Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-19 / 168. szám

Vasárnap, 1959. július ». ES ZA1CWAOYAROW» VAO a Az aluljáró alatt Á miskolciak büszkék aluljáró­jukra. Azonban az itt észlelt hibák­ról igen sokat beszélnek.: Beszéljünk hát mi is róluk. Egy édesanya jött be a minap szerkesztőségünkbe, hogy tegyük szóvá észrevételét. „Féltem a gyer­mekeket a híd alatt, — mondatta iz­gatottan. — Az enyémek ugyan nem járnak oda, de én arra dolgozom és látom mi történik nap mint nap. A gyerekek hajlamosak arra, hogy idő­közönként megfeledkezzenek maguk­ról. Ha véletlenül lelépnek a riasz­tóan magas támfal és a nagyforgal­mú útvonal közé szorított járdáról. szivattyút helyeztek üzembe az e célra megépített gépházban, ami állí­tólag automatikusan üzembe lép. Sajnos, az utóbbi esőzések azt bizo­nyítják, hogy az üzemeltetés körül zavarok vannak, mert az apadás csak lassan következik be, és a csó­nakázásra is alkalmas vízmennyiség hosszabb ideig akadályozza a forgal­mat. Olyan eset elég gyakran meg­történik, — amit a fényképezőgép lencséje a legutóbbi vihar után meg­örökített. —, hogy a gépjárműveze­tők egyrésze nem törődik a járdán haladó gyalogosokkal, vagy a kerék­páron ülő dolgozókkal, hanem teljes Irány a mélyvíz? (Pető Géaa felvétele) még gondolni is rossz rá, hogy mi sebességgel belegázolnak a vízbe! Az történne. \ Szerencsére eddig még eredményről az „áldozatok” igen nem történt baj, de hogy ezután sokat tudnának beszélni, nem történik-e... Meg kell előzni. Ha már az aluljáró ridegségéről A híd alatt naponta hallunk rend- szó esett, meg kell említeni ennek kívül éles fékcsikorgást. Csak a gép- egyik okát is. Nem tudjuk, mi volt járművezetők lélekjelenlétének kö- a tervezők elképzelése, de helytelen- szönhető a balesetek elkerülése...’• nek tartjuk, hogy a támfalak mö- A gyakorlat azt bizonyítja, hogy götti rézsut ilyen meredeken hagy- igazak ezek az állítások és jogos a ták. Ezt a talajt így parkosítani sem szülők aggodalma. Éppen ezért he- lehet és csak a gaz. meg a bozót lyes lenne, hä minél előbb bizottság burjánzik benne. Mennyivel szebb és szállna ki a helyszínre és megálla- barátságosabb lenne a híd környéke, podnának abban, hogy a híd alatt — ha enyhébb lejtőt képeznének ki, mindkét oldalon legalább 100 méter ami az alacsonyabb támfalak, mellett hosszúságban — védőkorlátot kell jobb kilátást biztosítana, ugyanakkor építeni. Hogy milyen legyen, azt a ízlésesen parkosítani lehetne. Ha bo szakemberekre bízzuk. Mindeneset- zőt helyett virágot és dísznövényt lát re a kis vasoszlopokra helyezett erős az arrajáró, észre sem veszi, hogy lánckorlát az életvédelem mellett egy közforgalmilag fontos csomópon- még az aluljáró ridegségét is felolda- ton haladt át; ná. Különösen akkor, ha azt szépen Sajnos, a törekvést eddig Ilyen le is festenék. irányban nem tapasztaltuk, mert a Ügy gondoljuk, sok szülő örömmel közeli építkezés földtömegével a na­fogadná azt a bejelentést is, ha a pókban tovább emelték — az isme- közlekedési ^ hatóságok a gépjármű- telten hangsúlyozott — környezet­vek sebességét a javaslat megváló- rontó,( maeas, meredek partot! sításáig ezen a szakaszon korlátoz* Kevés költségei a környék íakos­sásának, a villamos és gépipari Köztudomású az is, hogy zivatarok technikumok diákjainak és nem idején az aluljáró betonteknője meg- utolsósorban a tanács és a fÖldmun- telik csapadékvízzel. Ez abból adó- kát gépesítő vállalat dolgozóinak, dik, hogy a vízgyűjtő csatornák mé- eszkavátorainak és dömner^ipek se- lyebben fekszenek, mint a város gftségével Miskolc fejlődő, uj város- szenny- és csapadékelvezető csator- begyedét rövid idő' alatt ezzel is nája. A víz elvezetését a korábbi szebbé lehetne tenni, években megoldották azzal, hogy SZARVAS MIKLÓS TESTVÉRI ÖSSZEFOGÁS R ekkenc hőséig. Sehol egy szemernyi felhő. Szél­lő sem lebben^. hogy enyhítené valamelyest a nagyi meleget. Megmelegszik a korsóban a víz, sűrűn kell cserélni, szomjaznak az aratók. No, de hát ki menjen vízért? Az is egy félóra, amíg valaki odajár.~ Addig fel lehet szedni egy rendet. Sürget a munka, drága minden szem búza, amely a földre pereg. — Jaj, pedig még de messze van a vége! — só­hajt valaki. — Estig sem végzünk ezzel a táblával. — Jó lenne, ha most nagiyhirtelen megháromszo­rozódnánk ... Csend. Ennek senki nem mond ellent. Barnára sült, félmeztelen izmos kaszások ismét nekilendülnek a rendnek: dől a kalász, szaporán so­rakoznak a kévék. A nyugati szellócske, mely az imént nyargalt végig a mezőn, lehűtötte kicsit a le­vegőt, megzörgette a kukorica leveleit. Az aratók hátra sem néznek, frissen, fürgén lépegetnek előre. Pedig, ha most visszapillantanának, ugyancsak elcsocálkozThának. öten, hatan, de vannak azok talán heten is, állnak be a táblába és fognak gyorsan új rendeket... Halkan, csendesen — már amennyire ezt aratás kézben lehet — dolgoznak, hogy megtréfálják az elüljárókat... Három széles rend egyszerre! No, ez tényleg nagy segítség! * & Jflöször maga az elnök vette észre. Felegyenese- dett, hogy a kaszát fenje~ s hátrapillantott ,a levágott rendre. Meglepetésében majdhogy nem az ujját rakta oda az éles pengéhez... — Nézzétek! — Nocsak!... Forognak vissza a többiek is, s nevetésre fakad­nak az örömtől. — Farkas járt a kert alatt... Itt a segítség! S találgatják, hogy melyik ki lehet? — Az első..no. megálljotok csak: az elsőt, azt ismerem. A gépállomás igazgatója... De ki a másik? Csak nem ... De igen: Nézzétek, a doktor űr Igazán? Tényleg ő volna? —• Mögötte pedig a tanácselnök. A földművesszö­vetkezet ügyvezetője is köztük van... Meg a ktsz elnöke. Nahát! — Hej. kislányom, pattanj csak gyorsan egy kor­só friss vízért! A képet, melyet itt megfestettünk, az életből les- ** tűk el. Az idei gazdag» gyönyörű aratásból, mely még számtalan sok. szép élményt, történetet produkált S ezek a történetek mind arról szólnak, hogy ipari üzemeink, bányáink, társadalmi szerveink dolgozói tömegesen siettek a legnagyobb, leggyorsabb tempói igénylő munkában, az aratásban a dolgozó pa­rasztság segítségére. Ifjú Balázs Elek, a harsányt Pe­tőfi Tsz elnöke írja hálatelt szívvel egy hozzánk kül­dött levelében, hogy milyen jól esett nekik, amikor válltrvállvetve állt mellettük a rendbe a község érde­mes orvosa dr. Galambos László, az alsózsolcai gép­állomás igazgatója Budi László, a földművesszövet­kezei, a ktsz elnöke, a tanács dolgozói és a KISZ- fiatalok. Nagy öröm ez, bizony nagy öröm és nigy segít­ség! Ebben a nehéz munkában szükség van minden dolgos kézre, minden segítő szándékú emberre, akit bár az injekciós tűk, orvosi műszerek mellé, vagy ép­pen a tanári katedrához köt hivatása. Milyen jól esik az embernek, amikor látja, hogy sokan haladnak mögötte, szinte egy fordulóra renden hever a széles búzatábla. Hányszor kellene addig egy embernek ft* rogni körhe-körbe, amíg mindezt egyedül elvégeznél amit a testvéri összefogásban rejlő hatalmas erő, a többség szorgalma létrehoz. Ez a példa és még számtalan más hasonló törté- net a bizonyíték arra, hogy az ígéretek, amelyeket ta­vasszal, ősszel, vagy évekkel ezelőtt a termelőszövet­kezetek megalakulásakor tettek a gyárak, bányák, üzemek dolgozói, — nem voltak tartalmatlan fecsegé­sek. Szavukat adták -— teljesítik! Ha kell szántanák, vetnek, ha kell aratnak, vagy éppen a könyvelést végzik el, máskor építési anyagok után szaladgálnak. A midikor Lobkovic Sándor elvtársat, az Allatfox- galmi Vállalat főosztályvezetőjét kísértük el a mezőkövesdi Kossuth Tsz-be. Ö nem mondta, szerényen eltitkolta, hogy vállalatuk több alkalommal nyújtott már értékes segítséget a kezdetben sok problémával küzdő csoportnak. Elmondták bezzeg a tsz-beliek, hogy szívesen látják ott a gyakran megjelenő patro- nánst, mert bármit kérnek tőle, vagy másoktól ts* akik a vállalat részéről kint járnak, addig mennek, amíg végül is el nem intézik. Kidolgozták például a tervet, hogy mi módon volna érdemes a tsz-nek ser- té&hízlalással foglalkozni. Például úgy, hogy húsjel- legű sertéseket fognának hízóba... — Igen ám! — mondták a Kossuth-beliek de kinek van arra ebben a nagy dologidőben ideje, hogy felkutassa ezeket a sertéseket. A vállalat dolgozói nem mondtak erre semmit, ha­nem autóba vágták magukat, bejárták a fél országot* mikor végül is Jászberényben valahol fellelték a ser-, téstörz&et. — Hát akkor * kell-e a sertés? == kérdezték Me­zőkövesden. — Kelteni, kellene. Persze, hogy kellene! — így a kövesdiek. Csak azért, mert már vagonba is raktuk őket Holnap reggelre ott lesznek. Utóbb, hegy ott jártunk, magunk is megtekintet­tük a hízókat: Már szépen gömbölyodnek. A tsz-ta- gok pedig számítgatják, hogy vajon mennyivel nö­veli majd ez a munkaegység értéket. ~ Igen ám! Csakhogy megint baj van, Lobkovic elvtárs... Éspedig? *- Néhány darab használt benzines hordóra volna szükségünk a tűzvédelmi berendezéshez. Nincs időnk utána, járni. Maguk ott, Miskolcon, hátha... mm No, ezt már könnyebb lesz elintézni * f1 oly tathatnánk a történetek sorát azzal, hogy a túszcpalkonyai építők milyen nagy segítségét adnak a Muhi-i Tcultúrház felépítéséhez, hogy a MÁV Járműjavító dolgozói szinte már belső tagoknak szá­mítanak a bocsi tsz-ben, hogy a Lenin Kohászati Mű­vek több gyárrészlege már tíz év óta majd minden vasárnap ellátogat az általuk patronált termelőszö­vetkezetekbe. Minden egyes látogatásról számos szí­nes történetet jegyezhet fel a krónikás, s illő is, hogy Jeljegyezze a munkás-paraszt szövetség, a testvén ösz- szefogás legszebb dokumentumait. ONODVÁRI MIKLÓS A Borsodnádasdi Lemezgyár ** művelődési otthonának jó- híre van a megyében. Ilyen kiforrott, összekovácsolódott együttessel kevés •— a lemezgyárhoz hasonló — közép­üzem, vállalat büszkélkedhet. 1945 óta fáradoznak az otthon lelkes ve­zetői, munkatársai, a különböző cso­portok tagjai a műveltség terjesztése nemes céljának megvalósításáért. Színjátszó csoportjukra a legbüszkéb­bek. Az ő munkájuk járt eddig a legtöbb sikerrel. Az eredmények ér­tékét növeli, hogy nem rendelték alá müsorpolitiJzájukat a kevésbé fejlett ízlésnek. Az ellenforradalom után, amikor operett-dömping, a szórakoz­tatás, a kikapcsolódás érdekében szükségesnek mondott giccses eszt- rádműsorok és a művészettel kevés rokonvonást mutató gyenge népszín­művek szerepeltek a művelődési ott­honokban, a borsodnádasdiak az el­sők között törték meg a jeget, mai mondaniválóju mű, az Optimista tragédia bemutatásával. A művelődési otthton igazgatója, Szucsányi Kálmánné és művészeti vezetője, Erdősi Ferenc sorolják a felszabadulás utáni emlékezetesebb bemutatókat, a János vitézt, a Légy jó mindhalálig című Móricz művet, az Arany csillagot. A közelmúlt sike­rei között említik a Moszkvai jelle­met, a Távolban egy fehér vitorla című művet és a Csárdáskirálynőt. Nézzük az otthon jelenlegi műsorter­vét. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy vetekszik egy hivatásos színház, a kor igényeinek megfelelő jó műsor­tervével. Ha nézzük az elmúlt évek­ben bemutatott darabokat, láthatjuk az egyenesvonalú fejlődést. Katona József Bánk bánja, a már említett Optimista tragédia mellett Pago- gyin Hajnalodik című drámája, Ta­mási Áron, Thurzó Gábor egy-egy műve és Caragiale egy antiklerikális műve szerepelt műsoron. rVermészetesen a siket, a közön- ség elismerése nem hullott mindjárt ama bizonyos mannaként, hogy a bibliai példát idézzük. Elein­Borsodnádasdon élénk és biztató a kulturális élet te nem dicsekedhettek zsúfolt, táb­lás házzal. Volt disszonáns ellenvéle­mény is, különösen az ellenforradal­mat követően — mondván, hogy zömmel miért nem könnyebb, szóra­koztatóbb darabokat játszanak? A művelődési otthon vezetői azonban nem igazították a műsort ehhez az ízléshez. Azt vallották, hogy a közön­ség ízlését befolyásolni, formálni kell. Majd megtörik a jég — mon­dották. S á kitartó munka eredmé­nye nem maradt el. A Moszkvai jel­lemet kétszer játszották táblás ház előtt, az Optimista tragédiát már •.nyolcszor. Ugyanaz ismétlődött meg, mint a szovjet filmek esetében. Először fenn­tartással fogadták a szovjet darabo­kat. Mert a maradi ízlés!... Nem ér­demes azt megnézni! Nem más az, csak üres politizálás, — gondolták egyesek, még a jóhiszeműek között is. Milyen jó érzés volt hallani, hogy kellemesen csalódtak — meséli Szu­csányi Kálmánné. Igaz, a művelődé­si otthon sok segítséget kapott a pártbizottságtól, a szakszervezettől és a gyár vezetőségétől is. A gyár igaz­gatósága nem sajnálja az anyagi ál­dozatot, ha a művelődés ügyéről van szó. Az anyagi segítséghez ugyanak­kor politikai párosul. A közönség körében is gondosan előkészítik a bemutatót. Ismertetik a darab mon­danivalóját, tartalmát. Szólnak róla munkásgyűléseken is. Amilyen igényes az együttes a mű­sor megválasztásában, olyan követ­kezetes az előadásokra való felké­szülésben is. ötvenhat törzstagja van a színjátszó együttesnek (plusz a sta­tisztéria), akik szíwel-lélekkel dol­goznak. Többen már a felszabadulás óta játszanak — 1945 óta alakult ki a törzsgárda. Idősebbek, fiatalok ját­N‘ szánok együtt. Hajts Józsefnét már nagymamának becézik a többiek, mégis talán Pálmai Feri bácsi a leg­idősebb — 58 éves. Sorolhatnánk a neveketa színjátszók legjobbjait. Csak egyet-kettőt közülük. Hilovszki József, a Kőszívű ember Ridegh- várhyjának szerepében volt kiváló, remekelt az Optimista tragédiában is. euwirth Miklós, a komikus szerepekben emelkedik ki. Szépen játszik Szucsányi Valéria is, —• 1945 óta tagja az együttesnek. A fiatalok közül Oravecz Mária, Rigó Magdolna a leglelkesebbek. A szín­játszócsoport három részre tagozó­dik: vannak kezdők, haladók és a törzs, a fejlett csoport. A művelődési otthon vezetői nagy gondot fordíta­nak a szereplők szakmai, politikai nevelésére. Egy-egy előadást próbák előtt elemeznek, a bemutató után pedig ankéton értékelik a végzett munkát. Egy héten egyszer klub­délutánra jönnek össze, ahol vagy egy pesti színházi élményt, vagy rá­dióban hallott színművet tárgyalnak meg. Ezek a klub délutánok nagyon alkalmasak arra, hogy a csoport tag­jai összeszokjanak, segítsék egymást a fejlődésben. Gyakran meglátogat­ják őket a nagyüzemi pártbizottság, a gyár vezetői. Miskolcról is kapnak segítséget. Legutóbb az Optimista tragédia főpróbáját végignézte Orosz György, a Miskolci Nemzeti Színház rendáoője, szakmai tanácsai­val segítette a bemutató sikerét. A borsodnádasdi színjátszók jóhí­rével vetekszik a fúvószenekaré. A jövő évben ünnepük fennállásuk 60. évfordulóját. 1952 előtt országos- hírű volt ez a zenekar. Akkor azon­ban törés következett be a zenekar fölfelé ívelő pályájában. Az volt a haj, hogy nem gondoskodtak kellő utánpótlásról. Azóta korrigálták ezt a hibát, most már újból a fejlődés útjára léptek. A pengetés zenekar legutóbb a kohász fesztiválon szere­péit szépen, Pallós Ferenc karnagy vezetésével. Tánccsoportja ezidő szerint nincs a művelődési otthonnak, szakember, képzett vezető hiányában. Most ala­kult meg a bábszakkör, Kaolics Ilo­na, — a színjátszó csoport volt erős­sége — lesz a vezetője. Az említette­ken kívül még fotókör működik az otthonban. örvendetes fejlődés tapasztalható a művelődési otthon könyvtárának munkájában is. Amíg 1957-ben az egész évben csak 318 fő kölcsönzött könyvet, addig ezévben már eddig 527-en látogatták meg a könyvtárat, s a kölcsönzött könyvek száma megközelíti a tízezret. Ez a fejlődés elsősorban Zombori Erzsébet nyugdí­jas tanítónő munkájának köszönhető, aki csekély tiszteletdíjért nagyon szép, áldozatos munkát végez. Rég­óta Nádasdon lakik, ismeri az embe­reket, a könyvtár látogatóit, az ízlé­süket. Tudja, kinek milyen könyvet kell ajánlani. Ennek az eredménye az is, hogy Berkest András Októberi vihar című műve állandóan kézben van. táljára említjük, de a műve­lődési otthonnak is egyik legfontosabb munkája, az ismeretter­jesztés. Különösen a párt művelődés- politikai irányelveinek megjelenése óta ebben a vonatkozásban is jelen­tékeny az előrehaladás. 1957-ben 25 előadást tartottak, 2033 hallgató je­lenlétében, 1958-ban az üzemi vetíté­seket leszámítva, már 34 előadás volt 3368 hallgatóval. Ugyanakkor, ezev elsó felében « május 31­U tg 29 előadást hallgatott meg ösz­szesen 4794 dolgozó. Az érdeklődés tehát örvendetesen megjavult a tár­sadalmi-természettudományi ismeret­terjesztő előadások iránt. Az előadá­sok színvonala is kielégítő, csak a néha jelentkező szervezési hibát kell még kiküszöbölni. Ezévben például előfordult, hogy egy meghirdetett előadást csak harmadszorra tartot­tak meg, mert vagy nem érkezett meg az előadó, vagy akkor érkezett, amikorra nem hirdettek előadást. Az ismeretterjesztő előadásokat termé­szetesen koordinálják a gyár és a művelődési otthon. A ,művelődés munkásainak Bor- sodnád&sdon is külön gondot okoz­nak a kétlaki dolgozók. A Borsodná­dasdi Lemezgyár dolgozóinak több mint a fele a környező falvakból jár be. Ezek között sem szabad lemon­dani a művelődés terjesztéséről. Ná­dasdon erre is gondoltak. A központi könyvtár fiókkönyvtárakat létesített Balaton, Mikófalva, Bálatonszábadi községekben. Ugyanezeken a helye­ken keskenyfilmvetítéssel egybekö­tött ismeretterjesztő előadásokat tar­tanak. Szép kezdeményezés, hogy az üzem 'művelődési otthona kulturális vonatkozásban patronálja a környező falvakat, ahol lemezgyári dolgozók laknak. Szucsányi Kálmánné el­mondja, hogy legutóbb kintjárták ezekben a községekben, beszélgettek a tanácsok vezetőivel, s megkérdez­ték, mire van szükségük, miben se­gíthetnek? felmondhatjuk: sok jó kezde- ményezés van a Borsodná­dasdi Lemezgyár művelődési ottho­nában, élénk és biztató a kulturális élet. Ez a kultúrmunkások lelkes, ki­tartó munkája mellett annak köszön­hető, hogy az üzem pártbizottsága és az igazgatóság nagy gondot fordít erre, vigyáz arra, hogy következete­sen végrehajtsák a párt művelődés­politikai irányelveiből adódó felada- toiéödm NAGY ZOL.TAX

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents