Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-09 / 159. szám

Csütörtök, 1959. július *. CSZAKMAGTARORSZAO 3 Műemlékvédelem megyénkben A kékedi Mátyás-kori vadászkastély déli homlokzata Üzemi lapjaink Írják •#•••••••••••■••••••■••••••• Diósgyőri Munkás Szórakozni, művelődni vágyó dolgozóink sokszor fájó szívvel mondják: miért csak a Dunántúl­nak, elsősorban Veszprémnek van komoly eredményeket felmutató, szervezett műemlékvédelme. Igaz, nálunk Borsodban sok a mulasztás, Jépten-nyomon romos épületekbe, vagy kifejezetten romokba botlunk, de azért van előrehaladás. Ha csak az Országos Műemlékvédelmi Fel­ügyelőség ez évi programját néz­zük, akkor abban ott látjuk első helyen: a sárospataki vár restaurá­lásának továbbfolytatását 400 ezer, a diósgyőri vár helyreállítását 500 ezer és a szerencsi vár sarokbás­tyájának építését 50 ezer forintos költséggel. A kékedi Mátyás-kori reneszánsz vadászkastély és a sá- lyi Eötvös-kastély tetőszerkezeté­nek megóvására 150 ezer, illetve 100 ezer forintot használnak fel. Egyházi műemlékeink közül a bod- rogkeresztúri gótikus róm. kát. templom 40 ezer, a karcsai román stílű református templom 50 ezer és a felsőregmeci román stílű refor­mátus templom részleges megóvá­sa 100 ezer forintot emészt fel. Mindez azt jelenti, hogy közel 1 1951-ben alakult meg az Állami Pedagógiát Főiskola, Mongólia egyik legnagyobb felsőfokú tanintézete. Az első évben a 12 tagú tantestület 200 középiskolai alsótagozatú tanárt kép­zett ki. Az igények növekedésével együtt fejlődött a főiskola is és az 1957—-58-as tanévben bevezették a millió 400 ezer forintot használnak fel az intézményes műemlékvéde­lem céljára Borsodban, örvendetes, hogy végre a tanácsi szervek is tá­mogatják ezt a munkát és anyagi összeg felajánlásával elsőnek Mis­kolc város tanácsa kapcsolódott be a szervezett, intézményes műem­lékvédelembe, amikor a diósgyőri várral kapcsolatos költségek fede­zetéül 300 ezer forintot megszava­zott. Nagyjából már ismeretes az 1960. évi program, amiben változatlanul szerepel a sárospataki, a diósgyőri vár, a kékedi és sályi kastély. De már sor kerül a pácini késő rene­szánsz várkastély, a mádi zsinagó­ga és több más műemlék megóvásá­ra. Az előirányzat szerint jövőre több mint 2 millió forint a me­gyénkben folyó védelmi munkák összege, ami ugyan már több mint az ez évi teljes felhasználás, de még nincs benne a megyei tanács esetleges támogatása és az Észak­magyarországi Intéző Bizottság táj- fejlesztési munkája során várható, e célra fordított, összeg sem. A Minisztertanács egyik ülésén a közelmúltban foglalkozott műem­négyéves középiskolai tanárképzést. Jelenleg a tantestület hatszorosá­ra, a hallgatók száma pedig 3 és fél­szeresére emelkedett. A főiskolán négy történelem-föld­rajz, természettudományos-testneve­lés, fizika-matematika és mongol nyelvkar működik. lékvédelmünk megjavításának problémáival, melynek kihatásai feltétlenül jelentkezni fognak, lát­hatóvá válnak megyénkben is. De áldozatokat kell hozni a területnek is. Elsősorban megyénk lakosságá­nak segítségnyújtása szükséges, mert hiszen a veszprémi és egyéb példák azt mutatják, hogy csak ott lehet beszélni eredményes műem­lékvédelemről, ahol az már társa­dalmi ügy. Az Északmagyarországi Intéző Bizottság megalakulása óta már kialakult egy széleskörű aktí­vahálózat, melyben jóformán min­den község egy-egy személyen ke­resztül társadalmi aktívákkal kap­csolódott be műemlékvédelmi munkánkba. Feladatuk elsősorban a területü­kön lévő műemlékek, történeti és természeti értékek állapotának fi­gyelemmel kísérése, »nehogy tudat­lanságból származó rongálódás, szakszerűtlen átalakítás tegye azo­kat értéktelenné. Ugyanakkor egy szűkebb körű, szakemberekből ál­ló munkacsoport készíti el a na­gyobb távlatú védelmi programot. Ennek az a célja, hogy a jelentő­sebb, kiemelkedő és nagyobb ér­deklődésre számot tartó műemlé­kek- védelme történjék meg első­sorban, mert hiszen mint kultúr­történeti emlékek ezek vonják me­gyénkbe a látogatókat. Ez jelenti a nagyarányú hazai és külföldi ide­genforgalmat. Ugyanakkor a köz­ségpolitikában is szerepet játsza­nak műemlékeink, mert hiszen kö­zülük sok művelődési centrum le­het, mintahogy most készül egy tervjavaslat a szerencsi vár felhasz­nálásával kapcsolatosan. Kastélya­inkból kellemes üdülést adó szállo­dák, üdülők lehetnek (Kéked), vagy szociális otthon (Sály), de is­kola, napköziotthon és más hasz­nos célokra is alkalmasak. Az emberi alkotás nagyszerű, művészeti emlékeinek megbecsülé­se a műemlékvédelem, amely kul­túrpolitikai feladat, de a jövő épí­tése is, mert nem tekinthetők kizá­rólagosan a feudális, kapitalista világ emlékeinek, a nép verítéke, alkotó ereje és művészete van bennük. Ez szolgálja a mát és a jö­vőt. Ennek a szolgálatnak, munká­nak egyik állomása a mostani két­napos műemléki ankétsorozat, me­lyet reméljük, hogy most már ha­sonlóak, . jobbak is követni fog­nak és pár évi jó munka, a társa­dalom és a szakemberek összefogá­sa révén olyan eredmények mutat­koznak majd, hogy megyénket is úgy fogják emlegetni, mint Dunán­túlt és láthatóvá válik, hogy itt is meg tudják becsülni a műemléke­(H. Szabó Béla) A Nehézszerszámgépgyár dolgo­zói az elmúlt évben nem tudtak eleget tenni kötelezettségeiknek, tervüket nem teljesítették. Ebben az évben a kongresszusi verseny eredményeképpen egyre jobb mun­kát végeznek. Az. első negyedévi tervüket is túlteljesítették, de a féléves eredményük még ennél is meglepőbb. Féléves tervelőirányza­tuknak 134 százalékra tettek eleget, teljes termelési tervüket pedig 111,3 A technikumokban befejeződtek a képesítő vizsgák. Az Ózdi Kohá­szati Üzemek dolgozói közül is kö­zel másfélszázan tanultak az elmúlt évben a kohóipari technikum esti és levelező tagozatán. Ez alkalom­ból kerestük fel a kohóipari techni­kum ózdi tagozatának igazgatóját, Katona László elvtársat és megkér­tük, tájékoztassa lapunk olvasóit, hogyan tanultak az üzem dolgozói. — Pártunk és kormányunk nagy jelentőséget tulajdonít az üzemi dol­gozók, főként a vezető állásban lévők szakismeretei állandó gyarapításá­nak! Ez helyes, hiszen a szocializ­mus építésének meggyorsításához politikailag és szakmailag egyaránt jól képzett vezetőkre,, szakmunká­sokra van szükség. Ez az elv itt Ózdon is mindjobban érvényesül. Évről-évre több mint 100 üzemi munkás tanul a kohóipari techni­kum esti és levelező tagozatán, igyekszenek gyarapítani szakmai műveltségüket, hogy munkahelyei­ken jobban helyt álljanak. Nagy segítségükre vannak ebben azok az százalékra teljesítették. Ezzel a múlt évi lemaradásukat teljes egé­szében pótolták. A jó eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult az, hogy a vállalatok között megjavult a ko­operáció, valamint, hogy a dolgozók az új gyártmányoknál egyre na­gyobb gyakorlottságra tettek szert. S nem utolsósorban a szocialista munkabrigádok versenye mind eredményesebb. üzemi mérnökök és a középiskolai tanárok, akik munkaidő után fá­radságot nem ismerve tanítják őket Felszabadulásunk óta 450 üzemi dolgozó szerzett így kohász, gépész és villamostechnikusi oklevelet akiknek zöme itt üzemünkben hasznosítja a négy év alatt szer­zett technikumi képzettséget. Kö­zülük azonban többen a sztálinvá- rosi Dunai Vasműbe, a Kazincbar­cikai Vegyi kombinátba és a Le­nin Kohászati Műveknél helyez­kedtek el. Ez évben 145 üzemi dol­gozó tanult a kohóipari technikum levelező és esti tagozatán. Közülük 43-an végeztek a negyedik évfo­lyamon és 36-an nyertek techniku­si oklevelet. Ebből ketten kiváló* ketten jeles, 11-en jó, 12-en köze­pes, 9-en pedig megfelelő ered­ménnyel végeztek és 7-en tesznek javítóvizsgát. Az a kérésem a végzett techni­kusok felé, hogy az iskola befejezé­se után se hagyják abba a tanu­lást, képezzék magukat, hogy még hasznosabb építői lehessenek ha­zánknak. A pedagógusképzés központja Borsodi Bányász Kurityánban megélénkült az újító mozgalom. Bizonysága ez annak, hogy a dolgozók ismerik e mozgalom jelentőségét. Nagyon szép példa az a lelkesedés, amelyet a kurityáni bányaüzem vezetői tapasztalnak a dol­gozó újítók körében. Míg 1958-ban a 38 benyújtott újítás közül 17 volt az elfogadott újí­tások száma, addig ez év júniusáig 21 benyújtott újítás közül tízet fo­gadott el a bányaüzem vezetősége. Minden remény megvan arra, hogy a termelési év befejezéséig messze túlszárnyalják majd a múlt évben benyújtott újítások átlagát. A kurityáni bányaüzem Cs. Nagy József, Durbász Zoltán, Simon Béla, Stecz János és K. Béréntés Miklós újítását — amely a végtelenkötelű szállítógépek automatikus működtetésével foglalkozik — jóváhagyás vé­gett elküldte a Borsodi Szénbányászati Tröszthöz, ahol az értékelés alap­ján javasolták annak bevezetését. Az újítási javaslat bevezetésére 1959. első negyedévétől kezdve folyamatosan került sor, s a gazdasági év folya­mán 39 szállítógépnél kerül bevezetésre. A 39 gépnél végrehajtott automatizálással évi 1 millió 980 ezer 873 forint megtakarítást ér el a kurityáni bányaüzem. * Ózdi Vasas XVI. U'ddig is, bármerre jártunk Kí- *-J nában, mindenütt hallottunk arról, hogy Kantonban az év elején Sjan Sju-li nevezetű fiatalasszony feláldozta az életét azért, hogy meg­mentsen egy gyárat a felrobbanás­tól. Ezt a hős fiatalasszonyt állítot­ták példaképül maguk elé igen sok hegyen Kínában a fiatalok. A kiállí­tás megrázóan mutatja Sjan. Sju-li egész életét és végül halálát. 1933- ban született Kantonban, 12 testvére volt, akik közül öt a felszabadulás előtt éhen halt. További négy testvé­be a japánellenes felszabadító há­gozott éveken át Társai tanították a kislányt, s 1954-ben, jó munká­ja alapján, felvették a KISZ-be. Ek­kor férjhez ment, gyermeke szüle­tett. Az ifjúsági szövetségben már mint aktivista dolgozott, és nevelte a fiatalokat áldozatkészségre, a haza A „császári kert” egyik bejárata ború idején halt meg. A kiállítás képekben és szövegben mutatja, hogy Sjan Sju-li már gyermekkorá­ban megismerte a nyomort, a végte­len szenvedést. Hétéves korában már egy földesúri házban szolgált és ugyanazt a munkát kellett végeznie, amit a felnőtt szolgálóknak. Sokat szenvedett, ütötték, verték a földes­úr házában. A felszabadulás után, 1949-ben tudta meg, hogy a földön boldogság is létezik, s hogy nemcsak a földes­urak lakhatnak jól. A kantoni gyógyszergyárba került és itt dol­szeretetére. Így jött el 1958 december 13-a, a végzetes nap. TJ árman dolgoztak a gyár labora- tóriumában. Egy 25 literes üvegből alkoholt töltöttek kisebb üvegekbe. Az egyik munkatársnője kezében megcsúszott az üveg, a földre zuhant, eltörött, és az alkohol a fal mellett álló kályhához folyt, meggyűlt, majd az égő alkohol to­vább folyt a másik helyiségben tárolt különböző anyagok felé, amelyek szintén felrobbanhattak volna. Sjan Sju-li egy pillanat alatt felmérte a helyzetet: vagy azon­nal megállítja az égő anyag folyását, vagy bekövetkezik a végzetes rob­banás, s akkor megsemmisül a gyár, és sok-sok emberélet! Odakiálto t két társának, hogy sza­ladjanak segítségért, ő meg rávetet­te magát az izzó folyadékra, hogy testével zárja el továbbterjedését. Mire a segítség megérkezett, Sjan Sju-li teste borzalmasan összeégett. A gyár és sokszáz ember azonban megmenekült, a robbanás nem kö­vetkezett be. Az eszméletlen Sjan Sju-lit kiragadták a tűzből, és kór­házba szállították, ahol kiderült, hogy teste bőr felületének több mint 60 százaléka összeégett. Az orvosok és a gyár dolgozói mindent megtet­tek, hogy megmentsék az életét. Kü­lönleges ágyat csináltak, amelyben feküdni tudott. A gyár fiataljai és idősebb dolgozói százával mentek a kórházba, hogy vért és bőrt adjanak a megmentéséhez. Amikor először eszméletre tért, fájdalmas mosollyal nézett az ágya körül állókra. „Meg­menekült a gyár és a sok ember?” — kérdezte. Borzalmasan szenve­dett, de ajkát nem hagyta el pana­szos szó. Hős volt, erős és igaz em­ber! 33 napig élt még a szerencsétlen­ség után. Hiába volt minden erőfeszí­tés, 1959 január 15-én meghalt. A párt és a KISZ saját halottjának te­kintette s a kiadott gyászjelentésben ezt írták róla: „Sjan Sju-li, a párt és a KISZ hű leánya eltávozott kö­zülünk, de példája, lelke örökké ve­lünk van”. Százezrek vettek részt a temetésén, kísérték el utolsó útjára és azóta is nap, mint nap a más vi­dékekről Kantonba érkező fiatalok százai koszorúzzák meg a sírját. A kiállításon képeken látni, amint a fiatalok gyűlések ezrein vitatták meg Sjan Sju-li hőstettét és állítot­ták maguk elé példaképnek. rz a kiállítás mutatja, hogy a fiataloknak nemcsak háborús időkben van lehetőségük hőstettekre, hanem békés időkben is. A költők már a kommunista ember öntudatá­nak magas fokán állnak. Ebéd után a város mellett lévő Trópusi-kertet néztük meg. A hőmé­rő 42 Celzius fok meleget mutat ár­nyékban és mi, akik nem vagyunk hozzászokva az ilyen meleghezt ugyancsak „pihegünk”. Nagykarimá- jú — majd egy méter széles — szal­makalappal és legyezővel látnak el bennünket, hogy némileg védekezz zünk a forróság ellen. A Tropikus- kert egy mezőgazdasági egyetem kí­sérleti gazdasága, amelyben minden Kanton egyik érdekes épülete munkát a diákok végeznek. Minden­fajta déli növény megtalálható eb­ben a kertben. Kávé- és teaültetvények, narancs- és citromligetek, banán- és kókuszfák ezrei .. • Az ananász egészen ala­csony fán terem, alig 1 méterre a föld felett. Olyan déligyümölcsö­ket mutatnak, amelyek Európában ismeretle­nek, mert nem lehet szállítani, olyan hamar megromlanak. Az egyik ilyen különleges gyü­mölcs az úgynevezett Jicsi”, amelyik külsőleg öldieperhez hasonlít azonban amikor lehúz­zuk a héját, átlátszó ko­csonyás gyümölcs. íze nagyon kellemes A má­nk fajta gyümölcs né­mileg a sárgadinnyére hasonlít, azonban nem x *földön, hanem magas 'ákon terem. Az egyik helyen paprika és cse­resznye keresztezéséhez hasonló gyümölcs van a 'ókon és az íze is olyan, nintha egyszerre ennénk ■seresznyét és hegyes mprikát. A kertben, — amely mgy 20 négyzetkilomé­ter kiterjedésű \ — min­denütt dolgozó diákokat látunk. Annyira hozzá­szoktak a meleghez, hogy még csak nem is izzadnak a szalma- kalap alatt. Ilyen melegben egyetlen hűsítő ital a forró tea, amely után nem érzi úgy a hőséget az ember. Jaj annak, aki ilyenkor hideg sön, vagy vizet iszik! (Folytatjuk.) verseket írtak, a zeneszerzők dalo- : kát komponáltak, operát írtak hő- i siességéről. A párt és állami vezetők ; a „Nagybetűs faliújságon” állították ! példaképül a fiatalok elé. Sjan Sju- . li feláldozta fiatal életét, de meg- ■ mentette százak életét, a gyárat és ; példáján a kínai fiatalok milliói ne­velődnek. A megrázó képekkel és eredeti Anifképekkel ellátott kiállításról ki­dé jövet arról beszélgetünk, hogy az ilyen hősies fiatalok öntudatban

Next

/
Thumbnails
Contents