Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-07 / 132. szám
Vasárnap. 195». juntas T «MWagv^or^/WÍ 5 Az első számjegyek... ... a fekete táblán, amely végigkíséri a kis elsőosztóAyoso- kat 8 éven át. Fotó: Martinecz A. Munkában a heselyühalmi KISZ-fiatalok — Interjú Keresztesi Istvánnal, a keselyűhalmi Állami Gazdaság párttitkárával — igen. sok szépet hallottunk azutób- amelyet politikai vagy szakmai to- bi időben a keselyűhalmi Állami vábbképzéssel töltenek el, egy-egy Gazdaság KISZ-fiataljairól. Kérész- lépést jelent a kommunista közösség tesi elvtárs — mint az ő munkájuk jelé. legjobb ismerője —, mondhatna róluk bővebbet... ...................... K ínáról — bevezetőként Interjú Pataki László elrtárssal, a KISZ megyei titkárával Mint ismeretes, a kínai ifjúság meghívására a KISZ Központi Bizottsága egy teljes hónapon át öttagú delegációval képviseltette magát a távolkeleti baráti országban. A delegációnak egyik tagja volt Pataki László, a KISZ Borsod megyei bizottságának titkára is, aki visszaérkezvén Kínából, rövid interjút adott lapunk munkatársának. — Delegációnk április végén indúlt és május végén, tehát néhány nappal ezelőtt érkezett vissza — mondotta Pataki elvtárs. — összesen harminchétezer kilométer utat tettünk meg, ebből huszonnyolcezret TU 104-es repülőgéppel. Kétszeri leszállással — Omszkban és Irkutszk- ban — tizennégy óra alatt tettük meg a Moszkva—Peking közötti utat. — Milyen kínai városokat látogattak meg? — Mindenekelőtt a fővárost, Pe- kinget említem, ahol szemtanúi lehettünk a hatalmas május 1-i ünnepségeknek. Jártunk Északkelet-Kí- nában, Senj an és Ansan városokban, a középkínai Csendzsonban megtekintettük a népi kommunákat, majd Kantonba és Sanghájba utaztunk. — Olyan rejtelmes város-e Sanghaj, mint amilyennek régen ecsetelték? ■v — Semmi különös nincs Sangháj- ban. Hatalmas, tízmilliós város, felhőkarcolókkal. Az egykori, rejtelmesnek és kifürkészhetetlennek ábrázolt sikátorok helyén 8—10 emeletes lakóházak épültek. Sangháj rohamos fejlődésére jellemző kísérőnk csodálkozása, aki négy évig nem látta a várost, és most így kiáltott fel: „Nahát, már én magam sem ismerem ki magamat ebben a nagy városban!” — És Kanton? — Kanton is nagy város és.:: rettenetesen meleg. A 45 Celsius fokos melegben alkalmunk volt megismerkedni a trópusi hőséggel. — Mi keltette Pataki elvtársban a legmélyebb benyomást? — Az emberek hatalmas és általános lelkesedése. Csodálattal töltött el a népi kohóknál tapasztalt serény munka. A népi kohók már nem olyanok, mint amilyennek tavaly ismertük őket képekről és a filmhíradóból. A kis kemencék helyébe 8—10 köbméteres kemencéket építették, amelyek bár még mindig kezdetlegesek, de már nagyobb kapacitásúak. Ilyen népi kohókat százezrével-láttunk. A másik nagy benyomást mélységes internacionalizmusuk keltette bennem és az a szeretet, amellyel a Kínai Kommunista Pártot övezik. — Kedves emlékei közül — bizonyára sok van ilyen —- melyikre emlékszik vissza legszívesebben? — Kantonban részt vettünk egy ifjúsági gyűlésen, amelyen a paraszt- fiataltól a diákig az egész kínai ifjúság képviseltette magát. Ritkán látott lelkesedést tapasztaltam e fiatalok körében. Feledhetetlen számomra a gyűlés, no meg ami a .gyűlés után következett: egy magyar népitánc és két népdal. Gondolhatjuk* nem volt könnyű betanulni a kínai fiúknak és leányoknak, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország 17 ezer kilométerre van Kantontól: Hogy miként jutott oda a magyar népművészetnek e két, illetve három gyöngyszeme, azt nem tudom. Mindenesetre ebből is lehet következtetni kínai barátaink internacionalizmusára. A továbbiakban még sok kedves epizódot mesélt el Pataki elvtárs, amit most nem mondunk el az olvasónak, mivel a KISZ megyei titkára Kínáról szóló • írássorozatának közlését a közeli napokban megkezdjük lapunk hasábjain. es. I. A Miskolci Zeneművészeti Szakiskola volt hallgatóinak hangversenye Kedves, ismerős arcokat látott Miskolc város koncertkedvelő közönsége 1959 május 29-én este a Zeneművészeti Szakiskola hangverseny- termében. A Zeneművészeti Szakiskola tanárainak és hallgatóinak meghívására a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán továbbtanuló, egykori szakiskolai növendékek, szép és igényes műsorral ajándékozták meg volt tanáraikat, — Valóban jól ismerem fiatalja- ink munkáját, s hirtelenjében nem is tudom, hogy miről beszéljek elsősorban. Talán azzal kezdem, hogy igen szépen kiveszik részüket a párt- kongresszus tiszteletére indított mun- kaversényből. Nagyszerű vállalásokat •tettek. Elhatározták, hogy a kukoricatermelésben katasztrális holdanként 25 mázsa májusi morzsolt- nak megfelelő mennyiséget termelnek. Silókukoricából ugyanakkor 300 mázsát, cukorrépából pedig 200 mázsás termésátlagot biztosítanak. — S MIT TESZNEK A VÁLLALÁS TELJESÍTÉSÉÉRT? — Elsősorban Kun Anna, Nemes Erzsébet, Kovács Zsuzsanna, Morvái Katalin, Gedai Julia és Szabó Zsuzsanna KISZ-munkacsapata érdemel dicséretet. Nagy gondot fordítanak a minőségi munkára, főként a tőállomány megtartására a kapásoknál, a kapálások időbeni elvégzésére, mert ez egyik biztosítéka a többtermelésnek ... — TÁRSADALMI MUNKA?... — Nagyszerűen kiveszik részüket. Szívesen vállalnak pártmegbízatásokat, s nemcsak elvállalják, hanem teljesítik is azokat. Egyébként a gazdaság különböző üzemegységeiben a KISZ-fiatalság szervezte és bonyolította le például az április 4-i és a május elsejei programot is. — MÉG VALAMIT A POLITIKAI ÉS SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSRŐL ... — Ebben az oktatási évben több KISZ-tag és szövetségen kívüli fiatal vesz részt rendszeresen a KISZ politikai kör előadásain, mint az előző években. Érzik, hogy minden óra, tanulótársaikat és a klasszikus muzsika kedvelőit. A továbbtanulók közül négy főiskolai hallgató örömmel: Polgár Marianna, Domonkos Kinga, Nagy András és Fridrich Ádám, tett eleget a kérésnek. Műsorukban zongora, fagott és kürt-számokkal szerepeltek. Polgár Marianna Beethoven: Asz-dur szonátját szólaltatta meg zongorán, míg Domonkos Kinga Chopin: Asz-dur és cisz-moll nocturne, Brahms: Esz-moll intermezzo és Bartók: II. Bagatel című művét adta elő. Nagy András fagotton Thelemann: Szonáta és Mozart: B-dur koncertjét játszotta. Fridrich Ádám kürtön, Loillet: Szonáta és Matiss: Kürt- verseny művével nyújtott felejthetetlen élményt a hallgatóságnak. A fagottszámokat Nagy Mária, a kürtszámokat Polgár Marianna kísérte zongorán. A hangverseny minden igényt kielégítő, magasszínvonalú és változatos volt. Az előadott műveken meglátszott az előadók komoly felkészültsége, tehetsége és muzikalitása. Átélt, kifejező előadás, stílusos színezés, biztos hangvétel, jó tempó jellemezte az egyes műveket. A fagott és kürt meg- szólaltatóit külön dicséret illeti a szokatlanul szép hangszínért és virtuóz játékáért. A fiatal művészjelölteket a hálás közönség melegen üdvözölte és számaikat szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta. Lukács László tanár. A Földes Ferenc Gimnázium kulturális seregszemléje A közelmúltban tartotta meg a Földes Ferenc Gimnázium kulturális seregszemléjét. A műsorban a legváltozatosabb számokkal találkozhattunk. Különösen a zenekar és a tánccsoport játéka aratott tetszést. Külön dicséret illeti az iskola fáradhatatlan ének- és zenetanárát, Sooky Istvánt. De hallhattunk beszámolót építészetről, biológiáról, bélyegekről, szavaltak verseket és bemutatkoztak a fiatal zeneszerzők is. A siker részesei és az előadás vezetői Tok Miklós igazgató és Nagy Kálmán önképzőköri vezető tanár voltak, akik már a jövő évi 400. évfordulóra gondolnak, s ezt kisebb erőpróbának tekintették. E. Gy. KÉT NEMZEDEK KEVESEN ÖRVENDENEK olyan nagy népszerűségnek, mint özv. Koppány Kálmánná óvónő," a gyermekek szeretett Műi nénije. Egyszerű, kedves alakjára az évek távlatából is szeretettel emlékeznek vissza azóta felnőtté lett, megkomolyodoct s talán meg is „öregedett” egykori óvodásai. Fáradtságos, küzdelemmel teli élet áll mögötte, 43 munkában eltöltött év! Nem kis idő, egy egész élet. Sok-sok ezer óvodásgyermek került ki a keze alól. 1913-at írtak, amikor fiatalon, ambíciókkal telve kilépett a Miskolci Óvónőképző kapuján. Próbálkozott elhelyezkedni. Nem sikerült. Két évig állás nélkül volt. Ez alatt az idő alatt mint állásnélküli óvónő, több helyen segédkezett, helyettesített. Két év múlva sikerült elhelyezkednie. Ez nagy szó volt abban a világban. Tanítónőnek nevezték ki Sály- ba. Nagy lelkesedéssel kezdett munkához. Nagyon szerette a gyerekeket, s ez a szeretet vezette őt egész pályáján. A tanév ideje alatt tanított, aratáskor mint óvónő tevékenykedett, ezzel is segítve a falu lakóinak, így telt el nyolc év, amikor sikerült visszajutnia Miskolcra, eredeti foglalkozásába. Ettől kezdve szinte münden idejét az óvodában, az apróságok között töltötte. Tanította, nevelte, bevezette őket a mesék világába, s szinte észrevétlenül a kis nebulókból jellemes emberkéket faragott. Az volt számára a legnagyobb boldogság, ha látta, hogy munkájának meg van az eredménye, a kis emberpalánták szépen-fejlődnek. GYORSAN PEREGTEK AZ ÉVEK. Az egyik generációt gyorsan követte kis gimnazista diákoskodtam az egri Dobó István gimnázium évszázados falai között, szippantgatva magamba a tudományok csöppjeit. Visszatekintek, megjelennek előttem tanáraim, osztálytársaim, a gimnázium öreg folyosói, tantermei, amelynek münden szögletéhez, minden talpalatnyi területéhez valami kedves diákélmény, láthatatlan, de talán mindennél erősebb szála köt. Ilyenkor, az évek távlatából mindent másképpen , látok. Máspéppen ítélem az osztálytársaimat, akikkel együtt tanultam, izgultam, szórakoztam, tanáraimat, akik velem gimnáziumi éveim alatt foglalkoztak. S itt mindig elidőzök. Sokszor teszem fel önmagámnak a kérdést. Ki is került hozzám mint tanár és ember legközelebb? Ki az, akire legszívesebben tudok visszaemlékezni? Lehet, hogy furcsán hangzik, de hosszú töprengés után is csak nehezen tudtam eldönteni. Most, hogy kikerültem az életbe, más szempontból tudom ezt elbírálni. Míg diák voltam, mint annyi sok társam, én is ismereteimet enyhén értékelő tanárok iránt éreztem szimpátiát. És kikerülve az iskolából, meggyőződtem arról, hogy mennyire htímisan éreztem. Amikor az ember elé az élet követelményeket állít, amelyekhez a diákévei alatt szerezhette meg az alapot, a szigorúan értékelő, diáknyelven élve a ,,szőröző” tanárokat helyeztem magamban előre. Ezek után szinte könnyűnek tűnik a választás. Ilyen tanárom volt az öreg Lemle Rezső bácsi. Három évig tanított magyarra. Még most is magam előtt látom kedves, öreg alakját, amint hóna alatt a naplóval, idősebb kora ellenére is, fiatalos léptekkel jött be hozzánk az osztályba. Fején mindig ott ült a kopottas, öre.g kalap. E nélkül talán el sem tudnám képzelni. Még mindig előttem vannak élvezetes, színvonalas előadásai. Látom, amint szinte beleéli magát és lázas izgalommal magyarázza Tóth Árpád Vörös istenét, mennyi frissesség, erő és lendület volt az öregben. S aztán képzeletemben a tanári szoba foteljében ülve látom. Cigarettájának füstkarikái közé burkolózva piheni az előző óra fáradalmait, és készül a következőre. Idejét szinte percről percre beosztotta. Mindnyájan nagyon szerettük, de teljesen, talán egy köztünk és közte lezajlott incidens után tudtuk megismerni. Osztálytársaim közül többen akadtak, akik visszaéltek azzal, hogy Dezső bácsi öreg volt, és sok mindent nem vett már észre. Azonban félreértés ne essék, ez a szórakozottsága nem a feleltetések alkalmával történt, mert ilyenkor maga mellé hívta a felelőt, a katedrához és a padoktól amúgy is messze eső tanári asztalnál a felelőnek képtelenség volt súgni. De eléggé szórakozott volt, és így esett meg vele, hogy az egyik tanuló az óra előtt a szék egyik lábát a katedra nyílásába helyezte. Mikor az öreg bejött az osztályba, és leült a székre., a szék első lába a katedra nyílásába csúszott, tett csínynek nem volt meg a várt hatása. Senki sem nevetett. Amikor pedig a tanári asztal alól fiatalosan felállt Rezső bácsi, szinte dermesztő csend szállt az osztályra. Mindenki el volt készülve a legrosszabbra. S ekkor az öreg szinte hihetetlen nyugalommal kérdezte: — Ki volt a tettes? | Egy szőke, magas fiú rögtön jelentkezett., Dezső bácsi csak ennyit mondott: — Ügy látom, hogy nagyon tudod a feladatodat, mivel ahelyett, hogy tanultál volna óra előtt, ilyeneken törted, a fejed. Mosf kijössz felelni, azután pedig jelentkezel az igazgató elvtársnál. A fiú hirtelen szóhoz sem tudott jutni. Mindnyájan el voltunk készülve, hogy „bevereti” az öreg. A fiú azonban jól tudta a feladatot. Ötöst kapott. S amikor sűrű bocsánatkérések között a fiú elinő,ult az igazgatói irodába, az öreg szinte maga elé mormolva megjegyezte: — Ha valaki tudja a leckét, az még nem jelenti azt, hogy ne bírjon magával. Ugyebár? Jj Jakkor ismertük meg az öreget, aki a felké-i ■ szülést akkor is elismerte, ha megelőzői, körülmények miatt jogában állt volna azt telje-4 sen leértékelni. Megbüntette a nagyfokú fegyel-i, mezetlenséget, de igazságos maradt. í Az öreg Rezső bácsi volt az én legkedvesebb tanárom, több volt mint tanár. i KOVÁCS LÁSZLÓ 1 a másik, a fiatalabb, és ő munkájában elmerülve, talán észre sem vette az idő futását. Talán csak akkor gondolt rá egy pillanatra, amikor látta, hogy a tegnap kis óvodásai felcseperedtek. Egy pillanatra szorongó érzése támadt: így múlik az idő?!... De elégedett volt. Munkájának eredményét látta felnőtté lett óvodásaiban. EZERKILENCSZÁZÖTVEN HÉTBEN NYUGDÍJAZTÁK. Amitől úgy félt, beteljesedett.. - Nehéz volt-megbarátkozni a gondolattal, hogy ezután már minden másképp lesz, nem kell bemennie az óvodába. Furcsának, érthetetlennek tűnt. S most? ... Unokáival kárpótolja magát. Együtt tanul és önfeledten játszik velük. Nagyon szereti őket. Azonban ha lakásának teraszáról letekint az óvoda udvarára, s szeme megpihen az önfeledten játszadozó gyermekseregen, mindent elfeled. A küzdelemmel teli életet, a korral járó fáradságokat és azt is, hogy nyugdíjas lett. A gyermeki kacaj elfeledteti vele. * A SZÉCHENYI UTCAI ÓVODA gyermekcsiviteléstől hangos falai között találkoztunk dr. Kövér Sándornéval. Műi néni egykori óvodása felnőtt és ő is óvónő lett. Há még nem is tekint vissza olyan nagy múltra, mint Műi néni, aki óvónője, tanára, s később munkatársa volt, a gyermekek között má,r így is nagyon kedvelt. Már több mint hét éve dolgozik az óvónői pályán, ha ezt lehet egyáltalán dolognak, munkának tekinteni, mert ez szerinte nem is munka. Ő rajong a gyermekekért, s mint mondogatja: öröm velük foglalkozni. S hogy emlékszik vissza Műi nénire? Nagy szeretettel. Tudja, hogy még mindig sokat tanulhat tőle. Még mindig emlékezetébe tudja idézni. amint velük, kicsikkel foglalkozott, beszélgetett. Nem volt rideg és mégis nagy fegyelmet tartott. S amikor 1957. augusztusában Műi nénit nyugdíjazták, egykori óvodása, munkatársává lett tanítványa, dr. Kövér Sándomé búcsúztatta. S Műi néni megnyugodva intett búcsút az óvodának. Jó kezekben hagyta az ő kicsi tanítványait. K L. Fiatalok ünneptik az öreg várost Kalisz lengyel városka több mint ezeresztendős. A kaliszi diákok most történelmi ünnepséget és bált rendeznek. Különböző korok jelmezeit öltik magukra, az ezer év előtti viselettől kezdve az atomkorszak divatjáig. A legcsinosabb kaliszi lányok a lengyel történelem nevezetes asszonyait személyesítik meg. „Dupla, vagy semmi” játékkal, dalosversennyel, sportversenyekkel és hasonlókkal teszik színessé az ünnepség»*. p1 ondolataimban 'Jr gyakran visz- szar épülök pár évvel előbbre, amikor mint AZ EN TANÁROM s ő a hirtelen zökhenésÁ tői elvesztette egyensú-i lyát, és a tanári asztal I a.lA rsvjuzntt A?, óinkészí_l
