Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-20 / 143. szám

bSZAKMAGYARORSZAü Szombat, 1959. június 20. Világos cél — lelkesítő távlatok Három és íéf .hónapja jelent meg a Központi Bizottság határozata s azóta egyre jobban bővül, terebélyes sedik üzemeinkben az a példanél- kül álló versenymozgalom* amely­nek mozgató rugója: többet, jobbat, olcsóbbat termelni. így van ez Miskolc egyik nagy- - üzemében is, a Könnyűgépgyárban. Az eredmények, amelyeket e kivá­lóan egybeforrt kommunista kollek­tíva elért, napjainkban egyre többen ismerik meg. Erről beszélgettünk Ombódi István elvtárssal, a Köny- nyűgépgyár nagyüzemi pártbizottsá­gának titkárával és a pártbizottság több tagjával. Elöljáróban elmondhatjuk: a vál­lalat. párt- és szakszervezete, a mű­szaki és gazdasági vezetéssel kar­öltve, helyes módszerrel, gondos következtetéssel végezte e munkát. Az előkészületek már az év elején megtörténtek. Erre erkölcsi és gaz­dasági alapot biztosított az elmúlt évek eredménye. A Könnyűgépgyár dolgozói bebizonyították, hogy meg­felelő irányítás mellett képesek jó munkát végezni. . A feltételek tehát adva voltak. Megkezdődött a kong­resszusi verseny szervezése. Gondos számítások alapján, — az adott le­hetőségek figyelembevételével és szem előtt tartva a gyár dolgozóinak lelkesedését — elkészítették a leg­fontosabb gazdasági és műszaki in­tézkedési tervet. Nem az úgynevezett „általánosság”, hanem a konkrétság jellemzi ezt a tervet. Sző van itt az egy munkás egy napra jutó terme­lési értékének 1 százalékos emelésé­ről, á 100 forintra és összbérre jutó termelési érték ugyancsak 1 száza- ' lékos emeléséről. A minőségi munka • javításáról, különös tekintettel az exportgyártmányokra. A műszaki . dolgozók vállalták, hogy a technoló­giai folyamatok felülvizsgálásával, a .korszerű megmunkálási eljárások . meghonosításával biztosítják a mű- , szaki feltételeket. Csupán a precí- , ziós öntés bevezetésével mintegy 60 ’ százalékos anyag meg takarítást érhet- . ' nek el. Ilyen körülmények közepette Já­nosi Kálmán, a melegüzerri vezetője kibővített pártvezetőségi ülésen be­jelentette, hogy a mclegtömb dolgozói a párt IV. kongresszusa tiszteletére ebben az esztendőben ötmillió forint értékű árut termelnek terven felül. Ugyancsak ezen az ülésen a hideg­üzemek dolgozói nevében Debreczeni Béla egységfőmérnök közölte: a kongresszus tiszteletére 12 millió fo­rint értékű árut termelnek terven felül. Nagy vállalások ezek. Olyanok, amelyeknek alapja a dolgozók be­csületes munkája, a párt iránti sze- retete. Erre gondolt Molnár Lajos és Dombóvári Géza furatköszörüs. ami­kor versenyre hívta azokat a dolgo­zókat, akik a lengéscsillapító meg­munkálását végzik. Ez egyébként csak úgv. mint a többi cikk, exoort- ra készülő gyártmány. A kihívás mellett elvállalták, július 26-ig 3 200 darab három és fél tonnás és 1 200 da^ab öttonnás lengéscsillapítót ké­szítenek. A versenykihíváshoz szinte az egécz gyár dolgozói csatlakoztak, ki egyéni versenyzéssel, ki brigádiá­val. Örömmel konstatálta a pártbi­zottság és a vállalatvezetés a ..szo­cialista munkabrisrád” címért dolgo­zó szakmunkások csatlakozását is. Az „Április 4” brigád, a Szilágyi Fe­renc vezette szerszámüzemi KISZ- brigád, a forgácsolóüzem lakatosbri- >ádja mind-mind a szocialista mun­kabrigád címért tevékenykedik. Egy­mást követően csatlakoztak a kihí­váshoz és vállalásokat tettek. A műszakiak Is tevékeny részt veszmek a kongresszusi verseny­ben. Sok ötlettel, javaslattal, a gének és berendezések átalakí­tásával, újítások alkalmazásával segítik a dolgozókat. Biztosították a műszaki feltételeket a gazdaságos termeléshez. íjzek után nyugodtan kijelenthet­jük: a Könnyűgépgyár párt- és válla­Magyar bányagépek jugoszláv, nyugatnémet, spanyol, indiai és argentínai bányákban Még néhány évvel ezelőtt hazánk­ban csak elvétve ismerték és alkal­mazták az emberi munkát megköny- nyítő bányaművelő gépeket. Az utób­bi években azonban az ország új iparága, a bányagépgyártás a hazai szükségleteken felül egyre többet gyárt exportra is. Az idén is új bányagépekkel nö­vekszik az exporttermékek választé­ka. A Duclos Bányagépgyár az év végéig különféle vitlákat, rakodó- és kaparóberendezéseket, továbbá ak- naszállító-gépeket exportál Spanyol- országba, Indiába és Argentínába. A Mélyfúró Berendezések Gyára mint­egy hatmillió forint értékben fúró- berendezést készít Szíria, India, a Német Szövetségi Köztársaság, Spa­nyolország és Franciaország bánya- vállalatainak. A pálfalvi Bányagép- gyártó. . és. Javító.. .Vállalat.. páncélka- parókat, gumihevederes szállítósza­lagokat, szivattyúkat és bányamoz­donyokat gyárt külföldi megrende­lésre. Nagy keletje van a bánya-jel­zőberendezéseknek is. Ebből Spa­nyolország és Jugoszlávia rendelt nagyobb mennyiséget. A Nehézipari Minisztérium válla­latai a második ötéves tervben to­vábbi új gépekkel bővítik az export bányagépek választékát. Többek kö­zött megkezdik a brüsszeli kiállítá­son is bemutatott és nagy sikert ara­tott Hidasi-féle rakodó sorozatgyár­tását. latvezetése a gyár valamennyi dol­gozójának akaratát vetette papírra, amikor jelentette a felettes szervek­nek, hogy termelési tervüket — a 94 százalékos előírt tervszerűséghá­nyad helyett 96 százalékra teljesítik, — december 20- ra befejezik1 éves tervüket. És mindezt nem 96,2 száza­lékos üzemi költségszinttel, hanem éppen a kongresszusi verseny során felszínre került rejtett tartalékok hasznosításával, 94 százalékos költ­séggel végzik el. Nem légvárakat építettek azok az emberek, akik a párt hívó szavát megértve, csaknem a lehetetlennel határost vállaltak. Mégpedig azért nem, mert az eltelt idő őket igazol­ja. így például az egy munkásnál egy napra jutó termelési érték emel­kedése az év eltelt szakaszát figye- lembevéve a következő: terv tény száz. 1959. I. negyedévben: '’84 932 H3 4 április: 290 313 107.9 május: 313 321 102.5 Hasonló jó eredmények mutatkoz­nak a 100 forint munkabérre és össz- munkabérre jutó termelési érték emelkedésénél is. Az előbbinél pél­dául az eltelt öt hónán átlaga 104.6 százalék, az utóbbinál 104.7. Terme­lési tervüket, ugvancsak öt hónaoot fiffyel°mbevéve, 112 százalékra telie- sítették. 1958-ban a vállalat selejt­százaléka 0,83 százalék volt. Éooen ezért több olyan intézkedést tettek, amelyek javították a minőséget. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hoey ez a szám 0.76 százalékra csök­kent. És ilyen eredmény tapasztal­ható a vállalat egyéb gazdasági mu­tatóinál is. A Könnyűgépgyár pártszervezete, a szakszervezet, a KISZ-szel és a vállalatvezetéssel egyetemben felis­merte a népgazdaságunk fejlődését szolgáló határozat ielentőségét. Jól számított, amikor felhívással fordult az üzemek dolgozóihoz. Ugyancsak. mint tapasztalatot, meeemlíthetiük: az üzemek vezetői, műszaki és fizikai dolgozói körében megértésre talált a eazdaságos ter­melés szemlélete. Mint a verseny­vállalásokból kitűnt, a dolgozók megértették a verseny céljait. A vállalások tanulmányozása azt is bizonyítja, hogy sok olyan fel­ajánlás történt, amelyek a ter­melékenység gyors fejlődését és a minősé? emelését biztosítják. Megértették, hogy csak olyan vállalásokra vart szükség, ame­lyek gazdaságosabbá teszik a termelést. Amelyek olyan termékekben öltenek testet, amit belföldi piac igényel, illetve a külkereskedelem kedvezően elhelyez. Erre pedig minden lehető­ség megvan. A Könnyűgépgyárban most bonta­kozik ki igazán a versenymozgalom. Éppen ezért álljanak az üzemek ve­zetői teljes szakértelmükkel, lelke­sedésükkel az élre. .Segítse ezt az üzemi pártszervezet további jó taná­csaival és a pártellenőrzés adta lehe­tőségeivel. Mert mint a tények is •igazolják, sokra képesek a Könnyű­gépgyár dolgozói. Paulovits Ágoston (Folytatás az 1. oldalról.) gyó német militaristák és imperia­listák — mondotta — ismét politikai és gazdasági hatalomra kerültek. Mindez csupán a nyugati nagyhatal­mak támogatásával volt lehetséges. Az a követelés — mondotta Gro- tewohl —, hogy az össznémet bi­zottságban valamely fél számszerű többségben legyen, lehetetlenné te­szi a németek megegyezését. Csak e bizottság paritásos összetétele bizto­síthatja a megegyezést és annak végrehajtását. Meg kell fékezni a nyugatné­metországi militarizmust, még mielőtt elég erősnek érzi magát, hogy háborút robbantson ki — hangoztatta Grotewohl. A Német Szövetségi Köztársaságban már lét­rejöttek az első atomfegyverrel fel­szerelt katonai alakulatok. A nyu­gatnémet haderő és a NATO hadse­rege fölött volt fasiszta tábornokok parancsnokolnak. Itt az ideje, hogy határozottan véget vessenek ennek, A háborús gyújtogatok legjobb megfékező je a békeszerződés lenne. A szovjetunió javasolta békeszerző­dés segítségével kedvező feltételeket tudnánk teremteni ahhoz, hogy a két német állam békés körülmények között, demokratikus alapon egye­süljön. Grotewohl kifejtette, hogy az NDK sikereinek és békepolitikájának hatására Nyugat-Németországban fo­kozódik az ellenállás a Bundeswehr atomfelfegyverzésével szemben. Bízunk a szocialista tábor és a vi­lágot átfogó békemozgalom erejében. 1959. nem 1939. A béke erői határo­zottan együttműködve, meg tudják akadályozni a harmadik világháborút — mondotta Otto Grotewohl, (MTI) A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése Pénteken ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Megje­lent az ülésen Kádár János, az MSZ­MP Központi Bizottságának első tit­kára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, ott volt Apró Antal, a kormány első elnökhelyette­se, Kállai Gyula, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, valamint az MSZMP Központi Bi­zottságának, az Elnöki Tanácsnak és A Magyar Népköztársaság kormá­nyának vendégeként hazánkban tar­tózkodó és napjainkban Borsod me­gyét és Miskolcot is meglátogató bolgár parlamenti küldöttség tiszte­letére, a megyei és városi tanács végrehajtó bizottsága díszelőadást rendez a diósgyőrvasgyári Művelő­dés Házában, június 21-én, vasárnap este 7 órakor. A díszelőadás műsorában a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa kultúr- otthonának úttörő-kórusa, az ózdi a forradalmi munkás-paraszt kor­mánynak több tagja. Az országos tanács résztvevőit dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke üdvö­zölte, majd Kállai Gyula tájékoztat­ta a tanácsot az időszerű politikai, gazdasági és kulturális kérdésekről. Utána Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára ismertette a népfront-mozga­lom munkájának főbb vonásait. A referátumot vita követte, a vitá­ban felszólalt Kádár János, az MSZ­MP Központi Bizottságának első tit­kára is. (MTI) Kohászati Üzemek tánccsoportja, a Diósgyőrvasgyári Művészeti Együttes vegyeskara a miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekarral együtt, az abaújszántói földművesszövetkezet énekkara, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa kultúrotthonának tánccso­portja és kamarakórusa, a Borsod megyei Központi Pedagógus Férfikar# az Ózdi Kohászati Üzemek énekkara, valamint két matyó népdalénekes műsorát élvezhetjük. Zsákbamacska a „Kék Acél“-ban égen várták már az ózdi dolgozók, hogy megnyissa kapuit az ezer személyes »Kék Acél« étterem. Volt is nagy öröm a megnyi­tás után. hiszen a »Kék Acél« nemcsak üzemi étkezde, de esténként kellemesen szórakozó hely is. Az étterem legna­gyobb forgalma délben van, amikor mindenki siet az ebéd elfogy asz- tásával. Az étterem ve­zetősége többféle étellel kedveskedik a dolgo­zóknak, amelyből min­den asztalnál étlapból választhat a dolgozó. Az utóbbi időben azonban kissé nehezen történik a választás, mert újabb és újabb nyakatokért nevű éte­lek kerülnek az étlap­ra. Hogy csak egyet- kettőt említsünk: »Mi­lánói s. oldalas;« »Orl e~ ánsi szelet,« »Brassói köményes« és külön­böző valamik francia, olasz, holland, párizsi, vagy éppen Szegedi módra. Javasoljuk hogy a jövőben egy magyar nyelvű szótárt is mellékeljenek az ét-* laphoz, hogy az éhes, étkező találgatás néU kül is tudja, hogy a vagdalt fiié. az paszta rozott hús, és az orle- ánsi szelet az ■.. no, de inkább a »Kék Acél« étterem vezetősége neA vezze néven a jó ma­gyar konyha, közismert névvel ellátott ízes ételeit. A valósággal, a néppel, a forra- dalommal való eleven kapcsa- lata, összeforrottsága élteti nemes­veretű, izzóhangú, társadalomformá­ló költészetét. Nem is oly rég némelyek nagy hűhót, látványos lármát csaptak ná­lunk a költészet agitatív erejének, pártosságának, nevelő hatásának kérdései körül. Sok más életmű mel­lett Botev meglehetősen kevés ver­set magábafoglaló életműve is be­szédes bizonyság a költészet társa­dalmi szerepének igazsága mellett. Botev ugyanazért ragad tollat, ami­ért nemsokára kardot markol kezé­be. Csaknem valamennyi verse idő­szerű témáról szól, de mindig ma­gasrendű művészettel, elhivatottság­gal, a forma magáválragadó erejével. Versein érezni az élmény forrósá­gát, a meggyőződés hevét, áthatja azokat a nép szemlélete, érzés- és gondolatvilága, szárnyaló képzelete, nemes egyszerűsége, közvetlensége. Gondolatait mindig ugyanaz a té­ma ostromolja: a nép, a nagy család sorsa, jövője, — mégis milyen gaz­dag skálán szólalnak meg hűségének, szerelmének, harcos elszántságának hangjai. Hol bánatosan kesereg bol­gár testvéreinek sorsán, mint Elégia c. versében, hol átkozó szóval ser­kenti népét bosszúra, a gyalázatért, a szörnyű szenvedésekért, mint a Hazatérés c. versében. Méltó emléket állít a felkelők ve­zérének csodálatos zengésű balladá­jában, a Csavdár vajdában. Népi hőssé magasztosítja barátját, forra­dalmár társát, Hadzsi Dimitert, a ró­la írt pompás szövésű balladában: Ki érted hal meg, drága szabadság: Él, él az: őt gyászolja mindenki; Ég, föld, vadak, fák egymásnak adják Hírét, a dalnok szava őt zengi. Mesterien tudja felhasználni ezt a műfajt is a nép szunnyadó erőinek elővarázsolására. Mennyi fenyegetés rejlik a vissza-visszatérő sorban: SÁRKÖZI ANDOR: A bolgár nép nagy, szabadságharcos költője t HRISTO BOTEV „ott fekszik régen, és fenn az égen áll a nap: izzó dühe dől, csak dől...’* Mennyi bizakodás, égő, eleven hit, sugárzó remény rejtőzik a záró-stró­fában: Ám a Balkánon ébred már minden fekszik a hős, — vér bugyog melléből nyílt sebét farkas nyalja szelíden testére a nap tüze dől, csak dől. s a Balkán ébredését, a bolgár nép forradalmi harcának újabb fellobbanását jelezték a tábortüzek, amelyeket Gabrovó közelében és Ro- dope falvaiban, Kozloduj falucská­nál és Stara Zagraban gyújtottak a felkelők, akiknek sorait lekaszabolta a török szabad csapatok állati dühe, de mindig és újból százak álltak he­lyükbe, hogy folytassák azt az el­szánt küzdelmet, amelyet elsősorban az orosz nép és az egész haladó euró­pai közvélemény szívvel-lélekkel tá­mogatott. 1876 májusában Botev is felkelő csapatot szervez. Ekkoriban indítot­ta meg Uj Bulgária c. lapját, amely­ben általános felkelésre szólította a bolgár népet. A május 19-i csatában dőlt ki az élők sorából. Egy harcos­társa megrendítően számol be hősi haláláról. „A törökök friss csapatok­kal megerősödve, új támadást indí­tottak, ami napnyugtáig tartott. He­ves csata volt ez, és az ellenség me­gint csak visszavonult, nagy veszte­ségeket szenvedve. Mikor beestele­dett, a lövések elhaltak, kürtszó hal­latszott.' Néhányan a felkelők közül, akik már szolgáltak a kozákok hadseregé­ben, Oroszországban, tudták, hogy ez azt jelenti: tüzet szüntess. Botev Összehajtotta a zászlót, és megparan­csolta a fiúknak, hogy hagyják abba a lövöldözést. Az emberek, akik a kamaradombot tartották, lejöttek, és közölték velük: a törökök visszavo­nulóban vannak. Mi elhatároztuk, hogy követjük őket le a dombon és visszük Perót, aki súlyosan megse­besült. A hőség rettenetes volt, az emberek majd szomjan haltak, szá­juk kicserepesedett. Botev megen­gedte nekik, hogy lemenjenek a pa­takhoz szomjukat oltani? , Botev és én hátramaradtunk, sebe­sült társunkat cipeltük magunkkal... Nagyon nyugtalan volt, mert csak mi maradtunk meg tisztikarából. Mit gondoltok, mit tegyünk?1*— kér­dezte. Elhasználtuk már összes lőpo­runkat, élelmünk elfogyott, utánpót­lás semmi... Mielőtt válaszolhat­tunk volna, felállt, hogy megnézze, nem fenyegeti-e veszély embereit? Ekkor eldördült egy lövés, Botev megtántorodott és a földre zuhant. Odarohantunk, hogy segítsünk rajta, de a golyó átjárta szívét. Meghalt egyetlen szó nélkül. Halála kegyetlenül lesújtott ben­nünket, de lassankint leküzdöttük megdöbbenésünket. Könnyek között homlokon csókoltuk őt, s azon a he­lyen hagytuk holttestét. Megvaló­sultak szavai: „hadd essek el a harc­mezőn” A forrásnál időző társaink­hoz mentünk, de Botev halálát nem mondtuk meg nekik. Mikor néhá­ny an kérdezték, hol van vezérük, azt feleltük nekik: előre ment, követni fogjuk őt.* És Botevnek jellemzésére, akiben szó és tett oly megbonthatatlan egy­ségbe forrt, aligha találhatnánk kife­jezőbb szavakat, mint a szemtanú­nak, harcostársának visszaemlékezé­sében olvasható utolsó sort: „előre ment, követni fogjuk őt”. Valóban: előre ment, előre muta­tott, harcolva egy olyan korért, amelyben fény, tisztaság, öröm, bol­dogság hull a népre. „Követni fogjuk őt...” — A fel­szabadult bolgár nép valóban követ­te és zászlóként emeli magasba élete, tettei példáját. Georgij Dimitrov, a bolgár és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő alakja mondotta: „Htunkra Botev hazaszeretetétől égő életériek és halálának fénye hull. Az új Bulgária ezen a ragyogóan tiszta és fényes úton: a nemzeti füg­getlenség és nép felemelkedés útján halad előre. — Szeressük népünket olyan határtalanul, ahogyan Hristo Botev szerette!” A költő és szabadságharcos életé­nek bemutatásában még egy gondo­lattal tartozunk, de ez alighanem mindenki számára önként levonható következtetés: hősi élete és halála, plebejus eszmerendszere, soha meg nem torpanó és meg nem alkuvó forradalmisága, szerepe népének életében, a társadalom formálásában és harcaiban, a mi népünk nagy hő­sére, tanítójára, Petőfi Sándorra em­lékeztet. Verseikben izeket, fordula­tokat, strófákat cserélhetnénk — egymásénak vdllhatnák azokat. Bo­tev is, Petőfi is mindig egész népe nevében beszélt; toll és kard egy­aránt fegyver volt kezükben a tísz- tultabb, szabad, emberibb holnapért. Mindkettőjük útmutatásait magun­kénak mondhatjuk! tudatos jövőbe• látásukat, harcos elszántságukat élet és hirdetés harmóniáját, a har­cos nemzetköziség gondolatát, azt a századokon át világító, fényeskedö emberi magatartást, amely egy teljes élettel üti rá a pecsétet a társadalmi haladás igazságait megfogalmazó ta­nításokra. AJ ég nem írták meg, de avatott tollal meg kellene írni a forra­dalmi gondolat országútjainak törté­netét. Mert mind több ilyen országút ölelkezik egymással. Mert mind több országúton mene­telnek milliók szabadon, tettrekészen a Hristo Botev megálmodta és meg­harcolta világért, amelyről így val­lott: „Hiszek a földgolyón éld emberi nemnek a jó megalkotására irányu­ló egyesült, általános erejében. És a társadalom megbonthatatlan kommunista rendjében, mikor a test­véri munka, a szabadság és egyenlő­ség megszabadítja a néjpeket száza­dos kínjaiktól és mindennemű gyöt­relmeiktől. ■ Es az ész világos, életet fakasztó szellemében, amely megerősíti va­lamennyi nép szívét és lelkét, hogy a kommunizmust forradalommal győzelemre vigye és megvalósítsa. És az egész emberiség egységes dl oszthatatlan hazájában és az ősz- szes javak közös birtoklásában. Vallom az egyedüli szent kommu­nizmust, a társadalmi betegségek meg szüntető jét. Várom a népek felébredését és az egész világ eljövendő kommunista rendjét!” (Vége.) Szovjet-német barátsági nagygyűlés a Kremlben Díszelőadás a bolgár vendégek tiszteletére

Next

/
Thumbnails
Contents