Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

Vasárnap, 1959 augusztus 9. ÉSZAKMAGYAROR8ZAG \ 3 Mintegy 25 vállalat dolgozói építik a i'udabányai vasércdúsf tóműt Hz új Polgári TörvénvkönyvrHI Interjú dr. Varga Jánossal9 a megyei bíróság elnökével 1960-ban már termel a% új mű pörkölő részlege Rudabányán a nagy mennyiségben található gyengébb vastartalmú pát­ere gazdaságos felhasználására kor­szerű dúsítóműt építenek. Az évi 400 ezer tonna ércet dúsító új létesít­mény építését 1952-ben kezdték meg és ma már mintegy 25 vállalat' dol­gozói munkálkodnak azon, hogy az új mű pörkölő részlege 1960 első negyedében megkezdhesse a termelést. A bányából kitermelt pátvasércet mintegy 2 kilométer hosszú kisvasút­pályán továbbítják a mű csillebukta­tójába. A vasútvonal építésénél 25 ezer köbméter földet mozgattak meg és a pályatestet keresztező két út felett vasbetonhidakat építettek. A kisvasútpálya építését októberre fe­jezik be. A kisvasúton érkező pátvasércet a 22 meter mélységbe süllyesztett csillebuktatóban különböző gépi be­rendezésekkel összetörik és osztá­lyozzák. A csillebuktató szerelését már elvégezték és próbaüzemelte­tésére októberben kerül sor. Innen az osztályozott ércet egy szállítósza­lagon keresztül a tároló épületbe továbbítják, ahol négy bunkerbe há­rom napra elegendő vasércet tarta­lékolnak. A tároló épületből — mely­nek szerelését már befejezték — tá- nyéros adagolók segítségével jut el az érc a pörkölő üzembe. Ez a léte­sítmény fűtő és adagoló épületből, /áll, amelyeket két 30 méter hosszú — egyenként 600 tonna súlyú és 1454 i Hazafias Népfront kezdeményezésére mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek a sárospataki dolgozók A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottságai lelkes munkával se­gítik a tanácsokat, hogy a község­fejlesztési tervek mielőbb megvaló­suljanak. A tiszakarádi népfront­bizottság javaslatára például a köz­ség dolgozói önkéntes társadalmi munkával tavaly kilenc utcát kavi- csoztak, az idén pedig megkezdték falujuk villamosítását. Taktabájon — a pártszervezet és a népfront kezr- deményezésére a lakosság mintegy két kilométer hosszú utat épített — önkéntes munkával. A helyi kezdeményezések mel­lett a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága községpoliti­kai műszaki munkacsoportot szervezett. A műszaki szakemberekből álló cso­port — többek között — vállalta, hogy a megye 11 járásának egy-egy községében a községfejlesztési hozzá­járulásból épülő új létesítmény ter­vét társadalmi munkában készíti el. Ugyancsak az év első hat hónapjá­ban szervezték meg a „Szülőföldem segítése” moifcgalmat is. Ennek máris szép eredményei vannak. Bogácson például a községfejlesztési alap fel­használásával és a lakosság önkén­tes munkájával strandfürdőt és ka­binokat építettek. A melegvizű strand betonmedencéjének tervét a faluból elkerült építészmérnök ké­szítette el. A strand építése során a lakosság mintegy 100.000 forint értékű társadalmi munkát végzett. A „Szülőföldem ségítése” mozga­lomban most a sárospatakiak is szép munkához kezdtek. Szabó Géza köz­ségi népfront-bizottsági elnök és a falu kommunistáinak javaslatára el­határozták, hogy a szülőotthonhoz társadalmi munkával egy szárnyépületet építenek, amelyben műtőt, kony­hái és más mellékhelyiségeket helyeznek el. A községben lakó kőbányászok az építőkő kitermelését, a fogattal ren­delkező gazdák az építőanyag szállí­tását, a kisiparosok pedig az ajtók és ablakok elkészítését vállalták tár­sadalmi munkában. Az új szárnyépület tervét Sáros­patakon született és a községből el­került építészmérnök készítette el — díjtalanul! A szülőotthon új szárny- épületének építésén mintegy 200.000 forint értékű társadalmi munkát vé­geznek a dolgozók: köbméter munkaterületű — forgat­ható pörkölődob köt össze. A pör­kölő üzem gépi berendezéseit már felszerelték és jelenleg a műszerek elhelyezése folyik. Egy-egy dobkemencéhez 14- féle műszer szükséges. Ezekkel — többek között — a kemence hőfokát, a levegő- és gázfogyasztást, vala­mint annak nyomását mérik. A pör­kölő üzem próbaüzemelését novem­berben kezdik meg. Ezenkívül gyorsuló ütemben épül­nek a pörkölő” részleg üzemeltetésé­hez szükséges segédüzemek. A ka­zán- és generátorházban már felsze­relték az óránként 1650 kilogramm gőzt termelő két lokomóbil kazánt, valamint a négy Koller-típusú gáz­generátort. Ebben az üzemben jelen­leg a gáz- és gőzvezeték szerelését végzik. A pörkölés alatt az érc különválik a meddőtől, s így szállítása és fel- használása igen gazdaságos lesz. A pörkölt érc elszállítására nyolc-sín- páros teherpályaudvart építenek. Négy kilométer hosszú vágányháló­zat már elkészült, a pályaudvart az év Végén adják át. 75 ezer forint a legjobbaknak A Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál néhány nap múlva termelési tanácskozást tartanak, ahol a második félévi terv és a kongresz- szusi vállalások teljesítésével kap­csolatos feladatokat tárgyalják meg. A vállalat dolgozói az első félévben különösen szép eredményeket értek el és sokán teljesítették a „Kiváló dolgozó” cím elnyerésének feltéte­leit. Éppen ezért a tanácskozás al­kalmával közel 200 dolgozónak adják át az e címmel járó jelvényeket és okleveleket. A kiváló dolgozóknak járó egy és kétheti fizetésnek meg­felelő jutalom összege meghaladja a 75.000 forintot. Megjöttünk Sopronból A mikor ezeket a sorokat írom, előttem egy soproni árnyas erdőt ábrázoló kép függ a falon és ablakom alatt szűnni nem akaró egymásutánban robognak a mis- kolc—budapesti rhüúton az autók, villamosok, traktorok. A múlt képe és a jövő — s immár a jelen hangja. Fejem és izmaim még fá­radtak az áttelepülés számos tenni­valójától, s alig elhalványodva élnek a soproni búcsúzásoknak még fér­fiakat is gyakran elérzékenyítő em­lékei. Nem volt könnyű elválni. De ahogy ránézek új, napfényben fürdő lakásom asztalán a miskolci szegfű­csokorra, képzeletem előtt megje­lennek az Egyetemváros első virág­csoportjai mögött, új egyetemünk impozáM épületei, tanszékeink csil­logó ablaksorai s úgy érzem, már a jövő foglalja le jobban gondolatai­mat Ezeket a még kavargó, egy­mást kergető gondolatokat szeret­ném leírni. Sok előzetes nehézség és balsejté­sünk oszlott el. Amikor a május 3~i döntésközlés után a miskolci és sop­roni operatív bizottságok első ülésü­ket tartották, először éreztük az új közösség baráti kézfogásának erejét. A józan kalkulációk, minden részlet­re kiterjedő szervezés, a „mindent bele” lázas munkája és a kooperáló vállalatok kitűnő segítségének ered­ményeként az átköltözés ma már lé­nyegileg befejezettnek tekinthető, szinte hihetetlennek tűnő rövid két hőnap alatt. Sem az egyetem, §em a családok ingóságaiban lényeges kár nem történt. A mintaszerű lebonyo­lításért minden résztvevő szervet és személyt. csak dicséret és elismerés illethet. — De óriási munka volt a soproni tanszékek új helyeinek elő­készítése is, ami nemcsak a miskol­ci tanszékek, hivatalok, diákszállá­sok belső átcsoportosítását, átköltöz­tetést, hely szorítást jelent, hanem jelentős belső építést, átalakítást, épületszerelést is. Ma elmondhatjuk, hogy tanszékeink ideiglenes elhelye­zése megtörtént (végleges helyre a hiányzó főépületrész elkészülése után kerülünk), s az egyetem vezetősége mindent megtett, hogy az áttelepülő tanszékek, jó beosztású, egészséges s a soproninál nem kisebb alapterüle­tű helyet kapjanak. Lakásaink egész­ségesek, a város legszebb negyedé­ben vannak. S ha méreteikkel nem is vagyunk kivétel nélkül megelé­gedve, megnyugtat minket az a tu­dat, hogy a jövő évi építkezések ezt a kérdé# is meg fogják oldani. ovid idő alatt számos jelentős pozitívum volt. De talán a legfontosabbak közé kívánkozik az egyetemi pártszervezet, az egyetem állami vezetésének mindenre kiter­jedő gondoskodása, s a majdnem minden egyetemi dolgozó részéről megnyilvánuló őszinte segítőkészség, ami az együvétartozás kialakításá­nak, a közös cél mielőbbi megvaló­sításának egyik legalapvetőbb biz­tosítéka. Azt hiszem, hova-tovább mind többünket, régi és új miskol­ciakat áthat az a meggyőződés, hogy azt a nagy munkát, amely alkalmi előadóhelyekből egy méreteiben máris megkapó, korszerű es napról napra szépülő egyetemet teremtett, csak egymást megértve és támogat­va, a közös célokért közösen küzdve tudjuk pártunk és kormányzatunk szándékához méltóan befejezni. Erőt merítve az új élet első napjai­nak biztató ígéreteiből, most már a jövőbe tekintgetünk és azon gondol­kodunk, milyen feladatok várnak ránk? Sok, nagyon sok, mert sokra kötelez 1735-ben alapított iskolánk­nak, a világ első bányászati felső- oktatási intézményének múltja, s az a célkitűzés, hogy haladó hagyomá­nyainkra támaszkodva olyan bánya­mérnököket képezzünk ki, akik nem­csak a szédületesen fejlődő technika minden szakágazatában járatosak, hanem szocialista államunk iránti odaadó hűséggel és a bányász-csa­ládhoz való tartozás öntudatos hité­vel hagyják[el az egyetem padjait. Mi az, amit tennünk kell jövőnk érdekében, s mi az, amiben segít­séget várunk? Elsősorban oktatá­sunkat közelebb kell hozni a kor­szerű gyakorlathoz. Egyetemi gya­korlataink színvonala nem mindig kielégítő, mivel nincs elég korszerű műszer, gépi berendezés, szakképzett segédoktató. Az oktatás feladatain túlmenően az eredményes kutató­munkának is alapvető feltétele, hogy képzett munkatársak, jól felszerelt laboratóriumokban és műhelyekben valósítsák meg az ipar elméletileg legképzettebb tudósainak elgondolá­sait, szocialista iparunk fejlesztése, a „bányászat felvirágoztatása” érde­kében. Az egyetem végleges helyé­nek bizonytalan volta e tekintetben gátja volt a fejlődésnek. Az ebből származó lemaradást * most már bizonyára rövidesen ~ behozhatjuk. Egyetemünk kell, hogy a bányászati tudományos fejlesztés még aktívabb központja legyen: a Bányászati és Kohászati Egyesület országos érte­kezleteinek, nyári egyetemi előadá­soknak színhelye, a bányamérnök­továbbképzés bázisa. Múlhatatlanul szükségesnek érezzük a még szoro­sabb kapcsolatot a nehézségeinken eddig is mindig segíteni kész Nehéz­ipari Minisztériummal s mielőbb mellettünk a helye, ugyanúgy, mint Sopronban, a Magyar Tudományos Akadémia szakkutató intézeteinek. Úgy érezzük,- mihamarább baráti, elvtársi együttműködésnek kell ki­alakulnia a megyei és városi párt-< és állami vezetéssel, és az észak­magyarországi bányatrösztökkel, üze­mekkel. Soproni és dunántúli ta­pasztalataink azt mutatták, hogy a szoros kapcsolat alig felmérhető ké­sőbbi eredmények forrásává válik. r/an azután néhány hagyomá- * nyos bányász-feladatunk is. Még jobban kell arra törekednünk, hogy a bányamérnökhallgatókban minél erősebb közösségi szellem ala­kuljon ki. Olyan összetartozás tuda­ta, amelyet a mérnök üzemében, bá­nyász-munkatársai között is éreztet­ni és fejleszteni tud. A nehéz és gyakran veszélyes munkában az egy­másra számítani-tudás, a munkatár­sak kölcsönös megbecsülése olyan erőt ad és sugároz szét, amely nélkül egy szocialista bányamérnök felada­tát jól nem végezheti. — A bányász­öntudatot nagymértékben segítik elő haladó bányászhagyományaink, a bá­nyászat múltja és jelene történeké­nek ismerete. Nélkülözhetetlennek érezzük ezért, hogy mielőbb méltó helyet kapjon egyetemünk mellett a jelenleg még Sopronban lévő, több mint 200 év óta gyűjtött műemlék­könyvtárunk, s a Központi Bányász­múzeum. Hisszük, hogy ezek az in­tézmények a soproni elhelyezésnél korszerűbb és méltóbb keretben nemcsak az oktatásnak nélkülözhe­tetlen kisegítői, hanem egyetemünk látogatóit az intézmény nagyszerű múltjával megismertető reprezenta­tív intézmények lesznek. — S végül azt szeretnék, ha hallgatóink úgy szeretnék miskolci Alma Materü­ket, a most 10 éves Nehézipari Mű­szaki Egyetemet, mint ahogyan sze­rették a selmedt és a sopronit az ifjú és vén diákok. A felelősségtel­jes munka és Mmélyült tanulás mel­lett jusson idő és lehetőség a gond­talan vidámságra, szórakozásra. Hisszük, nagy ereje lesz egyete­münknek, ha a Miskolcon végzett s vissza-vi8Szalátogató öreg diákok egymás vállát átfogva, kissé fátyolos szemmel tudják csak énekelni: „Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián” Szilas A. Pál egyetemi docens Mint ismeretes, az országgyűlés jogerőre emelte az új Polgári Tör­vénykönyvet. Ebből az alkalomból lapunk munkatársa felkereste dr. Varga János elvtársat, a megyei bí­róság elnökét, s megkérte, tájékoz­tassa olvasóinkat az új Törvény- könyvről. A Varga elvtárssal folyta­tott beszélgetésről az alábbiakban számolunk be. O Miért volt szükséges a Polgári Törvénykönyv elkészítése? Megszoktuk már és természetes­nek tartjuk, hogy népi államunk egymás után teljesíti mindazokat az évszázados tartozásokat, amivel az úri világ népünknek adósa maradt. A Polgári Törvénykönyv megalkotá­sát az első magyar forradalmi or­szággyűlés 1848-ban rendelte el, de a burzsoá-feudális uralkodó osztály száz éven keresztül nem tudta meg­valósítani. Büszkék vagyunk rá, hogy népi demokráciánk megalkotta ezt a törvényt. Az 1953 júliusi párthatározat alap­ján a kormányzat a jogalkotó szer­vek elé azt a feladatot tűzte, hogy a szocialista törvényesség maradékta­lan érvényesítése, az állami munka színvonalának emelése, a dolgozók jogainak fokozott biztosítása érde­kében készítsék el a szocialista tár­sadalom építésének szempontjából alapvető jelentőségű, átfogó jogsza­bályokat. Az erre irányuló munka egyik legjelentősebb eredménye a Polgári Törvénykönyv javaslatának törvénybe iktatása. A múltban is voltak törekvések ugyan ilyennek a készítésére, azon­ban áz élkészített tervezetek tör­vényerőre való emelését meghiúsí­totta az, hogy az uralkodó osztály tagjai számára lényegesen kedve­zőbb helyzetet teremtett a törvény- könyv hiánya. így ugyanis a bírák az idők folyamán lerakódott bírói ítéletek tömege, az ezekből kihá­mozható, úgynevezett szokásjogalap­ján ítélkeztek. Ez annyira áttekint­hetetlen és bonyolult volt, hogy a tájékozódás még a jogban járatosak számára is sok esetben nehézséget jelentett. A jogkereső tömegek szá­mára a polgári jog anyaga lényegé­ben ismeretlen terület volt és a pe­res fél nem jgen tudhatta, hogy igé­nyét a bíróság előtt sikerrel tudja-e érvényesíteni. A helyzet a felszabadulás után annyiban javult, hogy a legfontosabb területek újraszabályozására került a sor, de a különböző részlet jogsza­bályok szaporodásával bizonyos fo­kig a polgári jpg anyaga még nehe­zebben áttekinthetővé vált. Épp ezért égetően sürgős volt olyan tör­vénykönyv elkészítése, amely egy­ségesen tartalmazza a polgári jog szabályait © Milyen kérdésekkel foglalkozik az új Polgári Törvénykönyv? A Polgári Törvénykönyvnek kima­gasló jelentőségét az adja meg, hogy társadalmi és gazdasági viszonyaink­nak igen széles körét szabályozza. Olyan életviszonyok tartoznak a tör­vény által szabályozott kérdések kö­rébe, amelyek a legszorosabban ösz- szefüggenek a dolgozók mindennapi életével. A polgári jog szabályainak ismerete azért fontos, mert polgári jogi viszonyoknak nap mint nap mindenki alanyává válik, amikor pl. valamit megvásárol, amikor tu­lajdonának tárgyával rendelkezik, amikor örököl, amidőn kárt okoz, vagy neki okoznak kárt és így to­vább. Milyen új megoldásokat tartalmaz a Polgári Törvénykönyv? Az új Polgári Törvénykönyvben következetesen fognak érvényesülni a szocialista jog elvei, a szocialista építés igényei. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a szerkesztők a jog- alkalmazás, vagy jogalkotás régeb­bi eredményeit ne vették volna fi­gyelembe az előkészítés során. Fő­leg a felszabadulás után készült jog­szabályokra támaszkodtak és ezek közül egyeseket lényeges változás nélkül építettek be a Törvénykönyv­be. Számos vonatkozásban azonban a szocialista építés követelményei új megoldásokat igényeltek. így pl. a törvény áttöri azt a korábban álta­lános tételt, hogy a földön emelt épület tulajdonjoga a föld tulajdono­sát illeti meg. A telek és épület tu­lajdonjogának kettéválasztására kü­lönösen a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek fejlődésének biztosítása érdekében van szükség. A jelenlegi jogban ismert 32 éves elbirtoklási időt, a törvény 10 évre, az ugyancsak 3« éves elévülési időt pedig öt évre szállítja le. A törvényben külön szabályozást nyert a földhasználati jog, mint a mindinkább kialakuló szocialista földtulajdoni viszonyok­ra jellemző intézmény. A társadalmi tulajdon védelmére szolgáló hagyomá­nyos jogi eszközök számát a javaslat szaporítja, amennyiben különleges kedvezményben részesíti azt, aki a társadalmi tulajdont ért kár megelő­zése érdekében tevékenykedik, s e tevékenysége során károsodás éri. A birtok védelmének jelenlegi szabá­lyait lényegesen módosítja, amennyi­ben a birtokviták elintézését állam- igazgatási szervre bízza. Ugyancsak jelentős mértékbén kapcsolja be a tanácsi szerveket a törvény az el­tartási és életjáradéki szerződések kapcsán felmerült viták elintézésébe is. A törvény a jogszabályba ütköző szerződések körében elsősorban az uzsorás ügyletek tekintetében jo­gunkban eddig nem ismert szank­ciót ír elő; a csalárd módon eljáró félnek visszajáró szolgáltatást ugyan­is a törvény szerint a bírónak az ál­lam javára kell megítélnie. A polgá­ri jogi felelősségi szabályokra az jellemző, hpgy a törvény a felelős­séget szigorítja és fokozott követel­ményeket támaszt minden állam­polgár felé, amennyiben nagyfokú elővigyázatot kíván meg a károk megelőzése, illetve kiküszöbölése ér­dekében. Az öröklési jogi szabályo­kat egyrészt a nagyfokú egyszerűsi- tésre törekvés jellemzi, így pl. lénye­gesen egyszerűbben lehet a jövőben végrendelkezni. Ugyanekkor a tör­vény öröklési jogi része sem töre­kedett a mindenáron való reformá­lásra ott, ahol ezt a társadalmi fej­lődés nem kívánta meg és nem tö­rölte el a fennálló jog jónak bizo­nyult, népünk által ismert, megszo­kott intézményeit. © Hallottuk, hogy az eddigi gyakor­lattól eltérő«! a törvény előkészí­tése új módszerekkel történt. Mi erről a véleménye? Aligha készült hazánkban még olyan Törvénykönyv, amely az elmé­let és gyakorlat szakembereinek olyan széles körét mozgósította vol­na, mint-a Polgári Törvénykönyv. A legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakemberek által készített előkészí­tő anyag alapján az Igazságügy mi­nisztérium Törvényelőkészítő Főosz­tálya téziseket, majd szöveget készí­tett, amelyet erre a célra alakult kormánybizottság vitatott meg. Az így elfogadott szöveget az Igazság­ügyminisztérium nyomtatásban is megjelentette és országos vitára bo­csátotta. A vitában — itt Borsod megyében is, — a Hazafias Nép­front szervezésében — igen nagy számban vettek részt úgy jogász, mint nem jogász dolgozók és nagy számban tettek részint érdemi, ré­szint szövegezési észrevételeket. A széleskörű vita világosan bizonyí­totta azt, hogy a Polgári Törvény- könyv elkészítésének ügyét a vitá­ban résztvevők magukénak érezték. Egyben a jogszabály-előkészítő munkának ez a módszere mindennél jobban bizonyítja jogalkotási mun­kánk demokratizmusát, az arra való törekvést, hogy az elkészülő törvé­nyek úgy tartalmukat, mint szöve­güket illetően a dolgozók érdekeit fejezik ki, az ő tetszésükkel talál­kozzanak. Az országos vita eredmó» nye alapján készült el az a végleges szöveg, amely az országgyűlés elé került. A Polgári Törvénykönyv elő­készítésének hatalmas munkáját már az előkészítés időtartama is megmu­tatja, amennyiben az közel hat évet ölelt fel. © Mit várnak a jogászok a Polg&ri Törvénykönyv életbeléptetésétől? Mi joggal reméljük, hogy a Pol­gári Törvénykönyv komoly nevelő hatást fog kifejteni mind az állam­polgárokra, mind az állami szervek­re, a jogkeresőkre és a jogalkalmaz zókra, erősíteni fogja bennük a szó* cialista együttélés tudatát. A Polgá* ri Törvénykönyv — éppúgy, mint ä többi előkészületben lévő jelentős törvényünk — még jobban alá fog­ja támasztani a politikai és gazda­sági stabilizációt, még fokozottabban megteremti a jogi élet terén is p stabilizációt, a kulturált bírói, ügyé szí és államigazgatási munka el<í feltételeit ŰL 1

Next

/
Thumbnails
Contents