Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-03 / 154. szám

s CSZARMAGTARORSZAG Péntek. 1959. július 3. Szépen halad a tarlóhántás és a másodvetés a szerencsi járásban A szerencsi járás termelőszövetke­zeteiben már keresztekben vár az ősziárpa a cséplésre. A megyaszói Petőfi Tsz tagsága 10, a mádi Pető­fi Tsz 15, a taktabáji Béke Tsz 13, a szerencsi Lenin Tsz 5, az alsódob- szai tsz 10 és a tiszalúci Tisza Ter­melőszövetkezet 6 katasztrális holdon aratta már le az ősziárpát. A termés, annak ellenére, hogy igen sok helyen viharkárt szenvedett, 13—14 mázsás átlagot ígér. A tiszalúci termelőszö­vetkezet ősziárpája — itt kombájn­nal arattak, egyes helyeken eléri' a 20 mázsás átlagot. A járás egyénileg dolgozó paraszt­jai is megkezdték az aratást. Az egyéni gazdaságokban összesen 549 holdon kell levágni a beérett ka­lászt. Az esős időjárás most ugyan­csak visszavetette a betakarítási munkát. Remélhetőleg azonban — ha az időjárás kedvezően alakul, — 3 —4 napon belül az egyéniek ősziár­pája is keresztekben lesz. A learatott táblákon a járás leg­több termelőszövetkezetében már el­végezték a tarlóhántást is és szépen haladnak a másod vetéssel. A bő csa­padék elősegíti a másodvetések gyors fejlődését. Az összes kalászosok 20 százalékán bevethetik a tarlót siló- kukoricával, csalamádéval, kölessel, muharral, stb. Igyekeznek, mert ki kell használni az időt, hogy az eső által kilúgozódott lucerna-takar­mányt pótolni lehessen a másodve­téssel. Az aratással párhuzamosan ered­ményesen folyik a növényápolás és takarmánykaszálás is. A "kukoricát, cukorrépát már minden termelőszö­vetkezetben másodszor is bekapál- ták A .lucerna, here és a rétiszéna kazlakban áll. A búza és a rozs is kasza alá ke­rül a jövő hét elején. Aratásukat még a viaszérés előtt.és álatt akar­ják befejezni a járás termelőszövet­kezeteiben, mert a kedvező időjárás hatására a szemek kibújnak a ka­lászorsóra, a legkisebb kaczasuhin- tásra peregnek. Ezért minél hama­rabb le akarják vágni, hogy szem­veszteségük ne legyen. A kőtelező arankairtásról Ezt a szépnevű élősködő növényt mindenki ismeri. Lucernásaink és ló- heréseink legnagyobb károsítója. Sajnos, megtalálható mindenfelé, a Bodrogközben éppúgy, mint Ózdon, vagy Abaújszántón. Megyénkben már annyira elterjedt, hogy Miskol­con a város belterületén is ott dí­szeleg a járda mentén. Az aranka elterjedésének elsősorban a termelő az oka, mert nem hajtotta végre a kötelezően előírt szabályokat, az ólomzárolt vetőmag helyett aranká­val fertőzött mágot vetett. Ugyanak­kor nem irtotta ki az arankával el­lepett foltokat. Terjedéséhez hozzá­járult még az is, hogy együtt gyűj­tötték, gereblyézték a renden fekvő lucernások, lóherések fertőzött ré­szeit az egészségesekkel, tisztákkal s így az aranka magját széthordták az egész területen. Az agrotechnikai szabályok betar­tásán kívül az aranka irtására több­féle eredményes eljárás van s bár­melyiket alkalmazzuk, megszabadít­hatjuk takarmánynövényeinket et­től a veszedelmes kártevőtől. Ilyen eredményes irtási mód —, ha az aranka még nem kötött magot — a fertőzött földterület lekaszálása után a föld felásása, újbóli bevetése. A lekaszált részt gondosan össze kell gyűjteni és megsemmisíteni. Ha már késtünk az irtással és az aranka már magot kötött, akkor a lekaszált fol­tot fel kell égetni. Az égetésre hasz­nálhatunk petróleummal locsolt szal­mát, vagy benzinlámpát, pérzselő- dobot. Alkalmazhatunk az irtásra vegy­szereket is. Ezek közül a legeredmé­nyesebb és a legolcsóbb a „Krezo- nit E” elnevezésű vegyszer, amelyet félszázalékos oldatban használha­tunk. A nagyobb hatásért adhatunk hozzá 25 deka Mavepönt. Az így el­készített permetlével permetezzük le a tarlót. Egy kataszteri holdra 600 liter permetlé szükséges, azaz 3 kilo­gramm Krezonit E. és másfél kilo­gramm Mavepon. Foltpermetezésnél egy 200 négyszögölet kitevő területre ICO liter permetlé szükséges. A Kre­zonit E. mérgező szer, amelyet a cso­magon lévő óvórendszábályok betar­tásával kell alkalmazni. Az aranka irtása kötelező, amelyet minden földművelőnek el kell végez­nie. Növényvédő Állomás Japán festőművész ajándéka Hruscsovnak Odecu Jamamoto, a neves Japán festőművész a Szovjetunió nagykö­vetségén keresztül N. Sz. Hruscsov­nak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének ajándékozta *-A Fudzsi­hegy májusban« című festményét. A Szovjetunió kultúrális ügyeinek minisztériuma N. Sz. Hruscsov meg­bízásából a képet átadta a Keleti Kultúra* Múzeumának. MEGÉRTE? TÖBBIZBEN ÖSSZEÜLT már a Lenin Kohászati Művek társadalmi bírósága, hogy érvényt szerezzen az írott és íratlan törvényeknek. A na pókban az Épületkarbantartó Gyár­részleg számos dolgozója töltötte meg zsúfolásig a Műszaki Klubot, hogy résztvegyen Berentés József művezető fővádlott és 5 vádlott-társa tárgyalásán. Mint a tárgyalás folyamán kide­rült, a vádlottak szakmailag kiváló dolgozók, • akik jól keresnek és nem szorulnak törvénybeütköző cseleke­detek elkövetésére, hogy esetleges anyagi gondjaikat fedezni tudják. Bűncselekményük: a társadalmi tu­lajdon lopása, a gyárrészleg és ezál­tal dolgozó népünk megkárosítása. A tárgyalás végig érdekes és tanul­ságos volt. Nagyobb és apróbb tár­gyakat, darálót, présgépet, ajtót tu­lajdonítottak el ezek az emberek — vagy közvetlen résztvettek a más számára történő lopásban — akik­nek többsége már túl van a negye­dik, esetleg az ötödik X-en is. A hangsúly nem a tárgyak érté­kén van, hanem azon, hogy ezek az emberék mesterek, segédek, a terme­lés irányítói, s odáig jutottak, hogy ilyen, hozzájuk nem illő dologban egyáltalán résztvettek. És azon, hogy egyikük-másikuk még most sem is­meri el: vétke nagyobb, mintha egyik dolgozótársa zsebéből húzott volna ki egy pénztárcát. Nagyobb, hiszen azokat az embereket károsították meg, akikkel évekig, évtizedekig együtt dolgoztak, azt a gyárat, amely lehetőséget ad nekik a munkához, és természetesei? saját magukat is. BERENTÉS JÓZSEF MŰVEZETŐ, még az elnöki asztal előtt is, szem­befordulva a társadalmi bíróság né­pes hallgatóságával, bizonytalanul beszél, gyakran bocsátkozik túlzásba, vagy egyszerűen kijelenti: nem em­lékszik semmire. Berentés művezetőt népi demok­ratikus rendszerünk tette meg veze­tőnek. Mint a népes hallgatóság kö­réből többen elmondták — már há­romízben volt fegyelmi tárgyalása, öntudatos dolgozóhoz és főleg veze­tőhöz nem illő módon, nem tudott parancsolni magának. Hogyan vár­hat az ilyen határozottságot mások­tól, hogyan követelhet fegyelmet, mikor részegen jött be többször a munkahelyre? Nem elég, hogy Berentés József szakmailag — mint ácsmester — ki­váló. Emberileg gyenge, lekorrum­pálható, határozatián, sőt saját ma­ga, másokat korrumpálásra csábító, nem lehet vezető állásban — jelen­tették ki többen. Varga elvtárs — egy a felszólalók közül — Berentés József kettős felelősségéről beszélt, mikor megemlítette, hogy nem csu­pán művezető volt a csoportban, de párttag is. A büntetést is így kell ki­szabni rá — mondta Varga elvtárs. A VÁDLOTTAK, EGY KIVÉTEL­LEL, többgyermekes családapák. Van köztük olyan, aki 20—25 éve itt dolgozik a gyárban, mint például J. Gy., vagy K. J. ácssegédek, akik so­ha nem voltak még büntetve, sőt azidő alatt, míg a gyár alkalmazottai voltak, egyetlen fegyelmi eljárást sem indítottak ellenük. J. Gy. most belekeveredett a segédmunkásként mellette dolgozó, 20 éves B. I. ajtó­lopási ügyébe. B. I. 1956 óta dolgozó­ja a .gyárnak, már három fegyelmije volt, mind olyan okok miatt, ame­lyeket csoportja segítségével elkerül­hetett volna, ha művezetője határo­zottabb és nem mutat maga is rossz példát. A 20 éves, nevelésre szoruló, faluról felkerült fiatalemberrel sen­ki nem törődött. így a kezdeti italo­zástól, Kocka bácsi titkos borkimé­résében, ahol hitelben ihatott, amennyit akart, — a lopásig jutott. A lopásig, amelyben ugyancsak nem állította meg senki, sőt, segítették. Peregnek a kérdések. Akadozva, kisebb-nagyobb zökkenőkkel a vála­szok. Sok a hozzászólás. A hallgató­ság, az üzem dolgozói igyekeznek társaikat itt, a tárgyalóteremben a közvélemény és saját véleményük formálásával nevelni. Szemükbe mondják az igazságot. Az ácsokra a gyárban minden idő­ben lehet számítani. Ha ünnepen szólítja őket az üzem, jönnek, mint­ha hétköznap lenne. Sohasem zúgo­lódnak, ha egymás után több ilyen ünnepnapot kell munkával eltölte- niök. Éppen ezért felmerült: sza­bad-e kockára tenni az évtizedeken} át kivívott, megőrzött becsületüket,! tisztességüket néhány pohár borért* amelyet baráti, családi körben sok­kal kellemesebben el tudnának fo­gyasztani, mint dolgozó társaik meg­károsítása után a rossz cimborákkal? ÉRDEMES VOLT? Ez a kérdés többször felmerült a társadalmi bí­róságon, nem csupán az elnök, Rad- vánszky István szájából, de a hall­gatóság köréből is. Maguk a vádlot­tak is kénytelenek beismerni: nem érte meg. És túlmenve ezen, a pár pohár bor, vagy a titokban odacsúsztatott 100 forint a lopott anyag rakodásáért, összeállításáért, szállításáért, vajoq felér-e azzal az érzéssel, ami itt el­tölti őket, dolgozó társaik előtt, akik megdöbbenéssel vették tudomásul a történteket. Az Épületkarbantartó részlegnél igen sok alkalom van arra, hogy az ember önmagát is kijátszva, úgyne­vezett „szívességet” tegyen másnak jó pénzért, a gyár rovására. Bűnös, aki megvesztegeti a döm­per est, vagy az ácsot, törvénytelen célokra, a saját maga, pillanatnyi, egyéni célja érdekében, de bűnös az is, aki hagyja magát megvesztegetni. Mindkettőt oda kell állítani a társa­dalmi bíróság elé: nézzenek szembe azokkal, akiket megkárosítottak. A TÁRSADALMI BÍRÓSÁG neve­lő hatása igen nagy. A Lenin Kohá­szati Művek társadalmi bírósága már eddig is sokat segített az em­berré nevelésben. Jó munkájuk leg­nagyobb eredménye az lenne, ha mi­nél kevesebb dolguk akadna, vagy egyáltalán nem is lenne rá szükség. U. N. R Kölcsönös segítség A Szuhavölgyi Bányaüzem a szendrői Szabad Föld Termelőszövet­kezetet patronálja. A bányaüzem már eddig is komoly segítséget nyúj­tott a termelőszövetkezetnek. A ker­tészet öntözéséhez például szivattyút adott, s egyebek mellett megjaví­tották valamennyi hibás járművüket. A termelőszövetkezet is igyekszik meghálálni a kapott támogatást, és­pedig azáltal, hogy a felsőnyárádi bányatelepen egy elárusító üzletet létesítettek, ahol minden időben friss zöldségárut vásárolhatnak a bányász családok. l\api 18.000 kenyér Az ózdi kenyérgyár ma már nem­csak Ózd, de a járás, sőt Mezőkö­vesd szükségletének egy részét is ki­elégíti. Az üzem most szerződtetett 18 iparitanulót, így munkaerőben már nincs hiány. Szögedi elvtárs, a ke­nyérgyár igazgatója elmondotta, hogy jelenleg átlag napi 16—18 ezer kenyeret sütnek váltóműszakban. A kenyér higiénikus szállítására külön kosarakat készítettek, s ugyanak­kor nagyobb gondot fordítanak a liszt, rpstálására is. A só minősége nem mindég kielé­gítő, jelenleg azonban emiatt sine« különösebb kifogás. — Ma már ott tartunk — mondot­ta Szögedi elvtárs, hogy egyre keve­sebb a panasz a kenyér minőségér«, a mennyiséget illetően pedig már nincsenek problémák. KULTURÁLIS FORRADALMUNK megvívásában igen nagy feladat há­rul a kultúrotthonokra. Ezek azok a kulturális intézmények, amelyek­nek egész tevékenységükkel leghaté­konyabban kell szolgálniok az érdek­körükbe tartozó lakosság szocialista világnézetének formálását. Ez a fő­feladatuk: a szocialista tartalmú ne­velés, amelyet a kulturális munka legkülönbözőbb ágazatainak művelé­sével kell végezzenek. Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei is erő­teljesen hangsúlyozzák a kultúrott- honoknak a szocialista nevelésben való jelentőségét. Az irányelvekben foglalt megállapításokat még hang­súlyozottabban húzza alá az MSZMP Politikai Bizottságának 1959. áprili­si határozata, amely a kultúrottho- noknak a kulturális forradalomban végzendő munkáját elemzi és szabja meg ennek a munkának további irá­nyát. E két irányt8zabó pártdokumen­tum ismeretének birtokában nem szükségtelen megnéznünk Miskolc város kultúrotthonainak jelenlegi helyzetét és feladatait. Az ellenforradalom eszmei zűrza­vara a kulturotthonok területén sem volt hatástalan. Mint Aradat a szeny- nes habot, úgy hozta felszínre a kü­lönböző káros és ellenséges nézete­ket: Csak néhány jellemző példát említünk. Eluralkodott — többek kö­zött — a „politikamentes kultúr- élei” hazug jelszava. Volt olyan kul­túrotthon is — a diósgyőri Ady, — amelyben az ellenforradalom alatt levett Lenin-képet több mint egy év­vel az ellenforradalom leverése után sem akasztották vissza helyére. A kultúrotthonök műsorpolitikájában uralkodóvá vált a „politikamentes csak vidám, könnyű, szórakoztató, sok esetben giccses, szirupos színpa­di alkotások kizárólagos játszása. Teljesen háttérbe szorultak az isme­retterjesztő és azon belül elsősorban a politikai jellegű előadások. Régi, homályosmúltú „kultúrszakemberek” szivárogtak be az öntevékeny csopzr- tokba és a kultúrotthonokba, és te­vékenységükkel fékezték, vagy éppen tehetetlenné tették az adódó egész­séges kezdemény esések kibontakozá­sát. VégüL legveszedelmesebb jelen­A miskolci kulturotthonok munkájáról ség volt a párt és a tanács irányító szerepének lebecsülése, vagy éppen egyenes visszautasítása. Ez a káros szellem az ellenforra­dalomtól csaknem egy esztendeig éreztette hatását. A konszolidáció, a párt és a kormány határozott in­tézkedései, politikájának helyessé­ge és annak a becsületes dolgozó tömegek egyetértésével való talál­kozása mind kisebb térre szorította a kultúrotthonokban is a káros je­lenségeket. Döntő változás 1958-ban következett be, amikor az MSZMP művelődési politikájának irányelvei határozott irányt szabtak a kulturá- lis fejlődésnek. Ma már gyökeresen más a helyzet és össze sem hasonlít­ható a két év előttivel. MA MISKOLCON TIZENKÉT KULTÚROTTHON, művelődési ház és klub működik. Közülük mindössze kettő van tanácsi kezelésben, a töb­bi valamelyik szakszervezet, illetve üzem irányítása alatt áll. A tizenkét kultúrotthon közül ■— ha munkájuk alapján kívánnánk rangsorolni azo­kat — feltétlenül a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Há­zát és a Szakszervezetek Megyei Szakmaközi Klubját kell elsőkként említenünk. E két intézmény sokolda­lú, színes tevékenységével, politikai­lag is jól végzett munkájával messze kimagaslik a többi kultúrotthon kö­zül., Harmadiknak e jól működő ka­tegóriához sorolhatjuk a Nevelők Házát ís. A diósgyőri Ady Endre Kultúr otthont, a Perecest Bányász Kultúrotthont és a MÁV. Erkel Fe­renc Kultúrotthont erős közepesen, itt-ott megtorpanásokkal működőnek könyvelhetjük el napjainkban. A görömbölyi Budai Nagy Antal Kul­túrotthon, valamint az építők nem- régiben alakult kultúrotthona most kezd, talpraállni. Teljesen rossz mun­kát végez a diósgyőri Bányászklub -- amelynek tevékenysége jóformán az Italmérésre korlátozódik =- és a KPVDSZ kultúrotthona, amely sem­mi érdemleges tevékenységet nem mutat ki. Az ellenforradalom idején önkényes lakásfoglalók által meg­szállt és ma is nagyrészt lakásnak használt# József Attila Kultúrotthon — erejéhez mérten — jó munkát vé­gez (báb játszó-csoportja a közel­múltban nyert első difit az orssáros közlekedési kultúr fesztivál cm) ugyan­csak — körülményeihez képest — jó munkát végez a ma még otthontalan Szinvavölgyi Művészeti Együttes. A tizenkét kultúrotthon munkájá­nak vázlatos ismertetése után pró­báljuk összegezni — a művelődés­politikai irányelvek tükrében — a miskolci kultúrotthonök tartalmi munkáját. A „politikamentes kul­túra” elmélete háttérbe szorult. Mind több helyet kap művelődési házainkban a politikai tevékenység, amely különösen a választások és a Tanácsköztársaság évfordulója ide­jén volt nagyon eredményes. A csak vidám, szórakoztató, kispolgári íz­lést szolgáló szórványos megnyilvá­nulások, félrelépések mellett már erőteljesen mutatkoznak az egészsé­ges fejlődés tünetei is, mint például az Anna Frank naplója, a Vitézek és hősök, az így fizettek és egyéb ha­ladó színművek, illetve színműrész­letek bemutatása. Számos kultúrott­hon szervezett találkozót a munkás- mozgalom veteránjaival, rendezett kiállítást a Tanácsköztársaság em­lékeiből. Találkozunk már az igénye­sebb közönség ízlésének megfelelő, nagy nevelőhatású irodalmi estekkel is. A kórusmunkában is minő,inkább tért hódítanak a forradalmi, mun­kásmozgalmi dalok. Jó munkát vé­geznek a foto- és képzőművész-szak­körök. Több üzemi csoport rendsze­resen jár vidékre, elsősorban azok­ba a községekbe, ahol nagy számban élnek üzemi dolgozók, hogy egy-egy tarka műsorral, vagy egész műsort betöltő színelőadással kivigye a kul­túrát a távoleső és kultúrától elzárt községekbe. Sajnos, ezen á téren még sok a tennivaló, mert a bejáró dol­gozók kulturális ellátása az alkalom­szerű vendégszereplésekkel még ko­ránt sincsen megoldva. SZÉLESEBB TERET HÓDÍTOT­TAK az ismeretterjesztő előadások, bár azoknak témakör szerinti meg­oszlása még erősen javítandó. Sok az egészségügyi, történelmi, irodal­mi ismeretterjesztő jellegű és el­enyészően kevés a politikai előadás. Azon a kevesen belül is alig kap helyet az antiklerikális és atheista jellegű ismeretterjesztés. Még ke­vés a fiatal, új erő a kulturotthonok irányító helyein és egyes művelődési házakban nehezen megy a régi, ne­hezen fejlődő, vagy éppen fejlődés- képtelen „kultúrszakemberek” hát­térbe szorítása, vagy leváltása. A ta­nács irányító szerepének elismerése sem teljes még. Egyes helyeken el­ismerik ugyan, de nem igénylik a tanács segítségét, más kulturottho­nok — például a. KPVDSZ — szinte elutasító magatartást tanúsítanak és „állam az állami-hant szeretnének látszani. (A diósgyőri bányászklub­ban például túlteng a rosszul értel­mezett autonómia érzete.) AZ IFJÚSÁGGAL VALÓ FOG­LALKOZÁS sem mutat egységes ké­pet. Általában gyenge az ifjúsággal váló tudatos nevelőjellegű foglalko­zás. Helyesen foglalkozik az ifjúság­gal az LKM. Bartók Béla Művelődési Ház, az SZMT Kultúrotthon és az Erkel Ferenc Kultúrotthon. Más művelődési házak ingadoznak, vagy éppen semmit sem tesznek az ifjú­ságnak a kultúrotthonba való neve- lőjellegü, nagyobb létszámú bevoná­sáért. Nagyon gyenge általában a munkásszállók kulturális ellátottsá­ga. Ez a terület szinte még fehér foltot képez. Az üzemi kulturális szerveknek sokkal nagyobb gondot kell erre forditaniok. Ugyancsak több gondot kell fordítani a kultúrottho- nők külsőségeire is. Vonzóbbá, ottho­nosabbá kell tenni, nagyobb propa­gandát kell kifejteni az egyes ren­dezvények érdekében, hogy a kör­nyék lakói valóban kultúrotthonra teljenek a művelődési házban. A jelenlegi állapot vázlatos ismer­tetése után röviden meg kell emlí­tenünk a feladatokat is. Hét pontba foglalhatjuk Össze: Növelni kell az ismeretterjesztő előadások számát és azon belül kü­lönösen megemelendő a politikai jellegű előadások száma. Oda kell halni, hogy ezek az előadások ne csak burzsoá álobjektívitással ter­jesszenek ilyen, vagy olyan ismere­tet, hanem bátran politizáljanak a szakmai előadásokon belül is. Fel­tétlenül nagyobb gondot kell fordí­tani az antiklerikális és atheista pro­pagandára. Fel kell élénkíteni a könyvtármunkát, felfrissíteni a könyvállományt és hatékonyabb propagandát kifejteni az olvasótábor növekedése és ízlésének egészséges csiszolása irányában. Szélesíteni, bő­víteni kell a szakkörök munkáját, több gondot fordítani a színjátszó csoportok tartalmi munkájára, iro­dalmi és szavaló szakkörök létesíté­sére, a gyermekek foglalkoztatását segítő szakkörök fejlesztésére. Mind több munkásfiatalt Jcell bevonni a kultúrotthonök munkájába és a KISZ-szel közösen kidolgozott rész­letes munkaprogramm alapján, rend­szeresen foglalkozni kulturális fejlő­désükkel. A klubéletben a kártya és italmérés helyett az ankétok, ötletes „kérdezz-feleiek” játékok, szórakoz­tatva nevelő rendezvények dominál­janak. Már most meg kell kezdeni a felkészülést augusztus 20-ra, alkot­mányunk tízéves évfordulójára és december 3-ra, városunk felszabadu­lásának 15. évfordulójára. Mind­ezeknek a feladatoknak a végrehaj­tásában pedig oda kell hatni, hogy a kultúrotthonök — az üzemiek is! —* a környező terület kulturális centrumává váljanak. NEM KICSIK A FELADATOK* de nem is megoldhatatlanok. Ügy­szeretet, jó szervezőmunka, a párt iránymutatásának követése kell hozt- zá, hogy a miskolci kultúrotthonök egyenként és együttesen valóban megfeleljenek hivatásuknak, a szo­cialista kultúra legfontosabb bázisai legyenek. BENEDEK MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents