Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-13 / 189. szám

z ESZAKMAGTAROR5ZÄQ üsiitöriok, 1959. augusztus 13. Vigyázat, tűzveszély! MELEGEN SÜT A NAP* kéK áz, ég, szellő sem rebben ,;; Valahol egyhangú, monoton zúgással dolgo­zik a cséplőgép; emitt egyre fogy a kévékbe kötött búza, az elevátor végén nőttön nő a saalma. A trak-, toros vizet tölt a hűtőtartályba, s hogy nehezebb búza következik, fo­kozza a gázradagot... Poros ingű, erős, izzadt férfiak zsákokat cipel­nek a kamrába: a háziasszony csir­két kopaszt a nyárikonyha előtt és a nagyobbik gyereket pálinkáért szalajtja el a boltba. A gazda,, a munkások is egyfor­mán örülnek a szép termésnek: ti-* zennyolc mázsát adott a búza, délre elvégzik a cséplést és áldomást isz­nak rá bőségesen. Ámde, mintha alacsonyabban szállna már a füst, a port visszave­ri, a cséplőgép körül forgatja a hir­telen támadt szél, s megdördül az ég is. — Szorítsátok, siessetek! -»- ki­áltja könyörögve a gazda —, még mielőtt a vihar ideérne..; Azonban a szél földig dönti már a fákat, orkánszerűen süvít keresz­tül a falun, megbontja a kazlakat, lekapja, s messzire sodorja a kéve­hányó legény villájáról a súlyos kévét. Az emberek megfeszített erővel dolgoznak, a traktoros a le­hető legnagyobbra fokozza a telje­sítményt, a nehéztestű cséplődob szinte remeg, szüntelenül nyeli a kévéket, okádja a szalmát, gyors egymás után telnek a zsákok, s a gazda már-már reménykedik, ami­kor a törekkaparó lány elkiáltja magát: — Tűz van!; Az emberek egyetlen pillanat alatt leugrálnak a kazlakról, eldob­ják a bekötetlen zsákot: szertefo­lyik az acélos búza; vödrökhöz kap­nak, szakadásig nyomják a készen­léti fecskendőt, de a szél táplálja a tüzet, már a frissen csépelt szalma­kazal oldalát nyaldossa. S;y A félrevert harang jajgatva sír, segítségért könyörög. A hatalmas szélorkánban gyermekek, asszo­nyok sikoltoznak, a férfiak, akik látják, hogy hiába küzdenek, ká­romkodnak kínjukban; a kazal lán­gokban áll, lehetetlen a megközelí­tése, már nem hogy oltani próbál­nák, de menekülni kell onnan! Rossz ezt leírni, de még végig­élni! Azt a rettenetes pusztulást, amely tönkre teheti, de legalább is egész életére nyomot hagy az em­berben. . * S&KRENCSÉRE, amit itt leírtunk — nem történt meg. Magunk talál­tuk ki, hogy egy pillanatra felvil­lantsuk a% olvasó előtt a képet, amelyet egy tűzvész okozhat, amelyre az összes évszakok közül most kell a legjobban vigyázni! Falvainkban, városaink külső utcá­in sok elcsépelt, vagy még kévében álló kazlat látunk, s bár a rendbe- tett szalmakazlak még hggyján • * kalászban lévő életet sok helyütt tűzveszélyes helyre rakták! Szeren­csére ezidáig komoly eset nem volt. De lehetett volna! S etekjntetben nem lehet megnyugodni abban, hogy „ha idáig nem volt, eaután sem lesa .. A napokban megkérdeztük Var­ga József tözoltóőrnagy elvtársai városi és járási tűzoltóparancsno­kot. hogy a fennálló rendelkezések értelmében a lakóházaktól, vagy gazdasági épületektől számítva, mi­lyen távolságra lehet behordani terményt? A rendelet így szól: Háromszáz kereszten alul bárki behordhat en­gedély nélkül, ha a saját és szom­szédja lakóházától számított 30 mé­teres távolságot be tudja tartani. Aki ezt nem teheti meg, engedélyt kell kérnie, amelyet a tanács az előzetes helyszíni vizsgálat után adhat ki és a legalább 8 méteres távolságot be tudják tartani.; s NOS, ITT VAN A BÖKKENŐ! Sokhelyütt nincs meg még ez a tá­volság sem. Bár az esetek többsé­gében szerencsésen elcsépelték a2 udvarra hordott terményt, veszély­telen helyre rakták a szalmát, szól­nunk kell erről a jelenségről, mert azokban a községekben, ahol veszé­lyes helyre hordott terményt lát­tunk, s megkérdeztük a gazdát, ho­gyan merte ezt megtenni, magabiz­tos nyugalommal mutatta fel a ta­nács engedélyét... A tanácsi en­gedély azonban még nem jelenti, hogy el van hárítva a tűzveszély! Legfeljebb a felelősség .; •. A megyében működő Tűzvédelmi Operatív Bizottság sok szabályta­lanságról rántja le a leplet, s a tűzrendészeti hatóság illetékes meg­Vasul» kápzőművészeti kiállítás Miskolcon Versenyben a gépállomások dolgozói A Gépállomások Megyei Igazgató­tógáról jelentik: A nyári nagy mező- gazdasági munkákban: az aratás­csépi és, tarlóhántásban sok kiemel­kedő munkateljesítményt értek el gépállomásaink dolgozói, akik vállal­ták, hogy a pártkongresszus tisztele­tére határidő előtt végzik el a szer­ződési kötelezettségben foglaltakat. Utóbb ismét értékelték a gépállo­mási dolgozók versenyét és eszerint az alsóvadászi gépállomás dolgozója, Papp József traktorvezető, Pozsa István, a mezőkövesdi gépállomás, Csusza István, a mezőkeresztesi gép­állomás, Kacsur János, a ricsei és Virágh László, a szerencsi gépállo­mások dolgozói haladnak az élen, akiknek napi cséplési teljesítménye átlagosan felül van a 200 mázsán. bftöUai te több ts^b«n pép«hfaá" gdl&awl bűntetté* « hányánkéi A napokban például átért kellett m forintos figyelmeztető büntetéssel sújtani a bőeri tanáeaetobköt, Q­Kiss Istvánt, aki különben igen eredményes munkát vége*, a falu* ban* köatteateletaek örvend a dob. gőzök előtt, mert bár nem engedte meg, hogy a tanácsháza tőszom­szédságában lakó gazda az udvarán csépeljen, megengedte vi§.gont, hogy a tanéQgháia udvarára Kérdj on be,,, Ez persse még nem lett volna baj, ha az új helyen betarthatták volna a törvényes előírást, azonban erre itt sem volt lehetőség! A szabályta­lanság tehát csak súlyosbítja a helyzetet, hiszen azt egy hivatalos sserv udvarán követték el! Sok esetben kell kiszabni figyel­meztető büntetést a térfigyelő szolgálat hanyag ellátása miatt is. Abodon például »aért büntették Stukán Józsefet, mert a toronyfi­gyelő szolgálaton nem jelent meg; ez idő alatt a határban villámcsa­pás következtében tűz keletkezett, a tűzoltóságot csak késve értesítették és jelentős kár keletkezett. Körülnéztünk Miskolc külterüle­tein is. Elmondhatjuk, hogy itt sincs minden rendben. A város határvo­nalán ugyan, ahol nagyobb udvara ral rendelkeznek a gazdálkodó em­berek, lehetőség nyílt a törvényes előírás betartására, de nem áll ez már a belső kerületekben levő ut­cák lakóira. A Vászonfehérítő ut­cán is megtörtént többek között* hogy több gazdálkodó engedély nélkül hordott be és bár az előírt távolság nincs meg, a tanács illeté­kes szervei utólag ennek ellenére kiadták részükre az engedélyt. Ter­mészetesen a helyszínre érkező el­lenőrző tűzrendészeti közegek már csak a kész tényt állapíthatták meg és így jobb megoldás híján arra hívták fel a szabálysértők figyel­mét, hogy legalább az előírtnál több, dupla mennyiségű vizet he­lyezzenek el óvintézkedésképpen a kazalnál;.-. A TŰZRENDÉSZEIT HATÓSÁG tehát határozott eréllyel lép fel a fegyelemsértőkkel szemben: a köz vagyonát, s ugyanakkor a bírságolt személy vagyonát is .védik ezzel. Nem „utaznak" senkire, mint ahogy azt a megbüntetettek gondolják, ha­nem többszöri intés után nymo­don is figyelmeztetik: vigyázzon, nagyon vigyázzon, nehogy övére és szomszédja házára rárepüljön a „vörös kakas”! Mert a tűz szorgal­mas segítőtársunk, amíg hatal­munkban tartjuk, de szinte fékez- hetetlen ellenség, ha kiszabadul ke­zünk közül! « ónod vári Miklós A mMolel valuta* kör tikmai a közelmúlt időkben jelentékeny #iko?t?cet ártek ál nem* csak saúfceb b pátriájuk tó», twnem a Budapesten és külföldön rendezett movmMm vasutas ké&mMwt» kiállításokon is. így a Vasutasok Smkizerwzetémk budapesti IX, Országos Képzőművészeti Kiállítá­sán, ahol a miskolciak közül Ficzere László, Nagy Lajos. Molnáráé Kris­tóf Ágnes, Gálik János, Simon Edit, ítowemkay Ilona és a szerencsi kér tagja, Kerényi István festményei, grafikái képviselik a megye mii* vésafeedd vasutas dőlpötóivak egyre fejlettebb szakmai tudását, műveszi telesét és képességeit, Művészetük színvonalát igazolják a kiállításon elnyert díjak, oklevelek és a? az el* ismerés, amellyel a központi zsűri* bizottság tagjai és más országon ne* vií mesterek a miskolciak egyiké* nek+másikámk munkáit méltatták. Ficzere László, aki már évek óta a hivatásos művészek igényével szere* pel kiállításainkon, ezúttal is —mint tavaly —* az első helyeket érdemelte ki. Két képével, Fűtqhizi szerelők <?. festményével és Felvonulók c. gra­fikai művével első díjat nyert. Moh nárné Kristóf Ágnes „Tokaji piac” és Nagy Lajos „Mólóépítők é, mű* vével oklevélben és pénzjutalomban részesült A müncheni nemzetközi vasutas kiállításon, tehát egy még szélesebbkor^ seregszemlén Nagy Lajos nyerte el a IV. díjat. A miskolci vasutasmap alkalmából az Erkel Ferenc kultúrotthonban rendezett kiállítás nem reprezentál* hatfa teljes értékűen a kör tagjai* nak művészi felkészültségét éppen azért% mert műveik legjava az or* szagos kiállításon szerepel, s ugyan* akkor sok munkájukat már be* küldték az Egrassy Klub által szép* temberben rendezendő „A magyar táj a festészetbert* c. Jkiállításra is, A 36 kiállított festmény és rajz még sem valami „műteremhulla* dék” jellegű anyagot képvisel, ha* nem jól válogatott kisebb méretű képek ezek, s kellemes ízelítőt ad* nak a kör tagjainak önmagukkal szemben támasztott fokozódó igé* nyeiről. Félév óta Nullá László fes- tőművész a kör vezetője, aki a köri tagok örömére — arra törekszik, hogy a festői érzék mellett fejlesz- sze rajztudásukat és anatómiai is­mereteiket. Elengedhetetlen feltétele ez az alakos rajzok, életképek, kom­pozíciók sikeresebb megoldásának. A köri tagok pedig égnek a vágytól, hogy még nagyobb művészi felada­tokkal is megbirkózhassanak, művé­szi mondanivalójukat a mai élet tá- gabb területeire is kiterjeszthessék. A kiállítók javarésze rajztudásban máris sokkal fejlet­tebb, mint az egy-két évvel ezelőtt látott kiállításokon tapasztaltuk — nem beszélve Ficzeréről, és a mű­vész-színvonalat elért néhány más régi tagról, akiknek ebbeli felké­ummt * twftiut meljf». dg a fámákat műmén érzékeltető mte>\ §\mmikkm te kidomtefá- 'm- ilyen például Wmn könnyedén megfestett ßkvareUkepe: a Pihenő férfi, Simon Edit §4§ve- rn a marén mkijarn LwMke esi és egy hamutartós, üveges csendélete, Nggy Lam kitűnő mp*. fáma- és színerzékről tanúskodó olaj csend­életei — kár, hogy egy kisebb igé­nyű akvareii tanulmányán kivitt nem láthatjuk alakos ábrázolásait, —* vagy Kerényi István Merengő e. ta­nulmány feje. Viszont a kifejezetten grafikai hajlamú Dmanke* Ilona vaimdwáwk fágyaiékmáú* ép­pen grafikai kempo^ícÁós kísérletei­nek egyes részletein érződik. Beszé­deden szép rajztanulmányok: Mál­námé Kristóf Ágnes Horgoló leánya és Kerényi Rágyújtása­Fiesere László Vasalónője preg­nánsan jelzi azt a nagy utat, ame­lyet Ficzere korábbi nehézkesebb és akadémikus jellegű festési módsze­rének felszámolása gta új, oldottabb formákkal operáló könnyed festői statusának, látásmódjának kialaku­lása közben megtett. A képek javarésze általában a színek kölcsönhatásának és a pers­pektivikus hatásoknak alapos tanul­mányozására, könnyed ecsetkezelésre vall. Nagy Lajos, Gálik és Simon Edit már említett képei, M. Kristóf Ágnes artisstikusan összehangzó színhatású Tokaji utcája e tekintet­ben a legjobb példák. De sikert Ígé­rő fejlődésről szól Domonkos Hona Miskolci utcája is. A kor tokaji nya­ralásán készült képekből csak íze­lítőt látunk itt, mert a legtöbb a pes­ti kiállításokra került. Vasutas ama­tőrök kiállításáról lévén szó, hiánya a tárlatnak, hogy Molmrné Mozdony érkezése c. festményén kívül más, a vasutasság életével szorosabban kap­csolódó témával nem találkozunk, de ahogy a pesti kiállítás katalógusából kitűnik., ott is aránylag kevés az ilyen tárgyú kép ahhoz képest, hogy a vasutassá# és a vasút szerepe tár­sadalmunkban mennyi hálás festő­témát kfpál. A kiállítók sorába tar­toznak még: Cs. Marcinka Margit, Dobó Sándor és Nagy József, akik egy-egy szerényebb nyomjelzővel ér­zékeltetik, meddig jutottak a mű­vészkedésben. A gátló körülmények *féf_ rejött miskolci tárlat szerény kere­tei ellenére is élő bizonyítéka annak a lankadatlan előretörésnek, lelkes­ségnek, amely a miskolci vasutas képzőművészeti kör tagjait szorgal­mas munkára serkenti és évről-évre előbbre lendíti. Elért eredményeik­ben, sikereikben, tehetségük kibon­takoztatásában szerepet játszott a szakszervezet hathatós támogatása, korábbi és jelenlegi vezetőjük, —* Csabai Kálmán, illetve Kalló László — s általában azok a hivatásos mű­vészek, akik a kör tagjainak fej­lődését önzetlenül segítették elő. Hajdú Bélés PINTÉR - SZfíBÓ: XI. J?i is jelölték a küldöttséget, Gyulai Lajos lett a vezetője. Csak november 10-én indulhattak el Nyugat felé, mert Budapesten még harcok voltak. Gyulai huszonkét embert vitt magával és sikerrel át is szöktek. Az volt a feladata, hogy kapcso­latot keressen Kéthly Annával. De hiába, nem tudott vele Összejönni. Kéthly azokban a napokban össze­vissza utazott a nagyvilágban: szó­nokolt, érvelt, verekedett, harcolt a nyugati beavatkozáséh. Gyulaiéknak ezt nem is kellett kérniük tőle ... Ez a handa-banda annyira igénybe vette Kéthly Anna idejét, hogy nem ért rá Gyulait, meg a hozzá hasonló ifjoncokat fogadni. Tflit volt mit ten­ni? Gyulai november 27-én illegáli­san visszatért Magyarországra. Meg­kereste Steineréket. Megható volt a viszontlátás, melyen jelen voltak Stei­ner Lajos, Steiner János és Kovács László, a Steiner-csoport egykori „rettenthetetlen” tagjai. Miután át­estek a viszontlátás örömein, s köl­csönösen kifejezték afeletti örömü­ket, hogy még szabadlábon vannak, Gyulai megtartotta rövid beszámoló­ját. Elmondta, hogy amikor megbízás alapján kapcsolatot keresett Kéthly Annával, és ez nem sikerült neki, akkor sem esett kétségbe, Kéthly he­lyett kihez máshoz fordulhatott vol­na, mint az amerikaiakhoz? Ezért Nűrnbergben felkereste a zündorfi láger parancsnokát, egy Lang nevű férfit. Megkérte, hogy hivatalos he­lyen teremtsen számára kapcsolatot, mert a magyar kérdésben tárgyalni szeretne. Lang nem is tagadta meg a segítséget, ő is a „szent magyar forradalom” füzében égett. összehozta hát Gyulait Mr„ Schlatt- al a CIC nürnbergi központjának vezetőjével. Gyulai segítséget kért Mr. Schlatt-tól a magyar „forradal­márok” számára. A CIC-főnök kö­zölte vele, hogy az amerikaiak már foglalkoztak a beavatkozás kérdésé­vel, és csak arra várnak, hogy az ENSZ megfelelő határozatot hozzon. Megnyugtatta Gyulait, hogy tárgya­lásukról értesíti az amerikai kor­mányt, illetve a megfelelő hivatalos szerveket. A végén megállapodtak abban, hogy Gyulai visszamegy Ma­gyarországra, itt megteszi azt, amit még lehet és azután néhány meg­bízható barátjával visszatér Nyugat­ra ... A találkozó után Steinerék elha­tározták, hogy később ismét össze­jönnek, s megbeszélik désszidó.lásuk részleteit. Elváltak. Gyulai rögtön aktivizálódott. Kiment az utcára, vett egy csomó Népszabadságot s azt meggyújtotta. Azután tovább­ment, s á város más pontján égette a párt lapját... Este egyik barátjának a lakásán hallgatta a Szabad Európa Rádiót. A bemondó hangja tisztán hallat­szott: *— „Mint Budapestről jelentik, Bu­dapest lakossága tömegesen égeti a Népszabadságot, a Kádár-kormány lapját. Ebből is látható, hogy ma­gyar testvéreink hűek maradtak a szent forradalom ügyéhez!” Gyulai „hű” maradt és november 30-án visszaindult Nyugatra. Ma­gával vitte Steiner Lajost és Jánost, valamint Kovács Lászlót. Akkor már tízezrével áramlottak a megtévesz­tett emberek Nyugat felé. Keserű csalódásban volt részük, mert a várt fogadtatás elmaradt. De nem így Steinerék esetében. Igaz, őket nem ünnepi beszédeket szajkóié jótékony úriasszonyok vár­ták, hanem a CIC emberei. Ezek se­gítették át a kis csoportot az oszt­rák-nyugatnémet határon és a nyu­gatnémet rendőrség segített nekik abban, hogy eljussanak Berchtes- gadenba. A tapasztalt Gyulai a vonaton ma­gyarázta társainak: — Nagyon becsülnek bennünket! Egyenesen a CIC nyugat-németorszá­gi központjába visznek. Karriert csi­nálunk! Nos, Berchtesgadenben, a CIC köz­pontjában valóban boldog-boldogta­lan összecsődült a hírneves Steine­rék érkezésének hírére. Hát még mekkorára nőtt az örömük, amikor Steiner Lajos egy gyűrött újságot húzott elő a zsebéből és megmutat­ta. A Népszabadságnak az a száma volt, amely beszámolt a Steiner-cso­port ellenforradalmi tevékenységé­ről, és beszámolt arról, hogy kik garázdálkodtak a VII. kerületben. A tolmács fordította a cikkeket azok számára, akik nem tudtak ma­gyarul. S közben felkiáltások hang­zottak el: — Oké! Very good! Beautiful! Steiner Lajos és Gyulai három na­pig mást sem csinált, mint szorgal­masan felelgetett a CIC embereinek kérdéseire. De milyen más volt ez a kérdezősködé8, istenem, milyen más, mint annakidején, amikor Gyulait ugyanitt először hallgatták ki. Ak­kor a kihallgatók tele voltak gya­nakvással, most viszont úgy tárgyal­tak velük, mint két hőssel, akik mindent megtettek, amit csak a CIC várhatott tőlük. Különösen jól érette magát Berch­tesgadenben Gyulai. Otthonosan mozgott a CIC központjában, s ren­geteg ismerőssel találkozott. Min­denkivel váltott néhány szót, s min­denki gratulált neki „hősiességéhez”. Meg is nőtt a mellénye, de mennyi­re. Kezdett félvállról beszélni Stei­ner Lajossal, egykori parancsnoká­val, de nem sokáig tehette. Egy-két nap múlva Gyulai háttérbe szorult Steinerrel szemben. Hiszen Gyulai­nak csak a CIC központjában volt jó híre, ezzel szemben Steiner Lajosnak sajtója volt. A nyugatnémet lapok egyre-másra öles cikkekben méltatták érdemeit. „Budapest hősé”-nek titulálták, Ma­iéter utódaként emlegették és arc­képét is közölték. Nem mutatott olyan jól, mint Clark Gable, viszont mint a képaláírásokon írták a nyu­gatnémet újságok, csak úgy sugárzik a becsületesség és a hazaszeretet az arcáról. Steiner Lajos önkéntelenül is Összehasonlította ezeket a fényké­peket azokkal, amelyeket annakide­jén a rendőrségen a bűnügyi nyil­vántartó számára készítettek róla. Hát igen, nem vitás, ezek a fotóri­porterek sokkal előnyösebb képeket tudnak csinálni. Kellemesebb, ha az ember arcképe a nyugati lapok ha­sábjain szerepel, mint a budapesti bűnügyi nyilvántartóban. Király Béla, aki ekkor már New Yorkban volt, s éppen azzal foglal­kozott, hogy segítsen az ENSZ ötös- bizottsága jelentése készítőinek, pi- ros-fehér-zölddel díszített, előkelő levélpapíron levelet írt Steiner La­josnak, s abban néhány udvarias és elismerő mondat után felkérte Stei­ner Lajost, hogy kapcsolódjék be a „Magyar Szabadságharcos (Nemzet­őr) Szövetség” munkájába, mint a szövetség nyugat-németországi szer­vezetének egyik vezetője, és mind­járt munkát is adott neki. Megbízta Steinert, hogy kutasson fel Nyugat- Európában olyan „megbízható” em­bereket, akik az ellenforradalom ide­jén vezetők voltak. Ezek nevét és ct­mét juttassa él neki, az illetők nem fognak ráfizetni a boltra. Ha az ENSZ ötösbizottsága előtt a magyar* országi „terrorcselekményekrőlada­tokat szolgáltatnak, Király nem lesz hálátlan. Steiner Lajos — aki „nagy ember” lett — egy percig sem gondolkozott azon, hogy eleget tegyen-e Király Béla kérésének vagy sem. Felvette a kapcsolatot Rédelyvel és Osváttí Györggyel, a „Magyar Szabadság- harcos Szövetség” másik két vezető­jével. Steiner Lajos vállalta, hogy a szövetség részeire szervezőmunkát végez, s tagja lett annak a bizott­ságnak is, amelyet azért hoztak lét­re, hogy a „Magyarországi Szabad­ságharcos (Nemzetőr) Szövetséget** Nyugat-Németországban hivatalosan elismertessék és bejegyeztessék. Közben, míg Steiner Nyugat-Né­metországban tevékenykedett, to­vábbra is azon törte a fejét, hogy miképpen lehetne visszajönni Ma­gyarországra — „győztesen”. Persze ezek csak álmok voltak. Túlságosan veszélyesnek tartotta ezt. Inkább Gyulait, az öccsét, Steiner Jánost biztatta: menjenek haza, „otthon még nincs elveszve minden”. Gyulai és Steiner útnak is indult. Indulásuk előtt töviről hegyire min­dent megbeszéltek a CIC nyugat- németországi embereivel. Jócskán kaptak feladatokat, ellátták őket megbízásokkal. A „finomabb mun­kát” Gyulaira bízták — hiszen őt már régebben ismerték — és Steiner János különben is túl „darabos” volt nekik. Az utóbbit inkább terrorakciókra biztatták, Gyulait szervezéssel, hír­szerzéssel bízták meg. Sem Gyulai, sem Steiner János nem tudta végrehajtani feladatát. Amikor 1956 decemberében illegáli­san átszöktek a határon, a magyar hatóságok leleplezték és letartóztat­ták őket, (Folytatjuk^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents