Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

«Mtörtffk. 1-959. július 8. ÜSZAKMAGYARORSZÄO s A borsodi ház Foton BUDAPESTTŐL NEM MESSZE fekszik Főt, az egykori Károlyi- birtok. A közelgő utas messziről látja már a szürkén ma^asló, klasz- szikus vonalú kastélyt, a százados fákat. A tó tükrében magukat néze­gető fák bizonyosan sokat tudná­nak mesélni vidám, gondtalan urakról, „grófokról, bárókról és vá­logatott cigánylegényekről”, akik itt „pihenték” ki szórakozás köz­ben szerzett fáradalmaikat. A kő­kerítés védte őket a k:-áncsi sze­mektől, tolakodó póri népektől. Ma itt van a fóti gyermekváros. Az egykori óriás parkban pirosfe­delű házak bújnak meg, mint meg­annyi meleg, puha otthon, bélelt fészek, — ahol népünk szeretete melengeti az arra szorulókat. Mi nem úgy hirdetjük: szeretjük a gyermekeinket és ezért adakoz­zatok néhány fülért. A mi szerete- tünkből házak lettek, otthonok, óvodák, iskolák. Egész város, ahol mindennap, minden órában érezni fogják, akik ott élnek, hogy van egy nagy szerető édesam;a, a dol­gozó nép, aki ellátja őket és vigyáz rájuk. Ebben a gyermekvárosban épült a Borsodi Ház is. A Borsod megyei asszonyok szeretete hozta létre. A szeretet ajándékából gyűlt össze 600 ezer forint és felépült a gyermekváros egyik legszebb háza. Nagy, világos ablakain a szeretet hímezte tündérszép matyórózsák nyíltak, sok-sok méter hosszú füg­gönyön. Falaira a legszebb mesék kerültek művészi kivitelű ícerámiá- val. A kis ágyakban csupa kézi­munka, kívül kék, belül rózsaszín paplan takarja be puhán a kis al­vókat. S mielőtt lezárulnának a fá­radt kis pillák, az ágyacskák mel­lett csupa csodálatos mesekép inte­get még búcsúzóul. Az asszonyok festették, a borsodi nőtanács képző­művészei. Ha lelépnek a kis lábacskák, to­rontáli szőnyeg védi őket a meg­fázástól. Egyforma mackókba búj­nak a hűvös reggeleken. Bolyhos frottírtörülközők dörzsölik majd az üde arcocskákat, hollóházi kerá­miákban kapják a finom reggelit. Olyan lesz minden, mint a mesé­ben. Húsz kis óvodás gyerek élvezi majd a sok szépet és jót. Az óvó­néni, akinek a szobáját szintén ilyen meleg szeretettel rendezték be a borsodi asszonyok, bizonyosan sokat mesél majd, hogyc.n gyűjtöt­ték a borsodi asszonyo'' az „egy marék tollat”, hogy párnájuk és takarójuk meleg legyen, hogyan hímezték függönyeiket, milyen szeretettel vásárolták játékaikat, nevelték virágaikat. Az ember éle­tében nagyon döntő az a szakasz, mely életének else tíz évét jelenti; szeretnénk, ha ezek a gyerekek, akik a fóti Borsodi Házban és a többiben nevelkednek, olyanná vál­nának, amilyennek ilyen körülmé­nyek között válniok kell. MINDEN BORSODI ASSZONY büszkén gondolhat erre a házra. És nemcsak Foton kell róla mesél­ni, hanem itt Borsodban is a gyer­mekeknek. Szeretnénk, ha a nyár folyamán minél többen meqnéznék, milyen csoda nőtt ki a fák között Foton. Sokan megnéznék a mi bor­sodi asszonyaink és sokan örülné­nek. Ezúton is mindenkinek kö­szönjük, aki szeretetével és adomá­nyával segített ezt a szeretet-házat létrehozni. Legyünk rá büszkék! VARGA GÁBORNÉ a Borsod megyei nőtanács elnöke Óvakodjunk a gyilkos galócától A rendkívüli nyári időjárás és a sok eső miatt nagyon elszaporodtak az erdei gombák. Különösen sok most a gyilkos galóca, amelynek fo­gyasztása halálos gombamérgezése­ket okoz. A hozzá nem értő gyűjtők nem tudják ezt a veszedelmes gom­bát megkülönböztetni az ehető gom­báktól. A gyilkos galóca kalapja a közhiedelemmel ellentétben nem pi­ros pettyes, hanem fehérkés. Egyik helyen fehér a kalap színe, s ezért a sampinyon gombával téveszthető össze, másutt zöldes-fehér és a ga- lambica-gombához hasonlít. A gyilkos galóca leforrázás után is okozhat halálos mérgezést. i A gombamérgezések elkerülésére az Egészségügyi Minisztérium fel­hívja a figyelmet, hogy csak ellenőr­zött gombát vásároljanak, s gombát csak akkor fogadjanak el, ha az árut ellátták piaci napi ellenőrzőjeggyel. Saját szedésű gombát is csak akkor fogyasszanak, ha vizsgázott gomba­szakértő ellenőrizte. (MTI) lit KÖVETENDŐ PÉLDA Megszokottá vált Bőcsön, hogy az letek, a nemesacélok, az elektromos általános iskola Eötvös Lóránd fizi- gyufa, a detektoros rádió, a kiváló Halló! Halló! A bocsi általános iskolából beszélünk ... kai és Herman Ottó biológiai szak­köre az egész évi tananyagból éven­ként megismétlődően kiállítást ren­dez. Az idei kiállítás meglepetéssel szolgált a nagyszámú látogatóknak. Minden egyes darabot maguk a tanu­lók készítettek, idegen kéz munká­ját még keresve sem lehet találni. Az ügyes kis mestermunkák magukon viselik alkotóik elméleti megalapo­zottságát és nagy gyakorlati érzékről tanúskodnak. szakdolgozatok, példázzák. mind ügyességüket zött tanult és így mint a falu ne­veltje, mindent meg tesz azért, hogy a gyerekekben felébressze a tudás­szomjat, az alkotás vágyát. Tavaly még alig harminc, most már negy­vennél is több tagja van a fizika szakkörnek, de, ha minden jelentke­zőt számontartanának, hetvenen is felül lenne a számuk. A minden évben megrendezett ki­állítások és különösen ez, a mostani, arról tanúskodnak, hogy a bocsi is­kolások megszerették a fizikát, amit elméletben elsajátítottak, gyakorlat­ban is alkalmazni tudják. A biológiai szakkör kiállítása a Hernád vizéből áttelepített halak, növények és rovarok világát mutat­ja be. Tavaly csupán növényi kiál­lítás volt, egy pár, a szakkör tagjai által készített nagyobb állat prepará­tumával. Dékány tanító bácsi ugyanúgy, mint Dudás József szívvel-lélekkel tanítja a tantárgyát és a kötelező anyagokon felül igyekszik a bocsi gyerekek természettudományos szem­léletét, világnézetét alakítani. A kiállítás többszáz látogatója egy­aránt megállapította — eredményes munkát végeznek a pedagógusok és a gyerekek egész évben. Valamennyien követendő példa­ként állítják az általános iskolák elé A fizika szakkör tagsága különös figyelmet szentelt a repülés-techni­ka fejlődésének. Szemléltetően pél­dázzák az ember első léghódításától kezdve az űrhajózásig elért eredmé­nyeket az apró modellek, amelyek­nek egyikén Lippai Sebő hetedik osztályos tanuló szakavatottan ma­gyarázza a rakétakilövós elvét. A fizika szakkör egy másik illusz­tris kiállítási tárgya a »tengerré-« varázsolt tanári dobogó, amely né­hány liter viszel, több apró házzal, emelődaruval, villanytelep modelljé­vel modern tengerparti lakótelepet mutat be. A »tengeren« elemmel hajtott csónakok úsznak, és a kis épületekben ég a villany. Sok találékonyság van a bocsi gyerekekben! A szemléltető vegyü­Fürge újjak igazgatják a „m<M Dudás József fizika-szakos tanár néhány éve került a bocsi általános iskolába. Valamikor ő is e falak kö­A kínai ipari üzemekben látottak alapján delegációnknak az az egy­öntetű megállapítása, hogy Anglia legyőzése már a közeljövőben meg­történik. Május 1-én délelőtt 10 órakor kez­dődik a felvonulás. Mi már 9 óra­kor elfoglaljuk helyünket a Tien-an- men melletti első tribünön. A május 1-i ünnepségen mintegy 700 külföldi küldött vesz részt, 50 különböző or­szágból. A népi demokratikus orszá­gok mellett sok a nyugati küldöttség. Japánból, Indiából, az afrikai orszá­gokból és Dél-Amerikából is jöttek. Bábeli nyelvzavar van. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát a sok külföldi között. Mindenki a fényké­pezőgépét, filmfelvevőgépét készíti elő, hogy minél többet megörökítsen a felvonulásból. A magyar delegációt fogadja Teng Hsziao-ping elvtárs, a Kínai Kommunista Párt főtitkára. előtt a kínai munkások és parasztok életszínvonala az éhhalál felett volt néhány milliméterrel. A XVIII. szá­zadban százmillió ember halt éhen Kínában. Egy-egy nagyobb aszályos évben egész tartományok népe halt ki. Volt rá eset, hogy egy évben tíz­millió ember pusztult éhen! A felszabadulás előtt 5—8 tagú munkáscsalád fél kg olajjal főzött egy évig (toliseprővel kenték meg a lábas fenekét, ha volt mit főzni) és egy munkás egy évben csak egyszer evett húst! Ansonban az üzemláto­gatás után beszélgettünk egy „Vörös Zászlós Mester”-rel, aki elmondotta, hogy ő a japánok alatt is itt dolgo­zott az üzemben, jó szakmunkás volt már akkor is, és mégis csak annyi fizetést kapott, amelyért 75 kg rizst jóllakik, mindenkinek megvan a ru­házkodása és egyéb szükséges hol­mija. És ezt a felszabadulás mellett nagyra értékelik. Tudja minden em­ber, ha még jobb életet akar, akkor még nagyobb erőfeszítéssel kell dolgoznia, mert a jobb élet csak a munkából takad. A kínai embernek nap mint nap visszatérő gondolata, hogy utói kell érni és meg kell előzni Angliát az ipari termelésben. E cél elérése érde­kében Anglia termelési adatait szé­les körben ismertetik, s ugyanakkor azt is, hogy miből mennyit kell ter­melni, hogy megelőzzék Angliát. Összehasonlítják az angol és más kapitalista országok termékeinek minőségét a kínai áruk minőségé­vel és addig nem nyugszanak, amíg J^szakkelet-Kínából visszatérünk Pekingbe, hogy résztvegyünk a május 1-i ünnepségen. A magyar párt- és kormányküldöttség is aznap érkezik Pekingbe és este Csou En-laj elvtárs ad fogadást a magyar kül­döttség tiszteletére. Nagy örömmel fogadjuk a meghívót és izgatottan készülünk az estre. A fogadás abban a szállóban van, amelyben mi la­kunk, így csak le kell menni a föld­szintre. Ahogyan az ajtón belépünk, ott áll Csou En-laj elvtárs — egyszerű szürke ruhában, olyanban, amilyet minden kínai ember hord — és kéz­fogással üdvözli a meghívottakat. Amíg a magyar párt- és kormány- küldöttség megérkezik, szétnézünk a teremben. A sok külföldi diplomata közöttörömmel fedezünk fel magyar ismerősöket. Résztvesz a fogadáson a Kínában tartózkodó magyar nő­küldöttség és a vendég szereplő ba­lett-együttes. Megérkezik a magyar párt- és kormányküldöttség Münnich elvtárs vezetésével. Mindenki elfog­lalja a helyét. Az első pohárköszön­tőt Csou En-laj elvtárs mondja. Me­leg baráti szavakkal köszönti a párt­ós kormányküldöttséget, valamint a jelenlévő többi magyar küldöttséget. Münnich elvtárs válaszol. Ezután fesztelen beszélgetés kezdődik. Ott van a magyar párt- és kormánykül­döttség mellett a pancsen láma — egy 23 éves fiatalember — és élén­ken magyarázza a tibeti helyzetet. Angol és más nyugati diplomaták mennek köszönteni Münnich elvtár­sat, beszélgetnek vele. A vacsora vé­gén még egy záró pohárköszöntő és — mindenki siet pihenni, hogy más­nap résztvegyen a május 1-i ünnep­ségen. A delegáció Peking ben, a május 1. ünnepségen. rek. A zöm a délutáni ünnepségen vesz részt. A Pekingi Egyetemen érdeklődünk, hogy az egyetem fiataljai miként vesznek részt a felvonuláson. El­mondják, hogy a 11 500 hallgatóból 1500-an vonulnak fel. Mikor látják csodálkozásunkat, megmagyarázzák, hogy a május 1-i rendezőbizottság hónapokkal előbb értesít minden üzemet, iskolát, hogy milyen létszám­mal vehetnek részt a felvonuláson; ennek alapján verseny indul az em­berek között a kiérdemlés végett. A Pekingben lévő sok színház és opera között is verseny folyik, hogy melyik 5 színház, illetve opera vegyen részt a felvonuláson. Többhavi munka után, április közepén döntik el, hogy kik nyerték a versenyt. Xf an még időnk 10 óráig. Addig r a felvonulás útvonalát és a te­ret nézegetjük. A Tien-an-men előtt több kilométer hosszú, mintegy 100 méter széles utca van, ezen lesz a felvonulás. Szemben velünk 500 mé­ter széles tér van, közepén áll a mo­numentális forradalmi emlékmű, raj­ta fehér márványba vésve a kínai forradalom története. A tér két olda­lán hatalmas építkezés folyik: az egyik oldalon 10 emeletes múzeumot, a másikon az Operaházat építik. Ezeknél az épületeknél is összekap­csolják a modern és a régi kínai épí­tészeti stílust. Az épületek alsó ré­sze modern vonalú, fehér márvány- nyál borított, felső része pedig ez&f- színű, pagoda-díszítésű. (Folytatjuk;) X. A kínai munkások lelkesedésé- nek, hősies munkájának egyik 'alapja, hogy tudják értékelni, már eddig is mit adott számukra a népi demokrácia. A kínai munkások élet- színvonala a felszabadulás előttihez viszonyítva ötszörösére (nem tévedés, ötszörösére) emelkedett, de még így sem éri el a magyar munkás élet- színvonalát, némileg mögötte marad. A kínai munkások a gyomrukon, bőrükön, egész életükön érzik, hogy a népi demokrácia 10 esztendő alatt mit adott nekik. A felszabadulás A május 1-i ünnepségre minden kínai ember nagyon készül. A felvo­nuláson nem mindenki vehet részt, csak a legkiválóbbak, akik minden­féle szempontból kiérdemlik. Ez azért van, mert másképpen egész nap tartana a felvonulás, olyan tömeg­ben vennének részt rajta az embe­lehetett vásárolni. Ha csak rizst vá­sárolt a fizetéséért, akkor a 8 tagú családjának napi 2 és fél kg rizs ju­tott. Ám a fizetésből másra is kel­lett, ezért sok esetben 8 éhes száj­nak csak fél kg rizs jutott naponta. Elmondta, hogy most mindenki jobb minőséget nem gyártanak. így volt ez a „Parker” töltőtollal is. Ad­dig fejlesztették ezt az iparágukat, míg" végül sokkal jobb és olcsóbb töltőtollat gyártanak. E verseny ke­reteiben dolgozták ki az örökké szín­tartó ruhaanyag-festék gyártási eljá­rását és még számtalan más techni­kai újítást. ern lakótelep” apró energiaforrásait. a bőcsiek nagyszerű eredményeit és megköszönik a két pedagógus áldo­zatkész munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents