Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

Kedd, 1955. Július 21, CSZAKMAGYARORSZAG 3 fjúságunk a jövőjét építi és gazda módjára dönti el, ko­ttyan kell ezt csinálni. Nemrégen megismerkedtünk Ar- kagyij Gyigilevics vakoló brigádve- zetővel.- Brigádjával együtt dolgo­zott a minszki pályaudvar, a szülő­otthon, a konzervatórium, az Úttö­rő Palota, az állami áruház és sok más építkezésen. A fiatal munkás jói emlékszik, milyen volt a városa, amikor a szovjet hadsereg felsza­badította. Mindenütt csak romok és üszkös falak. A kisfiú a földig lerombolt, kihalt városnegyedek­ben bolyongott, és arról álmodo­zott, milyenek és hol lesznek majd az új utcák, milyen gyönyörű há- ’ zakat emelnek a romok helyén, és milyen szépen kizöldülnek majd a parkok. A fiú felnőtt, maga is résztvett a város újjáépítési munkájában, ki­vívta földijei tiszteletét, és a Köz­társaság Legfelsőbb Tanácsának képviselőjévé választották. Minszk újjáépült, és úgy tűnik, szebb már nem is lehetne. Gyigilevics képvi­selő azonban újabb merész építke­zési terveket javasolt. Érdekes ter­veket. Elfogadták őket. Belorusszija ifjúsága Arkagyijt választotta küldöttének a bécsi fesztiválra. — Magammal viszem vakolóka­nalamat — mondta Arkagyij. — Hi­szen ez a legbékésebb szerszám a világon! Ezt használták a Párizst és Londont, Varsót és Bécset építő munkások is. A fesztiválon, a szak­mai találkozón bemutatom ihajd munkamódszeremet, egyben tanu­lok a többiektől. Arkagyijjal együtt megy a feszti­válra Grant Tovmaszjan fiatal ör­mény csillagász. A bjurákani csil­lagvizsgálóban, a Kaukázus hegyei között él és dolgozik. Grant meg­mutatott nekünk egy nagyszerű műszert, az elektronikus automata­írókészüléket, amelynek szalagjára a Nap mindennap odaírja „kézje­gyét” Amikor a csillagász magya­rázatait hallgattuk, és láttuk bo­nyolult számításainak táblázatát, önkéntelenül is arra gondoltunk, hogy ez a tudós egész életében, gyermekkorától fogva egyebet sem tett, csak a könyvek mellett ült. Grant elneveti magát, mikor ezt hallja, és megmutatja a kezét. Munkáskéz ez, tenyere még magán viseli a kérgesség nyomait. Igen, a mai csillagász, a gépkocsivezető fia, néhány évig gyárban dolgozott, és csak ilyen iskola után ment tanulni felsőfokú tanintézetbe. ... A szovjet fiatalok tenyere kérges, bőven akad rajta forradás is. Munkás, dolgos kéz — és ez a belépési engedély, ez az útlevél a jövőbe. Ez az az erő, amelyhez sem­mi más nem hasonlítható! A szovjet ifjúság kezét nyújtja valamennyi kontinens fiatalságá­nak. Békére és barátságra törek­szik, alkotni és szeretni akar és ál­mai útját akarja járni. Erről beszél a bécsi fesztiválon is. Tudjuk: a földkerekség ifjúsága békét akar. És a fiatalság valamennyi ország­ban egy nyelven beszél. Kulturáltabb környezetet a mezőkövesdi Utasellátóban! Mezőkövesd fürdőváros. Igen so­kan keresnek enyhülést, felüdülést a gyógyhatású fürdőben. Az állo­másfőnök szavai szerint egy „me­leg” szombaton, vasárnap többezer ember is érkezik ide vonaton. A fürdő egy kicsit távolabb esik az állomástól, aztán, hogy a meleg el­viselhetőbb legyen, a fürdőzők kö­zül sokan betérnek egy pohár fris­sítőre az Utasellátóba. Aki azonban belép, ugyancsak igyekszik innen szabadulni, mert a zsúfolt, barátságtalan környezet, nem valami vendégmarasztaló. A fal körül leverve, hogy festő mi­kor javította, azt m£r nem is tud­juk, a raktár igen kicsi és az áru nagyrészét a szintén szűkös sön- tésben kell tárolni. Nem beszélve arról, hogy belül egyetlen ülőal­kalmatosság sincs és az egykori kerthelyiségben egy hosszú lóca mellett árván álldogál egy kimust­rált kávéházi asztal. Ennyi az egész „kényelmi” lehetőség. A fürdőzők, de a környékbeliek is jogosan bosszankodnak az ál­datlan állapot miatt. Az üzletveze­tővel beszélgetve megtudjuk, hogy igen nagy a forgalom, nagy a be­vétel és ennek alapján már pénz­tárost is kellene tartani. Csodála­tos, hogy mindezt nem tudják az Utasellátó illetékesei. Arról ne is beszéljünk, hogy az ellátással is baj van, — kevés a sör. Ha viszont van, igen nagy a tumultus. Megérdemelné ez a környék, ha több gondot fordítanának' az Utasellátóra. A bevétel is teljesen indokolja ezt, azonban indokolja az is, hogy az emberek a pénzük­ért nemcsak megfelelő árut és ki­szolgálást várnak, hanem barátsá­gosabb, tisztább környezetet is!-----------------------------------------------------------y-------­O SZTRÁK SZÍNDARAB GEORG FORSTERRÖL A bécsi Népszínházban bemutatták Joseph Luitpold, a hetvenéves oszt­rák drámaíró »Georg Forster« című színművét. A drámaíró a nézők elé tárja Ge­org Forster, a kimagasló német író, tudós és forradalmár eseménydús életét. Georg Forster 1793-ban Mainz­ban, a német földön alakult első demokratikus köztársaság kormá­nyának tagja volt. Forster, a jako­binusok lelkes híve, a reakció áldo­zataként Párizsban, vérpadon halt meg. Szakmunkásképzés — számokban ORSZÁGUNK IPARI FEJLŐDÉ­SÉNEK gyors üteme és a nemzet­közi piac mind magasabb követel­ményei megkívánják szakmunká­sainktól, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel, s a technika rohamos fejlődése is úiabb és újabb követel­mények elé állítja őket. Hiszen nem messze vagyunk attól az időtől, amikor az eszterga- és egyéb gépek mellett technikumi, sőt mérnöki képzettségű emberek állnak. A növekedési arányt és a fejlő­dési menetet figyelembe véve. gyá­rainkban mind több gondot fordí­tanak a szakmunkásképzésre, illet­ve továbbképzésre. A jó szakmun­kásgárda kialakítása elsősorban és szinte alapvetően az ip?yitamil<> kéozésen múlik. A Lenin Kohászati Művek szakmunkásképzésének és továbbképzésének helyzetét vizsgál­va, érdekes számadatokat kapunk. Ez évben 164 fiatal tett szakmun­kásvizsgát a kohászati üzemekben. A melegüzemi tanulók 4,1. a hideg­üzemi tanulók ettől valamivel gyen­gébben, de még mindig- jó, 3,7 átla­gos eredménnyel tették le a szak­munkásvizsgát. A múlt években sajnálatosan ta­pasztaltuk, hogy fiatal szakmunká­saink egy része nem marad meg az anyaüzemnél, sőt a szakmáját is el­hagyva. más pályát választ. 1954- ben 350 felszabaduló közül 64 ön­kényesen, 74 pedig hozzájárulással távozott a Lenin Kohászati Művek­ből. 1958-ban már javulás mutatko­zik a törzsgárda kialakulásánál, 149-en szabadultak és ebből 99 je­lenleg is itt dolgozik, önkényesen mindössze tízen távoztak. Az oko­kat ^ vizsgálva, a szakoktatásügyi osztály megállapította, hogy az 1949—50—51-es években sok volt a felvett tanulók közül a három-négy elemit végzett. Természetes, hogy ezek a ^tanulók, később mint segé­dek, műszerész, esztergályos és ma­rós szakmában, nem állhatták meg a helyüket, hiszen itt a szakmun­kásnak komplikált számítási műve­leteket kell végezni. Jelenleg a beiskolázás a befeje­zéshez közeledik. Esztergályosból a tervezett létszám betelt. Hengerész, forrasztár, edző, hőkezelő és marti­nász szakmára még van felvétel. A Lenin Kohászati Művekben felvett tanulók elméleti oktatásáról és el­látásáról a 116-os intézet gondosko­dik. Bár a szakképzettség alapjait mindenki iparitanuló korában kap­ja, a továbbképzést a gyárban kell biztosítani. A Lenin Kohászati Mű­vek dolgozói mintegy 12 százaléka vesz részt különböző oktatásban, továbbképző tanfolyamokon. A tan­folyamokat szakmásították. Például a kohászati vonalon 291, hegesztőin 143 szakmunkás képezi magát. Ez a tanfolyam 130 órás. Az előadásokat üzemmérnökök és a legjobb techni­kusok tartják. Földgázismertető tfanfolyamot is szerveztek a kohá­szati művekben, amelyen több mint 400 dolgozó vett részt. A 40 ÉVEN FELÜLI MŰVEZE­TŐK képzésére 400 órás tanfolya­mot indítottak, amelyet két cso­portba osztottak. Általános vas­ipari, általános kohászati és meleg­alakító szakra. Előadók a kohóipari tanárokból és üzemi mérnökökből kerülnek ki. Az a művezető, aki ezt a tanfolyamot elvégzi, mentesül a technikumi elvégzés alól. Ezeken kívül 336 dolgozó techni­kumi oktatásban vesz részt esti és levelező tagozaton, 86-an pedig ál­talános iskolába járnak. Különösen a kohóinari technikumba járnak sokan (222-en esti és levelező tago­zaton). Ez évben közel félszázan el­végezték a negyedik osztályt és ma már általában technikusi beosztás­ban dolgoznak. A gépipari techni­kum esti és levelező tagozatára mindössze 48-an járnak, ebből 10-en végeztek a legutóbbi tanulmányi éven. A villamosipari technikumba beiratkozottakból ketten fejezték be tanulmányaikat. Az általános tapasztalat bizonyít­ja, hogy az esti tagozaton végzettek szorgalomban és előrehaladásban is felülmúlják a levelező tagozatra be­iratkozottakat. Az 1959—60-as iskolai évre a szakmunkás továbbképzés még na­gyobb méreteket ölt a Lenin Kohá­szati Művekben. Gyárrészlegenként tartanak szakmai továbbképzést, fi­gyelembe véve a gyárrészlegek igé­nyeit is. VÁLLALATI SZINTEN 22 TAN- FOLYAMOT szerveznek, amelyre eddig 1280-an jelentkeztek. A gyár­részlegeknél pedig 38 előadás bizto­sítja a szakmunkások és művezetők szakmai fejlődését. A jelentkezők száma megközelíti az 1600-at. A lemorzsolódást és az esetleges je­lentkezőkre számolva, a Lenin Ko­hászati Műveknél az új oktatási évben több mint 3000 ember jár majd tanfolyamra. A vállalat csu­A Ságvári Endre kultúrális sereg­szemle megyei szervező bizottsága határozata alapján július 25—26-án kerül sor a seregszemle megyei be­mutatójára. E bemutató — éppen úgy, mint a járási bemutatók —■, a VII. VIT je­gyében kerülnek megrendezésre. KISZ-szervezeteink kultúrmun kásái tudják, hogy tevékenységükkel elő­segítik a békéért folyó harcot. Tud­ják, hogy munkájukkal tovább szé­lesítik a béke és a VIT eszméit né­pünk és ifjúságunk körében. Kultúr- munkásaink azt vallják, hogy tudá­sukat, képességüket a tudomány, a sport és a kultúrotthonok színpad­jain mérik össze, nem a harctere­ken. A megyei bemutatóhoz való eljutás igen sok és fáradságos miunka gyü­mölcse. A lelkesedés, az áldozat vál­pán a szakmai továbbképzésre (óra­díjra, szemléltetési eszközökre stb.) 180 ezer foi^ntot biztosít. A fizikai szakmunkások mellett különös gondot fordítanak a gyár fiatal mérnökeinek továbbképzésé­re. A továbbképzést decentralizál­ják; feladatokkal bízzák meg a gyárrészlegek a fiatal mérnököket, amiről előadást kell tartaniok, melyre mindenkor bőséges időt kapnak, hogy a felkészülés minél alaposabb legyen. Ma már egyre többen olvasnak a Lenin Kohászati Műveknél külföldi irodalmat,- sőt többen maguk is fordítanak. A következő tanévre csupán a kohóipari technikumba 68 gyári dolgozó kérte felvételét. Ha a Lenin Kohászati Művek szakmunkás továbbképzéséről be­szélünk, feltétlen meg kell említeni a nagyüzemi KISZ-bizottság által elindított „Szakma ifjú mestere” című versenyszerű mozgalmat. A múlt oktatási évben 350 fiatal vett részt a „Szakma ifjú mestere” ver­senyén, és még ma is emlegetik az izgalmakban és szépségekben bő­velkedő vetélkedést. A KlSZ-bizott- ság a jövő évre is meghirdette a versenyt. Véleményünk szerint ezt az egészséges mozgalmat a minisz­tériumnak is támogatnia kell, nem­csak elvileg, de gyakorlatilag is. Gondolunk itt a szakmai szintek kidolgozására. A diósgyőri gyárak közül talán a legjobban a Lenin Kohászati Mű­vekben foglalkoznak a szakmun­kásképzéssel. De dicsérettel szólha­tunk a DIMÁVAG-ról is, ahol a komplikált exportgépek gyártásá­nál, szerelésénél túlsúlyban fiatal szakmunkások dolgoznak. A magyar ipar hírneve egyre na­gyobb a világpiacon, s ez a szak­munkás továbbképzésnek is kö­szönhető. lalás magyarázata annak, hogy eb­ben az évben 513 csoport, 7 188 fia­tallal munkálkodott a körzeti és já­rási bemutatókon. A megyei szervező bizottság dön­tése alapján a megyei bemutatón csak a legjobb színjátszók, ének-ze­nekarok és tánccsoportok, valamint a legjobb énekesek és szavalok vesz­nek részt. Természetesen ez nem je­lenti azt, mintha a megyei szervező bizottság nem becsülné és értékelné azoknak a csoportoknak a munkáit, amelyek nem vehetnek részt a me­gyei bemutatón. A megyei bemutató a SZOT szék­házéban és a népkerti szabadtéri színpadon szombaton 14 órától* va­sárnap este 20 óráig tart. Ezúttal is felhívjuk az érdeklődők figyelmét; hogy tekintsék meg legjobb' cso­portjaink műsorát. \ Németh László B. K A megye legjobb öntevékeny kulturcsopertjainak találkozója TJa párszáz évvel ezelőtt él Kati néni, nem menti meg őt Könyves Kálmán rendelete sem at­tól, hogy bűbájosságon érve mág-, lyára ne emeljék. Mert bűbájos volt, így is hívták: Bűbájos Kati néni. A fehérhajú asszonyság, falubéliek sze­rint, amikor még Ballagó Katicának hívták, úgy ringott végig a falun, hogy azóta sem volt párja. Legendás szépségéből csak az öregek hunyorgó emlékezete őrzött meg valamit, de mások, akik csak Kati néninek is­merték, nem találnak rajta semmit, ami valaha is emlékeztethetett vol­na a szépre. Sárga az arca, és millió pia ráncocska nyüzsög rajt. Har­minckét foga sárga és szinte félel­metes, ha nevet. Valósággal illetlen dolog, hogy öreg asszonynak minden foga meglegyen. A szeme kicsi, fény­telen, talán kék, talán fekete lehetett valaha, most csak szúr, szinte nyilat érez magán, akire rátekint. Vele ijesztik a rosszalkodó gyere­keket, hogy: „Majd odaadlak Bűbá-- jós Kati néninek, osztán beletesz a zsákjába”. Mivelhogy zsákot hord a vállán, abba gyűjti össze a falu jó­szívének zálogát, disznóöléskor kis hurkát, darabka szalonnát, kolbászt, kenyeret. Kati néni aztán jótanácsok­kal fizet, amit a fiatalabbja meghall­gat, de nem használ fel, mert ugyan, hogy tudná megrontani a szomszéd- asszony a tehenet, mégha haragban van a gazdával is. Az öregebbek azonban még hiszik Kati néni sza­vát, a nagymamák még vesznek ná­la balzsamfüvet unokájuk szerelmi bánata ellen. Kis üveg pálinkáért cserébe kikérik a tanácsát, mivel füstöljék meg reumás karjukat. Kati néni pedig nem fukar asszony. Jó­szívvel segít mindenkin, aki bajba jut s a rádió mellett, amely a nagy­világról tájékoztat, ő a falu, a kis vi­lág hírhozója. Látomásai, jelené­sei vannak s jövőt mondó álmai, ti­tokzatos kártyáiból sorsok fordulá­sait olvassa ki, amit aztán ki-ki a kedve szerint magyarázhat. És ez a jó benne! Ha a papsajt nem segít a kelésen, még mindig el lehet menni orvoshoz. Mert ezt Kati néni soha nem tiltja, sőt: saját tudományát el­választhatatlannak tartja az orvosi tudománytól. Megnézi a beteget, s ha úgy látja, ő is tud rajta segíteni, ad valami füvet, teát, ha nem, akkor is ad, de meghagyja: — Aztán két nap múlva okvetle­nül meg köll mutatni orvosnak, ha addig nem múlik el. A nyáron, körteérés idején, Bű- ^ bájos fKati néni futott végig a falun azzal a hírrel, hogy hazajár a férje, akit ötven esztendővel, alig­hogy férjhezment, rá egy évvel teme­tett el. Éjfélkor jelenik meg a Sóré­ten. fehérben lebeg végig a gyümöl­csösben, aztán a házhoz megy a ré­paföldön, s háromszor megzörgeti az ablakát, de mire kinyitná, már nincs Ott. Kati néni házát meglepték az ér­deklődők. Mert a faluban még nem fordult elő qzodáig, hogy visszajár-\ janak a holtak. Hallottak ugyan egyet-mást, hogy Püspökiben a Ba­kos Tóth Rózái holtában sem bocsát­ja meg, hogy hűtlen lett hozzá az ura s a legédesebb álmaiból zörgeti fel éjszakánkint fehér lepedőben, de hogy igazi szellemet láthattak volna, az még■ népi történt meg. Ezenközben egy másik hír is elter- jedt a faluban. A sóréti gyümölcsö­sök termése alaposan megfogyatko­zott, és a révaföldeken is foghíjasod- tak a sorok. Egészen természetes, hogy a gyanú Bűbájos Kati néni szellemférjére terelődött. Egy szel­lemmel pedig nem szabad szembe­szállni, mert az bosszút állhat, eset­leg jégesőt, vihart rendel az égben s akkor oda az érő termés. Voltak egyesek, akik nem hittek a szellem­járásban, de a hívők nem hagyták őket szóhoz jutni, s a sok lúd disz­nót győz, közben pedig hajnalról- hajnalra fogyott a répalevél s a drá­ga, vajízű körte, aminek olyan ára van, hogy vétek belőle egyet is meg­enni. Az ügy egyre nagyobb izgalmat okozott és sajnos, Kati néni sem tu­dott ellene semmit tenni, mert saját férje ellen még éltében kiállt volna, de mint szellemmel ő sem mert szembeszállni. Amikor a falu már határozottan két táborra oszlott, hí­vők és hitetlenek táborára, akkor történt, hogy Dolgos János (a hitetle­nek vezetője), a hívők elől eltitkolva Önkéntes kileső brigádot szervezett. Azzal a céllal, hogy megbizonyosod­janak felőle, valóban jár-e szel­lem és lopja-e a gyümölcsöst, s ha igen, hol értékesíti a földi jót. Le­hettek vagy tízen, és tizenegy tájban gyülekeztek a falu végén, a Sórét al­ján, a temető melletti üres mázsaház mögött. Éjfélig nem történt semmi. Ha valaki rá akart gyújtani, bement a kis házba s kabátkát kihajtva véd­te a kivilágítástól az épületet. Eljött az éjfél és már egyes igazi hitetlenek is vacogni kezdtek, s egymást ugrat­ták súgva, minden vélt világos folt­nak életet adtak, s szemük majd gyulladást kapott az erőltetéstől. így van ez, az éjszaka titokzatossága azt is megejti, aki nappal a legföldönjá- róbb lény. De mindnyájan megdöb­benve némultak el, amikor a temető végénél egy vakítóan világos, mozgó lényt láttak, tetőtől talpig fehérben, kezében villogó fényt víve. És a gyü­mölcsös felé tartott. Dolgos János fe­leslegesen ugyan, de csendre intette a brigádot és maga is)szinte megkö- völten nézte, hogy száll be a szellem — mert most már nem kételkedtek — a gyümölcsösbe. Szedte a gyümöl­csöt. Fehér zsák lehetett nála, mert ■valami ahhoz hasonló elvált tőle s ő vissza-vissza járt hozzá, nyilván, hogy belerakja a szedett gyümölcsöt. 1/agy negyedóráig szedte a ki- ' sértet a körtét és almát, aztán zsákját a földön hagyva, átsuhant a répatáblára s ott új fehér zsákba le­velet tépett. Aztán hátára vette, el­ment a gyümölcsös zsákért is, ott el­oltotta imbolygó fényét s megindult arrafelé, amerrőű jött. A kifigyelő, brigád vacogva, szótlan nézte mindezt végig. Amikor a temető sarkához ért, Dolgos János súgva azt mondta a brigádnak: — Utánam, aki mer! A gledicsia-kerítés néha nem ért össze, ez tette lehetővé, hogy a bri­gád a temetőn belül folytathatta út­ját a szellem irányában, s egy pilla­natra se tévesszék el szem elől. Ami­kor már vagy száz méterre lehettek a vánszorgó kisértet nyomában, lát­ták, hogy az megáll egy nagy kripta előtt (a Köpködős Fanyaró István nyugodta ott álmát), ők is megálltak. A kisértet akkor fölemelkedett, az­tán eltűnt, majd megint föllebbent és ismét lebukott. Félelmetes látvány! A brigádtagokat kiverte a veríték. Mindnyájan megdöbbentek, amikor látták, hogy Dolgos János a hátbor­zongató jelenség felé indul határo­zott léptekkel. Tétován követték, de legszívesebben visszamaradtak vol­na. Hanem, mégiscsak tartottak at­tól, hogy valami lényeges látnivalót elmulasztanak, meg egymás előtt sem akarták mutatni, hogy holmi ha­zajáró * lélektől megijednek. Amikor odaérte?, a kriptához, két lepedőt és tizenhárom biztosítótűt találtak ott, valamint két kosárban két fehér zsá­kot. Egyik répalevéllel volt megtöm­ve s vagy tíz fej karfiollal, a másik­ban körte és alma volt. A zsákok mellett két üres kosár állt. Észre sem vették, hogy közben eltűnt Dolgos János. Mire felocsúdtak, két rohanó alakot láttak kifelé tartani a temető­ből. Nosza, utánuk. Csordás Jani fel­kapta a lepedőket, a többiek a kosa­rakat, s a fehér zsákokat, s követték a futókat a laposi házak felé. Ami­kor a kúthoz értek, Dolgos Jánossal találkoztak. — Elhoztátok a cuccot? =* kérdet­te. persze. Két lepedő, tizenhárom L biztosítótűvel, két zsák és két kosár, a fene egye meg, de nehéz volt — sóhajtott Csordás Jani a ke­zében lógó leplekkel. Ahol fogom* ott szúrnak a tűk! — Akkor gyertek a kút mögé, tűz­zétek rám a lepedőket. Csak gyer­tyám nincsen, pedig az nagyon kém — tűnődött Dolgos. — Nem baj, van nálam pattintó* öngyújtó, máma töltöttem éppen m mondta Csordás. Felöltöztették Dolgos Jánost, alá­néi tökéletesebb hazajáró kísértetett maga a túlvilág nem küldhetett vol­na, majd két karjára adták a zsáJo- kai megrakott kosarakat s megindul­tak utána. Bűbájos Kati néni házá­nál megálltak s Dolgos egy ujjal as ablakjaié guggőltatta kíséretét, majd gyűrűjével hármat koccintott az ab­lakon. Semmi nesz. Megint kopog^ Újra várakozás. Ismét koccan hár­mat az ablaküveg. — Kata... Katám ... ^ sírta tőle telhető szellemi szopránon Dolgos. — Katikám... Ha nem is nyitsz ab­lakot, azért megmondom, hogy má- ma jöttem utójjára... Nem bírom a strapát. Itt hagyom a kosarakat a kiskapuban, tedd el lelkem és tarts meg jó emlékezetedbe ... Aztán letette a csomagokat, ahova mondta, majd kitárt karokkal, ahogy az angyalokat látta szentképeken, megindult az úton, ahol hazáig kö­vették a brigádtagok. ff ati néni ura ettől az éjszaké- tói kezdve bezárkózott a túl­világba. Hiába, ami sok, még egy szellemnek is sók... SZEMES PIROSKA Útlevél a Jövőbe KÍSÉRTÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents