűségére gondoltam, hogy amikor életveszélyben volt, amikor kínozták, nem árult el bennünket a csendőröknek. — 1944 júliusában Tóth Béla elv­társ azzal a megbízatással érkezett hozzánk Pestről, hogy megszervezze a kommunisták, a németellenes ha­zafiak ellenállását. A Mókán Komité Mátrai elvtársat bízta meg azzal, hogy Hejőcsabán megszervezzed Mókán Komité fegy­veres csapatát. — Nagy körültekintéssel kellett szervezkednünk. Csege András az egész családjával mellénk állt. Fiai­val, Bélával, Gézával együtt belépett a fegyveresek közé. Szántó István és Rácz János is velünk tartott. Sike­rült szereznünk fegyvereket is. — Már a közelünkben volt a front. Két fiammal úgy határoztunk, hogy átmegyünk a szovjet egységekhez. A Népkert közelében jártunk, amikor egy gránát csapott közénk. Mind a két' fiam meghalt... — Szovjet katonákkal temettük el őket... Én megesküdtem a fiaim sírjánál, hogy egész életemben a kommunizmusért fogok harcolni. — Gimnazista volt mind a két fi­am. Az egyik, harmadikos, a másik elsős. —• A két fiú gimnáziumba járásá­nak külön története van. Érdemes meghallgatni. — Olvastam korábban Jaures elv­társ életrajzát, s abban különösen megragadta figyelmemet az a rész, hogy képzett katonák nélkül a forra­dalom nem győzhet. Égért Jaures elvtárs is belépett a francia hadse­regbe, hogy megszerezze a katonai ismereteket. Én azt szerettem volna, ha katonatiszt lesz valamelyik fiam... A szovjet hadsereg bevonulása után együtt dolgoztak a felszabadí­tókkal, s gondoskodtak a lakosság élelmezéséről. Mátrai elvtárs szer­vezte meg Hejőcsabán a kommunista pártot. ■— A gyárból gyakran mentünk ki a falvakba, ünnepeken, vasárnapo­kon szerveztük a pártot, agitáltunk. Négyszáz-ötszáz forinttal kevesebbet hoztam haza havonta, mint azok ® munkások, akik 'vasárnap is dolgoz­tak, akiknek dupla műszakot írtak. Bár hatan voltunk otthon, szüksé­günk volt a pénzre, nem bántam, örültem, hogy dolgozhattam a párt­ért. 1950-ben a Miskolci Vendéglátó- ipari Vállalat igazgatója lett. Igye­kezett becsülettel helytállni, ő úgy érzi, tőle telhetőén mindent elköve­tett. Szerinte vélt hibák miatt vál­tották le és zárták ki a pártból. Ez ellen 1956 májusában fellebbezett. Ha nem tör ki az ellenforradalom, már akkor sorra kerül rehabilitálása. Bár bántotta, — hogyne bántotta volna! —- ez az ügy, mégsem vonult sértődötten vissza, az ellenforrada­lom alatt, illetve azt követően bát­ran agitált a sztrájk ellen. — A kohó ellátása volt veszélyben< Ércet kellett kirakni. Ha a kohó le­áll, bizonytalan lesz a város víz-, gáz- és villanyellátása. November 5-én reggel mentem be a gyárba. Rudolf elvtárs, az üzemegység párt- titkára azzal fogadott, hogy nem tudja, mi lesz, az emberek haza­mentek. Kértem, a névsort és a la­káscímeket. Sorra meglátogattam őket. 37-en bejöttek. Az olvasztó to­vább dolgozhatott... Mátrai Gyula újra párttag, a gyár­ban kiváló munkájával segíti a párt politikájának megvalósulását. <5 így beszél erről: — Úgy tanultam, hogy mindent ffl pártért, de semmitsem az öncélúsé- górt!... Élete, munkássága bizonyít­ja, hogy ennek szellemében él.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents