Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-20 / 143. szám

Világ proletárjai9 egyesüljetek ! immwmrn A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 143. szám Ara 50 fillér 1959 június 20, szombat 4 boldogkőváraljai direktórium tagja HR1STO BOIEV Világos cél — lelkesítő tárlatok Heti rádióműsor J * • Őszinte szeretettel köszöntjük barátainkat! A mai napon kedves megtisztelte­tés éri megyénket és megyénk szék­helyét, Miskolcot. Olyan barátok ér­keznek hozzánk a délutáni órákban, akiket a magyar nép testvérként tartott számon a múlt szenvedései­ben és akként tisztel ma is, amidőn már nem a keserv azonossága, egy­más sajnálata fűzi a barátság szálait, hanem a jövendőbe vetett remény­ség, a közös út, amelyen a két nép azonos cél felé halad. Évszázadok gyötrelméért végre ~ kárpótolta né­peinket a történelem. A bolgár és magyar nép együtt szenvedett sok évszázadon át a közös ellenségtől, a töröktől, — ma viszont együtt ör­vend, és élvezi szabadságát, melyet a közös baráttól, a szovjet néptől kapott. Bizony, régi időkben gyökerezik e két nép barátsága. Bulgária is, mint a mi hazánk, Európa délkeleti ka­puja volt, amelyet veszettül dönge­tett az ellenség. A három világrész — Európa, Ázsia és Afrika — talál­kozásánál elterülő Balkán-félszige­ten lévő Bulgária mindig fontos sze­repet játszott a történelemben. A ha­dászat és a kereskedelem útjai min­dig rajta vezettek keresztül. Ám, ha valahányszor tűzvészként zúdult rá az ellenség, mindannyiszor hősiesen dacolt. Ez a Fekete-tenger és a Ro- dope hegység ölében fekvő ország például öt évszázadon át állta bátran a harcot Európa egyik legkegyetle­nebb zs an darával, a törökkel szem­ben. A bolgár nép mindig szabadság­szerető nép volt. Soha nem törődött bele rabszolgaságába. A legjobb ha­zafiak: a hajdúk és cseták hősiessé­gét évszázadokon át megőrizte a tör­ténelem. A partizánok eme elődei felhúzódtak a hegyekbe s vészes haraggal rohanták meg az ellenfelet, lett légyen az török, osztrák vagy fasiszta-német. Egyforma gyűlölettel tudták kardélre hányni és puskacső elé állítani a török rablókat, az áruló csorbádzsikat és az alattomos fasisz­tákat. Szabadságszeretetük azonban min­dig túlnőtt a saját hazájuk és saját népük szereteténél. Számos példát jegyzett fel a történelem, amidőn a bolgár nép legjobbjai, sokszor életü­ket áldozván, más népek segítségére indultak, kik harcban álltak a közös ellenséggel. A törökverő Hunyadi hí­res serege sok bolgár harcost szám­lált. És sok bolgárt láttunk más, sza­badságért küzdő magyar seregekben is, akár a törökök, akár az osztrákok ellen. A régebbi történelem s a régebbi •sorsközösség szorossá tette népeink barátságát. Ám az új történelem megacélozta. A munkásosztály tör­ténelmi porondra léptével nemcsak a nemzeti öntudatra ébredés kora köszöntött be, de vele érkezett az osztályon tudatra ébredés, amely kö­vetelte a belső zsarnokoktól való megszabadulást is. Mert az orosz hadseregek hiába szabadították fel 1878-ban Bulgáriát az elnyomó törö­kök alól, helyükbe lépett a belső zsarnokok egész hada: földbirtokosok és tőkések, akik amellett, hogy ma­guk is nyúzták a népet, eladták Bul­gáriát a német monopoltőkének. Abban a történelmi korban is ha­sonló volt a két nép sorsa. Az érdek is azonos volt: nemcsak a külső le- Igázótól kell megszabadulni, hanem a belső elnyomóktól! Azonban hiába volt a harc, — siker nem sok koro­názta a hősies kísérleteket. A har­cok azonban jók voltak arra, hogy növeljék a nép öntudatát és ébren tartsák a népekben a szabadság utá­ni sóvárgást. Talán ez a hosszú, több évszázados, és az 1900-at követő kü­lönösen kegyetlen négy évtized és a sokszor meddő harc edz ette a népet annyira, hogy ma, amikor már nem­csak a külső, de a belső kizsákmá- nyolóktól is megszabadultak, élni tudnak a szabadsággal s olyan hazát építenek, amelyet soha többé nem igázhat le se külső, se belső ellenség. A régi harcokban többnyire ön­magára volt hagyatva a két nép. Egyébként sem tudhatott teljes siu kerrel szembeszállni a hatalmasok­kal, hiszen kicsiny nép volt. Viszont ma is — területileg és népesség szem­pontjából kicsinyek vagyunk —, miért mondjuk mégis, hogy nem győzhet le bennünket senki?! Azért állítjuk ezt bátran, mert egy nagy és hatalmas közösségbe tartozunk, amelyet ma már a világ egyik felé­nek tartanak s úgy neveznek, hogy: a szocialista tábor. Azok az országok, amelyekben diadalmaskodott a marxizmus, — „kicsinyek” és „na­gyok” — egyetlen óriási családban tömörültek s nincs az az erő, amely diadalmaskodni tudna felettük. Eb­ben a nagy családban találtunk is­mét egymásra mi is, bolgárok és magyarok, és nőttünk nagyokká, vál­tunk izmosakká s lettünk igazán testvérekké. Baráti kapcsolataink ma sokkal élénkebbek és hatékonyabbak, mint bármikor is voltak a történelem fo­lyamán. A barátságnak az efajta ápolása a mi eszménk szerint termé­szetes folyamat, szükséges dolog. Minél jobban megismerjük egymást, minél jobban ismerjük egymás gond- ját-baját, annál jobban tudunk egy­máson segíteni. Mert a segítségadás kötelességünk, proletár nemzetközi­ségünkből fakad. A barátságnak ez a formája újtípusú viszony, amely csak szocialista országok között fej­lődhet ki s amely politikai és ideoló­giai egységen alapul. A politikai és ideológiai egység azt jelenti, hogy minden körülmények között és egy­mást mindenféle módon támogatva felépítjük a szocializmust. A szocia­lizmus építésének rendkívül komoly gazdasági tényezői vannák, ameiyeK sokszor egy-egy országban akadá­lyozóként jelentkeznek. Ám a szocia^ lista országok testvéri összefogása ezeket a váratlan, de sokszor előre ismert akadályokat legyőzi. Ezt a célt szolgálja többek között a két népköztársaság által még 1949-ben aláírt kereskedelmi szerződés és gaz­dasági együttműködés, amely mind nagyobb méreteket ölt. Olyan gaz­dasági és iparcikkeket adunk egy­másnak, amelyek a másik félnél hiányként jelentkeznek. E kereske­delmi és gazdasági kapcsolatokkal a tervévek meghatározásánál is szá­moltunk és a jövőben is számolni fogunk. A kereskedelmi egyezmény foly­tán Magyarország gépi berendezése­ket, villamossági árukat, műszaki cik­keket, teherkocsikat, fémárukat, gyógyszereket, specialitásokat és vegyipari cikkeket ad Bulgáriának. Bulgária ugyanakkor kő- és faszenet, radiátort, villanymotort, acéltömböt, eternitet, ólmot, piritet, villanymoto­rokat és építőanyagot szállít Ma­gyarországra. Persze nemcsak a kereskedelmi kapcsolat fenntartása mélyíti ba­rátságunkat. A két ország kormányai lehetővé tették, hogy különböző munkásdelegációk és üdülők látogas­sanak el egymás országába, sőt a kormányfők és pártvezetők is hason­lóan cselekszenek. Legutoljára 1957 őszén volt kormánydelegáció Bulgá­riában s most ezt a látogatást viszo­nozza az a 13 főből álló bolgár par­lamenti küldöttség, amelynek Sztan- kó Todorov elvtárs, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak titkára., nemzetgyűlési képviselő vezet. A delegáció nemcsak a fővá­rosba látogatott el, hanem több vi­déki várost is megnéz. így jutott me­gyénk és városunk abba a szeren­csés helyzetbe. hogy a bolgár dele­gáció ma délután megyénk dolgozói­hoz is eljön. A nagy borsodi iparvidék munká­saiba mezőgazdaság dolgozói és dol­gozó értelmiségünk rendszerünkhöz hű tagiai forró szeretettel köszöntik „Borsod országban” a bolgár elv- társakat! Biztosak vagyunk benne, hogy ebből a találkozásból mindkét népnek újabb haszna származik, a legfőbb haszon: tovább mélyül né­peink barátsága és testvérisége! Kívánjuk kedves vendégeinknek, hogy érezzék jól magukat közöt­tünk, tekintsék otthonuknak szűkebb körünket s ha majd visszautaznak saját népükhöz, beszéljenek rólunk épp oly szeretettel, mint amilyen szeretetet itt tapasztalnak a bolgár nép iránt! Szovjet-német barátsági nagygyűlés a Kremlben Moszkva (MTI) Pénteken a nagy Kreml palotában az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek, valamint a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttségének jelenlétében szovjet—német barátsági nagygyűlés volt — közli a TASZSZ. A nagygyűlésen felszólalt Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök. Nyikita Hruscsov beszéde A szovjet miniszterelnök beszédé­ben megállapította, hogy az NDK küldöttei és a szovjet dolgozók ta­lálkozásai ékesszólóan bizonyítják, mennyire megerősödött a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köz­társaság barátsága. Az NDK tízéves fennállása megmutatta a német nép­nek, békésen fejlődhet és virágozhat anélkül, hogy katonai eszközökhöz folyamodnék. Az NDK egyik legfon­tosabb feladata: harcolni a békeszerető, demok­ratikus Németország megterem­téséért, biztosítani a német nép olyan fejlődését, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy Német­ország új háború tűzfészkévé váljék. Hruscsov ezután hangsúlyozta, nem szabad szemet hunyni a mai nyugat­németországi helyzet előtt. Ez a hely­zet a békét fenyegeti, s ezért intéz­kedéseket kell foganatosítani a ve­szedelem elhárítására. Csak azok gondolhatnak az európai és ázsiai országok szocialista rendszerének megszüntetésére, akiket — mint mondani szokás — az Isten nem ál­dott meg. józan ésszel. — El kell ismerni azt a mindenki szamára nyilvánvaló tényt, hogy szo­cialista államok is vannak a Földön, s a különböző társadalmi rendszerű országok békés, háborútól, mentes együttélésének politikáját kell foly­tatni. A német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini megszállási rend­szer megszüntetése az a két fő kér­dés, amelynek megoldásától nagy mértékben függ a nemzetközi helyzet egészségesebbé válása. Hruscsov visszautasította a békeszerződés el­lenzőinek érveit, amelyek szerint az egységes Németország és az egységes német kormány hiányában nem le­het békeszerződést kötni. A két Németország fennállása nem tekinthető megoldhatatlan problémá­nak, amikor a német békeszerződés megkötéséről van szó. E két állam létezésének elisme­rése nélkül szó sem lehet Né­metország újraegyesítéséről. Hruscsov indokolatlannak és elfo­gadhatatlannak nevezte a három nyugati külügyminiszter javaslatát az össznémet bizottságban való ará­nyos képviseletről. A nyugati hatalmak ilyen állás- foglalásának szemmel láthatólag tár­sadalmi jellegű okai vannak: El akarják érni a Német Demokratikus Köztársaság társadalmi-politikai rendszerének megváltoztatását. Az ilyen elvnek azonban nincs jogossá­ga. Az egyetlen elv, amit az adott esetben elfogadunk: a paritás-elve — mondotta Hruscsov. Hruscsov* kijelentette, annak a szovjet javaslatnak, amely egy évi időtartamot biztosít arra, hogy az össznémet bizottság megegyezéses döntésre jusson a német békeszerző­dés és'»az egyesítés kérdésében, az a célja, hogy bárki érdekeinek vagy tekintélyének megsértése nélkül, megkönnyítse a megegyezés elérését Genf ben. A nyugati hatalmak azonban el­utasították a szovjet javaslatok ér­demi megvitatását, ultimátumnak tüntetik fel a javaslatokat, sőt a Szovjetunió „diktátumáról” beszél­nek. Ez az értékelés — hangsúlyozta Hruscsov — vagy a lényeg helytelen értelmezésével, vagy szándékos el­ferdítésével magyarázható. A szovjet kormány javaslatai­nak lényege, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a nyugat-ber­lini rendellenes helyzetet, elő kell készíteni a békeszerződést és a német egyesítést célzó in­tézkedéseket. A legjobb megoldás volna a béke- szerződés megkötése az össznémet kormánnyal, vagy az egész Németor­szágot képviselő más meghatalmazott szervvel. Ha azonban ilyen alapon folytatta: — Nem gondoltuk volna, hogy konstruktív javaslatainkat ennyire durván elferdítik. Ha Nyugaton fe­nyegetésnek tekintik javaslatainkat* ez ugyancsak furcsa fenyegetés: hi­szen nem háborút akarunk kezdeni* hanem békét kívánunk kötni. Ha ja­vaslatainkat fenyegetésnek tartják* mi csak büszkék lehetünk erre a „fe­nyegetésre” amely becsületére vá- lik hazánknak, mint a béke védelme­zőjének. Tény, hogy szándékunk ■megkötni a német békeszerződést. Csak az ítélheti el az ilyesfajta szán­dékot és óhajt, akit a természet meg­vert és elvette az eszét. A Szovjetunió hajlandó minden rendelkezésre álló eszközzel szava­tolni, hogy senki se avatkozzék bele Nyugat-Berlin szabad város életébe és hogy e város létének társadalmi alapja ugyanaz maradjon, mint amilyen most. Jelenleg Adenauer a vezetője a Hitler nyomdokában haladó milita­rista, revansista erőknek — folytatta a szovjet miniszterelnök. — Minden jel arra vall, hogy Adenauer nem vonta le a múlt tanulságait, „erőpo­litikát” játszik, s közben nem törő­dik vele, hogy ez a politika igen ve­szélyes, végzetes a népre. Minden ország népeinek, köztük a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia népeinek kötelessége megakadályoz­ni, hogy olyan tűrhetetlen helyzet alakuljon ki, amikor . egy nagyzási hóbortba esett ember saját politiká­ját más országok vezetőjének nyaká­ba varrhatja és megakadályozhatja a rendezésre megérett nemzetközi kérdések megoldását. Hruscsov reményét fejezte ki, hogy a nyugati hatalmak józanul fognak majd hozzá a megérlelődött nem­zetközi kérdések rendezéséhez. Ezután megállapította, hogy a Genfben felszínre került nézetelté­rések ellenére is bizonyos fokig po­zitív jelentőségű a miniszterek által eddig végzett munka. Véleményünk szerint, ha a minisz­terek Genfben esetleg nem is tud­nak megegyezni, a csúcsértekezlet •ettől csak még szükségesebbé válik — mondotta Hruscsov, s kifejezte meggyőződését, hogy a csúcsértekez­let összeül, mert ezt parancsolóan megköveteli a kialakult helyzet; Befejezésül méltatta a szocialista tábor egységének és összetartásának nagy jelentőségét, majd bejelentetté, hogy ma — pénteken — aláírják a Szovjetunió és az NDK tárgyalásai­ról kiadott közös közleményt. Meg­elégedéssel állapította meg, hogy valamennyi kérdésben teljes volt az egyöntetűség a két fél közötti Walter Ulbricht beszéde Felszólalt a gyűlésen Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első tit­kára. Hangsúlyozta, hogy a német—szov­jet barátság életbevágóan fontos a német nép számára. Meggyőződésem — mondotta —, hogy Nyugat-Németország munkás- osztályának és lakosságának mind na­gyobb tömegei támogatják a Szovjet­unió békepolitikáját. A német népnek Nyugat-Németor- szágban is saját kezébe kell vennie sorsa intézését. 'Xz erőviszonyok a Szovjetunió és a béke erőinek ja­vára tolódtak el és így megvan a lehetőség, hogy egyszer s mindenkor­ra száműzzék a háborút az európai népek életéből. Ulbricht megjegyezte, hogy a né­metek többsége támogatja a béke- szerződés megkötésének gondolatát, mert ebben látja a békés és nyugodt élet lehetőségét. A feszültség enyhülésének fő aka­dálya — folytatta Ulbricht — Nyu­gat-Németország uralkodó köreinek revansista politikája és atomfegy­verkezése. Csak egy út van: a népeknek, különösen a német munkásosztálynak és Nyugat-Né- metország lakosságának rá kell kényszeríteni az Adenauer-kor- mányt, mondjon le az atomfegy­verkezésről és a revansvágyó po­litikáról, ha pedig ezt nem akar­ja, adja át a helyét a békeszerető erőknek. A genfi tárgyalások megmutatták,­milyen zsákutcába került az Adén- auer-kormány politikája azzal, hogy ellenez minden hasznos javaslatot. Ulbricht a német nép nagy lehető­ségének nevezte a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy meghatározott időn belül rendezzék a helyzetet Nyugat-Berlinben, s a két német kormány képviselőiből alakított bi­zottság tegyen előkészületeket a bé­keszerződés megkötésére és az egy­ség helyreállítására. Ha az Adenauer-kormány tovább­ra is makacsul ellenezni fogja a békeszerződés megkötését — mon­dotta Ulbricht —, akkor a Német Demokratikus Köztársaság népi ka­marája és kormánya szükségesnek tartja majd, hogy megkösse a béke- szerződést a Szovjetunióval és az ér­dekelt államokkal, s így mutasson példát a német békeszerződés meg­oldására. Ottó Grotewohl beszéde Az NDK párt- és kormányküldött­ségének szívélyes fogadtatása újabb bizonyíték a Szovjetunió és az NDK népeinek testvéri viszonyára és jó együttműködésére — mondotta Gro­tewohl. Hangsúlyozta, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság a békét fenye­gető veszély fő gócává válik. A né­met nép és az európai népek régi ellenségei, az agresszív és revansvá­(Folytatás a 2. oldalon.) nem sikerül megkötni a békeszerző­dést, akkor meg kell kötni azt a je­lenleg fennálló két szuverén némei állammal. Hruscsov hangoztatta: — A nyu­gati hatalmaknak meg kell érteniük, nincs módjuk megakadályozni a Szovjetuniót és a többi államot ab­ban, hogy rendezzék kapcsolataikat a Német Demokratikus Köztársaság­gal, pontot tegyenek a háború befe­jezésére, megszüntessék a hadiálla- pót következményeit. Minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy az ilyen cselekedet a külön akciók útját je­lenti. A békeszerződés aláírása a Némei Demokratikus Köztársasággal — — mondotta Hruscsov — a megszál­lás minden maradványának meg­szüntetését jelenti majd és a Némei Demokratikus Köztársaság élni fog valamennyi szuverén jogával. Ha pe­dig más államok erőszakkal kísérel­nék meg a megszállási rendszer visz- szaállítását, a Szovjetunió minden rendelke­zésre álló eszközzel támogatni fogja a Német Demokratikus Köztársaságot és a varsói szerző­désnek megfelelően hű szövet­ségesként fogja védelmezni a Né­met Demokratikus Köztársaság területi sérthetetlenségét. Hruscsov eloszlatta, azokat az il­lúziókat, hogy Nyugat-Berlin • és a Német Szövetségi Köztársaság közöt­ti közlekedést illetően a Német De­mokratikus Köztársasággal való bé­kekötés után fennmaradnak az egy­kori megszálló hatalmak jogai. Hruscsov kijelentette, ha a Szov­jetunió által megjelölt határidő nem felel meg a nyugati hatalmaknak, ezt a kérdést meg lehet vitatni. Tár­gyilagos szemlélettel esetleg más ha­táridőben is meg lehetne egyezni. „Ultimátumnak” viszont csak az ne­vezheti a szovjet javaslatokat,-aki nem akar megegyezést. A határidő kitűzése egyáltalán nem a fő kérdés, fontos az, hogy a legfőbb elvi kérdé­sekben egyetértésre jussunk. Mi azért javasoljuk pontos határ­idő kitűzését, hogy ne adjunk lehe­tőséget Adenauemak arra, hogy to­vábbra is meghiúsítsa a német béke rendezését és Németország egyesíté­sét — mondotta Hruscsov, s* így

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents