Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-12 / 188. szám
2 eszakmagyarorszag Szerda, 1959 augusztus 12. Jól dolgozik Taktabáj népfront-bizottsága TAKTABÁJ a szerencsi járás teljesen mezőgazdasági jellegű települése. Alig több, mint ezer fős lakossága 2 894 kát. holdon gazdálkodik. Parasztságát a felszabadulás utáni földreform tette az egykori nagybirtok gazdájává, 240 család kapott földet. A szövetkezeti mozgalom megindulásával itt is alakult termelőszövetkezet, melynek 1952-ben már a falu 90 százaléka tagja volt. Munkaegységük mindig 60 forint felett járt. A felszabadulási versenyben — a tanácsházán ma is meglévő oklevél szerint — országosan második helyet ért el, de az 1956-os ellenforradalom mégis szétzilálta. A jelenlegi termelőszövetkezet tavaly alakult 35 családdal. Ez év tavaszán azután a falu lakosságának többsége ismét a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, amiben nem kis része volt a helyi népfront-bizottságnak. Az 1958. elején újjászervezett bizottság élére Kiss Sándor nyugalmazott erdészt választotta a kis falu lakossága. A bizottság titkára Kovács Mihály pedagógus lett s kettőjük mellett még 40 tag tevékenykedik — a tanács vezetőkön, tanácstagságon kívül — a közügyek intézésében. Sok közülük párttag és tanácstag is. így jó a kapcsolatuk mind a párttál, mind. a tanáccsal. Mindent közösen intéznek. A társadalmi vezetés itt valóban érvényesül. Ez meglátszik a falun is. Ebben az évben a községfejlesztés során három utat építettek. Az egyik 537, a másik 264, a harmadik 254 méter, mind makadámút. De kiástak 1 400 fm vízlevezető árkot is. A kultúrház udvarát parkosították. Kerítést készítettek és 114 négyzetméter terület le- betonozását vállalták, hogy a fiatalok tudjanak hol táncolni. Elkészült nyolc vízáteresz, melyek közül a legnehezebb megépítését példamutatóan a párttagság vállalta. Volt olyan nap, hogy 30—40 ember dolgozott társadalmi munkán, 3 000 szekér földet hordtak el. Nem egyszer 60— 70 szekér állt fuvarba. A homokot is saját maguk termelték ki, fuvarozták a követ a vasútállomásról. Csak azért adtak ’ki pénz a községfejlesztési alapból, amit saját erejükből nem tudtak előteremteni, amijük nem volt a megvalósítandó munkákhoz. Sajtófogadás a román nagykövetségen Románia közelgő nemzeti ünnepe, a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából Vasile Pogaceanu, a Román Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kedden sajtófogadást rendezett. A nagykövet tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit a román népnek a felszabadulás óta elért eredményeiről. A nagykövet hangoztatta, hogy az elért nagyszerű eredményeket a Szovjetunió testvéri, sokoldalú segítsége tette lehetővé. A gyárak és üzemek egész sorát építették fel szovjet felszereléssel, vagy szovjet dokumentáció alapján. Jelentős szerepe volt a sikerekben a szocialista országokkal való testvéri együttműködésnek. A nagykövet ezután arról szólt, hogyan oldották meg marxista—leninista szellemben a nemzetiségi kérdést. A magyar autonom tartományban a tanácstagok 80 százaléka, az áll^iigazgatási dolgozók 78 százaléka a nemzeti kisebbséghez' tartozik. Sokmillió példányban bocsátanak ki a kisebbségek nyelvén könyveket, sajtótermékeket. A lenini nemzetiségi politika alapján működik a marosvásárhelyi magyar tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti főiskola, a színművészeti főiskola. Kolozsvárott a képzőművészeti főiskolán és a zenekonzervatóriumban magyar tannyelvű osztályokat szerveztek; A város Babes-Bolyai egyetemén több mint 4200 román és magyar fiatal tanul. A tárgyak egyrészét románul, másrészét magyarul, jelentős részét pedig magyar és román nyelven adják elő. Kolozsvárott egyébként magyarnyelvű színház és operaház működik. Hasonlóan van magyar színház Marosvásárhelyen, Sepsiszent- györgyön, Szatmáron, Temesvárott, Nagyváradon. Vasile Pogaceanu befejezőben a Román Népköztársaság nemzeti érdekei megvédéséért, a népek közötti béke fenntartásáért folytatott külpolitikájáról szólt. (MTI) Budapestre érkezeit a Szovjet Tudományos Egyesületek Szövetségének küldöttsége A Szovjet összszövetségi Tudományos Egyesületek Szövetsége küldöttsége a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének meghívására Budapestre érkezett. A küldöttség az MTESZ munkáját tanulmányozza. (MTI) MINDEZT ÜGY TUDTÁK ELÉRNI, hogy szervezeti életük jó. Rendszeresen megtartják az elnökségi és bizottsági' üléseket és állandóan tevékenykedve, jó kapcsolatot tartanak fenn a lakossággal. így szervezték és erősítették meg a szövetkezetét is ez év tavaszán, elbeszélgetve a falu parasztságával. Nem idézték be senkit a tanácsházára, nem erőszakolták rá senkire a belépési nyilatkozatot, mégis alig 50 család és 600 hold kivételével már ősztől kezdve a közös gazdálkodás utjáil járnak. Törődnek egymással, a maguk és a falu jövőjével. Ezt tükrözi vissza mai életük s az, hogy egy ilyen kis faluban a 300 ülőhelyes művelődési otthon megtelik nemcsak a filmvetítések alkalmával, hanem más rendezvényeken is, mert tartanak itt kül- és belpolitikai tájékoztatókat, békegyűléseket, tudományos és ismeretterjesztő előadásokat. De több szakkör is működik. Mindez csábítja a lakosságot. Tudnak szórakozni is, ilyen összejöveteleket is szervez a népfront-bizottság, tánc- mulatsággal s egyébbel összekötve. Erre alkalmas a művelődési otthon és az általános iskola parkja, ahol a községnek rendkívül kedves szórakozóhelye, kultúrparkja alakul ki az elkövetkezendő években. Működik a nőtanács- is, de különösen a KISZ-szervezet munkája jó, és bár önállóak,- nem tartoznak a népfronthoz, a népfront-elnök velük is törődik. Kiss- bácsi eljár a KlSZ-gyűlé- sekre és igyekszik helyes magatartásra nevelni a falu fiatalságát. Törődik azzal is, hogyan táncolnak, viselkednek, milyen a ruházkodásuk? Ne szaporodjanak el a jampi ruhadarabok és ne burjánozzon a gaz a jampec szokásokon keresztül a falu fiatalságánál. Akadt olyan fiatal, akit nevelőintézetek sem tudtak meg- rendszabályozni, Kiss bácsinak ezt a fiút is sikerült a helyes útra terelnie. Igaz, úgy bánik velük, mint a saját unokájával! Azt mondják a falusiak, hogy reggelenként az elsőkkel kél fel és már korán rója a falu utcáit. Állandóan tevékenykedik, intézkedik, nem magáért, há- nem a faluért, a közösségért! A hosszú munkásélet után nyugodtab- ban is élvezhetné, a nyugdíjas élet kényelmét, de aki egész életében odaadóan és becsületesen dolgozott, az öreg korára sem tud másként élni. Nevét, hírét és a népfront-bizottság jó. munkáját ismerik járás- $zerte. E néh^py porion „keresztüli: ig-v merje meg a megye többi községe, riépítónt-bizottságá is. * f TAKTABÁJ ES KISS BÁCSI — mert ilyen családias névvel illeti a falu a népfront-bizottság elnökét — példája mutatja, hogy még idős, nyugdíjas emberek is milyen eredményes és jó munkát tudnak végezni, ha önzetlenül tevékenykednek és meglátják feladataikat, tennivalóikat Mert ez van bőven! H. Szabó Béla Bródy Sándor: A rendortisztviselő úr gyomlál (Ma 35 éve, 1924 augusztus 12-én halt meg Bródy Sándor, a századforduló és a századeleje haladó magyar irodalmának egyik legkiválóbb képviselője. Halálának évfordulója alkalmából közöljük ,,A rendőrtisztviselő úr gyomlál” című, 1903-ból származó politikai cikkét.) A NAGY MÜZEUMBÓL, melyben az élet a maga ötletességével beállította a jól kiválogatott tipusait, kiemeljük a ritka példányt, a szilágy- somlyói rendőrkapitányt. Ez az úr, akit az erdélyi hegyek elég óvatosan elzártak előlünk, már napok óta foglalkoztatja a szocialista sajtót egy elkeseredetten bátor, sőt vakmerő cselekedete miatt. A szilágysomlyói rend első őre húsz munkást, mert azok szocialista iratokat terjesztettek, mindörökre kitiltott a város területéről. és nyomban előállíttatta a tágas tolonckocsit, melyben az ösz- szefogdosott forradalmárokat elszállíttatta a vasúthoz, jegyet váltott nekik, és felültette valamennyit a vasparipára, mely imigyen elvitte magával — a szocializmust is. Mert a rendőrkapitány a húsz kitiltottál bizonyára egyszer és mindenkorra’ kiirtani akarta Szilágysomlyóról a szocializmust. Ez az elszánt elhatározás az, ami érdekessé teszi előttünk a szilágysomlyói rendőrbasa alakját, és érdekesebb a karaktere már azért is. mert benne megismerhetjük a többi, vidéki rendőrkapitányok természetrajzát is. Már évek óta így megy ez, szapora időközökben, hogy a vidéki városokból egymás után utasítják ki azokat a munkásokat, akik a gyomruk parancsára egyszer-egyszer a sarkukra álltak; kenyeret kérünk! és ily— képpen rájuk húzhatták a vérvörös takarót, hogy szocialisták — pusz- tulniok kell. Ezek a rendőrkapitányok egyébként hazafiak, és ha elméletről van szó, csak úgy bugyog belőlük a frázis, a mindenféle szabadságokról, a gondolat-, a sajtó-, a gyülekezési szabadságról, de mind e szép dolgokon sarkantyús csizmáikkal keresztülgázolnak, ha ilyenekből a szocialisták kivenni akarják a részüket. Ez a fajzat nem tetszik nekik, nagyon is akarják a szabadságot és egyebet se tesznek, mint szá- jaskodnak az emberi egyenlőségről, az emberi igazságról. A szilágysomlyói. rendőrkapitány jól megfizetett nyugalmát mindeddig nem zavarták ezek a háborgó emberek. Most aztán váratlanul a szocializmus forró szellője elszámyalt Szilágysomlyóra is. és a rendőrikapitány úrnak nagyon melege lett tőle. Befűtött az agyvélejének, és felburjánzott benne a vágy, a gőg, a pöffeszkedő gondolat: elejét veszi a bajnak, össze- fogdossa az apostolokat, és velük a határon túl kiszállítja a veszedelmet is. íme, így cselekszik egy rendőrkapitány, aki őr a talpán és előrelátó. Bizonyos dolog, hogy Szilágysom- lyón ki van irtva a szocializmus. 1 ejpaviIon az ózdi piacon ,Mindent egy helyen“ — ruházati bolt a vidékieknek Két új és hasznos dologgal lepte meg az Ózdi Kiskereskedelmi Vállalat a lakosságot. A mai napon megnyitotta a Piactéren épített tej pavilont és a „Mindent egy helyen” ruházati boltot. Megkértük a Kisker, vezetőjét, mondja el, mi késztette a vállalatot e létesítmény megvalósítására. — Nekünk, kereskedelmi dolgozóknak az a legfontosabb feladatunk, hogy a rendelkezésünkre bocsátott közszükségleti cikkeket kultúráltan és a legrövidebb úton bocsássuk a lakosság rendelkezésére. Ez vezetett ^rra, hogy itt* a Piactéren, amely városunk egyik legforgalmasabb pontja, tejpavilont létesítsünk. Régóta tapasztaltuk, hogy ezen a forgalmas helyen sokszor szeszesitalt kénytelenek fogyasztani az emberek, hogy szomjúságukat oltsák. Aztán igen sok az olyan utas is, akinek nincs ideje vendéglőbe menni, hogy hosszabb utazás után ételt fogyasz- szon. Gondoltuk, könnyítünk a helyzetükön. Pavilonunkban mindenféle tejtermék és tejtermékekből készült étel kapható reggeltől késő estig. Lehet itt fogyasztani és vásárolni cukrászsüteményt, cukorkát és még presszókávét is. Azt is megfigyeltük, hogy városunkban igen sok vidéki vásárol. Ezek a vásárlók nagyobbrészt autóbuszon érkeznek Ózdra és sok idejük elvesz, amíg a végállomástól távol lévő áruházakat sorra járják, bevásárolnak. Ezért úgy határoztunk, hogy a végállomás közelében létesítünk egy olyan ruházati boltot, amelyben mindent meg lehet vásárolni. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a vidékiek idejüket jobban kihasználva, gyorsan bevásárolhassanak és a legközelebbi járattal utazhassanak is vissza. Másrészt tehermentesítjük áruházainkat, elkerüljük a tolongást, meggyorsul a kiszolgálás. Egyébként a piactéri ruházati boltunkat a nagyáruház látja ed árukkal. Tehát ami a nagyáruházban van, az a piactéri ruházati boltunkban is kapható. PINTER — SZfíBO: X. ITgyikülc a vitrint kutatta át. ^ Durva mozdulatokkal rámolták ki az asztalra azolcat az apró csecsebecséket, amelyeket a néni egy életen át gyűjtögetett, hogy kedvesebbé, barátságosabbá tegye otthonát. Az öregasszony nem tudta, hogy mi kivetnivalót találnak ezek a talányosok az ő viselkedésében. Enni adott három fiatal gyereknek, akik riadtan menekültek, mert kék parolijuk volt és halálra keresték őket. Nem látta ő ezeket a gyerelceket se előtte, se utána soha. De hogyne adott volna nekik egy tányér levest, amikor üldözték őket, amikor mái két napja nem ettek? A „nemzetőrök” nem találtak semmit, s így Gyulai, a parancsnok bejelentette a házkutatás végét. — Szerencséje van, öreganyám, ez egyszer megúszta még ennyivel. De ha még egyszer panaszt hallunk magára, csúnyább vége lesz az egésznek! Amikor elmentek, a néni akkor vette észre, hogy a szekrényből hiányzik kis megtakarított pénze és néhány ruhadarab. Gyulaiék pedig menet közben osztozkodtak. Gyulai volt a parancsnok,' ő osztott „igazsá- . got”. — A szekrényben találtam ezerötszáz forintot! Én vagyok a parancsnok, enyém hétszáz, a tiétek pedig négy-négy darab százas! Rendben van? ■ A két suhanc nem nagy lelkesedéssel hümmögött igent. De nem mertek tiltakozni, mert féltek, hogy Gyulai egyszerűen rájuk süti, hogy „hazaárulók”, s akkor könnyen golyó lehet a sorsuk, ök tudták legjobban, hogy mennyire nem kellett „elszámolniok” a „nemzetőröknek” az emberélettel.. Gyulai éreztte, hogy két társa mérges rá, de nem sokat törődött velük. A fontos, hogy az övé a hét darab százas. Meg az az öt is, amiről nem tud a másik kettő. Mert a szekrényben nem ezerötszáz, hanem kétezer forintot talált. De csak ezerötszázat mondott: elvégre ő találta meg a pénzt, a többiek örüljenek, ha négynégyszáz forintot juttat nekik. Gyulainak nagyon tetszett ez a mozgalmas szerepkör, de rövidesen más beosztást kapott. Őt bízták meg, hogy összekötő legyen a hírneves Steiner-csoport és a VII. kerületi „nemzetőrség” között. Gyulai sohasem fogja elfelejteni az első találkozást, a megismerkedést a Steiner-csoport parancsnokával, Steiner Lajossal. Amikor a VII. kerületi tanács Csengery utcai épületében, a Steiner-csoport főhadiszállásán, a kapuban álló két őrrel közölte, hogy ő a VJl. kerületi „nemzetőrség” küldötte, s a parancsnokkal akar beszélni, azonnal géppisztolyt fogtak rá. Két géppisztolyos kísérte fel a parancsnok szobájába. Mellette álltak egészen addig, amíg Steiner Lajos egy parancsoló kézmozdulattal nem intett, hogy elmehetnek. És Gyulai megbízólevelének átböngészésével meggyőződött róla, aki előtte áll, az valóban a VII. kerületi „nemzetőrök” összekötője. Kezet nyújtott Gyulainak: — Látom, rendes fickó vagy! Tudod, vigyázni kell, nehogy valamelyik ürge átverjen bennünket, azért hoztak fel a géppisztolyosok. De hát biztos nem húzod fel ezért az orrodat. Kasa srác vagy, megérted a dolgot. Egyébként én vagyok az a híres Steiner, a forradalom hőse! En vagyok a VII. kerület parancsnoka ... Gyulai nyelt egyet, nem mert vitatkozni Steinerrel, pedig meg volt győződve róla, hogy ők, a „nemzetőrök” a „górék” a VII. kerületben. De hallgatott, mert ő is tudta, hogy Steiner Lajos már október 23-án megkezdte a fegyveres harcot, részt vett a Rádió ' ostromában, október 28-án már harminc főnyi felkelőből álló csoportja volt. Mikor elfoglalták a VII. kerületi tanács épületét, egymásután jelentkeztek nála a Klauzál téri srácok. Miután a Markó utcából kiszabadultak a rabok, különösen megerősödött a csoport, mert vagy százhuszan csatlakoztak hozzájuk. Steiner sokat ismert közülük, hiszen ő is többször megjárta már a Markót, sőt más börtönöket is. Bíróság előtt állt már lopásért, sikkasztásért és más hasonló bűncselekményekért. Egyszóval: elvégezte a „Markó-egy etemet”, s nem egykönnyen riadt vissza holmi kis csetepatéktól. Steiner tehát a VII., kerület parancsnoka címét követelte magának, mert talán ő vett részt legrégebben a harcokban, s mert nagyon erős csoportja volt, de azért is, mert ők jártak élen az „áró” felszámolásában. Egymás után tartóztatták le az államvédelmistákat, s hallatlan „szigort” tanúsítottak. Még arra is volt gondjuk, hogy olyanokat tartóztassanak le, akik „engedély nélkül” költöztek be az államvédelmi tisztek lakásába, ők akartak oda költözni. A lakásokból elvitték az értékeket, s aztán a lakást „kiutalták” a csoport valamelyik tagjának. Nagy szükségük volt lakásokra, hiszen sokan voltak közülük anélkül. Utoljára a Markó utcai börtön celláiban laktak, s az mégsem megfelelő szállás egy „hős forradalmár” számára. Később Steinerék kinőtték a tanács épületét is. Gyulai ekkorra már végképp csatlakozott a Steiner- csoporthoz, s már ő is azt vallotta, hogy Steiner Lajos a kerület parancsnoka. ő adta azt az ötletet, hogy költözzenek át a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szemben levő épületébe. Steiner megfogadta tanácsát, hiszen nagy becsben tartotta, s helyettesének, „operatív csoportja” ■ vezetőjének is megtette. Gyulai egyszer eldicsekedett neki. hogy a CIC ügynöke. Amikor ezt elmondta Steinemek, a parancsnoktestvér azonnal pálinkát hozatott. Egymás után hajtották fel a poharakat, s annyira berúgtak, hogy Gyulainak a mellékhelyiségben kellett könnyíteni magán. A parancsnok-testvér még ahhoz sem vett fáradságot, hogy félrevonuljon: perzsaszőnyeggel borított saját parancsnoki szobáját okádta össze, a „tiszta forradalom” nagyobb dicsőségére .. A nagy parancsnoknak másnap reggel is kábult volt a feje. Akkor adott parancsot egyik vazallusának. Hoffmann Lászlónak, ruhaszerzésre. Hoffmann egyébként korábban szintén megismerkedett a börtönnel: társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt állt bíróság előtt. Érthető örömmel fogadta Steiner Lajosnak ezt a parancsát. — Értettem! — vágta össze katonásan a bokáját. A katonás összhatást csak az zavarta, hogy tenyérnyi lyuk tátongott a zokniján. De nem sokáig, mert Hoffmann a Steiner- csoport tagjaival együtt hamarosan elindult a Divatcsarnokba. Került ott zokni Hoffmannak, s még sok minden más. Autószámra hordták a ruhákat. s más árucikket. Jutott ebből a csoport minden tagjának: természetesen a legtöbb a ve* zetőnek, Steiner Lajosnak, Gyulainak, meg Steiner Lajos kissé gyengeelméjű öccsének, Steiner Jánosnak. Ám hiába öltöztek át, hiába voltak külsőleg elegánsak, egyre inkább „lerongyolódták”. A forradalmi munkás-paraszt kormány segítségére siető szovjet csapatok a Steiner-cso- portot is szorongatták. Mit tegyenek? Steiner Lajos és Gyulai töprengve üldögélt a parancsnoki szobában, amelynek padlóját most már nem fedte szőnyeg. Steiner tenyerébe hajtotta az arcát: — Nagy bajban vagyunk, legjobb lenne, ha feladnánk az ellenállást Gyulai tiltakozott: — Szó sem lehet róla! Hallgattam a Szabad Európát. Azok a nyugati segítségről beszélnek. Ha most megadjuk magunkat, még mielőtt megérkezne a segítség, gyáváknak tartanak majd bennünket. Hiszen a segítséggel biztos a miénk lesz a végső győzelem... Steiner felállt és legyintett: — Marhaság! Klauzál téri srác vagyok! Mi csak akkor verekszünk, ha mi vagyunk az erősebbek. Ki az a barom, aki megvereti magát? Gyulai tiltakozott: — Mondtam már, hogy jön a segítség. Kapunk egy-két pofont, de a végén mégis mi leszünk felüll Steinerben több volt a realitás: — Nem jönnek ezek. Akkor látom a nyugati csapatokat, amikor a hátam közepét. Vagy csak akkor jönnek majd, amikor nekünk már minden mindegy. Jó hecc.., Gyulai ajánlattal hozakodott elő: — Tudod mit? Utazzon ki egy küldöttség, az majd elintézi, hogy minél előbb itt legyen a nyugati segítség. Kint van Kéthly Anna, megkeressük, s ő majd megmondja, hogy hová forduljunk. Addig verjük a balhét, amíg lesz nyugati beavatkozás .., (Folytatjuk.)
