Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-26 / 199. szám
Szerda, 1959. augusztus 26. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 A 11. kitüntetés Munkásnagygyüiés keretében adták át as „élüsem99 kitüntetést az ósdi kohászoknak Szombaton délután ismét ünnepeltek az ózdi kohászok. A kongresz- szusi versenyben elért nagyszerű eredmények, az első félévben elért termelési rekordok jutalmaképpen elnyerték a 11-ik „élüzem” címet. A gyár vezetősége a kitüntetés átadását munkás nagygyűlés keretében rendezte meg. VálóczA Elek elvtárs megnyitó szavai után Horváth Károly elvtárs, a gyár igazgatója szólt a gyár munkásaihoz. Beszédében hangsúlyozta: az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói 1959 első felében eleget tettek a párt március 6-i határozatának: jelentős mértékben túlteljesítették termelési terveiket. A nagyolvasztómű, a hengermű dolgozói úgy mennyiségben, mint minőségben túlteljesítéssel kezdték a második félévet. Az első félévben sikeres csatát vívtak a gyár dolgozói az önköltség csökkentéséért is. Az 50 millió forintos megtakarítást előíró műszaki intézkedési tervet teljesítették. Horváth elvtárs ezután vázolta a második félévben elvégzendő feladatokat. Elmondotta többek között, hogy a második félévben erőteljesebb harcot kell folytatni az önköltség csökkentésért. A nyereségrészesedés csakis úgy biztosítható, ha a gyár munkásai és műszaki dolgozói maradéktalanul teljesítik a napokban átdolgozott 78 millió forintos megtakarítást biztosító műszaki intézkedési tervet. Ezután Czecze László elvtárs, a Vaskohászati Igazgatóság vezetője adta át az élüzem zászlót, amely 11-szer került a kohászok birtokába. A zászló átadásánál elmondotta, hogy az ózdi Kohászati Üzemek dolgozóira nagy figyelemmel tekint az ország népe. Népköztársaságunk kormánya, a párt Központi Bizottsága nagyra becsüli a kohászokat. Ennek fényes bizonyítéka, hogy a felszabadulás után Ózdon olyan beruházásokat hajtottak végre, amelyeket a kapitalista társadalom talán évszázadok alatt sem lett volna képes elkészíteni. Amellett, hogy korszerűsítettük az üzemeket, a termelőberendezéseket, — új munkáslakótelepet építettünk Bolyokon. A^ városban több olyan létesítmény született, amely az ózdi munkások életkörülményeinek megjavítását szolgálják. Az „élüzem” zászlót Vizáák Károly elvtárs, a nagyolvasztómű művezetője vette át. A gyár dolgozói nevében Ígéretet tett: a második félévben is úgy fognak dolgozni, hogy méltók legyenek újra a kitüntetésre, de elnyerjék a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját is, amelyet féltve őriznek az ózdi dolgozók. Prieszol József elvtárs, a párt Központi Bizottságának tagja, az MSZMP^ Borsod megyei bizottságának első titkára szólt ezután az ünneplőkhöz és ünnepeitekhez. A Vaskohászati Igazgatóság ván- dorserj^gét Horváth Károly elvtárs adta át a martinászok képviselőjének, Rónai György acélműi gyárrészlegvezetőnek. Alkotmányunk 10-ik évfordulóján 19-es emlékéremmel tüntették ki a Tanács- köztársaság idején harcokban kitűnt kommunistákat. Képünkön Istók László elvtárs — a városi pártbizottság titkára átnyújtja a kitüntetést id. Spisák István veteránnak. 17 ózdi dolgozó üdült ebben az eszfentőb'j Külföldön A Kohászati Dolgozók Szakszervezete az elmúlt esztendőkben jelentős erőfeszítéseket tett a dolgozók kedvezményes üdültetéséért. Ebben az esztendőben tovább növelte a lehetőségeket. Most nyílt lehetőség először arra, hogy kohászati dolgozók csoportosan keressék fel a Szovjetunió és a népi demokráciák legszebb üdülőit. 1959 nyarán eddig 47 ózdi dolgozó töltötte jól megérdemelt pihenőjét külföldön. Emellett a gyár vezetősége, a szak- szervezeti bizottság, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság számos ózdi dolgozónak nyújtott anyagi segítséget ahhoz, hogy a Szovjetunióba utazhasson. Újabb 15 ezer tonnás tervtúiteljesítést vállalt a martinacélmű Ezekben a napokban még élén- kebb a vetélkedés a üzemekben az újabb termelési eredmények eléréséért. A kohászoknak a napokban jutott tudomásukra, hogy az évvégi nyereségrészesedés érdekében további 28 millióval kellett bővíteni a műszaki intézkedési terveket. Az üzemekben már elkészültek az újabb intézkedések. A martinacélmű vezetői és dolgozói a kemencekapacitások felülvizsgálása után úgy határoztak, hogy a második félévi 15 000 tonnás vállalásukat még 15 000 tonnával megtetézik. — A vállalás nemcsak több acélt Kiállítás a képeslevelezőlap történetéből Szeptemberben kiállítást rendeznek Ózdon a képeslevelezőlap történetéből. A kiállítás anyagában megtalálható a legelső kézzel rajzolt képeslevelezőlaptól a mai művészi képeslevelezőlapig a közel 100 éves múltra visszatekintő képeslevelezőlapok egész sorozata. Panaszok az ósdi mozira ... jelent a gyárnak, de segíti az önköltség csökkenését is. Ha a durvahengermű számára helyben tudjuk előállítani a szükséges bugaménnyisé- get, akkor megtakarítjuk a szállítási költségeket, s emellett olcsóbb bugát tudunk előállítani, mint amit idegen vállalatoktól szereznénk be — mondták az üzem vezetői. Még mindig lehet jelentkezni a lakásépítő szövetkezetbe Az elmúlt hetekben örömmel vették tudomásul az ózdi dolgozók, hogy kérésük meghallgatásra talált és Ózdon is létrejön a lakásépítő szövetkezet, amelynek minden dolgozó tagja lehet, aki már bizonyos összegű előtakarékossággal rendelkezik. A lakásépítő szövetkezét a közeljövőben kezdi meg a társaslakások építését. Az állam hosszúlejáratú kölcsön biztosításával segíti elő a lakásépítkezéseket. A szövetkezeti lakásépítés iránt máris nagy az érdeklődés. A gyárrészlegek műhelybizottságai azonban még korlátolt számban elfogadnak jelentkezéseket Kirándulással egybekötött titkári értekezletet tart a járási KISZ-hizottság Augusztus 30-án az Ózdi Járási KISZ-bizottság titkári értekezletet tart Tapolcán. Az értekezleten megbeszélik a pártkongresszusra való felkészülést és megszabják á -KISZ- fiatalok- előtt álló feladatokat. Az értekezlet után szórakozással töltik a délutánt az ózdi járás KISZ-tit- kárai. A vezetőségválasztó taggyűlések beszámolóiról Nagyfokú felelősségérzettel készül pártunk egész tagsága — az elapszerveze- tektől a legfelsőbb pártszervekig — a vezetőségek újjáválasztására. Ez alkalommal a párttagság felülvizsgálja az egész pártszervezet és pártvezetőség munkáját; megtörténik a pártvezetőség újjáválasztása, megjelölik azokat a feladatokat, amelyek megoldására pártszervezeteinknek összpontosítani kell minden erejüket. Pártunk négyszázezres táborán belül; megyénk mintegy 33 ezer főnyi tagsága is fokozódó tetterővel, céltudatossággal munkálkodik, hogy mérlegre tegye s hiteles számadást végezzen az országos pártértekezlet óta eltel1 időszakban végzett tevékenységéről. Ez az időszak — túlzás nélkül állíthatjuk — a nagyszerű előrehaladás ideje volt. Erről az emberek megelégedését kiváltó, szivét megragadó országos eredményekről adtak összegező számadást az alkotmány ünnepén pártunk és kormányunk vezetői, Dobi István és Kádár János elvtársak. Az elmúlt három év során megyénkben is nagyjelentőségű eredmények születtek: politikai sikereink mellett gazdasági eredményeink is várakozáson felüliek. A konszolidáció sokkal gyorsabban ment végbe, mint ahogy az várható volt. Az 1957. évi gazdasági megszilárdulás eredményeképpen 1958-ban a megye minisztériumi ipara 4,6 százalékkal teljesítette túl teljes termelési tervét. Fokozódó ütemben növekszik a termelékenység is. 1959-ben megyénk szocialista ipara első félévi tervét 104,1 százalékra, az egy főre jutó napi átlagos termelését 104 százalékra teljesítette. Pártunk teljes agrárpolitikája nyomán az ellenforradalom óta eltelt három esztendő alatt egészségesen fejlődött termelőszövetkezeti mozgalmunk is. A termelőszövetkezetek területe, családjainak és tagjainak száma nemcsak, hogy elérte az 1956-os ellenforradalom előttit, de jelentősen túl is szárnyalta. A megmaradt 150 termelőszövetkezettel szemben ez év elejéig 268-ra emelkedett a tsz-ek száma. Az 1959 első negyedévben alakult tsz-ek családtagjainak 41,7 százaléka középparaszt. A megye összterületének 11,9 százaléka, szántóterületének 18,3 százaléka van a tsz-ek közös gazdálkodásában. Évről-évre csökken a veszteséggel záró tsz-ek száma, növekedik a tagok jövedelme. Az ezévi eredmények előreláthatólag 15—20 százalékkal jobbak lesznek a tervezettnél. A nagyobb gazdasági teljesítmények nyomán az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett a lakosság jövedelme, élet- színvonala. A sikerekben ott van megyénk szorgos népének nagyszerű alkotóereje, derekas munkája mellett a kommunisták, a párt- szervezetek helytállása, lelkes erőfeszítése is. Most a vezetőségválasztás soiviuo * rán nagy feladat előtt állnak a kommunisták, a pártszervezetek. Lenin útmutatása arra figyelmeztet, hogy a pártszervezetek gazdája a párttagság, aki felel a üzemnek, vállalatnak, tsz-nek, hivatalnak munkájáért, ahol a párt- szervezet működik. A taggyűlések sikere sok tekintetben függ a beszámolók jellegétől. Ha a beszámoló alapos önbírálaton épül fel, a kérdések felvetése pártszerű, konkrét tényeket tartalmaz, rámutat a hibákrá és nevén nevezi elkövetőiket, — akkor a vita eleven lesz, a taggyűlés a kommunisták nevelőiskoláivá válik. A jó beszámoló egyik fontos feltétele, hogy az kollektív erőfeszítések eredménye legyen, hogy tükrözze az egész szervezet közös véleményét. Csakis így szabhat helyes irányt a beszámoló a taggyűlési vitának. Igen helyes ebből a szempontból Miskolc város területén több alapszervezetnél az a kezdeményezés, amely például a „December 4.” Drótműveknél is tapasztalható. A pártvezetőség időben megvitatta, elkészítette a beszámoló vázlatát. Megállapodtak abban is, hogy minden reszortfcle- lős — aktívák bevonásával — tanulmányozza, elkészíti a maga területén az elmúlt idők pártmunkájáról a mérleget. De a pártvezetőségi tagok nem tartják magukat csalhatatlan embereknek, ezért a pártszervezet munkájának reális felméréséhez a munka tapasztalataiból adódó helyes tanulságok levonásához, igénybe vették az egész párttagság, sőt számos pártonkí- \mii munkás és műszaki dolgozó segítségét» is. A kommunisták párt- csoportértekezleteken mondták el véleményüket a pártvezetőség munkájáról és megvitatták egyben a további feladatokat. A párttagságnak a beszámoló elkészítésébe ilymódon való bevonása értékes anyagot ad a pártvezetőség rendelkezésére, tartalmában gazdagítja a beszámolót, növeli a közös gondok iránt a kommunisták felelősségérzetét. A beszámolásra kötelezett pártvezetőségnek így elkészített számadását a párt tagjai sokkal inkább magukénak érzik és feltehetően növekvő aktivitással vesznek majd részt a taggyűléseken kialakuló vitákban is. Több alapszervezetben a pártvezetőség tágjai személyesen beszélgetnek a párttagokkal, de ennek a módszernek meg van az a veszélye, hogy az a néhány elvtárs — főleg a nagylétszámú pártszervezeteknél — nem jut el minden kommunistához. Ugyanakkor ' kimaradnak a munkából, mint segítőtársak a pártcsoportvezetők. Az előkészületek ,£££ talatai bizonyítják: pártszervezeteink egyidőben ps helyes módszer szerint láttak hozzá a beszámolók elkészítéséhez, de nem mindenütt van ez így. Akadnak olyan párt- szervezetek, amelyek „Patópál” módjára húzzák-halasztják az előkészületek megkezdését. Több helyen még mindig tapasztalható olyan káros vélemény, hogy „ráérünk hozzáfogni a beszámoló elkészítéséhez a taggyűlés élőit egykét nappal is." Főleg községi párt- szervezeteknél van üyen jelenség, mint például az abaújszántói járásban, Telkibányán. Egyes pártszervezeteinkben, ahol ugyan már belátják, hogy itt van az ideje hozzákezdeni a beszámoló elkészítéséhez, még mindig csak a tervezgetésnél tartanak. Pedig, ha az elvtársak az utolsó percig várnak, alig lesz módjuk a pártszervezet tevékenységének gondos vizsgálatára, helyes következtetések levonására. Más alapszervezetben olyan hibás jelenségek mutatkoznak, hogy a beszámoló elkészítésébe csak a vezetőség tagjait vonják be, számításon kívül hagyják az alapszervezet tagságát. Akad — ha elvétve is — olyan példa, hogy a párttitkár egyedül törekszik a beszámoló elkészítésére és azt akarja a tagság elé vinni. Az ilyen beszámoló nem érhet el kellő célt: egyoldalúságával érdektelenségbe fullasztja a taggyűlést s így kevésbé válhat alkalmassá arra, hogy kiváltsa a párttagság őszinte és kritikus véleménynyilvánítását. Szeptember elsején megkezdődnek a vezetőségek újjáválasztó taggyűlések. Felső pártszerveinknek egyik fontos feladata, hogy a helyszínen ellenőrizzék, szorgalmazzák, segítsék a beszámoló elkészítését. Elsősorban azokat a pártszervezeteket állítják figyelmük középpontjába, amelyekben a hónap elején lesznek a taggyűlések, hogy időben elkészüljenek a beszámolók, azokat mindenütt megvitassák. A párt tagsága és pártbizottságai legyenek igényesek a pártvezetőségek felé a beszámoló tartalmával szemben, hogy azok megfelelőek legyenek. Szem előtt kell tartani a legfontosabb követelményt: a beszámolóval segíteni kell a kommunistákat abban, hogy megérthessék az eltelt időszak alatt a pártszervezet által végzett munkát; hogy feltárják a fogyatékosságokat, megjelöljék az elvégzendő konkrét feladatokat. Éppen ebből a szemszögből kell mérlegelni a pártvezetőség, a kommunisták tetteit. Amikor a beszámolóban reflektorfény elé állítjuk a pártmunka valamelyik területét, rá kell mutatni arra is, hogy ez a munka hogyan fokozza a kommunisták alkotó aktivitását, az egyes párttagoknak milyen szerepük volt a munkában, a sikerekben; mi az oka a hiányosságoknak. Ügyelni kell arra is, hogy a beszámolók ne nyúljanak túlságosan vissza a múltba. Sem a külpolitikai kérdéseknek, sem az országos problémáknak nem szabad annyi helyet elfoglalnak, hogy az alapszervezet helyi tennivalói megvitatásának rovására menjen. Igen fontos, hogy a pártszervezet életének negatív jelenségeiből okulva, a beszámoló vonja le a gyakorlati következtetést és mutasson kivezető utat a párttagságnak. Pártszervezeteink továbbra sem fordulhatnak befelé, hiszen az újjáválasztás befejezésével még nem ért véget a kongresz- szusra való felkészülés. Továbbra is szervezni, mozgósítani kell a kongresszusra tett vállalások teljesítésének sikerét. Ha jól készítjük el az*t* ségválasztó taggyűlések számadást végző beszámolóit, abban érvényesül minden kommunista véleménye, akkor a várt eredmény nem maradhat el: a taggyűlések valóban tettekre serkentő, alkotó megbeszélésekké válnak, ahol a párttagság tanul és útmutatást kap. S így nem lehet kétséges, hogy a kommunisták újabb erőt merítve, önbizalmat nyernek a 'választások után. PÁL LAJOS igényeit az ő szórakozottságával próbálja kielégíteni. De lássunk egy másik panaszt, ami viszont nem a MOKÉP hibája. A híradó- és reklámfilmek előtt a moziban az ajtót lezárják. Amíg a kisfilmek peregnek, addig ember fia a nézőtérre be nem léphet. De a nagyfilm megkezdése után mindenki kénye- kedve szerint sétálhat a nézőtéren. Tudomásunk szerint ez minden valamirevaló moziban fordítva van. Vajon nem lenne helyesebb a nagyfilm vetítése előtt lezárni az ajtókat? Művelődési Ház vezetői hiába telefonáltak Miskolcra, Budapestre, a film nem érkezett meg. Miskolcon a MOKÉP valamelyik vezetője ugyanis „tévedésből” Budapestre irányította a „Játék a szerelemmel” című új magyar filmet. Emiatt mindhárom előadás elmaradt és többszáz forint taxiköltség terheli az amúgyis szűkös anyagi kereteket. Többezer ózdi dolgozó nem szórakozhatott emiatt augusztus 20-án. Mindenesetre felelőtlen ember lehet, aki az ózdi kohászok szórakozási n ícséretes és elis- mérésre méltó, hogy a Liszt Ferenc Művelődési Ház filmszínháza az utóbbi hónapokban — hivatásának megfelelően — már új filmek bemutatására is vállalkozik. Az augusztusi moziműsorban több olyan film szerepel, amely csak a közelmúltban jelent meg a fővárosi mozikban is. De vannak sajnos olyan panaszok is, amelyek joggal bosszantják az ózdi dolgozókat. Augusztus 20-án például mindhárom film- előadás elmaradt. A
