Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-30 / 203. szám
▼asärnap, 1959 augusztus 30. BSZAKMAGYARORSZÄG 3 Egy gép születése Riport helyett Egészében mérlegeljük az embert PÁRTPOLITIKÁNK lényeges kérdése: szót értsünk az értelmiséggel, hogy lekesen vegyen részt az építőmunkában. Értelmiségi politikánk világos, ennek eredményeként az értelmiség bízik jövőjében. Jelentős többségük segít a szocializmus építésében, támogatja a munkáshatalmat. Az MSZMP lé- pésről-lépésre rendezi viszonyát az értelmiséggel, mindazokkal, akik talán még tartózkodnak, akiket az ellenforradalom előtti időszakban sokszor indokolatlanul félreállítot- fcak. Megtörtént, hogy az emberek megítélésénél elhamarkodtuk a döntést. Megfeledkeztünk arról, hogy az emberek nemcsak jó, de rossz tulajdonságokkal is rendelkeznek. Szerveink nem egyszer tárgyilagosság nélkül döntöttek és még jó elvtársakat is elmarasztaltunk, bár követtek el kisebb-nagyobb hibákat. Ezért mindennél fontosabb, hogy vezető beosztásban lévő elvtársaink jó emberismerők, tárgyilagosak, jó ítélőképességűek legyenek. Ne kövessük el azt a hibát, hogy megkeserítsük emberek életét. Mert az ilyen ember aztán panaszkodik, igazságkeresése közben mindenkinek elmondja sérelmét, elveszti bizalmát. Az emberek — köztük munkások és értelmiségiek — ilyen helytelen megítélése a legtöbb esetben egyes vezetők önteltségéből fakadt. Ezért állami szerveinkben és pártszervezeteinkben két fronton kell a harcot folytatni: küzdeni kell mindenfajta káros illúzió ellen, de az embereket lebecsülő, szektás magatartás ellen is. B. M. és B. M.-né esetében is ez történt. Elhamarkodott ítéletek alapján kizárták őket a pártból, pedig mindketten egyszerű és becsületes munkásemberek. Nyolc éven át nem vették őket vissza a pártba, nem foglalkoztak ügyükkel, ök azonban 1957-ben jelentkeztek a pártba, ügyüket emberien felülvizsgálták, ma mindketten újra párttagok és aktív tevékenységet fejtenek ki. G. L. elvtárs lakatos volt, majd üzemvezető lett. Öt is kizárták a pártból, pedig már 1919 óta harcolt a munkáshatalomért. Igaz, követett el hibákat, de nem ilyen elbánást érdemelt. Az ellen- forradalom után ő is kérte, vizsgálják felül ügyét. És bebizonyosodott: G. L. elvtárs hibái mellett becsületes ember, akinek a munkás- osztály élcsapatában van a helye. HOGYAN TÖRTÉNHETTEK ilyen hibák? Egyes vezetőink magukról megfeledkezve önkényesen, elbizakodottan ítélkeztek, s ebben a funkcióféltés, az intrika is szerepet játszott. Az ellenforradalom óta azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, megjavult a párt és a tömegek kapcsolata. A pártban nincsenek tisztázatlan elvi-politikai kérdések. Mégis megtörténik, hogy egyes elvtársaink, éppen a kellő elméleti felkészültség hiányában, hajlamosak a túlzásokra, türelmetlenek az emberekkel szemben, s ezzel akarva-akaratlan ártanak abban, hogy még jobb kapcsolat jöjjön létre társadalmunk minden rétegével, különösen az értelmiséggel. Hogyan mérlegeljük egészében az embereket? Kádár elvtárs augusztus 20-i győri nagygyűlésen mondott beszédében valóban bölcs megfogalmazásban szólott erről, amikor érintette az értelmiség, kispolgárság és más rétegekhez való viszonyunkat. E tekintetben kifejtett véleményét röviden talán így foglalhatnánk össze: együtt építjük a szocializmust mindenkivel, aki becsületesen támogatja népünket. Az értelmiségnek az a része, mely becsületesen részt vesz a szocializmus építésében, már világosan látja: a szocializmusért vívott harc csakis a munkásosztály vezetésével lehet sikeres. Mert a munkásosztály az egyedüli osztály, amely forradalmi jellegénél fogva képes a hatalom megtartására, az ország vezetésére. A konszolidáció óta mélyreható és gyökeres változások történtek hazánkban. Népköztársaságunk szilárd, pártunk összeforrott a dolgozó tömegekkel, népünk sikeresen építi a szocializmust. Megértette-e ezt és helyzetének gyökeres változását értelmiségünk egésze? Vannak, — és ezek száma igen jelentős — akik már tudják, hogy a munkásosztály mellett jövőjük biztos. Gyermekeik tanulnak, a népi demokrácia nevel belőlük embert. És ez a többség, — amelyet munkájában már nem gátolnak azok a libák, amelyeket régen az értelmiségi politikában elkövettünk — élvezi népünk bizalmát. Kádár elvtárs beszédében többek között ezt mondotta: „Elmondhatjuk, hogy egész közéletünkben alapjában felszámoltuk a gyanakvás légkörét.” A gyakorlat bizonyítja ennek igazságát. A konszolidáció óta elértük, hogy értelniiségünk nagyrészében megszűnt az eszmei, politikai zűrzavar, sokan belátták hibáikat, mások nyíltan kiállnak a szocializmus mellett. Megszűnt az a tarthatatlan állapot, amikor emberek nem egyszer ellenséget kerestek a másikban. Ezt a hibát sajnos párttagjaink is elkövették, azt várták, hogy értelmiségünk egyik napról a másikra magáévá tegye a marxizmus—leninizmus tanításait. KÁDÁR ELVTÁRS kifejtette, hogy: „...a nép esküdt ellensége mégis csak a törpe kisebbség a normális emberek között. Ezért bízunk az emberekben Dolgozz, mutasd meg, mit tudsz, ember vagy-e a talpadon?” Mi a helyzet a régi közigazgatási emberekkel? Sokan hivatali beosztást kaptak. De általánosíthatunk-e ebben a kérdésben, amikor emberekről mondunk véleményt, vagy osztályharcról beszélünk? Sajnos még elkövetjük ezt a hibát. Kádár elvtárs éppen ezért felhívja a figyelmet, hogy egészében mérlegeljük az embert. Ez pedig annyit jelent, hogy nézzük meg érdemeit, munkáját, osztályhelyzetét, egyéni életét, s főképpen azt, hogy ma hogyan dolgozik, milyen róla a vélemény; milyennek tartják azok az emberek, akikkel dolgozik, akik között él. Közigazgatásunkban vannak régi főjegyzők, jegyzők, akik máig sem lettek szocialista emberek, hiszen a polgári erkölcs, szokás, ízlés nevelte, formálta őket. De ezeknek az embereknek igen jelentős része nem osztályidegen, szüleik kisparasztok, vagy éppen munkások voltak. Igaz, az ilyen ember öntudatába mélyen belegyökerezett a régi „úri magyar közép- osztály” és a „szellemi elit” öntudata, de a felszabadulás óta közel került a néphez és munkáját becsülettel végzi. Nem is várhatjuk ezektől az emberektől, hogy máról-holnapra szocialista típusú emberekké váljanak. De mert megismertük őket, bízunk bennük, bátran odaállítjuk őket a közigazgatásba. Dr. Sz. L. például a Horthy- rendszerben az alispáni hivatalban dolgozott, vármegyei aljegyző volt. ö is kiszolgálta a Horthy-rezsimet, másképpen állást sem kapott volna akkor, amikor sok értelmiségi ember munka nélkül lézengett. Dr. Sz. L. a felszabadulás után nem játszott kétkulacsos szerepet. Dolgozni akart a nép államában. És dolgozik, nem száll szembe a hatalommal, támogatja a kormány politikáját. Az ellenforradalom idején sem csalakozott azokhoz, akik a munkáshatalom ellen törtek. így aztán megbecsült ember, a megyei tanácson dolgozik. Más példa is bizonyítja, hogy a régi értelmiség azon része, mely nem osztályellenség, becsülettel dolgozik, mert látja: itt már többé nem lehet kapitalizmus! F. B. például a múltban a vármegyei szám- vivőségen dolgozott. Neki sem volt könnyű megszoknia az új helyzetet és tudta, ha dolgozni akar, becsületesnek kell lennie, s a munkásosztály ezt lehetővé tette számára, — ma a megyei kórházban könyvelő. A fia már a népi demokráciában tanult és orvos lett. Az ilyen ember igyekszik a munkában, az ilyen embert bátorítani is kell. Cs. I. szintén főjegyző volt a múltban, ma v. b. titkár az egyik községi tanácson, s jól dolgozik, segíti a dolgozó parasztokat. Természetesen a dolgozók, akik régen is ismerték, figyelemmel kísérik az ilyen emberek munkáját. S ez helyes is. Bízni kell az emberekben, ha jószándékkal közelednek a munkásosztályhoz. Ezeket az értelmiségi embereket, mint szakembereket — ha nem is marxisták — be kell vonni az építés munkájába. Türelemmel kell nevelni őket, olyan környezetet kell biztosítani számukra, melyben szívükkel is / a nép mellé állanak. Az értelmiség marxista nevelése, a nevelés formái és módszerei e tekintetben legalább olyan jelentős szerepet játszik, mint a munkásság és a parasztság nevelése. Ezért fontos az egyénekkel való foglalkozás és meggyőzés. MÁS A HELYZET a megrögzött osztályellenséggel. Ha nyíltan szem- beszállnak, ellenséges szándékkal lépnek fel, mert nem tudnak „megbékélni” a munkáshatalommal — elnyerik méltó büntetésüket! Mi történt azokkal a hivatalnokokkal, „hétszilvafás” nemesekkel. „dzsentri” osztályidegenekkel, akik nem akarták megérteni a párt és a mellette álló haladó értelmiség intéseit? Szembekerültek a népi demokráciával, s ha lehetett, a Nyugatra való menekülést választották. Azoknak pedig, akik itt maradtak, nem vethetjük a szemükre, hogy nem értenek egyet népünk törekvéseivel. „ök is különböző emberek”, mint ahogyan Kádár elvtárs mondotta: .. .. ha nlkalmrakodik a rendszerhez, betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg öt is, mint állampolgárt. Ez a helyes politika.” Lenin azt mondotta: „A proletá- riátus — épp úgy, mint a mai társadalom minden más osztálya — nemcsak, hogy saját értelmiségét neveli ki, hanem emellett híveket is szerez magának a minden rendű és rangú művelt emberek sorából” Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mi a burzsoázia minden hivatalnokát alkalmasnak tartanánk hivatali funkció betöltésére. Nem, szó sincs erről! ök sohasem fognak megbékélni a munkáshatalommal, a párttal. Ezek az emberek az 1956- os ellenforradalom idején kimutatták foguk fehérjét. Az is igaz, hogy még vannak ilyenek funkcióban, mert meglapultak, csendesen viselkednek, de minden porcikájukat a burzsoá világnézet hatja át. Ezek az emberek még mindig azt várják, hogy valamilyen csoda folytán sikerül megdönteni a nép hatalmát. Ezekkel az ellenséges elemekkel szemben a forradalmi erőszak szükségessége mindig a körülményektől, elsősorban az ellenállásuktól függ. Az ellenforradalom arra figyelmeztet bennünket, hogy még nagy szükség van a harci készenlétre, a proletárdiktatúra diktatórikus oldalának alkalmazására is, amíg — ahogy Kádár elvtárs találó népszólással mondotta — a letűnt osztályok maradványai „nem fémek bőrükbe.” Vannak még reakciósok, bürokraták, akik megőrizték a régi szellemet, tele vannak önzéssel, cselszövésekkel. Ezért éberen őrködünk, hogy ne szervezhessenek semmiféle akciót a rendszer ellen. Harcolunk mindenfajta ellenforradalmi erő, revizionista nézet, dogmatikus torzítás ellen, de pártunk politikája továbbra is ez: együtt haladni minden becsületes emberrel, értelmiségivel, s azokkal is, akik alkalmazkodnak rendszerünkhöz, segítenek a szocializmus építésében. Az ellenforradalom előtti időben ellentmondások keletkeztek társadalmunkban, szakadék támadt az elmélet és a gyakorlat között. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája világos, őszinte, nincsenek benne ellentmondások, a vezetés egységes, megerősödött a párt és az értelmiség kapcsolata. Pártunk nyíltan megmondja: szükségünk van az értelmiségre, mert a szocializmus építésében fontos feladataink vannak. Kádár elvtárs hangsúlyozza beszédében: „Az emberekhez való viszonyunkban az elmondottakból fakad politikánk lényege. Mindez része annak a törekvésünknek, hogy még jobban tömörít- sük a nemzet minden alkotó erejét, és aki képes becsületes munkára, azt bevonjuk a szocializmus építésébe.” BIZALOM AZ EMBEREKBEN, — ez a politikánk alapja. Bizalom és megbecsülés azok iránt, akik jószándékkal követik a pártot. Jogokat és emberhez méltó életet biztosítunk azoknak is, akik ugyan i sok mindenben nem értenek egyet a párttal és a kormánnyal, nem fogadják el a marxizmus-leninizmus elméletét, de dolgoznak, akarnak dolgozni és nem céljuk a munkáshatalom megdöntése. Ez Kádár elvtárs beszédének lényege. Népünkre nagy és nehéz feladatok várnak. Meg kell gyorsítani a szocializmus építését. Pártunk bízik az emberekben és azt várja minden kommunistától, értelmiségi dolgozótól, hogy még nagyobb felelősségérzettel végezze munkáját. S amikor emberek megítéléséről, funkcióba való helyezéséről, vagy éppen eltávolításáról van szó — egészében mérlegeljük az embert! SZEGEDI LÁSZLÓ A DIMÁVAG „H” üzemegységé- ben készülnek az immár országszerte híres hidraulikus sajtók. A tíztagú Gál-brigád a 100 tonnás műanyagpréselésre alkalmas sajtókat készíti. Résztvesznek a kongresszusi versenyben, .s havi munkaterveiket jóval 100 százalék fölött teljesítik. A következő négy képben a sajtó készítésének egy-egy fázisát mutatjuk be. Fekete Károly elvtárs a vezérművet szereli t%. csavarszivattyú fontos egysége a sajtónak. Jó működéséért Márton Zoltán a felelős Készül a „B” jelű szivattyú — az egész gép lelke. Szabó József és Zsalvai Gyula állítják össze Gál Árpád és Brindza István az utolsó simításokat végzi a kész sajté* Martinecz György
