Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-02 / 153. szám
2 ESZ ARM AG Y ARORSZ AG Csütörtök, 1959. július & LVASÓINK, LEVELEZŐINK ÍRJAK J ,í F Jelesre vizsgázott felnőttek A diósgyőri XXIV. sz. majláthi általános iskola tanulói és nevelői 1959. június 15—20-ig ötnapos országjáráson vettek részt. Az út sokáig emlékezetes marad számukra. Amit eddig csak a tankönyvekből tanultak a gyermekek, azt most a Valóságban is megláthatták. Egyben meggyőződhettek arról is, hogy mire képes ez a nép,, amely kezébe vette sorsának irányítását, szabad hazában él. Ezt a szép utat Ikarus 55-ös farmotoros autóbusszal tettük meg, Németh József gépkocsivezetővel a Volánnál, aki biztos kézzel röpített bennünket végig ezen az ezer kilométeres úton s úgy vigyázott a gyermekekre, mintha mind a sajátja lett volna. Velünk tartott Pillinger Mihály is, a 36. AKÖV dolgozója. Mindketten melegszívű emberek, akiknek az egésznapos fáradtság után még volt kedvük este a lefekvés előtt a gyermekekkel foglalkozni s mesél- getni úti élményeiket. Pillinger elvtárs, aki ezt az utat jól ismeri, vállalta az idegenvezető szerepét, öt napon át mikrofonon ismertette hazánk szépségeit és nevezetességeit, amellett játszott és énekelt velük. Mindketten nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez az út élményekben gazdagabb s azáltal feledhetetlen maradjon a fiatal lelkek emlékezés számára. Elmondhatjuk, hogy gyermekszeretetből mindketten jelesre vizsgáztak, mert nagyszerű példát adtak arra; hogyan kell segíteni a gyermekek nevelésében. Garadnai Ferenc, iskolaigazgató Lillafüred egy kor és mn Valamikor hajdanán a legtöbb hazai fürdőhelyen rendszerint unalmas és egyhangú élet uralkodott, különösen nappal. A vagyonos osztály fitogtatta rangját-módját, az asszony ok-leány ok mutogatták legújabb divatú ruháikat s naponta annyiszor öltözködtek, mint a színésznők a játékhoz. Este pedig a klubtermekben ittak, verték a kártyát s játszottak nagyban, legtöbbnyire tiltott módon hazárdiroztak. Még a fürdőzés és a víz is csak hasznos alkalom volt hódolók és kártyapartnerek, balekok szerzésére. Ma, a népi demokráciában azonban a fürdők más szerepet kaptak: Bosszantó apróságok A Kilián-lakótelepen e tavasszal immáron másodszor folynak a par- kírozási és tereprendezési munkálatok. Sajnos, nem sok eredménnyel. Most nem a tönkretett sarkokról akarok beszélni, amelyeket következetesen letaposnak a „siető” emberek. A problémát a „maszek” libák okozzák. Hiába küzdenek az egész- légügyi állandó bizottság aktívái, Tóth főorvossal az élükön a tisztaságért, a jószágtulajdonosok már kora reggel kieresztik a liba- és tyúkfalkákat az utcára, a bérházi lakók nem nagy örömére. A libák és tyúkok előszeretettel legelnek a parkosított területek gyepszőnyegéh, vagy a családi házak előtt húzódó füves részen, persze hálából sűrűn hullajtják „névjegyeiket”.. Van rá példa, hogy a lépcsőházakba is bemerészkednek, az előírásosan tisztára sepert járdát sem kímélik. Egy ismerősöm panaszkodott, hogy égy- izben 45 méteres járdáján 53 liba- es tyúk-piszkot számlált, de a gazdáját még nem látta, hogy seprővel jött volna tisztogatni kedvenc háziállatai után. . Másik problémánk: a sár.. Van már járdánk. Száraz időben a nagy poron kívül, — ami a játszótér hiányában ott játszó gyermekekre egészlegkisebb esőzés sártengerré változtatja az úttestet. Az egyik oldalon víz, a másik oldalon sár alatt a járda. Sok esetben az utcai világítás talán „tapintatból” nem működik hogy legalább ne lássuk, mibe lepünk bele?! Lipcsey Lajosné, Beruházási Bank dolgozója üdülőkké, pihenőhelyekké váltak, ahol a dolgozók szerzik vissza egészségüket, erejüket s egyben a szórakozás által friss kedélyüket. A lillafüredi szépséges Palota Szálló, — melyben valaha csak az ország vezető urai és mágnásai szórták a pénzüket —, napjainkban csodálatos változást mutat ánnpk, aki fáradságot nem sajnálva, megtekinti közelebbről. Munkában megfáradt dolgozók üdülnek itt, hogy aztán újúlt erővel, felfrissült kedéllyel, szocialista öntudattal lássanak újra munkához. Üdülésüket a párt és kormány helyes szocialista politikájának köszönhetik a dolgozók, hogy ma már nem kívülről leselkednek a csodás függőkertek felé, hanem megbecsült lakói lehetnek a világhírű szállodának. Kiváló lakás- és élelmezési viszonyok mellett sokféle szórakozási lehetőség is vár az üdülőkre, melységtelen — nincs is semmi baj. De a-- ről a tapasztalt kult.úrfelelős, Pribék Sándor nagy igyekezettel gondoskodik. Legutóbb önálló estét is adott, melyen saját szerzeményeivel is szerepelt, a dolgozók hálásan és melegen ünnepelték. Boldogok a lillafüredi üdülők, hogy'nemcsak nézői, hanem vendégei is lehetnek a világszép fürdőhelynek. Dr. Baár Tibor, Budapest Tízéves a szocialista üdültetés Tíz éve, hogy a dolgozók üdülnek. Mátra, Bükk, Balaton, Hajdúszoboszló, Hévíz s még sorolhatnánk hazánk számos, festői üdülőhelyét, amely nemcsak egyszerű földrajzi fogalmat jelent, hanem nyugalmat, pihenést, gyógyulást, feledhetetlen emlékeket. Ma a lillafüredi Palota Szálló éppen úgy a dolgozóké, — munkásoké, parasztoké, értelmiségeké, — mint a mátraházi Sf>ort Szálló, vagy a Galyatető. ’ i Több mint tíz esztendeje annak, Erős akarattal mindent lehet... Egy héttel ezelőtt mutatták be és változatlan sikerrel játsszák színjátszóink Fényes Szabolcs és Kállai István „Majd a papa” című zenés víg játékát. A kultúrcsoport tagjai nagy fába vágták a fejszét akkor, amikor ennek a darabnak a tanulásához fogtak, de a szívós munka meghozta a gyümölcsét. Tökéletes szereptudásukkal és a sikerült átéléssel arattak főként sikert. Leginkább Lados István játéka tetszett, aki valóban megérdemelte a vastapsot. De tökéletes alakítást nyújtott a Gabi szerepét játszó Kiss Piroska és a Prédó szerepét alakító Eperjessy László is. Éva, illetve Seres Ilona a bemutató előadáson még egy kicsit lámpalázzal küzdött, de később már ő is jó volt. A rendezés Szikra András, a szép díszletek Bukovenszki László munkáját dicsérik. Igaz, hogy „Majd a papa” kiválasztása nem á legszerencsésebb körülmények között történt, mert a Miskolci Nemzeti Színház is ugyanezt a darabot játssza, de ennek ellenére $áblás ház mellett folynak az elő- ádások. A közönség jól szórakozik, kellemes estében van része. Horváth József, a Hejőcsabai Cement- és Mészmű levelezője hogy intézményesen is kezébe vette népi államunk a Szakszervezetek Országos Tanácsán, a szakszervezeti szerveken keresztül dolgozó népünk üdültetését. Hogy az elmúlt tíz évben milyen hatalmas fejlődést mutat ez az akció, csak néhány adatot idézek: Egy milliárd forintot fordított államunk tíz év alatt arra a célra, hogy egyedül a Mátrában félmillió dolgozó üdülhessen télen-nyáron. Például a Borsodnádasdi Lemezgyárból több mint 170 dolgozó és 190 gyermek megy évente üdülni, pihenni és szórakozni. Az 1956-os ellenforradalom ezektől a jogoktól, . kedvezményektől akarta megfosztani népünket, hogy újra a régi társadalom urai, módosai üssék fel tanyájukat a nyaralóhelyeken. Emlékezve a megtett tízéves útról, elismeréssel kell szólni azokról, akik odaadó munkájukkal, szakértelmükkel igyekeztek megoldani az üdültetés nehéz problémáit, bővíteni és kényelmesebbé tenni az üdülőhelyeket. Szinte ugrásszerű az a fejlődés, amelyen keresztül ment az üdültetés hazánkban, s még nagyobb, ami előttünk áll. Érsek József, művezető, Borsodnádasd Még évekig eltart a lakásgond. Helyzetünk a serény építkezések mellett is nehéz, s a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudjuk rövid időn belül megoldani a kérdést. A lehetőséghez mérten azonban valahogy mégis rendet kell teremteni. E törekvést szolgálja több párthatározat és kormányrendelet s a hatóságaink részéről utóbbi időben tapasztalt szigorúbb fellépés a lakásűzérekkel, lakáspanamázókkal szemben. Ám, ha jobban utánanézünk a dolgoknak, rádöbbenünk, hogy a rendcsináláshoz nem elegendő a rendelet és a szigor. E kettőt meg kell toldani azzal a helyes következetességgel és helyes megítéléssel, amely a társa- , dalmi rendből törvényszerűen fakad. Ennek a társadalomnak egyik legtörvényszerűbb lényege, hogy elsősorban a munkásosztály, az egykoron borzalmasan kizsákmányolt és jogaitól megfosztott proletariátus élvezze a megváltozott rend áldásait. Nem osztályönzésről van szó, csupán arról a jogról, ami megilleti az osztályt, a szocializmus építésének derékhadát. Ezért hozott a párt közel egy esztendővel ezelőtt olyan határozatot, amely a munkásosztály helyzetének megjavítását sürgeti. A határozat óta • e tekintetben is van fejlődés. A nagyüzemi dolgozók lakásügyének intézése viszont még elég bürokratikus. És ez az a kérdés, amelyet nem csak rendeletileg és nem csak szigorral, hanem politikus következetességgel és igazságérzettel lehet és kell — ha nem is véglegesen —, hiszen ahhoz ma még Nagyobb körültekintést a lakáselosztásban! nincs elég gazdasági 'erőnk —, de részben — megoldani! Mert mit ér a Minisztertanács legutóbbi rendelete is, amely szerint a felépült lakások 70 százalékát a nagyüzemi dolgozóknak kell adni, ha a végrehajtó szervek másképp cselekszenek. No, de hadd illusztráljam néhány példával az elmondottakat. A miskolciak bizonyára látták már azt a két hatalmas bérházat, — I. és II. bérház —, amit a Selyemréten egy, illetve másfél évvel- ezelőtt adtak át lakóiknak. A két bérházban több mint száz család lakik. De vajon hány közöttük a fizikai munkás? Alig 8—10! Amikor felépült a két bérház, egyrészét a Borsodi Szénbányászati Tröszt kapta, másik részét több vállalat, amelyek saját dolgozóikból javasoltak bérlőj elöltet a tanácsnak. De miért jutott olyan elenyészően kevés lakás a fizikai, illetve nagyüzemi dolgozóknak? A trösztnél azt mondta a lakásügyi előadó: „Főleg a központban dolgozó szellemi munkásaink kapták a selyemréti lakást, a bányászoknak lehetőleg bányaközeiben adtunk.” Rendben van, ez érthető. Annak az egyetlen bányásznak, aki itt lakik az I-es bérházban, nem is volt nehéz megjegyezni a nevét: Korondán Mihálynak hívják. Mi van azonban a többi vállalat esetében? Vajon ők is „munkaközeiben” biztosítottak lakást a munkásaiknak? — Mi, kérem nem tehetünk róla' — mondták az I. kerületi tanácsnál, — nekünk a vállalat elküldte a javaslatot, nekünk ki kellett utalni. Ez a helyzet együtt jár a szolgálati lakásokkal... De szükséges, hogy „együtt járjon?!” Az I. kerületi tanács ez év március végéig 46 szolgálati lakást utalt ki, illetve fogadta el a vállalatoktól beérkezett főbérleti javaslatot. Ebből 13 úgynevezett szanált lakás, tehát maradt 33 elosztható lakás. Mit mutat a statisztika? Mindössze négy fizikai dolgozó jutott új otthonhoz! Tavaly jobb volt az arány s az említett szám is megváltozik az év végéig, de azért még sincs rendjén ez a dolog, Hogy mennyire nincs rendjén, arról egy félóra múlva magam is meggyőződtem a városi tanácson tapasztalt esétből, amit a véletlen hozott elém. A Nehézszerszámgépgyár egyik műszaki tisztviselője, F. P. tartózkodott Rozgonyi Jenő elvtársnál, a városi tanács osztályvezetőjénél. Lakáskiutalóért jött, mondván, őt javasolták, megelőzve 11 fizikai dolgozót, aki mind előtte volt a jogosságnak megfelelően összeállított névsoron. Rozgonyi elvtárs — helyesen — nem adta ki a lakáskiutalót. Kérte, hozzon a gyár lakásügyi előadójától Osszuk meg a munkát Napokon át kerestem az egyik nagyüzem igazgatóját, beszélni akartam vele. Újra és újra azt a választ kaptam, hogy értekezleten van, ülésezik. Igaz, hogy egy-egy üzemi igazgatónak sok megbeszélése van, de mégis elcsodálkoztam, hogy napokon keresztül nem lehet vele találkozni az örökös értekezés miatt. Végül mégiscsak sor került beszélgetésünkre, ahol szóba hoztam ezt a dolgot is. Érdekes volt a válasz. A nagyüzem igazgatása mellett neki még van egy sor funkciója. 1. A városi pártbizottság tagja. 2. SZOT elnökségi tag. 3. Vállalati pb. tag. 4. Üb. tag. 5. Üzemi tanácstag. 6. , Városi tanácstag, hogy csak a legfontosabb és állandó jellegű funkciókat említsük. Gondoltam, ez abból fakad, hogy egy nagyüzemről van szó, de ez nem magyarázat, mert van olyan középüzemünk is, amelynek az igazgatója: 1. Városi tanácstag. 2. Tanács v. b. tag. 3. Hazafias Népfront, elnökségi tagja. 4. Városi pártbizottsági tag. 5. Fegyelmi bizottság tagja. 6. Alapszervi vezetőségi tag. Emellett az elvtársak még kapnak megbízatásokat a propaganda munkában, időnként taggyűlések ellenőrzésére kérik fel őket, vagy egyes alapszervezetekben kapnak különféle pártmegbízatásokat a felsőbb pártszervektől. J. elvtárs esztergályos, most is padnál dolgozik. Ezt idézőjelben is írhattam volna, mert alig-alig esztergál, tudniillik: 1. Pártvezetőségi tag. 2. Üb. tag. 3. Kerületi tanácstag. 4. Népi Ellenőrző Bizottság tagja. 5. MSZBT vezetőségi tag. 6. Sportfelelős. Ez a három példa eléggé tipikus. Azok, akik részt vesznek különböző tanácskozásokon, értekezleteken, igazolhatják ezt, hiszen jóformán mindig ugyanazokat az arcokat látni. Csak egyszer pártrendezvényen, máskor meg tömegszervezeti meg- ■ beszélésen. Ezek az elvtársak nagyon sokat dolgoznak, szinte ismeretlen előttük, hogy mi a munkaidő, mert a 8 óra letelte után végzik különféle társadalmj munkájukat. Éjt nappallá téve dolgoznák, vállalnak újabb és. újabb megbízás-- fásokat. Mindent elkövetnek azért, hogy munkahelyükön eleget tudjanak tenni kötelezettségeiknek, és a társadalmi munka se szenvedjen kárt, mert kérik őket. Itt a bökkenő! Kérik őket. Nem ők keresik maguknak a sok funkciót. Eszembe sem jutna valakit hibáztatni azért, mert sokféle társadalmi kötelezettsége van. Azért tisztelet és megbecsülés jár, ha valaki sokféle munkát jól elvégez. Azok az elvtársak hibásak, akik nem veszik észre azt, hogy ez előbb-u^óbb hibákhoz vezet. Sok a panasz amiatt, hogy hosz- szúra nyúlnak* az értekezletek. Nem csoda. Vannak elvtársak, akik egyik értekezletről a másikra járnak, ezért nem tudnak jól felkészülni, nem ismerik eléggé a megbeszélésre kerülő anyagokat. Ilyenkor hallunk hosszú felszólalásokat, amelyekben nemcsak a lényegesről van szó, hanem sok a femegfelelő indoklást, amely megokolja a sprrend felborítását. F. P. távozta után az osztályvezető nem hagyta annyiban a dolgot. Egy-két telefon után kiderült, hogy „valaki” protezsálja F. P. ügyét. Kétségtelen, F. P.-nek jár lakás. Jelenlegi lakáskörülményei indokolttá teszik kérelmét. Viszont az nagyon helytelen lenne, ha mások kárára kivételeznének vele. Mit szólna hozzá az a 11 dolgozó társa, aki épp úgy vár a lakáskiutalóra, mint ő, vagy talán még jobban! .Sokan vannak, akik évek óta várnak a szerencsés pillanatra. Türelmüket nem szabad próbára tenni igazságtalan tettekkel. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy‘az igazságtalan lettek nagyon gyakran elsősorban a nagyüzemi munkásokat érintik, ami eleve helytelen. És ha ezzel ráadásul együtt jár a munkás kárára történő protekció és patronálás — politikailag rendkívül káros! Senki ebben az országban nem lehet olyan „nagy ember”, nem lehetnek olyan „jó ősz- szeköttetései”, hogy jogtalan előnyöket élvezzen a nagyüzemi munkássággal szemben! — illetve az ő kárukra! E felfogásban kell kezelni a lakáselosztás kérdését! Ha a rendeletik és a szigor mellé következetességet és helyes politikai >megítélést is fűznek végrehajtó szerveink, illetve azok felelős vezetői, bátran állíthatjuk, kevesebb lesz a panasz, nagyobb a türelem és megértés. Mert amíg végérvényesen megoldjuk a lakáskérdést, minderre nagy szükség van. CSALA LÁSZLÓ lesleges beszéd. Az olyan nap, amikor két-három értekezlet is van, nagyon fárasztó. Más-más témáról van szó, nehéz koncentrálni és jjem megy a munka. Ha ezeken az értekezleteken nem ugyanazok az elvtársak vennének részt, hanem mindenhol mások, lényegesen megváltozna a helyzet. Fel tudnának készülni, csak vitás kérdésekhez és 'javaslatokhoz szólnának hozzá, nem húznák az időt, frissen menne a munka. A különböző aktíváknak, plenáris üléseknek nemcsak az a feladatuk, hogy kialakítsák a helyi politikát, helyes döntéseket hozzanak, hanem az ülés részvevőire vár nagymértékben a határosatok megvalósítása is. De ha mindig ugyanazok az elvtársak vannak jelen, ezt nem várhatjuk, mert nem győzik, nem bírják. így aztán fennakadás lehet a határozatok gyakorlati végrehajtásában. Azt meg nem lehet elképzelni, hogy valaki csak a határozathozatalban vegyen részt és a végrehajtásban ne. Érthető, hogy a városi tanácson derűt kelt az egyik elvtárs, aki gyakran megjelenik és bejelenti, hogy most mint iskolaigazgató jött, máskor pedig megmondja, hogy nem mint iskolaigazgató, hanem mint tanácstag és így tovább. Pedig ez nem is olyan mulatságos. Elfáradnak az elvtársak, ha hosz- szú időn keresztül ilyen tempóban dolgoznak. Az állandósult fáradság pedig akadályozza a munkát. Nagyon rossz érzés az, ha heteken keresztül úgy ér véget a nap, hogy „ma megint maradt egy sor elintéznivaló’^ Ehhez hozzájárul még; hogy önképzésre nem jut idő. Hány olyan elvtársunk van, aki a felszabadulás óta dolgozik és semmiféle felső oktatásban nem tudott részt venni, mert nem lehet összeegyeztetni azt, hogy valaki 6—8 funkciót ellásson és még levelező oktatásban is részt vegyen. A család is megszenvedi ezt a helyzetet. Milyen bántó dolog, ha a gyerek gyenge bizonyítványt hoz, vagy rosszul viselkedik! Tudom, hogy elvtársaink ezért nagyon restellkednek. De gyakran nem lehet rajta csodálkozni, mert több elvtársnak nincs ideje arra, hogy foglalkozzon a gyermekeivel. Szóval, a társadalom és az egyén egyaránt kárát látja a társadalmi munka túlzsúfoltságának. Az a baj, hogy aki dolgozik, az nagyon sokat dolgozik, ezeket az • •elvtársakaf már jól-4s*nerik- a vezetők, tudják,, v. mireképesek, és újabb és újabb megbízásokkal terhelik. Úgy néz ki . a dolog, hogy egy körben mozgunk, ha előléptetésről, megbízásokról van szó. Mindig ugyanazok kerülnek szóba. Lépjünk ki ebből a körből! Van nagyon sok munkás, aki szerényen dolgozik, jó eredményeket ér el, politikailag képzett, léptessük elő bátran ezeket az elvtársakat, adjunk nekik megbízatásokat. Nincs még nagy rutinjuk, gyakorlatuk a munkában, esetleg többet kell nekik segíteni az elején, amikor beállítjuk őket, de megéri a fáradságot. Jó az, ha beállítunk ilyen elvtársakat különféle funkciókba, mert ezzel elérjük, hogy akik ma nagyon meg vannak terhelve, azok felszabadulnak és a maradó kevesebb feladatot jobban el tudják látni. Helyesemért ha új- elvtársak kerülnek be a vezetésbe, sok új javaslatot hoznak tarsolyukban, . mentesek bizonyos megszokásoktól, sablonoktól. A vezető szervek csak nyernek ezáltal, mert jobban megy a munka. A vezetők munkájának megkönnyítését, a felesleges terhek megosztását, a vezetésbe új, jól kipróbált elvtársak beállítását követeli meg a Központi Bizottság március 6-i határozata is. DÉRI ERNŐ Jogi tanácsadást rendez a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy a lakosság ügyes-, bajos dolgainak gyorsabb elintézését jogi tanácsadással kívánja segíteni. Ezért minden héten szerdán és pénteken — a két piaci napon — 9—12 óráig a Hazafias Népfront megyei irodájában, Széchenyi utca 14. sz. alatt díjtalan jogi tanácsadást tartanak. NYELVI „BALESETMENTES” NAP A közelmúltban az „Office du Vo- cabulaire Francais” „nyelvi baleset- mentes napot” rendezett és e célból felkérte tagjait, olvassák át gondosan újságjaikat és jegyezzék fel a nyelvtani botlásokat. Az intézet minden francia nyelven megjelenő lapról hibapont feljegyzéseket készített, s végül a hibapontok értékelésével osztályozta a lapokat. A vizsgálat alapján öt, külföldön megjelenő francia nyelvű napilapot díjaztak szép nyelvezetéért.
