Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-09 / 159. szám
2 é&zakmagyarorsséáü Csütörtök, 1959. július 9. Mi tehetné kedvezőbbé az egyetem és a város közötti kapcsolatot? Néhány gondolat bővülő egyetemünkről A SAJTÓ NEMRÉGIBEN HÍRÜL ADTA a Minisztertanács határozatát, amely a bányamérnöki kar székhelyének évei» óta fennálló vitáját végre Miskolc város javára eldöntötte. Erről az eseményről az Észak- magyarország június 18-i számában is olvashattunk. . Ez a nagyfontosságú esemény, amely Miskolc számára örömöt váltott ki, lezár egy több évszázados fejlődési szakaszt a Selmecbányái fejlődési szakaszt bölcsőből elindult bánya-, kohó- és erdőmémökképzés történetében. Gyakorlatilag ez a szakadás már tíz évvel ezelőtt — a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem alapításakor — bekövetkezett, hiszen a kohómérnökképzés már akkor teljes egészében,' a bányamérnökképzés pedig részben Miskolcra került. A szakadást, — bármily érzékenységet váltott is ki a három évszázada összeforrt intézmény dolgozóiból és Sopron lakosságából — a fejlődő technika által megkívánt szervezési problémák hozták magukkal. Borsod megye az utóbbi évtizedben hazánk legjelentősebb nehézipari bázisává •fejlődött és így a bányászati és kohászati felsőoktatás számára is célszerű, ha a szakmai bázishoz közelebb kerül. Ez a törekvés szerencsésen találkozott Miskolc város egyetem iránti igényeivel. Ugyanilyen meggondolások alapján helyes viszont az is, hogy az erdőmérnökképzés Sopronban marad, ahol európai hírű botanikus kert és a szubalpin éghajlat változatos, sokrétű, többezer hektáros tanulmányi erdőgazdasága áll az erdészeti felsőoktatás rendelkezésére. Nem volt azonban szerencsés megoldás, hogy a bányamérnöki kar évekén keresztül ilyen megosztott állapotban működött. Ez a korszak most végre lezárult, de érdemes a miskolciaknak elgondolkodni ennek okán és leszűrni belőle a tanulságokat. » Á BÁNYAMÉRNÖKI KAR TAGJAI nem ok nélkül vállalták ezt a megosztottságot és nem ok nélkül ragaszkodtak Sopronhoz. Én, aki abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a soproni műegyetem diákja lehettem és most, mint miskolci lakos, a két város között összehasonlítást tudok tenni,. megértem ezt a hosszú ideig tartó huza-vonát, ami a bátiyaínéfnöki kar átköltözése körül lejátszódott. Minden változás nehéz, de Soprontól búcsúzni, attól a várostól, amely 41 évig oly meghitt és kellemes otthont adott a főiskolának — különösen nehéz. Sopron együtt élt az egyetemével, mint féltő édesanya, úgy ragaszkodott hozzá, hiszen, hogy a város magyar maradhatott, azt is a diákjai önfeláldozó küzdelmeinek köszönhette. De ugyanígy, a diákok is otthonuknak érezték a várost.- Sopronnak a második világháború előtt csupán 40 ezer lakosa volt. Ebben az időben a mai Nagymiskolc területén 110 ezer ember élt. Ma ez az arány erősen megváltozott. Miskolc közel .170 ezer lakosával az ország második városa lett, Sopron lakosságának száma viszont nem gyarapodott. Mindkét városnak jelentős ipara van, s talán a lakosság arányában relative vizsgálva, Sopron semmivel sincs hátrább ipari vonalon, mint Miskolc. Mindkét város fontos közlekedési csomópont. Környékük kellemés, erdős hegyvidék, ahol jelentős üdülőhelyek vannak, és gyönyörű természeti, környezetben fekszenek. Ha ilyen hasonló adottságok mellett mégis a kisebbik volumenű városhoz ragaszkodtak a bányászati kar tagjai, akkor ennek okát elsősorban a miskolci egyetem helyzeti adottságaiban és a városhoz való viszonyában kell keresnünk. Sopronban a műegyetem bent van a városban. Úgy is jellemezhetnénk, hogy a történelmi óváros és a modern kertváros határán fekszik. Akár művelődni, szórakozni, üdülni, kirándulni, vagy utazni kívántak a professzorok és diákok, valamennyi lehetőséghez egyforma távolságra voltak. Az egye- tem tevékenyen résztvett a város társadalmi megmozdulásaiban, a város közönsége pedig az egyetem közérdekű megmozdulásaiban. Az egyetem gyönyörű parkok közé ékelve, szép, kultúrált, zöld övezetben fekszik. Sopron rendezett, műemlékekben gazdag város. MI A HELYZET EZEKKEL A TÉNYEKKEL szemben Miskolcon? Miskolc 10 éve egyetemi város és műegyeteme modernül felszerelt, p korszerű követélményeknek megfelelő intézmény. A befejezetlen, félbeszakadt építmények azonban Vá- rosképileg ma még nem a legszebb látványt nyújtják. Az elkövetkező évek legfontosabb feladata — amit egyébként a növekvő oktatási igények is megkívánnak —, hogy az Egyetemváros építészeti egységét minél előbb megteremtsük, a tervezett mű befejezett, kerek egész legyen! Ma még úgy látszik, hogy az egyetem helyének a megválasztása, nem volt szerencsés. A várostól távol fekszik. Nem ismerem az indokokat, amelyek a helymegválasztásnál annakidején döntő szerepet játszottak. de valószínűnek tartom, hogy Tapolcafürdő közelsége, az egyetem érdekében létesíteni remélt yillamosvasútnak a tapolcai villamosvasút tervével való összehangolása és végül a nagy területigény játszhatott közre. Miután a meglévő adottságokkal kell számolni, elsősorban azt kell vizsgálnunk: mi tehetné kedvezőbbé az egyetem és a város közötti kap-, csolatot. Elsősorban a nagy távolságot kell legyőzni. Az egyetem, miután távol esik a várostól, nem tud szerves alkotó részévé válni a város életének; a közlekedést kell megjavítani. Miskolc társadalma alig érzi, hogy egyeteme -van, s az egyetem sem tud a. város életébe oly tevékenyen, bekapcsolódni, mint ahogyan azt jogosan el lehetne várni. Gondoljunk csak a dolgozók továbbképzésére, mely az egyetem rossz közlekedési helyzete miatt ma még megoldatlan miskolci probléma. Miskolcon nem lehet érezni az egyetemváros jelleget! Ez pedig kizárólag az excentrikus földrajzi fekvésből, illetve a rossz közlekedésből származik. Debrecenben is a város peremén helyezkedik el az egyetem, de a debreceniek a villamosközlekedéssel és az egyetem köré telepített kultúrális, sport és üdülési intézmé^ nyeikkél biztosították a város és az egyetem közötti szerves kapcsolatot és világhírű parkosításukkal a kellemes környezetet. MISKOLCON IS ERRE KELL TÖREKEDNI. Itt is megvannak ezek a lehetőségek, sőt a közeli Tapolca- fürdő' még kedvezőbbé teszi a hely- zétet. A Béke térről Tapolcáig tervezett kettősvágányú villamos mielőbbi megépítése — amely tervről az Északmagyarország az elmúlt évben részletesen beszámolt -—, megoldhatná a közlekedés ma még súlyos problémáját. Sajnos, a villamos vasút tervezése abbamaradt és megvalósítása még a második ötéves tervben sem remélhető. Súlyos hiba ez akkor, amikor Miskolc éppen abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyeteme, bővülni fog., A tapolcai villamosvasutat kormányzati és tanácsi szerveinknek úgy kell tekinteniük, mint a miskolci egyetem fejlődésének elengedhetetlenül fontos feltételét. Miskolc nem térhet napirendre afölött, hogy ennek a fontos közlekedési lehetőségnek megteremtése 8—10 évvel ismét eltolódik. Ha csak az egyetemet nézzük, akkor sem, pedig ezenkívül még Tapolca és He- jőcsaba fejlesztése sem elhanyagolandó szempont. A levegő szennyezettsége és a zaj ; csökkentése \tekintetében eredményt fog jelenteni, hogy a MÁV a második ötéves terv során a miskolc—diósgyőri vasútvonalat villamosítani fogja. Helyes lenne, ha a kohászat és a Cementgyár is hozzájárulna az Egyetemváros és Tapolcafürdő, de az egész város egészségügyi viszonyainak megjavításához azzal, hogy a füst- és porleválasztást mielőbb megoldaná. Az említett magasépítési és közlekedésépítési hiányosságoknál még meg lehet érteni, hogy nagy volumenük miatt, hitelproblémák következtében nem kerülhetett eddig sor a megvalósításukra, de az már nehezen érthető meg, hogy az egyetem környékének parkosítását, területrendezését miért nem lehetett tíz év óta megoldani. A fáknak idő kell, míg megnőnek, és az elmúlt 10 év ebből a szempontból nagy időveszteség. Nem elég csak az egyetem belső területének parkosítása, a zöld övezetet is meg kell teremteni. Erre a Hejő-patak völgyében különösen jó adottságok vannak. A patak völgye parkosításra kiválóan alkalmas terület. A bővizű patak mentén kiváló kertépítési lehetőségek vannak. Éger, nyír, szomorúfűz, fenyő-féleségekkel már eddig is gyönyörű parkot lehetett volna létesíteni a Műegyetem és Tapolca között, amely valóságos nemzeti parkja lehetne Miskolcnak. A befejezetlen építmények kedvezőtlen hatását is kitűnően lehet parkművészettel ellensúlyozni, a befejezett létesítményeket viszont a park még jobban kiemeli. A külföldi tapasztalatok szerint, például Bulgáriában már az építéssel . egyidőben a parkosítást is megkezdik, hogy a növények addig is növekedjének, amíg az épület elkészül. Sájnös nálunk, éppen abban az országban, ahol oly kevés az erdő és fontos feladat á fásítás, sokszor évekig kell várni az építkezések befejezése után, hogy a zöldterület megvalósuljon. AZ EGYETEM NEM LEHET ELSZIGETELT intézménye városunknak. Az egyetem a várost is kötelezi! Miskolc jó hírnevének megteremtéséhez a város általános fejlesztése, köz- tisztaságának fokozása, szociális és reprezentatív építészeti alkotásoknak megfelelő mértékkel történő megvalósítása is fontos. Gondoljunk csak arra, hogy az ország másodiknak hirdetett városának egyetlen reprezentatív főutcája, tere, múzeuma, parkja sincs. A Szinva tisztításának évtizedek óta megoldatlan kérdése, a köztisztaság kifogásolható állapota, mind olyan országos közvéleményt alakított ki Miskolcról, amit csak rövid időn belül jelentkező, komoly mértékű, de egyúttal reprezentatív jellegű városrendezéssel lehet kedvező irányban megváltoztatni. Egy egyetemmel a nemzetközi tudományos rendezvények kötelezettsége is együtt jár. Vajon lehet-e és szabad-e Miskolcon egyetlen-egy nemzetközi megmozdulást is szervezni mindaddig. amíg városunkat felkereső külföldi vendégeink nem a legjobb benyomásokkal fognak Miskolcról távozni!? . „ HÁBEL GYÖRGY" OLVASÓINK, LEVELEZŐINK ÍRJÁK Mii várhalunk az így nevelt gyermektől... ? Mindennap villamoson megyék (és jövök) a munkahelyemre. így alkalmam van megfigyelni az utazókat, köztük sok, gyermekkel utazó szülőt is. Természetes, ha van hely, a gyerekek szívesen bámészkodnak ki az ablakon az ülőhelyekről. Sok gyermek készséggel adja át helyét a felnőttnek, soknak azonban eszébe sem jut. Miért? Legutóbb szemtanúja voltam egy ilyen hely-átadó jelenetnek. Egy gyermek szolgálatkészen át akarta adni helyét egy idősebb asszonynak. A szülő rászólt a gyermekre: »... ne ugrálj, csak maradj ott, az ülőhelyeden!« Mi, felnőttek összenéztünk ... Hát még möet % vannak ilyen szülők?! Elsősorban a szülők kötelessége, hogy gyermekeiket illemre és tisztességre neveljék. És ha már a gyermekben meg van a jószándék és udvariasság iránti érzés, abban a saját szülője gátolja meg?! Ez a megtörtént jelenet felveti a gondolatot: sok helyen először a szülőket kelíené illemre nevelni! Gyükér Istvánná II. k., Fadrusz J. u. Miskolc 4. Sorsdöntő pillanatok Az osztály- és érettségi vizsgák után megkaptuk egyik vagy másik egyetemtől a felvételi lapokat, Én a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemtől kaptam lapot, melyben tudatták: elsején meghallgatnak választott tárgyamból: magyarból és történelemből. írásbeli vizsgára tárgyanként két- két óra állt a jelöltek rendelkezésére. Célja a szilárd tárgyi ismeretek, a jó helyesírás, a rendszerető és kifejezőkészség megállapítása volt. Sikeres szereplésünknek ez egyik fontos része. Második a szóbeli vizsga, melyet a következő napon tettünk a felvételi bizottság előtt. A jelöltek — kevés kivételtől eltekintve — nem kis izgalommal ültek le a bizottság elé, ahol a nyugodt, közvetlen, baráti légkör megteremtésével igyekeztek ezt az elkerülhetetlen vizsgaizgalmat megszüntetni, vagy legalábbis mérsékelni, hogy minden jelölt, képessége és tudása legjavát nyújthassa. A vizsgáztatók olyan tanárok voltak, mint dr. Kálmán Béla, (aki nyelvtankönyvünket írta), dr. Sós Pál történész, dr. Irinyi magyarszakos és Székely Katalin KISZ-titkár, A felvételi vizsgák anyagát a Művelődésügyi Minisztérium határozta meg, amely azonos volt az egyes tárgyak érettségi követelményeivel. Az egyetemen szocialista szelleműt hivatásukat szerető pedagógusok nevelnek. A tudományegyetem szakembereket képez elsősorban, de tudós szakembereket. A debreceni Nagyerdő közepén épült, Európa legszebb egyetemén ideális diákélet folyik, ahol felkarolják a munkás- és parasztszármazá í fiatalokat, s nagy figyelmet szentelnek a jövő tanárainak gondos kiválogatásában. Bánffy Dóra Miskolc A légyfogó legyet fog ? Döntetlen eredmény és ökölharc a szicíliai parlamentben Palermo (MTI) A szicíliai tartomány-gyűlés képviselői kedden összeültek, hogy megválasszák az új elnököt. A szavazás azonban nem hozott döntést, mert Ferninando Stagmo D’ Alconters, ' a kereszténydemokraták jelöltje és Benedetto Majorans Della Nicchiara, a baloldal támogatását élvező jelölt egyaránt 43—43 szavazatot kapott. Az izgatott képviselők ökölre mentek és a teremőrök csak nagy nehézségek árán tudták szétválasztani, a verekedőket. Az összetűzés oka az volt, hogy a Milazzo vezette Keresztény Szociális Unió képviselői megvádolták a kereszténydemokratákat, jogtalanul „befolyásolják és ellenőrzik” pártjuk tagjainak szavazását. Negyedóra, múltán a rend úgy- ahogy helyreállt, csak az ülésterem sarkában lehetett még néhány dulakodó képviselőt látn» A rend helyreállta után befejezték a szavazást, majd összeszámlálták az eredményeket. Mivel az elnököt nem sikerült megválasztani, csütörtökön, magyar idő szerint 18 órakor a szavazást megismétlik. Az amerikai szenátus csökkentette a külföldi katonai segélyt Az AP jelentése szerint az amerikai szenátus kedden szavazott Eisenhower elnök katonai segély javaslatáról. Az elnök kérte, hogy az Egyesült Államok 1600 millió dollárt adjon külföldi katonai segélyre. A szenátus azonban leszavazta az Indítványt, s „csupán” 1300 millió dollár Összeghez járult hozzá. Eisenhower javaslatára 41, ellene pedig 52 szenátor szavazott. * A Reuter jelentése szerint a kongresszus a közelmúltban törvényjavaslatot fogadott el? amelynek értelmében 2200 millió dollárral támo-§ gatják a házépítkezést. Kedden Eisenhower elnök megvétózta a törvényjavaslatot, mondván, hogy az „túlzó”. Eisenhower pártja ugyanis csak 810 millió dollárt szárit házépítkezésre. Ahhoz, hogy a javaslat mégis törvényerőre emelkedjék, kétharmados többséget kell kapnia, mind a képviselőházban, mind a szenátusban. (MTI) Jubileumi ünnepség Szerencsen Szombaton délután a szerencsi cukorgyár üzemi önkéntes tűzoltói 70 éves fennállásukat ünnepelték. Az ünnepséget kultúrműsor és tűzoltóverseny követte. A tűzoltóverseny érdekesebb „számai”: a kakassütés, a kacsavadászat, hengerlovaglás, lepényevés és zsák- banfutás váltottak ki nagy sikert Miután a nyári időszakban a betegségek csírájának egyik leghűségesebb terjesztője a légy, s hogy ez ne „legyen”, így légyfogókat szereztünk be. Mikor a kis dobozokat felbontottam volna, abban a régebben fellelhető kis hurkon elhelyezett rajz- szöget, mint egyetlen érinthető pontot, nem találtam egyben sem. De ez sem rontotta le a belé vetett bizalmamat. A kezdeti nehézségeket leküzdve, kezdtem hozzá a ragadós és nyálkás papírszalagok kibontásához. Lassan, óvatosan, centiről-centi- re nyúlt a szalag. Tíz ujjamnak tökéletes ös8zeragadása ügyetlenségemen múlott-e, avagy iparunk ilyen irányú megbízhatóságáról és tökéletességéről tanúskodott-e, nem tudom. Ez a kétség kínozott akkor is, amikor a plafonra történő felerősítés közben, hozzám olyan makacsul ragaszkodó kétesszínű szalagot hol a kezemről, hol az ingemről, vagy éppen gyér hajzatomról igyekeztem levakarni. Több félórás sikeres küzdelem után csapzottan, ragacsosan jelenthettem feleségemnek, hogy feladatomat befejeztem. Estefelé fáradságos munkám eredményéről akartam meggyőződni, s hirtelen benyitottam szobánkba. Úramfia! mit látnak szemeim? Megrökönyödve figyeltemi hogy az én kedves légyecskéim. vidáman “ésr “Szinte'' kárörvendve-• cikáznak, zsongnak a szobában köröskörül, sőt még a légyfogóra is rászállnak, de újra tovalibbennek róla. A légyfogókon pedig még egy mutatónak való légy sem volt. Milyen kár — gondoltam szomorúan —, hogy a légyfogókészítők közül egy sincs jelen, hogy e látvány megfelelő újításra doppingolná önérzetét! Papp Károly Felsőzsolca És ha nem így történik ... Június 29-én, másféléves kislányommal a Petőfi utcai gyermek- rendelőben voltam. A .doktornő megnyugtatott, hogy elmúlt a veszély. örömmel indultunk hazafelé, közben megeredt az eső. Lázas kislányommal a Petőfi utcai megállónál vártam a kocsi érkezését. Jött is egy. Az utasok leszálltak. Egy öreg nénike, akinek már nehezen mozogtak a lábai, kisgyermeket vezetve szállt le a kocsiról. A kalauznő (fiatal lány), rászólt: »... gyerünk, gyerünk anyukám, ne most tanítsuk a babát járni!« Ezzel azonban még nincs befejezve a történet. Míg a néni leszállt, egy férfi fu- rakodott mellém, úgy, hogy mire én is felléptem a lépcsőre, a kala- uznő jelzett, s a villamos nagyot rántva megindult. Pillanatnyi lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy gyermekemmel együtt nem kerültem a kerekek alá. És ha megtörtént volna? Rajtunk kívül még egy 4 éves kislányom édesanya nélkül marad. Kit terheld ne a felelősség? Alighanem a bájos és túl fiatal kalauznőt, aki nincs tudatában, hogy munkája milyen felelősségteljes. A fenti eset történt: 1959. június 29-én, du. 5 órakor, a 43. számú új villamoskocsin. Kovács Kálmánná Miskolc? Akiktől életünk függ A Tiszavidéki Vegyikombinát üzemében dolgozom. Június 14-én hirtelen rosszúl íettem, s mire a mentők beszállítottak a miskolci Semmelweis kórházba, már . alig tudtam magamról. A kórházban azonnal megállapították, hogy súlyos diftériában szenvedek, s átvitték a járvány osztályra. Most, miután már a legnagyobb veszélyen túl vagyok, dr. Kolláth Zoltán osztályvezető orvosnak — aki azonnal felismerte betegségemet, s lelkiismeretesen kezelés alávfctt, — megköszönöm önfeláldozó munkáját, s azoknak a vele együttműködő szakképzett nővéreknek, akik ápoltak. Megnyugtató érzés, hogy népi demokráciánk fejlődő egészségügye ilyen orvosokat és ápolószemélyzetet nevel dolgozó népünk szolgála-* tára. L Tábori Gyula Ti szaszederkén y Egy példamutató cselekedet Gagybátor község termelőszövetkezeti tagsága, KISZ, párt, tanács és kultúrotthon vezetősége ezúton mond köszönetét a Miskolci Építők igazgatósága és kultúrcsoportja 1959. évi június 27-én, Gagybátor- ban megrendezett vendégszerepléséért és a lelkes szocialista támogatásért, mellyel kultúrotthonunkat segítették az összes bevétel visz- szahagyásával. Nemcsak sikeres szereplésükkel vívták ki községünk dolgozóinak legnagyobb elismerését, de a több mint 600 forint bevétel átengedésével biztosították kultúrotthonunk villamosításának megvalósítását is. Ezúton fejezzük ki hálás köszönet tünket a tsz-einket és kultúrotthonunkat patronáló szerveknek és üzemeknek, s kérjük, hogy minél többet látogassanak el hozzánk, hogy mély baráti és elvtársi viszony alakuljon ki a vállalatok dolgozói és községünk tsz-tagjai között. Zatyko József »Bátor« Tsz elnöké
