Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-10 / 160. szám
2 észarmagtarorszAg Péntek, 1959. július 10. Hónapok óta hiába várnak TAVALY NYÁRON egy nagyjelentőségű bemutatóra hívták meg a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalathoz a megye és más megyék termelőszövetkezeti vezetőivel egyetemben e sorok íróját is. Figyelmes, ötletes, a gazdaságosságra törekvő elgondolással csővázas, szabadszál- lásos tehónistállót építettek, amely könnyen szállítható, bárhol rövid idő alatt összeszerelhető, előregyártott elemek hozzászerelésével téli istállónak is nagyszerűen fátalakítható és mindezek fejében olcsó! A jelenlévő szakértők, termelőszövetkezeti elnökök, építészek, állattenyésztők a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak, dicsérték, égig magasztalták, bizonygatták, hogy ezt sorozatban kell gyártani és azt az egyet, amelyet a bemutató alkalmából a vállalat udvarán felállítottak, egy ügyes, gyors észjárású szabolcsi ember nyomban meg is vette. — Nem baj! — vigasztalták azokat, akik későn kaptak észhez, akarom mondani a pénztárcájukhoz —, gyártunk belőle eleget. A megrendelést akár most, itt a helyszínen meg lehet fogalmazni... Voltak azonban olyanok, akik úgy gondolták, alusznak rá előbb egyet. Közéjük tartozott Kiss Bertalan, mezőkeresztesi tsz-elnök is. Be nem tartott ez a gondolkodás sokáig. Csak éppen, hogy megbeszélte odahaza a vezetőséggel, a tagsággal és fel a vonatra, sietett be a megrendelést leadni. — No és, körülbelül ' mikorra lesz meg az az istálló? — kérdezte nyomban, hiszen magya? szokás az, hogy ha az ember elhatározza valamire magát, akkor „add meg uram, de mindjárt” ... — Türelem, türelem! Az elsők között szállítjuk, hiszen az elsők között adta le a megrendelést is! Addig persze, amíg ez a szabad- szállásos tehénistálló Mezőkeresztesre érkezik, el kell intézni némi formaságokat a bankkal a hitelfedezet érdekében, a beruházó, a kivitelező vállalattal úgy, hogy papíron ennek ne legyen semmi akadálya. No, ha csak ennyi az egész, akkor elintézzük! —, Vélték odahaza Keresztesen, s papírt a gépbe: írtak ide, írtak cda, ment a evői. jött a levél, kérőbb ment szemé lyesen maga a tsz-elnök: nem egyszer, de ötször is. Ment, amíg bele nem fáradt. Mert az ilyen eredménytelen járkálásba szörnyen, de szörnyen bele lehet fáradni. Sőt: bele lehet fásulni, s a végén az ember kezd magasabb hangnemben, cifra kifejezésekkel beszélni... Summa, summárum, tehénistálló — még mindig nincsen Keresztesen. MINDERRŐL A NAPOKBAN, pontosabban szólva tegnapelőtt értesültünk, amikoris a megyei tanács tsZ-beruházó irodája egyik munkatársával, Dubéczi Lászlóval és a tervező iroda munkatársával, Rejtő Károly elvtárssal bejártuk az építkezni szándékozó termelő- szövetkezeteket. A tsz-elnök, Kiss Bertalan elvtárs asztalán három dossziét tölt már meg az akta. „Bár inkább ne volna belőle egy Városi tanácstagok fogadóórái Július 10-ón: Kovács István Petőfi-lak- tanya, Szentpéteri-kapu 17—19 órakor. Július 11-én-. Gyuráíc Lá6aló Major u. 2. sz. 16 órakor. 'Július 12-én: vörös József Szentpéteri- kapu 18. sz. 9—11. H. Tóth András Avas- aJja u. 13. sz. 15—18. Guba Barna IV. k., hejőcsabai Tanácsháza u. 60. etz. 18—20 órakor. Július 13-án: Sárközi Andörné Dayka G. u. 4., I. em. 11—12 órakor. Július 15-én: Kolyankovszky János n., Kerpely Antal u. 3. 6z., 2. ajtó, 16—18 órakor. Július 16-án: Csopka József Jókai u. 41. sz. 18—19.-Cseszár Vilmos Farkaá Károly u. 2. sz. 16—17. Regenbogen Szilvia III. kér., Papírgyár, kultúrház 16—17 órakor. Tíz millió frank kártérítés egy kavics miatt Rose Amy énekesnő ügyvédje tíz millió frankos kártérítési pert indított az egyik párizsi vendéglő ellen, amely hanyagságával tönkretette az énekesnő biztatóan induló művészi pályafutását. A nem mindennapi tárgyalás „perdöntő” bizonyítéka egy négy milliméter átmérőjű kavics, amelyet egy tányér spenótban szolgáltak fel *a mit sem sejtő énekesnőnek. Rose Amy négy foga törött bele az újszerűén elkészített spenótba. „Hiányos fogsorral egy énekesnő nem léphet fel, nem mosolyoghat a közönségre”, — így érvel az ügyvéd keresetében, s az ügy mindenképpen „fogas” kérdés lesz a párizsi bíróságnak. sem, csak volna istálló!’' — mondja nem kis bosszúsággal. Ott van náluk — hónapok óta már — a kész típusterv, rendben1 volnának a pénzügyi fedezettel is, leadták (nem is tudják, hányszor) a megrendelést is — a munka megkezdje húzódik. Még a tervek helyszíni adaptálása, a költségvetés átszámítása sem történt meg. Addig pedig természetesen az építkezést nem lehe- elkezdeni. Ez a dolgok egyik oldala. A másik pedig, hogy Kiss elvtársék nem véletlenül szorgalmazzák az építkezést. A mezőkeresztesi „Aranykalász” fokozottabb mértékben törekszik — a nehézségek ellenére is — az állattenyésztés további fellendítésére. Figyelemreméltó éfedményeket értek már el eddig is. Törzsállattenyészetükkel már az első évben ötödik helyezést érték el az országban. Ez pedig nem kis szó! Most tovább szaporítanák az állatállományt — de nincs hová. Nyáron, amíg a gulya a legelőn jár, csak el vannak, de nem tudják, mit csinálnak majd ősszel. Elvégre, a sok munkával összehozott szép állományt emiatt el nem adhatják. Most is ellene — azt mondja az elnök — vagy kilencven darab tehén, gondban fő a fejük, nem tudják szegényeket jászol mellé* kötni. Fejlesztették, fejlesztették az állományt abban a reményben, hogy időre kész lesz az Istálló, s most nincs hely. Annyira nincs, hogy a párnapos újborjakat kénytelenek a hathetes jószágokkal ösz- szeverni, borjú van még a malac- kutricákban is. Bajbajutott ember úgy segít magán, ahogy tud. Szerződésük van az Állatforgalmi Vállalattal: 50 db marhát kellene sürgősen sőrébe állítani, annak sincs hely. Eljön majd az átadás határideje, aztán mérgelődhetnek, hogy a vállalat — jogosan — megköt- bérezi őket. Pillanatnyilag tehát úgy néz ki a helyzet, hogy száz tehén egyszerűen fedél nélkül, a szabad ég alatt van. S HOGY KINEK A HIBÁJÁBÓL MINDEZ? Azt egyszerűen nem lehet pontosan megállapítani. Hiszen majd minden vállalat, majd minden szerv, ahová csak fordultak, csoportosan tudja az indokokat felhozni. Csakhogy a dolgok megmagyarázásából még nem lesz istálló. Az építkezés megkezdése nem húzódhat tovább. A nyitott kérdésekre pontot kell tenni végre. De nagyon sürgősen. Onodvári Miklós A piacon — kosár nélkül \larn vásárlási szándékkal men- nem gink a mjnap a piacra. Egyszerűen arra voltunk kíváncsiak, milyen a felhozatal, a jó termés, a kedvező időjárás mellett hogyan alakulnak áz árak, nagy-e a forgalom, van-e, — és kire — panasz? Annak, aki mindennap a piacra jár, fel sem tűnik a tarka forgatag. A gyakorlatlan szem azonban el-el- bámul rajta... Talán sehova nem gyülekeznek oly gyorsan össze az emberek, mint a pirkadást követő percekben a piacra. Amint egv kis világosságot áraszt a felbukkanó Nap tüzes korongja, hirtelen felébred az addig csendes Béke tér és szinte percek alatt benépesedik. Teherautók gördülnek, szekerek döcögnek végig a ’ macska köves úton, jócskán megrak- 1 va portékával. Főleg zöldségfélékkel: karfiollal, karalábéval, zöldborsóval, zöldbabbal — hiszen ezek ideje van most. Ám a szemnek kedvesebb s a gyomornak kívánatosabb portéka is egy-kettőre a standra kerül a ládákból és kosarakból: Egerből és környékéről épp most futott be két szállítmány málna, őszibarack, sárgabarack. S hogy a kenyeret is legyen mibe aprítani, az őstermelők leveszik a kanna fehér vászonnal borított fedelét, s kedvesen kínálják a siető háziasszon voknak: — Tessék csak, tessék a friss, fö- lözetlen tejből! Az egyik háziasszonyt párperces „tapasztalatcserére” vonjuk arrébb, s halkan kérdezzük, nehogy véletlenül és indokolatlanul megsértsük valamelyik eladót: _ MnnrHn kérem, mostanában Lfiorniju -s van hamis tejföl? — Mire az ifjú háziasszony készséggel megmagyarázza, hogy a hamis tejfölt és a hamis kofákat Dillanatnvilag kiűzték a piacról az ellenőrök. Egyébként van a Vásárcsarnokban minőségvizsgáló állomás, s akinek kételye támad valamely portéka iránt, készséggel állnak ren-r delkezésére. De erre ritkán van szükség ... ... Szóval, ismerkedünk a piaccal. S hogy a legnagyobb rendjén van minden, az a kofák rimánkodá- sából állapítható meg leginkább. Mert amikor már azt mondják: — Jaj, drágaságom, tessék csak ezt megnézni, szépségem, ilyen kajszi az egész piacon sincs! — akkor az már azt jelenti, hogy bőséges a felhozatal, a kofa nem licitálhatja fel az árat, sőt... " No, de ezt már jobban érti a Vár-. sárcsarnok igazgatóságának főkönyvelője, dr. Varga Jánosáé, hadd mondja el ő a lényeget.- Csakugyan kozásra. Végre elértük, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek árszabályozó szerepet tölthetnek be a piacon. Bár még egy kicsit rapszódikus néha a termelőszövetkezeti felhozatal, mégis a tsz-áru képezi a piac stabilitását. Különösen akkor, ha valamely áruval szinte elárasztja a piacot, s nemcsak a közü- letek konyháit tudja kielégíteni, de bőségesen marad a háziasszonyok részére is, akik nem szorulnak a kofák drágább áruira. Azt meg kell mondanunk, hogy az árkülönbségek lényegesen eltérnek! Láttuk például a Nagymiskolci Állami Gazdaság gyönyörű, hamvas őszibarackjait. Kilóját 9.40-értádták. Ugyanakkor özvegy Tóth Mihályné, a cseppet sem szebb őszibarackját 15 forintért kínálgatta, persze, alig akadt vevője. Az őstermelők, a becsületes emberek, akik nem akarják »megvágni« a vásárlókat, huza-vona nélkül és már korareggel a szocialista szektorok áraihoz igazodnak. És ez az összefogás feltétlen hasznos dolog! Ebből az összefogásból, valamint a bőséges felhozatalból — dr. Vargáné szerint az idén kétszer any- nyí a felhozatal, mint tavaly ilyenkor volt — származik a pozitív áringadozás. A tojás és tejtermék esetében nemcsak naponta, de szinte egyik óráról a másikra bekövetkezhet árcsökkenés. Hasonló tapasztalatot szerzünk a zöldáruk esetében is. örvendetesen megjavult Miskolc zöldségellátása — bár a zöldségboltokban néha van hiány, különösen a külvárosokban! Az árak is szolidab- bak lettek a tavalyihoz képest. És ez a tény utal valamire. Emlékezzünk csak vissza, mennyi szó esett róla: a dolgozó parasztság — tsz-beliek és őstermelők — kötelessége, hogy a munkás-paraszt szövetségnek megfelelően segítsék elő a város jobb ellátását. S a szó nem volt falrahányt borsó... Végre eljutottunk oda, hogy a »hangos bemondónak« minden félórában »piaci propagandát« kell csapnia: »Közöljük kedves vevőinkkel, hogy a mezőcsáti termelőszövetkezet friss zöldbab szállítmánya megérkezett.« JA hogy nem kell már a kofák JU9 kosara előtt tolakodni és fizetni kedvük szerint!... Ha ez így megy tovább, meggyőződésünk, hogy jövőre még; johw’láwjjs&éllátás, nagyobb....a ...választéka..r=j±étózóval könny eb b lesz az élet! e "J • ; (cs) ...... . ; /• ; . mennyi betegséget terjesztenek, és ezeket a tényeket mindenkinek cl- mondták. Nagy népi mozgalom bontakozott ki a „4 rossz kiirtására. A. gyerekektől a legidősebbekig mindenki hozzáfogott. A verebeket — hiába mondja a közmondás, hogy „Dobbal nem tartományban egyszerre végezték a verebek irtását és abban résztvett minden épkézláb ember és gyerek. Ez a nagyszerű összefogás, az egységes cselekvés az egyik titka annak, hogy a kínai barátaink a szinte hihetetlennek látszó dolgokat is meg tudják szervezni. Ha az egyik család csinálta volna és a másik nem, ha az egyik község küzd a „4 rossz” ellen, a másik nem, akkor soha nem lett volna kiirtva a sok-sok milliónyi veréb. Mindig figyeltük, hogy majd csak látunk valahol verebet, de sem a városokban, sem a falvakban nem láttunk! Hasonlóképpen jártunk a léggyel is. Négyhetes kínai tartózkoA kínai dolgozók birtokukba vették az üdülőket is. lehet verebet fogni” — dobokkal, sípokkal, cíntány ér okkal irtották. Megkeresték hajnalban, hogy hol van a legtöbb veréb — rendszerint a pagodák faragásain — aláálltak és adott jelre éktelenül doboltak, sípoltak. A verebek még aludtak és a nagy zajtól sok úgy megijedt, hogy leesett a földre, ahol megfogták őket. A többi verebet, amelyik elrepült, nem engedték leszállni. Háztetőkön, fákon és minden helyen emberek és gyerekek ültek, akik doboltak és sípoltak, riasztották• a verebeket. Ezt azért csinálták, mert a verebek csak egy bizonyos ideig tudnak a levegőben tartózkodni, s ha nem szállhatnak le, akkor a fáradságtól aléltan leesnek a földre. így is történt: a dobokkal, sípokkal zavart verebek ezrei peregtek a földre, ahol összefogdosták őket. Egy-egy Magyar or szág-nagyságnyi dúsunk alatt egyetlen legyet sem láttunk. Amikor kiadták a jelszót a légyirtásra, mindenki légycsapót hordott magával és bárhol meglátott egy legyet — munkahelyén, lakásban, vonaton, villamoson stb. —■ addig nem nyugodott, amíg le nem ütötte. Erről mulatságos dolgokat is meséltek. Például az egyik minisztériumban egy komoly értekezlet folyt: a miniszter, aki vezette a megbeszélést, meglátott egy legyet, felállt az asztaltól, és addig hajtotta^ míg le nem ütötte, aztán — folytatták a megbeszélést... A szúnyogot még nem sikerült teljesen kiirtani, de így is jóval kevesebb van, mint a Balaton mellett. Kantonban viszonylag nem szenvedtünk tőlük. (Folytatjuk.) XVII. Az egyik banánültetvény mellett dolgozó diákok vendégül látnak: dé- ligyümölcs-uz8onnát kapunk. Mindenfajta frissen szedett gyümölcs van az asztalon, és mi derekasan la- komázunk a sok ismeretlen gyümölcsből. Vendéglátóink még a gépkocsikba is raknak belőle, hogy az úton is legyen mit ennünk. Alig szállunk be az autóba, amikor hirtelen, minden előzetes jel nélkül megered a trópusi eső. Két perce még verőfényes volt az ég, most pillanatok alatt elsötétül, és már ömlik is az eső. Itt valóban ráillik az esőre az a mondás, hogy úgy esik, Mindenfelé az új építkezéseket csodálhatjuk. mintha dézsából öntenék. Vastag sugarakban zuhog, alig lehet kilátni az' autóból. Néhány percig esik csak, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is megy. öt perc múlva már süt a nap és tíz perc múlva nem is látni, hogy eső volt. Este egy hatemeletes épületben lévő kínai export-kiállítást nézünk meg. Mintha ezeregyéjszaka mesés birodalmába tévedtünk volna, úgy érezzük magunkat. Megtalálható itt Kína egész művészete, gazdagsága és legmodernebb technikája. Sokáig elnézegetjük az elefántcsont-faragásokat, amelyek a faragóművészet legszebb alkotásai. Egyetlen hatalmas elefántcsont-agyarból egy csatajele- t van kifaragva, legalább kétszáz emberi alakkal, ágyúval, fegyverekkel. Mellette egy vitorláshajó, szintén egyetlen elefántcsont-darabból. Rengeteg szobor, elefántcsontberaká- sos díszdoboz sorakozik egymás mellett. Kísérőink elmondják, hpgy egy- egy nagyobb művészi elefántcsontfaragáson sokszor tíz évig is dolgozik a készítője. Aranyból és ezüstből jellegzetes kínai karkötőket, gyöngy- kagylókból kifaragott csipketerítőket látunk és mindezek alapján megállapítjuk, hogy sehol a világon ilyen leheletfinom művészi munkákat nem lehet találni. A kínaiak évezredes kultúrája ebben utolérhetetlen. Az egyik teremben a legmodernebb technikát képviselő gépeket állítottak ki, Félautomata esztergapadok, automata köszörűgépek, textilipari gépek, orvosi felszerelések százai mutatják, hogy Kína elsajátítja a legmodernebb technikát. Az újtípusú személyautó, a „Keleti szél” is látható. a kiállításon. Valóban nagyon szép, modern vonalú gépkocsi. A . kiállítási termek mellett elegánsan berendezett kis szalonok vannak, ahol külföldi és kínai embereket látunk, komoly tárgyalásba meriilten. Kísérőink mondják, hogy rengeteg kapitalista jár ide Hongkongból, hogy kínai termékeket vásároljon. Ezekkel tárgyalnak a kínai üzletemberek. Hongkong 50 km-re van Kantontól és így Kanton Kína „déli kapuja”. Hongkong az angolok fennhatósága alatt van, mégis Kínából — Kanton környékéről — élelmezik az ott lakókat. Hongkongban sok kínai kapitalista fél és ezek többsége hazaküldi Kínádba egyetemre tanulni a gyermekét. Csak Kantonban több ezer ilyen külföldön élő kínai kapitalistának a gyermeke tanul és természetesen ezek is olyan szocialista nevelésben részesülnek, mint a kínai munkás- és parasztemberek gyermekei, ugyanúgy végeznek fizikai munkát, mint a többiek. Ebből következik, hogy sok kapitalista gyermeke az egyetem elvégzése után nem megy vissza a szüleihez külföldre, hanem ott marad a népi Kínában. Elmondanak olyan esetet is, hogy a háború után külföldre került kínai kapitalisták gyermekei Amerikában végezték el az egyetemet, ott dolgoztak, nem is éltek rosszul, mégis egy Idő után visszajöttek Kínába dolgozni. Amikor megkérdezték őket, hogy miért jöttek vissza Kínába, hisz itt kevesebbet is keresnek, mint Amerikában, akkor azt válaszolták, hogy ez igaz, de mégis hazajöttek, mert itt megbecsülik őket. Amerikában ■mérnök létükre csak harmadrangú emberek voltak, az amerikai mérnökök és az Európából bevándorolt mérnökök lenézték őket. Itthon, Kínában viszont megbecsült emberek. Ezért jöttek vissza. Kanton a Gyöngy folyó mellett és közel a tengerhez fekszik. Azt gondoltuk, hogy nagyon sok lesz fi légy és a szúnyog. Kellemesen csalódtunk. Legyet egyáltalán nem láttunk, és szúnyogot is meglepően keveset éreztünk a bőrünkön. Kiderül ennek az oka is: néhány éve nagy mozgalmat indítottak a „4 rossz” ellen. ami azt jelentette, hogy ki kell irtani a verebeket, legyeket, szúnyogokat és egereket. Kiszámították, hogy egy veréb egy év alatt mennyi gabonát, egy-egy egér mennyi élelmiszert pusztít el, a legyek és a szúnyogok
