Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

Vasárnap, június 14, «SZAKMAGYARORSZÄG s Gépállomási dolgozók kitüntetése Szombaton délelőtt a megyei ta­nács mezőgazdasagi osztályán a VI. traktoros nap alkalmából bensőséges és meleg hangulatú ünnepség kere­tében adták át megyénk legjobb traktorvezetőinek, gépállomási dol­gozóinak és a 10 éves jubileumukat ünneplő gépállomási vezetőknek -jq kitüntetéseket. Az ünnepségen meg­jelent Kukucska János elvtárs. or­szággyűlési képviselő, a megyei párt- bizottság titkára, Tótn István eiv- társ, a megyei tanács elnöke, Bod­nár Ferenc elvtárs. a megyei tanács elnökhelyettese- — az ünnepség szó­noka. Gergely István elvtárs, a gépállo­mások megyei igazgatósága vezetőjé­nek megnyitó szavai után Bodnár Ferenc elvtárs, méltatva a VI. trak­toros nap jelentőségét, a következő­ket mondotta: — Kezdetben dolgozó parasztsá­gunk idegenkedett a géptől —, ma azonban traktorosainkat, gépállomá­saink dolgozóit a falu megbecsülése, szeretete övezi. Gépállomásaink ed­digi útja nem volt sima, igen sok esetben mostoha körülmények kö­zött tudásukkal, szorgalmukkal bizo­nyították be a gépi munka előnyeit, hogy földműves népünk megszeresse a gépeket. így a gépi munka elő­nyein keresztül ismerték fel, hogy azok megkönnyítik, eredményesebbé teszik a mezőgazdasági termelést, és máról-holnapra fokozódott az ‘igény a -gépek használatára. Gépállomásaink a gazdasági mun­ka mellett egyre inkább igyekeznek politikai hivatásukat is betölteni és mind jobban segíteni termelőszövet­kezeteinket a szakmai tanácsadáson kívül a politikai megszilárdulásban is. Azt, hogy Borsod megyében a ta­vasz folyamán 57 tsz-község'jött lét­re, — gépállomásaink dolgozóinak is köszönhetjük — mondta Bodnár elv­társ, majd a továbbiakban így foly­tatta: — Ma már egyre több azoknak a tsz-eknek a száma, amelyek a gépállo­másokról, a traktorosokról megbe­csüléssel és ragaszkodással nyilat­koznak. De eredmény az is, hogy gépállomásaink a tavaszi munkák során, de a lucerna és here kaszálá­sok idején is nagyszerű munkagyő­zelmeket mutattak fel. Május végéig összes traktor- és motormunkater- vüket túlteljesítették. A gépi kapálás is jó ütemben halad. A négyzetes fészkes vetési módszerrel, amelyet már igen sok gépállomás alkalmaz, -lényegesen elősegítették a tsz-ek kukoricavetés területének növelését. A továbbiakban pedig így folytat­ta Bodnár elvtárs: — Gépállomásaink gazdasági ered­ményeinek fokozása mellett el kell érniök, hogy minden gépállomási vezető kellő szakmai és politikai se­gítséget nyújtson a termelőszövetke­zeteknek és minden gépállomási dolgozó felelősséget érezzen a tsz-ek- ben végzett munkáért. Gépállomá­saink akkor járnak igazán helyes úton, ha munkájukban mindig ab­ból indulnak ki, hogy a gépállomá­sok vannak a tsz-ekért és nem for­dítva! Pártunk és népünk megbecsülését a gépállomási dolgozók iránt mutat­ja az is, hogy traktorosainkat külön napon ünnepeljük és mutatja meg­becsülésünket, hogy kormányunk ki­tüntetésekkel, pénzjutalommal is el­ismeri a jól dolgozó traktorosok munkáját. Az idei traktoros napon megyénkben két gépállomási dolgozó kap kormány kitüntetést és 12 dolgo­zó miniszteri kitüntetést, több dol­gozó pedig oklevelet és jelvényt. Majd a feladatokról ezt mondotta Bodnár elvtárs: — A legfőbb feladatunk a mező- gazdasági termelés állandó emelése és ezzel egyidejűleg a szocialista me­zőgazdaság kiterjesztése, a szövetke­zeti mozgalom továbf-ejlesztése. Eb­ben a munkában gépállomásaink­nak kell élenjárni. Pártunk és kor­mányunk a mezőgazdasági termelés fellendítése, a szocialista mezőgazda­ság kialakítása érdekében kitűzött célok megvalósításáért folytatott harcban számít a gépállomások min­den dolgozójának lelkiismeretes, oda­adó munkájára! — fejezte be ünnepi beszédét Bodnár elvtárs. Ezután a kitüntetések átadására került sor, majd Kukucska János elvtárs köszöntve gépállomási dolgo­zóinkat, a VI. traktoros nap alkal­mából pohárköszöntőt mondott, amelyben hangsúlyozta: pártunk — amiként azt eddig is tette, a továb­biakban is nagy figyelemmel kíséri és támogatja gépállomási dolgo­zóink felelősségteljes munkáját és számítva további becsületes helytál­lásukra, erőt, egészséget, újabb mun­kagyőzelmeket kíván a további fel­adatok végrehajtásához. Kukucska János elvtárs nagy tetszéssel foga­dott szavai után meghitt, családi hangulatban ünnepelték meg a je­lenlévők a VI. traktoros napot. * (O. M.) Az alábbiakban közöljük a VI. traktoros nap alkalmából kitünte­tett megyei gépállcmási vezetők és traktorosok névsorát: „A gépállomás kiváló dolgozója’’ miniszteri kitüntetést kapták: Prókai Zoltán üzemgazdasági osztályvezető. Gépállomások Igazgatósága, Komjáti Ferenc igazgató, Baktakék, Soós Ist­ván traktorvezető. Baktakék. Siku Imre traktorvezető, Taktaharkány. Barnócky István traktorvezető, Alsó­vadász. Moha József traktorvezető, Sátoraljaújhely. Pejkó József trak­torvezető. Edelénv. Szegő József traktorvezető, Mezőnyárád. Takács Mihály traktorvezető, Szerencs. Réz János főkönyvelő. Sárospatak. So­most Ferenc brigádvezető, Vilmány. Kovács István műhelyvezető, Méra. Ezen kívül kormánykitüntetősben részesítették: tegnao az Országbíróén Fodor István mezőcsáti igazgatót és Sz. Kovács Lajos hejőpapi traktorv­ezetőt. Kollektív vezetés - a jé munka záloga NEM ÁRULUNK EL TITKOT, ha elmondjuk, hogy hosszú évekig sok pártbizottságon állandósult, helytelen nézet uralkodott a mun­ka szervezéséről és elosztásáról. Gyárakban, üzemekben, vállalatok­nál és intézményeknél egyaránt is­mertük' azt a párttikárt, függetle- nítétt funkcionáriust, aki magát nem kímélve, reggeltől késő éjjelig dolgozott azért, mert elhitette sa­játmagával, hogy a legkisebb do­logban is nélkülözhetetlen ember és ha valaminek a megszervezése, ellenőrzése nem sikerült — egye­dül ő a hibás —, mert nem szemé­lyesen intézte el. Elaprózták ezek az elvtársak az idejüket, hibák keletkeztek a fel­adatok elvégzése körül; ha egy ilyen vezető beteg leiL-vágy éppen több rendezvény esett ugyanarra az időre, a beosztottak kapkodtak fűhöz-fához. A pártszervezetet ilyen vezetés­nél csak egy-két ember képvisel­hette, hiszen másoknak, alapszervi titkároknak, párttagoknak fogal­muk sem volt a problémákról. A központi határozatok, rendeletek már feldolgozva kerültek hozzájuk és sokszor csak formálisan ismer­tették' a tagsággal, anélkül, hogy gyakorlati hasznuk lett volna be­lőle. Pedig a határozatok, intézkedé­sek csak akkor érik el céljukat, ha azokat közvetlenül az adott embe­rek között, adott politikai, gazda­sági szituációk mérlegelésével al­kalmazzuk helyi viszonylatban. A sok évi tapasztalat bebizonyí­totta, helytelen ez az elmélet és gyakorlat. Ma a pártbizottságokon jobban és eredményesebben megy a munka, mint bármikor. És ennek a mun­kának értelme, gyakorlati haszna megmutatkozik a széles tömegek között. Egyre többen közelednek a párthoz és látják, hogy az a dolgo­zók érdekeit képviseli, az Ő boldo­gulásukért harcol. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy a pártbizottságokon megszi­lárdult a kollektív vezetés szelle­me, amelyről éveken keresztül be­széltek és amelyre csak ritkán, — mint fehér holló — találtunk kéz­zelfogható példát. A Lenin Kohászati Művekben több százra tehető a párttagok szá­ma, sok alapszervezet működik, jó- néhányan dolgoznak a nagyüzemi pártbizottságon és mindössze há­rom függetlenített pártmunkás van. Hogyan dolgoznak ma a pártve­zetők, a párttagé*; a Lenin Kohá­szati Művekben? Nemes kéri János elvtárs, az LKM nagyüzemi pártbizottságának titkára a legfontosabb tennivalót az emberek nagymérvű aktivi­zálásában látja. A pártbizottság tagjai megbizonyosodtak arról, hogy a dolgozókban, a párttagok­ban meg lehet bízni és tudni kell róluk azt, hogy lelkiismeretesen, pontosan elvégzik a rájuk bízott munkát. A NAGYÜZEMI PÁRTBIZOTT­SÁG arra törekszik, hogy az alap­szervezeteknek biztosítsa a leg­messzebbmenő önállóságot. Ez a •kollektív vezetés mintegy első alap­ismérve náluk, összehasonlítva az ellenforradalom előtti tapasztala­tokkal — régen ez igen ritkán for­dult elő, egyes''munkákban esetleg a titkárokat bevonták, de általában a pártbizottság maga dolgozott ki részleteiben is minden feladatot és szinte mankót adtak az alapszerve­zetek alá. Ma a havonta megtartott titkári értekezleten, a havi értékelésen kí­vül a pb. ismertet néhány fonto­sabb irányelvet, de az alapszervi titkárokra és az alapszervezetek tagságára bízza az előttük álló leg­fontosabb feladatok kiválasztását, ahogy tőlük függ az is, mikor tart­sák meg a taggyűléseket és mi le­gyen annak témaköre. A pb. min­den tagjának van egy területe, amelyért felelős. Felelős azért, hogy eljárjon ezekre a taggyűlé­sekre és ellenőrizze hónapról-hó- napra a meghatározott feladatok végrehajtását. Ez a szisztematikus ellenőrzés vezet aztán ahhoz, hogy a munka zavartalanul, a felspbb vezetés beleszólása nélkül menjen tovább. IGEN ÉRTÉKES TAPASZTA­LATOKAT mondott el Nemeskéri elvtárs a központi határozatokkal — különösen a március 6-i határo­zattal — kapcsolatban bevezetett új munkamódszerről. Az ellenfor­radalom előtt és jóidéig utána is egy-egy fontos határozat megjele­nésekor a pártbizottság azonnal hozzálátott az intézkedési terv ki* dolgozásához. Ma létrehoztak há- rom csoportot a pártbizottságon belül, megfelelő politikai, gazdasá- gi, kulturális szakemberek bevoná­sával és ők dolgozták ki a tervet. Amikor a terv készen volt, megvi­tatták. Erre a vitára olyan embere­ket is meghívtak, akik a végrehaj­tási terv készítésében nem működ­tek közre, de jól ismerték a hatá­rozat lényegét. így-együttesen vég­legesítették aztán, a munkásosz­tály helyzetéről szóló határozat végrehajtási tervét, amelyet azóta az alapszervezetekben, minden egyes dolgozó véleményének kiké­résével megtárgyaltak, sőt hozzá­kezdtek a végrehajtás megvalósí­tásához. A nagyüzemi pártbizottság a kol­lektív vezetésnek ezt a ^módszerét igyekszik a tömegszervezetekbers is, elsősorban az ott dolgozó kom­munistákon keresztül megvalósí­tani. Az eredmények azt mutatják, hogy a nagyüzemi pártbizottságnak ez a munkamódszere igen hasznos és nagyban elősegíti a párt tekinté­lyének növekedését. Nemeskéri elvtárs még azt is elmondja, hogy teljes sikert csak úgy érnének élj ha megteremtenék az ellenőrzés új módszerét a párton belül. Hónapokkal ezelőtt elhatározták* hogy a munkásosztály helyzetéről szóló határozat végrehajtását azok­kal az elvtáFsakkal ellenőriztetik* akik kidolgozták a tervet. A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK nagyüzemi pártbizottságának sike­rült mozgósítania a tömegekét* si­került olyan munkát kifej tenie* amely kivívja a dolgozók elisme­rését. Az elismert jó munka zálo­ga — a kollektív vezetés, az em­berek iránti bizalom. U, N. R. A HÉT KONYVUJDONSAGAI A Gondoláit kiadásában megjelent Gordon ChiLde, a nemrég elhunyt ne­ves angol archeológus évtizedes ku­tatómunkája alapján írt könyve A civilizáció bölcsője címmel. Ulisz- szesz avagy Homérosz Odisszeája a nagy eposz alexandrinusokban való új fordítása. Mészöly Gedeon munkája. Az Akadémia teljes Mik- száth-soroza tának új, 11.-dk kötete az Apró képek a vármegyéből, A Krúdy Kálmán csínytevései, A mi örökös barátunk és Egy éj az Arany Bogárban című elbeszéléseket fog­lalja magáiban. Berzsenyi Dániel életművéről ad számot Vargha Balázs könyve. A Képzőművészeti Alap második kiadásban adta közre Arany János Fülemüléjét, bábképekkel il­lusztráltan. A Modem Könyvtár- újdonsága Walter Jens fiatal német író A vak című regénye.- Az Európa adta M Csao Jü kínai drámaíró Zivatar cí­mű darabját a modem kínai iroda­lom klasszikus alkotását, A Világ- irodalom Gyöngyszemei sorozatban látott napvilágot Marian Alcoforadá portugál apácának a 17. százaid, ve­gén megjelent Portugál levelek című kötete. Az 1923-as bolgár szeptembe­ri felkelés ihlette meg Geo Milevet Szeptember című költeménye meg­íráséra, melyet Renato Gutfcuso iHusztrációival és Nagy László for­dításéban adtak ki. Üj kiadásban jó- lent meg Romain Rolland remekmívű Héndel-életrajza. A Kossuth kiadá­sában kerül a közönség kezébe Fomenko szovjet írónak a pártmun­kásokról írt regénye, a Kommunista szívvel. NAGY VÁRAKOZÁS ELŐZTE MEG az immár hagyományossá vált Ságvá- ti Endre ifjúsági kulturális seregszem­le nagymiskolci városi bemutatóit, illetve döntőit. A várakozás jogos volt, mert az előző évek tapasztalatai szerint a város különböző kultúrcso- portjai, öntevékeny kultúr munkásai, általános és középiskolai tanulói nagy számban adták ízelítőt kultu­rális munkásságukról, a legkülönbö­zőbb műfajokban. Ebben az évben fokozta az érdeklődést az a tény, hogy közel egy évvel ezelőtt, a leg­utóbbi seregszemle után jelent meg az MSZMP művelődéspolitikai irány­elveinek dokumentuma, amelynek kulturális életet pezsdílő hatása mar hónapokkal ezelőtt jótékonyan meg­mutatkozott és napjainkban mind szélesebb körben mutatkozik meg. Joggal vártuk tehát, hogy a Ság- vári seregszemle miskolci döntője méltó módon tükrözze ezt a kulturá­lis fellendülést és az eddigieknél mind a részvevők számának tekinte­tében, mind műfaji választékában, mind pedig színvonalban kiemelke­dőbb legyen. Sajnos, elöljáróban el kell mondanunk, hogy a részvevő csoportok és egyéni szereplők min­den jó törekvése ellenére, a sereg­szemle nem váltotta be maradékta­lanul a hozzáfűzött reményeket. Mi­előtt érmék okait boncolgatnánk, né­hány szóval magáról a seregszemlé­ről kell beszámolnunk. Nyolc műfajban mérték össze ere­jüket a versenyzők. 800 fő vett részt az induló 33 csoportban. Szavalásban 11 csoport indult, 19 jelentkezővel, 5 tánckar 57 szereplővel, 4 színjátszó­csoport 45 fővél, 7 énekkar 650 fő­vel, 1 zenekar 7 fővel, 1 balladacso­port 23 fővel. Indult továbbá ének­szólóval és hangszerszólóval 2—2 fő. A kétnapos verseny során a zsűri a szavalok közül hármat javasolt a megyei bemutatón való részvételre — első Molnár János úttörő a XXI. számú fiúiskolából, második Moso- nyi Levente a Földes Gimnáziumból, harmadik Juhász Julia az I. számú általános iskolából —, a szólóéneke­A Ságvári seregszemle után sek közül mindkettőt — Papp Julia T. számú általános iskola és Nagy Margit SZOT-KISZ művészegyüttes — megyei döntőre javasolták. A táncegyüttesek közül elsőnek a SZOT-KISZ művészegyüttesének a tánccsoportját, másodiknak a pere­cest kultúrotthon tánccsoportját, har­madiknak a SZOT-KISZ művész- együttes gyermek-fiú csoportját, ne­gyediknek a SZOT-KISZ balettisko­láját javasolták a megyei döntőben való részvételre. Megyei döntőben való részvételre javasolták a Pamut­fonó Vállalat népijátékot bemutató csoportját. A részvevő hét kórus kö­zül három került a megyei döntőbe: első a SZOT-KISZ művészegyüttes kamarakórusa, második a SZOT- KISZ művészegyüttes gyermekkóru­sa, harmadik a Gábor Áron úttörő- csapat kórusa. A fenti felsorolás nem tükrözi egé­szében a seregszemlén látottakat és hallottakat. Nem is tükrözheti, mert hiszen az egyes induló csoportok kö­zött meghökkentően nagy volt a színvonali különbség. A továbbjutók közül is nem egy induló csoport ka­pott figyelmeztetést, hogy a megyei döntőben más számokkal induljon. Tapasztalható volt, hogy egyes cso­portok erejüket messze meghaladó számokkal próbálkoztak, amelyek semmiképpen nem biztathatnak si­kerrel. Nem egy esetben a verseny­zőket előkészítő kultúrvezető, vagy pedagógus is erejét meghaladó fel­adatra vállalkozott. MEG KELL KÜLÖN EMLÍTENI, mint a seregszemle legjobban sze­replő és legnagyobb sikert méltán elért csoportját, a SZOT-KISZ ka­marakórusát, amely Engi István kar­nagy vezetésével néhány kórusmű­vet — Mendelssohn: Búcsú 'az erdő­től, Carton: Pletyka és Giardiani: Éljenek a víg nők — oly magas mű­vészi fokon szólaltatott meg, hogy mindenképpen több figyelmet érde­mel, mint pusztán a megyei döntőbe való jutás. A kamarakórus öntevé­keny tagjai évek hosszú, szorgalmas gyakorlatával, a kórusművészet irán­ti tisztelő szeretettel jutottak el arra a művészi fokra, amely képessé tette őket számaik ilyen művészi tolmá­csolására. A kórus elég szűk körben ismert eddig, nem a közszereplésért, hanem elsősorban önmaguk művelé­séért tanultak, áldozták fel szabad­idejüket. Mostani szereplésük azt bi­zonyítja, hogy nagyon tehetséges együttessel állunk szemben, akiknek közszereplése a város kulturális éle­tében feltétlenül üdvös lenne. Ezúton is felhívjuk rájuk a különböző ren­dezőszervek és elsősorban a miskolci rádióstúdió figyelmét. Meg kell dicsérnünk az I. számú általános iskolát, amely sokoldalú szereplésével átfogó képet adott kul­turális felkészültségéről, és módot nyújtott arra, hogy a különböző mű­fajokban látott és hallott produk­ciójuk alapján az iskola ezirányú te­vékenysége lemérhető legyen. Más iskolák nem követték ezt a módszert. Volt olyan iskola, amely csak szava- lót küldött. Jóllehet, ezek az iskolák egyes egyéni számokban magasabb színvonalú ízelítőt adtak, korántsem nyílik mód az iskola egész ilyenirá­nyú kulturális tevékenységének elbí­rálására. Ugyancsak sokrétű mun­kájáért jár dicséret a SZOT-KISZ művészegyüttesnek, amely a legkü­lönbözőbb műfajokban indított ver­senyzőket, ért el sikereket és tett bi­zonyságot az együttes sokoldalú te­vékenységéről. A műsorválasztás kapcsán is dicséret illeti őket, mert — míg egyes csoportoknál, mint fen­tebb írtuk, rosszul kiválasztott szá­mokkal bőven találkoztunk — szá­maik mindenkor a versenyzők adott­ságainak megfelelőek voltak. Például a gyermekkórus szereplésén érezhe­tő, látható volt, hogy a gyermekek értik és élvezik az előadott számo­kat. BEVEZETŐBEN AZT MONDTUK, hogy a seregszemle nem nyújtott hi­teles képet Miskolc öntevékeny kul­turális életéről. A seregszemlén rész­vevők magas száma ennek némileg ellentmondana, ha nem vennénk fi­gyelembe, hogy a 33 induló csoport mindössze talán egy tucatnyi iskolá­ból és kultúrotthonból tevődött ki és egy-egy intézmény több számban indult. Ezzel szemben rendkívül nagy a száma azoknak a csoportok­nak, intézményeknek, amelyek a se­regszemléről — ilyen vagy olyan ok­kal — távolmaradtak. Éppen az ő szereplésük hiánya okozza azt', hogy a seregszemle csak egy kis hányadát tükrözhette Miskolc kulturális életé­nek. A benevezett csoportok közül is minden előzetes bejelentés nélkül távolmaradt a seregszemlétől a Víz­ügyi Igazgatóság, a IV. számú álta­lános iskola és a II. számú általános iskola. A Szinvavöjgyi Művészegyüt­tes azzal mondta le szereplését, hogy az eredetileg május 24-re meg­hirdetett seregszemlén — a karnagy távolléte miatt — megjelenni nem tud. Bár a seregszemlét két héttel később, június 6—8-án tartották, a Sziiwavölgyi Együttes minden mű­fajú művészeti csoportja távolma­radt. Ugyancsak távolmaradtak, il­letve be sem neveztek a Lenin Ko­hászati Művek különböző üzemi cso­portjai, az Erkel Ferenc kultúrott­hon csoportjai, a József Attila kul­túrotthon és így sorolhatnánk to­vább a különböző üzemi és egyéb csoportokat. EZEK A TÁVOLMARADÁSOK erősen elgondolkoztatóak. Városunk öntevékeny kulturális életének fel­lendüléséről beszélünk, ugyanakkor az öntevékeny csoportok nem vesz­nek részt a kulturális seregszemlén. Itt ellentmondás áll fenn. Ellentmon­dás, . mert a távolmaradó csoportok nagy zöme állandóan nyilvánosság után vágyik, közönség előtt szeretné képességeit bemutatni. Mi lehet az oka a távolmaradásnak? Nem hibáz- tathatjuk a szervezést, mert Hiszen a seregszemlére való felhívás min­den érdekelthez idejében eljutott, a KISZ a mozgósító munkát, elvégezte, Azt hisszük, közelebb járunk az igaz­sághoz, ha a hibát a távolmaradó csoportokban keressük, illetve az egyes csoportokban eluralkodott azon helytelen nézetben, amely sze­rint egyes csoportok a Ságvári se­regszemlén való részvételt lebecsü­lik és tevékenységük céljának első­sorban a színházpótló módon valói közönség előtti szereplést, kasszasi­keres vendégszerepléseket tartják. Úgy gondoljuk,. nem szorul különö­sebb bizonyításra, hogy az öntevé­keny csoportoknak nem elsődleges feladata a hivatásszerűen, pénzért való színházutánzás, hanem színját­szói és egyéb művészeti képességük­nek önképző módon való fejlesztései saját üzemük dolgozóinak szórakoz­tató nevelése, fejlődésüknek, előre­haladásuknak a kulturális sereg­szemlén való bemutatása. Ha mind­ezeket a feladatokat becsülettel már teljesítette az öntevékeny csoport és olyan fejlettségi fokot ért el, amely erre alkalmassá teszi, akkor gondol­hat olykor nagyközönség előtti nyil­vános szereplésre is. A MOST LEFOLYT miskolci Ság- vári seregszemle sajnálatosan tük­rözte az eredmények mellett, éppen a nagymérvű távolmaradással ezt a professzionizmusra való törekvést is. Az öntevékeny kultúrmunkával való további foglalkozásban ennek • se­regszemlének a tapasztalatait feltét­lenül fel kell használni és odahatni, hogy a jövőben a csoportok ne be­csüljük többre az olcsó közönségsi­kert a seregszemlénél és vegyék meg­tiszteltetésnek az azon való részví teli lehetőséget Benedek Miki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents